Akkor én nyertem! Igaz Haydn-t vettem 120 ft-ért a londoniakkal! Viszont, hogy Scubert-nél maradjunk én ma tettem magamévá egy EMI-s felvételt 4 CD Alban Berg Quartett közreműködésével. Nem tudom milyen, nem hallottam még!
Így néz ki :
1. Str Qt No.14 in d, D.810, 'Death And The Maiden': I. Allegro
2. Str Qt No.14 in d, D.810, 'Death And The Maiden': II. Andante Con Moto
3. Str Qt No.14 in d, D.810, 'Death And The Maiden': III. Scherzo (Allegro Molto) & Trio
4. Str Qt No.14 in d, D.810, 'Death And The Maiden': IV. Presto
5. Str Qt No.13 in a, D.804 (Op.29/1), 'Rosamunde': I. Allegro Ma Non Troppo
See all 8 tracks on this disc
Disc: 2
1. Str Qt No.15 in G, D.887 (Op.161): I. Allegro Molto Moderato
2. Str Qt No.15 in G, D.887 (Op.161): II. Andante Un Poco Moto
3. Str Qt No.15 in G, D.887 (Op.161): III. Scherzo (Allegro Vivace)
4. Str Qt No.15 in G, D.887 (Op.161): IV. Allegro Assai
Disc: 3
1. Qnt in A, D.667 (Op.114), 'The Trout': I. Allegro Vivace - Elisabeth Leonskaja/Georg Hortnagel
2. Qnt in A, D.667 (Op.114), 'The Trout': II. Andante - Elisabeth Leonskaja/Georg Hortnagel
3. Qnt in A, D.667 (Op.114), 'The Trout': III. Scherzo (Presto) - Elisabeth Leonskaja/Georg Hortnagel
4. Qnt in A, D.667 (Op.114), 'The Trout': IV. Thema Mit Var (Andantino) - Elisabeth Leonskaja/Georg Hortnagel
5. Qnt in A, D.667 (Op.114), 'The Trout': V. Finale (Allegro Giusto) - Elisabeth Leonskaja/Georg Hortnagel
Disc: 4
1. Str Qnt in C, D.956 (Op.163): I. Allegro Ma Non Troppo - Heinrich Schiff
2. Str Qnt in C, D.956 (Op.163): II: Adagio - Heinrich Schiff
3. Str Qnt in C, D.956 (Op.163): III. Scherzo (Presto) & Trio (Andante Sostenuto) - Heinrich Schiff
4. Str Qnt in C, D.956 (Op.163): IV. Allegretto - Heinrich Schiff
Ismeritek Schubert hegedűverseny-andante és rondóját? Most vettem 300 Forintért egy bevásárlóközpontban.
Kicsit együgyű, kicsit bájos... vagyis túlontúl Schuberti.
Kedves Spapi!
Örülök, hogy reflektáltál a Brendel-Beethoven-kérdésre. Nem véletlenül hoztam fel, hiszen szerintem az a fiatalkori felvétel arról tanúskodik, "mindent tud" (az agya és a keze) a 32 szonátáról, és amit "mindentudása" után még hatásként hozzátesz (lassítások, forték, kisebb túlzások), egy vérbő, de túljátszó pszichológusra vallanak. Felteszem, ebben "látja" idős korára másképpen a Beethoven-interpretáció feladatát.
Kedves Zsölény!
Brendel Tűnődés a zenéről c. könyvét vettem meg még jó régen, és abból két dolog jut eszembe:
1. Beethoven összes szonátáját még fiatalon lemezre vette. Mire a könyvet kiadták, azon füstölgött, miért nem írták rá a felvétel dátumát a lemezre, mert már egész másképp játszaná némelyiket.
2. Ő maga is megdöbbent, amikor meglátta saját magát játék közben (a grimaszok), és azt javasolta, ne nézzük, inkább hallgassuk. Ezért nem tudom, mit csináljak febr.4-én este..
A Hammerklavier szonátát mindenesetre 1991 környékén játszotta Bécsben, erről egy DVD-t találtam az Ötpacsirta utcában [nekemegybeírvajobbantetszik].
Hát az szerintem zseniális. És utána még rátették, ahogy Julius Katchen próbálkozott a Wanderer fantáziával 1962 körül Párizsban, hogy visszakanyarodjak egy villanásnyi időre a topic-hoz is :-)
Frenetikus a Szokolov-link. Bohumil, most ne figyelj ide: mp3-mak is vannak rajta...
A Wut über der verlorenen Groschen All'Ingharese néven fut, ami karakterjelzés, nem cím, de ne legyünk önsorsrontók.
Ugyeugye! Ez a Brendel Lisztben észbontó. Bár h-mollban nagyon jó még (vicces!) Earl Wild is, André Watts, és Cziffra Gyuri is kicsit mintha megkomolyodna tőle. Szegény Pimpernel (Leslie Howard) viszont eléggé harmatosan üti.
Én éppen azt igyekszem kidomborítani, hogy a "nagy orosz iskola" (mely hallatlan zseniket és egy nehezen elfogadható manírt alkotott meg) élesen különbözik az "új oroszoktól" annyiban, hogy a zsenialitás megmaradt, a stílus viszont a legcsodálatosabb spiritualizálódáson ment keresztül. Ugyanezt tartom a karmesteriskolájukról is: óriási zsenik és egy bizonyos manír a "nagy iskola", óriási zsenik és legmélyebb átszellemültség: a mai orosz karmesteriskola.
Idősebbek szerint Richter játszott utoljára így a Zeneakadémián. Én akkor még picinyke voltam, csak azt tudom, hogy Szokolov milyen: zseniális. A nagy orosz zongorista-iskola örököse – ha ez jelent valamit.
Itt egy rövid leírás Szokolovról:
http://www.sulivansweetland.co.uk/emmasweetland/html/grigor.html
Itt meg bele lehet hallgatni néhány felvételébe (a Chopin-etüdök ördögiek!):
http://www.rogev.com/sokolov/music_en.html
Horowitz tragikus alakjában egy nagy koncepciójú, nagy lehetőségű, de szétforgácsolódott, a "kor emberévé" vált zongorista alakja sejlik fel.
Leó, Backhaus valóban nagyon lenyűgöző, de teljesen más világ a hátborzongató "új orosz" iskolához képest.
Nehezen tudom elképzelni a Horowitz Schubert szonátáját. Valahogy nem az ő stílusa. Van még egy darab ami abszolut csúcs a Schubert művek között: az f-moll fantázia.
Az az óriási a zenéjében, hogy soha nem látványos, csupán a "zene" van üres csillogás nélkül. Mégis nagyon nehéz eljátszani ezt a "kevés" hangot. Vagy talán pont ezért?Januárban Bogányi játszik Schubert impromptu-ket a ZA-án. Kíváncsi vagyok milyen lesz.Valaki mondja már el, ki az a Szokolov?
Zsölény, nekem az a Diabelli nem adta meg magát könnyen. Kicsit úgy voltam vele, mint az Anderszewskiével: elsőre hallottam, hogy borzasztó IZGI, de hogy JÓ is, azt csak később. Nagyon jó. Ettől még jobb szeretem Backhaus előadását - az elsőre megfogott.
A B-dúr szonáta számomra abszolút csúcs a klasszikus szonátairodalmban - ez Schubert "Hammerklavier"-ja, mellesleg az is B-dúr... A Richter-felvétel kötelező darab, de Horowitz is játszotta: ha jól emlékszem, a Carnegie Hall-beli debütálásának 50. évfordulóján adott szólóestjének a felvétele az, ami az RCA-Sonynál jelent meg. Nagyon más és nagyon jó.
Szokolovról pedig a tavalyi koncertjét követően indult külön topicban elég sok szó esett, talán nem véletlenül. Már nagyon várom, hogy újra hallhassam, s gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Sajnos felvételem egy szál sincs tőle.
Én sem szeretem annyira a Schiff Schubert szonátáit, szerintem sem történik bennük semmi. Ja igen, a Kocsissal és a Richterrel is ismerem, mind a kettőben van olyan tétel amelyik tetszik, de nem a teljes darab. A Richter 2. tétele döbbenetes, a Kocsiséban pedig az első nagyon jó!
