Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Létszámmal most egész jól állunk. Én párhuzamosan eljárok egy kardvívó csapathoz, így heti két edzésem van, ami régen volt már (vagy tán sose). Lassan kondiban utolérem a sportvívó gyerekeket. :)
És kezdem érteni és élvezni a konvenció teremtette körülményeket!
Csináltunk egy kis videót, milyen a könnyű nejlonokkal a vívás dinamikája. Itt a topikban is írtam ezekről "Úriemberek" címmel.
Számunkra azért érdekes a kép, mert látható rajta az apja, id. Gerevich Aladár miskolci vívómester (álló sor, jobbról az 5.), a nagybátyja, Gerevich Tibor (álló sor, jobbról a 3.) és az apósa, Bogen Albert (álló sor, jobbról a 2., ő a legmagasabb, katonai egyenruhában).
Igen durva nyomokat hagy maga után a 2 él ütközése. [3:58]-nál kipróbálnak egy másik módszert:
* a támadó fejet vág, a védekező jobbra lép a vívóvonaltól és itt már a védekező penge éle a támadó penge
lapjával találkozik, ekkor nincs jelentős pengecsorbulás.
Az ütközések során ők is azt vették észre, hogy a kölcsönös kicsorbulás után a pengék egyszerűen lepattannak egymásról. Aztán egy másik érdekes megfigyelés: kötés közben a pengék néha megakadnak a kicsorbult részeken!
Befejeződött a volt BEAC-OSC, jelenleg EVC Egyetemi Vívóterem felújítása, folyik a műszaki átadás, visszakerültek a falra a találatjelző gépek, szerdától már a vívók is birtokba vehetik második otthonukat.
A közel 100 éves vívóterem megmaradása és műszaki felújítása a magyar vívósport nagy sikere is. Sokan, sokféleképpen évekig dolgoztak érte, és talán a Vívómúzeum megálmodásával és gyarapításával, a rendezvények szervezésével és lebonyolításával magam is hozzájárulhattam a patinás terem továbbéléséhez.
Mikor vagy tíz éve a veterán vívók otthonra találtak az OSC vívóteremben, azonnal felmerült az ötlet, hogy a legideálisabb helye lenne egy Vívómúzeum kialakításának, hiszen ahogy Németh Árpád, az egyedülálló magángyűjtemény tulajdonosa mondta: „Ez a hely maga a múzeum”.
Mindig nagy öröm egy új vagy megújuló vívóterem átadása, és az utóbbi években – a kormányzati támogatásnak hála – egyre több lehetőségük van a vívást szeretőknek, hogy űzhessék a legeredményesebb magyar sportot.
A Semmelweis utcai vívóterem felújítás során azonban a vívóterem sokat veszített patinájából, sőt ezentúl a terem falára – az öltőző bejáratok feletti falrész kivételével, ahol néhány bajnok nagyalakú képe lesz majd kifüggesztve – nem kerülhetnek fel régi fegyverek, sisakok, képek, oklevelek, plakátok stb., azaz olyan relikviák, amelyek egy múzeum lényegét adnák. A terem hátuljából nyíló klubszobában, néhány vitrinben továbbra is láthatóak lesznek relikviák, de nagy kérdés, hogy ez mennyire nevezhető múzeumnak.
Ez a hely volt maga a múzeum! Eddig…
Egy álommal kevesebb, de az álmok azért vannak, hogy legyen miért dolgozni! A Vívómúzeum facebook és instagram oldal továbbra is működik, és keressük a lehetőséget több irányban is gyűjtemények méltó kiállítására, már kaptunk pozitív visszajelzést!
További hír, hogy a Vívómúzeum Alapítvány nevében pályáztam a vivomuzeum.hu nevű weblapunk fejlesztésére, mely azok részére ad hozzáférést a vívóemlékekhez, akik nem aktívak a közösségi oldalakon (meglepően sokan vannak). A pályázatban szerepelt egy nagyobb összeg az ország vívótermeiben és a magángyűjtőknél, bajnokoknál, leszármazóiknál fellehető relikviák professzionális fényképezésére, digitalizálására és azok feltöltésére a megújult honlapra. Sajnos a pályázat forráshiány miatt elutasításra került, de talán majd jövőre.
A Karácsony előtti időpont nyilvánvalóan a legalkalmatlanabb időpont a gyűjtésre (a pénzszerzés mindig is gyenge oldalam volt), most mégis kérem, hogy aki tud, akár minimális összegű adománnyal segítse munkámat, a honlap fejlesztésére mindenképpen szükség van és tevékenységemnek egyéb költségei is vannak.
Kívánok mindenkinek békés és nyugodt ünnepeket, és remélem, hogy a jövőben is azzal a lelkesedéssel és szeretettel követik/követitek az oldalt, amelyet a magyar vívósport nagyjai az 1800-as évektől kiérdemeltek. (És amely a munkámhoz rengeteg erőt ad.)
dr. Ferdinandy Györgyi Vívómúzeum Alapítvány kuratóriumi elnök"
Jó volt látni ezt a videót, egyrészt, mert sokat lehet belőle tanulni, másrészt hogy a hírükkel ellentétben a lengyelek mégis tudnak rapierozni (valahogy eddig versenyeken többnyire rapierral is szablyáztak. Néha hatékony, néha nem, gyakran fájdalmas végeredménnyel).
pont nemrég mi is csináltunk rapier vs szablya vívásokat a Crosscutban (persze nyilván mi nem vagyunk a világranglista előkelő helyein, csak karácsonyi vidám edzést csináltunk), nagyon érdekes tapasztalat.
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy jelen politikai helyzet mennyire alakított a rangsoron. 2020 körül az első 10-ből 9 orosz volt (!). Látom, most egy kivételével nem is voltak azóta versenyen az akkori dobogósok. :(
