Sok esetben egy-egy téma túl behatárolt, ezért hamar "off" hozzászólás keletkezik.Ebben a topikban mindenről enélkül tudsz beszélgetni - egy feltétel van: a hozzászólás vallás tárgyú kell, hogy legyen!
Sajnos a te tapasztalataid a legrosszabb sejtéseimet igazolják. Nevezetesen, hogy igenis elvárják a gyülekezetekben, hogy mindenki részt vegyen a közös éneklésben!
Lehet, hogy nem mindegyik gyülekezetben merik ezt kimondani, de mintegy tudat alatt ott van a "testvérek" többségében ez a látens törvénykezés.
Természetesen nekem sem a "dícséret"-tel, mint olyannal, van bajom. Tudom, hogy az biblikus.
De azzal nagyon is bajom van, ha ezt emberi elvárással próbálják kicsikarni bárkiből is!
Mondjuk, én nagyon egyszerűen megoldottam a dolgot: Már rég nem járok egyetlen gyülekezetbe sem. Interneten nézem, de csak a prédikációt. A gyülekezeti éneklésektől még képernyőn keresztül is rosszul vagyok, valahogy számomra nagyon mesterséges "illata" van. (Tévedés joga fenntartva. :-))
Faragott, vagy faragatlan kő az oltáron? -ez itt a kérdés! ;-))
Dícséret: amit leírtál is bizonyára igaz, de szerintem nem ez a lényeg. Hiszen a Bibliában is találunk felszólítást arra hogy "dícsérjük az Urat!". Persze értem én, hogy te elvárásnak érezted a gyülekezetben ezt. Biztos vagyok benne, hogy a Bibliában nem elvárásként értették ezt. Én a témában sokat beszélgettem emberekkel, itt is, sajnos törölték azt a topikot amiben erről volt szó. Meggyőződésem és tapasztalatom szerint igenis elvárja sok keresztény, hogy énekeljünk. Törvényként várják el. Konkrétan elhangzottak olyanok hogy aki nem énekel az meg se tért, nincs benne Isten szelleme stb. Ezek nagyon súlyos dolgok. De ha esetleg azt hinnénk, hogy csak néhány keresztény gondolja ezt, hát sajnos nem hiszem. Én konkrétan megkaptam egy testvéremtől (aki amúgy vér szerinti testvérem is) a "nem éneklésem" miatt, hogy "más szellem van benned" - sajnos akkor még eléggé kezdő keresztény voltam, és súlyos sokkhatásként ért ez a kijelentés, úgyhogy nem emlékszem pontosan mire mondta, de ez az éneklés-téma is benne volt az biztos.
Sajnos én azt látom sokszor, hogy az énekléssel valamit el akarnak érni a keresztények Istennél. Pedig ha valamit akarunk Istentől, azt imában kéne ügye kérni. (Persze van olyan ének, ami ima is egyben.) De a dícséret az biztos hogy nem úgy műxik hogy "hát dícsérem 3 órát Istent és akkor majd leszáll a szelleme, megjelenik". Ezt én súlyos tévtanításnak tartom, annak ellenére, hogy ilyesmire is találunk példát a Bibliában, de ott se azzal a céllal dícsérték Istent hogy eljöjjön, hogy megáldjon. Hanem azért mert szerették. Hatalmas különbség. Az ének csak egy jele annak hogy az ember szereti Istent. (Persze aki csak képmutatásból vagy félelemből énekel annál ez értelemszerűen nem igaz.) Van aki táncol, sőt, a Biblia erre is buzdít. Akkor ezek szerint aki nem táncol az meg se tért? :-o
Tehát az éneklés, dícséret, hálaadás az az emberben azért kéne legyen, mert valamit kapott Istentől, és nem azért, hogy valamit elérjen Istennél.
Ha az ember valamit akar Istentől, akkor azt imában kéri, és persze lehet egy ének is ima.
De mindezekből törvényt csinálni, vagy számonkérni egy testvéren hogy miért nem énekel... hát ezek a legsúlyosabb kegyetlenségek szerintem...
Van még egy olyan érv, hogy "ha megtértél, ha megismerted Istent, biztos hogy dícsérni fogod". Ez is ferdítés. Egyrészt Isten dícsérete általában nem éneklés kéne legyen, hanem Isten akaratának megtevése: szeretet, embereken segítés stb. Másrészt az éneklés egy kulturális dolog, ezek szerint azok a kultúrák ahol elterjedtebb az éneklés, jobban tetszenek Istennek? Áhh...
Lehet, hogy igazatok van, egy bizonyos létszám felett már káoszba és anarchiába torkollhatna egy ilyen interaktív felállás.
Bennem elsősorban az mozdította meg ezt az óhajt, hogy néha, bár ritkán, hallottam már lelkészt olyasmit prédikálni, ami erős kételyt ébresztett bennem, vajon Isten is így gondolná-e? Olyan lelkészekről van szó, akiknek egyébként más prédikációt tök jónak találtam!
...
Tényleg érdekelne a Te személyes történeted hittel, vallással kapcsolatban. Már, ha esetleg úgy gondolod, hogy megosztható...
(Sokféle közösséget látogattam már /korábban, jelenleg egyet sem/ és tapasztalataim alapján reagálnék most.)
Szóval, véleményem szerint nagy az amire te vágysz, 12 főnél nagyobb gyülekezetben nem megvalósítható. Ez hívják kiscsoportnak, ezért volt Jézusnak is 12 apostola. Efölötti létszámnál az interaktivitás nem működhet jól, a bátrabbak elkezdenek dominálni, a halkabbak pedig elhallgatnak.
Korábban, aktív katolikus koromban mindig jártunk (feleségemmel) valamilyen kiscsoportos közösségekbe, és az sokáig nagyon jól működött. (Aztán, hogy miért maradt abba, az már egy külön téma lehetne...)
Tehát ha nyílt egyházi-templomi összejövetelekről beszélünk, az nem tud alapvetően megváltozni: valaki prédikál, valakik meg hallgatják - majdnem minden felekezetnél. Ezen nemigen lehet változtatni.
Ha nem haragszol, áthoztam ide a témát, mert a gyülekezetek hitéleti attitüdjeit korábban is itt pedzegettem.
Hogy a mozi, mint olyan, alapból gonosznak látszik-e? És, hogy kért-e K.K. isteni tanácsot, mielőtt moziba ment a feleségével? Ezt nem tudom...
De már korábban is tapasztaltam, hogy az ő némely igehirdetései megbotránkoztatták a netes hallgatóság egyrészét. Részint a mondanivalóval, részint bizonyos szavak használatával.
Szigorúan csak személyes véleményem, hogy számomra még mindig szimpatikusabbak K.K. néha valóban elég szabadosnak tűnő igehirdetései, mint esetleg más, nyúlós-szirupos, pátoszos igehirdetések.
De nem vagyunk egyformák. Talán azért is van annyi gyülekezet/felekezet, hogy mindenki megtalálhassa a saját lelkületéhez legjobban illőt! (Mondjuk, pl. én az itt korábban kifejtett okok miatt eddig nem találtam olyat, ahol személyesen is szívesen jelen lennék...)
A Biblia a legszebb vallast mutatja be, de csak ugy ha megertjuk.
János Evangéliuma 3. rész
12 Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13 És senki sem ment fel a mennybe, ha nem a mennyből szállott alá embernek fia.
14 És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember fiának felemeltetnie.
15 Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17 Mert nem azért küldte az Isten az ő fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18 Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött fiának nevében.
19 Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
Szervusz! (Hisz eddig még csak nem is köszöntem...)
Igen, pont azt tartom jónak, hogy beszélgetünk, nem pedig vitázunk. Lehet, hogy nem egyformán látunk dolgokat, de akkor majd kifejtjük, mit és miért látunk másként. Ez jó alap egy kötetlen, és lehetőleg tabu mentes beszélgetésre.
Sietek az elején leszögezni, hogy saját esetemre csupán azért hivatkoztam, hogy érthető legyen, miért olyan fontos nekem ez a téma. De ezennel be is zárom a mondanivalómnak ezt a részét.
Tehát, ahogy indítványozod is, beszéljünk általánosságban a hitről, a csodavárás kontextusában!
Felsoroltál öt pontot ezzel kapcsolatban. Ezek közül kettőhöz lenne hozzáfűznivalóm:
-A 3. pontoddal nem értek egyet! Illetve talán értem, mit akarsz mondani, de úgy gondolom, a csodáknak kulcs szerepe van a hit terjedésében! Noha valóban nem öncélúak, hanem eszközök az előbbi cél (a hit terjesztése) érdekében.
-Az 5. pontodnál értelmezésbeli különbségek vannak közöttünk.
Foglalkozzunk egyelőre a 3. pontoddal!
Úgy gondolom, van néhány nagyon fontos igehely, ami a csodák mindenkori létjogosultságáról szól. Az egyik ilyen: "...Jaj néked Korazin, jaj néked Betsaida, mert ha Szodomában és Gomorrában történtek volna azok a csodák..." Ugye ismerős?
Megint máshol azt mondja Jézus, ha nem is szó szerint így: Az még nem olyan nagy baj, ha nem hisztek a szavaimnak, de az már komoly probléma, hogy a csodáimnak sem hisztek!
Ebből a következőket vonom le: Nem hiszem, hogy az emberek közül nagyon sokan -talán senki- tudtak úgy beszélni Isten országáról, ahogyan Jézus tette. De, még ha valaki hasonlóan tudna is beszélni erről, Őt túl nem szárnyalja, szerintem. (Ha a tanítvány eléri a maximumot, akkor a mestrer szintjére érkezett...)
Ergo, ha maga Jézus sem várja el, hogy tisztán beszédek hatására higgyen az ember, akkor milyen alapon várják el ezt holmi hozzánk hasonló emberek? Ugye érzed a mondanivaló súlyát? Ezért tartok szánalmasan nevetségesnek sok melldöngető "keresztényt". Az önhittségük néha már nem ismer határt. Talán nem véletlen, hogy a mai egyház miért leledzik azon a szinten, ahol leledzik...
És akkor térjünk az 5. pontodhoz!
Mivel eddig "Isten provokálása" ügyében csak az orvosi példát hoztad, kénytelen vagyok ennél maradni (függetlenül a saját esetemtől).
Kb. azt írtad korábban, hogy ma egy hívőtől is az az elvárható minimum, hogy betegség esetén az orvostudomány eljárásainak vesse alá magát!
Mondd, hallottál Te már gyógyszerek káros mellékhatásairól? Hogy csak a legegyszerűbb kifogást említsem.
De vannak orvosi eljárások, amiknek sokkal kártékonyabb "mellékhatásai" léteznek!
És ugye, Jézus "káros mellékhatások" nélkül gyógyított, és -nem csak az én meggyőződésem szerint- a mostani korra is ugyanilyen csodák ígérete vonatkozik.
Akkor miért volna "bűn", miért volna "provokáció", ha valaki káros mellékhatások nélkül szeretne meggyógyulni?!?
Talán mind ezzel sikerült azt is megvilágítanom, miért érzem sokszor úgy, hogy a magukat nagyképűen "keresztény"-nek nevezők semmivel sem maradnak el a világiaktól bálványozás tekintetében! Mert pl. itt egy "pótcselekvést" bálványoznak. És mégegyszer mondom, nem azzal van bajom, ha a keresztények közül valaki betegség esetén rohan az orvoshoz, hanem azzal, ha kárhoztatni kezdi azt a hívő társát, aki viszont nem rohan orvoshoz! Reménykedem, hogy világos a kettő közti különbség(?)!!!
Azt még sietek hozzá tenni, hogy természetesen nem minden keresztényre igazak az itt leírt, erősen pejoratív mondanivalóim. De talán túl sokakra igen! (Azt mindenkinek a saját lelkiismeretére bízom, hová sorolja magát ebben a csoportosításban?)
Végezetül elnézésedet kérem, ha itt az előző bekezdésemben kissé vehemensen, talán olykor indulatosan írtam. Csupán erre írom magyarázatul, hogy én ezt átéltem, tehát nem a fotelből okoskodva írom...
Kérlek nézd el nekem, hiszen részemről csak beszélgetés..... :) Hiszek Istenben, és hiszem, hogy tett, vagy tesz akár csodákat, és hiszem hogy tenni is fog. az hogy veled történt valami, számomra nem jelenti azt, hogy az valóban csoda volt. vagy azt, hogy Istentől származott. Nem a szavaidban kételkedem, hiszen nem is ismerjük egymást. Tehát mondhatsz akármit, ami veled történt, az nekem nem jelent okvetlenül bizonyságot, még akkor se, ha a karod nőt ki.
Azt gondolom; 1. az Isten üzent az embernek, ez az üzenete egyben a Biblia, ami beszámol több csodáról is. 2. Az üzenetben benne van, hogy más erők, azaz a gonosz is tud csodát tenni. 3. a hitnek nem a csodákra kell épülnie. 4. az üzenet teljes, és kellően megtámogatva csodákkal. 5. senki se provokálja Istent.
Ha valaki szándékosan nem megy el orvoshoz, hogy majd az Isten csodát tesz vele, az provokálja Istent. Lefordítom; Gyere! mutasd mit tudsz! alázd meg a tudományt!
nem szükséges, hogy Isten csodát tegyen, és valaki hitre jusson. ott vannak a próféták, higgyenek azoknak. sok emberre, így rám is rám férne a csoda. De miért pont velem tegyen kivételt?
Azzal nem értek egyet (de nagyon!!!), hogy az orvostudomány visszautasítása provokáció lenne Isten irányába!
Tudod, azért vagyok ennyire felindulva, mert ebben a témában saját érintettségem van (volt)!
Jó néhány külső fórumon, illetve egyéb internetes kommunikációs felületen leírtam a saját történetemet, néhol részletesen, máshol egy-két mondatba tömörítve. Itt most nem szeretném ezt újra kezdeni, csupán a hit aspektusából nézve, általánosítva szerettem volna beszélni erről a témáról, mert -ahogy a Te hozzászólásod is mutatja- itt (véleményem szerint) alapos restanciája van a hívőknek. És az a helyzet, hogy az embereket alaposan meg tudja osztani az erről való vélekedés. Szóval ez egy igazi tabu!
Az imént olvastam egy hozzászólást egy másik topicban, ami rögtön eszembe juttatott egy újabb szempontot, ami még nagyon nem tetszik nekem a mai gyülekezetekben/felekezetekben. Ennek az al-témának azt a címet is adhatnám, hogy "Ambivalens viszonyulás a csodákhoz".
Mire is gondolok ez alatt?
1.- A gyülekezetek/felekezetek (illetve a magukat "hívő"-nek vallók) egy része deklaráltan elhatárolódik a csodák lehetőségétől. Kb. azt mondják, hogy azok csak a régi koroknak adattak meg, ma már ne is számítsunk ilyesmire!
2.- Más gyülekezetek/felekezetek ill. hívők elvben ugyan elfogadják, hogy Isten ma is tehet csodákat, azonban az ebben való hitük elég korlátozottnak tűnik a gyakorlatban.
Számomra egyik álláspont sem igazán megnyerő.
Az 1.-es pontot vallók közösségéhez már e pont miatt nagyon komoly fenntartásokkal viszonyulok, gyakorlatilag "hitüknek" ezt a pontját hiteltelennek tartom.
A 2.-es ponttal önmagában nem lenne probléma, hiszen nem egyforma mértékben kapjuk a hitet. De amikor valaki a saját szintjére akar lerántani egy másik embert, aki esetleg nála jobban tudna remélni a csodákban, az már baj, szerintem!
Most itt (egyelőre?) abba is hagyom, pedig talán csak ezután jönne a lényeg...
De azért ajánlom a kedves Olvasók figyelmébe, hogy nem véletlenül a fent linkelt hozzászólás juttatta most mindezt az eszembe! Hiszen a leggyakrabban az ott hivatkozott (utolsó két bekezdés) kontextusban kerülhet napirendre ma is a téma!
Köszönöm, hogy részletesebben is szóltál a közössége(i)tekről!
Hozzászólásod mondatai részben már ismerősek voltak, hiszen valamely korábbi hsz.-od linkje alapján már akkor voltam olyan kíváncsi, hogy rákattintottam a főoldalra, majd onnét a "közösség" menü pontra.
Most hadd írjak csak annyit, hogy még tanulmányozni szeretném a témát!
Mivel említetted a közösségekkel kapcsolatos problémádat, ezért engedd meg, hogy az én közösségemet bemutassam.
Az Égi Béke a Földön HANG közösség egy alulról szerveződő, minden felekezettől független jézusi közösség, amelyet egy katolikus pap alapított, mintegy 16évvel ez előtt. A közösségünk mellett én egy katolikus közösségnek is tagja vagyok, de vannak közöttünk evangélikusok, protestánsok, adventisták.
Hitünk szerint közösségeinket Jézus Krisztus Szentlelke vezeti, akivel közvetlen személyes kapcsolatba lehet kerülni, ehhez fontos eszköz a közösségi találkozók, és a Jézussal folytatott párbeszédimák.
Egy ilyen párbeszédima Jézussal:
"...a HANG könyvek alapján egy olyan ÚJ TEOLÓGIÁT ismerhettek meg, amely minden vallást képes magában foglalni, mert alapja az Én legrégibb üzenetem, vagyis az evangéliumaim.
Eredeti bűn az önzés és a felelősség-áthárítás. Ennek leoldása a gondolkodás-átalakítás az evangéliumok alapján, amelyet kontrollálnotok kell a nevemben összejött közösségeitekben. Az ALAPALÁZAT: úgy kiállni a meglátott JÓ mellett, hogy nyitottnak maradni annak a JOBBNAK irányában, amely VELEM, Jézussal, az evangéliumaim alapján alátámasztható. Nincs tehát Tőlem származó új evangélium! Azért nevezem ezt ALAPALÁZATNAK, mert csak erre épülhet fel minden, ami örök értékeket képes hordozni. Ez az első főparancs tartalma! Az UNIVERZÁLIS HIT: minden embernek joga van arra, hogy embernek tudja magát, és kötelessége, hogy embernek tartsa azt, aki embernek született. Ez a második főparancs tartalma! Ez a két pillére annak az új teológiának, amely alkalmas arra, hogy az imámban kért egység, az ÖKUMENÉ, köztetek is létrejöhessen. (Jn 17;3-26)! ... A HANG könyvek tartalma ezt célozza meg! Ez az egyetlen ÚT, amellyel Én, Jézus azonosítottam magamat! Ennek ... a Földön a legnagyobb akadálya a minden vallásban megtapasztalható uralkodási vágy az emberek fölött." (Jézus; Hang: 42/4632)
A közösségeinkre vonatkozó párbeszédima Jézussal:
A jézusi közösségbe járás hármas aranyszabálya (A Hang, 23. kötet/2259. levél):
Az első feltétel: "A széthúzás szellemét nem szabad engednetek gyökeret verni közöttetek. Ezt úgy éritek el, hogy külön-külön, lelketek mélyén erősítitek magatokban azt a meggyőződést, hogy legalább annyira szeret itt benneteket minden jelenlévő, mint ti őket! Tehát nem lehet semmi alapja a sértődősködésnek! Bátran mondhatja tehát bárki azt, amit gondol, mert tudja, hogy bárhogyan reagálnak a többiek, az mindig szeretettől indíttatva fog történni!
A másik feltétel, hogy külön-külön imával és tanulással kell készülnötök összejöveteleitekre! Tehát mindig kell, hogy mindegyikteknek legyen valami a tarsolyában, amit a többiek épülésére szívesen közkinccsé tesz, ha ezt a többiek kívánják!
A harmadik feltétel pedig az az őszinte szándék külön-külön mindegyiktekben, hogy inkább tanulni akar itt, mint tanítani. Tehát feltétlenül gazdagabban fog innen elmenni, mint ahogy ide jött!
Ha e három feltételt komolyan veszitek, akkor tapasztalni fogjátok, hogy Lelkem médiuma lett e HANG-kör."
Közösségeink nyitottak mindazok számára, akik szeretnének az Evangéliumokban és a HANG – könyvekben felismerhető Jézus Krisztussal közösségben is találkozni.
Alulról szerveződő csoportokból állnak közösségeink, ahol a létszám 12fő, de 2-3 fős közösségeink is vannak.
Havonta egy alkalommal pedig a HANG – közösségek Inárcson közös találkozót tartanak, közös ima és Szentmise, valamint az azt követő kérdezz-felelek foglalkozással bezáróan.
Én a szegedi közösséghez tartozom, ahol 2-8fő vesz részt a találkozóinkon, amelyet minden héten egy alkalommal tartunk (2katolikus, 1evangélikus, a többit nem is tudom). De vannak nagyon sok helyen az országban is HANG – közösségek, akikhez lehet csatlakozni.
Hivatkoztam itt korábban egy másik internetes felületre, ahol szintén felmerült ez a téma. Ott osztotta meg valaki ezt a videót, én meg most tovább osztom itt. Persze ez nem konkrétan az istentiszteletre vonatkozik, hanem általában a hitéletre...
Az ellen nincs kifogásom, ha van lelkipásztor, és többnyire ő prédikál. (Mivel általában róla van referencia ez ügyben.)
A prédikáció végi hozzászólás természetesen nem volna elvárás, csupán egy lehetőség annak, aki élni kíván vele. Mint ahogy civil fórumokon (szakmai, lakossági, stb.) az előadó a végén meg szokta kérdezni, van-e kérdés, észrevétel? Egyébként ezt ugyanezek a gyülekezetek is meg szokták tenni pl. bibliaiskolai tanítások alkalmával.
Az, ha a lelkésznek nem tetszik egy esetleges észrevétel? Sorry, ezt vállalnia kéne! De pont erre lenne jó, ha több mindenki hozzászólna, mert ha csak egyvalakinek nem tetszik, a többiek meg a lelkésszel értenének egyet, akkor abból mindenki leszűrhet némi konklúziót. Persze mindez csak akkor működne jól, ha nincs belemanipulálva a hívekbe egy mindenek felett álló emberi tekintélytisztelet...
Most csak az utolsó bekezdésedre reagálnék, mert a többivel kapcsolatban lényegében már kifejtettem az álláspontomat.
Utolsó bekezdésedben is csak a "koncert" szóra reagálnék, mert ezt ezek szerint Te is félreértetted!
Nem a "koncert feeling" -gel van bajom, éppen azt tartanám kívánatosnak! Egy koncerten ugyanis nem elvárás, hogy bekapcsolódjanak a jelenlévők! A karizmatikus "dícséret"-nél viszont nagyon is az! Akár bevallják ezt a gyülekezeti tagok, akár nem! Engem az emberi elvárás idegesít nagyon!
A katolikus nem cimke, hanem azt jelenti, hogy "egyetemes". Ez az, ami osszekoti a nemzeteket. ("nincsen gorog, se zsido, stb" - mondta Pal.) Plane, amikor meg latinul mondtak a miset. A vilag barmelyik pontjan ugyanaz a katolikus mise van. Meg ha nem is ertem a nyelvet, bekapcsolodhatok, es atelhetem.
Persze, lehet igehirdeteseket, biblia magyarazatokat hallgatni, de az nem katolikus mise. A katolikus mise lenyege Jezus Krisztus megvaltasanak az ujjaelese. O mondta: "ezt cselekedjetek az en emlezetemre". Az oszovetsegi aldozat bemutatast felvaltotta a katolikus mise.
Persze, ha ebben az egeszben nem hiszel, az mas. Bulanyi katolikus pap letere valamifele irodalmi kort akart rendezni a misebol. Szeretem az irodalmi koroket, stb, de nem a katolikus mise helyett.
Mi a bajom a karizmatikus mozgalmakkal ? Ugyanaz, ami neked: hatasvadaszat, hallelujazas, elragado erzesek, erzelmekre hatas, koncert jellegu "feeling", stb.
A szerző nem a reinkarnációban hisz, hanem Jézus Krisztusban.
A reinkarnációt elfogadja, mint ahogyan azt is, hogy az Isten irgalmas és megbocsátó, nem pedig egy "szadista őrült" aki képes lenne saját gyermekeit örökkön örökké a kárhozatban szenvedtetni.
Mindig ad egy új lehetőséget a megtérésre, igaz van akinek ehhez a poklot is meg kell járnia.
De, ha már erre rákérdeztél, maga Jézus is beszélt tanítványainak az emberek újraszületéséről (reinkarnációról, és nem az újjászületésről)) Keresztelő Jánossal kapcsolatba Mt. 17. 10-13. Tehát, ha nem akarjuk ki forgatni Jézus szavait, akkor szembe kell néznünk azzal, hogy van reinkarnáció, ez nagyon is hozzá tartozik az Isten irgalmas és megbocsátó szeretetéhez, ahogyan azt Jézus tanította.
Persze lehet ezt félre érteni, félre magyarázni is, de Jézusra hivatkozva ezt nem igazán lehet megtenni, akár keresztény valaki, akár nem.
Mindenekelőtt olyannak, hogy senki ne várjon el a másiktól semmiféle hitbéli megnyilvánulást! Ugyanis ezzel tennék lehetővé, hogy mindazok belülről fakadjanak!
Egy másik internetes felületen valaki leírta, hogy olyan összejövetelek lennének jók, mint egy baráti találkozó. Együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. A kocsmában nincs házirend.
Mindezt értsd jól! Szerintem ő is a felesleges sallangokra gondolt.
Felőlem lehet zenélés, sőt fel is dobná az összejövetelt! Csak már a felkomf'-ban legyen egyértelmű, hogy itt arról van szó, hogy a zenészek fognak zenélni, énekelni! Nem muszáj, és nem is elvárás bekapcsolódni, noha természetesen nem is tiltott!
Az igehirdetés teljes mértékben kívánatos számomra! Egy-egy jó igehirdetés nagyon fel tud dobni! Szerencsére sok ilyet hallok a neten, olyan gyülekezetektől, akiknek más hitéleti megnyilvánulásait esetleg kritizálom.
Pluszként itt még az jutott eszembe, hogy rögtön utána lehetne kérdéseket, észrevételeket tenni! Ha az elhangzottakban valamivel kapcsolatban mégis úgy érezném, hogy fenntartásaim vannak, akkor azt szóvá is tehessem, és reagálhassanak rá a többiek is! (Ráadásul úgy érzem, ez biblikus is!)
Időtartamról, részletes napirendi pontokról nem is gondolkodtam eddig. Talán úgy jó, ha spontán! Ha interaktív, azaz attól is függne, hogy a lelkészek mennyire érzékelik a jelenlévők ráhangoltságát a történésekre.
Első bekezdésedben igazad van, túl kevés konkrét infónk van erről. Úgyhogy részemről inkább ez is egy "intuitív" hivatkozás volt. Ha jól emlékszem, korábban oda is tettem, hogy "szerintem".
Második és harmadik bekezdéseddel egyáltalán nem értek egyet! Ezt gyökeresen másként látom!
De nézőpontjaink eltérése egyenesen következik abból, hogy ellentétes világnézeti platformon állunk. :-)
Vitatkozni viszont egyáltalán nem szeretnék. Nem véletlen, hogy az itt (a fórumon) körös-körül dúló hitvitákban sincs eszem ágában sem részt venni!
Utolsó bekezdésedre részben már válaszoltam Józsefnek írt hsz.-ommal. Tehát igazából nem az a bajom, ha másnál más a "körítés", hanem ha tőlem is elvárja, hogy az ő körítését fogyasszam! Azt hiszem, ezt Neked is írtam már ott, ahol ezen attitűdök felülről vezéreltségében láttam a probléma gyökerét.
Egyébként személyes véleményem tényleg az, hogy a felesleges körítés pókhálós repedéshez hasonlóan elhomályosíthatja az "ablakot". Kilátni rajta ugyan, de mégsem ugyanúgy, mintha nem volna berepedezve.
De, ahogy lejjebb apáca ismerősömre hivatkozva írtam, ez a "pókháló" még nem teszi lehetetlenné a hitbéli közösséget.
