Keresés

Részletes keresés

grouchiy Creative Commons License 2010.10.07 0 0 801
 

Künn a kín,őbenne az őszi eső.

Szeretőm ablakát megveri

az Idő.

Verd meg Isten annak a bajuszát,

aki más nőkre les, s feledi

Asszonyát!

 

Csak tunnám, miért teszi?

Hiába fújja szél,

hiába hajtja ár.

Csak meredten néz,

s végzetére

vár.

Előzmény: Eisa1111 (798)
gamidka Creative Commons License 2010.10.06 0 0 800

 

Mindenkinek derűs délutánt!

Emma remek, hogy jöttél.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Szergej Jeszenyin

Ősz

 

Csönd lepi borókás partok meredélyét.

Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét.

 

Folyamszegély hűs leple felett

patkói kék csengése lebeg.

 

Remete szél, óvakodva, lassan

avart tapos útkanyarulatban.

 

Égő-piros csipkebokorra hajolva

láthatatlan Krisztus sebeit csókolja.

 

(Weöres Sándor fordítása)

Előzmény: Emma_ (795)
Emma_ Creative Commons License 2010.10.06 0 0 799
Nagyon kedves vagy, köszönöm! :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kiss József

Tiszaparton

Nádasok zúgása, hajlongó jegenyék
Gyermekálmaim viruló tanyája!
Melynek fölötte mosolyog az ég,
És festi vizeit szürkére, barnára;
Olykor, úgy tetszik, csupa habarék
S uszó felhők az örökös nyája:
Sárga partok közt hol szilaj, hol lomha,
Vigyetek el engem gyermekotthonomba!

Ültessetek az agyagpart tövébe,
Melyből gyurni lehet sok szép alakot
És álmodni hosszan - se hossza, se vége,
Akinek isten álmokat adott.
Nekem adott, dicsértessék érte!
Világlelkek hozsannát zúgjatok,
Nem minden sziv dobog olyan fennen,
Mint mellyel az égiek megáldtak engem.

Hallottátok hirét hires Ároktőnek,
A csegei révet vaj' ki ismeri?
Ott a Tiszán is délibábok nőnek
És egyik szin a másikat veri.
A telegráfot hitták hirverőnek,
Uj szó; szörnyen örültek neki.
Mind gyermekemlék, ámulat, csoda,
Ó mehetnék bár még egyszer oda.

Mohos fatörzsre telepedtünk ketten,
Az őszi napnak hüvös hajnalán
És vártunk, vártunk, mintha csak lesben,
Én és viruló arccal az édes anyám.
Kicsi testem keblén melengettem,
Oly édes volt pihennem oldalán,
Közben ezer csók hullt fejem bubjára,
Csókon növekedtem, sohse voltam árva.

Szemünk folyton távolban kóválygott,
Én akkor csöpp tudatlanka még,
De anyuka folyton édesen mosolygott,
És ő nyilván tudta is miért.
A délibábok mindig oly bolondok,
Csillog-villognak, ugy hogy szinte sért:
Szivesen laknak a Tisza vizén,
Mely oly lágy, oly puha, akár a remény.

És az a sok szárnyas, amely fenn himbál! -
Mondják, hogy olykor látogatóba
Vendég is jön és pontba ide talál,
Mintha csak ezeregyéjszakai szóra.
Mesék madara a hires kék madár,
Amely rejtelem, titok sok ezer év óta,
Mikor köszönt be csillogó-villogó csőre,
Soha senki se tudhatja előre.

S Ároktő ott bujkált a szemünk előtt,
A vizimalmok vigan kerepeltek,
A távol hol enyészett, hol ujra nőtt,
S a vadludak a partokon legeltek.
Egyszer csak szemünk elérte a tetőt
És a szinek még folyvást át- meg átvedlettek
S im felbukkan egy csolnak és rajta egy alak,
Egy dzsin vagy annál is hatalmasabb.

Mert olyat nem látni csak mesekönyvbe,
Perzsa legendák homlokzatán,
A Sahname rimeibe öntve,
Firdusi virágos kertjében talán.
Csolnak fenekén, mint a rab a börtönbe,
Négy evezős izzad buzgón, szaporán,
Mintha vasból volna kemény izma
És márványból a bagariacsizma.

S a csolnak visszazökken partot érve
S anyám odaront és sirva fakad,
Reáborul a dalia mellére, -
Egy lázas, izzó, hosszu pillanat.
Szinte fennhangon lüktet szivverése,
S az öreg kérdi: "Mirjám, a te fiad?"
S fejemre teszi két kezét megáldva,
Mint hajdan az ősöknél volt szokásba.

S az áldás megfogant és hatott tovább,
Kegyetlen, szörnyü, bübájos erővel,
Hatott egy hosszu müvészéleten át,
Mely félig izgalmas volt és félig dőre.
Mely hiu lázban emészti önmagát,
S hosszu árnyakat vetit előre.
Örök kétségek, lelki hányatások,
Eltörülhetetlen beékelt rovások!

S érzem ez áldás keserü nyomát,
Még ma is életem alkonyatán.
S érezni fogom talán még odaát,
Tulnan is, ha már éj borult reám.
Ha parthoz ütődött a könnyü naszád
Fekete zászlóval fönn az árbocán,
Érezni fogom és tán meg is siratni,
Ha majd egyszer mindent itt kell hagyni.


Előzmény: Eisa1111 (796)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.10.05 0 0 798

Kinn az őszi eső veri az ablakom

Szeretőm meg a teáját lesi

Azzal melegíti magát

Csak tudnám, mért teszi?

 

Hiába fújja szél

Gyönyörű hajamat

Ő  csak meredten néz:

S kiadja az utam.

 

Előzmény: grouchiy (797)
grouchiy Creative Commons License 2010.10.05 0 0 797

Szép,őszes testében valami titokzatos és megható varázs van.
Ugyan elvesztette rég rikító, szilaj színeit,harsányrőt

szőrzete halk hervadásban,komorodó,fáradt arca,

mint a kék ég,fátyolnyi ködökkel.

Borzongok,a Tél sejlik s  valami vad orkán:
a Hanyatlás, s  a Fájdalom

s ő csak áll büszke

köldökkel.

Fenséges szemérme kihívón

mered rám..

...basszus! fölforr a

teám!!

:)

Előzmény: Eisa1111 (796)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.10.05 0 0 796

Miért ne, csak gyere, itt van a helyed:O))

-------------------------------------------

Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében

 

A szép őszi estében valami

titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -

 

az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

 

/Szabó Lőrinc fordítása/

Előzmény: Emma_ (795)
Emma_ Creative Commons License 2010.10.05 0 0 795
Szép napot, kedves vers- és természetszeretők!
Ha megengeditek, néha betennék egy-egy szép verset. :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Juhász Gyula

Áldás a fenyőkre

Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
Madár szólt, virág nyílt mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.

De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van?
Ti maradtatok csak örök virulóan.
Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek,
Néma hirdetői örök Szerelemnek.


gamidka Creative Commons License 2010.10.05 0 0 794

 

 

grouchiy Creative Commons License 2010.10.04 0 0 793

grouchiy:      Októberi est

 

Gyorsan hűvösödik,ha nem süt a Nap.

Sorra begyujtanak mind a szorgos

szomszédok.

Szippantok a levegőből,de szinte

okédok.

Ez is egy műanyagégető,mocskos

bűzös nap. 

gamidka Creative Commons License 2010.10.04 0 0 792

 

 

 

Juhász Gyula

Ne bántsátok a lombokat

 

Ne bántsátok a lombokat:

Susogta George Sand a halál előtt.

Nem értették meg, én megértem őt.

Ne bántsátok a lombokat,

Hadd nőjenek, viruljanak az égre,

Hadd mosolyogjanak napban, esőben,

Hadd ringassák a békés fészkeket,

Küldjék magasba a rigók dalát.

Hadd boruljanak össze boldogan,

Ha alattuk a szerelem tanyázik,

És hadd terítsenek álompalástot

Az élettől elfáradt vándorokra.

Ne bántsátok a lombokat,

Hadd játszanak alattuk gyermekek,

Akik az első lépést most teszik,

Tipegve ismeretlen cél felé,

És hadd pihenjenek meg a halottak

Zöld sátraik alatt a rögök ágyán,

Ne bántsátok a lombokat, ti élők!

Eisa1111 Creative Commons License 2010.10.03 0 0 791

Hova tűnt a sok virág,
Mi nyílott hegy-völgy réten át.
Hova tűnt a sok virág?
Elhervadt régen.
Hova tűnt a sok virág?
Lányok téptek bokrétát.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

Hova tűnt a sok szép lány,
Annyi rémült év után.
Hova tűnt a sok szép lány?
Elhervadt régen.
Hova tűnt a sok szép lány?
Gyűrűt váltott mindahány.
Mondjátok mért van így,
Mondjátok mért van így?

grouchiy Creative Commons License 2010.10.03 0 0 790
Hová lett a sok virág?
Szirmaikon féreg rág,
bibéjükbe csiga mász,
hol van már a régi
nász?
Piros pipacs göndör szőre,
hol van már?
És a kemény duzzadó répa!
Megrágta azt is az Ősz,
a részeges, a léha.
grouchiy Creative Commons License 2010.10.03 0 0 789

Zuzás,marás,őszülés.

Oly nehéz ma a

versike-szülés.

Szivem megretten:

tennap este másé

lettem.

Leszakajtott Évi.

Halványlila tearózsa

én lettem az elmúlásnak

búsborongós

apoteózisa.

Előzmény: Eisa1111 (788)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.10.02 0 0 788

Zuzmarás ősz vár rám

Szivem megretten:

Ah, kedvesem tűzbe ugrott

Mert övé nem lettem.

Ha ezt tudtam volna

Szerettelek volna,

S élnél még, te méla Béla.

Előzmény: grouchiy (787)
grouchiy Creative Commons License 2010.10.02 0 0 787

Belád halni kész egyetlen csókodért.

Első éjszakádért lassú tűzön sülne,

és ha igazán övé vagy,ő nem

lesz többé a Tavaszi Fagy!

 

 

Előzmény: Eisa1111 (785)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.10.02 0 0 786

 

De hol lehet már megint ez a Mia asszony? :O(

Eisa1111 Creative Commons License 2010.10.02 0 0 785

 

Örülök a télnek, nyárnak

Szivem oly szerény

A bánatba nem akar

Belahalni szegény :O)

 

(saját fűzfaversem)

Előzmény: grouchiy (784)
grouchiy Creative Commons License 2010.10.02 0 0 784

Örüljön más a Télnek

az én szívem a Bánaté.

Óh barátnőm, Agapé,

szoríts jól utoljára

szivem.

Más nem segíthet,

semmisem.

 

(saját átköltés)

Előzmény: Eisa1111 (782)
gb. Creative Commons License 2010.10.02 0 0 783
Koszi de en nem nyitottam ezt.
Előzmény: grouchiy (777)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.10.01 0 0 782

Mélabú (saját költés)

 

Más örül a télnek, tavasznak, a nyárnak

Csak az én szivemet meg öli a bánat:

Hátamba erős nyilallások álltak.

Előzmény: grouchiy (781)
grouchiy Creative Commons License 2010.10.01 0 0 781

Kékesszürke felhők,sárguló meggyfalevél,

még nyílna a rózsabokor,még kinyit

a hajnalka virágja.

De a lelkemet valami úgy

bántja.

Hátamba nyilall a közelgő

elmúlás,

és nem segíthet ezen

senki más

szivem.

Egyedül Te...

 

gamidka Creative Commons License 2010.09.30 0 0 780

Juhász Gyula

Október

 

Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.

 

Szüret tüzei mellett
Próbáljunk melegedni,
Szüret nótái mellett,
Míg venyigelomb pirkad,
Próbáljuk meg csöndesen
A tavaszt elfeledni!

 

Enyém e dalos ősz most,
Enyém az őszi pompa,
Enyém e bús mosolygás.
Venyige lombja pirkad
És megszépülsz csöndesen
Bánat, nagy őszirózsa!

grouchiy Creative Commons License 2010.09.28 0 0 779
Előzmény: grouchiy (778)
grouchiy Creative Commons License 2010.09.28 0 0 778

Most néma a Kiserdő,

de hallgatása zúg.

Bár ritkul a barnuló ernyő,

még sátor a régi út.

Kék, könnyű egek suhannak

méz fényben a lomb felett.

Lángot vet az elzuhant nap.

Ó! zöld-arany szédület!

Csendben, magánosan jön

a fényes-tollu madár:

csak megpihen itt az erdőn,

s dél fele messzire száll.

Az ökörnyálon csillogva

bujkál egy sugárnyi láng.

A szél kopasz ágakon dudolja:

Ó, rózsa! Ispiláng!

Vérhullató lombok, tölgyek

néma bucsúja kié?!

Egy bánatos isten görnyed

a tűnt idő kútja fölé.

Állok vacogva, kigyúlva,

akár a meztelen ág.

A szél sír, az avarba bújva,

zörgő nótáját fújja,

s a rőt alkony mélabúja

énekli szivembe magát.

Előzmény: grouchiy (777)
grouchiy Creative Commons License 2010.09.28 0 0 777

Bocsi, drágajó topiknyitó!

 

Kárpótlás:                            Keresztury Dezső: Kiserdő

 

énekli szivembe magát.

Előzmény: gb. (773)
gamidka Creative Commons License 2010.09.28 0 0 776

 

KARAFIÁTH ORSOLYA

PROFÁN PALETTA

        (Izsák Sipos Szilárd képeihez)

A rét

 

Szerelmes nő ruhája.

Az ég – a földbe fonva.

Látod, gyűrődik, omlik,

de hol szegélye, korca?

 

Hibáját hol találod?

Megsérül-e a minta?

Fonákja, színe egy.

És egy a széle, hossza.

 

Ha strassz, ha csillag: ék.

Ragyog. Kitől tanulta?

Csak nézd. Rögben libeg

a felhő-kelme fodra.

 

Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.27 0 0 775

Szilágyi Domokos: Ősz

Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállnak, zuhannak, leesnek.

 

Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború.

 

Add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű.

 

Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.27 0 0 774

Off

Elnézést a kedves Topiknyitótól, csak egy kicsit elszórakoztattuk magunkat ebben a rossz időben :O)

On

Előzmény: gb. (773)
gb. Creative Commons License 2010.09.26 0 0 773
A WC falan olvastatok? hahahhahahaha
Előzmény: Eisa1111 (772)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.09.26 0 0 772

 
A szomorú erdő lassan elpirula
És két szív remegőn lángragyúla.
Itt  van az ősz, minden erjed
Csak a kedvesem nem gerjed.

:O)
Előzmény: grouchiy (768)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!