Éppen 187 évvel ezelőtt született a mai napon a síugrás atyjaként ismert norvég síelő, Sondre Norheim, aki a Telemark megyei Morgedal településen forradalmasította a sízést! 1861-ben megalkotta azt a síkötést, melyben szabadon mozoghat a cipő. Mozdulatsorokat dolgozott ki, amelyekből kialakult a „Telemark”-stílus és kanyarodási technika, amelyeket később az északi síszámokban használtak. Ezenkívül síléceket csinált és síelést oktatott, őt tartják mai napig a modern síelés úttörőjének!
Sondre 1825-ben született a Morgedalhoz közeli Överbö településen, ahol a hóval borított tájon a síléc természetes közlekedési eszköz volt és a mindennapi élet része! Eredetileg Sondre Ouversen néven anyakönyvezték, később változtatta csak meg a családnevét Norheim-re. Egy kis farmon nevelkedett egy dél-norvégiai faluban, ahol mintegy 500 ember élt abban az időben. Itt töltötte gyermekkorát, a korai években szüleivel, nagyszüleivel, valamint bátyjával élt együtt. A család igen szegény volt, Sondre mindössze 2 éves volt mikor elvesztette édesanyját. Apja később újra nősült.
A kenyerét ácsként kereste, a síelést hobbiként űzte mellette, szeretett Morgedal hóval födte hegyein síklani az apja által fenyőből készített sílécén. Sondre igen bátran síelt, a legveszélyesebb és kihívásokkal teli dombokról is könnyedén síklott le. Egyszer gondolt egyet és saját parasztházuk tetejéről ugrott le léccel a lábán a ház mögötti domboldalra. Ezt annyira élvezte, hogy a környéken keresett magának kisebb lankákat, bukkanókat, melyet lucfenyő gallyakkal és hóval magasított meg, melyről egyre többször végzett el ugrásokat. A síelés hamar népszerű tevékenységgé vált Morgadalban, mely Sondre által vált ismertté! A síelés technológiáját olyan új eszközökkel tette fontossá, mint pl. a merev síkötés a sarok körül, valamint a befelé görbülő síléc. Őt tekintették kortársai a síelés mesterének, aki a hagyományos síelést kombinálta a sífutással, az ugrással és a szlalommal!
Sondre 1854-ben alapított családot, feleségével, Rannei-vel egy gazdaságot vezettek egy szomszédos faluban, Öyfjellben. Nem kevesebb, mint 8 gyerekük született, közülük kettő igen fiatalon hunyt el. Sondre vitathatatlanul a sípályák mestere volt, sokszor végzett akrobatikus mutatványokat is rajta. Ő volt az első síző 1860-ban, aki igazán nagyot mert ugrani! Ahogy telt az idő, híre elérte az ország fővárosát is. 1868-ban meghívták a legelső országos síversenyre, Christianiába (a mai Oslóba), ahova két síelő társával érkezett meg Morgedalból egy 3 napos séta után síléccel a lábukon közel 200 km-t megtéve! Sondre 43 évesen húsz évvel fiatalabb versenytársait is megelőzve nyerte a versenyt nagy fölénnyel, a norvég Brukenbergben pedig fölállította az első világcsúcsot 19,5 méteres ugrásával! Az emberek csodálták lélegzetelállító teljesítményét, ezzel pedig az újságok címlapjára került! Nem hivatalos információ szerint Sondre volt az első személy, aki elvégzett egy klasszikus Telemark landolást! Az elkövetkezendő években részt vett számos egyéb más versenyen is és Morgedalban sok időt töltött, ahol gyerekeket tanított síelni.
A hírneve egyre inkább nőtt és olyan norvég szavak váltak világszerte ismertté általa, mint pl. a „ski” (sí) és a „slalam” (szlalom). Sondre Norheim-et sokan emlegették a síelés leggyorsabb emberének a világon, amikor még élt! A szegénység 1884-ben rákényszerítette, hogy családjával együtt elhagyja Norvégiát és szerencsét próbáljon az Egyesült Államokban. Először Minnesotában telepedtek le, majd 4 évvel később átköltöztek Észak-Dakotába, ahol továbbra is síelt, amikor csak tudott, de az éghajlat és a domborzat, Dakota lapos prérije kevés lehetőséget kínált a lesíklásra.
Sondre végül 1897-ben halt meg Dakotában, ott is lett eltemetve a prérin Denbigh közelében. Jeltelen sírban feküdt 68 éven át, melynek pontos helyét örökre titok fedte volna, ha egyik dédunokája nem lett volna kíváncsi rá és nyomozza ki, aki végül 1965-ben azonosította a sírt. Ma már egy emlékkő jelzi nyughelyét. Születésének 100. évfordulóján, 1925-ben Morgedal központjában is egy emlékkövet állítottak föl, később pedig egy múzeumot hoztak létre itt, mely többek között az általa készített síléceket is őrzi. 1987-ben egy norvég szobrászművész, Knut Skinnarland szobrot készített róla és a legközelebbi vidéki városban, Minot-ban állította föl, ahol élt. 1988-ban hasonló szobrot lepleztek le Morgedalban is, ahonnan származott! R.I.P.
Újabb finn síugró vonult vissza az aktív versenyzéstől Kimmo Yliriesto személyében, aki motivációs okokra hivatkozva hagyta abba a síugrást! „Már gondolkodtam a visszavonuláson az elmúlt télen is.” – mondta a 29 éves finn ugró. „Hiányzott belőlem a tűz, hogy továbbra is keményen edzzek és ezenkívül minden nap dolgoznom kellett, hogy a számláimat be tudjam fizetni! Nem könnyű kombináció!”
Yliriesto nem tartozott a jobb képességű ugrók közé, komoly sikereket nem tudott elérni karrierje során. Első hivatalos versenyén 1999-ben a poprádi EYOF-on (Európai Ifj. Olimpiai Fesztivál) csapat ezüstöt szerzett, majd 2000-ben csapat bronzot ért el a csorba-tavi junior VB-n. Ez év vvégén debütált a Vk-ban (Kuopio), rá két hónapra pedig csapat aranyat szerzett a karpaczi junior VB-n, akinek Happonen, Kokkonen és Lindström volt a csapattársa. Ez volt egyetlen komolyabb eredménye 12 éves pályafutása során! Felváltva versenyzett a COC-ban és a Vk-ban, de előbbi sorozatban tudott csak érmes helyeken végezni.
2002-ben szerezte a Vk-ban (Hakuba) első Vk pontjait, ahol 10. lett, Sapporóban pedig csapat bronzot ért el. Egyéni legjobbját 2002-ben Planicán szerezte, amikor 209 m.-ig repült. 2005-ben szerezte első győzelmét a sapporói COC versenyen, ahol az idősebbik Hautamäki (Jussi) testvér ellen bizonyult jobbnak, 1 tized pont fórral nyert csak ellene! Egy hónappal később érte el ugyanitt legjobb Vk helyezését, amikor a 7. helyet sikerült megszereznie! Második, egyben utolsó győzelmét 2006-ban érte el Iron Mountainban, szintén COC versenyen. Ezután szinte csak a Kontinentális Kupában versenyzett, de ott sem tudott kimagasló eredményt elérni! 2009-ben finn bajnoki címet szerzett csapatban. Igazság szerint már egy ideje benne lógott a levegőben, hogy visszavonul, őszintén szólva nem okozott ezzel a döntéssel nagy veszteséget nemzete számára! Érdekes, hogy Olli tavalyi visszavonulása után épp Yliriesto személyi trénere lett! Hát nem végzett mellette valami nagy munkát…!
Ma ünnepli 37. szülinapját a finnek egykori Vk győztes ugrója, aki 1992-ben a faluni Vk versenyen kezdte karrierjét, ahol nem szerzett pontot. Két hónappal később részt vett az ugyanitt rendezett északi-sí VB-n, ahol egyéniben a 15. helyet szerezte meg a nagysáncon. 1993-ban a harrachovi junior VB-n csapatban aranyérmes lett Ahonen, Happonen és Kykkaenen csapattársaként! Első Vk pontjait Oberstdorfban szerezte ’93-ban, ahol a 28. helyen végzett. A következő 5 évben fel-felbukkant a Vk-ban egy-egy verseny erejéig, de pontot csak elvétve szerzett, csak a síugrás második vonalában, a COC-ban tudott egy összetett bronzot megcsípni ’95-ben. Az 1999/00-es évadtól viszont beindult a „szekér”!
A szezonnyitó kuopiói versenyen gyűjtötte be első Vk érmét, ahol ezüstérmes lett honfitársa, Kantee mögött, majd Val di Fiemmében és Sapporóban is dobogóra (2x bronz) került. Hakubában első csapatversenyét nyerte a Vk-ban Ahonen, Kantee és Soininen oldalán, majd ezt a sikert megismételték Lahtiban is! 2000 nyarán a Grand Prix-n is bemutatkozott, ahol csapat aranyat szerzett társaival Hinterzartenben. 2001-ben a hazájában rendezett VB-n (Lahti) egyéniben a középmezőnyben végzett, míg csapatban mindkét sáncon ezüstérmes lett. A VB után megszerezte első győzelmét is egyéniben Oberstdorf repülősáncán, majd végül szezonbeli 9 érmének köszönhetően összetettben legjobb Vk helyezését érte el pályafutása során, sikerült a bronzérmet megszereznie!
Második, egyben utolsó Vk győzelmét a következő szezonban húzta be, otthonában, Kuopióban nyert Malysz előtt. 2002-ben kijutott a utahi olimpiára is, s ha már ott volt egy csapatezüsttel tért haza, mely lehetett volna akár fényesebb is, ha a szerencse nem pártol el tőle (és csapattársaitól), hiszen a Hannawald-Schmitt fémjelezte német csapat mindössze 1 tized ponttal (!) orozta el előlük az olimpiai aranyat! Pár év formahanyatlás után 2005-ben sikerült visszatérnie a legjobbak közé néhány Vk érmet szerezve, majd az oberstdorfi VB-ről újabb csapatezüstöt vitt haza, egyéniben 8. és 11. lett. Karrierjét 2007-ben fejezte be Willingenben. Jussilainen pályafutása során 147 Vk versenyen indult, melyeken 16 érmet (2-6-8) szerzett 2 győzelem mellett. 2-szer nyert COC versenyt, 7-szer pedig csapatversenyt a Vk-ban, közel 3 ezer (2923) pontot gyűjtött össze, egyéni leghosszabb távolságát (224,5 m.) pedig 2005-ben érte el Planicán. Boldog szülinapot neki! :)
Elindult a szezon, méghozzá a FIS Cup idei első versenyével, melyet rendhagyó módon Romániában rendeztek, ahol eddig még sohasem volt nemzetközi hivatalos verseny! Az osztrák ÖMV támogatásának köszönhetően jöhetett létre ez a történelmi jelentőségű rendezvény, melyet még a román televízió is közvetített élő egyenes adásban!
A románok barcarozsnyói (Rasnov) középsáncán (HS71) 33 fő részvételével rendezték meg a versenyt, melyen több neves Vk-beli elit ugró is képviseltette magát! Részt vett többek között Thomas Morgenstern, Robert Kranjec, Roman Koudelka, Lukas Hlava és Jure Sinkovec is, akik közül hárman is dobogón végeztek! Végül a versenyt Sinkovec nyerte a versenyen elért legnagyobb távolsággal (72,5 m.), mely egyúttal új sáncrekord is lett, korábban a hazaiak ugrója, Tudor Remus tartotta 70 m.-rel! A dobogóra még Hlava és Kranjec ért föl, Morgenstern viszont mindössze 1,1 ponttal lemaradt az éremről, aki eddig még sohasem vett részt ilyen alacsony rangú versenyen! Koudelka meglepetésre csak 8. lett!
Legnagyobb örömünkre magyar versenyző is szerepelt a versenyen, méghozzá a jelenleg egyetlen aktív versenyzőnk, Szilágyi Ákos, az alacsony részvételi számnak (33) köszönhetően megszerezte a magyar síugrósport első FIS Cup pontjait, 29. helyével 2 pontot szerzett! :)
Hogy erről az új debütáns sáncról is essen néhány szó: Az első síugrósánc már 1936-ban megépült Barcarozsnyón. 2001-ben a már meglévő műanyag sánclétesítményt felújították és modernizálták. 2009 júl.-ától 2011 nyaráig egy új modern sánckomplexum (Valea Carbunarii) létesült itt, ahol a FIS szabványa szerint 3 sánc (K64, K35 és K15) is épült az ifjúsági korosztály számára. Ez a sánclétesítmény télen-nyáron egyaránt használható. A mintegy 3 millió eurós projekt a FIS támogatásával és az osztrák ÖMV olajtársaság finanszírozásával jöhetett létre. A projekt célja, hogy a román síugrók 10 éven belül top10-es eredményeket érjenek el a világ síugrásának élvonalában!
A sáncavató 2011 aug. 30.-án volt, ahol a 9 és 19 év közötti korosztály tesztelte sikeresen a sáncot. Most már a román utánpótláskorú tehetségek ugyanolyan körülmények között edzhetnek, mint más profi nemzetek ugrói. Mivel 2013-ra Brassó megkapta az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) rendezési jogát, így tavaly nyáron egy K90-es sánc is épült Rasnovban. Ezt a sáncot az osztrák Christian Aske építész tervezte, melyet a román Idegenforgalmi-, valamint Vidékfejlesztési Minisztérium szponzorált mintegy 9 millió euró értékben. A barcarozsnyói síugró központ idén júliusra 4 sánccal, két versenybírótoronnyal, reflektorral, valamint ülőlifttel fog a síugrók rendelkezésére állni!
Ma ünnepli 48. szülinapját a németek egykori Vk érmes ugrója, aki 1978-ban egy 3 állomásból (Reit im Winkl, Ruhpolding, Berchtesgaden) álló német mini turné megnyerésével szerzett jogot az évvégén kezdődő Négysáncon való indulásra, de nem volt túl sikeres a bemutatkozása, egyik állomáson sem tudott finalista lenni! 1979/80-ban 6 versenyen vett részt a Vk-ban, ahol első Vk pontjait Planica normálsáncán (6. lett) szerezte, míg a nagysáncon 8. helyezést ért el. 1986-ig nem tudott komoly eredményeket elérni, leginkább a Vk pontszerzés volt a fő célja. Az 1986/87-es szezonban tűnt ki igazán, amikor a kanadai Thunder Bay nagysáncán ezüstérmet szerzett Nykänen mögött, ráadásul igen közel állt a győzelemhez, hiszen annak megszerzése csak 4 tized ponton múlt! Sokáig nem kellett várnia az újabb dobogós helyezésre, ugyanis a tengerentúlról hazajövet a Négysánc nyitóversenyén, Oberstdorfban is ezüstérmet akasztottak a nyakába, peches módon itt is csak centik hiányoztak a sikerhez, a norvég Opaas mögött végzett mindössze 1 tized ponttal lemaradva!
A hazájában rendezett VB-n (Oberstdorf ’86) legjobb németként az előkelő 5. helyen végzett a normálsáncon, ez volt pályafutása legjobb VB helyezése! 1987-ben szerezte egyetlen Vk érmét repülősáncon, a győztes Feldertől közel 50 pontra (!), míg az ezüstérmes Fidjestöltől csupán 1 pontra volt! A szezon befejeztével legjobb összetett Vk (13.) és Négysánc (5.) helyezéseit tudhatta maga mögött. A ’88-as Calgaryban rendezett ötkarikás játékokon érte el legjobb olimpiai helyezését, ahol nem sokon múlt a bronzérem, de végül 4. lett a normálsáncon. 1988-ban (Lake Placid) és ’90-ben (Örnsköldsvik) még egy-egy bronzérmet szerzett a Vk-ban, a vikersundi sírepülő VB-n pedig a 8. helyen ért célba. 1991-ben vonult vissza a Kulmon. Klauser összesen 89 Vk versenyen vett részt, melyeken 5 érmet (0-2-3) szerzett. 11-szer szerzett német bajnoki címet 1980 és ’90 között, ebből 6-szor lett aranyérmes egyéniben, 1990-ben pedig még két ezüstérmet szerzett az akkori NSZK ugrójaként. Klauser jelenleg a FIS technikai küldötte Vk versenyeken.
Remélem a zakopanei szervezők két év múlva (amikor, ha jól tudom 100 éves lesz a Sí Szövetség) nem esnek ebbe a hibába bele és egy komoly kandidálással lépnek elő, amivel nyerhetnek!
Én már nagyon mennék egy nagy világrendezvényre hozzátok, 2019 ugyan még messze van, de nagy örömmel töltene el, ha a VB-t megkapnátok! Csak a remény marad addig is...
Szerintem Zakopanét nem a pénzhiány, hanem a pénzéhség jellemzi. Legalább is pár vezetőt (mint ha csak odahaza lennénk), akik ha dől a lé egy rendezvényből, akkor még többet akarnak. Ennek ékes példája volt anno Malysz visszavonultató rendezvénye is, ahol mikor rájöttek, hogy mennyien lesznek, több mint a tízszeresére akarták emelni a Red Bull felé (mint szervező felé) a sánc bérleti díját. (Ebben egyébként nem csak zakopanei, hanem pl a sánctulajdonos COS - Olimpiai Előkészítő Központ - varsói főnökei is benne voltak.)
Mivel volt egy-két hasonló anomália az elmúlt időkben, ezért a FIS elkezdett beszólogatni, szerintem jogosan. Ennek ellenére a FIS sosem szokott panaszkodni a rendezésre (pedig a beléptetés 3 éve katasztrofális), és szerintem télen még sokáig nem fogja elvenni a várostól a VK-t, mert mindig az egyik legnagyobb hangulatú verseny!!!
Összességében: KELET-EURÓPA, abból is amit nem szeretünk. Remélem azért egyszer lesz ebben is változás...
Harri Olli, aki több mint egy éve vonult vissza a finn MTV3 televíziónak adott interjút és nyilatkozott visszatérésének okáról és jövőbeni céljairól, aki mint mondta teljesen spontán döntött! „Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy elkezdtem szárazon ugrásokat csinálni, amely technikailag pontos volt! Ezért másnap reggel úgy döntöttem, hogy felkeresem egykori edzőmet, Kimmo Kykkänent és beszélek vele a visszatérésemről. A találkozó vele csak megerősített abban a hitben, elkötelezettségben, vágyban, hogy újból síugró lehessek!”
Bár az idei szezonra nem kapott kerettagságot a finn csapatba Olli tele van motivációval és optimista a jövőt illetően, melyben nagy célokat tűzött ki! Szeretne mindenekelőtt a Szocsiban rendezendő olimpiára összpontosítani és miután múlt héten hazája, Lahti kapta a 2017-es északi sí-VB rendezést nem tartja kizártnak, hogy azon is elindulhat majd! „Amennyiben jól mennek a dolgok nem áll szándékomban abbahagyni a síugrást!” – mondta a 2007-es sapporói VB egykori ezüstérmese!
Én a finneket nem vártam befutónak, mint ahogy szerintem ők maguk se hitték (csak remélték), hogy a 2015-ös faluni VB után még egy észak európai helyszín kaphatja a rendezést!
Ha belegondolunk abba, hogy Oberstdorf nemrég rendezett (2005), Planica még túlságosan is újonc, sosem rendezett északi sí-VB-t, Zakopane pedig anyagi gondokkal küszködött az elmúlt pár évben (s talán most is, majd kijavítasz, ha nem így van), akkor nem is lehetett más a végeredmény...
Én egyébként Planicát, de leginkább Zakopanét szerettem volna, talán nem meglepő részemről! :)
Dislike... Gratulálok Lahtinak, én Planicát vártam, és örültem volna is neki. (Persze a finneket is szeretem...) A legnagyobb öröm természetesen egy hazai rendezés lett volna, de mindenki úgy érezte mifelénk, hogy kevesek vagyunk, még ha Adam is volt a joker a küldöttségben... Talán 2 év múlva...
Ma ünnepli e kerek évfordulót a japánok valaha élt legidősebb Világkupa versenyzője, aki pályafutása során 21 Vk szezont versenyzett át, számtalan érmet, győzelmet szerezve mind egyéniben, mind csapatban. Honfitársa, Takanobu Okabe után jelenleg ő a második legidősebb síugró a világon, a Világkupában viszont ő a korelnök az aktív versenyzők közül!
Az 1989-es dátumról sokaknak a berlini fal leomlása vagy az egykori Szovjetúnió felbomlása jut eszébe, de ebben az évben kezdte pályafutását 17 évesen a japánok egyik legszebb karriert befutott versenyzője, Noriaki Kasai! Még a Vk-ban sem szerepelt mikor első hivatalos versenye 1989 feb. 20.-án volt a Lahtiban megrendezett világbajnokságon, de ott nem sikerült kitűnnie versenytársai közül. Még ez év dec.-ében edzője kipróbálta a Világkupában, a kanadai Thunder Bay-ben debütált (27.), de első Vk pontjait pár nappal később ugyanezen a kontinensen, az amerikai Lake Placid-ben érte el, ahol az előkelő 9., majd másnap a 7. helyen végzett. Első olimpiáján 1992 feb.-jában vett részt Albertville-ben, ahol csapatban elért 4. helyezése volt csak értékelhető teljesítmény. Az olimpia után viszont megszerezte első érmét a Világkupában, bronzérmes lett Lahtiban, majd pár nappal később második lett a svéd Örnsköldsvikben. Kereken 20 évvel ezelőtt, 1992 márc. 22.-e mérföldkő volt pályafutásában, hiszen a Harrachovban rendezett sírepülő VB-n aranyérmes lett Goldberger előtt, egyúttal ez a győzelem első Vk sikerét is jelentette, hiszen akkoriban ez a két sportesemény nem volt különválasztva!
1993-ban újabb 3 győzelmet szerzett a Vk-ban egy ezüst és két bronz kiséretében, ennek köszönhetően pályafutása legjobb Négysánc- (ezüst) és Világkupa (bronz) helyezését érte el összetettben! Szezon végén első csapat sikerét is abszolválta a Vk-ban Harada, Okabe és Yasuzaki oldalán. 1994-ben a lillehammeri ötkarikás játékokon szerezte egyetlen olimpiai érmét, csapatban ezüstérmes lett a németek mögött, egyéniben pedig az 5. helyet szerezte meg a normálsáncon, mely legjobb egyéni olimpiai helyezése volt karrierje során. Ezt követően pár év formahanyatlás következett, majd a ’98-as hazai rendezésű olimpián (Nagano) egyéniben 7. lett, pechjére kimaradt az aranyérmet szerzett japán csapatból. 1999-ben megismételte 6 évvel korábbi teljesítményét, azaz a Négysáncon újból ezüstérmes lett, míg a szezon végén a 3. helyet csípte meg a Vk-ban, 14 Vk érem (ebből 6 győzelem) kiséretében. Mellesleg Oslóban nem csak a Sífesztivált nyerte meg, hanem egyúttal az Északi turnét is!
Kasai a nyári versenysorozatokon 2000-ben érte el legjobb eredményét, 3-szor állt föl a dobogóra, de összetettben nem sikerült érmes helyen végeznie, a 4. lett. Két összetett ezüst után 2001-ben állt legközelebb a Négysánc sikerhez, 3 dobogós hely (3., 1., 2.) után vezetett összetettben, de a bischofshofeni finálén leszerepelt, kiesett az első kör után! Bár nem nyert a 2003-as val di fiemmei VB-n, de összes versenyén érmet szerzett! Egyéniben mindkét sáncon bronzérmes lett, míg csapatban ezüstérmet akasztottak a nyakába a nagysáncon! 32 évesen szerezte utolsó Vk győzelmét, 2004-ben Park Cityben bizonyult a legjobbnak Ammann előtt mindössze 1 pontnyi fórral. 2007-ben a hazai rendezésű sapporói VB-n csapatban bronzérmes lett Okabe, Tochimoto és Ito társaként. 2009-ben 3 kvalifikációt is megnyert, de egyszer sem sikerült még a dobogó közelébe sem kerülnie. A libereci VB-n ismét bronzérmes lett csapatban, ráadásul ugyanabban az összetételben, mint Sapporóban!
2009 nyarán szerezte egyetlen Grand Prix győzelmét Hakubában, melyet máig legidősebb GP versenyzőként (37 év 3 hónap) aratta! 2010-ben Sapporóban érte el eddigi utolsó Vk érmét, Ammann mögött végzett a második helyen. Egy hónappal később sorrendben 6. téli olimpiáján vehetett részt (ennyiszer senki sem volt olimpikon pályafutása során!), a vancouveri nagysánc selejtezőjét meg is nyerte, a másnapi versenyen pedig az előkelő 8. helyen végzett. A kvali specialista Kasai a planicai sírepülő VB selejtezőjén szintén a legjobbnak bizonyult, ám a versenyen a 12. helyen ért célba. Az idei Négysánc két dolog miatt is emlékezetes marad számára, hiszen ez volt a 20. turné, amin részt vett, valamint a finálén kereken 400. alkalommal állt rajthoz a Világkupában, mindkettő abszolút rekord! Szinte hihetetlen, de a legutóbbi Négysánc győztes, Schlierenzauer még meg sem született, amikor ő már első Négysánc versenyén szerepelt! Ő az egyetlen síugró a világon, aki 4 évtizeden keresztül (!) aktív részese lehetett a Vk szezonoknak, hiszen pályafutását 1989-ben kezdte, most pedig 2012-t írunk! Kasai nem csak a legtöbb Vk versenyen (409) vett részt, hanem a legtöbb olimpiai részvétel (6) mellett a világbajnokságokon is csúcstartó, 10 északi sí-VB van már a háta mögött, melyeken 30 versenyen (19 egyéni+11 csapat) állt rajthoz!
Karrierje során 44 Vk érmet szerzett, ebből 15-ször nyert versenyt (éremeloszlása: 15-10-19), 8219 pontot gyűjtött, mellyel az örökranglista 8. helyét foglalja el! Jelenleg 5 sáncon tart rekordot, ebből kettőt hazájában (Sapporo), egyéni leghosszabb távolságát 2010-ben érte el Planicán, akkor 224 m.-ig repült! 409 egyéni versenye mellett 43-szor vett részt hazája csapatában, ebből 12-szer végzett a dobogón (3-3-6), 3 alkalommal segítette élre a japán nemzeti csapatot! Bár a mai nap folyamán a 4. x-be lépett ez egyáltalán nem tántorítja el a további versenyzéstől, eltökélt szándéka, hogy ott legyen a 2014-es Szocsiban rendezendő téli olimpián is, ami immár 7. ötkarikás részvétele lenne! Úgy legyen! J Boldog szülinapot neki! :)
Egyetértek! Az új ruha remélhetőleg nem fog már olyan bonyodalmat okozni, mint az elmúlt szezonban, ahol a régi képes volt egy összetett Vk sorsát is eldönteni!
A mix versenyre viszont nagyon kiváncsi leszek mennyire fog majd elfogadtatásra találni! Egy kicsit fura lesz, de nagy érdeklődéssel várom!
A dél-koreai FIS kongresszuson a 2017-es VB-k (északi sí, sírepülő, alpesi sí) helyszíneinek véglegesítése, valamint a 2012/13-as FIS menetrend hivatalossá tétele mellett újabb fontos döntések születtek, amiket már az évvégén rajtoló új téli szezon versenyein alkalmazni fognak!
Az egyik legfontosabb fejlemény, hogy a jövőben a trénerek lesznek felelősek azért, hogy az aktuális időjárási körülmények között az éppen futó körben hosszabbítsák avagy rövidítsék-e a beülő hosszát. Tehát ezentúl a beülő módosítása már nem kifejezetten a zsűri döntése lesz, hanem az edzők saját maguk dönthetik el, hogy a soron következő ugrójuk melyik beülőből induljon el! A tévénézők számára a képernyőn is láthatóvá válik majd egy speciális piros gomb, ami az edzői toronyban egy kamerára lesz felszerelve, ennek segítségével jelezhetnek az edzők, ha változtatni szeretnének a beülő hosszán. Emellett lehetővé teszik majd a trénerek számára, hogy a rajt előtt közvetlen rádió kapcsolatban lehessenek versenyzőikkel!
Minden bizonnyal a legnagyobb érdeklődéssel várt versenyszám a női/férfi vegyes csapatverseny lesz, melyen az aktuális csapatot két férfi és két női versenyző alkotja majd! Az első ilyen verseny már a nyári GP-n megrendezésre kerül, méghozzá a courcheveli állomáson (aug. 14), majd négy nappal később Hinterzartenben folytatódik a mix verseny. A téli szezonban a lillehammeri szezonnyitó (nov. 23) szintén férfi-női csapatversennyel indul, így idén kellőképpen reklámot kap a legújabb versenyszám, mely a predazzói VB programját is képezi majd!
A FIS jóváhagyta az új, testhezálló ruhákat, melyek a jövőben kivehetően szűkebbek lesznek majd, mint korábban! Nemrég Thomas Morgenstern próbálta ki az új ruhát Zürichben, a teszt sikeres volt, az új ruha elég rugalmas volt ahhoz, hogy a különböző pozíciókat az elrugaszkodás során megtartsa. A ruha többé nem 7 különböző részből lesz összeállítva, hanem csupán 5-ből, mely így csökkenti a varratok számát. A nyakkivágás egy elasztikus gumigyűrűvel van ellátva, a cipzár a gallér fölött nyúlik ki 1,5-5 cm hosszan, így az többé nem nyílhat ki, ezáltal pedig elkerülhető lesz a diszkvalifikáció! Ami a legfontosabb: az egész ruha teljesen légmentes, 6 cm-ről szűkítették 0-ra, annak mérete gyakorlatilag megegyezik a test méretével! Az öltöny csupán térdtől lefelé marad a régi rendszer szerint, így a cipőre továbbra is könnyedén rá lehet húzni. A jövőben az új ruhát két vállalattól, a svájci Eschler és a német Meininger cégtől lehet beszerezni, mely minden nemzet számára hozzáférhető lesz!
A FIS úgy döntött, hogy a következő Vk szezontól a nők is ugorhatnak nagy sáncról! Eddig sem a tavaly első ízben kiírt Vk-ban, sem az azt megelőző COC szezonokban nem volt erre példa, csak normálsáncon mérettették meg eddig őket! A FIS szerint a nők megértek a nagy sánc versenyekre, a 2012/13-as Vk szezonban az első és egyetlen ilyen verseny a szezonfinálén, az oslói Holmenkollenen lesz, ahol a résztvevők számát 30 főre korlátozták!
A nőknél a testtömeg index szabályzás (BMI - Body Mass Index) felső határát - ugyan úgy, mint a férfiaknál - felemelték 20,5-ről 21%-ra! Ez azt jelenti egyébként, hogy ha egy síugrónak csökkent a BMI értéke (ami az ugró testsúlyának és magasságának a hányadosa) akkor ehhez mérten csökkentenie kell a síléce hosszát is, ellenkező esetben kizárhatják a versenyből! Tehát azonos testsúly esetén vagy x cm-rel rövidebb léccel ugranak, vagy x kg-mal többet kell, hogy mutasson a mérleg alattuk!
Különleges esetekben a téli versenyeken is lesz lehetőség mesterséges nekifutójú sáncokon versenyt rendezni (úgy, mint nyáron). Ez azt jelenti, hogy ha a hőmérséklet túl magas lesz ahhoz, hogy jégnyom rendszerű sáncon rendezzék a versenyt, akkor a zsűri dönthet arról, hogy a lesíklás kerámiáról történjen! Természetesen ezt csak olyan sáncon valósíthatják meg, amely kettős lesíkló nyomrendszerrel (Ski-Line) rendelkezik, azaz jégnyomról könnyen átváltható kerámiára, s ugyanúgy fordítva! Ilyen rendszerű sánc a trondheimi Granasen, a garmischi Olimpia, a hinzenbachi Aigner, a csajkovszkiji Snezhinka, a winterbergi Sankt Georg, a chaux neuve-i La Cote. Ezek közül nagy valószínűséggel a norvég, német és osztrák helyszínek valamelyike lehet a befutó!
Ma ünnepelné 65. születésnapját a norvégok egykori Négysáncverseny győztese, Ingolf Mork, aki idén feb. 1.-én távozott el az élők sorából rövid ideig tartó súlyos betegség után. Mork volt az egyedüli ugró a Négysáncok történetében, aki 3 szakaszgyőzelem birtokában (1970/71) sem tudott végső győztes lenni, ugyanakkor egy évvel később szakasz győzelmek nélkül is meg tudta nyerni az összetettet úgy, hogy az abszolút esélyes japán Yukio Kasayát (3 győzelme után) hazahívták a ’72-es sapporói olimpia kvalifikációjára, így ölébe hullhatott a győzelem (bár ettől függetlenül megdolgozott az aranyért, egy ezüst- és bronzérmet is szerzett a szakaszversenyeken). 1971-ben és ’72-ben norvég bajnok volt normálsáncon. Ugyanezekben az években a Holmenkollen sífesztivált is megnyerte, melyekért ’73-ban a norvég síelés legmagasabb kitüntetését, a Holmenkollen érmet is megkapta. 1972-ben megnyerte a norvég Király Kupát is. A ’72-es sapporói olimpián középsáncán negyedik lett a japánok mögött, ezután visszavonult! A 70-es években az oslói Sporttudományi karon is tanult, ő volt a Norvég Sportszövetség elnöke 1984 és ’90 között. Nyugodjék békében! http://www.nrk.no/video/ingolf_mork_har_gatt_bort/1C84459FE364E39F/emne/Hoppuka/
Ma ünnepli 37. szülinapját a finnek egykori olimpiai bajnok síugrója, aki 1991-ben kezdte karrierjét. Nieminen első hivatalos versenye Lahtiban volt a Vk keretén belül, ahol nem sikerült a fináléba kerülnie. A következő szezontól azonban hihetetlen pálfordulás történt vele, hiszen 1991/92-ben érte el legnagyobb sikereit! Abban az időben zajlott a Däscher-féle technika és a Boklöv által fémjelzett V-stílus átmenete, ő pedig egyike volt, aki tökéletesen tudta elsajátítani az új ugrótechnikát! Második Vk versenyén mindössze 16 év 6 hónaposan minden idők 3. legfiatalabb győztese lett a Thunder Bay-ben megrendezett versenynek (őt a kanadai Steve Collins 15 év 11 hónap, valamint Thomas Morgenstern 16 év 2 hónapjával előzi meg). Hogy ez mennyire nem egyszeri fellángolás volt részéről azt jelzi, hogy a szezon során 14 versenyéből csak egyszer szorult ki a top10-ből, 10 alkalommal pedig a dobogón végzett, ebből 8-szor annak legmagasabb fokán! Üstökösként robbant be a síugrás elit mezőnyébe, ahol az összetett Vk győzelem mellett további sikerek kisérték rögösnek egyáltalán nem nevezhető útját a „Hall of Fame” dicsőséges ugrói közé!
Sven Hannawald 2002-es sikere előtt tíz évvel ő lehetett volna az első Grand Slam győztese a Négysáncnak, hiszen a 4-ből 3 állomáson nyerni tudott, a garmischi versenyen pedig mindössze fél pont hiányzott, hogy a turnét makulátlanul teljesítse, Felder fosztotta meg a 100%-os teljesítménytől, de a finn így is minden idők legfiatalabb Négysánc győzteseként vonult be a történelembe! A szezon során az olimpián is aratott, Albertville-ben ő nyerte a nagysánc versenyt Höllwarth előtt, a normálsáncon pedig bronzérmes lett. A csapatversenyen saját magát és társait (Nikkola, Laitinen, Laakonen) is újabb olimpiai aranyhoz segítette, a fő esélyes osztrákokat utasították maguk mögé. A szezon végén hazai földön megrendezett junior VB (Vuokatti) legnagyobb esélyesének számított, melyet ennek megfelelően be is húzott, mind egyéniben, mind csapatban esélyt sem adott arra, hogy más vigye haza az ifi serleget. Csapatban a siker egyik fő letéteményese egyébként a nemrég a finn nemzeti csapat éléről távozott Janne Väätäinen volt. Ezek után nem volt meglepő, hogy Nykänen után az új „csodaugrónak” titulált Nieminen 1992-ben hazájában kiérdemelte az „Év sportolója” címet is!
Ezt követően még 12 évig versenyzett, de közel sem tudta megismételni ezt a kíváló teljesítményt. A következő évben (1993) csak egy 5. hely volt, amit fel tudott mutatni, ezt a faluni VB normálsáncán érte el. ’94-ben a planicai sírepülő VB következett, ahol a 7. helyet tudta megszerezni. Az 1994/95-ös Vk szezonra sikerült felszívnia magát, a 7 top10-es helye közül az egyik éppen sorrendben 9., de egyben utolsó Vk győzelme volt, melyet otthonában, Kuopióban ért el. Ezt követően hosszú évekre visszaesett formája, csak a 2001-ben, Garmischban szerzett 6. helye volt említésre méltó eredménye, valamint csapatban első csapat Vk sikerét ünnepelhette Villachban, Jussilainen, Hautamäki és Lindström oldalán. A többnyire sikertelen évek mellett kijutott élete második olimpiájára (Utah) is 2002-ben, de a 10 évvel korábban elért sikereit nem tudta már megismételni, a normálsáncon elért 16. helyéért azonban cseppet sem kellett szégyenkeznie. Utolsó szezonját a COC-ban versenyezte végig, 2004-ben Kuopióban fejezte be aktív pályafutását.
Nieminen 96 Vk versenyen összesen 12-szer állhatott föl a dobogóra, ebből 9 alkalommal hagyta el győztesen a sáncot. Egy versenyt nyerni tudott a COC-ban is. Leghosszabb távolságát 1994-ben érte el Planicán, ahol 203 m.-es ugrása akkoriban világcsúcs volt (sorrendben a 77.!), nem beszélve arról, hogy sporttörténelmet írt azzal, hogy hivatalosan ő lépte át először a 200 m.-es határvonalat! A fiatalsági rekordokat nem csak a Négysáncon, hanem az összetett Vk-ban és az olimpián is ő tartja aranyérmeivel. Időnként sport riporterkedik a finn MTV3 csatornán, anno Ahonen 2005-ös willingeni 155,5 m.-es ugrását hihetetlen átéléssel kommentálta. Jelenleg ma Nieminen a finn junior csapatot irányítja. Feleségével, Veerával és két lányával él egy farmon Ylojärvi közelében, ahol 17 lovat is tartanak. Pár évvel ezelőtt Nieminen ügető versenyt is nyert Tamperében. Boldog szülinapot neki! :)
A mai nap folyamán a FIS 2012/13-as síugró menetrendje mellett még további fontos döntések is születtek a dél-koreai Kangwonland városában, ahol a FIS kongresszus szavazott néhány síversennyel kapcsolatos kérdésben. A legfontosabb ezek közül a 2017-es északi sí-VB megrendezésének joga volt, melyre négyen pályáztak, Lahti mellett Planica, Oberstdorf és Zakopane is nagy reményeket fűzött a döntést illetően. Az első körben kiesett a két utóbbi pályázó, végül Lahti nagy fölénnyel, 12:3 arányban megnyerte a VB rendezési jogát Planicával szemben, mely északi sí-VB rendezés terén még abszolút szűz volt, hiszen a Letalnica sírepülősánc tövében egy teljesen új síugrókomplexumot húztak föl több kisebb-nagyobb sánccal együtt.
Az utóbbi években Zakopane már többször próbálkozott a rendezéssel, de meglepetésre most sem kapott lehetőséget, hogy története során negyedszer rendezhesse meg a világbajnokságot, pedig 1929, ’39 és 62 után ha másért nem hát a legutóbbi rendezésének 50. évfordulóján esélyes lett volna. Talán két év múlva nagyobb esélyekkel pályázhat a 2019-es VB-re, hiszen 2014-ben lesz a lengyel Sí Szövetség 100 éves! Lahti győzelme már csak azért is meglepő, mert a legutóbbi szavazáson épp egy másik skandináv helyszín, Falun volt a végső befutó, ezért sem hitték sokan, hogy emiatt lenne esélyük, de végül lenyűgözte a FIS Tanácsot a finnek kandidálása. Lahti ezzel 1926, ’38, ’58, ’78, ’89 és 2001 után hetedszer rendezhet VB-t, ami abszolút rekord a maga nemében, ennyiszer egyetlen helyszín sem volt házigazda!
A 2016-os sírepülő VB odaítélése az osztrákoknak csak formalitás volt, hiszen Bad Mitterndorf volt az egyetlen jelölt. Az alpesi sí-VB megrendezése 2017-ben a svájci St. Moritz feladata lesz, mivel az olasz Cortina d’Ampezzo röviddel a döntés előtt visszavonta jelöltségét.
A dél-koreai FIS-kongresszuson napvilágot látott a FIS legújabb, 2012/13-as síugró naptára, mely a FIS hivatalos honlapján már egy jó ideje közzé tett programhoz képest is egy-két ponton változtattak!
A férfiak Világkupa szezonja rendhagyó módon nem a szokásos Kuusamóban, hanem Lillehammerben indul, ráadásul 3 versennyel! Az első megmérettetés kuriózum lesz, ugyanis a Vk keretén belül első ízben rendeznek majd férfi-női, ún. mix csapatversenyt, majd a tavalyihoz hasonlóan most is lesz Lillehammer mindkét sáncán (HS100, HS134) egyéni verseny. Majd jön Kuusamó csapat- illetve egyéni versennyel, ezután pedig történelmi jelentőségű helyszín következik, hiszen Szocsi révén első alkalommal rendeznek Vk versenyt Oroszországban, mely a 2014-es téli olimpia helyszíne lesz!
A Négysáncverseny után nem sok idő marad a versenyzőknek a pihenésre, mert 3 napra rá Lengyelország következik, itt szintén egy új helyszín debütál Wisla révén, de a szokásos zakopanei síugró katlan sem marad ki, plusz még csapatversenyt is rendeznek itt a lengyel szurkolók legnagyobb örömére! Sírepülő versenyek lesznek Vikersundban, Harrachovban és természetesen a szezonzáró planicai repülő sáncon is. A Team Tour után Val di Fiemmében világbajnokság lesz, ezután pedig remélhetőleg újra megrendezik az elmúlt két szezonban elmaradt Északi turnét is, mindenesetre a négy helyszín (két norvég, két finn) most adott lesz hozzá!
Sondre 1854-ben alapított családot, feleségével, Rannei-vel egy gazdaságot vezettek egy szomszédos faluban, Öyfjellben. Nem kevesebb, mint 8 gyerekük született, közülük kettő igen fiatalon hunyt el. Sondre vitathatatlanul a sípályák mestere volt, sokszor végzett akrobatikus mutatványokat is rajta. Ő volt az első síző 1860-ban, aki igazán nagyot mert ugrani! Ahogy telt az idő, híre elérte az ország fővárosát is. 1868-ban meghívták a legelső országos síversenyre, Christianiába (a mai Oslóba), ahova két síelő társával érkezett meg Morgedalból egy 3 napos séta után síléccel a lábukon közel 200 km-t megtéve! Sondre 43 évesen húsz évvel fiatalabb versenytársait is megelőzve nyerte a versenyt nagy fölénnyel, a norvég Brukenbergben pedig fölállította az első világcsúcsot 19,5 méteres ugrásával! Az emberek csodálták lélegzetelállító teljesítményét, ezzel pedig az újságok címlapjára került! Nem hivatalos információ szerint Sondre volt az első személy, aki elvégzett egy klasszikus Telemark landolást! Az elkövetkezendő években részt vett számos egyéb más versenyen is és Morgedalban sok időt töltött, ahol gyerekeket tanított síelni.
Második, egyben utolsó Vk győzelmét a következő szezonban húzta be, otthonában, Kuopióban nyert Malysz előtt. 2002-ben kijutott a utahi olimpiára is, s ha már ott volt egy csapatezüsttel tért haza, mely lehetett volna akár fényesebb is, ha a szerencse nem pártol el tőle (és csapattársaitól), hiszen a Hannawald-Schmitt fémjelezte német csapat mindössze 1 tized ponttal (!) orozta el előlük az olimpiai aranyat! Pár év formahanyatlás után 2005-ben sikerült visszatérnie a legjobbak közé néhány Vk érmet szerezve, majd az oberstdorfi VB-ről újabb csapatezüstöt vitt haza, egyéniben 8. és 11. lett. Karrierjét 2007-ben fejezte be Willingenben. Jussilainen pályafutása során 147 Vk versenyen indult, melyeken 16 érmet (2-6-8) szerzett 2 győzelem mellett. 2-szer nyert COC versenyt, 7-szer pedig csapatversenyt a Vk-ban, közel 3 ezer (2923) pontot gyűjtött össze, egyéni leghosszabb távolságát (224,5 m.) pedig 2005-ben érte el Planicán. Boldog szülinapot neki! :)
Hogy erről az új debütáns sáncról is essen néhány szó: Az első síugrósánc már 1936-ban megépült Barcarozsnyón. 2001-ben a már meglévő műanyag sánclétesítményt felújították és modernizálták. 2009 júl.-ától 2011 nyaráig egy új modern sánckomplexum (Valea Carbunarii) létesült itt, ahol a FIS szabványa szerint 3 sánc (K64, K35 és K15) is épült az ifjúsági korosztály számára. Ez a sánclétesítmény télen-nyáron egyaránt használható. A mintegy 3 millió eurós projekt a FIS támogatásával és az osztrák ÖMV olajtársaság finanszírozásával jöhetett létre. A projekt célja, hogy a román síugrók 10 éven belül top10-es eredményeket érjenek el a világ síugrásának élvonalában!
1993-ban újabb 3 győzelmet szerzett a Vk-ban egy ezüst és két bronz kiséretében, ennek köszönhetően pályafutása legjobb Négysánc- (ezüst) és Világkupa (bronz) helyezését érte el összetettben! Szezon végén első csapat sikerét is abszolválta a Vk-ban Harada, Okabe és Yasuzaki oldalán. 1994-ben a lillehammeri ötkarikás játékokon szerezte egyetlen olimpiai érmét, csapatban ezüstérmes lett a németek mögött, egyéniben pedig az 5. helyet szerezte meg a normálsáncon, mely legjobb egyéni olimpiai helyezése volt karrierje során. Ezt követően pár év formahanyatlás következett, majd a ’98-as hazai rendezésű olimpián (Nagano) egyéniben 7. lett, pechjére kimaradt az aranyérmet szerzett japán csapatból. 1999-ben megismételte 6 évvel korábbi teljesítményét, azaz a Négysáncon újból ezüstérmes lett, míg a szezon végén a 3. helyet csípte meg a Vk-ban, 14 Vk érem (ebből 6 győzelem) kiséretében. Mellesleg Oslóban nem csak a Sífesztivált nyerte meg, hanem egyúttal az Északi turnét is!
2009 nyarán szerezte egyetlen Grand Prix győzelmét Hakubában, melyet máig legidősebb GP versenyzőként (37 év 3 hónap) aratta! 2010-ben Sapporóban érte el eddigi utolsó Vk érmét, Ammann mögött végzett a második helyen. Egy hónappal később sorrendben 6. téli olimpiáján vehetett részt (ennyiszer senki sem volt olimpikon pályafutása során!), a vancouveri nagysánc selejtezőjét meg is nyerte, a másnapi versenyen pedig az előkelő 8. helyen végzett. A kvali specialista Kasai a planicai sírepülő VB selejtezőjén szintén a legjobbnak bizonyult, ám a versenyen a 12. helyen ért célba. Az idei Négysánc két dolog miatt is emlékezetes marad számára, hiszen ez volt a 20. turné, amin részt vett, valamint a finálén kereken 400. alkalommal állt rajthoz a Világkupában, mindkettő abszolút rekord! Szinte hihetetlen, de a legutóbbi Négysánc győztes, Schlierenzauer még meg sem született, amikor ő már első Négysánc versenyén szerepelt! Ő az egyetlen síugró a világon, aki 4 évtizeden keresztül (!) aktív részese lehetett a Vk szezonoknak, hiszen pályafutását 1989-ben kezdte, most pedig 2012-t írunk! Kasai nem csak a legtöbb Vk versenyen (409) vett részt, hanem a legtöbb olimpiai részvétel (6) mellett a világbajnokságokon is csúcstartó, 10 északi sí-VB van már a háta mögött, melyeken 30 versenyen (19 egyéni+11 csapat) állt rajthoz!
A FIS jóváhagyta az új, testhezálló ruhákat, melyek a jövőben kivehetően szűkebbek lesznek majd, mint korábban! Nemrég Thomas Morgenstern próbálta ki az új ruhát Zürichben, a teszt sikeres volt, az új ruha elég rugalmas volt ahhoz, hogy a különböző pozíciókat az elrugaszkodás során megtartsa. A ruha többé nem 7 különböző részből lesz összeállítva, hanem csupán 5-ből, mely így csökkenti a varratok számát. A nyakkivágás egy elasztikus gumigyűrűvel van ellátva, a cipzár a gallér fölött nyúlik ki 1,5-5 cm hosszan, így az többé nem nyílhat ki, ezáltal pedig elkerülhető lesz a diszkvalifikáció! Ami a legfontosabb: az egész ruha teljesen légmentes, 6 cm-ről szűkítették 0-ra, annak mérete gyakorlatilag megegyezik a test méretével! Az öltöny csupán térdtől lefelé marad a régi rendszer szerint, így a cipőre továbbra is könnyedén rá lehet húzni. A jövőben az új ruhát két vállalattól, a svájci Eschler és a német Meininger cégtől lehet beszerezni, mely minden nemzet számára hozzáférhető lesz!
Sven Hannawald 2002-es sikere előtt tíz évvel ő lehetett volna az első Grand Slam győztese a Négysáncnak, hiszen a 4-ből 3 állomáson nyerni tudott, a garmischi versenyen pedig mindössze fél pont hiányzott, hogy a turnét makulátlanul teljesítse, Felder fosztotta meg a 100%-os teljesítménytől, de a finn így is minden idők legfiatalabb Négysánc győzteseként vonult be a történelembe! A szezon során az olimpián is aratott, Albertville-ben ő nyerte a nagysánc versenyt Höllwarth előtt, a normálsáncon pedig bronzérmes lett. A csapatversenyen saját magát és társait (Nikkola, Laitinen, Laakonen) is újabb olimpiai aranyhoz segítette, a fő esélyes osztrákokat utasították maguk mögé. A szezon végén hazai földön megrendezett junior VB (Vuokatti) legnagyobb esélyesének számított, melyet ennek megfelelően be is húzott, mind egyéniben, mind csapatban esélyt sem adott arra, hogy más vigye haza az ifi serleget. Csapatban a siker egyik fő letéteményese egyébként a nemrég a finn nemzeti csapat éléről távozott Janne Väätäinen volt. Ezek után nem volt meglepő, hogy Nykänen után az új „csodaugrónak” titulált Nieminen 1992-ben hazájában kiérdemelte az „Év sportolója” címet is!
Ezt követően még 12 évig versenyzett, de közel sem tudta megismételni ezt a kíváló teljesítményt. A következő évben (1993) csak egy 5. hely volt, amit fel tudott mutatni, ezt a faluni VB normálsáncán érte el. ’94-ben a planicai sírepülő VB következett, ahol a 7. helyet tudta megszerezni. Az 1994/95-ös Vk szezonra sikerült felszívnia magát, a 7 top10-es helye közül az egyik éppen sorrendben 9., de egyben utolsó Vk győzelme volt, melyet otthonában, Kuopióban ért el. Ezt követően hosszú évekre visszaesett formája, csak a 2001-ben, Garmischban szerzett 6. helye volt említésre méltó eredménye, valamint csapatban első csapat Vk sikerét ünnepelhette Villachban, Jussilainen, Hautamäki és Lindström oldalán. A többnyire sikertelen évek mellett kijutott élete második olimpiájára (Utah) is 2002-ben, de a 10 évvel korábban elért sikereit nem tudta már megismételni, a normálsáncon elért 16. helyéért azonban cseppet sem kellett szégyenkeznie. Utolsó szezonját a COC-ban versenyezte végig, 2004-ben Kuopióban fejezte be aktív pályafutását.
Nieminen 96 Vk versenyen összesen 12-szer állhatott föl a dobogóra, ebből 9 alkalommal hagyta el győztesen a sáncot. Egy versenyt nyerni tudott a COC-ban is. Leghosszabb távolságát 1994-ben érte el Planicán, ahol 203 m.-es ugrása akkoriban világcsúcs volt (sorrendben a 77.!), nem beszélve arról, hogy sporttörténelmet írt azzal, hogy hivatalosan ő lépte át először a 200 m.-es határvonalat! A fiatalsági rekordokat nem csak a Négysáncon, hanem az összetett Vk-ban és az olimpián is ő tartja aranyérmeivel. Időnként sport riporterkedik a finn MTV3 csatornán, anno Ahonen 2005-ös willingeni 155,5 m.-es ugrását hihetetlen átéléssel kommentálta. Jelenleg ma Nieminen a finn junior csapatot irányítja. Feleségével, Veerával és két lányával él egy farmon Ylojärvi közelében, ahol 17 lovat is tartanak. Pár évvel ezelőtt Nieminen ügető versenyt is nyert Tamperében. Boldog szülinapot neki! :)
