Az egyik az intelligencia és műveltség kérdése. Bizony, ezekre is szükség van, hogy valaki korszakalkotó játékos legyen. Ehhez képest sajnos tény (és régi panasz), hogy az idiotizmus exponenciálisan emelkedik az NBA-ben az utóbbi 10-15 évben.
Ezt sokan azzal hozzák összefüggésbe, hogy mind több játékos érkezik a ligába az egyetem teljes kihagyásával, vagyis anélkül, hogy legalább minimálisan megmártózna egy olyan közegben, ahol a lehető legjobban, leginkább komplex módon készítenék fel a későbbi hivatására. Mit értek ez alatt? Vegyük például Jordant. Ő szintén nem végezte el az egyetemet, emlékeim szerint 3 évet járt. Ez azonban azt jelenti, hogy 3 évet tanult egy kiváló edzőtől, idősebb, később szintén NBA sztárrá vált csapattársaitól (James Worthy, Sam Perkins), és mindemellett olyan órákra járt (pont az edző javaslatára), mint például: "public speech".
És persze kik azok, akik ma középiskolából ugranak az NBA-be? Természetesen a legtehetségesebb játékosok. Vagyis pont nekik, a bizonyos szempontból legjobbaknak marad el ez a képzés.
Mondanom sem kell, hogy konkrétan Bryantről és Jamesről is szó van.
A másik téma a játék esztétikuma.
Aki valaha látta Magic Johnsont egy lerohanást vezetni, látta Bird egy dobócselét, látta Jordant, Ervinget, Drexlert szárnyalni a gyűrű magasságában, látta Kevin McHale-t sarkazni a palánk alatt (és a sor persze folytatható), tudja, miről van szó. A legjobbak olyan esztétikai élménnyel ajándékozzák meg a közönséget, akár egy nagy művész.
Ilyen szempontból Bryant a legmagasabb mércét is megugorja; a játéka szemet gyönyörködtető. Jameset jóval kevesebbet láttam játszani, de erős a benyomásom, hogy nála szó sincs erről.
Szubjektív vélemény következik: A nagy "löbron" király nem tűnik érett személyiségnek. Lehet, hogy már 120 kg-ra kokszolta magát (kokszoltatták), de még mindig inkább egy gyereknek látszik, mikor zavart tekintettel rágja a körmeit a kispadon. A nyilatkozataiban is csak puffogtatja a százéves nba sablonokat. Persze nem tehet róla, a liga eldöntötte, hogy pénzgyárat csinál belőle. Le a kalappal a fizikai alapadottságai és eddig felszedett technikai tudása előtt, de most még csak abból él, és ki tudja mikor kezd majd el hanyatlani.
Igazad van. /Ez a tervezett leszállópálya tetszik.. :))/ Útálom ezt az alálépős dolgot.
Viszont James Howard-ba beleugrása sem volt az ugyanilyen megfontolásból.
A tegnapi meccsen nagyon szarok voltak a bírók. :( James re semmilyen szabály nem vonatkozik, bele mehet bárkibe, ha nem vagy frencsájzpléjer akkor rád fújják. Simán a levegőben lezúzta a zsákoló csókát és semmit nem fújtak. A meccs vége felé viszont kompenzáltak...
Hihetetlen amiket Howadra ráfújtak azt James simán megcsinálhatja. A visszajátszásoknál szépen látszott minden.
Azt hiszem azt hozzá kell tenni, hogy James nem volt jó formában ezért volt neki sok olyan amiről beszéltem..
Figyelj, Bazska! Azt, hogy nem szállok be a "muti-milyen-kártyád-van-nem-akarod-elcserélni?" játékba, ne keverjük össze azzal, hogy nem foglalok állást.
Lehetetlennek gondolom, hogy ne vedd észre: amit írtam, világos állásfoglalás, és éppen arról szól: a kosárlabdatörténet legnagyobbjait ne méricskéljük már kilóra, mert nem fog sikerülni.
Vagy, hogy egy korábbira utaljak: én éppen azt nem gondolom állásfoglalásnak, hogy "LA-Houston 4-2". Ez -- mondjuk úgy -- egy beböfögés. Természetesen megvan a maga helye, amiképpen a te írásodnak is megvan a maga helye. És a saját írásomnak is megvan a maga helye, mellyel ezekre reagálok.
Sajnálom, hogy egy Reed-referencia számodra "erőfitogtatás". Willis Reed egy tárgyszerű referencia, persze igaz, nem fejtettem ki a történetét; akit érdekel, könnyen utánanézhet. De ha már így előkerült: Reed azért érdekes, mert kiváló játékos volt, két bajnoki címmel, azonban hozzá hasonló kiváló, bajnoki címet is nyert játékosból fel lehet még egy-két tucatot sorolni. Reed azonban olyan előnyt élvezett, ami behozhatatlan: New Yorkban játszott, a világ médiafővárosában, az NBA-újságírók felének "hazai" csapatában. Ez különböztette meg a többiektől, ezáltal emelkedett a legeslegnagyobbak közé. Mindez azt illusztrálja, hogy a pályán nyújtott produkción túl milyen tényezők döntenek egy játékos teljesítményének megítélésében.
Az egy érdekes meglátásod, hogy egy játékosnak emblematikus győztes akciókra, "hőstettekre" van szükséges, hogy a legnagyobb legyen. Ez valóban így van: hogy megint ne menjünk messzebb Reednél: az a pár perc, amikor a '70-es bajnoki döntőn kisántikált a bemelegíteni, aztán Chamberlain elől elhozta a feldobást, és villámgyorsan szerzett 4 pontot, bebetonozta a legendát. De az egész megint csak a történet összefüggéseiben érdekes: ezen a meccsen a Knicks megnyerte a bajnokságot!
Vagy nézzük meg James két meccsel ezelőtti győztes hárompontosát az Orlando ellen, és vessük össze Jordan húsz évvel ezelőtti dobásával, amivel épp a Clevelandet temette el. ("The Shot", youtube). James akciója elképesztő volt, de egy percre azért még álljunk meg! Jordan győztes kosara nem csak azért maradt "The Shot", mert egy széria utolsó, döntő meccsén, az utolsó másodpercben fordította meg az állást, és nem is azért a lehengerlő élményért, amivel Jordan a dobás után ajándékozta meg a közönséget, amikor spontán örömében másfél métert ugrott a magasba, úgy ünnepelt. A "The Shot" azért maradt "The Shot", mert szimbolikus fordulópont volt az NBA-ben, és egy egész évtizedet előlegezett meg. Két fiatal, nagyon tehetséges, feltörekvő csapat (Chicago, Cleveland) vívott teljesen kiegyenlített küzdelmet, és Jordan a meccs utolsó másodpercében eldöntötte, melyiküké lesz a jövő. A Bulls két év múlva bajnokságot nyert, amit aztán még 5 követett. A Cavs pedig már sohasem tért magához ezt a vereséget követően.
És, megjegyzem, mindez azelőtt történt, hogy általánossá vált volna, hogy a játékvezetők tolják az NBA szekerét a kívánatos irányban. Kevés tragikomikusabb momentumot láttam az NBA-ben, mint azt a döbbenetet, ami még LBJ arcára is kiült, mikor a legutóbbi meccsen teljesen tisztán leszerelték a hárompontos kísérletét, ő pedig három büntetőt dobhatott jutalmul.
Köszi az észrevételeket. Tökéletesen egyetértünk abban, hogy ez az írás a blog kategóriába tartozik, talán éppen ezért jelent meg az NBA1.HU blogjában.
Kettőnk között számos különbség fedezhető fel.
Egyrészt sokkal okosabb vagy, mint én, illetve a fórumot látogatók túlnyomó része.
Másrészt kínosan ügyelsz arra, hogy lehetőség szerint ne kelljen állást foglalnod semmiben, amit később esetleg számon lehetne kérni.
Harmadrészt perverz örömöt lelsz abban, hogy ha valaki esetleg mégis saját véleménnyel jelentkezik és esetleg téved, akkor jól belenyomod az orrát a saját piszkába, hogy megtanulja a rendet.
Úriember biztosra nem fogad, szól a mondás. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mennyi esélye van annak, amit felvázoltam.
A bejegyzés - noha alaptétele ösztönösen született - szándékosan vállal nagyot, mivel többek között az volt a célja, hogy kicsit megmozgassa a közösséget. Ha ez azzal jár, hogy te, vagy olyanok, akiknek mondjuk adok a véleményére, megszóljanak, ám legyen.
Mostanra több mint 100 hozzászólás született, túlnyomórészt önálló gondolatokkal és számos kifejezetten érdekes meglátással. A bejegyzések 75-80%-a nem ért egyet velem, és ez nekem így meg is felel. Ha csak annyi lejön nekik az egész eszmecseréből, hogy kérdőjelezzék meg a megkérdőjelezhetetlent is, sőt ne csak kérdezzenek, hanem válaszoljanak is, már megérte.
Vagyis vállalom a Mórickaságot, de szerintem ez már a bejegyzés bevezetőjéből kiderült.
Mellesleg az érvelésed egy része, gondolok itt a Reed-referenciára vagy a némiképp szükségtelen történelemórára, felesleges erőfitogtatás, de ezt csak úgy megemlítem, mert egyébként jól áll neked ez a szerep.
A további eszmecsere lehetőségéről a fórum érdekében tisztelettel lemondanék.
A Cavs vicces kis csapat. Nem tudom, néz-e valamelyikőtök How I Met Your Mothert, és ha igen, emlékszik-e a cheerleader-effectre.
Ha esetleg nem:
"Basically, it's the idea that while things may look hot as a group from a distance away (like a bunch of young cheerleaders), when you look closer at each one individually you realize they aren't as good looking as you expected."
Na a Cavs nekem pont ilyen csapat volt és aztán amikor kapták a sallerokat a Magic ellen, akkor kezdtem el nézni, hogy azért mégis csak Westek és Varejaók alkotják ezt a csapatot...
Aki a negyediket nyeri, az vélhetően hozza a párharcot, de én már semmin nem lepődnék meg.
Meglátásom szerint ez egy Móricka-írás, amit elkövettél. Szépen felépített, átgondolt persze -- de lényegét tekintve Móricka-írás. Más (szebb) szóval: rajongói blog kategória, de nem professzionális médiamunka.
Alapvetően a kérdésfeltevés Móricka-jellegű. Ilyen kérdést, hogy "ki minden idők legjobb játékosa?" egy bizonyos szakmai szint fölött nem tesz fel az ember. Hiszen egyértelmű, hogy nem lehet egymástól több évtizednyi távolságban, a sportág történetének más és más időszakában alkotó játékosokat egyszerűen nagyság szerinti sorba rendezni.
Amit meg lehet tenni: elmondhatóm leírható, bemutatható egy játékost, egy csapat, egy korszak története. Részletesen, összefüggéseiben. És ezek között a történetek között már különbséget lehet tenni -- persze megint nem "kilóra", hanem tartalomban, stílusban, minőségben.
Az írásodban egy történet jelenik meg: Kobe Bryant története. Ezt egy valós perspektívából írod le, de sok meglepetést persze nem tartogat a sztori. Mindannyian tudjuk, hogy Bryant életműve alapvetően más minőségű történet, mint az NBA legnagyobb bajnokainak, leginspirálóbb játékosainak története. Ebből a szempontból Bryant soha nem tartozott Bill Russell, Larry Bird, Magic Johnson, Michael Jordan klubjába -- de Julius Erving, John Havlicek, Willis Reed klubjába sem. Kiváló játékos, de soha senki nem keverte össze a kosárlabdatörténet legizgalmasabb egyéniségeivel.
LBJ történetéről viszont nem szólsz. Nem meglepő, hiszen gyakorlatilag nincs még neki olyan. Ellenben feltételezed, hogy egyszer még olyan történetet fog írni, amihez képest Jordané elhalványul.
No, ez szerintem megintcsak Móricka-feltételezés. Figyelembe veszed, milyen elképesztően sok körülménynek kellett összejátszania ahhoz, hogy a Jordan-(Chicago) sztori megszülessen? Vagy hogy a Larry Bird-Magic Johnson sztori megszülessen? Itt nem csak a tehetségről volt szó! Hanem arról, hogy a különleges tehetség olyan környezetben, olyan korszakban tudott megnyilvánulni, ami pontosan illeszkedett ahhoz, hogy a "korszakalkotó" tehetség kibontakozása maximális legyen! És itt a gazdasági feltételektől a liga mindenkori állapotáig, az amerikai közállapotokig rengeteg mindenről van szó!
Például jól ismert, hogy a hetvenes évek végén az NBA népszerűsége a béka segge alatt volt -- pedig akkor is voltak kiváló játékosok. Csak éppen kialakult egy olyan közfelfogás, hogy arra érdemtelen, drogos, szétzüllő sztárok keresik a milliókat (akkoriban inkább százezreket), és ezért igazából nem számított ki mire képes a pályán, az egész NBA-termék mélyponton mozgott. Bird és Johson története pontosan ebből a válságból való kiemelkedés története; Jordané pedig egyfajta plató, ahol már nem született sok új érték, de a piac globálissá bővülése fenntartotta a növekedést.
Hogy fog vajon viszonyulni ehhez LBJ története? Ezt nemigen tudhatjuk, legfeljebb annyi valószínűsíthető, hogy a marketing-gépezet mindent megtesz majd, hogy megteremtse a csodát. De ennek a sikere nem prognosztizálható; az pedig, hogy hány hárompontost dob be LBJ a félpályáról az utolsó másodpercben, valójában másodlagos tényező. Illetve, elég lesz kikapniuk az Orlandótól ebben a sorozatban, hogy mindenki egy picit másképp tekintsen az egész sztorira.
Nagyjából egyetértek veled, a Denvernek lenne esélye, ha jobban összekapnák a védekezésüket, meg nem gyűjögetnék olyan szorgalmasan a technikaikat :) A másik ágon sztem egyet elhoz a Cavs Orlando-ból, aztán nemtom mi lesz :) Pietrus sztem egész jól védekezett James-en időnként, ja és Howardnak ügyelnie kell a faultokra! nem engedhetik meg hogy a legjobb emberük kispadra kényszerüljön.
Mért ne lehetne egy Nuggs-Magic döntő? Jelen állás szerint én jobban favorizálom a Magicet mint a Cavst, annak ellenére hogy én se értettem egyett Barkleyval amikor ő az Orlandot várja a döntőbe. A másik oldalon viszont én is inkább a Lakerst favorizálom, de monjduk adok a Denvernek egy 30%nyi esélyt, mert a Lakersben benne van az hogy megint elbaltáznak 2 meccset mint a houston ellen.
1. Matchupok. Hedo és Lewis pick and rolljai ellen semmi ellenszer nincsen eddig. Kell még egy védő Lebron mellé aki fel tudja venni a másikat, ezt az embert egyelőre sajnos még nem találta meg a Cleveland. Pavlovic a 1. félidőben még úgy ahogy elment, de a 2. félidőben már ő se tudta felvenni se Hedot se Lewist. A James-Hedo vagy Lewis párosításon kívül semelyik másik párosításban nincs egyértelmű fölénye a Clevelandnek, ellenben a másik oldalon egyértelmű hogy Dwight > Z, Lewis vagy Hedo > Varejao aka Chosen 2 :D
Aztán ott van a rendkívül produktív Cleveland-i pad ami eddig 10 pontot szerzett a két meccsen.
2. A Magic elleni Cavs megint a két évvel ezelőtti Cavsre emlékeztett, ami gyakorlatilag egy személyes csapat volt. James mellett megint nincsen az a 2nd option aki konzisztensen tudna játszani. Williamsnek és Westnek be kéne dobálnia azokat az open trojkákat egész meccsen és nem csak az első félidőben.
Kiváncsian várom a harmadik meccset hogy hogyan fogja a Cleveland orvosolni ezeket a gyengepontokat, mert James is ember. Annak ellenére hogy eddig tényleg egy ÁLLAT volt.
Visszatérve a James-Kobe cikkre, én is kicsit hamarnak tartom hogy már most kiáltjuk hogy James jobb lesz mint Jordan. Egy szempontból én mindeképpen jobban tartom Jamest, ez pedig a karaktere. Mindig bohóckodik és rettentő szerethető figura nem úgy mint Jordan, aki kb egy arrogáns faszkalap a pályán kívül. Legyen még annyi Lebron ellen hogy a krétaceremóniát azért nem ő találta ki, csak átvette KGtől :)
A szabály azt mondja ki, hogy ha te felugrasz és a tervezett leszállópályán nem áll senki és nem is tart oda, ha ez így értelmezhető, akkor neked oda jogod van zavartalanul leérkezni.
Hedo belépett a levegőben lévő Varejao alá, ergo ez ebben a formában nem falt.
Egyeztettem bíró csapattársammal, ő nem fújta volna, de ez Európa és a megítélés erősen szituációfüggő.
Magic-Cavs meccsen, két szabálytalanság megítéléséről a végén:
1: Varejao elszállt, Turkoglu némiképp aláfekve elhajította a labdát, és faultot harcolt ki. Bazska ne haragudj, azzal egyetértek, hogy ha felugrik valaki joga van "ODA" visszaesni. Szerintem itt az "oda" a lényeg. Varejao nem függőlegesen ugrott fel, hanem előre-oldalfele. Így már ha a támadóhoz hozzáér szerintem inkább jogos a fault, mint nem. Az is tény, hogy én is útálom az ilyen fölugrik a védő, és ezt kihasználva rájátszanak a faultra, úgy hogy a dobásnak esélye nem volt. Szerintem ez így nem különösebb bírói hiba, ennél rosszabbak vannak.
2. Ennek mondjuk legyen a párja, amikor Howardot kipontozták. Howard tényleg fölfelé ugrott, és tényleg oda eset volna vissza, (ha James nem löki beljebb) Nem ütötte, meg, bár tényleg mozdult előre a karja, de megnézem azt akinek a gyomrába beleszáll James, mennyire dől előre a felsőteste felemelt kéz esetén. Szerintem ez sokkal kevésbé fújható, mint a másik.
Ha hozzáadom, hogy Clevelandben volt a meccs akkor azt mondom akkor is a nagyobb bírói hiba az utóbbi volt, bár gyakorlatilag ennyi hiba elmegy, főleg úgy hogy egyszer az egyik, egyszer a másik javára tévedtek kicsit. Igazából az is elfogadhetó lett volna, ha egyiket sem fújják be, de csakis így. az hogy egyik igen másik nem az hiba lett volna, bármilyen fölállásban.
Bár mondjuk azért nem szeretném csak, mert akkor jövőre megint kezdődne ez a nagy Kobe vs LBJ harc, így meg túllennénk rajta. Bár akkor meg nyomnák a revansot...
Jordannek is volt annyi privilégiuma a bíróknál, mint LeBronnak, ha nem több. Elég csak a felemlegetett Jazz elleni győztes kosárra gondolni (Eisleynek amúgy volt egy meg nem adott hármasa is a meccsen - akkor még nem nézték vissza a buzzer beatereket). A vitához csak annyit, hogy nézd azért meg, Jordan hányadik szezonjában nyerte az első bajnoki címét, ergo James nincs még lemaradva semmiről.
De nagy móka és kacagás lenne egy Nuggs-Magic döntő :) Nem lesz persze.
bár én felvállalom, hogy számomra soha nem lesz nagyobb játékos Jordannél, megpróbálom objektíven: addig nem lesz szerintem Jordan közelében James, amíg nincsenek olyan meccsei, mozzanatai a POban, mint pl. Jordannek az Ehlo alatt-mellett-fölött dobott tempója vagy a Utah elleni utolsó dobás. nagyon nagy statokat meg zsákolásokat csinál, egyértelmű, jó játékos, bár az, hogy 4et léphet, baromira megkönnyíti a helyzetét:) de amíg ilyen performanszai nincsenek, addig szerintem nem is lesz sose kérdés, melyikük a jobb. aztán ugye ott a 6 cím. nyilván ha 4et nyer James, az sem rossz és akkor már összemérhetőek, de ha mondjuk 1-et vagy 2-t, akkor ugye megint ott van, hogy Jordan azért mégiscsak nyert 6ot úgy, hogy 2 év kimaradt a legjobb időszakából. meglátjuk, érdekes kérdés.
Mondjuk valójában mindegy. Kezdek egyre inkább egyetérteni azokkal a fanyalgókkal, akik szerint ott lett elbaszva az NBA, amikor Jordan miatt elkezdték a szabályokat és a fújásokat is "alakítgatni". Ma már ez egy szupersztár liga.
Nagyon nem mellékes, mert azoknak a csapatoknak Shaq volt a vezére, míg Pippen teljesen egyértelműen 2nd banana volt Jordan mögött (még ha a valaha volt egyik legjobb másodhegedűs is).
Komoly írás, de nem igazán értek egyet az alapvetéssel. Egy játékost csak a pályafutása végén érdemes értékelni szerintem.
Kobe már több ízben bajnokságra vezette csapatát, az mellékes hogy Shaq-el, Jordan se lett volna ekkora Pippen nélkül... LJ lehet hogy most a legjobb, de hogy Jordant utolérje ahhoz még 10 évig a legnagyobbank kell lennie. Közbeszólhat sérülés, rossz átigazolás stb. Szerintem várjunk még MJ elé helyezésével...
