Keresés

Részletes keresés

dalibaba Creative Commons License 2008.01.17 0 0 14510

Szerintem ez a legkeményebb dió.

 

Hát igen.

A média és reklámjainak  sugallata úgy hatol be mindenki legszigorúbb magánszférájába, s úgy manipulálja az emberek gondolatvilágát, ahogy eddig egyetlen eszmerendszer nem tudta megtenni.

Az emberek ész nélkül vásárolják a tévéket, számitógépeket, mobilokat, és viszik be otthonaikba - ezután pedig már csak az a kérdés, mit akar a pénzvilág belesulykolni az egyes emberekbe ezeken a csatornákon keresztül.

 

Ez az erő és a hatalom az utóbbi néhány évtizedben bedarált bennünket - és mégcsak vége sincsen. Sőőt, szerintem most kezdődik csak el igazán.  

Előzmény: eumenesz (14509)
eumenesz Creative Commons License 2008.01.17 0 0 14509
"Ezek, s szinte minden más elképzelés megvalósítása három komoly nehézségbe ütközik:

(1) A fennálló gazdasági és politikai hatalmi rend többnyire ellenérdekelt;

(2) Egyetlen országban megvalósítva a globális gazdasági rendben aligha életképes;

(3) Feltételezi az egyes emberek alapvető szemléletváltását."




1. A fennálló hatalom mindig ellenérdekelt. Senkinek sem jó az erőszak, ám ez előrevetíti azt, hogy a békés megvalósítás mellett reálisan számolnunk kell az erőszak lehetőségével is.
2. Reális veszély. A Szovjetuniót is tönkre tudták tenni a jelentős helyzeti előnyben lévő tőkés államok, vagyis igaza volt Trockijnak, nem lehet egyetlen országban megvalósítania a szocializmust. Azonban a globális gazdaság kiteljesedése jelenleg éppen a kapitalizmusnak ezt a túlélési esélyét zúzza szét. A folyamatok világméretűvé váltak, többé senki sem szigetelődhet el, nem állíthatja meg a forradalmakat erjesztő válságokat a határokon.
3. Ez viszont új elem. Egyetlen korábbi társadalmi változás sem igényelt valójában döntő mérvű szemléletváltást. Mindenki erősen eltúlozza mind a szocialista forradalom, mind a kapitalista restauráció által végbement szemléletváltást az egyes emberekben, holott messzemenően nem volt egyik sem olyan gyökeres, mint amire a jövő érdekében most valóban szükség lesz. Szerintem ez a legkeményebb dió.
Előzmény: dalibaba (14506)
eumenesz Creative Commons License 2008.01.17 0 0 14508
Ezt a neofeudalizmus vagy rabszolgatársadalom topikban találtam, s fő érdekessége, hogy a kapitalizmus egyik rendíthetetlen híve rakta föl.


"Agitprop az iskolában
szerda, 2008. január 16.
cikk küldése | nyomtatható változat

Egyáltalán nem biztos, hogy a piacgazdaság diadalmenete megállíthatatlan. Franciaországban és Németországban piacellenes szellemben oktatják az ifjúságot, és ez súlyos gazdasági és politikai következményekkel fenyeget.

„Franciaországban és Németországban azt tanítják a fiataloknak, hogy a kapitalizmus, a piac és a vállalkozás vad, egészségtelen és erkölcstelen valami. Az efféle előítéletek eltüntetésétől függ, hogy Európa gazdasága felvirágzik-e vagy hátránya tovább nő” – írja Stefan Theil, a Foreign Policy európai gazdasággal foglalkozó szakírója.

A nemzet az iskolában adja át kultúráját a következő nemzedéknek. Sok vitát váltott ki, hogy Japánban a tankönyvek szinte tudomást sem vesznek a nankingi vérengzésről. A palesztin földrajzkönyveket azért érte bírálat, mert Izrael nem szerepel a térképeiken. Oroszországban pedig újabban pozitívnak kezdik beállítani Sztálin szerepét. Stefan Theil egy éven át tanulmányozta a német és a francia tankönyveket, azt vizsgálva, hogy a gazdaságról mit tanítanak az iskolákban.

Theil egy 2005-ben publikált statisztikára hivatkozik, amely szerint a németeknek csak fele, a franciáknak alig harmada híve a szabad vállalkozáson alapuló rendszernek. Az elmúlt választásokon közel kilenc százalékot szerző új baloldali pártra jellemző antiglobalizációs elképzelésekkel pedig a németek kétharmada rokonszenvezik. A számok annak ellenére is elgondolkoztatóak, hogy 2005-ben az Angela Merkel vezette jobboldal győzött a német parlamenti választásokon, Franciaországban pedig tavaly a piacpárti reformokat hirdető Nicolas Sarkozy nyerte az elnökválasztást a szocialista elnökjelölttel szemben.

És a cikkíró úgy tapasztalja, hogy mindez összefügg azzal, amit a két ország iskoláiban tanítanak. Franciaországban a 20. század történetéről szóló egyik tankönyvben a globalizációt és a kapitalizmust elítélő fejtegetésekre bukkant. De Thiel még közgazdaság tankönyvet is talált, amely nem a vállalatok működését, hanem a piacgazdaság társadalompolitikai, sőt egészségügyi árnyoldalait elemzi.

Thiel szerint a német szövetségi tartományok többségében a szakszervezeti aktivisták szempontjából mutatják be a középiskolásoknak a gazdaságot. A világ munkaadókra és alkalmazottakra oszlik, ezek érdekei ellentétesek egymással, a vállalkozó pedig főleg semmittevő, szivarozó alak képében bukkan fel, időnként a gyermekmunka kizsákmányolójaként és mobiltelefon-függő csalóként. A sikeres modern vállalkozó alakjával nem találkozhat a diák. Ezzel szemben viszont alaposan kiképezik arra, hogyan juthat hozzá a jóléti szolgáltatásokhoz, mindenekelőtt a munkanélküli segélyhez. Hogy a munkához hogyan, arról nincs szó.

Ezután Theil nem tartja meglepőnek azt a statisztikát, amely szerint Amerikában többször annyian akarnak vállalkozást nyitni és tartják társadalmilag hasznosnak a magánvállalkozást, mint Németországban és Franciaországban.

Márpedig a gazdaság fejlődése elsősorban attól függ, hogyan gondolkodik a lakosság a piacról és a vállalkozásról. De nemcsak a gazdaság, hanem a politika alakulását is ez határozza meg. A politikusok nem mehetnek tartósan szembe a lakosság felfogásával. Theil szerint ezért akadoznak a piacpárti reformok. Angela Merkel német kancellár máris félbehagyta reformjait, Nicolas Sarkozy francia elnök pedig megnyirbálta ugyan az állami alkalmazottak aránytalan előjogait, viszont kárpótlásul a francia érdekek jelszavával a protekcionizmus eszköztárához nyúl.

Theil attól tart, hogy ez csupán a kezdet. Két negatív forgatókönyvet is felvázol arra az esetre, ha a középiskolákban továbbra is a 68-as típusú antikapitalizmus előítéleteit tanítják. Az egyik úgy szól, hogy populista rezsimek kerülnek hatalomra. A másik „csak” azzal fenyeget, hogy folytatódik Európa világgazdasági lemaradása."

lackllee Creative Commons License 2008.01.15 0 0 14507
Hát ez az! Eszembe jut Helmut Schmidt egy mondása, miszerint manapság már nem is az számít egy cég működésében, hogy milyen hasznot hakt a atársaddalomnak, hanem az, hogy hogy mennek a részvényei a tőzsdén. Minthogy a kettő egyre kevésbé látszik összefüggeni.

Mondja ezt egy német! Az ő gazdaságukkal. De mi tényleg mit adunk majd cserébe a dévómatiszért, meg a szárnyasbetétért, ha a szuzukifélék is jól elhúzzák innét a belüket és a franv se lesz kíváncsi arra a fenenagy tudásra, amit a kétsz4er képzettebb, de negyedárú indián IT szakember elvállal? Nincsenek termelőeszközeink és ez előbb-utóbb jól visszaüt majd, amikor a 3. világgal kell versengeni napi szinten.
Még önellátásra sem vagyunk képesek!
Előzmény: eumenesz (14505)
dalibaba Creative Commons License 2008.01.15 0 0 14506

Az a fene nagy tudásalapú társadalom meg raktárosokból, könyvelőkből, reklámkiagyalókból, pizzafutárokból, háztartási cselédekből, és jogászokból fog állni. Az első komolyabb szellő elsodorja.

 

 

 

Ne áltassuk magunkat. Nem a tudásalapú társadalom, hanem a pénzalapú társadalom épül világszerte

Szemelvény Vida Gábor akadémikus tanulmányából Magyar Tudomány 2007/12
(Fenntarthatóság és a tudósok felelőssége).

A fenntarthatóság legfontosabb... és legkényesebb kérdése:
Hogyan csökkenthető a fogyasztás egy annak növelésére berendezkedett gazdaságban?
Lehetséges-e egy fogyasztásra nem ösztönző, nem növekvő gazdaság?


E kérdések megkerülhetetlenek, ha komolyan vesszük a fenntarthatóságot, és számolunk Földünk véges lehetőségeivel, ahol a fenntartható növekedés lehetetlen. (Valószínűleg ugyanígy lehetetlen a fenntartható fejlődés is, különösen annak fényében, hogy a fejlődést legtöbbször mutatók növekedésével mérik.)

Legtöbben e kérdés felvetésének hallatán felháborodnak, mondván, hogy amíg nyomor és éhezés van a világon (és az országban), addig erre gondolni sem szabad. Ezzel szemben a tény az, hogy van elég élelem és más alapvető emberi szükségletet kielégítő anyagi termék a világon, másrészt, mint fentebb már láttuk, nem a nyomor és éhezés felszámolása, hanem inkább az élmezőny elhúzása folyik.

Baj van az elosztási mechanizmusokkal!

Bár az egy főre jutó GDP értéke kétségtelenül nőtt a világ legtöbb országában, ez nem járt feltétlenül együtt az emberek fokozódó megelégedettségével, boldogságával, hiszen szociológiai felmérésekkel igazoltan ez többnyire viszonyításban formálódik az emberekben. Így a jelen gyakorlat változatlan folytatásával a feszültségek csak fokozódnak, irigységhez, társadalmi konfliktusokhoz, terrorizmushoz, háborúhoz vezetve.

A probléma fő oka sokak által ismert tény: a gazdasági növekedés ma már nem eszköz, hanem cél lett. ...

A céltévesztés ténye könnyen tetten érhető, például a munkanélküliség növekvő gyakoriságában (munkaidő-csökkentés helyett), a jóval súlyosabb esetekről nem is beszélve. Mindez persze érthető (bár nem elfogadható) a neoliberális gazdasági játékszabályok ismeretében, ahol a marketing címszó alatt már-már az átverés művészetét értjük. Ezzel szemben a nem növekvő Steady State Economy hívei a fogyasztás mérséklését javasolják a tudatos vásárlás hangoztatásával .

A neoliberális gazdasági koncepció sikeres terjedését legtöbben a természetünkben evolúciósan rögzült önzésünkkel és versengő hajlamunkkal magyarázva elkerülhetetlen tényként fogadják el.

Humánetológusok szerint azonban az emberré válás folyamatában éppen az együttműködésnek, s ennek kapcsán a nyelv kialakulásának volt döntő szerepe, míg a vetélkedés elsősorban a csoportok között zajlott.

A mai individuális világunkat ezért is tekinthetjük az „egyszemélyes csoportok” társadalmának.

A verseny egyébként az élővilágban korántsem annyira domináns jelenség, mint ahogyan azt a versenyszellem állandó fokozását hangoztatók vélik.

Például növényfajok között csak a benépesítés kezdeti szakaszaiban van erős kompetíció (vetélkedés), a társulás-szerveződés záró (klimax) állapotában a kompromisszumos forrásmegosztás a jellemző.

A trópusi esőerdők csodálatos fajgazdagsága éppen ennek köszönhető, mivel itt a napjainkig viszonylag változatlan feltételek mellett elég idő volt e folyamat kiteljesedésére, sőt gyakorta még a fajok közötti kölcsönös együttműködés (mutualizmus) is kialakulhatott.

Folytonos vetélkedésben a fajok száma a vesztesek kiesésével minimálisra zsugorodott volna. Ugyanakkor sajnálatos tény, hogy a tartósan bolygatatlan állapot napjainkra egyre ritkább a természetben, s az ökológus kutató így gyakrabban szembesül az egyensúlytól igen távoli, kompetícióval elrendeződést kereső ökológiai rendszerekkel.

Akadémiánkat a nemzet tanácsadójának tekintjük. Hasonlóan a tudomány egésze az emberiség tanácsadója, az „írástudó” felelősségével.

Mit tanácsolunk? Csak így tovább, egyre gyorsabban? Nézzünk körül, jó az irány?

....A gyorsuló feltételek között egyre fokozódik a tudomány eredményeinek mielőbbi „hasznosulása” iránti igény.

E folyamat... a tudomány hitelességének, érdekmentességének megkérdőjelezéséhez is hozzájárulhat.

Ne áltassuk magunkat. Nem a tudásalapú társadalom, hanem a pénzalapú társadalom épül világszerte.

A globális helyzetképben egyértelműen bontakozik ki a fenyegető üzenet: fenntarthatatlan!...

...Mindezek hátterében egy – csak a profit növelésével törődő – globalizált gazdasági rendszer áll, melyben a pénz az isten. Ennek hatalma alatt mennek ma tönkre olyan korábbi eszmék és értékek, amelyekkel ki tudtunk emelkedni az állatvilágból. ...

Mi lehet a megoldás?

Számos javaslat, minta létezik a jelenlegi rendszer apróbb kiigazításaitól a legradikálisabb változtatásokig. E sorok írójának rokonszenves Kenneth Lux (2006) nonpofit világa vagy a Meadows-ék (2005) által felvázolt „fenntarthatósági forradalom” jövőképe.

Ezek, s szinte minden más elképzelés megvalósítása három komoly nehézségbe ütközik:

(1) A fennálló gazdasági és politikai hatalmi rend többnyire ellenérdekelt;

(2) Egyetlen országban megvalósítva a globális gazdasági rendben aligha életképes;

(3) Feltételezi az egyes emberek alapvető szemléletváltását.

Ez utóbbi téren magunk is sokat tehetünk. Érdemes elgondolkozni néhány alternatíváról annak ismeretében, hogy bolygónk véges felszínén kell élnünk, lehetőleg mindannyian boldogan. Arra is gondolnunk kell, hogy anyagi jólétünk (lábnyomunk) további növelése egy telített világban csak mások rovására történhet. Ez súlyos etikai probléma.

Részlet (némileg rövidítve) Vida Gábor akadémikus Magyar Tudomány (Fenntarthatóság és a tudósok felelőssége).

Előzmény: eumenesz (14505)
eumenesz Creative Commons License 2008.01.15 0 0 14505
A valós termelő munka mind el fog vándorolni Kínába és a harmadik világ országaiba. Az a fene nagy tudásalapú társadalom meg raktárosokból, könyvelőkből, reklámkiagyalókból, pizzafutárokból, háztartási cselédekből, és jogászokból fog állni. Az első komolyabb szellő elsodorja.
Előzmény: lackllee (14502)
lackllee Creative Commons License 2008.01.15 0 0 14504
Azt azért tegyük hozzá, hogy ez a xix században volt és az elszenvedői jellemzően tótok voltak, minthogy a jelentősebb bányavidékek az általuk lakott (és magyar-német uralom alatt álló) északi vidékeken vannak. Szóval a magyar bányatulaj könnyedebben küldte őket a mélybe, mintha jó magyar parasztjait kellett volna erre a munkára befogni.
Előzmény: dalibaba (14503)
dalibaba Creative Commons License 2008.01.15 0 0 14503

Keményen érdekjelleggel is dolgoztattak nőket, sőt gyermekeket is bányákban.

A selmeci arany- és rézbányákban de mondhatni Monarchia-szerte, mert méreteik miatt csak ők fértek be a szűken feltárt vágatokba.

 

Előzmény: lackllee (14502)
lackllee Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14502
bocs, kis kiigazítás: bányásznők még nálunk is voltak komlón pölö. igaz, csak propagandajelleggel. viszont attól tartok, hogy abban az ütemben veszik ki mindinkább a nők a termelésből a részüket, ahogy semmisül megfelé a maradék iparunk és a klasszikus ffi munkhelyek és veszi át ezek helyét az irodai gombnyomkodó seggnövesztő és túlértékelt álmunkakörök sokasága...
persze ez is csak addig és azért van, mert a magyarországi bérszínvonal messze a dél amerikai béka segge alatt tanyázik és ideig-óráig etethetjük magunkat azzal a szöveggel, hogy itten a tudástermelés, meg a tudáshatalom az nélkülözhetővé teszi a valós termelő munkát és ezeket aztán okítani is pénzpocsékolás.
Előzmény: -z-a-p-k-o-r-t-e- (14494)
lackllee Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14501
Igen, a mai fundamentalista kapitalizmusban vagy gyereke van a nőnek, vagy állása. A család meg nyomorog a kis éhenkórászok miatt.
Lehet, hogy van valami szociológiai magyarázata annak, hogy az óbudai ált. iskolát bezárták, ahol kezdtem, elképzelhető, hogy arra a szakközépre szakmai okok miatt nincs már szükség, ahol középiskoláztam magam, de nehogy már a város túlfelében lévő néhai bölcsödémet is a véletlenek összejátszása futtassa már zátonyra!
Elmennek a fenébe ezzel a fos rendszerrel, ahol meggondolatlan kalandorságnak számít utódokat gyártani!
Tudom, nem csak a kapitalizmus hibája, meg ugye gyáva nemzetnek nincs hazája, de ez azért egy kicsit már sok! Mi a fene kell vajon ahhoz, hogy a vízfolyásszerűen és bizonyítottan hazudozó, sikkasztó, korrupt társaságot miniszteri bársonyszék helyett egy kis nyirkos helyiség priccsére cseréljük? Inkább ezer Viktor, mint egy strabag-liberális, vagy panamahegyi völgyhidas szegfűbarát elvtársúr!

http://www.eletmod.hu/tart/rcikk/j/0/109255/1
Előzmény: Derek (14499)
dalibaba Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14500

Szenvedélyes szüfrazsettek jelentkezzenek nyugodtan a BKV járműjavítóba vagy a tefuhoz zongoraszállítónak, ha tetszik, senki sem tartja őket vissza, erről ennyit.

 

Te pedig állj az abortuszbizottság  elé, feküdj a szülőágyra,  vagy vállald a magad meg a gyereked eltartását abból a marha magas semmiből, amit a reprodukciós munkáért ma az állam a nőknek kiutal. Erről ennyit.

Előzmény: -z-a-p-k-o-r-t-e- (14494)
Derek Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14499

"A kapitalizmus családképe:   "sokat" kereső, dolgozó (?)  férj, és otthon, a háztartást vezető, gyerekeket nevelő anya."

 

Igen, a 100 evvel ezelotti kapitalizmus kepe ez , a mai kapitalizmuson belul ez csak a fundamentalista konzervativok nezete.

Előzmény: heiler (14498)
heiler Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14498

Csak csendben merem írni, nehogy a nejem meglássa, azt hiszem, igazad van.

Annak idején pedig sokat igyekeztem segíteni otthon is a gyerekekkel kapcsolatban, meg a "háztartásban", mert mindketten dolgoztunk.

De mindig volt olyan érzetem, hogy én csak "segítek".

 

A kapitalizmus családképe:   "sokat" kereső, dolgozó (?)  férj, és otthon, a háztartást vezető, gyerekeket nevelő anya.

Na, pl. ezért nem kell annyi bölcsöde, óvóda.....

Előzmény: dalibaba (14492)
Törölt nick Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14497
Igazad van, az egyszerűbb társadalmakban biztos, hogy nagy a jelentősége az otthoni munkának, de azért merem remélni hogy a világon azért az a nagyobb arány, ahol már nem ez az általános létforma.
Előzmény: dalibaba (14492)
Törölt nick Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14496
Csak a 80 %-ot próbáltam értelmezni. Nem minősítettem senki.
Előzmény: -z-a-p-k-o-r-t-e- (14494)
-z-a-p-k-o-r-t-e- Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14495

Azt azért ne felejtsük, hogy a mi társadalmunk ezen "reprodukciós munkák" idejére felmentést ad az egyéb tevékenységek alól, és hozzá magas összegű támogatást utal ki. Illetve aki ezzel nem kíván élni, annak bölcsődék, óvodák állnak rendelkezésére, melyek leveszik válláról ezt a gondot, mialatt éli a modern emancipált nő életét.

Szóval szerintem egy kicsit túldramatizálod a helyzetet.

Előzmény: dalibaba (14492)
-z-a-p-k-o-r-t-e- Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14494
Nono, a nehézipar viszont kifejezetten férfiak által végzett! Még a Szovjetúnióban sem volt női bányász, kohász, vasutas, útkaparó és sorolhatnám, a női egyenjogúság maximum a trolibusz kormánykerekéig tartott. Ez nem biztos, hogy baj, csak fontosnak tartottam megjegyezni, hoyg a könnyűipar, hivatali munka és az oktatás elnőiesedése még messze nem jelenti azt, hogy a termelő munka nagyját nők végeznék. Egyszerűen le vannak osztva a szerepek. Évezredek óta. Ezt lehet szeretni, lehet utálni. Szenvedélyes szüfrazsettek jelentkezzenek nyugodtan a BKV járműjavítóba vagy a tefuhoz zongoraszállítónak, ha tetszik, senki sem tartja őket vissza, erről ennyit.
Előzmény: Törölt nick (14491)
-z-a-p-k-o-r-t-e- Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14493

Ja, értem, szóval a lakók 50%-ára gondoltál. Csakugyan. Bizony az építkzésnek is megvan a kommunista módja. Amúgy egy csomó előnye lenne. Pl. a nyugati szobák sem melegednének túl esténként, és a keletiekben sem kellene délután lámpást gyújtani. Sőt, a forgó ház alatt akár egy-egy dorr rendszerű szennyvízülepítő is helyet kaphatna, így egy három-négy ilyen toronyházból álló épületcsoport (illetve a hozzá kapcsolódó pincerendszer) kitehetne egy komplett szennyvízkezelési technológiai sort!

Előzmény: dalibaba (14490)
dalibaba Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14492

Igen, de főleg a reprodukciós munkák hárulnak kizárólag rájuk (terhesség-szülés-szoptatás-pelenkázás-gyereknevelés).

És minél primitivebb a társadalom, ezeknek a tevékenységeknek annál nagyobb a részarányuk.

 

 

 

Előzmény: Törölt nick (14491)
Törölt nick Creative Commons License 2008.01.14 0 0 14491
Max azt tudom elképzelni, hogy a nők a termelés 80 %-át végzik el, hiszen a könnyűipar (szövés, fonás, ruhavarrás, cipőkészítés, baromfifeldolgozás, konzervipar, a monoton szerelési munkák) szinte mind a nők által végzettek. A ffiak irányítanak, vagy szolgáltatnak. Pl 1 filmben 10x annyi pasi van mit nő.
Előzmény: eumenesz (14484)
dalibaba Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14490

Mi érinti az mbriség 50%-át? Ne haragudj, de elvesztettem a fonalat.

 

Pedig elég rövid vót:)

 

Hát, a toronyházak tájolása, nem ?

Előzmény: -z-a-p-k-o-r-t-e- (14489)
-z-a-p-k-o-r-t-e- Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14489
Mi érinti az mbriség 50%-át? Ne haragudj, de elvesztettem a fonalat.
Előzmény: dalibaba (14488)
dalibaba Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14488
Amennyiben ez az emberiség 50 %-át érinti, miért ne beszélhetnénk ról a? Itt a helye ! Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot :))
Előzmény: -z-a-p-k-o-r-t-e- (14486)
dalibaba Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14487

Nem annyira az otthoni munkára gondoltam, semmint a perodukciós feladatokra, ami egyértelműen értéktermelő, mégsincs értékén kezelve.

S ezeknek bizony a legjavát a nők teremtik meg, nem kis fizikai és időráfordítással.

De mivel a férfiaknak ez csak egy magömlésébe kerül, egyszerűen elsiklanak a másik fél teljesítményének értékelésének még csak az igénye fölött is. 

 

Előzmény: eumenesz (14484)
-z-a-p-k-o-r-t-e- Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14486
Beszéljünk inkább a szocialista építészetről? Mit szóltok pl. a forgó toronyházak ötletéhez? Az épületek alatt kerek sín lenne, amelyen 1-2 óránként egy teljes ffordullatot tenne meg. E módon megszűnne a lakások tájolásából adódó igazságtalanság, mindenkihez bekukkantana napjában többször a Napocska!
Előzmény: -z-a-p-k-o-r-t-e- (14485)
-z-a-p-k-o-r-t-e- Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14485
Jézusom! Ez a rendszer teljesen élhetetlen rémálom! Na ez aztán igazán hangyákat csinál az emberekből! Készséggel elhiszem, hogy a maximális gazdasági termelékenység így érhető el, de hol maradnak az immatriális javak? Hát az ember nem csak kenyérrel él! Ez a modell az egyén számára teljes katasztrófa! Hol a társadalmi szolidaritás? Brrr, ettől most kirázott a frász.
Előzmény: eumenesz (14479)
eumenesz Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14484
"Ma az ENSZ-adatok szerint nők végzik el a világ összes elvégzendő munkájának 80 %-át, míg a javak 1-2 %-át birtokolják (s azt is apáiktól örökölték). És ez úgy tízezer éve így megy."

Nincsenek ilyen irányú adataim, ezért kissé kétkedve fogadom ezt a 80%-ot, bár azt magam is látom, hogy a nők minden téren messzemenően alulértékeltek. Néha viszont mintha már átesnénk a ló másik oldalára. A nejem folyton zsörtölődött, hogy ő többet dolgozik nálam, mert ő végzi a házimunkát. Míg panelben laktunk ez többnyire meg is felelt a valóságnak, mert ott egy férfi otthon szinte funkciótlanná válik. Miután kertes házba költöztünk eleinte tovább folytatta ezt a lamentálást, míg végül leültem vele és tételesen kiszámoltuk ki mennyi munkát végez otthon. Neki ugye ott van a mosás, főzés, takarítás, stb. Napi 3-4 óra. Ez bizony sok. Nekem jut a favágás, kertásás, fűnyírás, autó és kerékpárszerelés, ezernyi javítanivaló, stb. Napi 5-6 óra. Azóta egyszer sem hallottam tőle, azt, hogy én csak henyélek, míg ő halálra dolgozza magát. Ettől függetlenül viszont egyetértek veled abban, hogy a nők még fokozottabban vannak kizsákmányolva mint a férfiak.

Előzmény: dalibaba (14482)
eumenesz Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14483
Váratlanul el kellett mennem, ezért most utólag teszem hozzá:
- Nem sérül a termelőeszközök társadalmi tulajdonára vonatkozó alapvető marxi tétel.
- Bármilyen szinten legyen is valaki szocialista vállalkozó, csak a saját munkájának értéke határozza meg mennyi jövedelmet tud kivenni a vállalkozásból.
- Az egész társadalom részesedik a gazdaságból, mindenki érdekelt annak hatékonyságában, még az is aki pillanatnyilag nincs semmilyen pozícióban.


Végül hadd fogalmazzam meg egyetlen kételyemet. Maga a Liska-modell sokkal hatékonyabb gazdasági rendszer lehet mint a kapitalizmus, ám - legalább is jelenleg - még nem ad választ az ökológiai kérdésekre. Igaz nyitottságával, nyilvánosságával szinte nullára korlátozza azokat az égbekiáltó visszaéléseket, ami a kapitalizmust ezen a téren jellemzi.
Azt végül még hozzátenném, hogy ez egy alternatíva. Ha van ennél jobb, akkor azt kell választani. Egyetlen dolog azonban minden felelősen gondolkodó ember számára nyilvánvaló: A termelőeszközök magántulajdonán alapuló társadalmi és gazdasági berendezkedés zsákutca.
Előzmény: eumenesz (14480)
dalibaba Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14482

Kapásból figyelemreméltónak tartom az alábbi részletet :

 

Az embertőke
A sportklubok kemény milliókat fizetnek egymásnak egy-egy játékos átigazolásáért, és feltehetőleg sokan szívesen lennének a "megvásárolt" játékosok helyében. Az eladó klub azért kapja a milliókat, mert értékes játékost nevelt, ezáltal a játékos jövedelemszerző képességét javította, azaz növelte az embertőke értékét és a vevő klub azért fizet, mert az embertőke nála fog "termelni", az ő bevételeit fogja gyarapítani, ami a sportban nem feltétlenül pénzben jelentkezik. Hasonló a helyzet az oktatás területén, az óvodától az egyetemig egyre nő az oktatottak embertőke értéke és végül a termelésben hozza a jövedelmet.
Minden termelő tevékenység, - ha gazdaságos - a ráfordításoknál értékesebb terméket állít elő. A termék és a ráfordítások értékkülönbsége a létrehozott új érték. Minél nagyobb az új érték aránya, annál jövedelmezőbb a vállalkozás. A jelenlegi oktatási rendszerekben viszont csak a "termék" értéke számít. A jobbhírű iskola szigorú felvételi vizsgákkal szelektálja a jobb "nyersanyagot", amin már alig kell alakítani, hogy értékes "termék" legyen. Ha az oktatási vállalkozás sikerességét a létrehozott új érték mérné, akkor valószínű nagyobb üzlet lenne halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekből szakmunkást képezni, mint tanulmányiverseny-nyertesekből egyetemistákat. Ha az oktató bevétele lenne az embertőke-növekmény, amit - sikeres vállalkozás esetén - létrehoz, a legsikeresebb vállalkozók az oktatási ágazatban tevékenykednének.
Hogyan lehet mérni az embertőke értékét? Erre a kérdésre sincs könnyen elfogadható felelet, legfeljebb valami analógiát próbálhatunk keresni a termelőtőke és az embertőke között. A termelőeszköz (tőke) értékét a várható jövőbeni jövedelmek határozzák meg, de az értékmérésnek csak akkor van jelentősége, ha a tulajdonosváltás kerül szóba, márpedig modellünkben ez állandóan napirenden van. Az embertőke esetén is van várható jövőbeni jövedelem, de nem világos, hogy ki a tulajdonos. A sportolók esetén úgy tűnik az embertőkét előállító, illetve működtető a tulajdonos. Tehát, ha elfogadjuk ezt az egyáltalán nem nyilvánvaló analógiát, akkor - csakúgy mint a termelőeszközök esetén - a vállalkozó, aki működteti a tőkét, határozza meg az értékét. Így a munkásoknak, alkalmazottaknak és a vállalkozóknak is van tőkeértéke, amit ki kell fizetnie annak, aki működtetni akarja, ezen kívül fizetése is van, mint ahogy a termelőeszközöknek is van energiaköltségük. Továbbmenve e bizarr gondolatmeneten oda juthatunk, hogy az embertőke a termelőeszközökhöz hasonlóan kezelhető, alkalmazhatók rá a modell játékszabályai, azzal a - nem elhanyagolható - különbséggel, hogy neki - mármint a tőkét megszemélyesítő embernek - is van beleszólása mind a tőkeérték meghatározásába, mind a működtető (vállalkozó) kiválasztásába.
Az embertőke fontos eleme a Liska-modellnek, de még nagyon sok kutatást igényel a téma ahhoz, hogy az eredmények gyakorlati használhatósága egyáltalán szóba kerüljön.

 

 

 

A megközelítés jó. Kimaradt a példákból (sport, oktatás, stb.) a leglényegesebb elem, ami pedig az emberiség felét érinti : a nő szerepe a társadalmi értéktermelésben.

 

Az embertőke gondolata ugyanis  közelképbe hozza a nők gazdasági szerepét, hiszen az embertőke előállításában nekik van a messzemenően legtöbb feladatuk, amelynek figyelmen kivül hagyása okozta azt az alapvetően téves és elnyomó és igazságtalan rendszert, aminek ma világszerte tanúi vagyunk.

 

Ma az ENSZ-adatok szerint  nők végzik el a világ összes elvégzendő munkájának 80 %-át, míg a javak 1-2 %-át birtokolják (s azt is apáiktól örökölték). És ez úgy tízezer éve így megy.

 

Az embertőke figyelmen kívül hagyása eredményezte a nők ez idő alatti konstans prostituálódását, hiszen a terhesség- szülés-  anyasági feladatok -gyermeknevelés - háztartás  szívességszámba vevése ill. "szeretettel való honorálása"  olyan lényeges jövedelmi különbséget okozott a nemek között, amely kitermelte azt, hogy a nő gazdasági alapfeladatain felül a jövedelemmel sokkal inkább rendelkező férfi extra igényeinek kielégítésével keresse meg önmaga, és sokszor gyermekei  létszükségleteinek árát.

 

Holott a jövő generáció előállítása és a férfi extra-orgazmusainak kitermelése között lényeges értékbeli szakadék tátong.

Előzmény: eumenesz (14479)
dalibaba Creative Commons License 2008.01.13 0 0 14481

Köszi, ez érdekes volt.

Márcsak ezért is érdemes volt bebocsátást kérni ide:)

 

ha lesz időm, esetleg majd részletesebben is reagálni fogok rá.

Előzmény: eumenesz (14479)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!