Jut eszembe, mit is várunk a gyerekektől, ha mi felnőttek se vagyunk ezzel másként, a reggeli kávétól ez esti lefekvésig, mi is a szokásaink szerint élünk. De, hát ismeritek a mondást: "A szokás az szokás. Nem lehet csak úgy kihajítani az ablakon, lépésről lépésre kel letessékelni a lépcsőn."
Aha! Képzelheted, télen-nyáron, hóban-fagyban, esőben és napsütésben is vonulunk a fa alá. Hogy lesz ebből szobatisztaság? Pedig már nagyon sürget minket az idő, ugyanis máj.30-án 3 éves lesz és be kellene iratkozni az oviba. Mondhatni lövésem sincs, hogy mit csináljak. Ha van valakinek ötlete kérem ne tartsa magába. Mondjuk van némi remény, mert szinte egész nap bugyiban van, de csak pelusba megy a pisi-kaki. Ráadásul tegnap majd eldobtam az agyamat, mert az ebéd utáni alváshoz is bugyit kért és nem lett pisis az ágy.
Köszi! Isten áldja érte Jamie Olivert, meg a helyi malmot :))))
Az étrendváltással meg a Laveolac-kal elértük, hogy normális állagú legyen a széklete (még 3 nap után is), de akkor már mindegy volt. Akkor sem engedte ki :(. Van amúgy hajlama is a székrekedésre, ő is keveset iszik...
Fú, szerencsére nem tudom milyen az a magas beöntés, ezt megúsztuk. De a Mikroklist a hagyományos körtefecskendőnél is sokkal humánusabb. Egy kis tubus, amiben 5 ml zselé szerű anyag van (3 évesnek elég a fele), ezt kell a végbelébe nyomni. Ezt kombináltuk a körtefecskendőssel (tény, annál hogy 1,5-2 dl kamillateát bele kellett tenni, hogy hasson). Sírt ugyan, mikor beadtuk, de mintha várta is volna, tudta, hogy attól megkönnyebbül :(.
Még az jutott eszembe (Nemlajosnak is írom), hogy nekünk azt mondták a kórházban, hogy 3 naponta kakilni kell. A 4-5 az már túl sok. (Nálunk volt a max. :()
Ja! Van ötletem arra, hogy ne kelljen dolgozni menned (ha ez volt az utolsó probléma?)
Nyiss egy webáruházat. Az unokatesóm egyik ismerőse is ezt tette. Ő is szült, tudta, hogy nem akar visszamenni a multihoz, mert jól keresett ugyan, de gyerek mellett már nem akarta csinálni. Jött neki egy ötlet, mégpedig, hogy elég drága táplálékkiegészítőt szedett, kutatott kicsit a neten és az lett az eredménye, hogy elkezdte forgalmazni. Kicsit olcsóbban mint mások. Rövid idő alatt havi 600ezer forint jövedelmet szerzett belőle. Ne kérdezzétek, hogy bruttó vagy nettó, mert nem tudom és amúgy is tök mindegy. Tőkéje nem volt, csak jött egy ötlete, utánajárt és bejött neki. Sikerstory.
Mellékesen megjegyzem, hogy tavaly rákaptam a kenyérsütésre és együtt gyúrtuk, dagasztottuk, mégis ez lett a vége... Még annyit hozzátennék, hogy minden nap kell gyakorolni, de vigyázat, nehogy erről szóljon az egész nap, mert az is bajt hozhat. Ha már így eldicsekedtem, meg is mutatom:
Nálunk is ez volt a helyzet. Muszájból kakilt, a jutalmazás se használt egy időben, csak a félelem. DE: ezt szorgalmas munkával át lehet fordítani és kell is. 1 kisgyereknek milliószor el kell mondani valamit, vagy felhívni rá a figyelmét, hogy megértse és a tudást a magáénak érezze. Tehát kaki után, amikor mondja, hogy milyen ügyes, meg nem kell cső, akkor te mintegy mellékesen megjegyzed, hogy: és már nem is fáj a pocakod. Mi mindezeket még a kakival is megbeszéltük. Nálunk az volt a kifogás, hogy azért nem kakilok, mert csíp. Minden egyes alkalommal megígérte a kaki, hogy nagyon fog vigyázni, hogy ne csípjen, de Bogi engedje ki, mert neki is rossz bent, szeretne elmenni Kakiországba. Hetekig játszottuk ezt, mire most már "simán" mennek a dolgok. Azért csak "simán" mert nálunk csak pelusba van kaki és az is kizárólag az ecetfa alatt.
Aztán: kezelhetetlenség. Nem lehet, hogy csak azért volt olyan hisztis, mert nagyon ritkán kakilt? Képzeld csak el, ha hashajtót szednél, jönne az erős inger és te nem tudnál wc-re menni! Mit éreznél? Mindent lehetne rád mondani akkor, csak azt nem, hogy kedves és aranyos vagy. Csak azért kérdezem, mert nálunk is ez volt a helyzet. Nem lehetett vele bírni, egy fél órás kaját 2 óra alatt sikerült elkészítenem.
A pszichológus nekünk azért is segített, mert megnyugvást adott, hogy nincs semmi baj. Ráadásul a 2. alkalom után lepattintott minket, hogy a gyerek teljesen rendben van, úgyhogy én ezért támogatom az ötletet.
Szerintem simán meglehet az, hogy csak mostanra esett le a lányodnak az, hogy már nem csak az övé vagy, nem csak ő tölti ki az életed. De persze az is lehet, hogy 1x volt 1 rossz élménye (kemény kaki) és az annyira él benne, hogy azért nem mer. Én erre a kettőre tippelnék.
Tulajdonképpen én arra lettem volna kíváncsi, hogy milyen volt a szülés, szoptatás stb. a gyermek szempontjából. Mindegy! A leírtak alapján valószínűsítem, hogy nem volt nagy gáz. Szuper dolog ez a fogzás, kizárólag arra jó, hogy a gyerek megszokja, hogy anya mindig ugrik, és amikor a fogacska már nem is jön, ő akkor is ébreszt, egyre sűrűbben. Mi is átéltük ezt, botrányos volt, én úgy vetettem neki véget, hogy oda mentem hozzá, vele voltam, de nem vettem ki az ágyból. Így oldottam meg azt, hogy nem hagytam magára, de nem is "engedtem" az akaratának. Az így eltöltött 2 éjszakát nem kívánom senkinek, de még 1 hét sem kellett ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk pihenni. Hangsúlyozom, hogy biztos voltam benne, hogy Boginak semmi baja sincs, csak a megszokás ébreszti.
Egyébként szerintem simán benne van a pakliban nálatok, hogy mindezek azért vannak, mert jön a kis tesó. Ha még nem is érti pontosan, hogy miről van szó, de hallja, hogy beszéltek róla és megérzi, hogy a figyelmed már nem csak az övé. Persze az, hogy így van-e, soha sem fogjuk megtudni, minden esetre próbálj meg több, vagy mélyebb figyelmet adni a fiadnak. Hátha bejön.
Még egy tipp! Szerintem kezd el ismertetni a bilivel, vagy a WC-vel (játékos formában).
Fú de jó sokat írtatok! Majd reagálok, csak most még az eső előtt szedek egy kis orgonát. Azért nem írtam konkrétumot a mikrobális cellulózról, mert ha reklámnak számít (nem tudom) akkor kimoderálják azt a sok okosságot amit beírtam. De itt mindent megtalálsz róla. Mi fogyasztjuk és nekünk úgy tűnik, hogy bevált.
a nevelési tanácsadót megkérdezem majd, ha újra erre kerülne sor!
a gyurmázás szinte napi szinten megvan, abban nincs hiba! :) a sarazás is a homokozóban, ha az is annak számít. :) (egyébként nekem semmi bajom a sarazással, ha úgy készülünk, és úgy öltözünk hozzá. :) pocsolyázás is mehet, ha gumicsizmában van! :) ) és ugyan nem bábozunk, de a babáival szokott ilyet játszani, vagyis szoktunk, így pontosabb.
a mikrolist az olyan, mint a kórházi "magas" beöntés, vagy olyan mint a körte fecskendős? nekünk utóbbi van, de sajnos nem vált be. legalábbis amikor otthon akartuk használni, 3 adagot nyomtam bele csórikámba, amit persze már veszettül utált, és eredménytelen volt az egész tortúra... a kórházi magas beöntés azonban minden esetben segített. viszont én nem tudom, hogy azt a hosszú csövet (ami nem a körtefecskendő vége) mennyire lehet bedugni... ettől kissé tartok.
de remélem többet nem kell efféléhez folyamodnunk!!!!
nálatok a széklet állaga is javult?
nálunk még elég változó, de többnyire kemény. (a napi 25ml laevolac ellenére is).
Pedig azt mondják a kemény széklet nem az ok, hanem a következmény. Vagyis kialakul vmi miatt a visszatartás, a több napos visszatartástól pedig a kemény széklet. Aztán persze kialakul az ördögi kör, amikor már a keménység is a visszatartást erősíti :(.
De szerintem nálatok jó jel, hogy az átélt rossz élmények ellenére 2 naponta kakil - magától. Az, hogy mondja, hogy inkább kakil, mint, hogy csövet vezessenek be, azt jelenti, hogy felfogta, hogy jobban jár, ha kakil (jó, jobb lett volna, ha nem a félelemből jut erre az elhatározásra, de lényeg a lényeg). Szóval, most nem gondolkodnék pszichológuson meg dokikon, inkább sok elismerés, szeretet, összebújás, közös élmények. Meg persze lazítani a székletet amennyire lehet, hogy ne legyen rossz élménye a kakilásból. Rostos étrend, kerülni a fehér lisztből készült ételeket (főzelékeket is lehet teljes kiőrlésű lisztből) ... Ha mégis rosszabbodna a helyzet, nekünk azt javasolták a kórházban, hogy mi csináljuk a beöntést, így sokkal kevésbé traumatizáló. Nekünk bejött a Mikroklist nevű beöntő készülék, amiről Tommacska írt alább (hálás köszönet érte :)), de a sima kamillateás beöntést is meg lehet tanulni, szerintem az a leghatásosabb...
Érdekes, mi a kislányunk még nem volt 3, amikor elkezdtük a pszichológust, ráadásul a helyi nevtanva járunk, ingyenesen. Ha rosszabbodna a helyzet, azért járj ennek utána. Egy 3 évesnél nem terápiát kell elképzelni, csak játszanak, figyeli a gyereket, megosztja veled a meglátásaid. Ártani biztos nem árt...
Még az jutott eszembe, hogy a gyurmázás, sárban dagonyázás (he-he, tudom :)) is jót tesz állítólag az ilyen problémáknak. Meg még a bábozás is jó (az egyik báb pl. kakilhat ügyesen, aminek az anyukája nagyon örül, ilyenek :)).
még annyi, hogy amikor kérdeztem tőle, hogy miért nem akar kakilni, azt mondta, hogy azért mert fél. a Miért-re pedig az volt a válasz, hogy Mert fél hogy fájni fog.
(volt olyan, amikor 4-5 nap után kemény és nagy gombócot bírt csak produkálni, és nagyon nehezen jött ki, ami nyilván nagyon fájt neki, és gondolom ez nyomasztotta őt ennyire, hogy inkább visszatartotta. :( )
Mi is próbáltunk rá hatni azzal, hogy ha engedi kijönni a kakit, akkor elmúlik a hasfájása. 1-2 alkalommal az elején ez még be is vált, de aztán sose többször. :(
értem a különbséget, persze, tudom hogy nem mindegy, és én is azt szeretném, ha nem azért kakilna, hogy nekünk megfeleljen, és Mi örüljünk. ez volna a végcél, de átmenetileg beérem bármilyen megoldással, ami eredményt hoz.
milyen az a mikrobális cellulózt tartalmazó gél?! hogy lehet ahhoz hozzájutni? nevesíteni lehet?
pszichológuson vívódtunk sokat, nem csak emiatt, hanem mert időnként totál kezelhetetlen tud lenni, dacos, akaratos, öntörvényű, és olyan, mint aki érti amit mondok, de dafke nem csinálja. tudom, épp ezt a kort éli, és ez életkori sajátosság is, de tél végére ez odáig fajult, hogy már csak percekben volt mérhető, hogy naponta mennyit kedves-aranyos-szófogató,a többi idő hisztivel telt.
most, hogy ki lehet már menni, ez a gond megoldódott, úgyhogy valszeg csak unalmas volt már neki bent. persze hisztik vannak most is, de már közel sem annyi, mint előtte. szvsz felhívtam egy pszichológust, aki azt mondta, hogy 3 éves kor alatt a szülőkkel foglalkoznak, beszélgetnek, nem a gyerekkel, mert 3 éves gyereket még nem tudnak terápiába bevonni.
december óta sokat merengtem azon is, hogy vajon mi lehet a lelki oka ennek az egésznek, és hiába gondolom át milliószor, egyszerűen nem találom a gyenge pontot sehol. a szobatisztaságra magától szokott rá, még tavaly nyáron, kb.3 nap alatt, gond nélkül. sosem erőltettünk semmit, nem jön kistesó, aki megviselné a lelkét, jó kapcsolatban élünk otthon, nincs veszekedés, kiegyensúlyozott életet élünk amennyire ezt manapság lehet, a bölcsit még 2 éves korában kezdte, és imádja, mert már nagyon vágyott a gyerektársaságra,Ő igényelte, azt se mi erőltettük. látszott rajta, hogy nem kihívás már neki, hogy folyton velem legyen egész nap, és csak velem játszon, a környékünkön pedig a heti 2 játszóházon kívül nem adódott más lehetőség. szóval a bölcsis beilleszkedés is remekül ment, és gyorsan.
most hogy én már dolgozom, reggelente előfordul sírdogálás, de az inkább annak szól, hogy még ne induljak, vagy menjek velük én is, vagy még húzzuk az időt hintázással, mesével, bármivel. de ha több napot otthon vagyunk (pl.betegség miatt), akkor már alig várja, hogy mehessen újra társaságba.
szóval.... nem tudom milyen lelki oka lehet ennek a kakis-gondnak. én is azt gondolom egyébként, hogy az elengedéssel van a baj, de hogy más téren miféle elengedéssel lehet baja, arra nem tudok rájönni.
illetve max. az, hogy én dolgozni kezdtem 1 éve. de talán az sem most jött volna ki... de más okot egyszerűen nem találok. ezen azonban változtatni nem tudok sajnos, dolgoznom muszáj. :(
ja, még a bújócskás játékra akartam írni, hogy nem is gondoltam volna, hogy annak lehet ilyen jótékony hatása. mi is gyakran bújócskázunk, és örülünk egymásnak a végén, de még nem tapasztaltam efféle hatását. jó tudni!!!!!! ezentúl tudatosan alkalmazzuk!!!
"gyertek haza ludacskáim"-at is szoktunk játszani, annak is ölelgetős, örömködős vége van, puszival, szeretgetéssel..
esetleg ha a fenti utsó probléma van valami ötleted, vagy javaslatod, szívesen fogadom, és előre is köszönöm!!!
hát, akkor mesélek:) A szülés a várttal ellentétben egy nagyon jó élmény volt, már a szülőágyon bevállaltam a következőt, nem véletlen, hogy máris úton van:) A szoptatással sem akadt probléma, (persze, volt, hogy fogytán volt, és szaporítani kellett, de) sosem kellett pótolni, 6 hónapig kizárólag szoptattam. Decemberig még mindig 8-szor szopott egy nap (ekkor volt 10 hónapos), mellette egyre többször kapott hozzá mást is. Aztán megváltozott (ugyebár) a tej íze, és egyébként is kinyílt a világ számára, gyakran harapott is, így egyre több szoptatás maradt el. Először az éjszakaiak, aztán a nappali nem alvósok, aztán az alvási gondokkal visszajött az éjszakai, a nappali maradt lassan el (helyette tej lett), és végül, pont ma egy hónapja elmaradt az éjszakai is.
Alvási gondok: a fogzás beindulásával egyre többször ébredt (sosem aludt el magától a kiságyba, de már eljutottunk oda, hogy elég volt ülni a kiságya mellett és simogatni a fenekét, dúdolgatva), és egyre nehezebben aludt el. Volt, hogy óránként (percre pontosan) ébredt, mindig sírva (mondjuk mindig is sírva ébred, ritka, hogy nem, akkor is mindig mellettünk van). Először altatgattuk, de a korlátaimat felismerve visszatértünk a babakori rutinhoz, első, max. második ébredéskor jön közénk. Azóta nincs gond, most már van, hogy csak fél négykor ébred először. Viszont ringatva tudjuk csak elaltatni... Egyébként is keveset alszik, éjjel 9 órát, nappal másfél, 2 és fél, maximum 3-at.
Nem zárom ki a szervi bajt sem, nem véletlen akarom elvinni a manometriára is, csak mindennel szeretnék számolni.
Szabad érdeklődnöm, hogy milyen alvási problémák voltak? Illetve, hogy alapvetően hogyan telt az első év? Rendben volt-e a szülés, szoptatás, elválasztás, ilyenek. Nem volt-e túlságosan sírós stb? Ez mind érdekes lehet ebben a témában, persze csak akkor, ha egyáltalán nem gondolnád, hogy szervi baj van a háttérben.
ez tényleg csak tipp, passz. Eszem szerint nem gondolnék ilyet, de az alvási problémái decemberben kezdődtek (azóta vagyok terhes), a székletbajok pedig február óta (legalábbis akkor tudatosult, de ha jól emlékszem, dec. óta volt, hogy ritkán kakil, de akkor cefreszagút. Akkor a fogzásra fogtuk, február óta nem cefrézünk).
Hát, legalább... Nekünk úgy se jött. Csak azért is visszatartotta és mégnagyobb szenvedés lett a vége. Ugye azt mondtad, hogy valószínűleg a születendő kis tesó válthatja ki ezt a reakciót?
Én egyáltalán nem vagyok híve a "kakit erőszakkal elővarázslásnak" pl. beöntés, hashajtó, kúp. De az is tény, hogy ha már 4-5 napja nincs széklet talán nem árt csinálni valamit. Szóval a kúpot nem próbáltad?
Én is csak ennyit találtam. A régebbi honlapon 1 évre visszamenőleg meg lehetett hallgatni a legtöbb adást, amit nem, az meg fent volt írott formában. Nem tudom miért kellett átvariálni. Megpróbálom valahogy utolérni őket, hátha meg van még. Egyéb iránt nagyon jó a műsor én mindig hallgatom amikor csak tehetem, mert igen ritkán mondanak olyasmit amitől égnek állna a hajam. Csupa jó téma és hasznos infó.
ezt találtam, de nem indul el (nem is találja az anyagot, szerintem...) http://www.mr1-kossuth.hu/archivum/vendeg-a-haznal-kisgyerekek-nagy-dolgai-es-a-csalad.html
Még valami, ha valakinek sikerül elővarázsolni a Kossuth Rádió hangtárából a Vendég a háznál február 25-i adását hallgassa meg, mert az egész műsor ezzel foglalkozik és nagyon jó, talán hoz némi megértést. Én belinkeltem volna ide, de amióta új honlapjuk van nem tudom elóvarázsolni a régebbi adásokat :(((((
Ma már péntek van. Hidd el pontosan tudom, hogy mit éltek át. Fontos lenne minden nap dolgoznotok az ügyért, csak a rendszeresség hozhatja meg a kívánt eredményt. Lentebb írtam, hogy fontos akkor is csinálni a "technikákat" ha nem látod azonnal az eredményt. Szerintem minden nap próbálkozzatok azokkal amiket írtam, vagy hasonlóval. A hancúrozós játékok mennek? Ha sikerül kakilnia, örülj neki nagyon és dicsérd, de azért nem ess túlzásokba se.
Akkor szerintem S.O.S. gyermekpszichológus. Mert az orvosok csak a tünetet tudják megszüntetni, de az okot nem. Ráadásul még nagyobb lelki sérülést okoznak, hogy erőszakkal veszik tőle el azt, amit nem akar elengedni. Mindenesetre próbáljátok meg kiszedni a lányodból, hogy miért nem akar kakilni, vagy visszaemlékezni rá, hogy mi történhetett akkoriban. Azzal már talán lehet valamit kezdeni.
Én ezt az egészet úgy építettem fel, hogy amikor láttam, hogy görcsöl a pocak, mert kakilni kell, akkor biztattam, hogy kakiljon, mert akkor nem fog fájni a hasa és jól érzi majd magát. Ha sikerült akkor mondtam, hogy ugye már nem fáj a hasad? Ő mondta, hogy jé, tényleg. Most már magától mondogatja kaki után, hogy jól érzem magam, nem fáj a hasam. Szerintem fontos az, hogy ne azért kakiljon, mert meg akar felelni, ügyes, okos akar lenni, vagy, hogy ne keljen csövet dugni a popsijába, hanem azért, mert Ő úgy érzi magát jobban. Remélem, hogy érted a különbséget, de lentebb is írtam már ezekről. Ha sikerül ezt elérnetek, meglátod, hogy néhány nap alatt elhagyhatjátok a levolacot is. Természetesen csináljátok tovább a megszemélyesítést. Mi mindig beszélgetünk kicsit a kakival, Bogi elmondja neki, hogy már jól érzi magát, a kaki is elmondja, hogy már neki is jobb idekint és nagyon szeretne kakiországba menni, mert már várja a többi kaki és ő lehetne ott a király.
A vízivásról annyit, hogy vajmi keveset ér ilyen helyzetben, ugyanis a nem kötött víz hamar felszívódik a véráramba, onnan a vesékbe és csak minimális mennyiség kerül a béltartalomba. Ha viszont megiszunk egy pohár mikrobális cellulózt tartalmazó gélt, amelyben csak néhány gramm cellulózrost van, ami kocsonyássá teszi a vizet, akkor a gélben lévő víznek csak a kisebb része szívódik fel, nagyobb része bennmarad a béltartalomban. Tehát ilyet kellene inkább itatni a lánykával.
Most hirtelen ennyi. Felébredt a gyerkőc. Remélem tudsz ezekkel mit kezdeni.
