kérlek engedjétek meg, hogy veletek is megosszam idei hála listám!
hálás vagyok mert, - szerethetek és szeretnek, - a barátnőm már a menyasszonyom, - többen értékesnek tartanak és egyre többször én is tudom így érezni, - van biztonságom,
- van támaszom és én is támasz vagyok másoknak, - van kaja a hűtőben, - félretett pénzem van a rosszabb napokra, - házimunkát végezhetek és ez azt is jelenti, hogy van hol laknom, - fejlődhetek - az évben kétszer kaptam fizu emelést, telefont, béren kívüli juttatásokat, - amikből nem tudnak letiltani - és 4 hónapja egy céges autót is kaptam, amit nem én tankolok és a parkolását sem én fizetem, - vannak velem emberek, akik érzem, hogy velem vannak és segíteni akarnak, - részt vehettem egy országos találkozón itthon és Lengyelországban is, - eljuthattam más közösségekbe és vidéki csoportokba is, - csoport szintű és országos szolgálatokat végezhetek, - ismét dolgozom a lépéseken, - az új konyháért és az új fürdőszobáért, - megtudtam mit is jelent az őszinteség és törekedhetek rá napról napra, - képes lettem felelősséget vállalni a mondataimért és a tetteimért, - hitet és reményt kaptam, - a felépülésért, az új életért, a szabadságért.
mindezek lehetővé váltak, pedig egytől egyig lehetetlenek voltak az " előző életemben "
Ezzel a témával foglalkozik blogom, akinek van ideje nézzen körbe milyen gondolatok keringtek agyamban, miközben ennek a "dögnek" a szorulásában voltam. És soha ne felejtsétek sorstársak a legnagyobb veszteséget. Na mi az? A pénz, amit bedobáltál? Ugyanmár, azt jókor jó helyen ésszel bármilyen mennyiséggel csinálhatsz? Az eladott emlékek, melyeket a játék miatt pénzzé tettél? Ugyan már, azt bármikor viszavásárolhatod, amúgy meg ott van a szíved mélyén mindegyik veszteség ugyan, de közel sincs a megoldáshoz. A barátok? Jönnek-mennek, az igaziak meg úgyis még mindig veled vannak, úgyhogy ez se nyert. A család? Hát közel a megoldás, de véleményem szerint még mindig nem ez a legrosszabb dolog, amibe ha belegondolsz a legrosszabb rémálmaid válnak valóra. A legrosszabb szerintem: az elfecsérelt IDŐ a játékkal. Azt nem tudod visszaváltani, megenni, visszafordítani, helyrehozni. A többit ha nehezen is, de talán sok kitartással és türelemmel visszahozhatod abba az állapotba amikor még nem játszottál. Az IDŐ amit elcsesztél a játékkal az visszahozhatatlan, elrabolta és nem kapod vissza SOHA! Ezt megemészteni és elfogadni szerintem nehezebb, mint végigszámolni hogy mennyi mindent vehetnél most azon amit a gépekbe dobtál:( Én felismertem, nem, elfogadni nem tudtam, még mindig emésztem, belehalnék ha teljesen felfognám hogy a 20-as éveimből (ami az ember számára a legleg) hány évet vett el ez a dög, á inkább csak apránként emésztem. Hasonló badarságokat olvashatsz blogomban a buko.freeblog.hu oldalon ha érdekel, bár a blogot bezártam, mivel jóideje úgy érzem leszoktam, de annyira örülnék hogy ha a játékos idő alatt leírt badarságaimból akár csak egyetlen ember csak 1-2 évét megmenthetném. Hiú ábránd tudom, de a remény ...
Sziasztok! Korábban leírtam a mi történetünket, amiben én családtag vagyok. Szerencsére nem hiába reménykedtem a sikerben :) Az életünk teljesen megváltozott, mióta a Párom nem játszik. Már majdnem az összes adósságot megadta, van félrerakva pénzünk, de ami a legfontosabb, sokkal boldogabbak vagyunk, mint azelőtt. Úgy érzem, idejében sikerült közbelépni és Ő is időben belátta, hogy ezzel mindent tönkretesz. Attól függetlenül, hogy rengeteg pénzt eljátszott és még annál is több adósságot összesedett, szerencsésnek érzem magam, magunkat, hogy ennyivel megúsztuk. Sok időbe telt, de sikerült!!! Az már csak a hab a tortán, hogy a kaszinók bezárásával a gyanakvásnak, a félelemnek is vége! El sem hiszem, ezért imádkoztam évek óta!!! A legközelebbi kaszinó jó messze van tőlünk, úgyhogy még fel sem tudtam dolgozni, hogy ennyi volt :)) Minden játékosnak kívánom, hogy ezek után sikerüljön felállni és rendbetenni a dolgokat. Megéri! És ehhez nagyon sok erőt, kitartást kívánok!!! Szeretném megköszönni az összes hozzászólónak, hogy amikor bizonytalan voltam, nem maradtam teljesen egyedül és próbáltatok segíteni. Nagyon hálás vagyok! Egyébként én kíváncsi lennék a véleményetekre a játéktermek bezárásával kapcsolatban...
Korrupciós kísérletek miatt döntött a kormány a nyerőgépek betiltása mellett. Vagy azért beszéltek erről, hogy a nemzetbiztonsági kártyával védjék a gyorsan elfogadott törvényt. Tovább »
A parlament keddi döntésével megtiltotta a játéktermek és az elektronikus kaszinók működtetését, pénznyerő gépek így csak játékkaszinókban üzemeltethetők a jövőben.
Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter hétfőn benyújtott törvényjavaslatát 238 igen szavazattal, egy nem és nyolc tartózkodás mellett, kivételesen sürgős eljárásban fogadta el az Országgyűlés. A szocialista Juhász Ferenc volt az egyetlen aki nemmel szavazott, a hét tartózkodó szocialistához csatlakozott Szilágyi György jobbikos képviselő is.
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárazzal korábban azzal indokolta a sietséget, hogy "egyszer és mindenkorra gyorsan kell dönteni" a kérdésben, nehogy felpuhuljon a törvényhozás folyamata a különböző lobbik miatt.
A szabályozás alapján pénznyerő automata a továbbiakban csak játékkaszinóban működtethető, máshol - így például vendéglátóhelyeken - nem lehetnek játékgépek. A törvény a kihirdetését követő napon életbe lép, a korábban kiadott engedélyek hatályukat vesztik.
A kormány hétfői rendkívüli ülésén döntött [1] a pénznyerő játékautomaták működtetésének szinte teljes tilalmáról. Lázár János államtitkár azt mondta: a korábbi intézkedések csak részben érték el azt a célt, hogy a leghátrányosabb helyzetben élők ne dobálják játékgépekbe a pénzüket, másrészt "súlyos nemzetbiztonsági kockázatok" is felvetődtek a szerencsejáték-iparban érdekeltek tevékenységével kapcsolatban.
Bár az automaták eltűnnek az egész országban, a három állami koncesszióban működő kaszinó kivétel lesz, ott lehet majd játszani a gépekkel. A máshol meglévő gépeket mihamarabb begyűjtetnék, ez a tervek szerint még ebben az évben megtörténne.
A kieső bevételről korábban Lázár azt mondta, hogy a Navracsics Tibor vezette KIM feladata lesz egy olyan törvényi szabályozás mielőbbi kidolgozása, ami alapján a hiányzó költségvetési bevételt ráterhelhetik az online szerencsejátékokra. Eddig éves szinten 30 milliárd forint bevétele volt az államkasszának a nyerőgépekből, ezt az összeget fedeznie kellene az új bevételi forrásoknak.
Eszembe jutott a napokban többször is, hogy milyen volt a játékot követően. mennyire megverten, kilátástalanul éreztem magam és mennyire dühös voltam. Igazából magamra, de nem ismertem be és a környezetemen vezettem le. Olyanokat bántottam az igazolásaimat követően akik "megérdemelték".
Persze nem érdemelték meg. Azzal hogy őket bántottam, magam is bántottam. A sebek maguktól nem gyógyultak, gyógyulnak be és ezen felül a lelkiismeretem is csak engem nyomott. Napról napra ugyanazokba a csapdákba léptem és léphetek ma is, mint önigazolás, önmagam felmentése vagy a játszma más szálra terelése, bővítése. Ezekkel nem oldottam meg, csupán eltoltam a szembenézést. Emlékszem az időre, amikor úgy éreztem: már nincs mit veszítenem többet. Tudatos volt a kétségbeesés de nem tudtam leállni és ettől lett az egész még veszélyesebb, vagy a magam számára is félelmetes. Magamban olyanokon kezdtem gondolkodni egyre komolyabban, hogy meglopok, kirabolok valakit, illetve hogyan tudnám eladni a vesémet vagy valamim amim még van... Pénzért. Hogy minden megoldódjon egycsapásra. Na az szép lett volna. Erre ma sem jó visszaemlékezni. Viszont tudom honnan jövök és mennyire egyedül voltam ezekkel az utolsó kétségbeesett gondolatokkal.
Ma nem érzem úgy, hogy ne lenne „veszíteni valóm”. Szóval van, de nem pénzre gondolok. Hiszem, hogy mindennek meglesznek a következményei. Ezt gondoltam akkor is amikor játszottam, csak akkor nyomasztó volt hogy egyszer minden kiderül és egyszer mindennek lesz következménye, mára ugyanez a gondolat ösztönöz és várom hogy legyen következménye. A jók jókat vonzanak, számomra fontos, hogy tegyem a dolgom de még csak nem is azért mert meglesz a következménye. Magamért, a felépülésemért, az épségemért.
most,hogy tovább olvasom a hsz-okat, látom,hogy ajánlod Szilvesztert, ennek örülök,mert mint mondtam egy hete szinte csak ezzel foglalkozom, és én is Benne és a GA-ban látok esélyt, utána néztem a nyírőnek is és a félúton alapítványnak is,de valami mégis a Szilveszter felé "vitt".
Bevallása szerint 4-5 éve és pontosan nem tudom,hogy min,csak azt,hogy gépezik.
Igazából egy bő éve ismerem Őt de csak "futólag", és kb. 2hónapja kezdődött a kapcsolatunk, sikerült beleszertnem,mert tényleg egy nagyon szeretni való férfi, de csak egy hete mondta el,hogy gáz van....azóta nem játszik,azt mondja nem akar így élni tovább, normális életre vágyik és mindenre hajlandó,hogy tünetmentes legyen. Másfél éve önként bement a Nyírőbe, egy hónapig volt bent, utána kb.1-2 hónapig nem játszott,majd minden kezdődött elölről. Hát röviden ennyi.
Te tudsz valamit Szilveszterről? Érdemes elmenni hozzá? Vagy mit tudnál tanácsolni?
Én egy hozzátartozó vagyok....egy friss hozzátartozó :(
Ma egy hete szembesültem a párom betegségével, azóta minden szabadidőmet azzal töltök,hogy minél jobban megismerjem ezt a betegséget és megértsem (már amennyire egy "nem játékos" megértheti),hogy mi zajlik a páromban. Az nagyon kétségbe ejtő,hogy én nem tudok neki segíteni, egy hete olvasom ezt a topikot és látom,hogy hozzátartozók,családok min mentek keresztűl, borzasztó! És az is az, amit a játékosok élnek át!
Úgy látom egyetlen lehetőségem van, a REMÉNY... (itt a hozzátartozókra gondolok!)
Természetesen amíg lehet, kitartok a párom mellett és reménykedek az Ő kitartásában és amiben csak lehet támogatom Őt.
Készülünk elmenni a Szilveszterhez és a GA-ba, úgy látom nagyon hálás azért,hogy foglalkozom a felépülésével és jelenleg mindenre hajlandó ezért. Minél többet olvastam itt, annál jobban látom,hogy milyen "vékony jégen táncolunk", de egy-egy pozitív eset hihetetlen nagy erőt ad mindenkinek, megcsillantja azt a halovány REMÉNYT!!!!
Nem tudom,hogy alakul a sorsunk,de igyekszem minden lépésünkről beszámolni Neketek. Jó egy ilyen közösség,ahol értik,hogy miről beszélek,értik az aggódásom,félelmem és az ÖRÖMÖMET is :)
Min mennek keresztül az új tagok? ( és azok a tagok, akik elfordulnak a felépüléstől)
A következő elgondolkodtató megjegyzések egy leállt kényszeres szerencsejátékostól származnak, aki úgy véli ahhoz, hogy elkezdődjön a felépülés és fenn is lehessen tartani a felépülésének kell lennie az elsődlegesnek az életben. Semmi. Hangsúlyozom, semmi nem lehet fontosabb a felépülésnél egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosnak. A kifogások és a kevesebb tett egy nyílt felhívás a függőségnek a visszatérésre, ami előbb-utóbb vissza is köszönt életünkbe. A tapasztalatok azt tanították meg, hogy a függőség mindig rosszabbodik, soha nem javul és örökkévalóságnyi idő áll rendelkezésére, hogy beteljesítse küldetését. Nekünk viszont nincs ennyi időnk, hogy beteljesítsük a sajátunk. A legfőbb követelmények a felépüléshez bármely kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos számára a vágy a játék abbahagyására, a hajlandóság a változásra, az őszinte és legjobb tudásunk szerinti erőfeszítés a felépülési program és az egység hagyományainak mindennapi gyakorlására, valamint a kitartó és odaadó részvétel a csoportgyűléseken. Az említett követelmények – némelyikéhez, vagy némelyikének – betartásához bizonyos időre lehet szükségünk. Többek mellett ezért is van kritikus jelentősége, hogy ebben a kezdeti időszakban is látogassuk a gyűléseket. Még akkor is ha betegségünk a távolmaradást tanácsolja számunkra.
A vágy és a hajlandóság lobogója alatt jön el a személyes leltár elkészítésének sok esetben súlyos feladata. Ez a leltár tartalmazhatja haragunk, félelmeink, aggodalmaink, kapzsiságunk, neheztelésünk, frusztrációnk, gyűlöletünk, halogatásunk indokait és jelentheti akár a játék folytatását mely átmenetileg megszabadított minket attól, hogy foglalkozzunk az előbbiekkel. A Névtelen Szerencsejátékosok irodalma figyelmeztet minket arra, hogy a játékszenvedély egy érzelmi betegség! Zavart érzelmeink rengeteg problémát gyártanak, melyek hátráltatják felépülésünk, ezért ezeket az érzelmeket nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni, vagy szimplán a szőnyeg alá söpörni. Ha magunkban tartjuk őket az csak olaj lesz visszaesésünk tüzének parazsára.
A játék, a fájdalom, a nyomor, a szenvedés, és az adósságok miatt kialakult folyamatos nyomás az ár, amit a kényszeres szerencsejátékosnak meg kell fizetnie, amiért ebben az álomvilágban él. A játékos minden valószínűség ellenére vonakodik elhagyni ezt a hamis világot. Ez tart amíg a játék, annak fájdalma, nyomora és a szenvedése MEG NEM ÁLLÍTJA! (Úgy vélem a legtöbb játékos nem állítja meg a játékot addig, míg a játék nem állítja meg őt!) A szerencsejáték a kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosnak egy zsákutca melyben csak egy felé visz az út, az adósság, a kétségbeesés, a válás, a romlás, a bebörtönzés, az őrület és a végső teljes megsemmisülés felé. És ez nem ijeszt meg senkit. A játékos végső félelme, hogy nem tudja folytatni a játékot. Igaz ez akkor is ha tudja, ezzel tönkreteszi magát. Sokan nem látják a pusztulást (tagadás), de sokakat nem is érdekel. Összességében nem érdekli őket maguk, vagy mások jóléte.
A józan megoldás a kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosnak, hogy csatlakozik a Névtelen Szerencsejátékosokhoz és abbahagyja a játékot. Ezt követően segítséget kereshet, segítséget kérhet és a legnagyobb felelősség, csak most jön: önmagán segíthet! A Névtelen Szerencsejátékosok programja egy önsegítő program. Nos, a jó hír az, hogy amint megtaláltuk és erősítjük a vágyunk a játék abbahagyására a felépülési program lépései és az egység hagyományai biztosítani fogják az összes szükséges eszközt a sikeres felépüléshez. Hogy leálljunk és hogy leállva is maradjunk, ez a Névtelen Szerencsejátékosok programjának célja. Sem bármilyen személy, sem a Lépések, sem a gyűlések nem képesek rá erőltetni, vagy meggyőzni a kényszeres szenvedélyes szerencsejátékost, hogy hagyja abba a játékot és életét és gondolkodását élhetőbbé alakítsa, ha nincs meg benne ez a vágy a játék abbahagyására. De a vágyat a szerencsejátékok űzésének abbahagyására meg lehet találni akkor, ha a játékos folytatja a gyűlések látogatását és hajlandó keresni azt. Ha meg volt a vágyunk a játékra, megtalálhatjuk a vágyat az abbahagyására is!
A szomorúság, az érzékenység, az ész és a logika csenevész eszközök akkor, amikor „akcióban” van az érthetetlen és alattomos játékfüggőség. A vágy a szerencsejátékok űzésének az abbahagyására az egyetlen alapja minden felépülésnek! Ha ez megvan, minden negatívum megfordítható. Jelenti ez azokat is, akik kezdetben a vágy nélkül érkeznek a Névtelen Szerencsejátékosok közösségébe. A gyűlések azok a helyszínek, ahol csodák történnek. Engedd, hadd történjen meg veled is!
Végül szeretnék idézni három szót az egyik társunk négy éves unokájától:
„A szerencsejáték hülyeség!”
A G.A. tapasztalatcsere szellemében, erőt és reményt kívánok:
Szia Barni! Én meg nem Károly vagyok,hanem Szabi :) ! Én úgy gondolom ezek csak kifogások amiket leírtál,hogy miért játszol! Amit Laci is írt teljesen le kell állni a játékról. Itt csak idő kérdése,hogy mikor kap el a gépszíj és alakul ki a még nagyobb függőség! Nálam is így kezdődött elöször keveset játszottam aztán egyre többet annyira hatalmába kerített a játék,azután már nem tudtam leállni egész nap játszottam persze csak addig amíg pénzem volt! Jó dolog játék nélkül élni,sokkal nyugodtabb vagyok mint valaha voltam.
Kedves 1001. A játék tényleg lehet jó is ha meg van a konroll benne de ha már egyszer elszabadult akkor az biztos hogy legközelebb is átveszi a hatalmat az elménken. És én már semmi jót sem tudok mondani a játékról. Ez maga a pokol.
És ha valakinek még idejében sikerül felisemernie hogy valami nincs rendben nem úgy mint nekem akkor még hamarabb el tud gondolkozni ezen az egészen és talán könyebben ki tud teljesen szállni ebből a mókukerékből.
Nem írhatok itt túl sok jót a játékról talán csak egyet hogy a GA-ban társakra és barátokra lelhet az ember akiket sohasem ismertem meg ha nemlennék játékos.
Fiúk! kicsit meglepve látom a nagyon negatív válaszaitok. Miért csak a rosszat hangsúlyozzátok, és jelentitek ki azonnal, h ez csak egyre rosszabb? Miért nem azokról a dolgokról beszéltek, amik segítettek, amik jók voltak? Miért nem ezeket helyezitek előtérbe?
A függőség ha kezeletlen, vban egyre rosszabb, de ha ilyen negatívan szemlélitek az egészet az miylen hangulatot/érzést teremt? Az javít a kedélyen v még rátesz egy lapáttal a rosszkedvre? Melyik hatást szeretnétek?
Én is benne vagyok a játékban már vagy 20 éve. Szerintem nagyon jó hogy már észrevetted hogy valami nincs rendben mert már néha-néha a játék átveszi az uralmat az eszed felett és ez az idő mulásával valószinüleg csak egyre roszabb lesz. 26 évesen valószinüleg még én is csak igy jtszogattam mint te de egyszer csak megindultam a lejtőn lefelé egyre gyorsulva le a gödörbe. Ha már csak egyszer is többet játszottál annál amit akartál akkor már baj van! Ezek az idők amikor az embert elkapja a gépszíj egyre gyakrabban és egyre nagyobb összegekben fognak fájni hacsak most el nem indulsz a teljes absztinencia felé.
Köszönöm szépen a hozzászólásodat. Úgy látom hasonló "karrier" várhat rám is, ha nem vigyázok. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy függő vagyok-e, vagy sem. Gyenge kifogások hadát sorakoztattam már fel, mint például:
Más drága ruhákat vesz, és ez teszi boldoggá, engem a szerencsejáték
Más cigire, prostituáltakra stb.. költ annyit, mint amennyit én szerencsejátékra
Alapvetően boldog vagyok, ha sokat vesztek néha van 1-1 nagyon rossz hetem, de ez elmúlik
Nem a játék határozza meg az életemet, hiszen ha van egyéb programom, nem játszok
Hazafelé a munkából nem akarok bemenni kaszinózni (bár ha valaki hívni, vele tartanék)
Különben is, ez csak egy hobby (egy elég drága hobby)
.... és még sorolhatnám...
Ami az igazán nagy probléma nálam, hogy nem tudatosul bennem mekkora a baj. Egyszerűen szeretek kockáztatni...szeretem az izgalmakat - az élet más területein is. Emellett sok a pozitív emlékem ezzel kapcsolatban, például a barátnőm karácsonyi ajándékát is egy nagyobb nyereményből vettem (nem volt olcsó) és nagyon örült neki. Persze nem tudta, hogy honnan teremtettem rá elő a pénzt... Vagy amikor a haverokkal elmentünk játszani, nyertem ruletten és egy hatalmasat buliztunk utána. Érdekes dolgok ezek.
Egyértelmű, hogy a hajlam megvan bennem, az is, hogy beteg vagyok. Hogy lehetne leszokni? Teljesen abbahagyni? Akkor nem áll fenn annak a veszélye, hogy egyszer elborul az agyam és... egy nagyon nagy összeget bukok?
Esetleg havonta fixen 20 euróval játszani? Vajon nem utalnék be még 20-at ha vesztenék?
Amit még pozitívumnak érzek, hogy nem a játék a legfontosabb az életemben, sőt. Sokkal szívesebben csinálok minden mást. De mégis... tegnap 200 eurót eljátszottam 10 perc alatt, mert unatkoztam és... izgalomra vágytam.
Körülbelül 4-5 éve minden évben van egy olyan időszak, amikor egy nagyobbat bukok. Ezután általában helyrerakom magam és sokáig semmi baj nincsen (csak 10-20 eurós fogadások, amelyekkel vagy nyerek, vagy nem). Egy hónapja például 10 eurós pluszban voltam és kiutaltam, örültem neki. A nyerőgéppel ha játszom és 1000 forintból csinálok 1500-at, kiutalom. Aztán néha elborul az agyam és akkor (pont-pont-pont).
A GA-ról nem hallottam még, de nyitott vagyok bármire. Egyelőre próbálom megfejteni, hogy mi is történik velem, mekkora a baj.
