Szerintem a létezés egy ajándék, amivel élni kell, s nem visszautasítani.
Csak szólok, nem a földön leélt 60-80-akárhány évünkről beszélek "élet" címén.
ami nem azonos a nemléttel, s nem ellentéte a létnek, mert még része létnek, csak annak „lefelé” ívelő ága.
Az elmúlás alatt itt a létezés megszűnését értem, nem valamiféle természeti körforgást. Lét-nemlét, élet-halál, van-nincs.
Az ellenkezés valaminek az ellentétje; egy akarattal szemben egy másik, nem azonos akarat áll, amiről nem lehet kijelenteni, hogy bűn, mert az előbbi akarat éppúgy lehet bűn.
Számomra létező valóság az absolut igaz és jó, ami csak és kizárólag Isten jellemzője. Az abszoluttal meg nem lehet ellentétpárba állítani egy viszonylagost. Isten akarata nem lehet bűn, különösen ha megérted (és elfogadod) hogy a bűn az, ami nem egyezik Isten akaratával.:)
Mi szüksége lehet az Istennek az ember imádatára, vagy akár szeretetére? Szerintem semmi. Már azért sem, mert Istennek nincsenek érzelmei. Miért is lennének?
Miért ne vágyhatna az emberek imádatára és szeretetére?
Miért ne lennének érzelmei?
Miért kellene bízni?
Mert ő jobban tudja...
Mi fog másképpen történni, ha bízok Istenben?
Pl. nem fogsz megsemmisülni.
Ha van szabad akaratunk, választási lehetőségünk, akkor magunkban kell bízni, nem Istenben.
Ez nem igazán logikus, szvsz... Van szabad akaratod, ezért dönthetsz úgy, hogy Istenben bízol, vagy magadban, esetleg Sátánban.
Ezt nem ők (Ádámék) teremtették, hanem az Isten.
Ádámék döntésének volt az a következménye, hogy az ember "képes lett harcolni a maga igazáért. Pedig Isten figyelmeztette őket, hogy ez elpusztítja őket...
szűkössé válik a rendelkezésre álló élettér, s akkor törvényszerűen elejét veszi a fennmaradásért dúló harc. Ez is isteni törvény.
Lehet hogy valamiféle istennek van ilyen törvénye, Isten részéről ilyesmiről nem tudok!
Ha viszont döntenünk kell, - hiába független az akaratunk – csak a rendelkezésünkre álló lehetőségek közül választhatunk.
Valóban. Az alaplehetőségeid: élet vagy halál. Miért lenne kudarcra ítélve a kivitelezés?
A teremtés szerintem nemcsak univerzális méretekben és időintervallumokban értendő, hanem minden egyes megnyilvánulásban az elemi részecskéktől, a galaxisok keletkezéséig. Minden ami létrejön, egy –egy ellentétpárnak köszönheti születését. Más szóval, a teremtés különböző szinteken állandóan ismétlődő, periodikus folyamat az elemi részektől az Univerzumig (és azon túl is) terjedő intervallumban, így a mindennapok része is.
Ez mire válasz? Mert a fórumtárs azt mondta, hogy nem származik a bűn, a gonosz Istentől. Az özönvízet mire hoztad föl bizonyítékként: hogy Istentől származik a bűn, a gonosz....?
Tulajdonképpen ezt írja le az ősi „vallás” (ami ősi tudás volt) a férfi és női isteni megfelelőkkel: Apa Isten-Anya Isten, ami az „itt” és az „ott” megfelelője.
Az Isten a teremtésnek, a „kezdetnek” a szimbóluma.
Már nagyon sokszor leírtam, hogy a Szentháromság magának a teremtésnek, a teremtés folyamatának a leírása:. Apa-Anya egyesülésével jön létre valami új, a Fiú, aki MÁSolat de egyben MÁSmilyen is. Ez a képlet adja az Univerzum dinamikáját, ciklikus, ugyanakkor folyamatos fejlődését.
A vallások leragadtak a szimbólum szó szerinti értelmezésénél, az Apa-Anya-Fiú-t kvázi személyekként kezelik, s nem értik a mögöttes tartalmat. Ezért lesz Isten haragvó, bosszúálló, kegyes, megbocsájtó, egyszóval emberi tulajdonságokkal felruházott, miközben semmi köze ezekhez a dolgokhoz.
"Mi értelme lett volna? Először megteremti a világot,majd lerombolja? Mint egy unatkozó kisgyerek"
Hmmm. Valami vízözön nem rémlik?
/Jó, én tudom, hogy sose volt olyan, a kínaiak, délamerikaiak észre se vették, de te állítólag el kell hidd azt amit a biblia ír./
//Sőt: azt is amit nem ír. Pl. abból a mondatból, hogy "látta: jó" egészen lehetetlen, a tudománynak, de a józan észnek is ellentmondó következtetésre juttok, csak hogy egy-egy ostoba dogmátokat igazolhassátok.//
A "teremtés" első pillanat a tehát nem más, mint amikor a Minden megosztotta önmagát: létrejött az "itt" létrejött az "ott" - és ezek a minőségek imigyen már "kivülröl" tudtak egymásra figyelni. Ugyanakkor létezett egy harmadik minőség is , amely nélkül nem jöhetett volna se nem az "itt", se nem az "ott" - ám mindegyik tartalmazta ezt a "lényeget", amelyik , mint egész, több volt, mint csupán a részek összessége.....
Most próbáld ezt úgy értelmezni, hogy egy teremtésre vonatkoztasd ezt az egészet, utána meg a végtelen teremtési ciklusokra.:)
A Biblia 1 teremtés történetét írja le. Mikor nincs "semmi", az a teremtést megelőző időszak, amiről az aktuális "teremtő" mit sem tud.
A hinduknál Brahmának hívják az éppen aktuális teremtés főnökét, és ha az Ő szemszögéből nézed a Biblia történetét a teremtéssel, akkor bizony ez csak erről a mostani teremtésről szól...csakhogy végtelenül sok van, nincs kezdete és nincs vége.
Így ez: "... létrejött az "itt" létrejött az "ott"..." : a végtelen teremtéstörténetekben és Isten viszonylatában értelmezhetetlen. A végtelenben nincs kezdete annak, hogy mikor lesz "itt", vagy "ott".:)
Kezdetben volt a Minden - és rajta kívül nem volt semmi más.
Érdekes megfogalmazás!:)
Szvsz a létezés formájában történt változás, tehát a kezdeti Minden ma is hiánytalanul tartalmazza a Mindent..."
Jó meglátás. Ez viszont annyit tesz, hogy a "teremtés" nem annyit tett, miszerint Isten önmagán kívül hozott volna létre bármit is - hiszen nem volt semmi más.
Egészen pontosan odakinn sem volt, hiszen ha a Minden egyedüli létező volt, akkor gyakorlatilag értelmezhetetlen a létezése: hiszen másnak hiányában semmi sincs.
Igy aztán a Minden egyetlen módon volt képes önmaga létezését kinyilvánítani: ha önmagát osztja meg- azaz viszonyítást "odabenn hoz létre.
A "teremtés" első pillanat a tehát nem más, mint amikor a Minden megosztotta önmagát: létrejött az "itt" létrejött az "ott" - és ezek a minőségek imigyen már "kivülröl" tudtak egymásra figyelni. Ugyanakkor létezett egy harmadik minőség is , amely nélkül nem jöhetett volna se nem az "itt", se nem az "ott" - ám mindegyik tartalmazta ezt a "lényeget", amelyik , mint egész, több volt, mint csupán a részek összessége.....
A Létezés tehát imigyen nyilvánította ki önmagát: mint egyedüli egész egyetlen a maga végtelenjében. Ám ez a Mindennek Önmaga tudásán - az öntudaton , vagy Tudaton - kívül élményekre is szüksége volt önmaga megtapasztalásához : hiszen egyedül a tudáson kívül nincsen semmilyen egyéb élménye a létezésből. Nincs itt,, nincs ott, nincs fennt, nincs lent, nincs bal, nincs jobb, nincs rossz, nincs jó - csak a VAN van.
A Minden elsődleges Valóságában csak a VAN van.
Mivel azonban a Minden önmaga létezésének megtapasztalására sóvárgott, ezért megosztotta önmagát. A megosztás révén - amely megosztás végtelen módon lehetséges - létrejöttek az egésznél kisebb, és behatárolható részek, amelyek önnálló egységként már tapasztalati élményt nyújthattak A MINDENNEK. A viszonyítás máris meghatározhatóvá tette a részeket - így a Mindent is.
A Tudat tehát végtelen számú új élményt tudott önmagának nyújtani. A VAGYOK élménye minőséggel telt meg: értelmet nyert a TUDAT élménye. Milyen vagyok? Ki és mi vagyok?
Mindaz, aminek EGYETLENKÉNT nem volt értelmezhető jelentése.
Legutóbb azt hallottam,annak idején az amalekiták mindíg a leggyengébbeket,nőket,gyerekeket támadták meg. Ha Isten ezt parancsolta,feltételezem jó oka volt rá. Én teljesen megbízok benne.
Ha nem úgy fogsz szavazni, ahogy Apu kívánja, akkor megnézheted magad.
De legalább megismerheted előre a döntésed következményét...:)"
A helyzet az, hogy a büntetés és a következmény nem azonos. A történetben Isten büntet, nem pedig következményt szenved el Ádám- kis eltérés, nagy különbség.
Ha leugrasz a 10-röl, a koppanás nem büntetés, hanem következmény. De ha túléled, és Apú ezért elveri a segged, - na az büntetés.
"Kezdetben volt a Minden - és rajta kívül nem volt semmi más.
Igaz lehet ez?"
Hajlok arra,hogy igen. Gondolj bele,mindenható Istenként egyedül lenni!
" "3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett."
Eszereint a világban található bűn is, nemigaz?"
Isten maga a "JÓ". Nem akart,talán nem is tudott volna rosszat teremteni. Mi értelme lett volna?
Először megteremti a világot,majd lerombolja? Mint egy unatkozó kisgyerek mikor katonásdit játszik!
Isten megteremtett mindent és minden jó volt. 1 Mózes 1,31.
De ekkor már megtörtént lucifer lázadása;aki ezután sátánná vált;és mivel Istennek nem tudott-nem tud a mai napig sem ártani,azt bántja ami Istennek kedves, az embert,aki az Isten képmása. János 16,8-11.
"A szabad akaratunk döntő felhasználási területe pedig éppen ez: a létezést vagy a nemlétezést választom."
Szerintem a létezés egy ajándék, amivel élni kell, s nem visszautasítani. Bár azt is lehet, de annak nem látom értelmét, hiszen az élet a megismerés, a tapasztalatszerzés nagy lehetősége, amit vagy elszalasztunk, vagy megélünk, bármilyen legyen is az.
„Szóval a "valami" megteremtése valóban megteremtette a "valami" elmúlásának a lehetőségét is, és ez a fajta nemlétezés jelenti a bűn lényegét.”
Nagyon helyesen eljutottál odáig, hogy a rendszer szükséges részének tekinted az elmúlást (ami nem azonos a nemléttel, s nem ellentéte a létnek, mert még része létnek, csak annak „lefelé” ívelő ága.), ami nélkül nem lenne lehetőség új életre, új formák létrejöttére, új megtapasztalásokra, stb. viszont a folytonosságnak és fejlődésnek ezt az alapvető feltételét (elmúlás) bűnként értékeled, holott éppúgy része és feltétele az életnek, mint a születés.
„Más megközelítésben úgy mondanám, hogy amikor megalkotott egy olyan teremtményt, aki képes szabadon döntéseket hozni, létrejött az ellenkezés, az engedetlenség lehetősége is, amit bűnnek kell tekintsünk.”
Az ellenkezés valaminek az ellentétje; egy akarattal szemben egy másik, nem azonos akarat áll, amiről nem lehet kijelenteni, hogy bűn, mert az előbbi akarat éppúgy lehet bűn. A két akarat egymáshoz képest ellentétes, mint a mágnes sarkai. Miért ítélnénk el egyiket, vagy másikat, ha mindkettőre szükség van?
„aki nem azért szereti és imádja Őt, mert nem tehet mást, hanem azért, mert megismeri hogy milyen, és úgy dönt, hogy szeretni és imádni fogja.”
Mi szüksége lehet az Istennek az ember imádatára, vagy akár szeretetére? Szerintem semmi. Már azért sem, mert Istennek nincsenek érzelmei. Miért is lennének?
„bízik-e az ember Istenben, illetve az Ő ítéletének a helyességében?”
Miért kellene bízni? Mi fog másképpen történni, ha bízok Istenben? Egyáltalán mi az, amiben bízhatunk? Ha van szabad akaratunk, választási lehetőségünk, akkor magunkban kell bízni, nem Istenben.
Ha nincs, akkor meg tökmindegy…Akkor legföljebb reménykedni lehet.
„Nem lett az életük ettől jobb, sokkal inkább megteremtették ezzel azt, hogy folyton háborúskodjon az emberiség.”
Ezt nem ők (Ádámék) teremtették, hanem az Isten. Mégpedig azáltal, hogy élővé tette az embert, mert ami él, az szaporodik is, meg életszükségletei is vannak, viszont előbb-utóbb szűkössé válik a rendelkezésre álló élettér, s akkor törvényszerűen elejét veszi a fennmaradásért dúló harc. Ez is isteni törvény.
„Magyarán a szabad akarat teljesen független attól, hogy milyen lehetőségek közül választhatsz.”
Az akarat maga igen, mert az egy elvont fogalom, viszont önmagában még nem jelent semmit. Ha viszont döntenünk kell, - hiába független az akaratunk – csak a rendelkezésünkre álló lehetőségek közül választhatunk.
Magyarul: Irreális, elérhetetlen, megalapozatlan döntéseket ugyan lehet hozni, de a kivitelezése eleve kudarcra van ítélve.
Szvsz Isten amikor a látható-tapintható világot megteremtette a "tól-ig" létformát is létrehozta, amely létezés alapvetően az isteni létből eredeztethető, és az által válhat "örök létezéssé". Ugyan akkor persze létrejött a "nemlétezés és az elmúlás" fogalma is, ami lét ellentéteként jelenik meg. A szabad akaratunk döntő felhasználási területe pedig éppen ez: a létezést vagy a nemlétezést választom.
Isten úgy mutatkozik be Mózesnek, hogy én vagyok a Vagyok, azaz maga a létezés. Ezzel szemben a Sátánról olvashatók szerint ő a nemlétezésre hajt, a cél mindent megsemmisíteni amit Isten létrehozott. Ami persze a saját megsemmisülését is jeleni, de ezzel együtt a cél marad. Szóval a "valami" megteremtése valóban megteremtette a "valami" elmúlásának a lehetőségét is, és ez a fajta nemlétezés jelenti a bűn lényegét.
Más megközelítésben úgy mondanám, hogy amikor megalkotott egy olyan teremtményt, aki képes szabadon döntéseket hozni, létrejött az ellenkezés, az engedetlenség lehetősége is, amit bűnnek kell tekintsünk.
Kezdetben volt a Minden - és rajta kívül nem volt semmi más.
Érdekes megfogalmazás!:)
Szvsz a létezés formájában történt változás, tehát a kezdeti Minden ma is hiánytalanul tartalmazza a Mindent...
És Isten - aki a történet szerint Mindenható - ezt az opciót nem látta előtte.
Hát ha idősíkba szorítjuk Istent, akkor de, előre látta...
Hogy mi a pimpilinek ültette a végzetes fát, nem tudja értelmesen megmagyarázni egyetlen keresztény teologus sem.
Bár nem vagyok teológus, talán értelmes se, de azért van egy magyarázatfélém:))
Úgy tűnik, Isten olyan teremtményt akart, akinek van lehetősége dönteni, aki nem azért szereti és imádja Őt, mert nem tehet mást, hanem azért, mert megismeri hogy milyen, és úgy dönt, hogy szeretni és imádni fogja.
A jó és rossz tudásának megszerzésében az alapkérdés az volt, bízik-e az ember Istenben, illetve az Ő ítéletének a helyességében? Mint tudjuk, nem bízott, saját magunknak vindikáltuk ezt a jogot, és ez így van mind a mai napig.
Miként azt sem, hogy az örök életet szintén valami gyümölcs fogyasztásával lehetett anno elérni - izgult is Apu, hogy ha már csintalan a teremtmény, nehogy má, örök életet legyen.
Egy olyan lehetőséget szerzett meg az első emberpár, amihez kevesek voltak, ma sem jellemző, hogy helyesen tudunk élni az ítélkezési joggal, nem is beszélve az ezzel járó felelősségről (természetesen nem az emberek által létrehozott törvénykezési ítéletre gondolok)
Nem lett az életük ettől jobb, sokkal inkább megteremtették ezzel azt, hogy folyton háborúskodjon az emberiség. Csodájára járunk olyan emberi kapcsolatoknak, amikre nem az a jellemző, hogy az alá-fölé rendeltségi viszonyon megy a purparlé...
Az a mi szerencsénk, hogy nem tart örökké ez a fajta élet:))
Szabad akaratnak meg azt, hogy a nem ugy tesz, ahogy apu parancsolta, akkor halálra ítéli, kiakobilitja a Paradicsomból, és életét gyötrelmessé teszi - sőt, nem csak az ővét, hanem valamennyi leszármazottaiét is!!!!
Igen. Ma is így van ez, nekimehetsz fejjel a falnak, és akkor rossz lesz neked, vagy kikerülheted, és akkor nem lesz rossz. Ha nem lenne szabad akaratod, akkor vagy mindig neki kéne menned, vagy mindig ki kéne kerülnöd. Magyarán a szabad akarat teljesen független attól, hogy milyen lehetőségek közül választhatsz.
Ha nem úgy fogsz szavazni, ahogy Apu kívánja, akkor megnézheted magad.
De legalább megismerheted előre a döntésed következményét...:)
Ilyen volt a kommerek "szabadsága".
Valóban ígértek sok mindent, bár az örök élet nem volt közte:))
„Miként azt sem, hogy az örök életet szintén valami gyümölcs fogyasztásával lehetett anno elérni- izgult is Apu, hogy ha már csintalan a teremtmény, nehogy má, örök életet legyen.”
Pontosan! Amiből viszont egyenesen következik, hogy a halál nem a bűn hozadéka, mert az ember soha nem volt örökéletű! Az Úr elsősorban azért kergette ki Ádámékat a Paradicsomból, hogy nehogy szakítsanak az Élet fájáról is.
„És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.”
És Isten - aki a történet szerint Mindenható - ezt az opciót nem látta előtte.
Hogy mi a pimpilinek ültette a végzetes fát, nem tudja értelmesen megmagyarázni egyetlen keresztény teologus sem. Miként azt sem, hogy az örök életet szintén valami gyümölcs fogyasztásával lehetett anno elérni - izgult is Apu, hogy ha már csintalan a teremtmény, nehogy má, örök életet legyen.
Inkább dögöljön meg.
Ezt nevezi a kereszténység isteni szeretetnek.
Szabad akaratnak meg azt, hogy a nem ugy tesz, ahogy apu parancsolta, akkor halálra ítéli, kiakobilitja a Paradicsomból, és életét gyötrelmessé teszi - sőt, nem csak az ővét, hanem valamennyi leszármazottaiét is!!!!
Ez ám a szabad akarat!
Ha nem úgy fogsz szavazni, ahogy Apu kívánja, akkor megnézheted magad. Ilyen volt a kommerek "szabadsága".
Ha nem azt teszed, amit a börtönőr mond, mész a magánzárkába. De te szabad akarattal rendelkezel a sitten, igaz?
"Nem volt romlott, de megromlott, mert helytelenül élt a szabad akaratával...."
Dehogy élt helytelenül! Kiszolgálta a jövőt.
1. A Zisten kapásból látta, hogy helytelenül fog cselekedni szabad akaratából.
2. A Zisten a komplex, Ádám bűneire épülő jövőt is előre látta.
3. A Zisten (MazochJahve Superior) szeret bánkódni!:) "És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem."
Az Ige a Zistent szolgálja, nem ellene tesz!:))))))))
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. 2. Ez kezdetben az Istennél vala. 3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. 4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
Én azokkal értek egyet, akik azt vallják: a kezdetben nem idő, hanem minőségjelző. Mert ha nem volt megnyilvánult/teremtett világ, akkor nem volt tér - s igy idő sem.
szerintem lehet is-is. Ahogy én látom: Isten olyan létező entitás, ami lényegében eltérő a "teremtett világ" jellemzőitől.
Az Ige (logosz) Isten gondolata arról, hogy legyen egy tér-idő dimenziójú világ. A teremtés aktusa "előtt" valóban se tér se idő nem létezett, csak Isten a mi értelmünk számára felfogjatatlan, érthetetlen létformában. A 'kezdetben' valóban jelenti a látható világ létrejöttét, ami minőségi változásnak mondható, de értelemsterűen jelenti az első időpillanatot is. Merthogy addig nem volt olyan hogy idő:)
ám ha nem volt tér, sem idő, akkor Isten gondolatai/elképzelései téren és időn átívelőek.
Szerintem ez így igaz. A próféciál éppen ebből fakadóan létezhetnek:)
Ez viszont oda vezet, hogy a gondolatok nem anyagi minőségűek.....
Hát, számomra nehezen bizonyíthatónak tűnik az ellenkezője:)
Persze ott van még az is, hogy Isten gondolatai mások (nagyon mások) mint a mieinké....
Vagyis eljutunk oda, miszerint mi az , ami volt kezdetben.
Mi volt az IGE?
És mi volt a kezdetben?
Én azokkal értek egyet, akik azt vallják: a kezdetben nem idő, hanem minőségjelző. Mert ha nem volt megnyilvánult/teremtett világ, akkor nem volt tér - s igy idő sem.
ám ha nem volt tér, sem idő, akkor Isten gondolatai/elképzelései téren és időn átívelőek.
Ez viszont oda vezet, hogy a gondolatok nem anyagi minőségűek.....
Ez kifejezetten az örök és végtelen Isten megismerésére vonatkozó állítás, mint ilyen, teljesen logikus, mondhatnám természettudományosan is igazolható:)
örököltük Ádám romlott termszetét",
A mai genetikai ismereteink alapján miért is olyan tébolyító állítás ez?
A keresztény teológia szerint Isten önmagába foglal minden gondolatot, akaratot ami létrehozta a látható világot (bár Ő sokkal több a látható világnál)
Valójában Jimmyéhez nagyon hasonló a gondolat, a lényegileg "szellem" teljesen más, mint a test, vagy akár a gondolataink, a "szellem" úgy képes használni az agyunkat, mint egy művész a hangszerét...:)
