Funk Sándor, a Nyírő Gyula kórház addiktológusa szerint a magyar társadalomban ma sokkal jelentősebb és nagyobb kárt is okoz az alkohol és a dohányzás, mint a kenderszármazékok. Előbbi kettő évente 70-80 ezer halálesethez vezet. "Az alkohol sokkal súlyosabb függőséget okoz, mint a marihuána. Az alkoholbeteg nem tud a napi adagja nélkül funkcionálni, remeg a keze, látomásai, hallucinációi vannak, bizsereg a bőre. (Magyarországon hatmillió alkoholfogyasztó van, tizedük abuzív ivó, drogként veszi magához az italt.) A marihuánafüggő a szer nélkül is tud működni, főként pszichés tüneteket produkál, viszont szinte lehetetlen kezelni. Nincs ugyanis motivációja arra, hogy ne szívjon – mondja az addiktológus. A marihuánafüggőség kis számban fordul elő, körülbelül ezer esetből egynél alakul ki.
Az, hogy valami egészségtelen, az még nem jelenti, hogy be kell tiltani, nem igaz? Ahhoz már annyira egészségtelennek kell lennie, hogy az a társadalom számára nem vállalható kockázatot jelentsen. Az én célom csak annyi, hogy azt bizonyítsam, hogy a kender nem jelent nagyobb egészségkárosító hatást, mint a társadalmilag és törvényileg is elfogadott egyéb élvezeti cikkek.
Funk pedig már televíziós vitában is elmondta, hogy a fogyasztók dekriminalizációját szeretné.
Az egészségügyi ártalmakról sem mondott olyat, amit ne ismernék el, legalábbis nem hallottam tőle ilyet.
El kell szomorítsalak refuse, de Funk velünk ért egyet abban, hogy a kenderhasználatot dekriminalizálni kell. Bocs...
Én minden második nap leúszok 2500 métert az usziban. Emellett meg néha elszívok egy spanglit. Vajon én élek egészségtelenebbül, vagy az egész nap ülő, zsíros körömpörköltet zabáló átlagpolgár?
Nem akarok érvelni - próbáltam már, és beláttam, hogy fölösleges.
De ha Bencsik úrnak(hmm..) szabad föéháborodásában klasszikusokat idéznie, akkor talán nekem is..
Nargile, te hogy bírod még mindig?
Tisztelem a türelmedet...:-)
Ez a tendencia viszont egyértelműen prognosztizálja, mi is történne, ha a könnyű drogokat a magyar társadalomra szabadítanánk.
Az alkohol tendenciákból nem lehet következtetni egy másik drog fogyasztási trendjeire, mivel teljesen más kultúra, használati mód, társadalmi réteg élhet vele. Másrészről viszont a fűfogyasztásról már most lehet képünk ebben az országban, ugyanis több százezer ember használja már most is. Ez a legnagyobb logikai buktató az ilyen érvekben: "ha már van problémánk az alkohollal minek vegyünk át egy másikat?", ugyanis a probléma már itt van, és akár szigorítunk, akár liberalizálunk, meg is marad, ugyanis a kriminalológiai kutatások szerint a tiltás eredménytelen.
Nem tudná kezelni, mértéktelenül bánna vele, majd erősebb szerek után nyúlna.
A felmérések szerint a fűfogyasztók túlnyomó többsége alkalmi fogyasztó és egyáltalán nem veszti el a kontrollt. A fogyasztók kb. 10%kánál jelentkeznek problémák, náluk általában egzisztenciális és pszichológiai gondok állnak a háttérben.
Azzal példálózni tehát, hogy jelenleg a marihuánánál jóval erősebb drogok is legálisak, nem érv.
Tehát a következetes jogalkalmazás állampolgári igénye nem érv.
Lássuk hát.
1, Azzal, hogy lemond egy kiegyensúlyozott, egészséges életről, nem árt-e környezetének, családjának, szeretteinek, az egész társadalomnak?
Először is, semmi nem igazolja azt, hogy az alkalmi fűfogyasztás felborítaná a kiegyensúlyozott és egészséges élet normáit, mint ahogyan a kis mennyiségben fogyasztott bor vagy sör sem, sőt, sok szempontból hozzátartozik ahhoz és kiegészítheti azt. A mozgásszegény életmód és zsíros, egészségtelen étrend sokkal veszélyesebb, mint az alkalmanként fogyasztott fű.
2, És nem bűnös-e az, aki propagálja, sőt legalizálni akarja a drogot?
A propagálás meg a legalizálás nem egy és ugyanaz. A legalizáció pártján áll számos nemzetközi szakember a világon, köztük rendőrfőnökök, pszichológusok, szociológusok, politikusok, akik nem fogyasztanak drogot, csupán logikus ésszel élve belátták az abban rejlő igazságot. A "sőt" kitétel tehát félrevezető és buta csúsztatás.
3, Nem bűnös-e az, aki saját életének kudarcával szeretne megfertőzni másokat?
De igen, gondolom itt azokra a egyedülálló miépes özvegyasszonyokra gondolt, akik sodrófával akarták levezetni szexuális frusztrációikat a Vörösmarty téren.
4, Aki erőtlenségében, gyengeségében mások bajáért kiált?
"Talán sikerült megérteni, hogy a mindenütt hangoztatott liberális drogdogmák hamisak, de legalábbis nem rendíthetetlenek.
Mint a kérdéseket nem hárítani, hanem megoldani szerető ember azt mondom, nem jó az üvegdobálás vagy a fekete-fehér világlátás hibájába esnünk.
A drogkérdés súlyos és ez idő szerint megoldhatatlan probléma.
Vita tárgya lehet, hogy a büntetőjog hogyan ítélje meg a fogyasztókat. Erről érdemes és kell is beszélni, azt viszont még a legelvetemültebb drogtüntetőnek is be kell látnia, a legalizálás nem társadalmi kérdés Magyarországon.
Sem az utcán, sem a konferenciákon, sem a tévéstúdiókban.
Csupán egy elfogyó pártocska ördögi játszmájának része, amely játszma célja nem egyértelmű. Lehet, hogy a felnövekvő generációk fizikai, lelki és szellemi tönkretétele a céljuk, de lehet, hogy csupán saját drogfogyasztásuk törvényesítése.
Ha minden, amit csak pár ezren tartanak fontosnak, ekkora nyilvánosságot érdemel, száz hírcsatorna is kevés volna.
A marihuánát kipróbálók magas száma ugyanis nem azonos a legalizálás mellett kardoskodók szűk csoportjával.
Nagy részük szerencsére rájön, hogy az egész balgaság, és felhagy vele.
A jelen tendenciák mellett pár ezer pedofilt is össze lehet majd csődíteni, ha lesz két közéleti szereplő, aki felvállalja őket.
A legalizálás tehát nem vita tárgya.
Nincs szükség rá Magyarországon. De hogy mennyire jó világban élünk, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kendermagosoknak sem kell szomorkodniuk.
Elegendő kivárni 2004. május 1-jét. Akkor ugyanis – több minden mellett – életbe lép az uniós szabadság.
A megoldást az uraknak a személyek szabad áramlása nyújthatja. Azonnal el lehet menni Hollandiába, ahol legális mindez.
Ott egy spangli mellett majd hosszan lehet merengeni Konrád György kérdésén.
S talán a legjobb vissza sem jönni.
A szerző a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke,
a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tagja
"
"A harmadik és talán a legtöbbet hangoztatott liberális alapelv, hogy a marihuána fogyasztása nem vezet később a kemény drog használatához.
Ezt a dogmát számos kísérlet igazolja, tehát szinte támadhatatlan.
Azt ellenben figyelmen kívül hagyják, hogy a kísérletek általában steril, megszerkesztett körülmények között zajlanak, amelyeknek még alapos modellezés mellett sincs egyértelmű jósló erejük a gyakorlati folyamatokra.
Lehet, hogy a kísérleti szobában nincs kimutatható kapcsolat a marihuána és a heroin között, a társadalmi tudat, a terjesztők és a drogfogyasztók számára ellenben világos az összefüggés.
A társadalmi tudatról az előző bekezdésben beszéltünk. Annak a könnyű és kemény drog egyre megy.
Ezért olyan veszélyes játék a legalizálás, mondhatni terrorizmus. Lelki terrorizmus.
A terjesztők esetében az átmenet még egyértelműbb, hiszen a zsebükben egymás mellett lapul a két szer. Egyik kezükkel marihuánát nyújtanak, a másikkal heroint kínálnak.
Ráadásul ez utóbbi eladása érdekük is, hiszen nagyobb és biztosabb üzlettel kecsegteti őket az anyag rabjának gyors függővé válása miatt.
A droghasználó számára is jól kitapintható az átmenet, hiszen nem képzelhető el, hogy valaki úgy haljon bele a kemény drogokba, hogy előtte ne marihuánával kezdte volna.
Ezt az átmenetet a kísérletek talán nem támasztják alá, de csak azért, mert az nem fiziológiai. Jóval inkább lelki.
Amikor ugyanis a fiatal problémái, kudarcai, gyengesége folytán fűhöz nyúl, átlép egy pszichés küszöböt.
Azt mondja magának, ha képtelen vagy megoldani a gondokat, van más kiút.
Ez pedig az „anyag”, ami pusztán pénzkérdés. Ebben a pillanatban fizikai függőség tekintetében még távol áll a kemény drogoktól, de lelki értelemben már csak hajszálnyira.
Egy rossz hét, egy családi, magánéleti tragédia, egy új, komoly probléma elég ahhoz, hogy az eddig használt bódító szer már kevés legyen.
Életének korábbi tapasztalatai pedig megoldásként a kemény drogot fogják a fülébe suttogni. "
"A másik dogma a sarokba szorított érvelés végén szokott előjönni, amely kínjában az alkoholra mutogat.
Azt mondja, az elhalálozások tekintélyes részének oka az alkohol és a nikotin.
Ellenben a marihuánába még senki sem halt bele. Ez azért csalóka érv, mert az alkoholfogyasztásnak Magyarországon több évszázados kultúrája van.
Gondoljunk csak világhírű borainkra. (Ráadásul az alkoholon belül is vannak fokozatok.
Hiszen pusztító hatását tekintve a sör és a barackpálinka között létezik némi különbség.) Ellenben a marihuánának nem volt, és remélhetőleg nem is lesz kultúrája hazánkban.
Egyes országok felemlegetése semmit sem jelent, hiszen néhol még a majom-, macska-, kutya-, sőt: emberevésnek is van kultúrája.
Talán őket is követni fogjuk?
A magyarság sajnos valóban maga ellen fordította az alkoholt, de ebben nem a bor és a pálinka a hibás, hanem korunk.
Tudomásul kell vennie mindenkinek, társadalmunk beteg, önpusztító hajlama felerősödött.
Ezért vagyunk a világ élvonalában az öngyilkosságok, abortuszok és a dohányzás tekintetében, és ezért nem ismerjük a mértéket az alkoholból sem.
Ez a tendencia viszont egyértelműen prognosztizálja, mi is történne, ha a könnyű drogokat a magyar társadalomra szabadítanánk.
Nem tudná kezelni, mértéktelenül bánna vele, majd erősebb szerek után nyúlna.
Azzal példálózni tehát, hogy jelenleg a marihuánánál jóval erősebb drogok is legálisak, nem érv. "
"Az első dogmát, az „ártatlan füves" metaforáját Konrád György vezette be a magyar drogpolémiába. A gondolat mögött álló eszmeiség tipikusan liberális, tipikusan zavart. (Itt jegyzem meg, a kettő jelen korunkig nem volt szinonima.)
Abból indul ki, hogy az emberi élet egyedüli célja és értelme az önmegvalósítás.
Ennek egyetlenegy korlátja van, az egyén saját vágyainak és álmainak beteljesítése során kíméljen másokat.
Azaz fizikailag egyáltalán, lelkileg pedig lehetőleg ne gázoljon másokba.
Ha ennek a kritériumnak, egyedüli erkölcsi elvnek megfelel viselkedésünk, akkor mindent szabad. Talán most felesleges volna belemenni, mennyire embertől idegen, megrontott és vak nézet az ilyen, mert nagyon messzire szaladnánk.
Hiszen belebotlanánk abba a kényes kérdésbe, mi is tesz bennünket emberré? Emberi (azaz biológián túli) létezésnek nevezhető-e az, amely számára minden csak annyiban fontos, amennyiben neki szolgál, őt gyarapítja, ő érdekei szerinti?
Nem ezt hívják-e állati létnek, mégha az olyan fejlett is? És nem onnantól kezdődik-e az emberi létezés, ahonnan a szeretet?
Azaz egy másik ember általunk átérzett fontosságától?
De ne rugaszkodjunk el ennyire, mert még idealizmussal vádolnak meg bennünket.
Induljunk ki abból, hogy Konrád György tétele igaz. Legalábbis odáig, hogy aki nem árt másnak, az nem bűnös. De nem árt-e másnak a könnyű drogos? Azzal, hogy lemond egy kiegyensúlyozott, egészséges életről, nem árt-e környezetének, családjának, szeretteinek, az egész társadalomnak?
És nem bűnös-e az, aki propagálja, sőt legalizálni akarja a drogot?
Nem bűnös-e az, aki saját életének kudarcával szeretne megfertőzni másokat?
Aki erőtlenségében, gyengeségében mások bajáért kiált?
Ha nem, akkor az annyit tesz, mintha reggelente a lelkileg összeroppant osztályfőnök az iskolában kiosztana egy vadászpuskát minden tanulónak.
„Gyerekek, nyugodtan lőjétek főbe magatokat az udvaron, én is ezt fogom tenni. Fantasztikus élmény.
Egyre vigyázzatok, mást meg ne sebesítsetek!” "
'Szellemi terrorizmus
A drogkérdés liberális dogmái
Vona Gábor
Ha a könnyű drogok legalizálása a politika és a közélet tárgyává válik, a kérdéshez úgymond konzervatív módon közeledők rendszeresen dogmatikus falakba ütköznek. Olyan liberális kinyilatkoztatásokéba, amelyeknek esetleges megkérdőjelezése az illetőről nyomban szegénységi bizonyítványt állít ki. Az ilyen ember ezért vagy ütődött, vagy szélsőséges, vagy – és ez a legenyhébb címke – fogalma sincs a témáról. A sok dogma közül a három legmakacsabb talán a következő:
1. Aki másnak nem árt, az nem bűnös. Mivel a droggal élő másnak nem árt, csupán magának, ergo nem bűnös.
2. A könnyű drogok veszélytelenebbek a társadalomra nézve, mint az olyan, egyébként legális drogok, mint az alkohol vagy a nikotin.
3. A marihuána és a nehéz drogok (kokain, heroin) között nincs kimutatható átmenet. Vagyis füvezőkből nem lesznek heroinisták.
Talán érdemes ezeket az alapelveket górcső alá venni. Mennyire igazak, mennyire rendíthetetlenek, vagy éppen mennyire álságosak, mennyire betegesek?
Ja, helyette roncsolja májat, a szívet, az idegrendszert.
Egyébként mind az alkoholnál, mind a kendernél igaz az, hogy csekély mennyiségű és alkalmi fogyasztás esetén nem jelent komoly egészségügyi kockázatot.
huhh, micsoda változások!
melyik miniszter agitált oly vehemensen? kár, hogy nem láttam a műsort, ezt szívesen megnéztem volna.
de valahogy úgy érzem, nem egészen az, és úgy történt, ahogy itt előadtad...
Nem tudom, irt-e már valaki arról, hogy micsoda extra állami bevételt jelentene, a könnyü drogok bevonása a kereskedelembe. Ez nyilván csak szigorú állami ellenörzés alatt történhetne, ami szabadáras termék lévén legalább 100%-os árrést, igen jelentös (azolkohol és cigeretta és benzin mellett is) extra jövedelmi adó, fogyasztási adó és ÁFA bevételt jelentene a kormánynak.
Nem véletlen, hogy az az esti Fiderikuszban egy miniszter is aktivan agitált a könnyüdrogok szabad forgalmazása mellett.
Marxnak valahol igaza volt amikor azt irta, hogy életünk minden rezdülését nyers anyagi érdekek motiválják.
Valóban: az a körülmény, hogy hazánkban dohányoznak és isznak mint az őrültek, s a dohányzás árt a nemdohányzóknak is, az alkoholizmus pedig tönkreteszi az alkoholista családját, nem ok arra, hogy újabb drogot tegyünk legálisan fogyaszthatóvá.
Bár az is megkérdezhető, hogy ha társadalmunkban az ijesztő mértékű, szellemileg-testileg romboló alkoholizmusból nem csinálunk nagy ügyet, miért kellene a sokkal kevésbé ártalmas füvezésből büntetőügyeket csinálni...
Különösen, ha végre tudomásul vesszük a nyilvánvaló tényt: ha van olyan, hogy kapudrog, akkor az enm a marihuána, hanem az alkohol. Hazánkban tehát bevett gyakorlat, hogy a legkeményebb drogok egyikével ismerkednek meg a fiatalok először.
No már most: azt, hogy a KE demonstrációja a fű legalizálásáért szerveződött, csak akkor lehet mondani, ha azt is mondom: aki az alkoholistákat nem akarja börtönbe zárni, az ösztönöz az alkoholfogyasztásra. Biztos érdekből, ugye...
Ez a nyamvadt írás jó példája annak, hogyan lehet igazságmorzsákból nagyon hülye és nagyon aljas zagyvaságot produkálni.
Ha nem ismeri a nyájas olvasó Horst Wessel nevét – akkor van jól.
Ez a felejthető fiatalember a náci SA tagja volt, a barátnője pedig igencsak – hogy is mondjuk? – laza erkölcsű hölgy.
Egy (ily körökben gyakori) összezördülés alkalmával Horst Wesselt megölték.
Az ügyből a náci propaganda megcsinálta a nemzetiszocializmus mártírját, emlékünnep, induló, miegymás.
Hasonló kommunikációs rémségre találták ki az Anyák napjára kitűzött Vörösmarty téri kendernapot.
A szervezők mögött komoly szellemi támogatás áll. Hiba volna bedőlni a hivatalos szervezők névsorának, a dologról sokkal magasabb szinten és régen döntöttek.
Ezért kellett megszüntetni a jogi akadályait a kannabiszszármazékok reklámozásának, ezért kellett módosítani a szigorú Btk.-t, ezért kell hallgatást parancsolni a kábszerezést észrevevő tanárokra. Az üzletág felépítése a szemünk láttára, átgondolt módon folyik.
A vasárnapi kenderbuli kitervelői jól számítottak.
Tudták, hogy céljukat mindenképpen elérik. Elvben két lehetőség kínálkozott:
A) a rendezvény csöndben lezajlik;
B) a rendezvény botrányba fullad.
A baloldali tömegtájékoztatás érzékelhető célja volt, hogy heccelje a kábítószer-ellenes jobboldalt. Ebből tudhatjuk, hogy a szervezők kívánta eredmény a botrány volt.
Mi lett volna, ha elmarad a botrány? Ez esetben a "liberálisok" hosszú elemzésekben mutattak volna rá, hogy a magyar társadalom immár "felnőtt", és nyugodtan fel lehet szabadítani a drogkereskedelmet (na persze csak a kannabiszszármazékokét, ugye).
Ez a változat azért veszélyes, mert lehet, hogy a késve ocsúdó jobboldal erkölcsi alapon bírálja a dolgot.
Miért hasznos a botrány? A történtek után a baloldal erkölcsi győztesekként tudja ábrázolni a kenderbarátokat.
Azok tudatába, akik nem a saját józan eszük, hanem a Népszabadság, a Népszava és hasonlók után ítélik meg a világot, most könnyű lesz beültetni, hogy a kannabiszszármazékokat a kultúra s a szabadság barátai pártolják, a csőcselék ellenzi.
Itt tartunk ma.
Azokat, akik tevőlegesen (odamenetellel, kiabálással, esetleg lökdöséssel) kifejezték ellenvéleményüket, most kéjes örömmel gyalázzák azok, akik ezt az egész balhét kiagyalták és előkészítették, akik ezzel a kábszerkereskedelem legalizálását segítik.
Azok az orgánumok, amelyek igyekeztek minden szögletbe eljutó hírverést csapni a kenderbarátságnak, most eljátsszák a naivat, és csodálkoznak, hogy miért bőszültek föl oly sokan.
A kannabisz barátai furcsa érvekkel állnak elő, ezek közül most csak egyet vegyünk szemügyre. Azt mondják, hogy a legálisan fogyasztható dohány ugyancsak drog, és hogy több kárt okoz, mint a marihuána és a hasonlók.
Namármost: az az egyébként orvosilag talán igazolható alaptény, hogy a marihuána kevesebb kárt okoz, mint a cigi, nem indok semmire.
Ad 1. éppen a dohányzás visszaszorításáért küzdenek boldogabb országokban óriási energiákkal, sőt minálunk is született dohányzásellenes törvény (igaz, olyan lassan, hogy Szekeres Imre MSZP-frakcióvezetőnek haja nőtt közben).
Ad 2. a dohányzást is óriási reklámkiadásokkal "sikerült" elterjeszteni, amiből talán a leghíresebb Humphrey Bogart Ön is letüdőzi? kérdése volt. Hogy mást ne mondjunk, érdekes volna összeadni, mennyi pénzt hozott Hollywoodnak, hogy a sztárok cigiztek a filmekben.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy kivétel nélkül minden embernek rosszul esik az első slukk, és kizárólag társadalmi nyomásra ("én is jó fej akarok lenni") kezd el dohányozni a későbbi betegek 100 százaléka.
És végül, ad 3. A dohányzás elterjesztésében kulcsszerepet játszott a maga pénzével a dohányipar.
Vajh ki hiszi el, ha mélyebben belegondol, hogy vasárnap csupán önkéntes aktivisták csápoltak a kenderbarát színpadon és környékén?
A derék liberális álnaivak azt az ördögi kört is végigfuttatják naiv nézőikkel-hallgatóikkal-olvasóikkal, hogy a könnyű drogosok elenyésző hányada lesz később a gyorsan ölő nehéz szereknek is a rabja.
Ez is (lehet) igaz, de a kép sokkal igazabb, ha a másik irányból nézzük: a nehéz drogok rabjai gyakorlatilag kivétel nélkül mind a könnyűekkel kezdték.
És még egyszer: ne felejtsük: óriási üzlet van születőben, a szemünk láttára, a liberálisok akaratából, és a gyermekeink bőrére megy a vásár.
Egy meleg tavaszi vasárnap délután kedves, szimpatikus kinézetű fiatalember ugrott be a kerítésen át a kertbe.
Épp elkezdte volna szüretelni a korai gyümölcsöt, amikor ott termett a figyelmes gazda, jól elnáspángolta, és kihajította a kertből.
Utóbb a hívatlan vendég volt megsértve, és faluszerte meséli, milyen méltánytalanság érte őt az agresszív gazda részéről.
Higgyünk-e neki?
Reichert János
P. S.: Épp míg ezeket a sorokat írom, hallgatom a híradást arról, hogy Gyurcsány Ferenc azért is lett gyermek- és ifjúsági miniszter, mert a baloldal növelni szeretné a kedveltségét a fiatalok körében. Sapienti sat. "
"Cannabis use among young people has also increased in most Western European countries and in the US. The rate of (cannabis) use among young people in the US is much higher than in the Netherlands, and Great Britain and Ireland also have relatively larger numbers of school students who use cannabis."
Source: Netherlands Ministry of Health, Welfare and Sport, Drug Policy in the Netherlands: Progress Report September 1997-September 1999, (The Hague: Ministry of Health, Welfare and Sport, November 1999), p. 7.
