Ez olyan durva. Kétszer kellett megnézni, nem hittem. Gondolom megveszik, különben nem lenne kinn. A borsót és vajbabot várom már, de igencsak várok még vele.
A lila újhagymát jobban szeretem a simánál, sosem csípős.
Vettem egy csomag spárgát, nálunk 1700,- volt. Nekem 3 étkezés. Megérdemlem. :)
Napi másfél óra a minimum amit vezetek de rádiót már tizenéve nem hallgattam. Szar zenék sok reklámmal és hülye dumákkal körítve. Szóval pendrive és heavy metal.
Magam csontoztam, így sikerült 🙂 Piacon van egy csirkés néni, saját nevelésű- és feldolgozású csirkét/alkatrészeket és tojást árul, nála szoktam vásárolni. A sütögetéshez vettem a mellet, így lett az alaplé, amit eredetileg be akartam fagyasztani, de aztán kitaláltam ezt a levest mára. Alaplevet amúgy farhátból, szárnyvégből szoktam főzni, abból az ebzet is jól szokott lakni 🙂
Persze. A nagyobbik másfél évesen már evett pacalt, elsírta magát amikor elfogyott és nem tudtam többet adni neki. Aztán jött egy "nemszeretem" időszak de most már megint hajlandóak megenni.
Az a helyzet, hogy várják a hétvégét amikor apa süt/főz mert akkor válogatott jó kaják vannak, tudják, hogy akármivel nem vesződök. Így ha pacal készül bográcsban apa keze által, akkor az egy jó kaja. Utoljára én jártam úgy, hogy kerestem a hűtőben a maradékot oszt nem volt...(jó, le lett fagyasztva egy része de amit azonnali fogyasztásra szántam azt felfalták.
Borsóleves csirkehússal (a tegnapi csirkemell csontjából főztem alaplevet, és mivel elég nagyvonalúan sikerült kicsontozni, visszaraktam a levesbe a husikat 🙂), áfonyás-túrós palacsinta.
