Keresés

Részletes keresés

kocogoappius Creative Commons License 2016.08.28 0 0 21304

"többen meggondolják magukat
a felszállók közül, mikor meglátják az ellenőröket."

 

A legnagyobb tanulság beszámolódból, hogy időnként elég -sportnyelven szólva-  a focicipőt pályára küldeni. :)

Így nézve a dolgokat pl.  nekem jobban fog menni a munka és a sport is.

Lám mire nem jó, ha az ember elolvas egy ilyen beszámolót?! :) :D

 

Az Ara Pacis nyilván nem a belépője miatt nevezetes.

Sztárépítész tervezőjének, Richard Meiernek két művét ismerem. Ez az egyik, a másik szintén Rómában van, a Chiesa Dio Padre Misericordioso vagy Jubilee Church ,

E kettőből úgy látom, hogy Meier  fényből is legalább úgy tud építeni, mint más kőből, fából, betonból.

 

Kedvenc ételem, a 'pasta amatriciana'. Rengeteg paradicsom van rajta és mégsem túl sok.2013 júniusában ez a tészta volt a sláger Rómában.

Amatrice-ban jártunk 2011-ben kerékpárral Rómába menet. A város határában, Retrosiban szálltunk meg olcsón egy- kedves tenyeres-talpas gazdánál. Remélem ő és népes családja jól van.

Előzmény: bonnita (21303)
bonnita Creative Commons License 2016.08.25 0 2 21303

Aug.23.kedd

Átsétálunk a Ponte Sistón, a Via Pettinarin van egy szicíliai kávéház,
szép régi berendezéssel, kedves eladókkal.
A vitrinben finom sütik, cannolik minden ízben, az árak barátiak,
a presszó kávé 90 cent, ha asztalnál fogyasztod akkor is.
Az ajtón matricák jelzik a sok elismerést, különféle díjakat.
A Giubbonarin betérünk egy-két üzletbe, végül megálljuk vásárlás nélkül.
A Venezián buszra szállunk, ellenőrök állnak mellettünk egyenruhában,
de senkitől nem kérik a jegyeket  ( nekünk persze bérletünk van )
a későbbi megállóknál jókat mulatunk, többen meggondolják magukat
a felszállók közül, mikor meglátják az ellenőröket.
A Repubblicán szállunk le, Diocletianus termáihoz megyünk,
a Santa Maria dei Angeli e dei Martiri templomot a valamikori frigidarium
helyén, annak falait felhasználva építették, Michelangelo tervei szerint.
A templomban Galilei ingája a legnépszerűbb a látogatók körében.


"A 18. század elején XI. Kelemen pápa megbízta Francesco Bianchini csillagászt (aki egyben matematikus, régész, történész és
filozófus is volt), hogy készítsen egy meridiánvonalat (=délkör) a bazilikában. A délkör egyfajta napórának felel meg. A munka
1702-ben elkészült, és három célt szolgált: a pápa szerette volna ellenőrizni a Gergely-naptár pontosságát, szükséges volt egy
eszköz, amivel a húsvét időpontját meg lehet határozni, és végül, de nem utolsósorban, hogy Rómának is legyen egy olyan fontos
délköre, mint a Giovanni Domenico Cassini által Bolognában, a San Petronio katedrálisban akkoriban elkészült délkör." wiki


Kis tanácstalanság után átmegyünk a Terminire, eszünk valamit a Ciao nevű önkiszolgálóban, és
elmetrózunk a Spanyol lépcsőhöz. Még az aluljáróból felmegyünk lifttel a Trinita dei Montira,
jól tettük, a lépcső még nincs kész, bár valamikor augusztus elejére ígérték.
Megpróbáltunk bemenni a templomba, na nem mintha egy percig is azt
hittük  volna hogy sikerül. A Pincio dombon járunk, megnézzük a  Medici Villát
ami a Francia Akadémiának ad otthont.
Kényelmesen továbbsétálunk, jobbról pálmák és kertek, balról a város panorámája.
A Popolo felett megállunk, elolvassuk mit ír a könyv, próbálunk bemenni a Santa Maria
del Popolo templomba megnézni  a két Caravaggiót, persze már zárva találjuk.
A Via di Ripettán van a Museo dell' Ara pacis, a Béke oltára.
A művet a római szenatus rendelte meg Augustus hazatérése valamint a Hispániával és Galliával
megteremtett „béke”, tulajdonképpen a két terület leigázása alkalmából.
A tizenhárom eurós belépődíj rablás, egy Ken Domon nevű japán fotós
kiállítása van még a modern épületben. A Tiberisz felöli oldalon tiszta üveg az
épület fala, így kívülről is megnézhető a carrarai márványból faragott oltár.
Benézünk egy-két boltba a Corsón, majd a Galleria Alberto Sordi egyik kávézójában
iszunk egy espressót, a fiúk söröznek, majd találomra felugrunk egy buszra,
megkérdezem a sofőrt, hogy érinti-e a Kolosszeumot, így megspórolunk
pár kilométert. A Basilica di San Clemente tavaly az orrunk előtt bezárt,
most nyitva találjuk, 15-18 óra között van nyitva délután.
Csak pár lépés innen a SS. Quattro Coronati Monostor és templom, ahol
nem jutunk be a kerengőbe, hatkor mise kezdődik.
Visszamegyünk a Colosseo metróhoz, és ismét a Popolón vagyunk Caravaggio
ügyben. Mise van, nem engednek oda a képekhez, végül megbeszélem
a sekrestyéssel, hogy mise után lesz 3 percünk zárásig, de ne menjünk
ki a templomból, maradjunk a közelében. Végül még vagy tízen
csatlakoznak hozzánk, előkerül egy egy eurós is megvilágítani
a képeket. Hát ez nem volt könnyű, de megoldottuk.
Egy elektromos kisbusszal a Veneziáig megyünk, ahol kedvenc 8-as
villamosunk vár bennünket, este nyolcig érvényes a bérletünk, még
bőven belefér a két megálló. A búcsúvacsorát a Carlo Mentában
költjük el, pizzát rendelek, rég ettem ilyen jót.
Veszek egy-két szuvenírt hazafelé, otthon még tétovázom
kicsit, hogy kimenjek-e a folyópartra, de már túl fáradt vagyok, és
reggel ötkor kelünk, gyorsan elszaladt ez a néhány nap.

Hajnalban a ház előtt vár ránk az előre rendelt taxi, a Gianicolo felé
hagyjuk el a várost, viszlát Róma ! Novemberben találkozunk !


Aztán másnap reggel belenézek a telefonomba, és látom a szörnyű
híreket, azóta is mérhetetlen szomorúságot érzek, megszakad a szívem
a sok áldozatért, tönkrement életért.







bonnita Creative Commons License 2016.08.25 0 3 21302

Aug. 21. vasárnap

 

Vasárnap a Piramidéhoz buszozunk, az állomás előtti büfében
megreggelizünk, majd metrózunk egy megállót a Circo Massimo-ig,
a Viale Aventino megállójában várjuk a 118-as buszt, innen egy megálló
csak a Terme di Caracalla, de valami oknál fogva nem arra megy
a Palatino bejáratánál szállunk le, innen kell visszagyalogolnunk.
A fürdő romjai, falai lenyűgöznek bennünket, nem sok látogató van
rajtunk kívül. Értelmezzük a térképeket, elolvassuk a történelmét, és
ismét megállapítjuk, hogy ezek a rómaiak nem véletlenül uralták
az akkor ismert világot. A nyári opera előadásoknak is pompás helyszín.
A parkban van ivókút és elit bagno is. A hőség tetőfokára ért, ezért a
bejárat előtti bibitásoknál veszünk inni- és harapnivalót, majd
mindezekkel letelepszünk az árnyékban és szusszanunk egy kicsit.
Visszasétálunk a buszmegállóba, és a következő busszal kimegyünk
a Via Appia Antica-ra.   
A San Calisto katakombánál nagyüzem van, igazi bábeli hangzavar,
egyszerre több nyelven indul a vezetés, egy moderátor mikrofonnal a
kezében szólítja a különböző csoportokat, angol, olasz, francia,
német, lengyel, spanyol nyelven indul a túra, mi szerényen megkérdezzük,
hogy magyarul van-e vezetés, mert akkor csatlakozunk ahhoz a csoporthoz
amelyiket a legjobban értenénk, négyen háromfelé.
Van magyar vezetés is, egy indiai kispap, nyakában egy magnóval. Elmondása
szerint Dél-Indiából származik, ahol a népesség három százaléka keresztény.
Egy általános magnós ismertető után lemegyünk a katakombákba, időnként
meg-megállva a jelentősebb sírhelyeknél ahol a kísérőnk bekapcsolja a magnetofont.
Persze beszél angolul és olaszul is, így időnként kérdezgetünk ha valami felkelti
a kíváncsiságunkat. Én már jártam itt tizennyolc éve, de persze ezúttal is érdekes.
Talán húsz percig tart a túra, majd egy belső, árnyas úton, sétálunk tovább
San Sebastiano katakombái felé.
Cecilia Metella Mauzóleumába is érvényes a Caracalla Termében váltott belépő,
szemben vele a Chiesa San Nicola a Capo di Bove.
Nemsokára egy bicikli kölcsönző és egyben útszéli fogadóhoz érünk, ahol
pihenőt tartunk, kis sütivel, fagyival. Hamarosan újabb látnivalóba botlunk,
Capo di Bove archeologiai park, és épületkomplexum, nagyon rendben van
a hely, igényes minden, a modern szobrok a gondozott kertben, a feliratok,
tájékoztató táblák, a feltárások. Van wifi, és mosdó is.
Az úton az óriási római köveket időnként kisebb kocakövek váltják fel, a pineák
tövében mindenhol római síremlékek, épületek maradványai. A Nap már nem
merőleges tűz le ránk, gyönyörűen lehet fotózni. Vasárnap van, meglepően nagy
a forgalom, rengeteg biciklis, sok kutyasétáltató, és persze turisták lepik el a történelmi
utat. Még kisebb lovas csapattal is találkozunk. Néha egy-egy autó ér utol bennünket,
sok elegáns villa van az út mentén, néha benézünk egy-egy kovácsoltvas kapun.
Bicajjal sem könnyű haladni, a legtöbben a földes úton verik fel az antik port, mi is
váltogatjuk a kövezett utat a mellette kitaposott ösvénnyel. Sokáig magamban
bandukolok, nagy öröm itt járni, régóta tervezgetem, nagyon hasonló kép élt
a gondolataimban, a nyári késő délután, a kövek, a ciprusok, pineák. Hálát érzek mindezért,
szerencsésnek érzem magam. Több órája jövünk már, de nem érzek fáradtságot,
szerencsére Lacus egy fehér sírkövet keres -( tudjátok, az az angol öreglány beszélt
róla az egyik filmjében, mármint a kőről :)  )- így még jó sokat megyünk.
A Villa dei Quintili kapuja már zárva, még kicsit tovább gyalogolunk, de vár még
ránk egy jókora szakasz visszafelé is. Alig pár percet várunk a 765. buszra ami
elvisz a Laurentina metróhoz, a Piramide körül buszra szállunk, aztán a Trasteverén
megvacsorázunk.




 

vélemény Creative Commons License 2016.08.24 0 0 21301

Kár , hogy ebből kimaradok.

Először Toulouseban láttam ilyet, ott a városházának van egy  nagyon széles homlokzata, arra vetítettek. Tavaly pedig óriási szerencsénk volt, mert a Strasbourgi katedrális óriási oldalfalára vetített hang és fényjátékot az érkezésünk előtt 2 nappal kezdték vetíteni.  Nem is tudtunk róla, csak azt láttuk, hogy elég sokan álldogálnak az épület előtt.

Minden este háromszor lement a program, mi hatszor láttuk.

Mindkét helyen ingyenes volt

bonnita Creative Commons License 2016.08.24 0 0 21300
Előzmény: vélemény (21298)
Manipura Creative Commons License 2016.08.24 0 0 21299

Van 20 eurós péntek estenkent nyáron, csak okt. 28-ig sajnos

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=139584557&t=9188752

Előzmény: vélemény (21298)
vélemény Creative Commons License 2016.08.24 0 0 21298

Köszönöm, mi sajnos november elején megyünk. De hátha lesz  jövőre is.  Két külön dolog az Augustus és Cezar fórumain? A lapon jegyvásárlást kínál, de nem lehet ráklikkelni. Mennyibe kerül?

 

Előzmény: bonnita (21297)
bonnita Creative Commons License 2016.08.24 0 0 21297

Ezt  találtam róla

 

Előzmény: vélemény (21296)
vélemény Creative Commons License 2016.08.24 0 0 21296

Hol ez a hang és fényjáték?? Én nagy rajongója vagyok mindenütt, még itt az Operánál is volt tavaly, sőt karácsonykor a Bazilikánál is van.

Előzmény: bonnita (21295)
bonnita Creative Commons License 2016.08.24 0 3 21295

Az utcánk végében áll a Villa Farnesia, ami már az olasz állam tulajdonában van,
az Accademia de Lincei működik benne.
A második napot itt kezdtük.
Agostino Chigi bankár építtette (1508-1511) csodás reneszánsz épület, a kertje is
gyönyörű, a freskói meseszépek. 6 euró a belépő.


Innen nem mentünk messzire, az út túloldalán van a Palazzo Corsini, méreteit
tekintve sokkal nagyobb mint a Farnesina, és kicsit komolyabb a benti hangulat,
nem oly könnyed mint a szomszédban. A Biblioteca sajnos zárva volt
augusztusra való tekintettel, de a nagyszerű képtárban sok időt eltöltöttünk,
klassz térképes ismertetőt lehet találni minden teremben, és így jól beazonosíthatók
a képek. A kertjében a pálmákon papagájok hangoskodnak.
5 euro a belépő.
Egy rövid kötelező látogatás a Trevihez ahonnan gyorsan el is menekülünk,
elviselhetetlen a tömeg. A kút gyönyörű, vakító fehéren ragyog, a víz tiszta
mint egy uszodáé. Kicsit nekem túl szép lett.
A Pantheonnál is tömeg, külön sor a befelé menőknek, külön a kifelé jövőknek.
Az oszlopoknál korlát, nem szabad leülni a tövükben. Ez rendben is van, de a
gagyibazár úgy tűnik senkit sem zavar a bejáratnál.
Egy közeli árnyékos utcában lehuppanunk egy teraszra, mint később rájöttem két
vendéglőhöz tartozik, kitaláljátok mi melyikhez ültünk ? a :) nagyon drága
vagy a b.) -olcsó és szerintem tök jól néznek ki a kaják.
Persze az elsőhöz :) Cacio e pepe spagettit ettem és sört ittam hozzá.
A Szent Ignác jezsuita templom hűvösében megcsodáljuk a freskókat, és a barokk pompát,
majd betérünk a Gesú-ba is ha már arra vezet az utunk.
Ha bárki azt állítja, hogy eltévedtünk, vagy rossz buszra szálltunk az hazudik.
Az elsődleges célom a római buszközlekedés tanulmányozása volt, és csak azért
kötöttünk ki a San Pietro pályaudvaron, mert az is nagyon érdekes hely.
A hűs lakásban aztán végigizgultuk az olasz vizilabda válogatott bronz meccsét,
amit ugye megnyertek a fiúk, legszívesebben mindegyiket megölelgettem volna.
A Carlo Menta lehet, hogy nem a gasztronómia csúcsa, de én ott mindig jót ettem,
a késői ebéd miatt csak egy kis csirkét vacsoráztam salátával.                                          
A nyolcas villamossal kimentünk a Veneziára, felmentünk a Capitoliumra, a Forum
kivilágított oszlopait, falait még a telihold is beragyogta ezüst fénnyel. Lementünk a lépcsőn
sokáig bámultuk a megunhatatlan látványt, még ücsörögtünk egy kicsit egy lépcsőn,
Septimus Severus diadalíve mellett, nagyon jó volt ott lenni, béke és nyugalom
áradt mindenből. A Via dei Fori Imperiali tele volt emberekkel, görkorisok, bicajosok
kerülgették a holdfényben sétáló rómaiakat és turistákat.
Lent szabadtéri mozi ahol hang és fényjáték mutatta be Róma dicső történelmét, a képet
a házak falára vetítve. Körbejártuk aztán a megújult Colosseót, ott is üldögéltünk kicsit,
majd egy metro-busz kombinációval hazamentünk.

 

 

 

 

vélemény Creative Commons License 2016.08.24 0 1 21294

Nagyon régen jártál erre ! Örülök, hogy újra itt vagy!

Előzmény: bbmagdi (21293)
bbmagdi Creative Commons License 2016.08.24 0 1 21293

Ó Leányok, de jó olvasni Benneteket! :)

bonnita Creative Commons License 2016.08.23 0 4 21292

Régi sikereink helyszíne, Róma :) 

 

Aug.19-23.


Hetekig ültem a laptopom előtt, körülöttem az összes valamire való Róma útikönyvvel, de
nem mentem semmire. A tablet már tele volt jegyzetekkel, képernyőről rögzített képekkel, busz
útvonal térképekkel, ennek ellenére úgy indultunk útnak, hogy nem volt megközelítőleg sem pontos
útiterv. Az indulás előtti utolsó pillanatban úgy döntöttem a tablet marad itthon, és egy
huszáros megoldással egy pár szandált is kivettem a bőröndből.
Négyünknek foglaltam egy klassz lakást a Trastevere északi felén a Gianicolo alatt a Via
Riarin. Nagyon korán Rómába értünk, Luisa, a lakás toszkán tulajdonosa a "Tea Mussolinivel"
c. film hölgyeire emlékeztet, művészféle, a lakás berendezése, és tárgyai kissé eklektikusak,
de az egész nagyon jó hangulatú az óriás kristálycsillárral, öblös régi fotelekkel, spalettákkal
az ablakokon. A takarítással még nem végeztek, az előző lakói a háznak 11 körül érkeznek
csak vissza a bőröndjeikért, így mi is lepakoltuk a cuccainkat, és abban maradtunk Luisával,
hogy hív majd ha mehetünk. Még megnézzük vele együtt az óriási tetőteraszt, ahova aztán
többet nem is megyünk fel.
A Piazza della Scala egyik teraszán iszunk valamit, ráhangolódunk a városrész hangulatára,
megnézzük a patikát és a templomot, majd a Garibaldin felsétálunk a Gianicolóra, útba ejtve
kedvenc kutamat a San Pancrazio sarkán, aztán a meredek lépcsőn az Acqua Paolához,
végül a Garibaldi térre. Kegyetlen hőség van, a kő párkánynál szinte senki, mindenki az
árnyékot keresi. Sajnos most nekem is feltűnt, hogy nagyon rendetlen a környék, elborít
mindent a szemét, szerencsére a következő napokban nem láttam hasonlót sehol.


A Dar Poeta pizzeriában épp befejeztük az ebédet, mikor megcsörrent a mobilom, kész
a lakás. Hajnali négykor keltünk, én szinte semmit sem aludtam, ezért kis sziesztával kezdtük
2-3 óra alatt regenerálódtunk, és tettünk egy sétát a Trasteverén, fagyiztunk, megvettük
a 72 órás bérletet, majd átsétáltunk a Navonára. A pincér haverom a Navona Notte-ban
puszikkal, öleléssel fogad, így a főnöktől megkapjuk a legjobb, legkevésbé billegő asztalt a
teraszon. A finom vacsora után ugyanúgy mint pár évvel ezelőtt az Angyalvárhoz megyünk,
hogy végigjárjuk a Passettót. Ideálisak a körülmények meleg nyári este, telihold, de szomorúan
vesszük tudomásul, hogy nincs többé kollektív botorkálás a folyosón, csak regisztrálva, vezetéssel,
naponta kétszer angolul, kétszer olaszul, délelőtt 10-kor és 11-kor, délután 16 és 17 órakor
" Il Castello segreto" néven, a belépőn felül plusz 5 euróért.
Az est a Tevere partján lévő sátras buliban ér véget.


Folyt. köv.

 

kocogoappius Creative Commons License 2016.08.22 0 1 21291

Egész népünk nem láthatja Rómát, de tanulhatja "nem középiskolás fokon" olyan beszámolókból  is, mint a városnézés a Teverével.

 

Köszönjük a beszámolót.

:)

Előzmény: Catella (21277)
Catella Creative Commons License 2016.08.22 0 0 21290

Örülök, ha tudok még újat mondani neked:)

vélemény Creative Commons License 2016.08.22 0 1 21289

Olyan helyekről írsz, amelyekről nem is hallottam/olvastam.

zithea Creative Commons License 2016.08.22 0 0 21288

Nagyon jó olvasni a beszámolód! 

Előzmény: Catella (21285)
Catella Creative Commons License 2016.08.22 0 0 21287

Köszi! Őszintén szólva, nem mindig van türelmem a beszámolóra, talán tavaly el is lógtam a dolgot.

További fotók itt. Kerengőkről nincs tematikus listám, lehet, hogy egyszer csinálunk egyet a Szenvedély honlapon, ha már van kút, híd, kapu:)

Előzmény: papanick (21286)
papanick Creative Commons License 2016.08.22 0 0 21286

Nagyon szép utad volt és nagyon jó az útleírásod. Nekem azért tetszik mert olyan helyekről írsz ahova eszem ágában (pláne időm) sem volt elmenni. Ez néhány esetben most megváltozott, a többi esetben legalább egy kicsit megismertem, a képeiden keresztül láttam azokat.

A eddig meglátogatott, ill. a meglátogatandó kerengőkről nincsen véletlenül egy listád?

Várom a lazább napokat. Nagyon jó stílusod és Neked is van türelmed megosztani az élményeidet másokkal. A nők ebben sokkal jobbak. Az olasz topikokban erre sok jó példát találunk.

Előzmény: Catella (21285)
Catella Creative Commons License 2016.08.21 0 0 21285

Valamit legközelebbre is kell hagyni:) Már csak 4 lazább nap+1 Orvieto van hátra, de pár nap kell hozzá, türelmet kérek.

Előzmény: Manipura (21284)
Manipura Creative Commons License 2016.08.21 0 0 21284

Jó a beszámoló, olvaslak. Az antik gyógyszertárban tavaly április elején jártam, szombaton óránként indul vezetés, fotózni nem, de vásárolni lehet.

Előzmény: Catella (21279)
Catella Creative Commons License 2016.08.21 0 2 21283

Júli 5, kedd

Mára belvárosi laza bóklászást gondolok, mióta megjöttem, még nem is voltam a centroban.

Villamossal a pz. Cairoliig, aztán via dei Giubbonari, Campo de’Fiori. Mögötte felfedezem, hogy a passetto del Biscione restaurálása befejeződött, eredeti pompáját mutatja. Argentina, via dei Cestari, piazza della Pigna, majd a Sant’Ignazio tere.

Habozom, hogy bemenjek-e, nem szeretem túlzottan a barokkot, láttam már többször is, de két plakát is kiállítást hirdet, meg akarom nézni. A bejárattól jobbra és balra az első kápolnákban fotó kiállítás volt, a világ különböző részein lévő jezsuita rendházakról. A másik az élet gyökerei címet viselte, fémből alkotott fákkal volt tele a templom, volt mandula, alma, füge, gránátalma, olajfa, szőlő, stb, mindegyik mellett pár sor utalás bibliai történetekre. Legalább egy tucat, kár lett volna kihagyni, tetszett.

 

Pantheon után ebéd gyanánt ettem egy jó nagy fagyit a Palmában, a via dei Portoghesi sarkán álló palazzo Scapucci udvarán megnézem a restaurált szarkofág kutat, utoljára még dolgoztak rajta, amikor láttam.

Elmegyek a San Agostino mellett, aminek a főbejárata nyitva van, pedig siesta kellős közepe van. Ha már így adódott, bemegyek. Sokadszorra sem tudok megbarátkozni Caravaggio sötét színeivel, de a Raffaello freskó mindig is tetszett.

Benézek a Navonára, megvan-e még, aztán egyszer csak ott állok a Santa Maria della Pace előtt, ami szintén nyitva. Utána séta a via dei Coronarin.

 

Az Ermitázs kincseiből van kiállítás (Dialogo sulla Misericordia) a San Salvatore in Lauro konventjében, de siesta után csak 4-kor nyitnak, addig még van idő. Akkor látom, hogy ez a templom is nyitva, eddig mindig zárva találtam. Bent megkérdem a kegytárgyakat áruló kislányokat, mi ez a rendkívüli nyitva tartás, ő világosít fel, hogy a Szentévre való tekintettel sok templomban így van.

Kint még ücsörgök, várom a kiállítás nyitását. Már elmúlt 4, mire jön két leány, bemennek, de maguk után zárnak, később jön egy fickó, ő már nyitva hagyja, így bemegyek utána a kerengőbe. Egyszer voltam már itt, most újból körülnézek, két udvar is van, múlatom az időt. Végül megunom, és eljövök, 25 perccel az elvi nyitás után még zárva a múzeum ajtaja, és semmi mozgás. Szeptember 25-ig még tart a kiállítás, ha valakit érdekel, neten van fent katalógus is.

 

Sassiától busszal a Trasteveréig, egy grattachecca pont jól esik, a híd lábánál. Otthoni pihenő után irány a szokásos vacsorázós helyem.

 

 

Catella Creative Commons License 2016.08.21 0 0 21282

Jogos, pongyolán fogalmaztam: ott IS játszódik. Ezek szerint az elején. Újra meg kell néznem a filmet:) Az Una vita violentát viszont még nem sikerült megtalálnom, a könyv után megnézném.

Előzmény: aldilá (21281)
aldilá Creative Commons License 2016.08.21 0 0 21281

Kicsit megzavarodtam az általad írt Mamma Roma-helyszín miatt, mert én váltig az Acquedotto környékére emlékeztem a filmből, csupa számomra elég ismerős helyszínre, Quadraro, Appio, Cinecittá és környéke, Basilica di San Giovanni Bosco. Wikiről kiderült aztán, hogy a film elején a Casal Bertone-i házból költözött el új életet kezdeni együtt az addig távoli fiával, onnantól a Quadraro negyed és környéke a helyszín.

Előzmény: Catella (21279)
Catella Creative Commons License 2016.08.21 0 2 21280

(képek lemaradtak, júli 4.)

Catella Creative Commons License 2016.08.21 0 3 21279

Júli 4, hétfő

Úgy indulok el, hogy fogalmam sincs róla, mit csinálok ma. A 8-as villamos egy biztos pont, felszállok, a Ministero dell'Istruzionénél le. A piazza San Cosimato felöl nyitva a kapu, így benézek a kórház kertjébe, kerengőibe, szeretem ezt a helyet is.

Elhatározom, hogy irány a Villa Farnesina, ami hétfőn is nyitva van. A Santa Maria in Trastevere előtt visz az utam, nem lehet, hogy ne menjek be, akár csak pár percre is.

A Porta Settimiana felé még benézek a piazza della Scalán lévő gyógyszertárba, a közforgalmú részben a boltíves falakon szép, gyógynövényeket ábrázoló festmények. Sajnos az antik gyógyszertár csak ritkán és kizárólag vezetéssel látogatható.

 

A Farnesinában páran lézengenek, komótosan végig járom. A kertnek egy része zárva, csak bizonyos napokon bejárható, és persze ma nem az a nap van. A villa nagyobb részét a Tevere szabályozásának esett áldozatul, de ami maradt, az is csodás. Az épületet Peruzzi tervezte, a freskók Raffaello és Sebastiano del Piombo munkái, a kert egy oázis a városban, és persze két szép szökőkút is van.

 

A felső rakpart felé indulok, a sarkon lévő buszmegállóban döntöm el, hogy irány a Testaccio, megnézem az amfórás szökőkutat az új helyén. Az Emporión tavaly már csak a hűlt helyét láttam, később olvastam, hogy átköltöztették a piazza Testaccióra. Most tényleg sokkal jobb helyen van. A híd előtt a nagy térben nem mutatott semmit, ott gyalogos forgalom szinte nincs is, csak hozzám hasonló mániások nézték meg közelebbről. Most egy hatalmas, házakkal körbefogott tér közepén adja a vizet, körben padok, ücsörgő emberek, kis fák, szóval, tökéletes a hely.

 

Marmoratán keresek valami harapnivalót, suppli és egy kisebb pizza az ebédem, meg persze a kötelező caffé. Indulok a metró felé, de a piramis előtt elcsábulok, sosem voltam még ebben a temetőben (Acattolico). Ez a nem katolikusok temetője, főleg külföldiek temetkeztek ide, sok angol és szláv név van a köveken, köztük sok híres is. A piramis temető felőli oldalán kis park padokkal, pihenek egy kicsit, végül a kulturált mosdóban kicsit rendbe teszem magam.

 

Metróval el a Tiburtináig, innen busszal a Casal Bertone negyed felé, ugyanis szeretném megnézni a tömböt, ahol Pasolini filmje, a Mamma Roma játszódott, Anna Magnani főszereplésével. De felhasználta az épületek belső tereit az Egy erőszakos élet (Una vita violenta) filmjében is.

A buszról érzésre szállok le, majd a mobilon keresni akarom az offline térképet, ami nem hajlandó megnyílni. (Reggel óta valami gáz van vele. A temetőben egy kivételével mobillal fotóztam csak, később derül ki, hogy látni ugyan, de lementeni már nem engedi. Később naponta többször  is kikapcsol a telefon, azt jelzi, hogy sérült a memó kártya.)

Szóval, a térképes emlékeim alapján próbálom belőni, merre induljak, végül ott kötök ki, ahol akartam. A Palazzo dei ferrovieri névre hallgató nagy háromszög alakú blokk egy részét nem régen renoválták.  

A tömb az államvasutak finanszírozásában épült 1915-ben a dolgozók számára, 15 évvel később a tömb körül alakult ki a Casal Bertone néven ismert negyed. A kornak megfelelő munkáslakások, 5 emeleten, sok lépcsőházzal, keskeny zsalugáteres ablakokkal. Az épületek által határolt rész kicsit már parkosítva, az egyik udvarrészben egy farkas fejjel díszített szökőkút (Fontana delle Teste di Lupo). A tömb főbejárata a piazza Tommaso de Cristoforis felöl egy magas árkád alatt van, a kapu két oldalán a magasban egy-egy kecses szarvas áll, de agancsuk nincs. A legenda szerint volt nekik agancsuk, de a környék lakói átkeresztelték a tömböt a szarvak házának, arra utalva, hogy a férjek napokig távol voltak, az asszonyok meg ki tudja, mit csinálnak addig otthon. Egyszer egy férfi megunta a csúfolódást, felmászott, és leszedte az agancsokat.

 

Hazafelé megint jó sokat várok a buszra, a metrótól aztán már gyorsabb a dolog.

Este szokásos szárd étterem, idén megint nem engednek fizetni a szülinapomra tekintettel. Utána még egy séta a Navona környékén, aztán indulás haza. Ma sem kell altatni.

vélemény Creative Commons License 2016.08.21 0 0 21278

Catella,   ez nagyon jó.  Program a következő utazásra.

Előzmény: Catella (21277)
Catella Creative Commons License 2016.08.21 0 2 21277

Júli 3, vasárnap

Kirándulós nap. Neten (gitesultevere.it oldalon) előre kellett foglalni.

Két út közül lehet választani: egyik végállomása Ostia Antica, a másiké –amit én választottam- Fiumicinóba visz. Első állomásként megáll az ókori kikötőnél (Porto di Traian), aki ott kiszáll, azoknak vezetett séta van a területen, de voltak, akik tovább hajókáztak Fiumicino központjáig. Az árban benne van a fedélzeten egy cornetto és üdítőt, délután pedig befejezésként busszal visznek vissza Rómába. Mindennek az ára 20€.

 

Reggel 9:30 van a találkozó a ponte Marconi alatt, aTestaccio felöli oldalon lévő mólónál. Lenne közvetlen busz a hídig, de elég sok várakozás után inkább elindulok gyalog, nehogy elkéssek.

Idén nyáron tovább ritkították a buszokat, ez már az én ingerküszöbömet is eléri, kénytelen vagyok sokszor akkor is gyalogolni, ha nem akarok, hiába van a bérlet a zsebemben. Rendszeresek a 30-50 perces várakozási idők a kijelzők alapján, ma meg vasárnap, ami még rátesz.

Időben érkezem, mint kiderül, indulás csak 10-kor, valójában még később. Leperkálom a részvétei díjat, és mehetek a hajóra. 90 személyes kis hajó, körben nyitható nagy ablakokkal, a hajó orra nyitott, oda is ki lehet menni. 2 óra az út Fiumicinóig. Teverén csurgunk lefelé, sokszor kihúzódunk valamelyik oldalra, ha éppen látnivaló van. A terület természetvédelem alatt áll, gazdag az élővilág, látunk sok teknőst, kormoránt, gémeket, és mindenféle madarat.

 

Ubaldo, a kapitány szinte végig beszéli az utat, sajnos erősen római dialettoban, ma kevesebb sikerélményem van, sokszor csak sejtem, miről van szó. Még Rómán belül ismerteti a terület történetét, ami mellett éppen haladunk, így a Testaccio, Garbatella, EUR is szóba kerül, mesél néhány híd építéséről, átépítéséről, de még a neves tervezőkről is, aztán az élővilágról, a halászati szövetkezetről. Elmeséli, hogy az ókorban 3 nap, 3 éjjel vontatták a partról az uszályokat, mire elérték Rómát, ókori zsilipet mutat, beszél a folyószabályozásról, partvédelemről, tiszta szakmai út.

Amikor elérjük a mesterséges csatornát, onnantól azon hajózunk tovább. Fiumicino előtt végig a jobb parton hajó temető, félig elsüllyedve egymás után sorjáznak, némelyikből már fa is nőtt.

Porto di Traianonál a fele társaság kiszáll. Sajnos a bejárat közelében lévő ókori hajózási múzeum éppen felújítás alatt van, ez marad máskorra.

 

A Portico elég nagy terület, buja növényzet, de építmények szempontjából kicsit többre számítottam. A mesterséges kikötő nyolcszögletű medencéje még megvan, a parton főleg a kereskedelemhez köthető épületek maradványai. Egy óriási gabonatároló épület alapjait mutatják, aminek érdekessége, hogy hosszú párhuzamos falakon áll (föld feletti sávalap), a falak legalább 1-1,5 m vastagok, falak közt talán 4-5 m, így a tároló alatt, a falak alkotta folyosókon állandóan mozgott a levegő, a gabona nem dohosodott be.

Kb 1,5 óra séta után egy kis hajó jön értünk, ami levisz Fiumicino város kikötőjébe. A parton egymás mellett sok kajálda, rögtön az elsőben (Fish take away) le is ül a társaság, főleg halas ételek vannak. Bent a kaját meg kell rendelni, fizetni, aztán adnak egy sorszámot. Pincér kihozza a teraszra, és kiabálja a számot, úgyhogy figyelni kell.

Fél 4-kor jön értünk a busz, bekanyarodunk Ostia Anticába is, ott felveszünk néhány embert, és irány Róma.

 

Még megkeresem a Bialetti üzletet a via Portuensén, van egy megrendelésem Brikkára, aztán irány haza. Kiszívott ez a nap, a sarki boltban veszek vacsira valót, ma már nem megyek sehová sem.

 

aldilá Creative Commons License 2016.08.20 0 1 21276

Tök jó Catella, egy petty "honvágyat" érzek mostanában, így most különösen szívesen olvastalak. Jól írsz, köszönöm.

Catella Creative Commons License 2016.08.20 0 2 21275

Júli 2., szombat

Ez a nap kicsit felborult. Eredetileg mára volt foglalva egy Tevere hajókázás, holnapra meg a hónap első vasárnapjára tekintettel néhány múzeum. Ezzel szemben este jött egy email, hogy scusi, de a hajókázás vasárnap lesz, megfelel-e? Megfelelt, de újra tervezés.

Dél körül találkozunk R-rel, meg a barátjával valahol a Palatino-Foro-Colosseo háromszögben, így nem sietek. A Ghettoban kezdem a napot, céltalanul bóklászom, de a teknős kutat nem tudom kihagyni. Szombat van, így nagy a csend, üzletek többsége zárva. Tevere parton lyukadok ki, egy kis séta, a Tempio di Ercole Vincitore melletti parkban egy kis nézelődés, majd elcsípek egy buszt a Palatino felé. Majdnem dél van már.

Palatino felöl megyek be, itt mindig rövidebb a sor. Egyből a Foro felé veszem az irányt. 3-4 évente jövök csak, mindig akkor, amikor van valami újdonság. Idén a Santa Maria Antiqua és mellette a rámpa a fő attrakció. Itt már meséltek róla, tényleg lenyűgöző. A templomban a legmodernebb technika bevetve, hogy jobban megértse az látogató, és az eredeti helyére vetítve bemutatva, az elpusztult freskókat. Sétálgatok még elég sokat, szomorúan látom, hogy a Veszta szűzek háza teljesen lepusztulva. Pár éve, amikor megnyitották, gyönyörűen parkosítva volt, rengeteg rózsabokorral, mára minden az enyészeté, még a füvet sem nyírják le, bokrok többsége kiszáradva.

Jön a telefon R-tól, hogy fél óra múlva a Colosseóban lesznek, így lassan indulok. Megnézem sokadszorra, új dolgok nincsenek, csak a hatalmas tömeg. Utána beülünk egy könnyű ebédre, és elválunk.

Metróval megcélzom a Ciprót, innen nem messze, a piac (Trionfale) hátsó lépcsőit tavasszal egy grafikus Anna Magnani képével dekorálta ki, szeretném élőben látni. Tényleg jó, és délután lévén már fotózni is lehet, kihalt a piac.

Utána a Lepanto környékén szeretnék egy buszt találni a Trastevere felé. Lent az aluljáróban egy csaj nyújtja a kezét, mondván, barátai itt hagyták pénz nélkül, vonatra szeretne egy eurót. Mivel aznap már két hasonlóba botlottam, mondom magyarul, hogy nem értem sajnos, és mennék is tovább. Erre a csaj magyarul is elismétli. Volt nagy nevetés, mondom, ez nem jött be, és adtam neki két eurót.

Busszal irány a ponte Sisto, az estét ott töltöttem. Tevere parton megnézem az idén átadott faliképet, vagy minek nevezzem (a támfalról úgy szedték le a több évtizedes koszt, hogy a megmaradó fekete adja a képet, Róma történelméből vett alakok, események vannak rajta).

A Museo di Trastevere előtt már második este egy kubai srác gitározik, nagyon jó hangulatot csinálva, többen táncra perdülnek. Imádom ezt a hangulatos helyet.

Befejezésként foci meccs nézés a pz. San Cosimato óriási kivetítőjén, sajnos aznap estek ki az olaszok, az ünneplés elmaradt.

(folyt.köv. holnap)

 

ű

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!