természetesen van elképzelésem, nagy vonalakban tisztába vagyok a helyzetemmel, csak bizonyosságot szeretnék szerezni arról hogy jól gondolom a dolgokat, tudom nehéz lehet így egy kívülállónak értékelést tanácsot adni aki nem lát bele az életemben de mégis azért lehet valamilyen általános dolgokat mondani
Látod, ez már mindent megmagyaráz. Három éves korom óta szemüveges vagyok. Hol jobb, hol rosszabb a látásom. Ezt a doki sem tudja biztosan, hogy mitől változik. Ezek szerint (meg a Jóskönyv szerint) a látásom nagyban az életkörülményeimtől függ. Az tény, hogy hajlamos vagyok nagyon sokáig nem észrevenni, hogy valami nagy baj készülődik körülöttem. Pedig, tudom és érzem, mégsem látom meg.
Köszi az okfejtést. Nekem ez nem jutott eszembe. Ezért sem értettem a kérdést.
A tisztánlátás összefügg a látással! Ha ez a baj, akkor lehet baj van a szemeddel is! Hosszabb távon biztos romlani fog a szemed, ha most nem is rossz. Nem kívánom vitatni hogy ez összefügg-e!
Csak nemrég vettem meg a könyvet, és jó alaposan végiforgattam mielőtt tényleg hozzáláttam volna. Sokat hallottam ról, mielőtt megvettem, meg olvastam is Müller Pétert a Temészetgyógyászban, de mindig valahogy toltam magam előtt, hogy meg kell venni a könyvet. Aztán szombaton rámmosolygott a könyvesboltban a Jóskönyv. Nem tudtam otthagyni, egyszerűen muszáj volt megvenni. Már így is jó sokáig tologattam a megvételét.
Végül is tegnap összeszedtem magam és kipróbáltam. Olyan volt mintha arculcsaptak volna. Igen, tudom, hogy mit kéne csinálnom az életemben, igen, tudom, hogy hol hibázom. És erre nem rámutat. Ültem a hamvaim fölött és azon gondolkodtam, hogy most megint jól megkaptam. Ugyanezt veri a fejembe már jó pár hete a tarot-, a cigány-, a szerelmes kártya is. TISZTÁNLÁTÁS.
egyszerűen reagálok rá, és nem gondolom túl azt, amit már úgysem lehet megváltoztatni.
Az amin már nem lehet változtatni, az is akarva akaratlanul változik a gondolataidban. Valahogy így képzeld el, hogy a múltat is meg lehet változtatni valamilyen módon. Volt már ilyen élményem, egy csaj rámmosolygott az utcán, és visszamegőleg megismertem hogy milyen aranyos volt mindig is, csak addig ez nem jutott el a tudatomig.
A rossz dolgokat meg úgymond "feldolgozod". Megváltozik az emlék arról is.
Ezt a feltöltődés dolgot szerintem jól érzed, egyébként nekem is rendszeresen hasonló élményben van részem. Megmerevednek, megfeszülnek az ujjaim. Ha erre a karmikus jellegű áthatásra, feltöltésre gondoltál, akkor teljesen egyetértek.
Egyébként a Ji-King valóban sohasem hazudik. Embert nem halottam még, aki ne ezt mondta volna. Nekem például olyan brutálisan betalált már néhány alkalommal a helyzetemet, dilemmáimat tökéletesen leíró mondataival, hogy percekig szólni sem tudtam. Most én is olyan választ kaptam, ami a kérdésem (vergődésem) komplexitásához képest nagyon általános, és ezen most törnöm kell a fejem... lehet, hogy a lelki seb, amit kaptam, az csak úgy gyógyítható, hogy ha egyszerűen reagálok rá, és nem gondolom túl azt, amit már úgysem lehet megváltoztatni.
Én arra gondoltam, hogy kigondolod a kérdést,és mintha feltöltődne a kezed. Érzed hogy nem kell többet töprengeni a kérdésen, jön a válasz. Mintha feszültség lenne, bár lehet ez csak nálam müködik.
De amit mondassz, hogy nem szabad beleszugerálni, tökmindegy a könyv sosem hibázik! A 40-en kérdésemből, most egy van, amit egyáltalán nem értek, de itt sem a könyvben van a hiba. Még egy boszorkány sem tudja szerintem befolyásolni a könyvet...
Én úgy tapasztaltam, hogy ilyen konkrét dolgokra ne tegyünk fel kérdést. Kérdésem miért pont a Ji-kinget kérdezed, mikor valójában nem is erre való!?
És mit akarsz kihozni a számmisztikás dologból?Megint miért a Ji-kinget kérdezed?
A lelki állapot alatt a könyv lelki állapotát érted? Vagy a sajátod...? Vagy a kérdezett emberére...(ezt értem,de ezt láthatod a saját szemeddel is...)?
Szóval inkább úgy használd a könyvet ahogy le van írva, és azon filozofálj hogy mi hogyan és miért.
Még azt akartam megírni Nektek, hogy akinek szüksége van segítségre a jósjelek értelmezésével kapcsolatban - és nem elég ami a könyvben van - vagy egyszerűen szereti olvasni Müller Péter írásait, látogasson el a Természetgyógyász Magazin honlapjára, ahol MP a Jóskönyvvel kapcsolatban is ír, illetve saját rovattal is jelentkezik.
Ui: Valaki kérdezte MP elérhetőségeit. Talán a TGYM valamelyik emailcímére lehet neki küldeni levelet. A Jóskönyvben ugye az áll, hogy a TGYM-hoz kell eljuttatni a kérdéseket.
Nem tudom, hogy lehet-e ilyesmire is használni a Jóskönyvet, mert én még csak most ismerkedem vele, de a kérdésedre tudok válaszolni: igen, a kuáknak van számértéke, be is írom Neked - bár szerintem ez némileg off, de hátha megint visszatérnek a topiklakók, ha meglátják, hogy van itt élet. :))
Csien (3 jang vonal) - 6
Kun (3 jin vonal) - 2
Csen (1 jang és 2 jin vonal) - 3
Szun (1 jin és 2 jang vonal) - 4
Tui (2 jang és 1 jin vonal) - 7
Ken (2 jin és 1 jang vonal) - 8
Kan (jin, jang, jin vonalak) - 1
Li (jang, jin, jang vonalak) - 9
Magyarázat: a vonalakat alulról felfelé haladva adtam meg, az alaptól indulva. A számértékeket amúgy Lillian Too Feng Shui - Teljes képes útmutató c. könyvéből írtam ki.
Először szólok hozzá a topichoz, most találtam rá. Rendszeres használója vagyok a Jóskönyvnek már jó régóta, és a minap felfedeztem vmi újat: másra is rá lehet kérdezni, hangulatára, lelkiállapotára pl. és meg is kapom rá a választ. Döbbenet volt az a felfedezés használata óta, h tényleg mindig igazat mond.
Van vmi viszont, amit nem tudom, h lehet-e. Feltettem a könyvnek egy kérdése arról, h vki hány éves, és kaptam is rá jelet (változót), de persze nem értettem, csak tippem volt. Tovább mentem, és feltettem olyan emberekkel kapcsolatban, akiről tudtam. Persze, nem tudtam zöld ágra vergődni a jelekből. Lehet, h butaságot csinálok, de lehet, h nem? Végül is lehet a kuáknak száma? Ha igen, akkor lehet, h összeköthető a számmisztikával? Próbáltam a kuákhoz lételemeket rendelni, és azok számértékét. Szóval próbálkoztam. Szerintetek érdemes ezzel próbálkozni, vagy ezek megválaszolására a könyv nem képes? Van-e a kuáknak számértékük, mert akkor elvileg mégis lehetséges.
Leírom egy-két tapasztalatom a könyvről,mert itt ugyanúgy tévedésekbe lehet esni mint a Bibllia értelmezésénél:
- A könyv mindig igazat fog mondani!Ez alap!Csak akkor lehet hiba ha nem emlékszel mit dobtál(Ez rossz jel!Gondold meg alaposan a kérdésedet.)
- Becsüld meg a könyvet.Kezeld szentként.És fogadd el hogy vannak csodák.(Egy új világkép kell ehhez a könyvhöz.)
- Ha leülsz jósolni,előtte hosszan meditálj a kérdéseden.Sokszor nem is szükséges jósolni, benned van a válasz.
- Szuggeráld bele a pénzérmékbe a választ.
- Figyeld a körülményeket.Pl.megzavarnak,vagy elgurul, elveszik a pénz,ennek mind jelentősége van.
- Ha elmegy a kedved a jóslástól, vagy nem vagy elég ihletett állapotban, sose jósolj.Inkább várd ki az idejét, vagy felejtsd el a kérdést.
- Amennyire hiszel a kérdésedben,olyan fontos választ fogsz kapni.
- Volt hogy kétszer tettem fel egy kérdést mert nem hittem a válaszban.A másodikat elfelejtettem.(talán nem véletlenül)Sose tedd fel kétszer ugyanazt a kérdést.
Elnézést, hogy csak most reagálok az általad írottakra, de az elmúlt héten nem voltam gépközelben. Amit a közösségi létről írtál, tökéletesen igaz.
Megértem, hogy nyugtalanít az állandó változás, de azt hiszem, ez ellen semmit sem tehetünk. Idegenek vagyunk a földön. Állandó honvágy gyötör valamennyiünket: az Istenhez való vágyódás. Lelkünk mélyén mindannyian abba a „Teljes Változatlanba” szeretnénk visszatérni, melyből valamennyi változó jelenség árad.
A sűrű, anyagvilág maga a változás. Minden egyes lény, csillag, atom fűszál, virág és csillagrendszer állandó változásban él. Nincs más, csak változás – mondják a kínaiak. Az ő szavuk a változásra a Ji, mely azt jelenti: változás, baj, könnyűség gond és nyugalom. Ők a változásban valamennyi eshetőséget látják.
Legyetek átmenők – mondja Jézus. Ha megfeledkezünk valódi hazánkról, ha öntudatlanul belemerülünk életünkbe, ha az állandó változás világában mindennapi diadalainkhoz, földi örömeinkhez kötődünk, ha életünket a minket körülvevő múlandó világ határozza meg: elbukunk. Ha nem ragaszkodunk még saját életünkhöz sem: beteljesíthetjük sorsunkat.
Erre tanít a Ji-king 56 jele; az Átutazó.
Van kiút! A megoldást azonban nem a magunk köré álmodott világban kell keresnünk.
„Van valami, mely változatlan –
Mindennek lényege ez a változatlan –
Ha minden esetlegességtől mentesülök;
nem marad belőlem más, csak a változatlan.”
Hazatérek!
Nehéz az igazi közösség jellemzőiről irni, de Hamvas Béla gondolatai alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az igazi közösségben az ember szabad, mennyire szabad? csupán annyira mint a madár, önfeledt és szárnyal és nincsenek terhei.
Az igazi közösség ott van ahol a szabadság van. Noha Hamvas szerint a rossz enyhít a terheken, de ez szerintem inkább az egyéni útra vonatkozik. Az egyéni út, vagy "látomáskeresés" vagy "nágua" vagy Gilgames útja ahogyan én neveztem el. Gilgames ott bukik el, ahol az egyéni felismerést felváltja a közösségi, viszek belőle másnak is, hogy ő is részesüljön abból amit kiharcoltam. Nos itt kezdődnek a bánatok, a tragédiák, az egyéni út sohasem közösségi szerintem csak akkor vagy legfőképpen akkor válik azzá, ha az ember a saját elveszettségéből kiemelkedik, és önmagán keresztül mint legfőbb evidens valóságon keresztül emeli ki a létet a megváltatlan állapotából. Ehhez kap felsőbb segítséget és bukását éppen az okozza, hogy kivülről akar megoldani egy belső helyzetet.
A közösségre visszatérve egy hindu vagy vaisnava könyv címe is eszembe jutott
"Az igazság szabaddá tesz" A kút viszont érdekes körül van zárva, behatárolt,
különben szétfolyna, gondozást igényel. De meg van benne az arány, nem adhatunk neki túl sok gondozást éppen akkora a kerülete amekkora, tehát zárt
az égfelé azonban nyitott ,határtalan, az égi erők szabadon áramolhatnak
az emberek irányában azonban korlátolt. Természetesen ezek csak elgondolások,
nem sikerült kibogozni ebből, hogy most mikor mi lehet a jó, és talán nem is fontos ez.
Egy valami viszont nem tud megnyugtatni a Ji -Kingben és az az állandó változás.
Néha kiúttalanságnak érzem, sors-panelek váltakoznak és nem látni bennük
igazán a célt, hogy mindez miért? Miért kell a lélek sötét éjszakája és miért nem
inkább az önfeledtség? A szabadság? Lehet, hogy a megoldás az egyéni és a közösségi közötti viszonyban rejlik, számomra rejtély. Szóval vegyünk egy példát,
kútat vagy élőlényt gondozom, szeretetet, időt adok neki és egyszercsak elpusztul
és miért? Ugyanazt érzem, mint az Asztrológiában, váltakoznak a dolgok, de
nincs belőle kiút, ha nem is kiút de olyan megoldás, amely van. Ezért számomra,
sokkal közelebbi és valósabb világ máramennyire valós lehet a görög mitológia. A sors, a mitológiában nem nyer bölcs uralmat, sőt az ember erkölcsileg felülemelkedik
rajta noha nem tudja igába fogni. A labirintus az igazi világszimbólum, kellős közepén a Minotaurusszal. Diadém és Ariadné fonala, a segítő fény. Micsoda megváltás misztérium, olyan sötét helyen zajlik mindez ahová Ariadné a fény is
csak lopva büntetéstől v következménytől tartva teszi be a lábát.
Nos visszatérve a téma elejére, Hamvasnál a barátság az igazi közösség a létben
létezik, és nem a zavarodottságban a lefokozottságban a turbában történetiségben
életben hanem a létben. Kinek kinek az élete folyamán, megadatik, hogy
visszatalál valahogy a forráshoz, már ez sem tudatos, csak valahogy, igazán jót tesz, és megszünik a karmikus könyörtelenség, ma már ezt isteni adománynak , jósorsnak, tekintjük. Noha valaha ez a létállapot volt vagy lehetet a természetes.
Csak írásban, és magammal vagyok ilyen kérlelhetetlen. A "papírom" nem bírja el a féligazságokat. Fekete és fehér.
A hanyatló korunk, a vaskor valóban nagy próbatétel, de Önmagában az, hogy valaki spirituális utat választ még nem erény. "Az ember semmit sem vehet, ami nem a mennyből adatik." Minden erényük és rosszra való hajlamunk égi adomány. A mi felelősségünk, hogy megvívjuk a csatáinkat. Akár az életünket is fel kell áldoznunk, hogy a sorsfeladatunkat megoldhassuk. Minden élethelyzet addig kísért, amíg túl nem jutunk, felül nem emelkedünk rajta.
Abban természetesen tökéletesen igazad van, hogy az életünk közös vállalkozás. Minden pillanatunkban számtalan emberre hatunk, s ugyanannyian hatnak ránk is. Azonban minden hiteles hagyomány azt tanítja, hogy a végső csatát egyedül kell megvívnunk, még egy igazi MESTER, még ISTEN sem segíthet. Az utolsó pillanatban Jézus is magára maradt.
Huh, hát ha ebben hiszel, akkor természetesen igazad van.
Csak egy két aspektus had említsek, hanyatló korunk vége felé. Nos ténylég úgy látszik, hogy a társadalom, az emberiség egy egyre anyagiasabb úton halad, de egy nagy előnye, hogy akiben kicsit is van hajlam a spirituálisabb lehetőségre, az hamar elkezd kutakodni, valami más felé ez erős kontraszt hatására.
Miért ne tanulhatnánk más kárából? Muszáj átélnünk mélységes katarzisokat a megoldásig? És honnan tudod, hogy nem volt még dolgod adott szituval? Talán csak nem ebben az életedben.
Garantálom Neked, hogy a környezetedből egyetlen olyan személy sem hiányzik, aki adott viszonyaid függvényében, ne tudna a fejlődésedben közreműködni. Talán nem úgy kezd hozzád beszélni, hogy “bizony mondom néked”. Talán nem is beszél, csak tesz. Az meg, hogy hiányzik belőlünk a tisztelet, végül is kin múlik? Honnantól kezdünk el tisztelettel lenni - minimum egy Buddha kell hozzá?
Ha olyan szinten fogsz járni, hogy ehhez már egy Buddhára, Krisztusra van szükség előbb utóbb az is ott lesz meglátod. Csak ne becsüld alá az embereket, a környezeted.
PL.: azt mondják megvilágosult lények, néha álruhában beavatkoznak az emberek életében, akinek arra van szüksége, gyakran visszataszító külsővel, mint koldusok, stb. Sose tudhatod, mikor találkozol egyel. :-)
Lehet, hogy túl sarkosan fogalmaztam, de Lao Ce, Buddha, Jézus után, már nem aggatom könnyen a MESTER titulust. A Mester Léleklátó. Nem csak a világot ismeri, hanem azt is, akit tanít. Nem a jó és rossz tulajdonágait listázza, de képes beleélni magát a helyzetébe. Ezt szó szerint értsd.
A mostani idők az egó rémuralmát hozták, s ez alól még a legjobb szándékú törekvők sem vonhatják ki magukat. Mi, tanítványok nem vagyunk képesek az őszinte alázatra. Maximális odaadás nélkül azonban nem működik a dolog. Ezért talán hiábavaló is lenne az élő mesterek jelenléte. Tul sok a dac, az ÉN jobban tudom.
Mások jóságában gyönyörködhetünk - ez sem kevés - de nem más példáján, csak saját kárunkon tanulhatunk. Saját keresztünket kell felvennünk. Ott lehetünk jobbak, többek, ahol újból és újból nagyon fáj. Ahol nem megy, ahol szenvedünk, ahol majdnem belehalunk. De mégis, újra és újra megpróbáljuk. Nekimegyünk, egyre mélyebbre zuhanunk. Úgy érezzük itt, a vég. Még Isten is elhagyott. " A lélek sötét éjszakája."
S akkor megérint egy kéz. Isten keze. Eláraszt a szeretet. Napunk felragyog.
Szia!
Igen abban mindenképp egyetértek, hogy egy embert legjobban cselekedetei tükröznek.
De hogy nem lehetne hiteles mestert találni…hát nem tudom. Ha megnézem a kollégámtól is csak tanulhatok, milyen korrektül bánik az ügyfelekkel (ez ritka itt), vagy az albitársam egotlansága is példaértékű számomra. Ha anyám szó nélküli áldozatkészségét csak félig meg tudnám valósítani életemben! :-) és stb. És Csöpel lámáról még nem is beszéltem. Azért akadnak példa értékű törekvők, akikre érdemes figyelni. Hibái is akadnak mindenkinek.
Ha azt mondom: önmagamon dolgozok egyre komolyabban, avagy saját mesteremmé próbálok válni - számomra ez egyáltalán nem egyenértékű azzal, hogy elfogadom az „én” és a külvilág dualitását és ebben inkább magamat választom. Úgy gondolom az „én” határai, nem csak a test alkotórészei, hanem ezen kívül még cselekedeteink, gondolataink hatásai is egymásban keresztül és kasul, kinyomozhatatlanul, újabb és újabb hatásokat, reakciókat keltve.
És bár „megdöbbentő felelősség nehezedik ránk”, mégis olyan közel állnak hozzám a felhőtlen, könnyed percek, meg a viccek is, amikor ezt nem is érzem ;-)
Üdv!
Keresd a tiszta forrást - már amennyire lehet. A mai korban nem léteznek, nem is létezhetnek hiteles élő mesterek. " Mester az, aki meg tudja csinálni azt, amit tanít."
Nincs tehát más választásunk, mint saját mesterünkké válnunk. Nem létezik már közösségi megváltás.
Az ember Önmaga életműve.
</P>
Mindannyiunknak elsősorban saját életünkkel kell elszámolnunk. Csak amit a hiteles hagyományból sikerült átélten megvalósítanunk, adhatjuk tovább azoknak, akik már KERESNEK. Az emberek egyébként nem tűrik, hogy megzavarjuk őket tönkremenésükben.
A Jóskönyv csodája abban áll, hogy a mindennapi életben segít helyes döntéseket hozni. A sorsunkat, életünket pedig naponta, folyamatosan teremtjük, tehát megdöbbentő felelősség nehezedik ránk minden egyes másodpercben. Igen-nem. A polaritás drámája dúl minden pillanatunkban. Minden egyes döntésünkkel egész életünket átírjuk. Nem csak a jövőt! A múlt történései más fényben ragyognak minden ezredmásodpercben. " Az Én Atyám folyamatosan munkálkodik."
Lassan három éve beszélgetek a Ji-kinggel nap mint nap. Sosem téved. Velem előfordult :-) Ahhoz, hogy jobban megismerjük, célszerű a kapott jósjeleket, a kérdést és saját értelmezésünket is lejegyezni. Számtalanszor érezhetjük úgy, hogy csak ez lehetett a válasz, de évek távlatából, mikor már sikerült a problémát megoldanunk - mikor már felülemelkedtünk rajta - ezernyi újabb részletet találhatunk benne.
