ezért ezt tekintem irányadónak, bár pletykák szerint az amatőrök részére szélesebb sáv áll rendelkezésre. Aki többet tud róla, ne tartsa vissza magát! PSE!
Mire is jó ez a sáv? Mivel elég keskeny, nem igazán népszerű. A sávra versenykiírás is tilos, így a DX-erek is kerülik.
Viszont terjedés szempontjából kedvező, hisz éjjel-nappal közel azonosak a terjedési viszonyok és adottak a rövidtávú RH összeköttetések - NVIS - lehetőségei is.
Annak idején amikor a MRASZ megkérte a sávra kísérleti engedélyt, igazából nem készültek az amatőrtársak kimondottan NVIS antennával, a meglévő antennaparkjukat használták a QSO-kra. De ezzel semmi gond, a rövidtávú terjedés igazolódott.
Ezen felbuzdulva megkezdtem a kezdeti lépéseket, tegnap megcsináltam az aluláteresztő szűrő deszkamodelljét, mint prototípust. Elég kezdetleges eszközökkel és módszerekkel dolgoztam, sőt még tévesztettem is. Az 1nF-os kondi, ami a képen látható, ki lett cserélve 170pF-osra, mert elcsesztem az első számítást.
Miből indultam ki? Mivel a 60m-es sávra elég gyér leírások vannak a neten - szinte nincsenek is -, ezért ebből indultam ki:
Egyszerűen a 40m-re és a 80m-re megadott induktivitások és kapacitások középértékét vettem, ami a kövekzeőképpen alakult:
C1= 640pF
C3= 976,5pF
C4= 145,6pF
C5= 976,5pF
C7= 640pF
L2= 2,01uH
L4= 1,825uH
L6= 2,01uH
A kapacitásértékek nem voltak tarthatók, ezért azokat több kondenzátorból válogattam össze és kimértem. Az induktivitások nem jelentettek gondot, lévén, hogy van induktivitásmérőm és a tekercsek állíthatók, hangolhatók. Így kompenzálni lehetett a kapacitások eltérő értékeit is.
Maga, a prototípus:
és amiből van:
Az egyik Terta T426-os rádióm hullámváltója. Ezt szétbombáztam még jó rég, hogy a másikhoz legyen alkatrész.
A forrás:
Ennek a kimenetén AM jel van, tehát a vivő jelenlétét lehetett mérni. Hogy mivel? Az SDR-rel. Aztán egy kis félméteres dróttal az SSR-1 vevővel. A felharmonikus frekvencián nem mérhető és nem hallható szinte semmi. Van egy apró kis tüske, meg egy pici sistergés.
Természetesen a mérést meg fogom ismételni, de csak a végleges változaton, modulált jellel egy 50Ohmos műterhelésen. Is!
Az észrevételeket, kritikákat és tanácsokat elfogadom. Köszönöm szépen előre is!
Valami miatt, nem megalapozatlanul, újra előtérbe helyezték és korszerűsítették a hosszúhullámú tengeri navigációs rendszereket. A valami alatt azt értik, hogy a műholdas rendszerek a kis jelszintek miatt támadhatók, másrészt légköri jelenségek is a használhatatlanságig befolyásolhatják a működésüket.
A hosszúhullámú kommunikáció mellett ma már minden rövidhullámú technikájukban használják az NVIS készségeket, akár telepített, akár mozgó állomások esetén. A holtzónát olyan mértékben sikerült leszűkíteniük, hogy 1-2 km-től 80-100km-en belül is biztonságos átvitelt értek el. Nem kétséges, hogy az antennatechnika mellett nem csak beszédátvitelre törekednek, hanem a keskenysávú digitális adásmódokra is. És persze a keskenysávú analógra is, lásd CW adottság beépítve a legtöbb rövidhullámú készülékükbe.
De nem volt ez másképp régen se és ezért ne menjünk Amerikába! A Varsói Szerződés csapatainál rendszeresített R-142 rádióállomás is képes volt a keskenysávú adásmód mellett NVIS összeköttetésre, lásd a "szőnyegporoló" antennát - más néven zenit - a kocsi tetején. Ez bizony akkoriban a rádióelektronikai harc egyik eszköze volt, amivel meg lehetett kísérelni a az ellenség által alkalmazott frekvencia lefogás esetén rádiózni. Ez a gyakorlatban is igazolódott, amikor egy R-140-es állomás volt a zavaró, mégis sikerült azzal a picsámnyi kis 40W-tal és a "szőnyegporolóval" összeköttetést létesítenünk. Igaz, csak rövid időtartamokra, amíg az ellenség pontosan fel nem derítette az adási frekvenciát. De addigra mi már a frekvenciatáblázat használatával rég más frekvencián forgalmaztunk. Az egyik eszköz a keskeny sáv mellett a rövid üzenetek alkalmazása. Ha valaki ismeri az akkori harci híradó eszközöket, akkor beugorhat neki a TDR-72 kódtáblázat. Egyszerűsítve, ezt úgy állítottuk össze, hogy a négyzetekbe kifejezéseket írtunk és egy hosszú kifejezést másodpercek alatt el tudtunk küldeni egy háromjegyű kóddal. De ebben lehetett akár a QSY is, aminek a kódja pl. 123 volt és a frekvenciatáblázat alapján a napszaknak megfelelő frekvencián forgalmaztunk tovább.
Szóval a mindenek felett álló hájper digi technika mellett is vannak jól használható módszere, persze, ha a személyzet megfelelően képzett, az meg nem baj, ha még rádióamatőr is.
Nem tudom, abban az elmaradott Amerikában Harrisék miért ragaszkodnak az analóg rádiótechnikához és azon belül is a morzéhoz? Talán még nem fejlődtek fel a mi világelső digitális színvonalunkra - ja, hogy rádiót azt nem gyártunk? bocsi! -.
Persze, a cseheknek is az váltotta az öreg energiazabáló és 30 kilós rádiót. Már szilicium tranyók is voltak benne! Érdekes volt az R860 is. Adócsőnek GU17. tranzisztorok, szubminiatűr csövek a nagyfrekis részekhez.
Vadászok, de nem találok R842-t. Ez egy rövidhullámú fedélzeti rádió volt. Távkezelős, beépített antennatunerrel, egész rövid huzalt is le lehetett hangolni. Sok féle R-xxx rádió kering a piacokon, de a 842 ritkaság. AN-2-be és KA-26-ban is volt. Olyan finommechanikai remek volt a kettős gömb variométer az antenna illesztőben, hogy öröm volt nézni. Minden ezüstözött és teflon. A "csatornák" mechanikus memóriákba kerültek, mindent motorok vittek. Akkoriban a messzi repterekkel még rövidhullámon tudtak beszélni.
Még az 1970-es évek elején 144 megán AM-ben ment a rádiózás. Az E88CC volt a mindenes, bírta a gyötrést. A proli GU-50 et erőszakolt meg erre a frekire, a burzsuj QQE06/40-el tolta. Plusz a 40 Wattos BEAG (EAG?) csöves erősítő modulátornak.
