Köszi az infót a jelenlegi helyzetről. Ezek után azt mondom, hogy szombaton csak az jöjjön a Szigetfutásra, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja...
Sajnálom, hogy még mindig nem jobbak a körülmények, hanem rosszabbak. Mi futás szervezők nagyon vártuk ezt az utat. Nem elsősorban a szombati rendvény, hanem a hónap közbeni edzések miatt. Várjuk ki a végét, én még reménykedem.
Az viszont tényleg jó hír, hogy el lehet egymás mellet futni.
Tegnap végre nekivágtam a külső körnek de egy kör után elkezdtem hirtelen meggondolni a szombati hendit. A pálya helyenként futhatatlanul puha viszont körülötte friss kavicsot szórtak le amitől ott se nagyon lehet futni. A szállodáknál áll a bál, máshol viszon a sok gyalogos. Tegnap többekre ráparancsoltam, hogy ne a futóúton andalogjanak egymásba fonódva de sikert keveset értem el. Kivéve akkor amikor fellöktem valakit aki minden áron el akarta állni az utam.
VISZONT: elfér egymás mellett két ember és lehet előzni. Picit figyelni kell és minden OK.
De sajna annyira nyomasztott a tegnapi kör, hogy a budai oldalon lévő aszfaltnak is tudtam örülni. A második körömet meg már középen csináltam. Kár érte.
Szerintem kár volt ezért az útért szétgányolni a Szigetet. Ez most tök használhatatlan, ráadásul biztos egy csomó pénzbe került. A vége meg majd az lesz, hogy a futók átszoknak a központi útra...
Ők általában külföldiek, vagy vidéki családok, akik kijönnek megtekinteni a Margitsziget látványosságait. Szerintem pont ők azok akik egyszer járnak ott, nem várhatjuk, hogy alkalmazkodjanak a futókhoz.
Én a futókra gondoltam, ők segíthetik egymást, amennyire lehet.
Azt el sem tudom képzelni, hogy mit csinálsz ilyen esetekben... De tudjuk, hogy ez egy zsúfolt város, itt élünk, és nem nagyon vigyázunk egymásra. Miért pont a Szigeten lenne másképpen?
Szombaton mindenesetre lesz futás kicsit nehezített körülmények között. (Vagy jégeső, vagy szélvihar, vagy homokvihar lesz. Árvíz most nem várható. Lehet, hogy óra nem lesz, lehet, hogy út sem, lehet, hogy mi magunk sem leszünk, de a megszállottak szerencsére futni fognak.)
Engem az szokott zavarni, ha úgy jönnek velem szemben gyalogosok többen, hogy elfoglalják teljes szélességben a járdát, látnak engem, de mégsem nyitnak nekem utat.
Azt le sem merem írni, mit szoktam ilyenkor csinálni...
Sajnos, ez igaz.
De ha egymás mögött futunk akkor "n" százalék esélyed van, hogy a másik mellé érsz, ha viszont szemből jön valaki, akkor ez az esély 100 százalékra nő! Szóval legalább az irányt be kéne tartani (és arra futni amerre az irány van - szabadon idézve egy híres szerzőt), mert akkor csökken a találkozás esélye.
A másik ajánlott lehetőség: Fussunk éjjel kettőkor, kicsi az esélye, hogy valakit le kell előznünk.
A Szigetfutásban az a szép, hogy mindig van egy megoldhatatlan probléma, amit közösen megoldunk.
Aki esetleg nem járt kint mostanában, annak jó tudni, hogy végre nyitva van az Uszoda előcsarnokában a mosdó, és többé-kevésbé körbe lehet futni Szigetet.
Az új út viszont egy-két helyen nagyon puha és ha hirtelen le kell lépni róla, akkor nem árt a bokánkra vigyázni, mert mellette egy durva murva van.
Ki kéne rakni, hogy melyik a futóirány, mert ha valaki szembe fut a többséggel, akkor garantáltan nem fér el. A futóút szélességét egy emberre méretezték.
engem kicsit idegesít néha, hogy zenél.
naggyon szépen fel lett újjítva a szökőkút, de nekem ennyi elég is lenne. szvsz sokkal jobb csak a vízcsobogást hallgatni (egy-két kivételtől eltekintve (c:§).
ennél már csak az gázabb, amikor a zenélő kút elkezd beszélni...
Sziasztok,
Mifele zenek szolnak mostanaban a szokokut kornyeken? A hetvegen mintha a Feher haju lany c. kinai opera egyes taktusait veltem volna felfedezni mikozben a kozelben elkocogtam. :-)
Ezzel a nem épp rózsás képpel zárt az előző fejezet:
A sziget fejlődése holtpontra jutott.
A bérlőtársaság játékkaszinóra alapozott tervei nem váltak valóra, a részvényesek többsége elhagyta a vállalatot. A bérleti szerződés -a hibásan egyoldalú fejlesztési irány és a kikerülhetetlen történelmi esemény okozta helyzet miatt- nem válthatta be a hozzá fűződő reményeket.
Az új vezetőség
A negyedik rendes közgyűlésen bejelentették, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tárgyalásokat kezdett a részvénytársaságba való bekerüléséről. Ezzel párhuzamosan a szigeti vezetőség megszüntette kapcsolatát a rosszemlékű Általános Forgalmi Részvénytársasággal. A régi vezetés kicserélődött, lassan a Kereskedelmi Bank kezébe került a részvények többsége.
Az ötödik közgyűlés hivatalosan is szentesítette az eddig háttérben folyó tárgyalások eredményét. Az újonnan megválasztott igazgatóságba bekerült többek között dr. Stein Emil, a Kereskedelmi Bank igazgatója. Az egykor oly aktív kisebbség most sem hagyta szó nélkül a titkos, és szerinte szabálytalan megegyezést. Feltárták, hogy minden külön értesítés nélkül a Bank megszerezte a szigeti társaság részvényei közül a Walla Rt., az Általános Forgalmi Rt. és az egykori Ritz-érdekeltség tulajdonában lévő részvényeket. Kifogásolták a Bank önhatalmú intézkedését, amellyel a Közmunkatanácsnál a 6 milliós jelzálogkölcsönt 11 millióra akarták emeltetni.
Egyfelől jogosak voltak a kisebbség kifogásai a titkos, s részben szabálytalan részvényvásárlással kapcsolatban, másfelől a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank gazdasági ereje a sziget fellendítését eredményezhette.
Ünnepélyes ígéret hangzott el a szerencsejátékra alapozott tervek végleges elvetéséről. Stein Emil kijelentette, hogy „a Kereskedelmi Bank célja: tőkéje gyümölcsöztetése mellett a Margitsziget kifejlődését elősegíteni, elsőrangú gyógyhelyet,
kellemes szórakozóhelyet teremteni a szigetből, hogy abból a főváros közönségének kellemes üdülőhelye, az idegenforgalom egyik legjelentősebb tényezője váljék”. A cél elérésének érdekében a szerződő felek harmonikus kapcsolatát és közös megértését szorgalmazta. Alapvetőnek tartotta a bérleti szerződés módosítását.
A Közmunkatanács és a társaság viszonya valóban javításra szorult. Ezt a bérbeadó is elismerte. Ennek érdekében tárgyalások kezdődtek a bérleti szerződés módosításáról. 1918 októberének kisebb-nagyobb ügyei a Tanáccsal való kapcsolat és a háborús viszonyok rendeződését mutatták. A társaság megbízta a szigeti útjavításokkal az Államépítészeti Hivatalt, megszüntette a szigeten rendezett Hadikiállítást; engedélyezte Molitorisz Gyula szigeti felügyelő lakásának átépítését.
Az őszirózsás forradalom
A forradalom utáni első igazgatósági ülés tükrözte a megváltozott helyzetet.
A fővárosba irányuló beözönlés igénybe vette a szigeti Nagyszállodát is; a vezetőség örömmel konstatálta a 80-90%-os kihasználtságot. Újabb egy évvel meghosszabították a felső-szigeti vendéglős bérletét egy új kitétellel:
„Kötelezettséget vállal a bérlő arra is, hogy az alkalmazottak ellátásáról a jövőben nagyobb figyelemmel fog gondoskodni.”
A harctérről hazatérő dolgozóikat minden feltétel nélkül visszavették. 1919 januárjától a szigeti tisztviselők, alkalmazottak és munkások immár kollektív szerződéssel rendelkeztek. A részvénytársasági alkalmazottak által tervezett „Margitszigeti alkalmazottak beszerzési csoportja” számára max. 50.000 korona forgótőkét engedélyezett az igazgatóság.
A forradalom győzelme után tehát egyértelműen javult a szigeti tisztviselők, munkások helyzete.
A létesítmények ügye is jól haladt: befejeződött a kocsiútjavítás, megkezdődtek az alsó-szigeti kávéház helyreállítási munkálatai.
A vezetőség magabiztosságát az időközben lezárult bírósági eljárás ítélete sem ingathatta meg. A bíróság megállapította, hogy befektetéseknek tüntettek fel az Közmunkatanács által el nem ismert beruházásokat; az Ált. Forg. Rt tételeit értékükön felül szerepeltették, és a társaság részvényeit szabálytalanul vásárolták meg. Ezek alapján a bíróság megsemmisítette a Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt. 1913. és 1914. évi üzleti mérlegeit. (Budapesti Törvényszék ítélete)
Az igazgatóságot azonban sokkal inkább érdekelte a Központi Lakáshivatal által rekvirált Kisszálloda, az igazgatósági épület, valamint a sziget több bútorozott lakásának sorsa.
Megbízták az időközben ügyvezető igazgatóvá választott Kallós Istvánt, hogy tekintettel a sziget gyógyhelyjellegére, a Lakásügyi Tanácsnál járjon el. Kallós tevékenysége szociáldemokrata ismeretségei ellenére sem járt sikerrel.
A Közmunkatanács szorgalmasan küldözgette felhívásait, hol három tűzcsap létesítése, hol a szükséges épületjavítások ügyében.
Az 1919. február 1-jei tanácsülésen Polónyi Géza FKT elnöknek váratlanul búcsúznia kellett székétől.
A főváros közigazgatási szervezetének ideiglenes módosításáról szóló 1919. évi VII. néptörvény 9.§-a megszüntette a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, és kimondta, hogy a Fővárosi Pénzalap összes vagyona, beleértve a Margitszigetet is, a főváros közönségére száll át.
Az 1919. január 29-i hatállyal életbe lépő törvény furcsa helyzetet teremtett. A szigetet bérbeadó szervezet megszűnt, a bérbevevő tovább működött. A szigeti részvénytársaságot nem oszlatták fel, működését sem szüntették meg.
Új bérlőt kapott az alsó-szigeti trafik; 15.000 koronát költöttek a lóvasút javítására. A nyári idény kezdéseként április 15-én tervezték megnyitni a Nagyfürdőt.
Annak tiszteletére, hogy újból elindult a topic, bepótolom a szigettörténeti szeminárium hiányzó anyagát, hiszen az -általam kihagyott- májusi szigetfutás tiszteletére nem írtam semmit...
Nemtom miért éppen most, de eszembe jutott, hogy pár napja Chino említette ezt a topikot.
Értelmes hozzászólással most nem tudok szolgálni, így kerestem a képeim között egy (szerintem) tipikus Margit-szigetest:
Néha nagyon fura dolgokat lát az ember a Szigeten. Tegnap két srác komoly tempót futott előttem és mindkét kezükben egy egy doboz sör volt. Nem csak valahová szaladtak vele, egyértelműen edzettek.
A múltkor pedig láttam egy párt együtt bicegni. Mindkettőjüknek el volt törve a jobb lába és mindkettő térdig be volt gipszelve. Véletlen? Vagy így ismerketdtek meg? Fura.
