Keresés

Részletes keresés

csg65 Creative Commons License 2017.10.26 0 0 64100

Pont "jókor" volt fórum karbantartás, de a heyjoe-n már rég fenn van a végeredmény és azóta lehet tét nélkül is próbálkozni (http://heyjoe.hu/okt/oldal/nemverseny.php).

A mai verseny tényei: 21 játékos (ebből 4 versenyen kívül).
Mai érmeseink:
 1. Eusebius 5000 pont
 2. izsolt 4867 pont
 3. Jesper 4672 pont
Gratulálok a dobogósoknak!

Előzmény: Csuhás (64098)
csg65 Creative Commons License 2017.10.26 0 0 64099

Csak nem a Nagymester, aki 255-ször játszott 5000 pontos meccset? Akkor most már az Alföldön is ismer minden bokrot?

Előzmény: Pulmy (64095)
Csuhás Creative Commons License 2017.10.26 0 0 64098

Gábor késik az eredménnyel, de tét nélkül azért lehet nézegetni a verseny képeit: https://heyjoe.hu/okt/oldal/nemverseny.php

Előzmény: Csuhás (64097)
Csuhás Creative Commons License 2017.10.26 -6 0 64097

Írtam már itt, hogy újra a kék középső részéről válogatok, hogy több túrázónak legyen esélye a dobogóra.

Előzmény: csg65 (64094)
kohászkék Creative Commons License 2017.10.26 -13 2 64096

"Hegyek ormán az őszi szél,
Régmúlt dicsőségről mesél,
Rákóczinak dicső kora,
Nem jön vissza többé soha..."

 

Vagy talán egy picit mégis?
Nemrég egy hétvégét töltöttünk a Zemplénben, azon belül is Regécen. Ennek kapcsán gondolkoztam el azon hogy mivé is lett ez a kicsiny falu, mióta először, 2008-ban itt jártunk, első kéktúránk során.
Első alkalommal egy végtelenül bájos, autentikus, de csendes és kihalófélben lévőnek tűnő kis falu képe tárult elénk, akkor azon gondolkoztam hogy miféle csoda is kéne ahhoz hogy Regéc megmeneküljön a végső pusztulástól?
Bevallom semmi nem jutott az eszembe, és nem is fogadtam volna nagy összegben arra hogy bármi pozitívum bekövetkezik a közeljövőben a Zemplén ezen kis településének életében, és persze ne hagyjuk ki a közeli Mogyoróskát se, ugyebár "Mogyoróska, Regécke, jaj de nagyon szegényke" testvértelepülések.
Aztán 300 év elteltével Rákóczi ismét segített... Egyébként nem ismerek még egy olyan vidéket az országban ahol egy régen élt történelmi személynek ekkora kultusza lenne mint Rákóczinak máig van a Zemplénben! Nem csak Regécen, mindenhol.

 

Regéc, Óhuta, de lehetne Mogyoróska, Fony, Arka, és még sorolhatnám hol láttam ilyen dolgokat.

 


Na, de ugyebár a fejedelem önmagában ma már nem lett volna elég ha nincsen egy agilis, tenni akaró, és tudó polgármestere Regécnek és egy olyan csapat amely szívügyének tekinti a vár sorsát. Rákóczi emlékeinek felkarolása kapcsán munkahelyek jöttek létre a faluban, és fent a várban is, a belépőjegyet is árusító kis ajándékboltban, ahol szép emléktárgyak, füzetek, könyvek és üdítő is kapható, továbbá kétféle bélyegző a kéktúrás füzetekbe.

2008 október, -2014 december, -2015 július (toronydaruval), -2017 szeptember


A vár részben felépült, kiállítások vannak benne és a faluban lévő látogatóközpontban egyaránt. Mi más lenne a kiállítások címe, mint:
"Gyermek a várfalak közt, II. Rákóczi Ferenc gyermekkora"
Iszonyú munka volt, és komoly pénz, de ha a falu életben marad ezzel akkor mindenképpen megérte. Mostanában a szálláshelyeken nehezebb foglalni, diáktábor, régésztábor is volt a nyáron Regécen, szigetszentmiklósi, győri diákok jöttek el az ásatásokra, napokra, hetekre. Egyszóval: valami beindult, élet költözött Regéc környékére!
A faluba több család költözött, gyerekekkel, például a Csobogó vendégházból vendéglő lett, ezt is egy család csinálja, és amire még emlékszem a szállásunkként szolgáló Bakos porta melletti házból is gyerekzsivaj jött elé reggel.

2011-ben, és 2017-ben a Csobogó Vendégház/Vendéglő


Egy szó mint száz: jó volt ezt látni, és ha még hozzáteszem hogy Regéctől nem messze feltártak egy eddig szinte ismeretlen Pálos kolostort akkor még bizakodóbban nézhet Regéc (és a szomszéd kis falvak) a jövőbe. Nagyon bízom benne hogy ezek a kis települések megmenekülnek, magukra találnak végre. Rájuk férne.

 

Pulmy Creative Commons License 2017.10.26 -13 0 64095

Úgy hallom van egy újabb Kék Körös ;)  Innét is gratulálunk!😀

Előzmény: csg65 (64094)
csg65 Creative Commons License 2017.10.26 0 0 64094

Olyasmi, a múltkor a tagtársak kifogásolták, hogy túl sokat válogatott az akkori felelős a keleti végekről.

Előzmény: kohászkék (64090)
kohászkék Creative Commons License 2017.10.26 -13 0 64093

Nyugodtan gyere ám szombaton, ha van kedved, épp mondtam T.SZ.-nek hogy nekem pont meg fog felelni az a tempó amit te fél lábbal is diktálni tudsz! :-)

Előzmény: donjuan1984 (64091)
Pulmy Creative Commons License 2017.10.26 -13 0 64092

 A Scherg Lőrinc kilátónál jártunk. A kérdésem a nyomvonal és jelzés "történészekhez" az OKT mikor került át a mai nyomvonalra a Farkas-Erdőben. Mert a kilátóhoz menet egyszer a Khrszt-keresztezték a K- jelek ,és egészen jól követhetőek voltak. Gondolom Káldot kötötték össze a Hidegkúti Eh-al. Akkor a Lajos bükköket és az  Avasi-tölgyet gondolom nem   érintette az OKT.

 

  

 

    

 

 

 

 

 

  Ezután elmentünk a Hidegkúti eh-tól a Mária Terézia-forráshoz,a térképeken Terézia-kút,de a helyiek Trézia-kútként hívják. Nagyon szép helyen látható a most száraz forrás,de kéktúrázáskor nem ésszerű elmenni oda,mert a kitérő több mitn 4 km,oda.vissza. De van kötünk aki ismer oda rövidebb utat is :D

 

donjuan1984 Creative Commons License 2017.10.26 0 2 64091

Ne súgj még tart a verseny! :) Amúgy ez az infó jutott eszembe későn :)

Előzmény: kohászkék (64090)
kohászkék Creative Commons License 2017.10.26 -13 0 64090

Mi vót ez, best of Börzsöny?

Kiegészítve a Dunazug-hegységgel? 

Előzmény: csg65 (64082)
donjuan1984 Creative Commons License 2017.10.26 0 8 64089

A "biztonság kedvéért" én is elszúrtam párat :D Egynél meg nem voltam elég pontos, pedig emlékeztem rá, hogy ott jártatok; sőt ha korábban eszembe jut egy infó akkor jobb lett volna talán, de sebaj, majd máskor :)

Előzmény: Pulmy (64088)
Pulmy Creative Commons License 2017.10.26 -13 0 64088

Csináltam egyet,kimondottan versenyzőbarát válogatás. A biztonság kedvéért párat elszúrtam,nehogy értékeld

Előzmény: csg65 (64082)
olahtamas Creative Commons License 2017.10.26 -2 0 64087

Mivel hamarosan túrájuk indul, gondolom azzal van elfoglalva:

http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=7722

Előzmény: donjuan1984 (64083)
Pulmy Creative Commons License 2017.10.26 -13 0 64086

 Igen járja :D

 

Kösz az invitálást,általában szoktam játszni,de szigorúan csak versenyen kívül.

Előzmény: csg65 (64082)
Bikk Pubi Creative Commons License 2017.10.26 0 0 64085

Nem, Kász Gata nem gethe párja.

Előzmény: donjuan1984 (64083)
HEV Creative Commons License 2017.10.26 0 0 64084
donjuan1984 Creative Commons License 2017.10.26 0 5 64083

Köszönöm Sporttárs! :)

 

Írtam már neki, de nem válaszolt rá. Viszont megnézve a neveket, szerintem utaztunk is egy autóban még a Tanúhegyek nyomában túrára. Talán az ő párja a Gász Gata ha jól sejtem/tudom :)

Előzmény: Tavaszi Széll (64081)
csg65 Creative Commons License 2017.10.25 0 0 64082

Igen, szép teljesítmény oda felmenni, de bizony megéri és tényleg nagyon népszerű, nekem már túlságosan is. Szombaton rendes csúcsforgalom volt a csúcson, voltak vagy negyvenen, mikor mi felértünk szintén a Kóspallag-Nógrád szakaszon.

Ezért voltak az ismerős nyomok előttünk, de ennek a "majrénak" nem találtunk nyomát. Hogy néz ki? Szintén kékezik? :-)

 

És ha már otthon vagytok, akkor holnap érdemes játszani egy kvízt, épp most. Majd megtudjátok miért...

Szóval még 5 óra 29 perc és kezdődik az októberi verseny!

Előzmény: Pulmy (64077)
Tavaszi Széll Creative Commons License 2017.10.25 0 3 64081

Szinte biztosan a budapesti, de azért gethe sporttárstól (akinek az elérhetőségeit itt találod:

https://sites.google.com/site/ukktura/Home de e fórumon is nyilvános az email címe) azért kérj egy megerősítést.

Előzmény: donjuan1984 (64078)
Pulmy Creative Commons License 2017.10.25 -13 0 64080

Köszönjük elismerő szavaid és Neked is további jó túrákat kívánunk!

Előzmény: hadidoki (64079)
hadidoki Creative Commons License 2017.10.25 0 0 64079

Gratulálok, legyetek büszkék magatokra! Bárki bármit mond, nem kis dolog felmászni a Csóványosra, nekem az a véleményem, hogy a legkeményebb csúcsok között kell számon tartani. Mindamellett az egyik legcsodálatosabb is, és ez igaz az egész Börzsönyre.

További jó túrákat kívánok nektek! 

      

Előzmény: Pulmy (64077)
donjuan1984 Creative Commons License 2017.10.25 0 8 64078

Némi infóra volna szükségem a gödöllői kékkel kapcsolatban, hátha tud valaki segíteni. Azt szeretném megtudni, hogy mi a jó cím amire el kell küldeni a pénzt és a válaszborítékot?

Van egy isaszegi- rgégebbi- cím, és a túrabázis.hu-n egy budapesti. Utóbbira voksolnék, de várom a megerősítést :)

Pulmy Creative Commons License 2017.10.25 -13 2 64077

      Börzsönyi második napunk is sok örömmel ajándékozott meg bennünket. Teljesen a rabjaivá váltunk még biztos visszatérünk felfedezni( Börzsönyi kék...) Meglátszik,hogy talán ez a legkedveltebb turista célpont az országban. Hétköznap ellenére számtalan túrázóval,több kékezővel is találkoztunk. Nagyon élveztük a fingatós kaptatót az Inóci-vágásban. Kicsit szomorúan néztünk körül a NHH sokkal jobb sorsra érdemes sípályáin-remélem lesz tőkeerős befektető aki felvirágoztatja az ország talán legjobb adottságú sípályáját. Elismerés a turistaházat üzemeltető házaspárnak,hogy dacolva a néha nagyon rossz körülményekkel   kitartanak.Nagyon finomak a Balassagyarmati kézműves sörök (Vidrócki-vörös. Jó Palóc-pils) és árban is teljesen korrektek.

 

            Bejött a Csóványosig tartó szakasz is a rengeteg látnivalóval,útközben a Rakódónál Emlékszalagot kötöttünk a Szt. István Emlékkeresztre. Csóványoson a kilátóba csak az asszonyt küldtem fel,mi a majréval lent maradtunk.  Csóványosról lefele a fenséges bükkösök jöttek be,a Fultán-kereszttől már kevésbé tetszett a nyomvonal,de soha rosszabbat. A Nógrád előtti villanypásztor hektikusságáról már esett szó. A végére maradt még egy élvezetes utazás a Piroskával(csöcsrázó) Vácig. 

 

 

 Beszámoló a szakaszról

sétáLós bácsi Creative Commons License 2017.10.25 0 0 64076

Emlékeim szerint nem nagyon lehetséges a Sajóban úszkálni. Elég alacsony a vízszint, különösen a Hernáddal való egyesülés előtt. Egy gumipapucsos, hátizsákos folyóban gyaloglás viszont lehet hogy megvalósítható, bár elég meredek megoldás.

Előzmény: HEV (64070)
annyi baj legyen Creative Commons License 2017.10.24 0 0 64075

Szerintem rákattintottál valahol egy négy kilométeres szakaszra, és nem vetted észre, hogy ki van jelölve. Ha a jobb felső sarokban a kilométer adatra kattintasz, akkor alaphelyzetbe tudod a kijelölést állítani, azaz lenullázod a tervezést.
Szakasz alapadatok az elmúlt hetekben csak Csobáncnál módosultak, mivel ketté lett bontva az új bélyegző miatt, illetve ma este lett felbontva a Bodajk - Gánt szakasz Bodajk - Csókakő és Csókakő - Gánt szakaszokra, de egyik sem járt a távolság változásával.

Előzmény: gyikkutya (64074)
gyikkutya Creative Commons License 2017.10.24 0 0 64074

Amikor a bejegyzést írtam, akkor az említett adatok voltak láthatóak a tervezés menüpont alatt. Egy gyalog galoppos idézettel élve: "... de már elmúlt"

Előzmény: annyi baj legyen (64013)
V43 1279 Creative Commons License 2017.10.24 -12 1 64073

SNP: Ördöglakodalom hágó-Garamfő (Čertovica-Telgárt)

 

Hát ez a nap is eljött: a  legelején évekre saccolt bejárás utolsó három napos túrája előtt álltam. Az időjárás jelentés szerint jó idő volt várható, a maradék 45 km-es távra. A napra pontosan egy év alatti bejárás nem sikerült, június vége helyett másfél hónap csúszással augusztus elején vágtam bele az utolsó etapba. A hátralévő 45 km nem sok 3 napra, de a nagyzsák+sátor kombó és a nem kevés szint (melyet bevallom kissé alábecsültem) megnehezítették a túrát, de végül is sikerrel vettem a nehézségeket. A keleti Alacsony Tátra kevésbé népszerű mint a nyugati felé, kevésbé attraktív és látogatott csúcsokkal, ezek közül a Király hegy a kivétel. A kiindulási ponttól, az Ördöglakodalom hágótól egészen a Priehyba nyeregig (vagy éppen hágóig, amely nem kis nehézséget jelent) sok volt a korábban sok más helyen is látott letarolt erdő, erre Sétálós kolléga már előre felkészített. Ettől függetlenül lelkesen készültem és vártam az indulás napját.

 

A magyar 1-es számú Bp-Hegyeshalom vasútvonal menetrendi mezőjének egyik szimpatikus oszlopában megfelelően korai időadatok mellett, ismét a hajnali első 4910-es számú vonatot vettem igénybe a Komáromig történő utazáshoz. Tavalyhoz képest ez a vonat mostanság 5:48 helyett 10 perccel később ér Komáromba (korábban nem volt állás Tatabányán, jelenleg van), így bő 40 perc állt rendelkezésemre az átsétáláshoz, ami nem valami sok, de azért elegendő. A sörellátmányt már sietősen vettem meg majd szálltam fel a vonatra, amely hétköznap lévén Érsekújvár helyett Pozsonyig közlekedett, így Galántáig átszállás nélkül utazhattam a régebbi típusú termes kocsiban. Galántán a fél órás várakozás következett, melyben sikeresen szereztem be egy hotdogot Coca Colával (0,25 l-es kiszerelésben, az ember fél fogára nem elég) az állomás melletti büféből, magyarul, minden gond nélkül. Kisebb késést leszámítva eseménytelenül telt az út Zólyomig, ahol átszálltam a Besztercebányára tartó vonatra, amelyen Besztercebánya város (Banská Bystrica mesto) megállóhelyig utaztam. Innen a belváros főterének érintésével jutottam el az SNP múzeumhoz, ahol a Sétálóstól ajándékba kapott eredeti SNP füzetbe pecsételtem, az előző beszámolóban érintett „best of” túra kapcsán, meg igazából volt időm és lehetőségem is volt rá. Innen a buszállomás felé vettem az irányt, mivel számomra megfelelő időben vonat nem közlekedett Brezno felé (pedig az átszállás kényelmes lehetett volna ugyanis itt is a vasút mellett van a buszállomás), így kénytelen voltam buszozni Breznoig is, onnan pedig tovább az Ördöglakodalom hágóba. A hágóba közlekedés szempontjából nincsen elkényeztetve az utas ugyanis nem sok járat közlekedik erre, amellyel messzebbre/ről lehet tervezni, ezek is az országot szinte átszelő távolsági járatok, az én járatom konkrétan Pozsony-Bártfa között közlekedett. Indulás előtt vásároltam a buszállomás melletti üzletben, majd felszálltam a buszra. Egy órás volt az út, némi késés után szálltam le a levegőtlen buszról. Evés és pakolászás után pecsételtem a most már nyitva tartó másik fogadóban (májusban csak a szomszédos volt nyitva) az új SNP füzetembe, mivel tervezek egy visszatérést a Chopok és a hágó közötti szakaszra.

 

Ezek után indultam el a keréknyomon felfelé a szűrt napsütésben. Az emelkedős úton jobb kéz felé hamar kirajzolódott a Gyömbér tömbje, ezúttal persze jó látási viszonyok között (mivel nem vagyok ott, így az idő jó, ez Murphy törvénye szerint így szokott lenni). Az elején egy idősebb párt előzött le, majd nem sokkal később egy fiatal pár közeledett az úton, akikkel szóba elegyedtem és kiderült, hogy mindketten magyarok. Donovalyból indultak pár napja és a teljes gerinctúrát teszik meg hozzám hasonlóan Garamfőig. A nagyjából velem egykorú páros női tagja nem, de a srác anyanyelvi szinten tudott szlovákul. Beszélgetve mentünk együtt a nem sokkal messzebb lévő Sedlo za Lenivou pontig, útba ejtve egy medveveszélyre figyelmeztető táblát. Az elágazásban elköszöntünk, ők folytatták az útjúkat tovább a piroson, én pedig egy tervezett kitérőt kezdtem meg a közeli Benyuska (Beňuska) magaslatára a zöld jelzésen. Az út első méterei keréknyomon vezettek, a törpefenyvesben elrejtettem a nagyzsákomat és a barátnőm kis tornazsákjával vágtam neki az útnak. Egy kis púpon keltem át, majd egy szép fekvésű menedékház (chata Barbora, Lenivá pont) mellett, a Chopokkal és a Gyömbérrel a háttérben kezdtem az hegyre vezető ösvényen a kapaszkodást. Útközben is látszott, hogy a Magas Tátrába megérkezett a délutáni vihar, a korábban is halványan kivehető csipkék egyre jobban belevesztek a szürkeségbe. A ritkás fenyvesben (ez is egy letarolt hegyoldal volt) vezető ösvényről szép kilátás nyílott a környékre, megérte ezt a kitérőt megtennem. Felmentem egészen a csúcsra (1542 m), ahol egy smerovnik állt, innen tovább haladva lehet lejutni a zöldön Benyus faluba, és  az előző alkalommal végigutazott vasútvonalhoz. A csúcsról szinte alig volt némi kilátás, így visszafordultam. Visszafele is szépen látszódtak a nyugati Alacsony Tátrában korábban végigjárt hegyek.

 

1. indulás után az Ördöglakodalom hágó szélén

2. visszafelé nézve a Gyömbér irányába

3. medveszély tábla

4. kilátás a Benyuska lejtőjéről észak felé

5. Benyuska csúcsa smerovnikkal

 

Visszatérve az elágazásba, ahol nagy nehezen megtaláltam és magamhoz vettem (olyan egyforma tud lenni a törpefenyves helyenként) a cuccaimat, folytattam az utamat az SNP piros sávján tovább. A V alakban futó út jobb oldali szárán haladtam a Čertova svadba oldalában majd tovább a hullámzó ösvényen. Valamikori összefüggő erdőség helyén most helyeként néhány fa áll (ritkábban van egy-egy tenyérnyi összefüggőbb fenyves), a maradék területet bokrok, cserjék és magas fű uralja, helyenként szép kilátópontokkal a környező hegyek és völgyek irányába. Tetszett a kilátás, azonban a letarolt erdő helyén lévő susnyás nem jött be, sokkal jobban értékeltem a megmaradt kevés összefüggő erdőfoltot.  A nem sokkal ezelőtt  másodszorra is kicserélt nagyzsákom bal pántja zsibbadást okozott, így a finombeállítás miatt meg-meg kellett állnom. A hullámzó ösvény nem jelentett nagy szintkülönbségeket, de mégsem mondanám kímélő terepnek. Egy részen különösen nagy, embermagasságú susnyásban verekedtem magamat át a szűk csapáson, és ezek után érkeztem meg a Vacoki nyeregbe (Bacúšske sedlo, 1319 m, opís text igazolópont), ahol egy rövid pihenőt tartottam. Miközben ücsörögtem irányonként egy-egy túrázó vágott át a ponton, tehát az alacsony tátrai gerinctúrának jó időben a keleti felén is intenzív a forgalma. Ismét útra keltem a korábban már látott következő magaslat, a Jánov grúň 1388 méteres pontja felé. Fújtatva értem fel a tetőpontra ahol az előzőleg a nyeregben beelőzött túrázó ejtőzött, váltottam vele pár szót, majd tovább ment. Innen is látszott a nem sokkal ezelőtt bejárt Benyuska, pár fotó után nem sokkal később én is leereszkedtem a magaslatról, ami után újra két túrázó jött velem szembe, a középkorú nő mosolyogva haladt, a páros férfi tagja pedig morcos tekintet kíséretében kérdezte, hogy mennyire van még Čertovica, 2 órát saccoltam neki, ami lehet kissé túlzó volt, mivel ők nem nagy zsákkal haladtak. A szép napsütéses időben szép képeket lehetett csinálni a tájról, egyik balos kanyarnál jól látszott ismét a Gyömbér és környéke. Ezek után ismét erdő-letarolt mező váltogatta egymást, nem volt hiány a kidőlt fákból sem az úton. A kiindulási pontomtól az Ördöglakodalom hágótól 7,5 km-re feküdt aznapi alvóhelyem, a Ramža kunyhó, amely a Vacoki nyeregtől mindössze 2,7 km-re van, de valahogy mégis nehezen akart eltelni ez a kis távolság is, köszönhetően a hullámzó ökörhugyozás jellegű ösvénynek. 19 óra előtt 10 perccel pillantottam meg a Ramžát, nem sokkal később be is futottam a nyeregben, védett helyen lévő kis házikóhoz. Ha végiggondolom akkor a Stefánik házon kívül ezen a helyen tartottam be a sötétedés előtt egy órával elhagyni az utat szabályt. A házikó előtt gyújtott tűz környékén többen is voltak már, köztük a már korábban megismert magyar pár is. Benéztem a kunyhóba, finoman fogalmazva is elég egyszerű kivitelű helyen már érkezésemkor teltház volt.

 

6. a Benyuska kiagázása után nem sokkal a Ramža felé, a Priehyba nyeregig hasonló volt az út jellege

7. Jánov grúň púpja közeledik

8. susnyás közvetlenül a Vacoki nyereg előtt

9. egy balos kanyarnál visszanézve nyugati irányba a Gyömbér felé

10. kilátás a Jánov grúňról kelet felé

11. érkezés a  Ramžahoz

 

Erre számítottam, azért is cipeltem magammal a sátrat, másrészt nem akartam megismételni a Durkovában megélt kevésbé pihentető élményt, tehát nem kívántam egymás hegyén-hátán aludni mások között. A magyar párral beszélgetve egy arrébb ülő, előtte szlovákul más túrázókkal kommunikáló idősebb úr szólalt meg magyarul, hogy majd hoznunk kell fát (mindenkire értette), majd mosolygott. Kisvártatva odalépett hozzám és Vlad néven mutatkozott be. Közben megsütöttem a vacsorára szánt kolbászt és közben újdonsült ismerősömmel beszélgettünk négyesben magyarul: elmondta hogy korábban az Andrejcová háznál szolgált (következő napom esti pihenőhelye) és a Ramžát tervezi kibővíteni, hogy kissé komfortosabb és nagyobb legyen. Terveit csak támogatni tudom, jó dolog, hogy vannak elhivatott emberek akiknek fontos ez a kérdés. Elmondta, hogy korábban Komárnoban lakott és emiatt tud magyarul, de nem helyeselte, hogy szlovák földön magyarul beszélnek ott sokan. Ez volt az a pont amikor véleményem szerint nem szabad közbeszólni, ugyanis ezzel kapcsolatos vitát generálni teljesen fölösleges. Ő mint szlovák állampolgár teljesen másként látja a dolgokat mint én magyarként egy korábban sokáig magyar területről. Nem sokkal később körbe is kínálta a kis lapos üvegébe hozott tömény italát nekem is, a párnak is a többieknek is. Közben az idő múlásával egyre többen érkeztek, voltak akik a szabad ég alatt helyezkedtek el, voltak akik ugyanezt a fejük fölött védőfelülettel tették, és volt egy sátras túrázó is, ő volt az akivel korábban a Vacoki nyereg után találkoztam. Ideje volt nekem is sátorhelyet keresnem, amelyet meg is találtam a háztól nagyjából 40 méterre a fenyőfák alatt az úttól egy szempillantásnyira. Miután felállítottam a sátramat néhány túrázó társaságában Vlad arra járt és dicsérte a jó helyválasztásomat. Ezek után elindultam a kicsit arrébb lévő forráshoz melyhez az úton visszafelé kellett jobbra letérnem és egy kicsit felfelé haladnom. Újjászületésként éltem meg a forrásnál való fürdést a jócskán izzasztó idő után. Visszatértem a házhoz, néhány ember horkolása már ekkor hallatszott. A tűznél és a sátramnál még csináltam pár képet a teliholdról, majd befészkeltem magamat. Ekkor hallottam, hogy egy korábban elhanyagoltnak vélt tényező jócskán zavarja a csendet, ugyanis éppen a nagy hangyák vonulási útvonalába tettem le a sátramat, amelyek ott zizegtek alattam. Tehát kijöttem a sátorból és arrébb húztam egy már alkalmasabb helyre. Ezek után már lefeküdtem és eltettem magamat másnapra.

 

12. esti hangulat

13. műveszkedés a holdfényben

 

Mivel nem akartam vekkerre kelni, így már napos időben ébredtem reggel, hallottam a többiek mozgolódását is. Mire kikeltem a sátorból éppen Vlad igazította útba a magyar párt, ezek után már csak ketten maradtunk a háznál. A megmaradt kolbász megsütése és elfogyasztása közben beszélgettünk, mondta, hogy még pihen egy kicsit majd lebiciklizek a közeli a Vacokba (Bacúch), ahonnan előző nap este feljött. Reggeli után még elmentem vízért a forráshoz, majd a közben lepihent Vladtól elköszöntem és útnak indultam. A smerovnik után nem sokkal balra fordultam, majd továbbra is többnyire susnyásban kanyargott az ösvény. A fák és bokrok között egy meghatározott szögben kivehetővé vált a Magas Tátra széle a Kriván jellegzetes csúcsával.  Ezek után nagyrészt a letarolt erdők helyén lévő bokor és gazrengeteg között, kisrészt a maradék megmaradt zsebkendőnyi területű erdőben vezetett az utam kilométereken keresztül. A tikkasztó napsütésben vezető utamat néhány szép kilátópont fűszerezte (helyenként ismét látható volt a Gyömbér és környezete) és két forrásnál álltam meg, de nem tetszett ez a susnyásban vezető útvonal, a nehéz zsák és a tartósan forró napsütés tovább nehezítette a haladásomat. Több túrázóval is találkoztam akik kivétel nélkül gyorsabban haladtak nálam, ami nem volt túl jó érzés, de nem tudtam ezzel mit csinálni. Havrania pol’ana pont környékén láthatóvá vált a fák között a Nyugati Tátra (Západné Tatry), majd fárasztó és hosszú emelkedő következett a Homôl’ka felé, útközben újabb túrázók előztek le. Az út elkerüli a csúcspontot, azonban nem sokkal alatta a nyeregben egy smerovnik van, az elágazásból a zöld jelzésen lehet lejutni a korábban már Vacok mellett többször megpillantott völgyben fekvő Polomkára. A smerovik melletti I gerendára öntöttvas emléktáblát helyeztek el, a jócskán rozsdás vas táblán néhány lövésnyom éktelenkedett. Itt már a törpefenyves fogytán volt, így füves területen lépkedtem tovább, bal kéz felé szép rálátással a Nyugati Tátrára, jobbra a többi vonulatra, előrefelé pedig lassacskán a Király hegyi adótorony és az alatta elterülő kúpszerű Király hegy vált kivehetővé és az előtte lévő hegyek. A tűző nap egyeduralkodását a pár kis felhőfoszlány nem ingatta meg, így kitikkadva értem fel a következő, Zadná hol’a nevű csúcsra (1620 m, opís text igazolópont). Itt pár lépést letértem az útról és kitaposott ösvényen értem el a csúcspontot, ahol ledobtam a táskámat és ettem egy kicsit. Körbefotózva a panorámát, majd a pár lépéses kitérőt déli irányba is megtéve indultam el lefelé a hegyről, a smerovnik után egy szembejövő párral találkoztam, majd megkezdtem az ereszkedést először ismét törpefenyves/borókásban majd egyre több lett a fenyőfa is újra.

 

14. a menedékház belseje

15. reggeli készül

16. visszafelé nézve a Ramza után egy bő kilométerrel, lehangoló volt a hiányos erdő

17. hasonló tájkép délkeleti irányba, legalább volt némi kilátás

18. az út jellege nem sokat változott a kilométerek alatt

19. újabb kilátópont

20. a fák között megpillantottam a Nyugati Tátrát

21. Nyugati Tátra a Zadná hol'a előtt

22. Zadná hol'a

 

Sajnos egy idő után újra ritkássá vált a fenyves amikor elértem az Oravcová nyerget, innentől újra emelkedő vezetett a következő, Kolesárová csúcsra. A smerovnik előtt nem sokkal néztem rá az órára és láttam, hogy eljött az idő, ugyanis éppen akkor töltöttem be a 26. évemet, ezúttal is az SNP-n túráztam, akárcsak tavaly, akkor éppen a cseh szakaszon ért utol a 25. szülinapom. Kicsit megpihentem a smerovnik tövénél, majd folytattam a kapaszkodást, bal kézre felé, északi irányban szépen látszott a Magas Tátra a tűleveles ágak között. Átbukva a csúcson (1508 m) újra előre is kiterjedtebb lett a kilátás a Király hegy felé, a nap is kitartóan sütött, lassan ezt a bőröm is kezdte „szóvá tenni”. Innen vette kezdetét a kellemetlen, köves, nyaktörő lejtő amely a Priehyba nyeregig tartott. A netes és Sétálós képei alapján nem teljesen jött át a terep meredeksége, de a térkép sűrű szintvonalai alapján számítottam a nehézségekre. Sok túrázó sok káromkodását hallhatta már ez a szakasz, ugyanis nem éppen könnyű részről van szó: a piros az 1508 méteres Kolesárováról leereszkedik az 1190-en lévő nyeregig, hogy utána 3 km alatt 500 szintet produkálva ismét 1690 méterre vezessen fel a Vel’ká Vápenicára, utána meg onnan is leereszkedik, ez a felső nyereg, a neve a Priehybka, mindkettő nyereg opís text igazolópont is egyben. Leérve a Priehybára kereszteztem az aszfaltos utat, itt van esőbeálló (szükség alvóhely), szemetes. Kicsit arrébb a patakból van némi vízszerzésre is mód. Mivel már 17:15 körül járt az idő, így egy rövid kajaszünet és fotózkodás után vágtam neki a kíméletlen felfelé vezető ösvénynek. Nem is csalódtam, pillanatokon belül már patakokban folyt rólam a víz és ez tartott egy jó darabig a délutáni napsütésben, a megadott szintidőt itt is sikerült jócskán túllépnem. Eleinte összefüggőbb erdőben haladtam, majd egyre ritkultak a fák és utána a törpefenyvesek  és füves területek vették át a stafétát a hegy tetejénél. Visszafelé nézve szép naplementében részesülhettem nyugati irány felé, ezt az egyik sziklán ülve néztem egy darabig, ott ahol már az ösvény durva emelkedése megszűnt. Szemben a Tátra csipkéi zárták a látóhatárt.

 

23. Király hegy a távolban

24. szedett-vetett növényzet Kolesárová előtt

25. lejtő kezdete, szemben a Vel'ká Vápenica

26. az ott lent a Priehyba nyereg

27.ugyanez immáron közelebbről

28. fárasztó felfele út kezdetén

29.-30. naplemente fényei

31. Magas Tátra

32. még egy naplementés, napsugaras kép

 

Az idő múlása és a távoli esőfelhők látványa indított újra útnak, az egyre közeledő király hegyi tv tornyon már villogott a viharjelző hófehér fénye. Pár perc után értem el a Vel’ká Vápenica (1691 m) smerovnikját, tőlem balra a Tátra vonulatai is kezdtek elborulni és a nagy felhő nyugat felől egyre nagyobb lett. Innen viszont már láthatóvá vált az Andrejcová ház ahová igyekeztem, de még jócskán odébb volt. A naplemente után is szép fények maradtak a horizonton, pontosan kirajzolva a domborzatot a látóhatáron. Jókora lejtő után értem el a már említett Priehybka nyereg (1550 m, innen még kereken 3 km volt az Andrejcová) smerovnikját, a keresztező kék jelzésen kiszállási lehetőség adódik dél felé Hel'pára, é’zak felé is hosszan kanyarog az út a Pozsony-Poprád-Kassa fővonal Vychodná állomásáig. Ismét egy kis emelkedő következett, ezen a napon már a sokadik, majd felérve az aktuális púpra az út már lejteni kezdett kényelmes léptékben, nem sokkal később az ösvényből keréknyom lett. Közben az eső is erőlködött egy keveset, de szerencsére nem érte el az esőkabátom elővételének ingerküszöbét. Nemsokára balról összefüggő fenyves társult az út mellé, jobbra is egyre több fenyőfa lett, ismét kék jelzés ágazott ki balra, észak felé. Valahol az elágazás közelében mutatott a szlovák mapy internetes térkép egy bivakhelyet, de ennek felkeresését a rohamosan közeledő sötétedés miatt kihagytam. Pár száz méter múlva már tábla is jelezte az útról való letérést a menedékház felé, ahová néhány lépés után meg is érkeztem.

 

33.-34. kezd beborulni a Vel'ká Vápenicán

35. visszanézve a Vápenicára a Priehybka nyereg után

36. érkezés az Andrejcová házhoz

 

Ezúttal is voltak bőven túrázók a helyszínen, a magyar pár éppen cseh túrázókkal beszélgetett amikor én is letelepedtem a pad és asztal kombóhoz megmelegíteni a vacsorámat jelentő babgulyás konzervet. Némileg megnyugtatott, hogy a Ramza-Homol’ka szakaszon ők is túllépték a szintidőt (elmondásuk szerint alapból több a tényleges idő mint a megállapított, nem kizárt, hogy a nagy viharok előtt jobban volt járható az a rész és még ehhez igazították a szintidőt akkoriban), nem csak nekem sikerült kb a nap negatív rekordját felállítani. Mivel ők is nagy zsákkal mentek (igaz, sátor nélkül), de viszont már Dóval óta folyamatosan úton voltak, így volt némi összehasonlítási alapom, megjegyzem nem az én előnyömre. De hát ez van, az elmúlt időszakban nem túl sok időm jutott a túrák és a munka mellett a teljes fizikai pihenésre, ez szerintem meg is látszódott a menetidőmön. Végül is ezen a napon tök mindegy volt a részidők taglalása, mivel nem kellett elérnem semmilyen közlekedési eszközt, nem voltam időhöz kötve. Igaz, ezúttal sem sikerült egy órával a sötétedés előtt a kijelölt helyre érkeznem, de ez szemmel láthatóan nem túl komolyan vett szabály itt, ezt Vlad is megerősítette előző nap este. Néhány szó váltása és a vacsora után felállítottam a sátramat, majd lenéztem a ház melletti forráshoz, mely a Durkovához hasonlóan bővízű volt. A ház egyébként két szintből áll, az alsón egy étkező/közös helység található asztalokkal, a tetőtérben pedig a hálóhelyiség található. Az épület oldalában pedig konyha üzemel, ahol a ház személyzetétől (ott jártamkor két fő, egy férfi és egy nő volt ott) lehet vásárolni sört, teát és egyszerűbb ételeket. Az alvás a házban becsületkasszás, tehát fix szállásdíj nincs. Mivel én sátraztam a ház mellett és nem vettem igénybe semmilyen szolgáltatást, így én nem dobtam a perselybe semmit. Viszont a büfé bejáratánál lévő pecsétet használtam, nyomtam bele a füzetembe egy lenyomatot. Az Andrejcová nem igazolópont, de a nem messze lévő Ždiarske sedlo viszont igen, ahol viszont Sétálós elmondása szerint hiányzott a smerovik. Ennek tudatában jó ötlet volt a háznál való pecsételés. Miután teljesen besötétedett (itt is telihold hasonlóképpen az előző nap estéjéhez) és az emberek döntő többsége a házba vonult (voltak kint, szabad ég alatt alvó emberek többen is, többségében fiatalok), a fürdőszoba felé vettem az irányt. A melegvíz csap hiányzott a forrásról, de azért elég jól esett ez az ismét újjászületésérzés-szerű fürdés. Ezek után visszatértem a sátramba és elhelyezkedtem. A ház mellett kint hallottam a sátramban, ahogyan bent horkolnak a házban, ezúttal sem bántam meg, hogy sátraztam, a vele járó nehézségek ellenére sem. Válaszoltam a szülinapi sms-ekre még, kihasználva a roaming megszűnését. Nem sokkal később nyomott el az álom.

 

Verőfényes napsütéses időben ébredtem, mocorgás és készülődés zaját hallottam a sátramban, melyből kibújva láttam hogy többen is útrakész közeli állapotban vannak. A magyar páros éppen az utolsó simításokat végezte az indulás előtt, elköszönés után indultak is. Ekkor fél 7-re járt az idő, még távolinak tűnt a 15:23-kor induló vonat Garamfőről, így el is szöszöltem az összepakolással és a reggelivel bő 1,5 órát. A Tátrát szépen megvilágította a reggeli nap, lehetett szép képeket csinálni. Ezek után meglátogattam a budit, összepakoltam a sátramat, kolbászt sütöttem reggelire, megnéztem a házat belülről, írtam a vendégkönyvbe és vizet vételeztem, mindezt a már említett nem túl sietős tempóban. Többen is hasonlóképpen tettek, volt aki a saját kajáját fogyasztotta, volt aki a ház személyzete által készített reggelit választotta. Negyed 9-kor indultam útnak a háztól és a neki helyet adó viszonylag védett nyeregből és kezdtem meg a soron következő emelkedőmet, mely ezúttal hiánytalan fenyvesben vezetett az Andrejcová hegy 1520 méteres magaslatán át. A nap pont szembe sütött, így előző napon megégett testrészeim ezt eléggé jelezték, így muszáj voltam a felső testemet is jobban takarni mint tegnap. Ezek után a már említett Ždiarske sedlo (bivakhely) következett és a hiányzó smerovnik tényét nekem is sikerült megerősítenem, ugyanis a jellegzetes kétágú fa táblák nélkül meredt az ég felé.

 

37. Magas Tátra reggeli fényekben, fél 7-kor

38. Andrejcová hálókörletének részlete

39. indulás előtti fotó a házról és a háttérről

40. Ždiarske sedlo, mögötte a Bartkovával

 

Innen újból egy hosszú emelkedő kezdődött a Bartkovára, eleinte hiányos fenyvesben (már itt is jöttek szembe a nagy valószínűséggel a király hegyi szükségszobában éjszakázott emberek) majd később törpefenyvesben haladt az ösvény. A tempóm vánszorgássá vált, és kritikusan lecsökkent 2 km/h sebesség alá is több helyen. Ekkor gondolkoztam el komolyan, hogy ezt a nagyzsák+sátrazást befejezem, mert egyszerűen kínlódás így a túra szinte minden perce. Nem azért indulok el otthonról, hogy menet közben a nap végét várjam, meg hogy a nehéz zsák cipelése tönkretegye az élményt amelyet a hely é a természet adna. Ez az álláspontom nem egy pillanatnyi hiszti volt, ugyanis már korábban is sokat rontott ez a körülmény az élményen, legutóbb a Jánoshegy-Dóval túrán, amely viszonylag kis magasságai mellett helyenként brutális terepviszonyokkal rendelkezett. Az ez előtti sztracenai túrát jobban viseltem a kisebb távok és sintek miatt, valamint arra előtte jobban rá tudtam pihenni. Ezzel az egésszel nem akarom azt mondani, hogy sátrazni nem fogok többet, mert ez nem lenne igaz, de egész más mondjuk egy Nájvyššie pont felkeresése így (tömegközlekedéssel a legközelebb a hegyhez, felmenni, sátrazni, reggel lejönni), mint erre építeni egy túramozgalom részleges bejárását. A teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy sok helyen nem is lett volna lehetőség fedett helyen aludni, a házak és bivakhelyek híján. A másik nagyszabású külföldi túramozgalomnál, az osztrák Zentralalpennél pedig egyszerűen a terep, a nehézség és a távolságok lehetetlenítik el a sátrazást helyileg (sok sziklás rész, mellesleg a sátrazás amúgy is tilos) és fizikailag is (rengeteg plusz energiát igényel a cipekedés). Tehát inkább adok valamivel többet egy szállásért, mint hogy tönkretegye az élményt a (túl) nagy zsák felküzdése a hegyekbe. Ezen kívül az is rendkívül zavar, hogy nem érzem a haladást, a 2 km/h körüli tempónál olyan hatást kelt az egész mint valamilyen lidérces álomban lenne az ember és menne, de nem tud, mert valami láthatatlan erő visszatartja. Küszködik az ember és alig halad előre, mint a magyar valóság csak kicsiben. Ahogyan az élet egyéb dolgai kapcsán, úgy a túrán is szeretem érezni a haladást és azt hogy tartok valahonnan valahová.

 

Visszatérve az SNP-re: nagy nehezen elértem a Bartková (1790 m) kőtörmelékbe helyezett smerovnikját (szándékosan nem csúcsot írtam), kicsit lepihentem és élveztem a Tátra látványát szemben. Mire újra elindultam már fél 11-re járt az idő, lassan kezdtem belegondolni, hogy így a Király hegyre tervezett fél órás ücsörgés nem biztos, hogy össze fog jönni. Ahogy haladtam tovább jobbról egy csúcsot került meg az ösvény, erre én tévesem azt hittem, hogy a következő csúcsnál, az Orlovánál járok, holott valóságban még ez csak a Bartková csúcsa volt, de ekkor ezt még nem tudtam. A kavarodást a Bartková tényleges csúcsa előtt kihelyezett smerovnik okozta, ami miatt tévesen azt hittem, hogy az a csúcs, valójában nem, ez viszont megmagyarázta amit a térképen nem értettem, de végülis a térkép teljesen fedte a valóságot. Lejtő után ismét emelkedett az út, a hosszú lejtő végén ismét sziklás csúcsok látszódtak, melyről tévesen azt hittem, hogy már a Stredná hol’ara kapaszkodok fel, közben pedig még csak az Orlovára. Felértem a sziklás csúcsokhoz (déli irány felé kereszt), szép kilátás nyílott a kilátópontokról minden irányba, én pedig örültem, hogy ha nyögvenyelősen indult is a nap, de most legalább egy kis előnyre tettem szert, ugyanis előbb értem fel a Stredná hol’ara mint számoltam. Leérve a sziklás magaslatokról smerovnik közeledett, én pedig döbbentem vettem tudomásul, hogy még csak az Orlován vagyok. A hidegzuhanyból kijózanodva megszaporáztam a lépteimet lefelé és kezdtem meg a következő emelkedőt, amely már valóban a Stredná hol’ara vitt fel. A begyorsítás eredményeként a szintidőnél lényegesen kevesebb idő alatt tettem meg a két magaslat közötti utat, a három nap alatt most először sikerült ez. Itt már csak szűrt napsütést kaptam, a borultságnak köszönhetően (minimális esőt jelzett az időjárás előrejelzés, de nem lett belőle semmi), és a gerinctúrákon megszokott szél is kezdett érezhetőbb lenni, örültem ennek a kis hűsítőnek. Stredná hol’a smerovnikja tövébe ledobtam a batyumat és tettem egy rövid kitérőt balra egy kis sziklához az északi irányú kilátás fotózása végett. Visszatérve és újból elindulva már jócskán látszódott a túra legmagasabb pontja, a két napja nézegetett Király hegy, amitől nagyjából már csak 2 km választott el.

 

41. Bartková smerovnikja, mögötte a Tátrával

42. egy másik oldalgerinc észak felé

43. visszafelé nézve a Bartkovára, hamisítatlan alacsony tátrai táj

44. közeleg a Király hegy

45.-46. kilátás északi és északkeleti irányba

 

A zöld domborulatokon vezető ösvény mellé nem sokkal később sziklás részek társultak és az út ismét emelkedni kezdett, ekkor érett meg elhatározássá amit az imént gondoltam a rendszeres túl nagy zsákos túrázásról. Egy óra alatt értem fel a Stredná hol’atól a Király hegyre, az ismét viharjelzést mutató tv torony közeli szakasz már ismerős volt, ugyanis egészen a nyugati Alacsony Tátrás túrámig ez a hegy volt magassági rekordom, igaz, akkor még gépi erővel értem el ezt a magasságot és nem saját erőmből, tehát többszörösen megdőlt ez a dolog, de a Király hegy ezelőtt és azóta is egy jelképes pont számomra. A korábbi előrejelzésem igazolás nyert, ugyanis 13 óra előtt pár perccel értem fel a hegy smerovikjához (1948 m), ahol egy arra járó családfővel lefotóztattam magamat, ezek után csináltam még néhány tájképet, de nem vittem túlzásba ugyanis 3 évvel ezelőtt közel hasonló időben és fényviszonyok között jártunk itt fent és ezen kívül az idő is jócskán fogyóban volt. Elhaladva a tv torony mellett, egy pillanatra betértem a Sétálós által említett szükség alvóhelyre (ő itt aludt tavaly amikor erre járt, nekem is volt egy ilyen szakaszolási tervem,de szerencsére elvetettem), amely összesen két kisebb szobából állt. Fedett hely, a semminél több, de nem sokkal. Számomra nehezen felfogható, hogy miért nem aknázzák ki jobban a turisztikai lehetőségeket itt, bőven vannak erre rendes és „hétvégi” autós túrázók és kutyasétáltatók is (akár a 3 évvel ezelőtti útnál is és most is jelen voltak), szerintem lenne létjogosultsága egy egyszerűbb szálláshelynek és büfének is, még ha nem is non-stop jelleggel, de legalább nyáron biztosan nem lenne ráfizetéses, és biztosan akadna pár nem használt helyiség az épületben erre a célra. Persze nem kívánom a ló túloldalát sem, amit pl. a németországi Harz hegység legmagasabb csúcsán, a Brockenen tapasztaltunk: kisvasút, büfék, szuvenírbolt, tömeg. Azt már én is soknak tartottam. Vlad is említette, hogy a tv torony üzemeltetője teljesen elzárkózik ettől, tehát nem mostanában lesz előrelépés ebben, ha egyáltalán lesz belátható időn belül. Jobbra sárkányrepülő-szerű alkalmatosságok gyűjtőhelye, távolban Sumjác falu, majd egy újabb smerovnik (Král’ova hol’a, pod vysielačom, Király hegy, a tv torony alatt a magyar megfelelője, kék jelzés kiágazása Sumjác felé) után látszódott a Király szikla (Král’ova skala) 1690 méteres magaslata, melyre Sétálós és én is tervezetünk eredetileg kimenni, de végül is egyikünk sem ment rá ki (ő az eső, én meg időhiány miatt, de úgy voltam vele, hogy a hegyről láttam a lényeget).

 

47.-48. érkezés a Király hegyre

 

Az aszfaltos útról jobbra letérve ösvény vette kezdetét, balra az utolsó szép rálátással a Tátrára, majd lejtő következetett és az aszfaltos út keresztezése után (az ösvény levág egy kanyart) pár lépésre a Zubrovice forrás volt balra, ahol egy több tagú túrázó csapat pihent meg. Köszönés után haladtam is tovább, ugyanis volt még elegendő vizem, később többször is kereszteztem a kis patakot, ezeken a pontokon tudtam egy kicsit frissülni. Közepesen lejtős szakaszon haladtam tovább már a törpefenyők között, tőlem jobbra magasodott a Király szikla, balra pedig egy trafóházban végződött a villamos vezetékek útja, ezeknek a vezetékeknek a nyiladékában tettem meg a hátralévő lejtő nagy részét. A Király hegytől Garamfő központjáig  tartó 6,3 km-es úton 1061 méter szintcsökkenés van, amire elegendő időt akartam hagyni. Az ösvény hol patakmederként, hol száraz verzióban vezetett egyre lejjebb a nyiladékban jókora nagyságú lejtésekkel, közben a törpefenyvest igazi fenyves váltotta fel két oldalt. Fárasztó volt ez a lefele út is, nem szívesen tettem volna meg felfelé.

 

49. ereszkedés megkezdése után visszanézve a jellegzetes toronyra

50. ösvény lefelé, szemben a Király szikla, mögötte pedig a Szlovák paradicsom lankái

51. ösvény a távvezeték nyiladékában

 

A nyiladék jobbos kanyarja után nem sokkal kellett volna balra letérnem be az erdőbe, hogy ott tegyem meg a faluig hátralévő nagyjából 2 kilométert, de ez a letérés kimaradt (egyetlen szóba jöhető pont volt egy keresztező keréknyom, de itt nem utalt jelzés letérésre, így maradtam a biztosnak látszó nyiladékban), helyette sikeresen összevizeztem a cipőimet az út közepén lévő vizenyős szakaszon, mondanom sem kell, hogy ez mennyire hiányzott. Tehát a falu határáig a nyiladékban haladtam, szemben egyre jobban látszódtak a házak, a már említett különleges vonalvezetés miatt a vasútvonal nagy íve, ezek mögött pedig a Szlovák paradicsom hullámzott. A falu szélén az ösvény kitért a vezetéktartó oszlopok mellől és mezőn keresztül (itt már ismét eléggé sütött a nap) értem el egy keréknyomot , majd ezek után az aszfaltos utat a házaknál. A piros balról érkezett meg a kijelölt útról amin ezek után már én is újra haladtam. A nagyrészt egyszerű házakból álló Garamfő egyik utcájában haladtam még egy kicsit és értem el egy vegyesboltot. Gondoltam itt most tudok pecsételni, mert a múltkori sztracenai túrán ez ugye elmaradt. Belépve a boltba körbe pultok fogadtak, a vevő nem tudott hozzáférni sok mindenhez, nagyjából mindent az eladóktól kellett kérni, gondolom a helybeli cigányság nem elhanyagolható létszáma indokolja ezt az elrendezést. Az egyik fiatal eladóhölgy sikeresen megértette, hogy mit szeretnék és nyomott is egy lenyomatot a füzetembe, mely egyben a túra során az utolsó is volt. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy sem hűtött sör, sem hűtött üdítő nem áll rendelkezésre, így megköszöntem a pecsetét és ugyanannyi euróval léptem ki az utcára mint amennyivel beléptem. Felvettem a zsákot és mentem még pár száz métert a központig. A főút mellett állt a smerovnik (Telgárt, námestie, 890 m, tehát majdnem 1100 méterrel a Király hegy szintje alatt), mögötte kocsma és bolt, vele szemben pedig iskola és SNP emlékmű állt. Betértem a kocsmába és egy korsó sör mellett ünnepeltem a teljesítést, mely már lényegében a zsebemben volt, mindösszesen a vasútig tartó 900 méter volt hátra, a 769 kilométerből. Felhajtva a sört felvettem a zsákomat, hogy egy utolsó gyalogos nekifutással elmenjek a vasútállomásig az ezúttal is késő (most már lehet mondani, hogy szokásosan késő) délutáni margitfalvi gyorshoz. Lefotóztam az emlékművet majd köszöntem a buszmegállóban várakozó túrázóknak (ők a pár percen belül érkező poprádi buszra vártak) akiket már látásból ismertem az útról és Andrejcovából. Eseménymentes út következett a főúton a vasútállomás előtti vasúti hídig, ahol felmentem a megállóhely bódéjáig ahol összeért egy év túrázásának a gyümölcse: teljesítettem az SNP-t! Örömteli pillanat volt ez, a sok nehézség ellenére nagyon tetszett ez az út és sokat tanultam önmagamról és másokról is, ajánlani tudom mindenkinek! Nem sokkal több befektetés sem időben sem anyagilag mint Magyarország egyik végéből átmenni a másikba túrázni, de alapvetően egy teljesen más élményanyagot ad mint pl. az Országos kék. Persze ettől az sem lesz kevésbé értékes, de teljesen más az élmény, elég csak arra gondolni, hogy Magyarországon nincsen magashegység, 1000 méter feletti csúcsunk is csak mindössze egy darab van. Számomra mondjuk nem is a legmagasabb heggyel bíró Mátra, hanem a legmagasabb magassági átlaggal rendelkező Bükk a magyar kedvenc.

 

52. közeleg Garamfő

53. Garamfő, SNP emlékmű

54. Garamfő panzió megállóhely, összeért a két nagy megtett szakasz, végállomás, SNP teljesítve!

 

Ezúttal is bő 10 perces késéssel futott be a Búvár mozdony 3 személykocsival, de már nem kellett szerencsére a csatlakozáson aggódnom, minden gond nélkül érkeztem Margitfalvára és onnan Kassára, majd haza.

V43 1279 Creative Commons License 2017.10.24 -12 1 64072

Egy sajnálatos hiba történt, ugyanis az igazolópontokról nem szóltam, ezt most korrigálom:

 

- Nízná záhrada: opís text

- Cuntava: opís text/pecsét

- Besník nyereg: opís text

- Telgárt: pecsét

 

Hiányzó mondatok és mondatrészek, így már a teljesség igényével:

 

"Lefotóztam a Nízná záhrada pont (1086 m, opís text igazolópont a füzetben Hanisej néven) smerovnikját feltűnés nélkül osontam be ismét az erdőbe, közben láttam a lovakat őrző juhászt ücsörögni az erdő szélén."

 

"Nem sokat időztem a csúcson, hamar visszatértem a nagyzsákomhoz, előtte ismét átverekedtem magamat a gallyakon, immáron jobb kéz felé a hegyoldalpusztító gép továbbra is rendíthetetlenül dolgozott. Az eredetileg tervezett kis kitérőt Čuntavára kihagytam, itt a nyitva tartó szálláson talán lehetett volna pecsétet kapni a füzetembe, de így maradt az opís text, a füzet lehetővé teszi mindkét igazolási módot. Felvettem a nagyzsákomat majd nekiálltam  a következő emelkedőnek, újra keréknyomon haladva."

 

"Szemben a Király heggyel leereszkedtem az aszfaltos úthoz (sedlo Besník, 994 m, opís text igazolópont), amely a hegy lábai alatt vezetett Garamfő felé."

 

"Néhány száz lépés után értem el a falut, és rögtön a szélén lévő megállóhelyet ahol már egy idős páron kívül egy nagyjából alsó/felső tagozatos iskolásokból álló csoport is várakozott. Volt egy olyan ötletem korábban, ha úgy érek be a faluba, akkor szerzek pecsétlenyomatot, de ez most idő hiányában elmaradt, gondoltam majd elintézem ezt amikor a Király hegy felől érkezek."

Előzmény: V43 1279 (64061)
V43 1279 Creative Commons License 2017.10.24 -12 0 64071

Obiii :)

Előzmény: sétáLós bácsi (64069)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!