TErmészetesen sem angolul, sem spanyol-portugálul nem "k" hang a sci-fi második betűje, vagyis Észak- és Dél-Amerikűban sem "szkifi"- Mondom, hungarikum!
Én meg nem hiszem, hogy nem :-) -- legalább is hogy egész életükben soha sem.
Persze ha már befutott, akkor megengedheti magának egy "írófejedelem", hogy hiúságból elutasítsa a kiadó egyéb gyakorlatát, hiszen a kiadó ilyen feltételek mellett is örülni fog, hogy ő adhatja ki.
Minden bizonnyal a korabeli kiadójának olvasólektora. Ugyanis kiadók rendszerint az írókkal együtt dolgoznak egy mű megjelenésén -- és sikerén. (Ennek nem utolsó szempontja, hogy milyen gördülékeny a szöveg).
Már Heltai is masszívan belejavított kiadottjainak szövegébe, leginkább helyesírás terén, amivel nem kicsiben hozzájárult ahhoz, hogy épp ez a helyesírási norma vált uralkodóvá (a versengők közül), mai helyesírásunk gyökerévé.
Kihátrálok saját ötletem mögül. A fr. forradfalom történetét emigrációban írta, ezenkívül: amikor szépirodalmat írt, nyilván jobban ügyelt a magyar tudására, mint amikor történelmi-tudományos szöveget, francia-német forrásokból. (Már gyerekkorában megtanult magyarul).
Üdv. off: "Murder" pusztulása óta kisebb a veszély. on:
Érdekes irodalomtörténeti/nyelvi gyanúm támadt. Elébemkerült Eötvös J: A fr. forradaom története (Szépirodalmi, 1990). Bevallom, nem tudtam, hogy kéziratból akkor jelent meg eőször! De nem ez a gyanúm, hanem. A szöveg feltűnően gyenge, akadozó, nem-anyanyelvi magyarsággal van megírva. A szerző jól érehetően franciául is jobban tud (ír) mint magyarul, nemhogy németül (német volt az anyanyelve, magyarul később tanult meg.) - Ai furcsa: ismert regényei hibátlan magyarsággal vannak megírva, bár persze steril nyelven. Gyanúm: a nagy regényeit valaki végigstilizálta magyarul. Komoly teljesítmény. Ki lehetett?
Azt üzenem Pirandusnak, hogy a 'Cikkek a ...' topikban nem nagyon érdemes a trollokkal túlzottan elmélyülni, csak begerjednek és annak nagytakarítás lesz a vége. Hozzon P. is új cikkeket új üzenetként. Ha a cikk nem sérti a moderálási alapelveket, akkor ez nagytakarításkor békén marad, de a reagálást akár fel is áldozhatják.
Ez így üdvözlendő fejlemény, de nem lehet, hogy te egy későbbi kiadásban nézted? Nekem, ahogy meghivatkoztam, a legelső kiadása van meg az Osiris Helyesírásnak, és abban továbbra sem találom a steppe alakot.
> Mert ha nem a steppe, akkor furcsa, h. épp egy nyelvész tér el a rendelvényi szabályzattól
A helyesírási szabályzat a helyesírásról rendelkezik. Ez pedig szóhasználati, ill. nyelvi regisztert illető kérdés: a helyesírás szempontjából indifferens, hogy a spárga vagy az aszparágusz szót használjuk-e a termesztett növényre. Ez utóbbi is azonos etimológiailag, de eltérő közvetítőkön keresztül jutott hozzánk, és a helyesírási szabályzatnak a nyelv viszonylag szűk szegmensét feldolgozó szójegyzékében csak az egyik szerepel. Ennek ellenére a virágkertészeti kontextusban az aszparágusz helyénvaló és bevett forma. Ugyanakkor taxonómiai értelemben a harmadik alak, az Asparagus is megjelenik.
Az egyetemi stúdiumoknak az egyik összetevője a terminológia készségszintű bevésése. A turkológia esetén ide tartozik a szóban forgó szakszó is, amelynek az adott tudományterületen szokásos, hagyományos alakja a német közvetítésű steppe. Pl. a könyvtáramból: A Kárpát-medence és a steppe (Marton Alfréd szerk.) tanulmánykötetcím. Sándor Klára így csak olyan szókinccsel él, amelyben szocializálódott. Te másban szocializálódhattál, de az eltérő alakok nyugodtan élhetnek egymás mellett úgy, hogy mindketten használjátok a sajátotokat. És egyikőtöknek sem kell szerintem ezt meglábjegyzetelnie, mert a saját szempontotokból bevett formát használtok: ugyanakkor literátus emberek lévén nagyobb szókincs birtokában vagytok, mint amennyit aktívan használtok, így megértitek a másikat. A Wikipedia-cikkek pedig jó, hogy vannak, de azért csak a szerzőjük álláspontját tükrözik, amely nem feltétlenül egyezik meg teljesen a konszenzus várható értékével. Én pl. a steppe alakot nem minősíteném csak „régies”-nek, e mellett ez szerintem ugyanúgy megérdemli a „szaknyelvi” minősítést is.
> És mi a helyesírási szabályzat rendelése?
Vegyes a kép. Az akadémiai szabályzat 11. kiadásának 12. (szótári anyagában bővített) lenyomata [2003.] szerint: „sztyep v. sztyepp”. A 10. kiadás 10. lenyomatában [1970.] még: „sztyepp v. steppe”. Az Osiris-féle Helyesírás 1. kiadásában [2004.]: „sztyeppe ~ sztyepp”. A földrajzi nevek helyesírása [1998.] c. mű földrajziköznév-listájából kimaradt. A Bakos Ferenc-féle Igeden szavak és kifejezések szótára 2. kiadása [2002.] szerint „sztyepp or[osz], steppe or[osz]→ném[et]”.
Egyébként a cikke, sőt az egész galamusi cikksorozata a "nyelvhelyesség" ügyében ettől teljesen függetlenül kiváló, bár a Kosztolányi-fejezethez volna mondandóm, (kár, h nincs a fórumon a szerző).
Én úgy gondolom a hagyományos német nyelvű szakirodalom közvetítette a steppe alakot. A sztyeppe kontamináció az eredeti orosz sztyep` és a német Steppe között.
Kösz, akkor karácsonyi ajándékként meg tudjátok mondani, hogy miért a "steppe" szót használják tudós történészek és/vagy nyelvészek a közismert és szokásos 'sztyeppe" helyett? (régóta ingerel a dolog)
Nem arról van szó, hogy a magyarok átröppentek volna az óhazából az újba, hanem arról, hogy a steppei divat koronként változott, nem föltétlenül népenként.
(Sándor Klára nemrégi dolgozata a Galamus.hu lapján)
Üdv mindenkinek. Értesítem a nagyon régi társakat, hogy hosszú törlések után KisPiramis, a fórum egyik öreg, viharvert nick-je visszatért. Fluctuat nec mergitur.
Már csak az indirekt megszólíttatás okán is… Nem tudom, a „Sándor nyelvésznő” megfogalmazásban van-e él, de én mindenesetre ilyet érzek benne. A rádióműsort nem hallottam, de a leírásod alapján szinte biztos, hogy Sándor Kláráról van szó. Én őt szakmailag tisztelem.
Emellett igaza is lehet neki is, és nekem is. Én betelepülő vagyok, meg szlovák is, így eleve a magyar köznyelven beszélek*, és azt is adtam tovább gyermekeimnek. Tehát az itteni iskolai ilyen praxisról nincsenek tapasztalataim. Ahol én anno tapasztaltam az ö-zést, az a kettővel korábbi munkahelyem lehetett, ahol szoros kapcsolatban voltam max. technikumot végzett munkatársakkal (akik sokan környékbeliek, és nem szegediek voltak). Jelenleg az egyetemen dolgozom, itt nem hallik. A piacra kell kimennem, hogy szembesüljek vele. Tehát tény, hogy van némi underclass kötöttsége. Nem tudom, mennyi az aktív depresszió, de ez egyetemváros, így eleve van egy jelentős réteg, amely nem a helyi nyelvjárást beszéli, és amely erős mintaként hat. Ebből a szempontból tehát eleve „rosszabb” helyzetben van, mint Hódmezővásárhely (ahol csak a kisebb vonzáskörzetű mezőgazdasági kar van).
Ami számomra meglepő, és némileg Sándor Klára igazát támasztja alá, hogy Bálint Sándor még a „legszögedibb szögedi” volt, most pedig még a szegediek is /szëged/-nek ejtik a város nevét, és a /szöged/ alakot már [szinte] gúnynévnek érzik.
* Személyes tanúságot arról tudok tenni, hogy a Sándor Klára jelezte hozzáállás másutt is létezik. Anyám pl. az én esetemben igyekezett elkerülni azt, hogy magyarul a palóc nyelvjárásban szocializálódjak.
Ui. A Kiss Jenő szerkesztette Magyar dialektológia Szabó József nyomán még úgy vélekedik, hogy „Hódmezővásárhely, Makó, Szeged, valamint e városokkal szomszédos községek regionális köznyelvi nyelvhasználatára erős fokú labiális ö-zés jellemző (például: embörök, gyerökök, lösztök, mömtök, szögényök, vöszitök…)”. Nem is ezért hoztam ezt, mert a fentiekkel egyezően ez nem cáfolja azt, hogy íszegeden ez erősebben kopik, mint másutt, hanem az alábbi bevezetéséül: „Előfordulhat azonban, hogy bizonyos szóalaktani különbségek háromosztatúak. Ilyen Szegeden és környékén a mék, mén (nyelvjárási), mögyök, mögy (regionális köznyelvi) és mëgyëk ~ megyek (köznyelvi) forma”. Vagyis egyrészt paradox módon még az is előfordulhat, hogy az ö-ző alak valójában nem is helyi szegedi nyelvjárási forma, hanem szinte ugyanolyan „külső” norma, mint az azt felváltó e-ző. Másrészt az is lehet, hogy Sándor Klára ennek a regionális köznyelvnek e sorsáról beszélt, és nem a piacon a szegediek által egymás közt használt nyelvváltozatról. Persze az is kopik…
Folyt. Sándor nyelvésznő új könyve kapcsán ez is szübakerült. Sándor nyelvésznő Szegeden tanít. Elmondta - nyilván könyvében is ír róla - hogy Szegeden az iskolákban rászólnak a tanárok az ő-zésre, az egyetemen már senki nem is beszél így. A városban is kevesen, miután több évig az iskolákban szoktatják le őket erről (a nyilvános helyeken restellik). MEgemlyti, hogy csak 20 km-rel odébb, egy közeli közepes városban - ahol az iskolákban ezt nem ellenzik - minden nyilvános helyen él és virágzik az ő-zés.
Namármost: mintha Szegedet illetően ez én megfigyelésem lett volna a helytálló.
Miután szombati szünetet észlelek, a kiejtési témához térek vissza. Volt vagy 4-5 éve is, hogy (más nicken) megjegyeztem, Szegeden alig hallani ö-ző nyelvjárást. LvT szólt hozzá, mondván, ő Szegeden él, és debizony hallani, elég széles körben.
4-5 évet kellett várnom ehhez, hogy folytathassam. Tegnap a KlubRádióban Sándor
A bennfoglalás most a maradékos osztást jelenti? A mi időnkben nem így volt. Az a*b = c-nek – logikai alapon – két inverz művelete van, csak ezek a kommutativitás miatt értékileg egybeesnek. Nálunk a c/b = a volt az osztás, a c/a = b pedig a bennfoglalás. Tehát hogy hányszor van meg c-ben a.
A kijelentő és közlő mondat közti különbség (alsóban ilyet tanultunk) azonban máig rejtély számomra.
