Ezt is sikerült végre megélni. 15 év alatt még sosem jártam a Zselicben. Szombaton viszont végre orvosoltam ezt, és részt vettem a Zselic IVV Túranap 50 km-es távján. Nagyon vártam már a szombat reggelt!
Zolival találkozunk Kelenföldön, neki is újdonság ez a rész. Az IC-n Annát vesszük észre, így hármasban vonatozunk le Kaposvárra. Szerencsére a személy bevárta az IC-t, mert a 7 perc átszállást lekéstük volna Dombóváron..
Kaposvárra érve kis gyaloglással megtaláljuk a rajtot, és kereken 9 órakor elindulunk Zolival. Anna hamarosan utolér, és elfut. Kigyalogolva a városból, az első EP a Töröcskei parkerdőben volt, a Vackor-tanya. Szépen útvonalat követve bevesszük a kis kanyart, majd hamarosan a Töröcskei tóhoz érünk, ahol sok horgász próbál épp szerencsét. Utána is útvonalkövetés, nem a szántóföld szélén kummantunk, hanem a gazos P- jelzésen haladunk szépen tovább. Töröcske falu után a S-, K+, majd a K- visz minket Ropolypusztára, ami egy csodás kis pihenőhely hatalmas réttel. Egy titkos ellenőrzőponttal találkozunk, ami említve is van az itinerben. Nagyon helyes. 15 km-nél járunk. Megpihenünk a nem létező tó büféjénél. A 6-os átlagot ma láttuk utoljára, de én amúgy is nézelődősre akartam ma venni a figurát, mivel sosem jártam még erre. Felfrissülve haladunk tovább. A Csillagpark kis kitérő, meg szerettem volna nézni, de sajnos az időbe nem fért bele, az utolsó vonatot mindenképp el kell érni. Kardosfapusztára érve egy 3 csillagos hotel mellett haladunk el, majd az IVV fára festett zöld kódját jegyezzük fel, ami több helyen is feladat volt nekünk. Jó hosszan haladunk a Z- jelzésen öreg gesztenyefák között. Vitorág-puszta előtt a szántóföld szélén csak a térképem ment meg minket egy eltévedéstől, mert a jelzést egyáltalán nem lehetett látni. Ismét kódot fotózok, majd továbbra is a Z- jelzésen érünk Visnyeszéplak településre. Átrobogunk a falun, majd a Hindai-bérc geodéziai tornyához érkezünk, ami a térkép szerint kilátóként funkcionál, de sajnos a létra már a múlté, így nem jutunk fel :(
A Z3szög jelzésen megyünk hosszan a szántóföldön Zselickisfalud felé. Ma csodás idő van, de ha egy kiadósabb esőben/eső után lennénk itt, nagy küzdés lenne ahogy a terepviszonyokat látjuk. Beérvén a faluba 34 km-hez érve frissítőpont fogad minket. Két fajta parizeres kenyérből lehet választani, ráadásul korlátlan mennyiségben, ami mellé pogácsák is jártak. Amúgy is már rendesen kajásak voltunk. Nagyon jól estek az itt kapott finomságok, és újult erővel haladunk Szilvásszentmárton település felé. A falu szélét érintve a K-négyzet jelzésen megyünk tovább a teljesen frissen aszfaltozott úton. Elnézünk egy kanyart, és ritka pillanat, de sokkal jobban jártunk hogy kicsit mellémentünk, mert így leérünk a Katica-tanya bejáratához. Ámulunk és bámulunk hogy micsoda szabadidőpark alakult itt! Tök jó dolgok voltak, ha nem túrán vagyok, tuti hogy bementem volna a térítésdíj ellenében is. Patca település szélén visszaérünk az eredeti útra, és a K-Z- jelzéseken szeljük át a falut. A két jelzés közösen érkezik meg Szenna településre, ahol be is támadjuk a Vadász presszót, és élvezzük a frissítő nedűt. Azért az órára is kell figyelni, mert a vonat nem vár, a sorompó pedig nem áll, de ha beindulunk, akkor bizony nincs megállás :) Így is teszünk, de előtte még lefotózzuk a Skanzennél a kódot. Még mindig a Z- jelzésen haladunk jó darabon át, amíg vissza nem érünk a reggeli útvonalunkba. Ismét a Töröcskei tavat csodáljuk meg immár félhomályban, és a naplemente csodássá színezi a horizontot. Megint érintjük a Vackor-tanyát, és pecsétet is kapunk, majd a reggel megismert úton érünk vissza a célba. Még pont lámpa nélkül 18:58-kor érkezünk a célba. Az utolsó 19:30-as vonatot is szépen elérjük, bár azért kicsit izgulok hogy a 7 perces átszállási idő elég lesz-e Dombóváron, mert az IC csatlakozásra nem vár. Szerencsére 10 percet késik, így gond nélkül hazajutunk.
Nagyon örülök hogy eljuthattam ebbe a tájegységbe. Nem egy Mátra, nem egy Börzsöny, az 53,4 km-be 800 m szint volt mindössze, de szívembe zártam!
Vasárnap még a Csillebérci Tekergés 21 km-esére is elnéztünk. Ezt már tényleg lazán, nézelődősen. Útközben Makkosmárián kétszer volt frissítőpont, a célban pedig májkrémes-hagymás kenyerek várták a megfáradtakat.
Őrvidék 100 sikeresen teljesítve immár ötödjére, idén 16 óra 23 perc alatt, amivel teljesen elégedett vagyok.
Péntek este már útnak indulunk Janival, mert elég messze van Lukácsháza az otthontól. Bük településen foglaltam szállást a Zita Vendégházban, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Kedves vendéglátó, tiszta szobák, olcsó szállás.
Reggel korán már csodás időnek néztünk elébe. Fél óra kocsikázás után a rajtba érkezünk ami Lukácsházán a Csömöte-hegyi kilátónál volt. 7:10-kor el is indulunk, de Jani hamar visszafordul, mert nem volt biztos hogy a kocsit rendben hagyta-e. Végül legközelebb már csak a célban találkoztunk. Én menet közben tanulmányozgatom az itinert, és bizony így is sok jelzés váltás lesz hogy nem megy át a túra Ausztriába. Nagyon figyelni kell. Dny meg Ény helyett örömmel olvastam volna jobbra vagy balra irányokat mondjuk.. Kőszegdoroszlóra érve nincs szalagozás, de a leírás rendben van. Azért a következő kanyarnál picit bizonytalankodok, de a mögöttem érkező Bálint jó fele irányít. Ez után már rendben vannak a szalagok is. Cák településre érek, ahol a pincesornál kell felírni az első kódot. Utána irány Velem település, amit a (remélhetőleg) mai nap során még egyszer érintek. Ismerős út ez most, sokadszorra járok a K+-en, ahol a korábban induló sporttársakat érem utol. A P3szög meredek emelkedőjét is jól ismerem, majd a Kalapos-kői barlangnál írom fel a következő kódot. Utána maga a Kalapos-kő sziluettje állít meg egy pillanatra, majd a határsávban utolérem kedves ismerőseimet, akikkel pár jó szót váltok, majd kihasználom a kocogásra csábító lejtőt. A túra legkeményebb emelkedője következik a Z-jelzésen fel az Írott-kő 884 m-es csúcsára. Szépen felérek, az átlagom 6-os átlag fölött van. Ha ez nem így lenne akkor sem hagytam volna ki a csodás kilátást a kilátóból. Jó 7 percet nézelődök, majd a határsávban nyomulok tovább a K- jelzésen. Utolér a gyorslábú különítmény, Anna, Dóra, és Balázs. A Hörmann-pihenőig kb 2 km-t megyek velük, majd frissítőpont következik, ahol kicsit elidőzök. Nápolyi, és üdítő a jutalmam. A K3szög jelzésen haladok tovább a Kendig csúcson át. Szuper idő van, az ország legszelesebb pontján most béke és nyugalom honol. Leérek a Vörös-kereszthez, ahol Ildibe botlok bele aki éppen kéktúrázik. Kellemes kocogható út következik az Óház-tetőig, ahol a kilátóba helyezték a következő pecsétet, na nem mint ha nem mentem fel volna magamtól is. Kőszeg városára, és az osztrák Schneeberg csúcsra varázslatos panoráma nyílik. K3szög, Ko, K+ a követendő jelzések. Nocsak, a Kincs-pihenőnél még nem is jártam. Szemem a pályán, mert jelzetlen szakasz jön immár Kőszeg szélén, de az Őrvidék 100-as táblák jó helyen vannak, és a leírás is korrekt. Meg is érkezek hamar az arborétumhoz, ahol finom levessel várnak a szervezők. Bár az itinerben az volt hogy az Óház-tetőnél küldjek egy sms-t egy számra hogy kérek levest, így bíztam benne mire odaérek fogyasztható állapotban lesz, de mint kiderült a telefonszám a főszervezőé volt aki nem volt itt. Így jó meleg levest kaptam, de nem morciztam csak egy kicsit, mert elment 20 percem. Sebaj, nem verseny ez csak magammal szemben, így kicsit lemerevedve, de haladok tovább. Kőszeg belvárosába érkezek ahol a várnál nagy kiárusítás és tömegnyomor fogad. Nem is olyan egyszerűen találom meg a követendő utat, de végül meglett, és innen nagyon sokáig számomra ismeretlen utakon haladok tovább. Innentől kezdődik egy nagyon hosszú monoton rész, de mivel szép erdőbe haladok, ezért talán mégsem annyira viselt meg ez a szakasz. A K- jelzést elérve balra fordulok, és nyíl egyenes az út, ameddig a szem ellát. Tempósabban gyaloglok, de néhol bele-belekocogok, hogy kicsit úgy érezzem tényleg előre haladok és nem hátra. Elérek egy kódot, majd bal kanyar a P-jelzésen. Minden kanyarnak örülök :) Hosszan, nagyon hosszan, de egyszer csak elérek Tömörd településre, ahol bizony szerencsém van, mert a frissítő pont személyzete alig 10 perce ért csak ide. Az előttem haladóknak itt még semmi sem volt, engem viszont mennyei sonkás-tojásos, illetve szalámis-uborkás zsemlék fogadtak ásványvízzel. Jó 10 percre meg is pihentem, és mivel az előttem levőknek nem volt itt semmi, ezért nem voltam rest a harmadik zsemlét is felmarkolni amit szépen eleszegettem már útközben. Ismét végestelen hosszú egyenesek következnek, még jó hogy Jani keres hogy merre járok, így kicsit elveszi a monotonitástól a hangulatomat. Kőszegfalvára beérve már tényleg azt hiszem hogy az Alföldön túrázok, mert hosszú szántóföldön bukdácsolok Lukácsháza irányába, a nap pedig teljes erejéből persze pont engem süt. Kezdtem elunni magam, gondoltam kicsit Spartathlon híreket olvasok hogy mi újság a mieinkkel, de végül meggyőztem magam hogy ez most nem idevaló, legalább a célban lesz mivel elütnöm az időt.
Megérkezek a rajt-célba, 62 km letudva. Finom lekváros kenyeret majszolgatok, és eltüntetek vagy 5 pohár málnaszörpöt is magamban. 20 perc lett itt is a pihenő, de nem baj, ez a hosszú szakasz után nagyon kellett. Na irány a második köröcske. A Holdfény Ligetet mellőzve kicsit szomorkásan nézem a kiránduló családokat, akiket a Ligeten belül sok szépség fogad. Engem viszont a K+ után a szalagozáson egy vadász.. Tisztelettudóan köszönök, majd húzom a csíkot tovább, a választ nem vártam meg ha volt egyáltalán. A szalagok szépen elirányítanak a K-jelzésig, ahol meseszép erdőben haladok tovább Bozsok irányába. Lassan besötétedik, de a falu előtt a szántóföldön csodás naplemente fogad. 11 kondenzcsíkos repcsit számolok meg, felhő egy darab sincs. Valamiért tök jó érzés kerít hatalmába, szeretek itt lenni, élvezem a túrát a monoton részek után is. Bozsoknál zöldségleves a menü, de megint szerencsém volt. Ismét csak én ehetek ebből először, mert a többiek még túl korán voltak itt. A nagy adag gombát a pontőr hölgy éppen most szórja bele a fazékba. Ha várok 5 percet kész is lesz, ennek elég ennyi. És bizony, hamarosan mennyei illat csapja meg az orrom. A krumpli még nincs benne, de a többi kész, így teszt alanynak tökéletes voltam. Elégedettségemet örömmel nyugtázzák, és én is hálát adok hogy ismét szerencsém volt. Lámpa elő, depós cuccot amit ide küldtem megkaptam, és még nehezebbé vált ez után hátizsákom. A változatosság kedvéért 20 percet töltöttem itt is :) Innen gyakorlatilag a célig megint ismerős az útvonal, na de este azért kell ám figyelni. A K+-en Velem felé tartok ismét. Magányomat egy röfögő vaddisznócsalád zavarja meg, de nincs para végül. Emelkedő következik a Szent Vid kápolnáig. Emelkedő? Vagy 20 km-en át nem volt ilyenben részem ez előtt :) A 6-os átlag itt van a közelben, ő nem frissít, csak megy és megy. De még mindig magam mögött tartom ennyi pihenő után is. Kicsit nehézkésen érek föl a templomhoz, de a K+ emelkedik tovább, és a lábaim is átveszik a ritmust újra. Ismét a Kendig csúcsára tartok a reggeli útvonalon. Szél ismét nincs, meg-megállok csodálni a kilátást, ez mesebeli! A Vörös-kereszthez érve most egy fényvisszaverő szalagokkal jól jelzett kerékpárúton haladok tovább. Szuperül lehet kocogni, és így is teszek. Nincs gond, kedvem remek. A Zeiger-nyereg után is a Z- jelzés haladós, és bizony jó tempóban érek le a Hétforráshoz, ahol csokit és vizet kapok a pontőröktől. Pár percet rápihenek az Óház-tető mászásához, mert most rövid, ámde meredek út visz fel a K- jelzésen. Közben kicsit előre gondolkodok, és nézem a térképemen hogy vajon melyik irányban kell haladni a Z-jelzésen ez után? Szerencsémre volt fényvisszaverő a helyes úton, mert én biza a másikon mentem volna ami nem lenne nagy baj, csak kicsit kerültem volna. A Z+ jelzést meglepően nem jelzi a térkép, pedig nem is friss. Kellemes lejtős úton kocogok óvatosan. Egy jól szalagozott átkötés után immár a S- jelzés visz utam céljáig. Kiérvén a szántóföldre egy pillanat alatt nagyon hideg lett, de mivel szépen haladtam ezért nem nagyon fáztam a rövidgatya-póló kombinációban. A túl oldalt lövéseket hallok ami igen közel van. Biztonságom meginog, a lámpa fényével próbálok jelezni hogy ne lőjjenek már le itt a vége fele.. Nyíl egyenes sík úton érek be a reggel már megismert Kőszegdoroszlóra. Abban a pillanatban fel sem tűnt hogy én itt már jártam, sőt a visszafele út a S- jelzésen is teljesen újnak hatott, csak most a beszámoló írás közben néztem hogy ezt a részt is duplán érintettük :) Kisebb emelkedő van még, de pár km után beérkezek a Csömöte-hegyi kilátóhoz 23 óra 33 perckor, ami most már a tényleges célt szolgálja. Fincsi gulyással várnak a szervezők, majd a sok szép élményre gondolva elfekszek a padon, és Jani érkezése után pár óra pihenéssel hazaindulunk.
Lehet hogy valaki ezzel élni fog, de én biztos nem tudnék otthon ránézni a palettára ha olyan dolgokat vennék meg, ami köszönő viszonyban sincs a teljesítményemmel/teljesítésemmel.
Szerintem jól látod. Ha valahol nincs előnevezési határidő, vagy előnevezés lehetséges/kötelező megadva, ott csak helyi nevezés van. Régebben ez volt az alap, és vannak még ilyen túrák. Rendezői szempontból sokszor egyszerűbb, ha csak a helyi nevezésre kell figyelni, nem kell "külön asztal", plusz rajtszemélyzet az előnevezőknek, stb. A klasszikus túráknál a (max.) létszám is elég jól tippelhető.
Jól látom, hogy a szombati Meteor teljesítménytúrákra NEM kell előnevezni? Nem látom az előnevezési határidőt, és hogy hol lehet előnevezni. Csak helyszíni nevezés lesz? Köszönöm előre is!
Tegnap Budaörsön jártam, az Odvas-hegyet kerestem fel. Az OSM térképen szerepel a tanösvény jelzés, a térkép alapján a jelzést nem találtam. Van valakinek személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban?
A kerítés nyitható, a túloldalon hasonlóképpen lehet ki- (vagy) bejutni. Ezt a mögöttem jövő társaim tudták is. Esetleg továbbmenve a vadászház felé, irányban is rá lehet kötni a kékre. Alig két maréknyi bogáncsot szedtem utána ki az ebből, majd magamból...
Egyre több a zárt kapu, kb mint a 30-as években a tilos területek. Egy hete a regionális túraútvonalnak számító Kohász Kéktúrán futottam bele ilyenbe, kerülnöm kellett a Pécskő alatt +1.2 km-t.
Mi tavaly is, idén is zárva találtuk a kaput, nem Kazinczy időszakban. A falun belül a temető mellett, bicikli úton lehet kerülni és csatlakozni a kék+-be. Ha Pusztafalu felé mész, akkor a zárt kerítés után azt hiszem az első kereszteződés (adja magát az út) jobbra.
Nincs valakinek egy felesleges nevezése a vasárnapi 20 km-es Gerecsére? Most vettem észre, hogy tavaly csak az egyik fiam tudott volna jönni, így csak 2 nevezésünk van.
Ismét eljött ez a nap. Ha sikeres teljesítést tudhatok magam mögött akkor tizennégyszeres (azaz 14x-es :) teljesítővé avanzsálódok.
Péntek délután már az összeszokott autós csapattal utazok le Nagykanizsára. Elfoglalva a szállást, társasági életbe vetem magam a bevált helyen, és még talán éjfél előtt visszasomfordálok a szállásra. Kellenek ezek az esték, túra közben nem ugyanaz a feeling mint előtte vagy utána.
Kemény 5 óra alvás után kegyelmet nem ismerően szól az óra. Megreggelizek, és összepakolom a depós csomagjaimat. 6 órakor teljes harci díszben felvértezve mindenkit útjára engednek. Kocogásba kezdünk Zolival. Mindössze Hegedüs Csabi és Anna fut el mellettünk, pedig máskor jóval többen szoktak futni, főleg a rövidebb távon. A lelkesedés az első önfrissítőpontig tart :) Itt Álmos társaságában megejtjük a mennyei manna lélekre pozitív energiabevitelét. Úgy elbeszéljük az időt hogy egyből utolsók is lettünk :) No sebaj, legalább van motiváció, meg találkozok sok ismerőssel. Tempós gyaloglással haladunk. Álmos elmarad mi meg Zolival sorban érjük utol a sporikat. Homkokkomáromnál a bolt zárva, de ez már így van pár éve, számomra nincs meglepődés. Az emelkedőn tempóm nem lankad de Zolié igen, így egyedül folytatom az utam. Alig 1 km múlva viszont utolérem Takács Attilát, aki csapódik hozzám. Elvagyunk, sok kalandról, érdekességről mesél, legalább elveszi a figyelmemet a hőségtől, ami már kezdett tetőzni. A szerencse az volt hogy légmozgás azért akadt, így az átlag Rokihoz képest egész tűrhető volt a klíma. Hahótra 6 óra 32 perc alatt érünk le. Vannak olyan túrák ahol nem engedek a tradícióból. Korsó limonádét kérek jégkockával a hölgy meglepetésére. Nagyon ízlik mint mindig, és meglátva lelkesedésem Nagy Jani is így dönt. Attila kicsit hamarabb elindul, én 23 percet töltöttem is, és kisimultan indulok tovább. Amúgy a kedvencem itt a lekváros kenyér + sós paradicsom volt, ugyanis frissítőállomás is volt ez egyben.
Irány a söjtöri szőlőhegy. A Z-K+ elágazásnál már rutinból fordulok jó irányba. Megmászom a dombot, majd lecsorgok Söjtörre. A pecsételés után a vendéglátó egységbe vetem be magam egy jó hideg üdítőre. A Cappyből az almást szeretem a legjobban. Itt pihen éppen a kaposvári Bizderi Robi is. Meghív egy fagyira, jól esik. Innen együtt haladunk tovább a híres Roki katlanban. Hamarosan elcsípjük Attilát aki valahol eltévedt, de már jó úton van. Hármasban nyomulunk tovább. Pusztaedericsen nyitva a krimó, én ismét Cappyzek. Robi még kicsit marad, Attilával útnak indulunk. Megmutatom neki a világ legértelmetlenebb Z-jelzés kerülőjét. Ő sem hiszi el, de becsülettel körbejárjuk a semmit :) Rádiházára (60 km) érve, előveszem a sokszor bevált konzervet a depóból. Megkérdezem van-e mikró, illetve tányér. Igenleges válasz után pár perc után jóízűen majszolom a Bakonyi sertésragut tésztával. Majd' fél óra után továbbállunk, ismét hármasban haladunk. A jó 3,5 km-es oda-visszán sok ismerőssel találkozunk, akik még mennek Rádiháza felé. Itt még egész szépen halad a mezőny. Szentpéterföldén a jól ismert temetőben töltjük meg palackjainkat vízzel. Ez után Attila végleg lemarad, azt mondta hogy kinyírtam a tempóval :) Pedig nem akartam. Robi a következő pontig jön velem, majd megkocogok egy lejtőt óvatosan, de ő már gyalogol. Így végleg egyedül maradok. Monoton egyenes út visz be Lasztonyára, ahol szó szerint egy lélekkel sem találkoztam. Szellemfalu.. Kimászom a sosem jól eső horhosban az emelkedőt, majd hamarosan a Torhay-forráshoz érkezek. Kötelező vízvételi lehetőség! Egész jól haladok, bár tavaly lámpa nélkül épphogy lejutottam Bázakerettyére. Most jó 3 km-el előbb, Lispeszentadorján végén veszem elő. Össze-vissza tekergés után egy vaddisznócsalád ösztönöz tempósabb gyaloglásra. 85 km-nél megérkezek Bázakerettyére. Ismét konzervet depóztam, és jóízűen el is fogyasztom. Örülök hogy a gyomrom nem rakoncátlankodik, mert sok Rokin problémám volt már ezzel. Ismét kb. fél óra pihi után egy sráccal haladok tovább, akivel többször kerülgettük egymást a nap folyamán. A monoton aszfalton sztorizgatunk, aztán Budafa után egy lejtőt megkocogok, így Kistolmácsig ismét magam maradok. Kiérve a műútra elkapok egy 70-es távon induló sporit aki szintén egész jó tempóban gyalogol, na de ő még jóval frissebb. A kistolmácsi ellenőrzőponton mindig életem legfinomabb teájával vár a pultoshölgy. Nem győzöm számolni mennyi pohárral betoltam, de a hölgy csak ösztönöz hogy még akár a flakonomba is tölthetek. Nem voltam rest, éltem is vele. Kicsit még leülök kint a teraszon, valamiféle belső energiát gyűjteni a folytatáshoz. Érdekes módon egyáltalán nincs hideg. Máskor itt már vacogtam, most semmi. Tovább indulunk a Kerettyén utolért sráccal, illetve a 70-es spori is velünk tart. Én diktálom elől az iramot egészen Borsfáig. Bár nagyon fáradt nem vagyok, de mint feljebb írtam: "vannak olyan túrák ahol nem engedek a tradícióból". A borsfai buszmegálló megint ilyen. Nekem itt kell 5-6 perc. Hogy miért? Csak úgy :) A többiek továbbhaladnak, de még Valkonya előtt elcsípem őket, mert néha belekocogok éjjel is a lejtőkbe. Valkonyára érve itt pihennek Edináék akik 70-esen vannak. Lemegy a zsíroskenyér meg a paradicsom is. (a paprika már nem). Örülök hogy a gyomrom egész jól van. Sokszor már rá sem bírtam anno itt nézni a kenyérre. Jön a mumus hét-domb. A talpam ösztönösen elkezd fájni. A talpbetétben egy kisebb kráter tátong, minden lépéskor az elülső talppárnáim bánják. A többiek elmaradnak, és egyedül küzdök tovább. A harmadik domb a legrosszabb.. Aki mást mond az hazudik :) Tudom hogy Eszteregnye sosem akar eljönni, így is állok hozzá. Egy kisebb oda-visszán találkozok a 4 fős 130-as bollyal. Nincsenek sokkal előttem, max 20 perc. Én nem versenyzek senkivel, amihez van kedvem azt csinálom. Fent a ponton dinnyét majszolok, és magnéziumos pezsgőtabival kínálnak. Hú de jól esett ez már! Nehezen megy a továbbindulás. Lecsoszogok egy jó meredek lejtőn, majd az utolsó dombot kimászva visszajutok a reggel már járt helyre. Innen 15 km ugyanaz mint a túra első része, csak visszafele. Fejlámpákat látok, nosza. Két 70-es sporit hagyok ott az agyagos emelkedőn fölfele. Homokkomáromnál ellenőrzőpont van a turistaházban. Ásványvíz + lekváros kenyér. Jól esik, de megyek is tovább, mert nem szeretném hogy a nap a horizontra emelkedjen túlságosan.. Zsigárdig őzikék zökkentenek ki a monotóniából. Most már pirkad, de felhő nincs az égen, így a napnak is hamarabb ereje támadhat. Zsigárd után egy buszmegállóban leülök, és megiszom az energiaitalomat. Most szerencsére nem volt égető szükség rá, de ha már elhoztam akkor ne feleslegesen. Rosszabbul már csak nem lehetek tőle.. Kiérvén az aszfaltra, majd 7 km végig a célig.. Sosem esik jól, most sem.. Viszont egész sokat belekocogtam. Olyannyira, hogy a cél előtt 3 km-el utolértem az Eszteregnyén még előttem levő 4-es csoportot, akikből Csabát és Lacit ismertem. Gratuláltam mindenkinek, és futottam tovább. Itt már meg sem álltam a célig. Komolyan, szerintem amikor Petivel mentük anno a 20 óra 42-t akkor sem mentünk így a végén. Magamat is megleptem milyen gyorsan eltelt ez a 7 km a végén. Végül 24 óra 55 perc alatt tettem meg a 130 km-t, és büszkén mondhatom hogy sikerült tizennegyedjére is ez a nagyon nem könnyű megmérettetés. Előttem talán csak Csabi, és Anna ért be.
Pont egy éve festették Gyöngyivel kérésemre a KDP jezéseit Pusztamarót közelében. Olyan gyorsan és összeszokottan dolgoztak, hogy alig tudtam valamit segíteni. Aki a KDP útvonalat járja az Eménkes nyerge környékén (is) gondoljon rá: ott van a keze nyoma a piros sávokban.
Fájó szívvel tudatom mindenkivel , aki ismerte , szerette és becsülte , hogy 2021. július 13-án Wittmer Antal az égi túraútvonalakra távozott. Számos érem, kupa tulajdonosa, az egykori Bánhidai Erőmű művezetője, háromszoros OKT és teljes kékkör teljesítő, a VértesErőmű SE túraszakosztály vezetője, jóbarát, túrajelzés-; és Máriaút festő, technikai munkatárs, a Komárom-Esztergom megyei útbaigazító táblák kihelyezése, karbantartásai is a szívügye volt. Sorolhatnám a jelzőket. Sokakat inspirált a túrázásra, önzetlenül segített. Hatalmas űrt hagyott maga után. Nyugodjék békében ! Fazekasné Szentirmai Gyöngyi
Még a korlátozások közepette szólt Anikó, hogy ha lehet Csemőre majd menjünk el, így be is írtam a naptáramba. Reggel pár perccel a zárás előtt értünk le a rajtba, így végül 9 órakor vágtunk neki a túrának. Az itiner rövid de tömör, a távolság értékek a széljegyzetben némely pontnál nehezen azonosíthatóak, de azért rá lehet jönni, mire vonatkoznak, valamint a színes térképvázlat alapján tökéletesen el lehet menni. Mivel kissé kapkodva értünk le, így még a boltba be kellett ugrani, de 3 perc alatt sikerült végezni. Szombat délelőtt ez egy Pesti szupermarketben biztos nem sikerült volna. A Ceglédi útról hamar a temető felé kanyarodtunk, ahol az 1.6 km aszfalt után végre erdőben haladhattunk. Az első ellenőrzőponthoz hajszál pontosan az itiner szerinti 2.3 km után értünk, itt kedvesen és műzliszelettel vártak minket. Kutyaitatás és 5 perces pihenő után haladtunk is tovább, hamarosan a zöld kereszt turistajelzésre váltva. 4.7 km után ismét aszfaltútra értünk, innen a 2. ellenőrzőpontig 860 métert kellett még mennünk, ahol croasson volt a jutalmunk. Innen elhagytuk az aszfaltot és beszélgetve indultunk az előttünk haladók nyomában. Itt picit tovább is mentünk a turistaút kanyarodásánál, de szerencsére a mögöttünk haladó ránk szólt. A Ladányi ház is pontosan 7.2 km -nél volt, és a 8.4 km pontosan a Ladányi szoborra vonatkozott. A Ceglédi úton kissé nagy volt a forgalom és a zaj, így gyorsan próbáltunk túljutni rajta. A tájházhoz érve, 9.4 km-t tettünk meg, itt az itiner 9.8 km-t tartalmazott, de nem bántuk, hogy végre leülhetünk az árnyékos udvaron. Itt tartottuk a fél órás nagy pihenőnket, 11-11:30-ig megebédeltünk, a szolgáltatásként kapott cseresznyét is megkóstoltuk, valamint megtöltöttük a kulacsunkat és persze meg is mosakodtunk, ha már volt rá lehetőség. Tovább haladva az aszfalton, végre leküzdöttük ezt az 1.1km szakaszt is és a murvás Jáger útra fordultunk. A Z+ balra kanyarodása nálam 11.3 km-re esett, az itiner szerint 11.9 km-lett volna, de ez azért nem nagy eltérés. A zöld sáv turistajelzéshez érve 12.5 km-nél jártunk, ezen még 800 métert haladva értük el a 4. ellenőrzőpontot. Itt a pecsét mellé vizet is kaphattunk, majd elfogyasztottuk a magunkkal hozott almát miközben pihentünk az árnyékban 20 percet. Az itiner és térképvázlat alapján továbbra sem gond a tájékozódás, az 5. ellenőrzőpont 15.8 km-nél, ahol víz és műzli is volt. Itt már nem sokat időztünk, indultunk is tovább az árnyékos erő felé, majd a Petőfi utcát elérve a nyomóskútnál feltöltöttük a vízkészletünket és a célegyenesbe fordultunk. Az ünnepi forgatag most sajnos elmaradt, de felidéztük a régi emlékeket, amikor Oszvald Marika éneke fogadott minket valamelyik évben. A könyvtárba érve 18.2 km lett az útvonalon megtett utunk, amelynek kb. 25%-a volt aszfalt, de ott legalább jobban lehetett haladni, mint néhol a mély homokban. A célban a szervezők nagy kedvességgel fogadtak, a virsli is tökéletes volt, nagyon köszönünk mindent!
