Egy sárga Gerecse külön érdekelt volna, mert sokáig hajtottam rá, és pont akkor szüntették meg a rendszert, amikor közel kerültem hozzá. Azóta már elengedtem. Azt hiszem, az a 8. teljesítésért járt volna, most tartok 14-nél. Rég volt.
Szombat: Pálos 70 (74 km) 12 óra 07 perc alatt, na de a beszámolóba minden kiderül ;)
Vasárnap: Viharbükk 24,5 km kényelmes 5-ös átlaggal.
Pálos 70: Orsival beszéltük meg hogy együtt megyünk ma, mivel Viktor később érkezik. Végül időben megérkezett, és így mire 5:00-kor a rajt helyszínére jutottam, addig meg is dumáltuk hogy elindulnak, majd egyszer jövök.. Jó kis sor volt így reggel korán, de flottul haladt minden, és 5:10-kor végre én is elindulhattam. Kaptam egy nyomkövetőt, így lehetett akár otthonról a fotelből is figyelni hogy mit küzd ez a jó ember :) https://www.traxpace.net/palos21#trackId=palos21_70&traceId=76
Fejlámpám fényével világítottam a Gellért-hegy csalafinta Z- jelzését, ami jobbra-balra kanyargott a hegyoldalban. Meg-megálltam csodálni az éjszakai kilátást. Bár itt lakom a közelben, de ez a panoráma mindig megkapó, ha nappal, ha éjjel vagyok éppen erre. A Tabán után egészen a Kútvölgyi-kápolnáig gyűjtöm a szintet, és koptatom a terep cipőmmel az aszfaltot.
7 km-nél kapom meg első pecsétem, majd továbbra is aszfaltgyilkolás, és csak a Normafa szép nagy rétje után ér terepet a lábam ismét huzamosabb ideig. Szépjuhásznéra kellemesen lekocogok, az idővel is perfekten állok, és utol is érem Orsiékat. Ki is adom az ukázt hogy nyomás immár együtt tovább. Máriaremete szinte pöccre 20 km-nél van. Nagyon finom zsíros-hagymás kenyerek várnak minket meleg teával, ami tényleg meleg, de egy kis hideg vízzel fogyaszthatóvá varázsolom. Érzésre kicsit sok időt töltünk itt, a többieket kicsit marasztalja egy aranyos kutyuska, amíg én a Stabilos túra kódját vélem éppen felfedezni a fán :) Tovább indulván a hosszú K+ aszfaltját még tempósan gyalogoljuk, de aztán beindulunk, és gyakorlatilag a solymári várig futunk, de úgy elég szép tempóval. Az átlag így is "csak" 6,24 km/h-ra jött ki a két pont között az állásidővel. A várnál fél literes vizet kapunk, és több fajta csokiból lehetett választani. Innen a csobánkai szentkútig majdnem 7-es átlaggal érkezünk. Tényleg voltak olyan részek ahol csak gyalogoltam volna, de Orsi nagyon jó erőben volt, így nem akartam én sem lelassítani :) Már fél órával 6-os átlag fölött vagyok (a többiek ugye sajnos kicsit korábban indultak). A Szentkút előtt nem sokkal utolérjük az első három srácot, akik már várták hogy valakik befogják őket :) Utánunk kocognak, de mi érünk le elsőnek a Szentkúthoz. Persze ez nem verseny tudom én ezt nagyon jól, inkább lelki feltöltődés. Azért a vastaps jól esett amit kaptunk a pontőröktől. A mennyei különböző ízvilágokkal telt kenyerek, és a finom tea egy ideig viszont megállásra kényszerített minket. Én sem nagyon forszíroztam az indulást, csak tömtem befele a kaját. A muszáj sajnos nagy úr.. Irány tovább. Nagyon jól jövünk, meg vagyok lepve hogy a többiek is milyen ügyesen bírják. A Magashegyi-nyereg előtt éppen persze egy egy nyomtávos úton érjük utol a zarándokokat, ahol több ismerősömet is örömmel üdvözlök. Jól esik a szurkolás ismét. Hamarosan utolér Noémi akivel pár percet futunk együtt kicsit beszélgetve, de Ő más világ, végig is futotta, és elsőnek is finiselt. Klastrompuszta előtt még a síkon is belekocogunk, lehet tán' megbolondultunk? Viktor marad a gyaloglásnál, mi Orsival Klastromig meg sem állunk. Pont a kéktúra napja van ma, találkozunk is egy nagy csapattal, a vezetőjük pedig nem más mint az ország legjobb terepfutója, Németh Csaba. Jól esik váltani pár szót a legendával. Klastrompusztánál, Kreiter Balázs ér utol minket. Érzésre kicsit itt is sokat vagyunk, de nem baj, rengeteg idő van. A meredek S-n Viktor lemarad kicsit, Orsi viszont bírja a tempómat felfele. A Pilis-nyeregből végig kocogunk Pilisszentlélekig, ahol csak a mennyei gulyás állít meg minket. Itt nem számít az idő, akár mennyi elmehet, nem érdekel :) Viktor itt még utolér minket, de innen már végig kettesben haladunk tovább Orsival. Ahogy láttam végül Viktor is nagyon szép időt ment. Alig hogy teli hassal elindulok (Orsinak meg sem kottyant), máris újabb frissítőpont a kolostorromnál, ahol a mákos pogácsa volt a befutó, na meg Orsinak a zserbó. Itt is elfalatozgatunk, a Klastrom - Psztlélek szakasz ezért is jött ki 3,83 km/h-s átlaggal :) Még egy meredekebb emelkedő van a túrából, és az egyből itt is van. Kényelmesen felgyaloglunk, majd elérjük a tetőn a P- Z- jelzések elágazását. Ha jól tudom harmadjára vagyok a 70-esen, és ez az a pont, ahonnan hajlandó vagyok elkezdeni számolgatni a kompig. Előtte egy percet sem gondolkoztam ezen. Na de most megindul a matek. Közlöm Orsival, hogy vagy kicsit haladósra kell venni a figurát, vagy szép kényelmesre. Szegény mire eldöntötte, eldöntöttem én :) Azt nem mertem elárulni, hogy a tempós haladás azt jelentette, hogy 7,2 km/h-t kellene menni hogy pöccre elérjük a kompot :) Mivel láttam rajta hogy van ott még kraft 52 km után is, ezért kicsit erősebb tempóra váltottam, amit sokáig szépen le is követett Orsi. Még mielőtt a maradék pár kisebb dombon is meghülyültem volna, még időben megálljt parancsolt. Tudtam hogy lesznek fatáblák, ahol lesznek km adatok hogy mennyi a komp. Így azzal könnyítettem, hogy tempósabban elmegyünk a legelsőig, majd osztunk-szorzunk, és ha nagyon gáz a helyzet, tényleg gyaloglásra váltunk a következő kompot belőve. Elérve egy meglepetés ellenőrzőpontot, nem tudják sajnos mennyi a komp, így szegény Orsival rohanunk tovább, de egyszer csak utánunk kiabálnak hogy 4,8 km. Húha, az nem olyan kevés.. Viszont Orsival közlöm a jó hírt, hogy már "csak" 6-os átlagot kell menni a 15:50-es kompig. Innen viszont olyan jól lejt az út, hogy csak azért is futunk :) Ez olyan jól sikerült, hogy már 15:38-kor a kompnál voltunk. 13 km-t végül 1 óra 34 perc alatt tettük meg. Ráadásul a komp csak 15:58-kor indult el. 20 percet itt dekkoltunk, én meg azt hittem hogy lélekszakadva fogunk levegőért könyörögve épphogy felugrani a kompra. Viszont itt volt forralt bor, és csoki. Ebben a sorrendben! Ezzel a komppal mindössze két 40 km-es futólány, és Kreiter Balázs ment át rajtunk kívül. A túloldalon hamar tovakocog mindenki, mi meg nem ám hogy lemerevedtünk volna, érzésre is 6-os átlag fölött gyaloglunk. Nem semmi erő van ebben a lányban. Innen már elég unalmas a maradék 8 km, de a Sukola-kereszttől a célig még egy 6,5-ös átlaggal finiselünk :) 17:16-kor már célban voltunk, ahol sajnos kicsit legörbült a szám, amikor mondták hogy még nincs kész a leves :( Pedig már mióta vártam.. Na de akkor nincs mese, rohanás a buszig, ami nem is volt tervbe. Rajta vagyunk a 17:30-as buszon, és egy kellemes utazás után boldogan érek haza. Belegondolok abba, hogy amennyit megálltunk, ettünk, kompra várakoztunk, a tiszta menetátlagunk 7 km/h körül volt!!
Viszonylag hamar ágyba kerültem, de így sem sikerült ma pihenten ébrednem, tetézte a csúnya, esős, hideg idő. Úgy döntöttem akkor is Budaizok ma egyet, a Viharbükk leghosszabb, 24,5 km-es távján. Zolival találkozunk a Déliben, majd Normafánál a Csúcs Büfénél van a rajt. Már 8:30-kor ott vagyunk, de húzzuk az időt egy sörrel, hátha jobb lesz odakint. Végül 9:00-kor elindulunk. Szokásos budai-hegységi útvonal, egy frissítőponttal, ahol viszont van sok finomság. A célba érve, végül kiderül hogy a mi távunkra, mindössze 7 ember nevezett, abból kettő lenevezett a rövidebb távra, egynek meg erősen megkérdőjelezhető az útvonalkövetése sajnos, így valószínű mindössze 4-en csináltuk meg a túrát :)
Ezt is sikerült végre megélni. 15 év alatt még sosem jártam a Zselicben. Szombaton viszont végre orvosoltam ezt, és részt vettem a Zselic IVV Túranap 50 km-es távján. Nagyon vártam már a szombat reggelt!
Zolival találkozunk Kelenföldön, neki is újdonság ez a rész. Az IC-n Annát vesszük észre, így hármasban vonatozunk le Kaposvárra. Szerencsére a személy bevárta az IC-t, mert a 7 perc átszállást lekéstük volna Dombóváron..
Kaposvárra érve kis gyaloglással megtaláljuk a rajtot, és kereken 9 órakor elindulunk Zolival. Anna hamarosan utolér, és elfut. Kigyalogolva a városból, az első EP a Töröcskei parkerdőben volt, a Vackor-tanya. Szépen útvonalat követve bevesszük a kis kanyart, majd hamarosan a Töröcskei tóhoz érünk, ahol sok horgász próbál épp szerencsét. Utána is útvonalkövetés, nem a szántóföld szélén kummantunk, hanem a gazos P- jelzésen haladunk szépen tovább. Töröcske falu után a S-, K+, majd a K- visz minket Ropolypusztára, ami egy csodás kis pihenőhely hatalmas réttel. Egy titkos ellenőrzőponttal találkozunk, ami említve is van az itinerben. Nagyon helyes. 15 km-nél járunk. Megpihenünk a nem létező tó büféjénél. A 6-os átlagot ma láttuk utoljára, de én amúgy is nézelődősre akartam ma venni a figurát, mivel sosem jártam még erre. Felfrissülve haladunk tovább. A Csillagpark kis kitérő, meg szerettem volna nézni, de sajnos az időbe nem fért bele, az utolsó vonatot mindenképp el kell érni. Kardosfapusztára érve egy 3 csillagos hotel mellett haladunk el, majd az IVV fára festett zöld kódját jegyezzük fel, ami több helyen is feladat volt nekünk. Jó hosszan haladunk a Z- jelzésen öreg gesztenyefák között. Vitorág-puszta előtt a szántóföld szélén csak a térképem ment meg minket egy eltévedéstől, mert a jelzést egyáltalán nem lehetett látni. Ismét kódot fotózok, majd továbbra is a Z- jelzésen érünk Visnyeszéplak településre. Átrobogunk a falun, majd a Hindai-bérc geodéziai tornyához érkezünk, ami a térkép szerint kilátóként funkcionál, de sajnos a létra már a múlté, így nem jutunk fel :(
A Z3szög jelzésen megyünk hosszan a szántóföldön Zselickisfalud felé. Ma csodás idő van, de ha egy kiadósabb esőben/eső után lennénk itt, nagy küzdés lenne ahogy a terepviszonyokat látjuk. Beérvén a faluba 34 km-hez érve frissítőpont fogad minket. Két fajta parizeres kenyérből lehet választani, ráadásul korlátlan mennyiségben, ami mellé pogácsák is jártak. Amúgy is már rendesen kajásak voltunk. Nagyon jól estek az itt kapott finomságok, és újult erővel haladunk Szilvásszentmárton település felé. A falu szélét érintve a K-négyzet jelzésen megyünk tovább a teljesen frissen aszfaltozott úton. Elnézünk egy kanyart, és ritka pillanat, de sokkal jobban jártunk hogy kicsit mellémentünk, mert így leérünk a Katica-tanya bejáratához. Ámulunk és bámulunk hogy micsoda szabadidőpark alakult itt! Tök jó dolgok voltak, ha nem túrán vagyok, tuti hogy bementem volna a térítésdíj ellenében is. Patca település szélén visszaérünk az eredeti útra, és a K-Z- jelzéseken szeljük át a falut. A két jelzés közösen érkezik meg Szenna településre, ahol be is támadjuk a Vadász presszót, és élvezzük a frissítő nedűt. Azért az órára is kell figyelni, mert a vonat nem vár, a sorompó pedig nem áll, de ha beindulunk, akkor bizony nincs megállás :) Így is teszünk, de előtte még lefotózzuk a Skanzennél a kódot. Még mindig a Z- jelzésen haladunk jó darabon át, amíg vissza nem érünk a reggeli útvonalunkba. Ismét a Töröcskei tavat csodáljuk meg immár félhomályban, és a naplemente csodássá színezi a horizontot. Megint érintjük a Vackor-tanyát, és pecsétet is kapunk, majd a reggel megismert úton érünk vissza a célba. Még pont lámpa nélkül 18:58-kor érkezünk a célba. Az utolsó 19:30-as vonatot is szépen elérjük, bár azért kicsit izgulok hogy a 7 perces átszállási idő elég lesz-e Dombóváron, mert az IC csatlakozásra nem vár. Szerencsére 10 percet késik, így gond nélkül hazajutunk.
Nagyon örülök hogy eljuthattam ebbe a tájegységbe. Nem egy Mátra, nem egy Börzsöny, az 53,4 km-be 800 m szint volt mindössze, de szívembe zártam!
Vasárnap még a Csillebérci Tekergés 21 km-esére is elnéztünk. Ezt már tényleg lazán, nézelődősen. Útközben Makkosmárián kétszer volt frissítőpont, a célban pedig májkrémes-hagymás kenyerek várták a megfáradtakat.
Őrvidék 100 sikeresen teljesítve immár ötödjére, idén 16 óra 23 perc alatt, amivel teljesen elégedett vagyok.
Péntek este már útnak indulunk Janival, mert elég messze van Lukácsháza az otthontól. Bük településen foglaltam szállást a Zita Vendégházban, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Kedves vendéglátó, tiszta szobák, olcsó szállás.
Reggel korán már csodás időnek néztünk elébe. Fél óra kocsikázás után a rajtba érkezünk ami Lukácsházán a Csömöte-hegyi kilátónál volt. 7:10-kor el is indulunk, de Jani hamar visszafordul, mert nem volt biztos hogy a kocsit rendben hagyta-e. Végül legközelebb már csak a célban találkoztunk. Én menet közben tanulmányozgatom az itinert, és bizony így is sok jelzés váltás lesz hogy nem megy át a túra Ausztriába. Nagyon figyelni kell. Dny meg Ény helyett örömmel olvastam volna jobbra vagy balra irányokat mondjuk.. Kőszegdoroszlóra érve nincs szalagozás, de a leírás rendben van. Azért a következő kanyarnál picit bizonytalankodok, de a mögöttem érkező Bálint jó fele irányít. Ez után már rendben vannak a szalagok is. Cák településre érek, ahol a pincesornál kell felírni az első kódot. Utána irány Velem település, amit a (remélhetőleg) mai nap során még egyszer érintek. Ismerős út ez most, sokadszorra járok a K+-en, ahol a korábban induló sporttársakat érem utol. A P3szög meredek emelkedőjét is jól ismerem, majd a Kalapos-kői barlangnál írom fel a következő kódot. Utána maga a Kalapos-kő sziluettje állít meg egy pillanatra, majd a határsávban utolérem kedves ismerőseimet, akikkel pár jó szót váltok, majd kihasználom a kocogásra csábító lejtőt. A túra legkeményebb emelkedője következik a Z-jelzésen fel az Írott-kő 884 m-es csúcsára. Szépen felérek, az átlagom 6-os átlag fölött van. Ha ez nem így lenne akkor sem hagytam volna ki a csodás kilátást a kilátóból. Jó 7 percet nézelődök, majd a határsávban nyomulok tovább a K- jelzésen. Utolér a gyorslábú különítmény, Anna, Dóra, és Balázs. A Hörmann-pihenőig kb 2 km-t megyek velük, majd frissítőpont következik, ahol kicsit elidőzök. Nápolyi, és üdítő a jutalmam. A K3szög jelzésen haladok tovább a Kendig csúcson át. Szuper idő van, az ország legszelesebb pontján most béke és nyugalom honol. Leérek a Vörös-kereszthez, ahol Ildibe botlok bele aki éppen kéktúrázik. Kellemes kocogható út következik az Óház-tetőig, ahol a kilátóba helyezték a következő pecsétet, na nem mint ha nem mentem fel volna magamtól is. Kőszeg városára, és az osztrák Schneeberg csúcsra varázslatos panoráma nyílik. K3szög, Ko, K+ a követendő jelzések. Nocsak, a Kincs-pihenőnél még nem is jártam. Szemem a pályán, mert jelzetlen szakasz jön immár Kőszeg szélén, de az Őrvidék 100-as táblák jó helyen vannak, és a leírás is korrekt. Meg is érkezek hamar az arborétumhoz, ahol finom levessel várnak a szervezők. Bár az itinerben az volt hogy az Óház-tetőnél küldjek egy sms-t egy számra hogy kérek levest, így bíztam benne mire odaérek fogyasztható állapotban lesz, de mint kiderült a telefonszám a főszervezőé volt aki nem volt itt. Így jó meleg levest kaptam, de nem morciztam csak egy kicsit, mert elment 20 percem. Sebaj, nem verseny ez csak magammal szemben, így kicsit lemerevedve, de haladok tovább. Kőszeg belvárosába érkezek ahol a várnál nagy kiárusítás és tömegnyomor fogad. Nem is olyan egyszerűen találom meg a követendő utat, de végül meglett, és innen nagyon sokáig számomra ismeretlen utakon haladok tovább. Innentől kezdődik egy nagyon hosszú monoton rész, de mivel szép erdőbe haladok, ezért talán mégsem annyira viselt meg ez a szakasz. A K- jelzést elérve balra fordulok, és nyíl egyenes az út, ameddig a szem ellát. Tempósabban gyaloglok, de néhol bele-belekocogok, hogy kicsit úgy érezzem tényleg előre haladok és nem hátra. Elérek egy kódot, majd bal kanyar a P-jelzésen. Minden kanyarnak örülök :) Hosszan, nagyon hosszan, de egyszer csak elérek Tömörd településre, ahol bizony szerencsém van, mert a frissítő pont személyzete alig 10 perce ért csak ide. Az előttem haladóknak itt még semmi sem volt, engem viszont mennyei sonkás-tojásos, illetve szalámis-uborkás zsemlék fogadtak ásványvízzel. Jó 10 percre meg is pihentem, és mivel az előttem levőknek nem volt itt semmi, ezért nem voltam rest a harmadik zsemlét is felmarkolni amit szépen eleszegettem már útközben. Ismét végestelen hosszú egyenesek következnek, még jó hogy Jani keres hogy merre járok, így kicsit elveszi a monotonitástól a hangulatomat. Kőszegfalvára beérve már tényleg azt hiszem hogy az Alföldön túrázok, mert hosszú szántóföldön bukdácsolok Lukácsháza irányába, a nap pedig teljes erejéből persze pont engem süt. Kezdtem elunni magam, gondoltam kicsit Spartathlon híreket olvasok hogy mi újság a mieinkkel, de végül meggyőztem magam hogy ez most nem idevaló, legalább a célban lesz mivel elütnöm az időt.
Megérkezek a rajt-célba, 62 km letudva. Finom lekváros kenyeret majszolgatok, és eltüntetek vagy 5 pohár málnaszörpöt is magamban. 20 perc lett itt is a pihenő, de nem baj, ez a hosszú szakasz után nagyon kellett. Na irány a második köröcske. A Holdfény Ligetet mellőzve kicsit szomorkásan nézem a kiránduló családokat, akiket a Ligeten belül sok szépség fogad. Engem viszont a K+ után a szalagozáson egy vadász.. Tisztelettudóan köszönök, majd húzom a csíkot tovább, a választ nem vártam meg ha volt egyáltalán. A szalagok szépen elirányítanak a K-jelzésig, ahol meseszép erdőben haladok tovább Bozsok irányába. Lassan besötétedik, de a falu előtt a szántóföldön csodás naplemente fogad. 11 kondenzcsíkos repcsit számolok meg, felhő egy darab sincs. Valamiért tök jó érzés kerít hatalmába, szeretek itt lenni, élvezem a túrát a monoton részek után is. Bozsoknál zöldségleves a menü, de megint szerencsém volt. Ismét csak én ehetek ebből először, mert a többiek még túl korán voltak itt. A nagy adag gombát a pontőr hölgy éppen most szórja bele a fazékba. Ha várok 5 percet kész is lesz, ennek elég ennyi. És bizony, hamarosan mennyei illat csapja meg az orrom. A krumpli még nincs benne, de a többi kész, így teszt alanynak tökéletes voltam. Elégedettségemet örömmel nyugtázzák, és én is hálát adok hogy ismét szerencsém volt. Lámpa elő, depós cuccot amit ide küldtem megkaptam, és még nehezebbé vált ez után hátizsákom. A változatosság kedvéért 20 percet töltöttem itt is :) Innen gyakorlatilag a célig megint ismerős az útvonal, na de este azért kell ám figyelni. A K+-en Velem felé tartok ismét. Magányomat egy röfögő vaddisznócsalád zavarja meg, de nincs para végül. Emelkedő következik a Szent Vid kápolnáig. Emelkedő? Vagy 20 km-en át nem volt ilyenben részem ez előtt :) A 6-os átlag itt van a közelben, ő nem frissít, csak megy és megy. De még mindig magam mögött tartom ennyi pihenő után is. Kicsit nehézkésen érek föl a templomhoz, de a K+ emelkedik tovább, és a lábaim is átveszik a ritmust újra. Ismét a Kendig csúcsára tartok a reggeli útvonalon. Szél ismét nincs, meg-megállok csodálni a kilátást, ez mesebeli! A Vörös-kereszthez érve most egy fényvisszaverő szalagokkal jól jelzett kerékpárúton haladok tovább. Szuperül lehet kocogni, és így is teszek. Nincs gond, kedvem remek. A Zeiger-nyereg után is a Z- jelzés haladós, és bizony jó tempóban érek le a Hétforráshoz, ahol csokit és vizet kapok a pontőröktől. Pár percet rápihenek az Óház-tető mászásához, mert most rövid, ámde meredek út visz fel a K- jelzésen. Közben kicsit előre gondolkodok, és nézem a térképemen hogy vajon melyik irányban kell haladni a Z-jelzésen ez után? Szerencsémre volt fényvisszaverő a helyes úton, mert én biza a másikon mentem volna ami nem lenne nagy baj, csak kicsit kerültem volna. A Z+ jelzést meglepően nem jelzi a térkép, pedig nem is friss. Kellemes lejtős úton kocogok óvatosan. Egy jól szalagozott átkötés után immár a S- jelzés visz utam céljáig. Kiérvén a szántóföldre egy pillanat alatt nagyon hideg lett, de mivel szépen haladtam ezért nem nagyon fáztam a rövidgatya-póló kombinációban. A túl oldalt lövéseket hallok ami igen közel van. Biztonságom meginog, a lámpa fényével próbálok jelezni hogy ne lőjjenek már le itt a vége fele.. Nyíl egyenes sík úton érek be a reggel már megismert Kőszegdoroszlóra. Abban a pillanatban fel sem tűnt hogy én itt már jártam, sőt a visszafele út a S- jelzésen is teljesen újnak hatott, csak most a beszámoló írás közben néztem hogy ezt a részt is duplán érintettük :) Kisebb emelkedő van még, de pár km után beérkezek a Csömöte-hegyi kilátóhoz 23 óra 33 perckor, ami most már a tényleges célt szolgálja. Fincsi gulyással várnak a szervezők, majd a sok szép élményre gondolva elfekszek a padon, és Jani érkezése után pár óra pihenéssel hazaindulunk.
Lehet hogy valaki ezzel élni fog, de én biztos nem tudnék otthon ránézni a palettára ha olyan dolgokat vennék meg, ami köszönő viszonyban sincs a teljesítményemmel/teljesítésemmel.
Szerintem jól látod. Ha valahol nincs előnevezési határidő, vagy előnevezés lehetséges/kötelező megadva, ott csak helyi nevezés van. Régebben ez volt az alap, és vannak még ilyen túrák. Rendezői szempontból sokszor egyszerűbb, ha csak a helyi nevezésre kell figyelni, nem kell "külön asztal", plusz rajtszemélyzet az előnevezőknek, stb. A klasszikus túráknál a (max.) létszám is elég jól tippelhető.
