Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

vrobee 2015.01.08 Creative Commons License 8261

Hát lehet, hogy én vagyok műveletlen, de nem tudom, mi az a jonh (és nem is tudok normálisan rákeresni a John miatt). A mony szót ismerem úgy, hogy már idősebb gyerekként tanultam - az egy nyelvjárási szó, ilyenből rengeteg van minden nyelvben, és a jellemzőjük, hogy az anyanyelvi beszélőknek csak egy része ismeri. (A magyarban szerintem relatíve kevés nyelvjárási szó lehet, mert  a moldvai csángó dialektusokat leszámítva nincsenek erős nyelvjárások - szemben mondjuk a számtalan, nagy súlyú nyelvjárásból álló spanyollal).

 

A tánc egy szvsz. viszonylag modern összefoglaló név a tevékenységre. Könnyen el tudom képzelni, hogy korábban a nép körében egyszerűen nem így használták, hanem mulatoztak, vagy pl. csárdást jártak (és ahol/amíg az uralkodó táncfajta, addig ez gyakorlatilag szinoním a táncolással), ahogy a csángó ma is szerbát járhat a lakodalomban (de persze ma már mehet diszkóba is :).

Előzmény: Sarkel-a (8259)
Sarkel-a 2015.01.08 Creative Commons License 8260

Hát ez az, még nem bukkantak a tájnyelvekben sem nyomára, pedig a tánc a közösségeknek fontos megnyilvánulása, minden időkben fontos szerepe volt különféle élethelyzetekben.

 

Más. Szerintem a nyelvek alapszavai közé tartoznak a színek is. Ugyan nekem csak egy viszonylag régi kiadású TESZ-em, van, ebben a fekete és fehér szavak ismeretlen eredetűek, más nyelvekben ezekhez hasonló szavak nincsenek. A török kara (fekete) szó előfordul Magyarországon mint helységnév (pl.: Jászkarajenő) és vezetéknévként, gondolom összefüggésben van a Karakas névvel is, de a magyar nyelvben  - fekete - színjelölésként nem használtuk sosem. Vajon honnan származhat ez a szó? Van ötletetek?

A másik a fehér vagy régiesebb alakjában a fejér, ami szintén rokontalan szónak tűnik. Pedig én (amúgy abszolut laikusként) úgy gondolom, hogy mind a két színt jelző szavunk a nyelvünkben régóta megvan és nem vettük át helyette más (pl.: török) nyelvből az azonos jelentésű szót, pedig ismert volt.

Pl. a kék szín szava egyértelműen a török nyelvből származik...

Előzmény: Onogur (8258)
Sarkel-a 2015.01.08 Creative Commons License 8259

Igen, ennél a szónál nagy az összhang, úgy látszik ez a szó - tánc - az indoeurópai nyelvek többségében elterjedt,  használatossá vált, csak azon csodálkozom, hogy a magyar nyelvből is teljesen kiszorította a saját szót. Pedig a nyelvünkben megmaradtak olyan már nem használatos szavak, amiknek más szó vette át a szerepét, pl: mony, jonh, ...

Érdekes hogy sem régi dalainkban, meséinkben, semmilyen írott vagy íratlan forrásban nincs nyoma, sem a nyelvileg és kulturálisan elszigetelt népcsoportokban (pl.: csángók) nem maradt semmi adat arra vonatkozóan, hogy őseink milyen szót használhattak erre a tevékenységre. 

Előzmény: vrobee (8257)
Onogur 2015.01.08 Creative Commons License 8258

Ha eleinknél volt(ak) valamiféle táncszerű szórakozási forma('k), akkor biztos volt(ak) elnevezése(ik) is. Csakhogy az idők során a ma használt 'tánc' hangalak kiszorította. Nem lehet kizárni, hogy a korábban használt hangalak folyománya még most is megtalálható a nyelvünkben - ha máshol nem, valamely tájnyelvben - más, de mindenképpen hasonló jelentéskörrel. De véleményem szerint ez olyan eset, hogy nagyon nehéz tudatosan kinyomozni, inkább véletlenül rábukkanni lehet.

Előzmény: Sarkel-a (8256)
vrobee 2015.01.07 Creative Commons License 8257

A tánc erősen vándorszónak tűnik, tehát a nyugati nyelvek nagy részében is hasonló a helyzet, mint a magyarban: Az európai nyelvek szinte mindegyikébe az ófranciából került a szó (elég csak végigpörgetni a wikipédiát - jelentősebb kivétel a szláv nyelvek egy része). Egész biztosan volt a ritmikus mozgásra korábban is szó, a tippem, hogy a "nyugati típusú" tánc más társadalmi események keretében fordult elő, mint a hagyományos (pl. rituális...) táncok, ezért kulturálisan nem kapcsolódott a kettő, hanem az új hozta magával a nevét.

Ezt valamennyire megerősíti a fenti link is, amelyik a orosz példáján mutatja be, hogy némely nyelvben a korábbi szó fennmaradt "néptánc" értelemben.

Előzmény: Sarkel-a (8256)
Sarkel-a 2015.01.07 Creative Commons License 8256

Hú, nagyon érdekes olvasni a fejtegetéseiteket... sokat lehet belőlük tanulni.

Az én problémám: a  - tánc -  szó. Az eredte nyilván nyugati, német és angol szavak rokona, de lehetett-e olyan magyar szó, ami ennek a megfelelője ? A magyar nyelv nagyon gazdag a mindenféle mozgások kifejezésére, de a táncra nincs szavunk, csak ez a nyugati népektől átvett szó. Pedig maga a tánc mint tevékenység, nagyon fontos minden kultúrában és igen ősi is, talán ősibb mint maga a beszéd.

LvT 2014.12.31 Creative Commons License 8255

A török „khurudzs” alakon eleve látszik, hogy nem modern forrásból való, ugyanis manapság nem szokás így átírni a szavakat. Ráadásul a kh- kezdet eleve gyanús, hogy milyen hang lehet ez, mert a törökben nincs hehezetes hang.

 

Ennek a felvetésnek a forrása a Pallas Nagylexikona (1893‒1897) kuruc szócikke. Nem tudom, ki írta ezt a szócikket, de egyes szám első személyben teszi közzé itt ezt az etimológiát. Thomas Xavier Bianchi Dictionnaire français-turc (1846) szótára volt, amely a Google Books-on elérhető: http://books.google.hu/books?hl=hu&id=y9gsAAAAYAAJ&q=insurg%C3%A9#v=snippet&q=insurg%C3%A9&f=false

 

Itt megbizonyosodhatunk, hogy az érintett oszmán-török szó írása (akkor még) arab betűkkel: خُرُوج . Eszerint az ejtés [xuru:dʒ], mai török helyesírással ez huruc lenne. Az rögtön látszik, hogy a Pallas cikkszerzője némileg csúsztatott, ugyanis a francia insurgé ’lázadó, felkelő, insurgens’ mellett nem „khouroudj”, hanem „erbābi khouroudj”, azaz a kérdéses szót megelőzi (az ezaféval kötött) erbâb (a mai nyelvben erbap) ’mester, szakértő’ szó. Tehát a szavunk önmagában nem jelenthet személyt. — Az érintett szó alakjáról egyébként sejthető, hogy arab eredetű, és valóban az. A modern arab szótáraimban a خُرُوج (ḫurûǧ) szót ’kimenés, eltávozás, kimenetel; kijárat’ jelentésű.

 

A szemantikai problémán (tudniillik a kérdéses szó nem személyt jelöl) túlmenően fonetikai gond is akad: az ugyanebből a خرج ’kimegy; kivesz’ gyökből származó arab جَرَاج (ḫarâǧ) ’adó’ szó az oszmánon (valamint esetleg a szerb-horváton) keresztül harács alakban került a magyarba. Így a szóban forgó szónak *hurucs ~ *hurúcs formában kellett volna honosodnia, nem kuruc-ként. Ha még a [x] hang a magyarban k-val is helyettesítődhet – de mint láttuk, az oszmán jövevényszavak esetén nem – a [tʃ] helyetti [ts] teljesen indokolatlan.

 

Ez tehát egy XIX. sz.-i, nem túl átgondolt etimológiai kísérlet volt, amelyet a mai etimológiai irodalom még cáfolandóként sem tart számon. — A mai irodalom a kuruc szót bizonytalan eredetűnek sorolja be, amelyik talán belső fejlemény. Ugyanakkor azt is megjegyzik emellett, hogy esetleg összefügg a magyarországi latin cruciatus ’keresztes (katona)’ szóval.

Előzmény: Pirandus (8251)
Pirandus 2014.12.31 Creative Commons License 8254

Bakonyi Franci és Bakonyi Robi. (A Roger-nek nincs magyar változata?)

Előzmény: NevemTeve (8253)
NevemTeve 2014.12.31 Creative Commons License 8253

Ezt nem is vettem észre eddig, pedig jó... És Roger meg Francis, a híres Bacon-testvérek is magyarok voltak, ebből következően.

Előzmény: Pirandus (8246)
3x_ 2014.12.31 Creative Commons License 8252

Tótfalusi szerint éppenhogy a latin cruxból való eredeztetés "ellene mond a szótörténeti és hangtani tényeknek."

Előzmény: Pirandus (8251)
Pirandus 2014.12.30 Creative Commons License 8251

Új kérdés. A mai nol.hu lapon egy politikai cikk a kuruc szó eredetét töröknek mondja: khurudzs. Én ezt edddig nem hallottam, és úgy tudtam,a kuruc a latin crux (kereszt > keresztes)-ből jön. Az Értelmező Szótár is latint ad meg, kérdőjellel. Új kutatások? Avagy régi néphagyomány?

LvT 2014.11.23 Creative Commons License 8250

Corrigendum: „Miközben magának a hegységnek a neve is csak a XII. sz. végén jelenik meg írásban egyáltalán

Előzmény: LvT (8249)
LvT 2014.11.23 Creative Commons License 8249

Ez a népetimológia egy példája, bár ebben az esetben ez „irányított”. Az angol etimológiai irodalom a XIV. sz. elejéről adatolja a bacon szót. Ott ófrancia eredetű, mint az angol szókincs jelentős része a normann hódítás óta.  A franciában a bacon szót már a XII–XIII. sz.-i  szóanyagot feldolgozó szótárak is ismerik, pl.: http://books.google.fr/books?id=YZwFAAAAQAAJ&hl=hu&pg=PA29#v=onepage&q=bacon&f=false

 

A franciában a szó germán (frank) jövevény, ahogy ez sem ritkaság: a *bakkō ’háttal kapcsolatos dolog; háta húsa, hátszín, karaj; hátszalonna’ szó újlatinosodása. Ez az alapszó megmaradt pl. a német Bache ’sonka’, ill. vadásznyelvi ’vademse, göbe’, illetve a régi holland bake ’oldalszalonna, sonka’ szóban. Ez pedig az ógermán *baką ’hát’ szó származéka, amely az angol back, svéd bak stb. szóban maradt fent. Ide vonható a német Backe is annak ’far(pofa)’ jelentésén keresztül, csak a Bache alakkal ellentétben ez északibb nyelvjárásból származott át a köznyelvbe.

 

A népszerű népetimológiás magyarázat is csak a XVII–XVIII. sz.-ra tenné az Angliába irányuló magyar sertésexportot, és ezáltal a vélelmezett szóátvételt. De látható, hogy a szó az ófranciában már legkésőbb a XIII. sz.-ban írásban is megvolt (de egyébként vélhetően korábban is). Miközben magának a hegységnek a neve is csak a XII. sz. végén jelenik meg egyáltalán Kiss Lajos szerint, akkor is még első szótagi o-val: 1180. k. Bokon. Tehát a feltételezett szóátvétel az angollal nem is történhetett meg, de az ófranciát is fonetikai és időrendi problémák zárják ki. 

Előzmény: Pirandus (8246)
vrobee 2014.11.23 Creative Commons License 8248

mi is úgy hívjuk, bakonyszalonna :)

Előzmény: 3x_ (8247)
3x_ 2014.11.23 Creative Commons License 8247

De ő ezen kevesek közé tartozik, mondhatni kiválasztott.

Előzmény: Pirandus (8246)
Pirandus 2014.11.23 Creative Commons License 8246

5 perce a Q (vagy C?) Rádióban (A kondér becsülete) c. gasztro-műsor. Egy főszakács: "Kevesen tudják, hogy a bacon szó a magyar Bakony-ból származik".

LvT 2014.11.11 Creative Commons License 8245

Igen, ezt tartja a kurrens irodalom ámbár csak "valószínűleg" minősítéssel, illetve közvetítőnek a sportnyelvet vélik. Ugyanakkor némileg korábbról (1896) ismert a bunyu 'koki, barack a fejre' szó. Ha a kettő hasonlóságát nem csak a véletlen okozza, akkor az olasz etimológia még sem állja meg a helyét.

Előzmény: Pirandus (8244)
Pirandus 2014.11.11 Creative Commons License 8244

A hirig-ről eszembe jut a köznyelvbe került (vagy nem került? ezt nehéz eldönteni) bunyó. Egy régebbi szótárban eredete ismeretlen, egy újabb szerint az 1. világháború után olasz hadifogságból hazatért katonák terjesztették el az olasz pugno! (ököl, ökölharc) nyomán. 

Előzmény: LvT (8237)
Pirandus 2014.11.07 Creative Commons License 8243

Kösz.

Előzmény: LvT (8242)
LvT 2014.11.07 Creative Commons License 8242
Előzmény: Pirandus (8241)
Pirandus 2014.11.07 Creative Commons License 8241

Helységnevek fejtésére van másik topik? Ha nincs, itt kérdem (rég akartam):

Pornóapáti (Vas megye)

Pirandus 2014.11.01 Creative Commons License 8240

köszönöm:

faramuci szó ez a hirig!

Előzmény: LvT (8237)
3x_ 2014.11.01 Creative Commons License 8239

Köszönöm!

Előzmény: LvT (8236)
LvT 2014.11.01 Creative Commons License 8238

ḡ   = ḡ, a mai ejtéssel [γ]

Előzmény: LvT (8237)
LvT 2014.11.01 Creative Commons License 8237

hirig: Az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen szerint történeti jelentései: 1888: ’ütés, pofon’, 1888: ’hamiskártyás által a kártyalapon körömmel hagyott ismertetőjel’, 1901: ’verekedés’, 1952: ’rajta! csapj oda!’

 

A jiddis הריגה harîge, hariga ’gyilkosság’ szó átvétele esetleg az ugyanilyen jelentésű német harige, harigo szlengszón keresztül.  A jiddisben a héber הָרַג (hāraḡ) ’megöl; romba dönt, felfordulást csinál’ ige [הֶרֶג (hereḡ) ’ölés, gyilkolás’ főnév] származékáról van szó. Az első szótagi i hang magyar fejlemény, amely a második szótagi i-hez történt hasonulással keletkezett.

 

Vö még http://de.wiktionary.org/wiki/Metzelei#.C3.9Cbersetzungen

Előzmény: Pirandus (8232)
LvT 2014.11.01 Creative Commons License 8236

Az özvegy szót a régebbi irodalom a korai iráni jövevényszórétegbe tartozónak vélte. De már akkor is fenntartásokkal, amint Bárczi Géza írta A magyar szókincs eredetében (1957): „Talán ilyen közelebbről meg nem határozható iráni (szkíta vagy szarmata nyelvből vagy nyelvekből kerültek még a következő bizonytalan származású szavak: fizet (de vö. Juhász Jenő: MNy. XLIX, 190; Mészöly: Ómagyar szövegek 214), hús, öszvér, szekér, vászon, özvegy, ing, kard (e két utóbbi a többinél alkalmasint fiatalabb csoportba tartozik).

 

Az iráni vélelemnek részletesebb kifejtését nem találtam (talán mert jó régi vélelem lehet), mindenesetre az újabb Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen () már ismeretlen eredetűnek hozza az alábbi megjegyzéssel: „Herleitung aus einer iran Spr is kaum wahrsch, die aus dem Slaw ist irrig”, azaz ’Iráni nyelvből való származtatása aligha valószínű, a szlávból történő [eredeztetése] pedig téves’.

Előzmény: 3x_ (8235)
3x_ 2014.11.01 Creative Commons License 8235

Halottak napja közeledvén minden műsorban elhangzik az özvegy szó. Ez elég fura szerzet, megnéztem a Tótfalusi-féle szótárban, azt mondja, ismeretlen eredetű. Nincs másik teória az özvegy etimológiáját illetően?

Törölt nick 2014.10.22 Creative Commons License 8234

A hirig benne van az Idegen szavak szótárában: verés; verekedés (jiddis)

Előzmény: Pirandus (8232)
Pirandus 2014.10.22 Creative Commons License 8233

magam folytatom, mert magam leltem az aranyat!

És ez is aranyat ér:

http://www.nyest.hu/hirek/mi-az-a-faramuci

Előzmény: Pirandus (8232)
Pirandus 2014.10.22 Creative Commons License 8232

ÚJ! (mert 3 perccel ezelőtt hallottam élő adásban, rádióban): "faramuci hirig" Óriási! (Külön-külön ismerem, és hallottam, értem, de együtt még nem). És rájöttem, hogy egyik szónak sem tudom az eredetét.