a sva hang, amit például az angol ahead szó elején ejtenek) esetében az artikulációs csatorna keresztmetszete gyakorlatilag azonos, akusztikai tulajdonságai megfeleltethetők egy az egyik végén (a hangrésnél) zárt, a másik végén (az ajkaknál) nyitott csőnek. Ha egy ilyen csőnek ismerjük a hosszát és a hang terjedési sebességét, akkor az alábbi képlet alapján meghatározhatók azok a frekvenciák, amelyeken a csőben állóhullámok alakulnak ki, azaz megadhatók a cső kiemelt erősítési helyei.
Fn = (2n-1)*c/4L, ahol
F = a cső saját rezonanciaértéke, az a frekvencia, amelyen a zönge összetevőit erősíteni fogja; ezt nevezzük a magánhangzó formánsának;
n = a formáns sorszáma (egy magánhangzóban 3-5 formáns alakul ki);
c = a hang sebessége (meleg, nedves levegőben ez 35000 cm/s);
L= a cső hossza cm-ben.
A rezonancia helyek az első, legalacsonyabb formánsfrekvenciájának páratlan számú többszörösei lesznek.
A férfiak artikulációs csatornájának átlagos hossza 17,5 cm. Ezzel az értékkel számolva az artikulációs csatorna első rezonanciahelye 500 Hz-en van, a második ennek a háromszorosánál, azaz 1500 Hz-en van és így tovább. Ha az artikulációs csatorna rövidebb (pl. 15 cm) akkor az első rezonancaihely magasabban lesz (583 Hz).
http://alpha.ttt.bme.hu/pub/beszinf/mnyba/k341/movies/tx341b.txt
"Alexandriába Szicíliából jött Theokritosz. “Szicília napsütött mezőinek illatát hozta ő”, – így mondja az irodalmi frázis. Aki Theokritos nevét hallja, annak a pásztoridill jut eszébe. Pásztorfurulyák, naiv, szerelmes Daphnisok, ugráló, bolondos kosok és bakkecskék... Pedig Theokritos igazi dekadens városi szellem, lágy, kéjes, kulturált, s otthona is mindig valamely “modern” nagyváros volt: Syracusae, Kós, vagy Alexandria.
Mondják, sokat tanult Aszklépiadésztől, akinek egy bűbájos versformát köszönhet az irodalom, s más tudós és mesterkélt költőktől.
ASZKLEPIADÉSZ
SZOMJUHOZÓNAK A HÓ
Szomjuhozónak a hó szép nyáron, a téli hajósnak
szép, ha a csillagokon látja, hogy itt a tavasz.
S legszebb az, mikor egy takaró borul a szeretőkre,
s áldva nagy Aphroditét, összefonódik a pár.
Radnóti Miklós fordítása
Idilljeit egészen új világításban látjuk, mióta megtaláltuk a Hérondas mimusait. A két műfaj szoros kapcsolatban van. Theokritos is írt városi tárgyú mimusokat, azaz tökéletes modern krokikat, utcai tolongásról, babonás és pletykás asszonyokról, féltékeny vagy pénzleső hetérákról (csak nem “sánta jambusokban”, hanem szép, dallamos hexameterekben). Ezek az “idillek” igazán meglephetik azt, aki Theokritosban, a pásztorköltőt keresi. Objektív, párbeszédes költemények, a költő egyetlen szót sem tesz hozzá ahhoz, amit alakjai mondanak. Mégis valóságos líra szól itt; a művelt, városi költő lírája.
Ez a városi költő minden falusi költészet őse ma. A mezei idill a városi ember lírájából született meg. Nosztalgia szülte, s nem is szülhetett máskor, mint az alexandriai korban. Utolérhetetlen frissességét, elragadó szuggesztivitását éppen annak a lírai erőnek köszönheti, mely minden nosztalgiából árad. Ahogy Platón mondja: a szerelem mindig arra vágyik, ami hiányzik belőle. És a költészet is szerelem. Minden költészet erotika. A Theokritos verseinek felejthetetlen erotikus zengésük és visszhangjuk van még akkor is, ha nem szerelmekről énekel, hanem füvekről és fákról, fonóasszonyokról és vén halászokról, aratóünnepekről, és legfeljebb a kosok szerelméről.
De többnyire a pásztorok szerelméről zeng: vagyis a saját nosztalgiájáról a friss, szabad, naiv, ős erotika felé, melytől a városi ember olyan messze került. Ez örök-modern nosztalgia, s nem csoda, ha az irodalom későbbi korszakain át annyian találták a Theokritos műformáját alkalmas kifejezésnek. De a Theokritos nosztalgiája még friss érintkezésben volt az áhított valósággal. Itt nem a rokokó festett Árkádiájáról s vértelen Daphnisairól van szó. Még csak nem is a Vergilius szimbolikus, irodalmi pásztorvilágáról. Itt valóban és egész érzékien a “szicíliai mezők illata” csap felénk. Theokritos pásztorainak minden szaván a népköltészet friss zamata érzik. S az idillek miliőrajza éppoly realisztikus, mint a mimusoké. Nem kell hinni, hogy a vágy nem láthat tisztán, vagy hogy a falut csak falusi lélek érezheti. Theokritos városi nosztalgiája oly élet- és földszagú pleinair képeket fest, hogy a modern parasztnovellák megirigyelhetnék. Emlékszem Jean Richepin egy tréfájára. A francia költő egyszer lefordított szóról-szóra egy ilyen Theokritos-idillt, hogy tökéletes naturalizmusával megbotránkoztassa a tizenkilencedik századvég kényesorrú publikumát.
THEOKRITOSZ
ARATÓMUNKÁSOK
MÍLÓN
Búkaiosz, béreskoma, mit búsulsz, mi bajod van?
Nem vágsz már egyenes rendet, nem vágsz egy ütemre
szomszédoddal, mint azelőtt - úgy elmaradozgatsz,
mint juh a nyájtól, hogyha tövis sértette a lábát!
Hát estére mi lesz veled és mire mégy te ma délig?
Hisz csak alig kezdted s már most sem győzöd a részed!
BÚKAIOSZ
Mílón, kőből vagy! Te akár éjfélig aratnál!
Még sose vágyódtál azután, aki nincs a közeledben?
MÍLÓN
Még soha. Távoli vágy - munkásnak ugyan mire jó az?
BÚKAIOSZ
Hát virrasztani sem szoktál? Szerelem sose kínoz?
MÍLÓN
Ments isten! Nem jó, ha az eb belekóstol a hájba!
BÚKAIOSZ
Én szeretek, Mílón, s hány napja, talán tizenegy is!
MÍLÓN
Hordóból iszogatsz nyilván - nálam meg ecet sincs!
BÚKAIOSZ
Hogyne, a házam előtt is azért minden csupa gizgaz!
MÍLÓN
Mondd meg már a komisz kislány apját!
BÚKAIOSZ
Múltkor a Hippokión aratóinak ő furulyázott!
MÍLÓN
Megver az ég, bűnös! Nesze, itt van hát, ami kellett!
Van már kis sáskád, aki éjszaka cirpel a nádon!
BÚKAIOSZ
Gúnyt űzöl te velem. Node nemcsak Plútosz a vaksi:
bajkeverő, csalafinta Erósz is! Hát te se hencegj!
MÍLÓN
Nem szoktam hencegni. Te meg tedd félre a sarlót
s mondj a leánykádról egy kedves dalt, hisz a munka
is könnyebb lesz így és régi poéta vagy úgyis!
BÚKAIOSZ
Karcsu leánykámról ti daloljatok énvelem, édes
múzsák, mert amit illettek, minden gyönyörű lesz!
Bombűká, szívem, szír lánynak mondhat akárki,
vézna, sötétbőrű, de nekem csak mézszinü vagy te!
Nézd a sötét ibolyát, feketével cifra a jácint:
azt keresik mégis koszorúba a legszivesebben!
Kecske lucerna után fut, a kecske után fut a farkas:
fönn az ekét daru űzi - bolondulok én teutánad!
Volna csak annyim, mint Krőzusnak, ahogy hire járja,
tiszta arany szobrunkat ajánlnám Aphroditének!
Ott állnál, a kezedben a síp, vagy rózsa, vagy alma,
én meg a lábaimon gyönyörűszép új saruimmal!
Bombűká, drágám, kicsiszolt márvány a te lábod,
hangod olyan puha - nincs is szó a te mozdulatodra!
MÍLÓN
Nézd, ez a Búkosz, nézd hogy elámított a dalával!
Mily jól illett össze a mondókával a dallam!
Jaj, te szakáll, minek is nőttél, de hiábavaló vagy!
Nos hát, süss ide: szent Litüerszészé ez a nóta:
Démétér, te gyümölcssokasító, megsokasító,
ezt a vetést áldd meg csoda-könnyű, bő aratással!
Kévekötők, szaporán szedjétek! Senkise mondja:
"semmirekellők, munkátok fizetése mivé lesz?"
Úgy rakjátok a kazlat, nézzen az északi szélnek,
attól hízik a szem, meg hogyha nyugat szele éri!
Délben csépléskor ne aludjatok el, ti legények!
Lám a törekről akkor száll legszebben a pelyva!
Kezdj el aratni, mihelyt elsőt füttyent a pacsirta. -
Hadd, mikor elpihen és tűrd el, ha a nap heve éget!
Látjátok, gyerekek: csak a békák élete boldog:
nincsen gondjuk rá, ki ad inniuk, annyi vizük van!
És te fukar kasznár! Főzzél lencsét, ahogy illik,
és ne metéld a köményt is félbe: bevágod az ujjad!
Így illik nótázni a napszámosnak a réten.
Azt a te nyafka szerelmed meg mondd el csak anyádnak,
néki való, ha korán reggel még ágyba találod!
Meller Péter fordítása
Ez az intim naturalizmus nagyon távol van a Kallimachos mitológiai pátoszától. Theokritos még akkor is intim, ha mitologikus tárgyakhoz nyúl. Megírja például a bölcsőben kígyókat fojtogató gyermek-Héraklés történetét. De minthacsak egy parasztcsecsemőről olvasnánk, akit munkábamenő szülei egyedülhagytak...
És mégis nagy, magas költészet ez, egészen más valami, mint a mimusok és krokik. Ez a naturalizmus lírából hajtott ki. Zenéje van. Az erotikus nosztalgia muzsikál benne... Ismer-e mélyebb muzsikát az emberi lélek? Theokritos könyve csodálatos zeneszekrény. Itt a realisztikus képek is zenévé válnak. Zenévé a nyelvben, mely furfangos művészettel elegyit különböző népi és irodalmi dialektusokat, és a versben, mely dekadensen hajlékony, sokszor édesen prózai s mindig rafináltan egyszerű. Ha valaki megkérdezné tőlem, melyik az a görög költő, akit olyan élvezettel olvashat, mint egy modern nagy lírikust, egyikét az emberi nyelv és lélek kéjes nagy muzsikusainak amilyen például Baudelaire vagy Tennyson volt: habozás nélkül Theokritost ajánlanám."
1900s
Visual Material : Slide 1 slide : col. ; 2 x 2 in.
Littleton, CO : Saskia, Ltd.,
Get This Item
Availability: Check the catalogs in your library.
Libraries worldwide that own item: 1
Find Related
More Like This: Advanced options ...
Title: Pan playing his pipes
Publication: Littleton, CO :; Saskia, Ltd.,
Year: 1900s
Description: 1 slide :; col. ;; 2 x 2 in.
Language: N/A
SUBJECT(S)
Descriptor: Sculpture, Greco-Roman -- Bulgaria.
Sculpture, Classical -- Bulgaria.
Sculpture, Ancient -- Bulgaria.
Art and mythology.
Pan (Greek deity)
Geographic: Bulgaria -- Antiquities.
Note(s): Object date: Roman Imperial period, beginning of 3rd cent. BC./ Marble./ 67.5 cm. high./ Found at Tyrnovo (Veliko Turnovo), Bulgaria./ Saskia Ltd. set #1149: Mythology 101. Catalog no. Jic-0656.
Material Type: Projected image (pgr); Slide (sld)
Document Type: Visual Material
Entry: 20010316
Update: 20010316
Accession No: OCLC: 46466146
Database: WorldCat
Om boken: Pan och naturandarna av Crombie är en riktig klassiker. Vi har nu nöjet att presentera denna nytryckning Crombies möten med Pan. Detta häfte har varit till stort nöje för mĺnga läsare i över tvĺ decennier.
Frĺn omslaget: Pan och naturandarna är en för mĺnga kanske otrolig, men icke desto mindre sannfärdig berättelse av R Crombie om hans upplevelser i Edinburghs Trädgĺrdar, pĺ ön Iona och i Attingham Park.
R Crombie, som studerat fysik, kemi och matematik vid universitetet i Edinburgh, är en tränad, objektiv iakttagare med ett gott minne och utan fallenhet för överdrifter.
Tusentals människor som har känt sig intimt förbundna med naturrikena och som haft ett vidgat blickfält, har liksom Crombie i Edinburgh kunnat se och kommunicera med naturvarelserna, som lever pĺ ett annat, men lika verkligt existensplan som vĺrt fysiska.
Dessa naturandar berättas det ingĺende om i den grekiska mytologin, vĺra sägner och sagor som fauner, dryader, älvor, gnomer, feer osv….
Pan och naturandarna vill ha försoning med människorna innan länken mellan naturrikena och människoriket brister och anmodar människan att samarbeta för att bringa de olika rikena i harmoni.
Alla naturälskare, yngre sĺväl som äldre, kommer att glädja sig ĺt Crombies ovanliga upplevelser med Pan och naturandarna.
Ur innehĺllet:
Inledning
Mötet med faunen och Pan i Edinburghs Botaniska trädgĺrdar
Ett betydelsefullt möte pĺ Iona
Mötet i Attingham Park
Ovanliga upplevelser i Parken i St. Annes-on-Sea
Pan
Efterskrift
Mer att läsa:
[A syrinx kepvers letenek hire igencsak lazba hozott egy kutatot egy konferencian, aki Psaroudakis profeszor utjan kerte, jeloljem meg neki a forrast, amit meg is tettunk. Ez az 'izgalom' jelzi, hogy nem erdektelen a tema! :) S. megj.]
Kedves Petyus, mit szolsz az alabbi tanulmanyhoz, mely a madrigalig is elvezeti ezt a jatekot?
http://www.bibl.u-szeged.hu/jatepress/praz.htm
MARIO PRAZ:
EMBLÉMA, JELKÉP,
EPIGRAMMA, CONCETTO
[...]"Az alexandriaiakkal való kapcsolatot kifejezetten hangsúlyozza Juan Eusebio Nieremberg jezsuita atya (többek között a Gnomoglyphica című könyv szerzője) Oculta Filosofia 15 című munkájában:
„Plotinzs a világot Isten költészetének nevezte. Hozzáteszem, hogy ez a költemény olyan, mint egy labirintus, amelyet minden irányban olvasnak és Szerzőjéről is szól, rá is mutat. Az antikvitás költői eszközei között ünnepelték Theocritos fuvoláját, rodosi Simias tojását, szárnyát és bárdját. De mindenekelőtt azt a rendkívül szellemes és összehasonlíthatatlan dicshimnuszt, amelyet Porphyrius költő Constantinus császárnak címzett, és amelyet Szent Jeromos, Fulgentius és Bede dicsőített... Mindez a dicshimnusz tizenhét, rendkívül művészien megszerkesztett labirintusból áll, ahol egyik versszakot a másikkal különbözőképpen kapcsolja és köti össze; minden részben megünnepli a Császár kiválóságát a sorok kezdetével, közepével és végével, továbbá, átlósan is az első sor első betűjétől kezdve az utolsó sor utolsó betűjéig, majd keresztbe-kasul összeköti a sorok első és utolsó betűje között maradókat: a második sor második betűjét, a harmadik sor harmadik betűjét stb., úgy, hogy még ezer más véleményt is megformáz a Császár dicsőítésére. Így képzelem én el, hogy a világ Isten Dicshimnusza."[...]
[...] "Az emblémák valójában - amint azt Ludwig Volkman kimutatta 23 - abból a humanista törekvésből erednek, hogy a hieroglifáknak modern megfelelőjét nyújtsák, mivel a hieroglifákat a Plinius, Tacitus, Plutarchos, Apuleitus, Alexandriai Kelemen és Plotinos, stb. által adott beszámolókra támaszkodva helytelenül értelmezték. Úgy gondolták, hogy a hieroglifa pusztán ideografikus írásmód, s hogy ezzel az egyiptomi papok isteni gondolatokat sejttettek és hogy a görög filozófusok is merítettek a hieroglifikus bölcseletből. Cassio dorus és Rufinus ezekben a keresztény tanítások előképeit is látta. A humanisták között a hieroglifák divatját Horapollo vagy Horus (Orus) Apolli, i. sz. IV. vagy II. századi, közelebbről nem azonosított és esetleg kitalált, feltehetően egyiptomi szerző (ő magát Nilous-nak nevezte) Hieroglyphica című műve indította útjára; a görög fordítót, Philippost sem azonosították még. 1419-ben Androsban a Hieroglyphica görög kéziratát Cristoforo de'Buondelmonti firenzei pap megvásárolta és ez nagy érdeklődést váltott ki a firenzei humanisták körében, főként Marsilio Ficino esetében."[...]
[...]"Alciati az ókori történészekből, Aulus Gelliusból, Pliniusból, Athenaeiusból, Aelianusból, Stobaeusból, Pausiniasból, továbbá az apológiákból és szállóigékból merít, felhasználja a hieroglifákat is, és mindenekfelett lefordítja a Planudea Antológia eigrammát. Ez utóbbi esetben pusztán görögből latinra fordít és illusztrációkkal látja el a művet, de ez előfeltételezi, hogy létezett egy eredeti mű is. Valójában, az Antológiaban is előforduló három epigramma maradványait egy pompeii ház cubiculum-ának falán fedezték fel: mindegyiket festmény is illusztrálta. 28 Ebből következően csak névbeli eltérés van Alciati emblémája és az Antológia epigrammája között. A kommentátor magyarázatai szerint 29 görög epigrammák fordításaként vagy utánzataként értelmezhetők a következő emblémák is, amelyek után zárójelben megadom a forrást...
Összesen körülbelül ötven embléma a kétszázötven közül. 30 A majdani hatás ismeretében figyelemre méltó a 105. és az azt követő oldalakon szereplő 32 soros, 114-es számú szerelmi emblémákat tartalmazó csoport. Az In statuam Amoris a reneszánsz-kori akadémiák egyik legközismertebb témájával foglalkozik: azzal, amiért mezítelen, vak, szárnyas stb. a szerelem. 31 Ennek közvetlen forrása azonban nem az Antológiában 32 található, noha a 105-113-as emblémákat abból fordították le. A Vis Amoris című embléma az istent aközben mutatja, amikor mennykövet győz le:
A szárnyas isten tűzzel töri meg a szárnyaló mennykövet,
amikor azt mutatja, hogy erősebben tűz a szerelem.
A Planudea Antológiában ennek a következő epigramma felel meg:
„Nézd a szárnyas Szerelem miként töri meg szárnyaló mennykövet, ezzel azt akarván mutatni, hogy van (a villámnál is) erősebb tűz." (IVa 8,29)."
"Így tehát mindez sokkal korábbról ered Alciatinál. Valójában alexandriai, amint azt Tesauro el is ismeri a Trattato degli Emblemi-ben, a Cannocchiale-hoz fűzött függelékben (Velencei kiadás, 1678, 462. o.): „És így ha a görög írók gyűjteményeit (az Antológiát) olvasod, igen sok és változatos, mesés vagy történelmi képeket tartalmazó epigrammára bukkanhatsz, amelyek igaz és elmés emblémákat alkotnak és ráébresztenek, hogy ez a művészet forrásából ittak". Ráadásul azok az emblémák, amelyeknek nincs nyoma az Antológiában, ugyanabban a szellemben fogantak; úgy, hogy - tekintettel a hieroglifák hatására (amelyeket, mint már láttuk, szintén alexandriai átformálással közvetítettek (Alciati modellje mindenekelőtt a görög epigramma. Másrészről az epigramma hatása ugyanakkor alapvetően átalakította a költészetet: saját képére formálta a szonettet azáltal, hogy a tercettek concettóban végződtek, 38 és mivel a szonettköltőket egész sor finomkodó és szellemes alexandriai témával látta el, létrehozta a madrigálok divatját. Végül pedig a hosszú költeményeket szellemes képek csoportjaivá bontotta fel; ezek tipikus példáiként kínálkoznak Marino stanzái, amelyek mindegyike epigrammatikus csattanót tartalmaz. "
(Kürtösi Katalin fordítása)
Nem sietos,megvar minket a 'technopaignia':). Sokfelekeppen irjak a szot. Osszegyujtom a valtozatokat, hogy kesobb konnyebb legyen a keresgeles. Megkerhetnenk baratainkat, Musat, Arpadot, Nereuszt, Rozaliat, hatha volna kedvuk a syrinx kepvers jatekhoz. Petyust mar nem is merem megszolitani, mert csak ugy zaporoznak fele a keresek, hogy a zenelocsevel adjon meg a magyar fulnek otthonos hangolassal szolo syrinx mertekeket. Igy lehetne syrinx a "Szerelem,szerelem, atkozott gyotrelem..." korre 'hangolva', stb.
Kedves Szpirosz! Köszönöm a sok biztatást, amit kapok tőled, de még a tanévzárás mindennapos teendői vannak műsoron, vizsgadolgozatok, adminisztráció. Ha kicsit lecsillapodik a tempó, akkor tudok alaposabban odafigyelni erre a számomra nem nagyon ismerős témára, és keresgélni, elgondolkodni...
Üdv:
gyöngyvirág
Ha megtalalod "lefenykepezned' nekunk Szimiasz szarnyat es bardjat? (Erdekes, hogy a zeneiras kepet erzekeltetve, talan Quindilianus az, aki szarnyhoz, szelhez hasonlitja.)
A 98. oldalon Szimiasz, a hellenisztikus elégiaköltő két képverse látható. Az első képaláírása: "Szimiasz (Kr. e. 300 körül) choriambusokban írott szárnyalakú verse Ámor istennőhöz" (sic!). A másiké: "Szimiasz bárd alakú képversében Epeusz Minervához, a trójai faló feltalálójához intézi szavait." Nehéz elképzelni, hogy egy görög költő miért szól római istenekhez, miért nem tudja, hogy Ámor fiú, és miért ruházta fel Minervát az Epeusz melléknévvel. Nos, az első versben (bár nem túl jó a reprodukció) világosan olvasható Erosz neve. Ô beszél, nem hozzá szól a vers, hanem az ő nevében. A második versben Epeiosz, a faló építője ajánlja fel szekercéjét Pallasz Athénének. 17 Mindkettőjük neve olvasható a versben. És mindkét vers olvasható Franyó Zoltán magyar fordításában a Görög költők antológiájában. 18
Elkésett úttörés
Kappanyos András
--------------------------------------------------------------------------------
Nagy Pál:
Az irodalom új műfajai
ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézet - Magyar Műhely, Budapest, 1995.
447 old., ár nélkül
(Magyar Műhely Baráti Kör Füzetek 40-41.)
http://c3.hu/scripta/buksz/96/02/kappany.htm
"KÉPVERS: kalligramm, calligramme : olyan vers melynek írásos formája képi ábrázolást nyújt - A késői görög költészet is ismerte, majd e reneszánsz újította fel, de kedvelték a barokk kor költői is. "
http://www.hmg.hu/lexikon/k.htm
"Ami Szimiasz figurális verseit illeti, valóban található a képaláírásban két tévedés, illetve elírás. A bárd alakú képversben természetesen a phókaiai Epeiosz, a trójai faló feltalálója ajánlja fel kétágú baltáját Minervának (helyesen: Pallasznak), és nem fordítva. A szerző a ,,feltaláló" nevét Epeusznak írta; Trencsényi-Waldapfel Imre Mitológiája (Művelt Nép, Bp., 1956) Epeiosnak írja. A Phókaiát Eckhardt Sándor francia-magyar nagyszótára 1953-ban Phokeának írja. A szárny alakú képvers aláírásában az elírás az, hogy Ámor - istennő. Az eredeti görög szövegben (szárny) Erósz (és nem Erosz, mint K. A. írja!) neve szerepel, a baltáéban pedig Pallaszé. Az Ámor és Minerva formákat (amelyek nem is annyira abszurdak, ha tudjuk, hogy a Kr. előtti 300 körül - Szimiasz működésének idején - a Római Birodalomnak már nagy súlya volt a Földközi-tenger medencéjében, többek között Alexandriában) kissé figyelmetlenül, a francia nyelvű szakirodalomból vettem át. Mivel két - alapműként számon tartott, hatalmas anyagot feldolgozó - vizuális költészeti antológiáról van szó (Jéro^me Peignot: Du calligramme. Éd. Chêne, Párizs, 1978. és Massin: La lettre et l'image. Éd. Gallimard, Párizs, 1973), felvetődik a kérdés: miért ír Peignot is, Massin is Ámort és Minervát? A titok nyitja valószínűleg az, hogy forrásként egy Fortunio Liceti (Licetti, Licati - a név írásmódja nem egységes) nevű, XVII. századi itáliai tudósra hivatkoznak, aki 1630 és 1640 között három tanulmányban is foglalkozott Szimiasz és Dósziadasz műveivel. Ezekben az értekezésekben Liceti a görög szerzők figurális verseit latinul újraalkotta, újraköltötte, nyilván latinosítva a görög istenek és istennők nevét is. Massin megadja annak a - valószínűleg népszerű - latin nyelvű gyűjteménynek a címét is, ahonnan az alexandriai iskola szerzőinek képverseit átveszi (Analecta veterum poetarum graecorum. Argentorati, 1772-1776)."
http://epa.oszk.hu/buksz/97/03/nagy.htm
"Géczi a skolasztika hagyományából merített. A kereszténység térhódításával az antikvitásban még szórakoztató jellegű, profán alkotásnak minősülő képvers szakrális értelmet nyert. A kódexmásoló szerzetesek munkáiban képversek jelentek meg; a tömött betűs kódexoldalon a szövegen belüli betűkből újabb szövegek rajzolódtak ki változatos alakzatokban: rács, háló, négyzet, háromszög, palmetta, kör, rozetta, kereszt és egyéb mintázatokban.
http://www.argus.hu/2002_05/ke_acs.html
"...a kombinatorikus eljárások a metrikai affekciókról szóló fejezetetekben találhatóak, ahogy lényegében ALSTEDnél is látni fogjuk. (pl. SCALIGER, 1561, II./xxx. Affectus a' dispositione) A kézikönyvek általában SCALIGERre vezetik vissza a technopaignionok kanonizációját a reneszánszban ...".
Leplezetlen 'turelmetlenseggel' varom az elso syrinx verset, minden szerzot syrinxxel jutalmazunk.:) A tema szabad, az eddigi ajanlatok kezo felveheto meg a "Pancsok" az ismert tortenet alapjan, mikor a buja Pan elol nadda valtozo, rejtozo tunder nadszal testet Pan haragjaban osszetordeli, majd banva-sirva tettet, lehelgeti, csokolgatja, igy kel eletre Syrinx mint zene.
KICSITMEGNEHEZITIAZOLVASAST
KICSITMEGNEHEZITIAZOLVASAST
DEASYRINXKEPVERSSZAVAIT
DEASYRINXKEPVERSSZAVAIT
HEZAGNELKULKENE
HEZAGNELKULKENE
EGYBEIRNI
EGYBEIRNI
PARBAN
PARBAN
(A fenti pelda 'hamis', es nem ismetlodik a szoveg, csak a sor hossza.:)
