Abszolút nem értem ezt a támadó felállást, már lassan sajnálom hogy egyáltalán rákérdeztem a dologra:)
20 évesek vagyunk, van 1 hetünk nyaralni, abból nem szeretnék szumma 25-27 óránál többet utazással tölteni. Lehet, hogy az 1100 km valóban nem 11-12, hanem 13-14 óra lesz, de felváltva vezetünk és leérünk gyorsan.
Mi most nem Boszniát szeretnénk megnézni, hanem le akarunk menni Montenegróba, ami lehet, hogy mire 40 éves leszek, olyan drága lesz mint Monte Carlo.
És amiért idemegyünk, annak az az oka, hogy az időjárás majdnem biztosan nem balatoni lesz, és a másik opciónál (t.i. Horvátország) lényegesen olcsóbb a hosszabb utazással együtt is. Strandolni fogunk, bulizni, este meg sétálni a város(ok)ban.
Voltunk már hegyet mászni is, akkor strandra nem mentünk.
Végülis ha találsz ott szállást, akkor a szépséges Perast nagyon is csendes. És ott az öböl vize is elég tiszta, sokkal jobb, mint akár Kotorban, akár H. Novi--Igalóban.
Irigykedve olvasom néhány "autóversenyző" fórumozó társam beírását, arról, hogy milyen rekordidőket futnak a tengerpartra vezető úton. Budapesttől valóban kb. 1100 km, horvát autópályán mondjuk Kotor. De! Ebből az az utolsó 250 km az inkább 300 km. Az is leginkább tengerparti út, sokszor olyan, hogy az út egyik oldalán szakadék, korlát nélkül.(pl. Makarska és Opuzen között). Még megtetézve három határátkeléssel: Boszniába be és ki, valamint M.negroba be. Hát ha ez a 300 km valakinek az említett körülmények között 5 óra alatt sikerül, az már jó teljesítmény. Inkább 6 óra. A 770 km autópálya? Normál esetben 100 km-t lehet megtenni egy óra alatt, 130-as tempóval. Egyhuzamban ez is inkább 8 óra, de van egy határátkelés, néhány fizetős kapu, meg azért néhányszor meg is kell állni. Tehát ez az útvonal összesen inkább 14-16 óra, mint 12. Mind ezek mellett én Bp.-ről is a Belgrád-Csacsak-Úzsice-Podgorica utat javaslom, ha más egyéb, mondjuk a látnivaló nem befolyásoló tényező. Ez Szegedről indulva nem is kérdés. De mindenki előtt világos lehet, hogy mindenhol a fővárosokat igyekeznek összekötni a legjobban kiépített utakkal. Ez így van a Bp.-Belgrád-Podgorica esetében is. Kereshetünk egyéb utakat is, mint pl. Újvidék (Fruska Gora) - Valjevo - Pozsega, vagy Szarajevo - Niksics, (brrrr!) de azok biztos, hogy rosszabbak. Tapasztaltam. Lehet, hogy valamivel rövidebbek és kisebb rajtuk a forgalom. Egyébként mindenkinek jó utat!
1100 km-re van Kotor, 7 személyes autóban, 14.500 Ft/fő minden matricával, oda-vissza, 350 ft/liter benzinnel számolva, és remélhetőleg kb 11-12 óra alatt.
De sok-sok órán át kell hozzá szerpentinen 50-nel menni, vagy végig előzgetni a kamionokat, ami meg elriasztó: inkább leérek minél gyorsabban, utána érkezés után elautózom erre is :)
Tervezem is, hogy olvasgatom még a topikot, bár rengeteg infó közt elvész a lényeg.
Az utazással kapcsolatban a konkrét kérdésem azért merült fel, mert amíg visszaolvastam, az a 4-5 utazó nem említette a horvát autópályás utazás lehetőségét: márpedig egy barátom aki arra ment, Budapestről, 12 óra alatt lent volt, az 1100 km-ből az uccsó kb. 250 km nem autópálya, és azon, ha nem zsúfolt napon megyünk, lent vagyunk fél nap alatt...
Érdekes módon, tejből ezt a dobozos féltartóst (UHT?) preferálják, így zacskós tej (tehát aminek az eltarthatósága csak pár nap) jóval ritkább.
A Balkánon -- mondjuk Belgrádtól délre -- nem isznak tejet. Tejtermékek persze vannak bőségesen, meg a tejet is használják egy-egy löttyintésre főzés közben (pl palacsintatészta), vagy kávéba, de az gyakorlatilag nem létezik, hogy valaki ledönt egy pohár hideg tejet -- "az nem arra való."
(A másik ilyen dolog a zsíros kenyér. Elmagyaráztam egyszer egy bolgár csajnak a zsíroskenyér koncepcióját, szegény majdnem elhányta magát.)
A komp árát már írta vargamarcs 4,5 euró/kocsi, külön nem kell fizetni a személyekért, a reptér felé vezető úton van egy market, a nevére nem emlékszem, jobb oldalon van, mi oda jártunk vásárolni-itt is megkapsz mindent, jó áron.
Mi pljeskavicát és csevapot vettünk rendszeresen, illetve fetát, tejet, tejfölt, minden rendben van, nem kell félni.
Montenegró egyáltalán nem fejletlen. Egy ABC simán felveszi a magyarral a versenyt, szerintem. Érdekes módon, tejből ezt a dobozos féltartóst (UHT?) preferálják, így zacskós tej (tehát aminek az eltarthatósága csak pár nap) jóval ritkább. Amit én vettem, az nem is volt hűtőbe téve. Gondoltam jól fogy, nem kell hűteni. De mint kiderült, már kicsit megsavanyodott. A többi tejtermék, hús abszolúte megbízható. Kotorban jártam a piacra is. Teljesen tiszta, nem kell félni. Halat is lehet kapni, elég nagy választékban. Ha egy-egy kofánál sokat vásárolsz, oda kell figyelni, szerintem könnyen elsül a kezük (magyarán átvágnak). Én inkább többször több helyen, részletekben vásárolgattam, jobban lehet kontrollálni az összeget. De boltban nincs ilyen gond.
Mi tegnap jöttünk haza. Egy hetet voltunk lent Kotorban. Nagyon jó volt.
Teljesen felkészületlenül, ad hoc jelleggel mentünk le. Szarajevón keresztül mentünk Pestről. Végig szakadt az eső Szarajevóig. A várost azért megnéztük, nagyon szép. Nem is értünk le egy nap alatt Kotorba. Valahol MTE-ben, a hegyek közt megszálltunk. 47 euró volt a 3 ágyas szoba, reggelivel. Jó kis júgós időkből itt maradt szálloda volt, valami gyönyörű helyen. 26 euróért megvacsoráztunk hárman, 4 sör, tömény, kaja (pisztráng, meg ilyesmi). A tengerparton gyorsan magunkhoz tértünk persze, mert ott minden a duplája ennek. Az odaút valami isten háta mögötti helyen ment. Voltam már pár helyen, de ilyenen még nem. Mondtam a feleségemnek forduljunk vissza, kizárt, hogy ez határátkelőhöz menjen, mert egysávos, mindenféle jelölés nélküli, s volt ahol murvás volt. Pluszban egy autó sem járt arra. Csak a kecskenyáj jött szemben. Vissza is fordultunk. Azért egy helyi parasztot megkérdeztünk egy idő után, aki mondta, hogy ez bizony Montenegróba (Niksic) megy. Az út, főleg a Montenegrói oldal valami iszonyat szép volt, elmondhatatlan. A határon megvetették ezt a környezetvédelmi cuccot 10 euróért. Szóval másnap délben értünk Kotorba, ahol táblákat lesve levadásztunk egy apartmant. Az első helyen összejött. 45 euró volt egy háromágyas. Mondta a csaj, hogy augusztusban 55 euró. Nem a legolcsóbb talán, de nagyon jó volt. Kotor belvárosa csak 3-4perc volt gyalog, vadonatúj volt az apartman, a lakásom nincs ilyen. Kilátás is volt az öbölre. Egy baja volt, amire nem figyeltem. Volt a közelben (20 méter) egy húsbolt, ami valami lacikonyhát is vitt, néha orrán-száján dőlt a füst. De napközben nem nagyon voltünk otthon, este meg bezárt. Úgyhogy király volt. A házi gazda csaj is rendes volt.
Kotorban felmásztam a várba, megéri. A belváros is szép. ATM minden tengerparti városban van dögivel. Ez volt a félelmem, hogy nem lesz. A boltban, benzinkútnál is elfogadják a bankkártyát, sőt étteremben is. Bár egyszer átvágtak 10 euróval a benzinkútnál Kotorban. Az volt a tanulópénz. Tankolj magad, s figyelj. Kotor e legszebb szerintem a tengerparton, persze ez szubjektív. Cserében fürdeni nem lehet. Mi Trsteno placa-ra jártunk, ami 25 perc volt kocsival. Gyönyörű homokos strandja volt. Napernyő, két nyugágy 10 euró. Kaja a parton elég drága, Cevapi 7 euró, kalamáris roston 12 euró, Gambroni (garnélarák?) 25 euró volt egy adag (fél kiló). Leves 3,5 euró. Sör 2,5 euró. A akják jó nagy adagok, köret benne van. Tenegri sün van a vízben, de csak a szélén, a sziklákon.
Elmentünk a skodrai tóhoz is. Félúton valami helyi gyerek 10 euróért elvitt egy szigetre, ahol volt valami kolostor. Kijött az apáca-jelölt (magát vendégnek nevezte). Elmagyarázott egy-két dolgot, a végén még meg is kínált kávéval-gránátalma lével. Aranyos volt. Kis fiatal belgrádi csaj. A fiamnak (7 éves) ez nem volt elég, el kellett még menni hajókázni is, ez már húzósabb volt, 51 euró. De csak 3-an voltunk, s jött velünk a kapitányon kívül egy idegenvezető csaj is. Meg későre is járt, a fiam is erőszakos volt, úgyhogy elmentünk. A csajok amúgy gyönyörűek, ennyi szép lányt, mint Montenegróban még sosem láttam. Itt az egyik csaj, aki a potenciális hajókázókra vadászott, gyönyörű volt. Mivel a hajó késő állt elő, még délután is volt elbeszélgettünk. Kis ari, Podgoricában tanul mérnöknek. Azt mondta szereti a magyarokat.
Utána még elmentünk Ulcinj-ba is. Az albán város. Este volt, akkor indult az élet. A legfeltünőbb egy csávó volt, aki a kocsi tetejére kirakott hangszórókkal járt körbe-körbe. Mondtam a nejemnek, nézd már a hülyét. Akkor láttam, magyar rendszáma van. De lehet csak a kocsit lopták, s még nem érkeztek rendszámot cserélni. Ulcinj azoknak való, akik szeretik az igazi Balkánt.
Megnéztük Prerst-ot is. Elmegyeget.
Visszafelé Uzice-Sabac-Újvidék útvonalon jöttünk. Ez se sokkal jobb. Lényegében mindeni arra menjen (olyan útvonalon), amerre akar, így is, úgy is szar lesz. 14-15 óra minimum. Legalábbis napközben. Ennyi röviden.
