Ki nem vett szabadságot csak a munkaviszony megszűnéskor lehet kifizetni. Illetve még egy eset van: ha babázás után tér vissza valaki, akkor a babázás alatt felgyülemlett szabadság egy részét meg lehet váltani pénzben.
Más esetben nem lehet kifizetni, még akkor sem, ha erre közös akarat lenne.
Az egybefüggő 14 nap az nem nyári szabadság, akkor adja ki a munkáltató amikor neki tetszik, akár februárban is. Egyébként úgy köteles kiadni a szabadságot, hogy egybefüggen 14 nap legyen, tehát 10 nap szabadság és két hétvége már jó. Egyébként lehetnek olyan speciális esetek amikor a munkavégzés folyamatosságára való tekintettel és nagyon indokolt esetekben a munkáltató eltérhet a 14 nap egybefüggőtől, de ez csak indokolt és speciális eset lehet. Nem pedig csak "úgy". Tehát köteles kiadni.
Szabadsággal kapcsolatban lenne 2 kérdésem. Milyen szankció fenyegetheti a munkáltatót, ha a jogszabállyal ellentétben nem adja ki az egybefüggő 14 napig tartó nyári szabadságot (hanem pl. csak 10 napot ad ki)? Illetve igaz-e az, hogy ettől az évtől a ki nem adott szabadságot ki kell fizetni a munkavállaló részére?
A segítségeteket szeretném kérni, abban az ügyben, hogy kb. 12 évvel ezelőtt elvégeztem egy iskolát. Még az elvégzés előtt a munkáltatómmal tanulmányi szerződést kötöttem, amelyben a szokásos dolgokat vállaltuk mind a ketten. Ebben az is benne volt, hogy a sikeres befejezés esetén az ikolának megfelelő fizetési kategóriába sorolnak be, ugyanis közalkalmazott vagyok. Ez meg is történt és eddig minden rendben is volt. Most egy új vezetőnk lett aki szerint a munkakörömhöz nem szükséges az adott iskola ezért vissza akar sorolni a fizetési kategóriában.
A kérdésem az lenne, hogy valóban nem érvényes már a tanulmány szerződésben a munkáltató által vállalt besorolási kötelezettség, ő szerinte ez csak három évig volt érvényes amíg köteles voltam ott maradni, vagy továbbra is a magasabb fizetési kategóriában kell maradnom? A munkaköröm mindvégig ugyan az maradt.
Csak összefoglaltam valamit. Eszemben sincs célozgatni. A korrekt válaszokat megjegyzem, az arroganciát pedig azonnal visszautasítom, hogy gyorsan elfelejthessem.
Ezen a fórumon csak olyan kérdésekre vártam választ, véleményt, gondolatot amire egy tucat ügyvédtől tiszteletdíj ellenében sem kaptam. Se jót, se rosszat. Semmilyent. Még ÁFÁ-t is fizettem, pedig az hozzáadott érték adó.
"Nem hiszem, hogy konyítok a joghoz. Ez egy vélemény fórum. A valódi jogi tanácsoknak tiszteletdíja, óradíja szokott lenni. Sok esetben olyankor is, ha nem hangzik el."
Szerintem akkor ne adj tanácsokat, még pénzért se.
A KET hogy jön ide? Babette-nek jó a memóriája, ha emlékezett arra, hogy értelmes választ írt nekem. A felróható magatartás problematikájáról szólt a történet. A vesztes fél nem a jegyzőtől kért birtokvédelmi eljárást, hanem a tulajdonosi és közigazgatási hatáskörben eljáró lakásosztálytól a lakás átadását egy érvényes lakásbérleti szerződés alapján. De ezt megtagadták. Ezzel szemben megítéltek 8 év lakbért, távfűtést stb.
A Ptk. 4 § értelmezését ismét köszönöm Babette! Kár, hogy a Bíróság másképpen értelmezte. Persze nem írta le. A KET megsértése irreleváns mellékkörülmény.
Nem hiszem, hogy konyítok a joghoz. Ez egy vélemény fórum. A valódi jogi tanácsoknak tiszteletdíja, óradíja szokott lenni. Sok esetben olyankor is, ha nem hangzik el.
Álomvilágban élsz, vannak olyan munkahelyek pl kórház ahol váltani kell egymást és pontosan meg kell jelenni.
A munka elvégzése nem csak azt jelenti, hogy meg kell fejni 20 tehenet egy nap oszt mehecc haza, hanem, hogy a munkaidő pontosan ki legyen töltve pl. ügyfélszolgálatok, okmányirodák stb. Mi lenne ha mindenki késne 10 perceket? Te volnál a legelső aki visítozna.
Apropo: Miért ne kérhetné egy munkavállaló azt, hogy hadd késsen naponta 10 percet? Ha neki ez valamiért fontos. Az elvégzett munka a fontos a munkáltatónak, vagy a Munka Törvénykönyve? Itt jön a kölcsönös megbecsülés.
Ja, csak idejön és ámokfut? Az MT neki nem jelent ezekszerint semmit. Itt tanácsokat várnak és azért azt elvárják, hogy ne a II. világháború előtti törvényekre hivatkozzunk. :)
Az utolsó mondatoddal majdnem Marx-ot idézted, akinek kezdetben sok mindenben igaza is volt, de aztán túlgondolta a dolgokat és rendesen bele is zakkant és ennek még még ma is, és Isten tudja meddig isszuk - isszák - a cseppet sem jóízű levét.
Mi volna a szerinted ha a munkavállaló kérné, hogy hát hagy jöjjek már be csak úgy 10 percel később?
A II. világháború előtt, ja. Szerintem meg a rabszolgatartó társadalom sokkal jobb volt a "munkáltatónak". :)
Ne viccelődj már.
Egyébként meg jössz itt mindenféle megbecsüléssel, pont azzal becsülné meg ha csak azt várja el amit szerződésben rögzítettek. A töke kivan már szerintem sok munkavállalónak az olyan dumával, hogy hát örüljön, hogy dolgozhat.
Vigyázz, így kezdődhet a skizofrénia. Az optimális megoldás az, ha a munkáltató megbecsüli a munkavállalóit és viszont. Mo--on ez egész jól működött a II. Világháború előtt. A nagy ipari cégeknek (pl.GANZ) nem voltak ilyen problémáik.
Megbecsülték a szakembereiket, de most nem akarok gazdaságtörténeti kiselőadást tartani. Történelmi tény, hogy jól működtek.
Eddig arról volt szó, hogy a munkavállalónak is fontos az a tíz perc.
A munkakezdés időpontját a mukáltatónak jogában áll meghatározni és onnan ledolgoztatni a kötelezően ledolgozandót.
Ha a munkáltató azt írja elő a szerződésben, hogy 6-kor munkakezdés és a munkavállaló el tudja kezdeni a munkát pontban 6-kor akkor nem írhat elő olyat, hogy legyen bent 10 perccel hamarább ha azt a munkakör jellege nem indokolja.
Nem értem mi ebben a rebellió.
És ha odafigyeltél volna akkor a háborút a munkáltató kezdte.
