Dr. Bordás Lajos halálát nem baleset okozta. Az hallottak alapján azt feltételezem, hogy hirtelen szívhalál, vagy infarktus lehetett a halál oka. Nagyon szép kort élt meg, ismereteim szerint kétszer vezette végig a Vasas szakosztályának "senior" természetjáróit az Országos Kéktúrán és egyszer a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrán.
A szakosztály tagja volt feleségem nagypapája (Lovas György) is, aki - 1998 és 2004 között - a két Országos Kéktúra és egy Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra teljesítés mellett - már Habán Katalin túravezetése mellett - az Alföldi Kéktúrát is végigjárta. Mind ezek mellett egy szekérderéknyi egyéb túramozgalom jelvényének- kitűzőjének a "tulajdonosa".
Nagypapa túrafelszerelésében nem volt semmi Gore-tex, semmi Vibram, semmi fekvő róka, semmi technikai cucc, semmi high-tech kaja. Kötött pulóver, télen nagykabát, nyáron pamut póló vagy egyszerű ing, esőben-sárban akár gumicsizma, a táskában vajas kenyér. Hiába, amikor még csak 75-80 éves az ember (a kéktúrázás élete ezen szakaszában zajlott), még mindent elvisel és a vasat is kettéharapja. :-))
Ez egy érdekes kérdés, mert egy időben én is vettem a Vaterán elég sok kéktúrás jelvényt, amíg nekem nem volt, valamiért vonzódtam hozzájuk. Nagyjából egy éven belül feltűnt minden, Dorog-Nógrád, Bükk-Mátra útjain, gyermek kéktúra, annak a szakaszjelvényei, és 2-3 kéktúrás jelvény is, nem is teljesen egyforma kivitelben.
Most is van fent egy kéktúrás, dobtam is rá egy licitet, túllépték, többet már nekem nem is ér...
Anno írtam is róluk, pl itt egy régi hsz a gyűjtemény egy részének fotójával:
Aztán mikor meglett a legeslegelső jelvényünk a Dorog-Nógrád kéktúrák (fiammal egy időben) amikért Szegedre is lementem, majd másfél órát vártam is rá bónuszként, no akkor jöttem rá hogy mekkora a különbség a "venni" és a "kiérdemelni" közt!
Kb fél évig a klaviatúra előtt pihent hogy mindig lássam, bármikor vethessek rá egy pillantást! :-)
Ha csak egy jelvényemet vihetnék magammal egy lakatlan szigetre akkor még most is ezt vinném. :-)
Azóta a vásárolt jelvényeimet már szinte mindet eladtam ugyanott ahol vettem.
De mindezektől függetlenül még olykor megremeg a kezem az egér felett ha látok egy-egy szép darabot, pedig már van éppen elég jelvényem teljesítések által is, szebbnél szebbek, köztük két kéktúrás is.
Én hasgombász vagyok, szeretem őket; főleg többnapos túrán belefutni délután felé valami finom ehetőbe, ami feldobja a vacsorát az erdőben. Most hétvégére esős időt mondanak, itt felén már most is esik rendesen, úgyhogy remélem szombaton-vasárnap a Gerecsében már akad valami, amit este megehetünk majd.
Folytattuk a Balaton-körtúrát és ez alkalommal a Badacsony-Tapolca közti szakaszt jártuk be. Ezen az etapon az útvonal javarészt megegyezik az OKT nyomvonalával,a túramozgalomban talán ez a legnehezebb szakasz,megmássza Badacsonyt és Szent György -hegyet,levezetésként pedig fel kell slattyogni Szigligeten a várhoz,mert ott is van fényképes ellenőrző pont. Az útvonal tervező 1000 + szintemelkedést írt,úgyhogy fel lehetett kötni a gatyát (ez alkalommal nem kockást :D )
I. Badacsony vasútállomás
II. A Kutató Intézet kéknyelű táblái mellett
III.Szegedi Róza-ház
IV.Hertelendy Borozó
Reggel igazi őszi,ködös,párás idő volt ,de aztán egész jóra fordult még a nap is kisütött,így igazi túrázásra való idő kerekedett.
Badacsonyból a vasútállomástól indultunk és a S- on,majd a Rózsa-kőtől a P-on és a háromszögeken mentünk a Hertelendy emlékműig,onnét a kéken tovább.
I. A Rózsa-kőnél
II-III. Bazaltlépcsőzés
IV.Ranolder-kereszt
V. Kitekintés a kereszttől
A kék és más jelek is, erre is fel vannak újítva,frissek. Aránylag jól követhetők,de az Őrségi szintet nem ütik meg.
A Tördemici-kilátópontnál találkoztunk négy belevaló csajszival,kik a kéket járták. Szombathelyiek és sorban mennek, vasárnap Szentbékkálláig tartott a szakasz nekik.
A Bujdosók lépcsője most is combfarkasos volt,de a megszokott környék kárpótolja az embert. A Rodostó th. tovább alussza Csipkerózsika álmát.
I. Bujdosók lépcsője
II. Bazaltorgona Badacsonyban
Tördemicen keresztül robogtunk,majd a hosszú egyenesen be Szigligetre. A 71-estől nagyon gyér a jelzettség (még mindig),de eltéveszthetetlen.
I.Szigliget előtt
II.Avasi-templomrom
Szigligeten végre találtunk nyitott műintézményt(Eszterházy pince),így sikerült frissíteni egy jó pohár kéknyelettel. Aki még nem járt a pincében érdemes felkeresni az Öreg pince szakasza kimondottan élvezetes. A pincét egyébként a vár egykori pincéjéből alakította ki az egyik Eszterházy.
I. Merlot rose és kéknyelet
II. Az Öreg pincében
Az Ófalu nádfedelesei most is üdítő látványt nyújtottak,aztán a Szászi pincénél még egy korty késői szüretelésű olaszrizling és irány az OKT pecsételőpont,megnézni minden rendben van-e vele? Igen.
Itt is összefutottunk egy kékfutóval,futva fogja teljesíteni. Diszelen lakik az Úr,ez volt az első szakasza. Előbb befutott Tapolcára onnét Szentbékkálla és haza Diszelre. Szép kör ,nem mondom,le a kalappal. Volt pár kérdése ,elláttam pár tanáccsal és irány a vár!
I. az Ófaluban
II. Török Bálint kapu a várnál
III. Visszatekintés Szigligetre a bicikliútról
Ahol mint mindig most is sokan voltak,így nem is mentünk be csak elkértük a váras pecsétet és megcsináltuk az ellenőrző fotót. Azért a belépődíjat leszurkoltuk(600 Huf/fő),hogy ezzel is támogassuk a vár fenntartását és további helyreállítását. Tényleg látványos és hasznos munkát végeztek,bár minden várunk így nézne ki.
Innét rövid úton elhagytuk a települést,sajnos Apukámmal )most sem) nem sikerült találkoznunk,pedig bíztam benne.
Az árnyéktalan bicikliút nyáron elviselhetetlen lehet,ahol a kék átvág a 71-en ,tartottam egy "kommunista szombatot" és kitisztítottam a jelzéseket,melyeket az akác sarja teljesen eltakart. Még jó,hogy van nálam(is) egy túlélő dikics.
I-II Tisztogatás
III. Szent György -hegy egy magaslesről
Újabb,hosszabb pihenő a Szent György-hegyi Szászi-pincénél,majd a Lengyel-kápolna és az Oroszlános kút után felfele igyekeztünk. A kereszteződésben ahol a K jobbra tart,mi a P- on mentünk tovább,abból az irányból még nem közelítettük meg a csúcsot. Érdemes erre jönni,látványosabb,de jóval, nehezebb is mint a K,de lényegesen élménydúsabb.
I. Lengyel kápolna
II. Oroszlánfejű-kút
III. Izzasztó emelkedő
Közben elmentünk Dr.Bordás Lajos emléktáblája mellett,ki itt vesztette életét. Tudja valaki mi történt? Baleset vagy rosszullét?? Igazándiból semmi fixet nem találtam az esetről.
Dr Bordás Lajos Emléktáblája
A Khrsz-ön felszaladtunk a csúcsra,sajnos a K ezt is kihagyja,pedig csodás a kilátás.
Kilátás a csúcsról
A P-on ereszkedtünk tovább,dideregtünk a Sárkány -liknál,kedvesem cukkoltam is,hogy haza érkezett :D ,majd a lepusztult turistaháznál még a K-. en felkapaszkodtunk a Bazaltorgonákhoz (fotós igazolás).
I. Jégbarlang
II.Bazaltorgonák Szt.György-hegyen
Innét a P- on mentünk tovább,még volt egy emelkedő,mire nem számítottam ,aztán a szőlők közti Szent Donát kápolnát érintve értünk ki a tapolcai országútra,ahol rákapcsoltunk,mert közel volt a vonat indulási ideje ,amivel vissza mentünk Badacsonyba.
I. Szent Donát kápolna
II. Tapolca előtt
III. Tapolcán
Hazafelé még bementünk a Paprika Csárdába,Szigligetnél van. Elég nagyot csalódtam sokkal többet vártam a helytől. Mind a halászlé ,mind a somlói nagyon átlagos,sőt átlag alatti volt.
A személyzet pedig még a minimális szintet sem érte el. Nem ajánlom senkinek.
A Tapolcai-medence és a tanúhegyek most is hozták a jó formájukat,itt mindig élmény túrázni.
Sosem vonzottak a gombak. Növerem elkezdett erdeklodni a gombak irant es kerte, hogy ha latok gombat fotozzam le. Onnantol kezdve fotoztam neki gombakat. Volt olyan, hogy nem hitte el a fenykepet latva, hogy ennyi gomba tud lenni egy helyen. Kerdezte hol van ez a szuper gombaszos hely. Aztan kiderult, hogy valahol a Börzsöny közepen mindenfajta autos megközelitestöl messze. Rögtön nem volt olyan izgalmas a celpont...
Mi múltkor a dobogókői kis sárga kört mentük hátihordóban. A fiam az én hátamon üvöltött az anyjáét harapdálta, nagy móka volt :-)
Szerintem folytatni fogjuk Nógrádról, ez azért szimpatikus, mert vagy félbeszakítjuk Magyarkútnál, vagy megyünk tovább Katalinpusztára. Ez jóval lazábbnak ígérkezik, mint a Börzsöny. Azért lehet, hogy befigyel közbe egy-egy rész-szakasz a budai hegyekben, vagy a Bakonyban (apósomék arra laknak, ha náluk vagyunk, akkor ott is könnyű csipegetni a szakaszokat.
Múlt szombaton mi is "beavattunk", 4 éves Luca lányom nyomta le első túráját, 11-12 km lett a vége
Mondjuk szint nem sok volt benne (budaörsi kopáros), de a végére már szerintem kicsit unta. De azért mikor kiderült hogy este 7 óra ellenére nyitva a sarki cukrászda, tudott még tiszta erőből rohanni, alig tudtam utolérni (az andalogva sétálás is ki tudja fárasztani az embert, mi az hogy! :-)
Vele egyébként 1 éves korában voltunk Torockón és 3 évesen Selmecbányán, hátihordóban teljesen jól viselik a néhány órás meneteket
Úgyhogy Nektek is meg minden kisgyermekesnek csak így tovább, kell az utánpótlás! :-)
Komoly fejtörést okoz a családban, hogy milyen szabadidős programokat szervezzünk, ami mind a négy gyereknek (1.5, 4, 5.5, 7 évesek) megfelel, de itt mindig kénytelenek vagyunk kompromisszumokat kötni. Ami még jó a kicsikkel, az nem biztos, hogy a nagyokat is leköti. A túrázást régóta tervezzük, mert fiatal korunkban én is és a feleségem is túráztunk. Végül most eldöntöttük, hogy nem várunk tovább, nekivágunk. A kisebb túrákat háti hordózóval / babakocsival, nagyobbakat pedig csak a két nagyobb gyerekkel. S, ha már túrázunk, akkor legyen egy megfelelő cél: a Kéktúra.
Így vágtunk neki először a 17/4-es szakasznak Nagy-hideg-hegy és Nógrád között a nem egészen hat éves Zillével és a hét éves Zselykével.
Bízom benne, hogy a leírás segít majd családos, kisgyerekes kezdő túrázóknak meghozni a kedvét.
OKT 174/4
Nem véletlenül választottuk ezt a nehezebbnek tűnő szakaszt elsőre. Fel akartam mérni hogy mennyit bírunk. A nagy magasság megmászását ugyanakkor elsőre nem vállaltuk, így Királyrétről busszal mentünk fel a Nagy-hideg-hegyi túristaházhoz. Édesapám vitt el Királyrétig, és haza is vitte onnan a kocsit megkímélve az út végi logisztikai hercehurcától.
A 9:30-as busz 40 perc késéssel indult, mert egy 30 fős társaság “elvitte” az orrunk elől, így csak 10:45-kor tudtunk elindulni, ami egy picit aggasztott. A pecsételés sima ügy, a turista-házban bélyegzőpárna is van. A Csóványos felé elindulva a gyönyörű napsütésben hamar egy meredek lejtő, majd rövidesen egy hasonló emelkedő visz fel az Égés-tetőre, így rögtön megszokja az ember, hogy mi vár rá. Az első nyafogásokon gyorsan túllendültünk, és mindkét gyerkőc derekasan kapaszkodott felfelé az itt-ott sziklás kaptatón. Néhol bringások jöttek szembe, a kerékpárral hajmeresztőnek tűnő úton.
A Csóványos felé vezető gerincút látványos, egy-két helyen felbukkan a felújított kilátó is és mindkét irányba szép látvány tárult elénk fák között. A gyerekeket azért noszogatni kellett kell, mert hajlamosak elbámészkodni és hosszú út várt még ránk. A felnőttek szuszogva, érkeztek fel a Csóványosra, a gyereken még egy izzadság csepp sem jelezte, hogy fáradnának, és lelkesen szedték/számolták a lépcső fokakat a kilátóban. A tetejéről gyönyörű a körpanoráma, sajnos nem volt teljesen tiszta a levegő, így a Tátrát, a Tepkét nem lehetett látni, de a mögöttünk hagyott és az előttünk álló útszakaszt megnéztük fentről, és megmutattuk, a gyerekeknek. Az utóbbit nem kellett volna, szörnyülködve fogadták, hogy még mi vár rájuk.
Még lemásztunk a Csóványos alá egy geoládáért, amit egy nagyon meredek lejtőn értünk el egy hatalmas sziklánál, de 40 percet ezzel ott is hagytunk. A kilátó tövében megebédeltünk, ez is eltartott egy darabig, végül a nagyobbik lányom a szendviccsel a kezében indult tovább, mert akartunk több időt elvesztegetni.
Délután egy órakor kezdtünk el ereszkedni a Csóványosról egy kilométer után felszedtünk egy másik új geoládát (amit közvetlenül a kék mellé rejtettek, így ez gyorsan megvolt). Itt kezdtem el egy kicsit aggódni, mert már csak egy liter vizünk volt, úgyhogy spórolni kezdtem vele, mert az út eddigi részén elfogyott másfél liter.
A Három-hárs gerince is egy nagyszerű része az útnak, a jobb kéz felé feltűnő gyönyörű panorámákkal egy élmény eljutni a Foltán-keresztig. Itt a kihelyezett túristatérképen ismét megnéztük, hogy hol tartunk és még menyi van hátra, akkor úgy saccoltam, hogy 4-5 óra között érünk be Nógrádba, amiből persze öt óra lett. A kereszt után a széles útról egy kis erdei ösvényre kell letérni bal kéz felé, amit annak ellenére könnyű elvéteni, hogy jól látható helyen van a jel.
Az ősrégi kerítés sem rontja el a kis ösvény hangulatát, amely a fiatal fákkal, foltokban nyíló kikericcsel, öreg kiszáradt fatetemeivel, enyhén lankás ívével elvarázsolja az embert.
Aztán a Saj-kút bérc széles, meredek, sziklás túristaútján megállapítjuk, hogy meredeken ereszkedni legalább olyan nehéz, mint felfelé mászni. A mozgó köveken meg-megcsúszik a láb, és a gyerekek itt kezdenek el először nyafogni, aminek következtében persze párszor seggre is ültek a kemény köveken elesve. Út közben folyamatosan kérdezgetem a gyerekeket, hogy nem nyomja-e az új Dxxxxxx-os túrabakancs a lábukat, de nagyon elégedettek vele.
A Saj-kúthoz érve eltűnnek kövek és a meredek lejtő is, a hisztit is mintha elvágták volna és a vízvétel lehetősége mindenkit felvillanyoz. Azonban csalódnunk kellett, mert a kút száraz volt, így az utolsó előtti fél literes palackot is csapra vertük, miután a Cseresnyés patakon átkelve megpihentünk falatozni.
Innentől kezdve az út igazán kényelmes hétvégi sétának is beillett, magunk mögött hagyva a hegyet, szinte szintkülönbség nélkül baktattunk a széles erdei utakon a felgyűlt pocsolyákat és vaddisznó nyomokkal teli dagonyákat kerülgetve. A Béla-réti elágazásnál a tábláról kiderül, hogy csupán egy óra van hátra, ami mindenkit jobb kedvre derített és könnyedén eljutunk az erdő széléig, ahonnan már látszik a Nógrádi vár, megkönnyebbülve elosztottuk az utolsó adag vizet és elindulunk a mezőkön át a Kálvária-domb felé. Kicsit tartunk tőle, hogy fáradtan még ezt is meg kell mászni, nézegettem is a telefonon a megkerülés lehetőségét, de kiderült, hogy a domb oldalában vezet az út, ami szinte semmit nem emelkedik, így gyorsan elértük a Csurgó-forrást, és azt a túracsapatot, amelyik a Cseresnyés-patak tájékán hagyott le bennünket. Délután öt órakor fejezzük be, a telefon szerint pont 16 km-t tettünk meg.
A vasútállomáson pecsételtünk (itt nincs bélyegzőpárna), majd leroskadtunk egy padra. Mármint a felnőttek, mert a két gyerkőc inkább kergetőztek - ennyire elfáradtak...
A “Piroska” Vácig vitt minket, a terv az volt, hogy hazáig megyünk a vonattal, de mivel már este fél hét van és vasárnap, ezért ismét logisztikai segítséget kértem, és Vácról kocsival gyorsan otthon vagyunk.
A telefonon a Túrám alkalmazást használtuk, ami ingyenes, le lehet rá tölteni a Kéktúra szakaszokat és végig követni. Az útvonal követése rendben volt (a szintmetszet elég falsnak tűnt), csak akkor hülyült meg kissé, amikor a Csóványos környékén folyton a szlovák szolgáltatóra váltott a telefonom. A program térképével nem vagyok kibékülve, úgyhogy legközelebb az OSM-et fogom kipróbálni.
Én bátorkodtam csak telefonos térképet vinni magammal (igaz abból kettőt is), de vittem hozzá power bank-ot (külső akkutöltő) is a biztonság kedvéért, noha nem volt rá szükség. A kék jel nagyon könnyen követhető, eltévedésnek még a legkisebb esélye sem fenyegetett minket.
Az első komolyabb túránk alapján azt mondom gyerekekkel is nyugodtan vágjon neki bátran egy ilyen túránkat. Ők bírni fogják.
Van baj rendesen... :/ Nálunk azt mesélte az erdész, hogy a cég hitelből működik, és a bank diktálja, mikor miből és mennyit kell határidőre teljesíteni, természetesen ilyenkor a szakmai szempontokat mellőzni kénytelenek. Ezért van az például, hogy az út mentén vágnak tarra.
Hát sátram az nincs még, bár nagyon szemeztem vele idén is, de még kicsit idegenkedem a sátrazástól meg a nomád móditól :)
Jelenleg az OKT a fő projekt, csak már itt is nagy a távolság a keleti, illetve nyugati országrészbe, és társat sem egyszerű találni hozzá. Az Aggtelekes buli is csúszik, de a hosszú hétvégén szerintem akkor is elmegyek ha egyedül leszek, feltéve ha viszonylag jó időt lesz. Október 24-re lehet bejelentkezem a hosszú túrára és körbenézek Aggtelek környékén :)
Ma, vagy holnap írok egy rövid beszámolót, a kisgyerekes, kezdő kéktúrázó perspektívájából. A túrázással kacérkodóknak talán ez jó kiegészítés lehet (a kommentjeitekkel együtt) a profi túraleírások mellé, amikben sokszor a kezdőkben felmerülő kérdések felett el is siklanak, mert egyértelmű.
Ha csak egy jelvényemet vihetnék magammal egy lakatlan szigetre akkor még most is ezt vinném. :-)
