Én még a Fogat fogért drámai jelenetnél tartottam. Pardon :) Én is láttam, h elírta, de félrekalapálásokért nem szoktam szólni. Aki gyorsan kalapál, az néha félrecsap. Én ritkán, mert nem tudok gyorsan. Írni.
Már kezdtem volna fogalmazni a dörgedelmet, de látom, hogy megelőztek. A Love's Labour's Lost Gáspár Endre és Faludy György fordításában A felsült szerelmesek címet viseli. Olyan című darabja viszont nincs Shakespeare-nek, amilyet említesz. Macbeth, az van.
Bocs, tényleg sikerült belekeverednem, lényeg, hogy a Lóvátett lovagok más címen is futott. Mindenkitől töredelmes bocsánatkérés a Szeget szeggel fiaskóért.
Ha megcsináljuk, kiderül, melyik Sh. figura jellemére hasonlítunk. Én Titánia vagyok a Szentivánéji álom-ból :) Szexi & méltóságteljes (írja a magyarázat :)
Én egyszer a frászt hoztam egy ismerősömre, mikor a Lóvá tett lovagok című Shakespeare darabról beszéltem. Nem értette, hogy létezhet olyan Shakespeare darab, amiről még nem hallott. Aztán kiderült, hogy ez a Szeget szeggel más magyar fordításban.
Olyan A. Christie kötetet, amely már más cím és főleg kiadás alatt megvan. Illetve az első esetben még nem sejtettem, hogy résen kell lennem, és gyanútlanul olvasni kezdtem.... Azóta hosszabban tanulmányozom a kiadás összes adatát, mint az élelmiszercímkék nüanszait. :)
„képzeld el a következő lelkes, de kissé felületes rokont: ó, hoztam neked valami meglepetést, amit még nem látta[m] nálad!”
Eddig simán el tudom képzelni. De azt már nem, hogy mi következik ezután. A rokon előhúzza táskájából a... mit? A Bodkinék szerencséje című regényt? Nos, ha ez bekövetkeznék, ne ess kétségbe, ne tekintsd az esetet sorscsapásnak. Hamar jelentkezz nálam, és én jó áron áron megvásárolom tőled.
Nem akartam részletezni, de képzeld el a következő lelkes, de kissé felületes rokont: ó, hoztam neked valami meglepetést, amit még nem látta nálad! .... Na?
Elsősorban azért, mert emlékszem rá, milyen kínban voltam gyerekkoromban, amikor megkérdezték, mit olvasok éppen, és azt kellett válaszolnom, hogy a Quentin Durwardot, Walter Scott-tól. Trauma volt, mert jószerével egyetlen hangzó kiejtésében sem voltam biztos.
Nem nagy ördöngösség megállapítani a könyv eredeti címét: az a könyvkiadó, amelyik magára is ad valamit, a belső címlap hátoldalán feltünteti. Így például hamar kiviláglik, hogy Az életművész angol címe Ukridge, A lowoodi árva pedig eredetileg Jane Eyre néven látta meg a napvilágot.
Hát... pár éve még voltak (Pesti Vicc, Pistike, Ludas Matyi sokadik reinkarnációja). De már évek óta nem próbáltam ilyesmit venni, úgyhogy nem tudom, most mi a helyzet.
Öröm az ürömben? Az eredeti cím kb a Bodkinok szerencséje, miért változtatják meg? Így roppant nehéz beazonosítani egy könyvet, pl. A. Christienél jártam úgy, hogy a fordítással új cím is jött, és két pl.ban lett meg egy könyv.
Miért, vannak felnőtt viccújságok? Mármint a szatírikus kéthetilapon kívül? Ráadásul, ha jól belegondolunk (vagy még azt se kell) az sem igazán nevezhető viccújságnak.
Nem kell a Hahotát bántani. A Hahota alapjában véve gyerek újság volt, és én gyerekként nagyon szerettem, a viccek, az írások, a karikatúrák és a Vailant képregények pont az én korosztályomnak és ízlésvilágomnak szóltak, úgyhogy így kell megítélni. Inkább az a baj, hogy napjaink felnőtt viccújságjai nem képesek magasabb szinvonalat hozni.
