"van h a mester borul le a tanítvány előtt, van, h olykor eborulunk egy kutya előtt, és van h leborulunk buddha előtt, a tanítvány leborul a mestere előtt és a tanítvány leborul saját maga előtt...
""Az én megközelítésem pedig - nem jó szó, hogy ösztönös, mert a cselekvés, válaszadás tudatosan történik" - tudom h már már vesszőparipának tűnik, de a tudatos válaszadás nagyon nehéz."
Elolvastam és "megértettem" a válaszaidat. Beépítettem a tudástáramba. Gumicsontnak érezném tovább rágódni ezeken a kérdéseken. Ez nem jelent elutasítást a részemről, csupán úgy gondolom, hogy minden fontosat elmondtunk ami a kérdéskörhöz tartozik, feleslegesnek gondolom újra elmondani. És tényleg eléggé eltávolodtunk a topic eredeti témájától. Persze, ha valamelyik részterülettel kapcsolatban van felvetésed szívesen reagálok.
Tehát csak kivonatosan.
Amit Te skálázásnak nevezel, azt hiszem nálam az a viszonylagosságot jelenti. Mivel "végtelenül" sok összefüggés és viszonylat létezhet ezért "végtelenül" sok skálát lehetne felállítani, és a skálákra újabb skálákat. Ezért nem gondolkodom "skálákban" inkább a közvetlen kapcsolódásokat vizsgálom. Ezzel átlépem a "skálák" közötti határokat.
Aikidoval mint spirituális tanítással kapcsolatban: Ha megfelelő nyitottsággal állsz hozzá a gyakorláshoz (amit feltételezek), nem kizárt, hogy változni fog a szemléletmódod! (Figyelmeztetés) Nem mintha a jelenlegivel bármi probléma lenne. Csak ne lepődj meg a változáson! :) Nézd meg msmks topiktárs és az én hozzászólásaim közötti hasonlóságokat. Ez persze nem feltétlenül az Aikido hatása, de szerintem az is benne van.
"Bevallom nem tudom megfogni ezt az "érzelmi értés" kifejezést. Az érzelem nálam egyfajta viszony kifejezése. Milyen az adott dologhoz való viszonyom. Mi a benyomásom róla. Tetszik, nem tetszik,szeretem, nem szeretem. Beszélünk érzelmi intelligenciáról ami az empátiakészség, hogy mennyire tudom beleérezni magam a másik helyzetébe, mennyire tudom átérezni a problémáját és az Ő szempontjai szerint szemlélni a dolgokat. De nyilván nemerről van szó. Ha azt mondom, "Az ég kék." Akkor át tudom érezni azt a hatást amit az ég nagysága és az ég kéksége együttesen gyakorol rám. Ilyesmire gondolsz?" -szeretem nemszeretem az gondolat, és nem érzelem. az érzelmi intelligenci modrn pszichológia i kifejezés, nem takar semmit. Viszont létezik kapcsolat az érzelmi és intellektuális között, de erről megintcsak nem beszélhete érdemben, mert nem tudok róla úgy, h ne hazudjak. egészen jól érzed eezek egyike sem igazán érzelem.Legalábbis olyan amivel doglozhatnánk.
- az eges példa helytálló, az érzelmi értés.
világkép, csak azért kérdeztem rá, mert azt állítottad h nyilvánvaló, h nem egyezik. Nekem csak nem volt nyilvánvaló. Azt sem tudom, h van e világképem :) Viszont h van olyan h világkép, akkor megértettem h milyen a te világképed. Ezt már így értettem korábban is a hszekből. A nagy résézhez nem tudok szólni, nagyon sok nagyságrednet használsz egyszerre. iszonyat nehéz volna pontosan reagálni. A végére azt mondanám, h gondolkodás módtól függ az eleve elképzelés, miszerint valamink kell lennie azon kívül, amiben élünk részei agyunk, hívjuk mndeségnek. Érdekes jelenség, h nem értjük, nem látjuk át a nagyságrendekre sem tudunk mit modnani, de arra avgyunk mind kiváncsiak, h mi van ezen kívül. Mi van ha a kívül és belül az elme korlátja, amin nem léphet túl? :) Sőt mi van ha a kivül és a belül ugyan azon dolog 2 oldala? összefüggésük pedig mindent megmagyaráz.
Fa. A fa valósságáról, vagy felfoghatóságáról: amit már egyszer írtam.Gondolj vissza olyan esetekre amikor fát vizsgáltál, ha emlékszel h volt (fontos kérdés!), akkor ma miként látod másnak? Biztos avgyok benne, h ha mélyül a megértésed a fát is másnak láátod majd. Ehhez ad hozzá a tényt h lehetséges valmairől másképpen is gondolkodni. Kulcs szó itt a formális gondolkodás. Nem kívánatos, annyi elég róla :) Utána ott van a prekoncepciónális hozzállás, mennyir evagy nyitott. Ennyit kezdetben arról h mennyit látunk egy fából. Én speciel tök vak vagyok az esetek 99%ában.
Végül az elképzelésed egészen, jó, mondhatni a te szempontodból a legjobb, mivel mos tmég nem látezik más elképzelés :)
"Valós vagy igaz? Lehet valami valós egyben hamis azaz "nem igaz"?" - Valós. Van olyan kkésztetésem, h külön válasszam a valósat a hamistól/vagy képzelttől. Ez vonatkozik pl azokra a dolgokra amikr eképes vagyok, azaz úgy vélem, h az vagyok. Része az megismerésnek, őszinteséget kíván. Pl. nem mondom, h tudatosna válaszolok, mert nem vagyok képes rá. Nem mondok h tudok tenni, met a dolgok csak történnek körülöttem. - Nem lehet valami valós és egyben hamis is. A lényeg pont a két pólusú elemk elkülönítésében van. Köze van a felébredés ideájához. Amiíg képzelt/hamis dolgok vesznek körül, addig alszol. Persze ennek is vannak fokozatai ( más más szintű emebrek ideája).
Illúzió továbbá idézni, vagy magunknak vélni, vagy beszélni olyasmiről, amit nem tudunk megtenni. Egyszerűség kedvéért hazugságnak hívjuk. Magasztos dolgokról eszmét cserélni, vitatkozni, miközben állítjuk h íg van, önámítás. Talán ide kötném a tudás nem egyenlő a bölcsességgel állítást. A bölcsesség pedig mindig gyakorlati dolog, a "tevés" képességével kapcdsolatos. Én special határozottan tudatában avygok annak, h szinte semmit sem tudok megtenni azokból az ideákból, amit ismerek (tudás). (csak a játék kedvéért jegyzem meg, h erre vonatkozott egy célzott kédésem korábban) :) (jelölöm #-el ezt a helyet, h lehessen rá hivatkozni, azt hiszem fényt derit majd egy s másra).
"Azt hiszem kezdem megérteni ezt a skálázás dolgot. Vagyis a "skála" egyik végén lehet egy kődarab ami önállóan cselekvésképtelen, a másik végén pedig az ember aki önálló gondolkodásra és cselekvésre képes? Valami ilyesmi? A több skála az még nemvilágos. Más kritériumok szerint felállított skálákról van szó?" - Igen nagoyn jól érted. Bár az önálló gondolkodásra és cselekvésre képes emebrt nem simerjük, nem tudjuk milyen lehet. A több skála csak annyit jelent h vizsgálatod tárgya ugyna az, míg egy másik skálán vizsgálod, más nagyságrendekkel. pl.: ember szerepe a Földön, ember helye/szerepe a bolygók rednszerében, ember helyzete szerepe, a naprendszerben,... a napok összeségének skáláján, vagy a világok összességében, vagy pedig az abszolut tekintetében. ,)
Körök kapcsolódás ,) - nem is tartom véletlennek, h már egy ideje vonz az aikido. Ez is egy törvényszerűség, és mérhető, megállapítható.
Igen.Fontos szám. Valami olyasmit már sikerült megértenem általa, hogy miként rossz a jelenlegi gondolkodásunk bizonyos kérdésekben. Ilyen a kezdet és a vég.Születés, halál. Itt persze jönni kell ama buddhista hozzáállásnak, hogy a legmegfelelőbb ha a gondolkozásunk kettősség mentes, nem dualisztikus. Sajnos nem elég tudni erről a mondásról, ott dől el a dolog, h tudjuk e gyakorolni. Az igaz vagy valós kérdése pedig itt még érthetőbbé válik: Valami ami igaz egy skálán, nem igaz egy másik skálán, ami egy nagyságrenddel feljebb vagy lejjebb van. Így lehet igaz valami az emberre általában, de nem igaz az emberre, csak önmagában.
Akkor most válhat talán érthetővé: a tökéletes és az abszolút nem egy skáláról származnak, vagy ha úgy tetszik más nagyságrendűek.
Filozofálni lehet a két szón, de azt hagyjuk meg a modern filozófusoknak, minket a gyakorlat érdekel, gondolom.
MAgánvéleményem, h nem tudom mire jó a tökéletessel foglalkozni, mi nyerhető ki belőle a fejlődésünk szempontjából :) Az abszolútról sem tudunk sokkal többet, annyit mégis, hogy jelentős szerepe van.
"Az én megközelítésem pedig - nem jó szó, hogy ösztönös, mert a cselekvés, válaszadás tudatosan történik" - tudom h már már vesszőparipának tűnik, de a tudatos válaszadás nagyon nehéz.
A fő kérdésem mégis ez volt, csak lehet nem fogalmaztam me gjól: Ha az abszolútot és a tökéletest úgy érted, amint ott leírtam, akkor, miféle választ tudtál volna dni a kérdésre? Azon kívül, h ebben a formájában nem megválaszolható? -ha akrod tekintsd úgy, h tovább kelett pontosítanom ,mert világos, h így nem lehet rá válaszolni. És ezzel egy vagy 2 fölösleges kört kihagytunk.
Pedig fontos tudni, a miértet, vagy másképp terelődik az eszmecsere. Mint ahogy indultunk a törzstől és most kb a 30. elágazásnál tartunk, persze ez még mindig ugyan az a fa, tehát érthető az egész. ,)
Na de konkrétan akkor: A puncsfagyis (eredeti) kérdés születését érteni vélem, az okot, hogy miért született. Ennél többet nem teszek hozzá, hátha a kérdés felvetője is hozzá szól. Sikerült teljesen másfelé elvinni azt a fonalat, ahhoz képest, amiért fel lett téve. Tehát még mindig várunk, h kiderüljön, bár érteni vélem egyébként, h mi volt az.
Végül pedig, elfogadom ha cél-tudatosnak hívod ezt a hozzállást. Annyit tennék csak hozzá, h az energia takarékos hozzállás szepont nálam egy ideje.
"A kör egy fontos fogalom.Leírható vele sok minden. Például a helyzetünk is.Hogy képeek vagyunk e kilépni belőle. Az más kérdés, hogy tudunk találni kifogást, és megokoljuk, h miért jó nekünk a körben..."
Igen, a tudat, megértés, világkép tágítása. Ehhez nyitottság, kell és befogadókészség. Na és némi objektivitás, önkritika. Mert bent ragadhatunk a "kör"-ben az illúzióinkhoz való ragszkodás okán. Mert annyira tetszik nekünk és olyan jól elvagyunk velük.
"Akkor ezek ismertében most képzeld magad a helyembe és kérlek válaszolj a feltett kérdésre, vagy próbáld emgérteni miért kérdeztem rá, h mire vonatkozik a "kartárs" kérdése."
Igen, erre értettem, hogy "cél-tudatosan" viselkedsz. Meghatározod a "célt", jelen esetben, hogy a kérdés mire vonatkozott, és ennek tudatában cselekszel, vagyis jelen esetben válaszolsz a kérdésre. Ez egy "tudományosabb", célorientált megközelítés.
Az én megközelítésem pedig - nem jó szó, hogy ösztönös, mert a cselekvés, válaszadás tudatosan történik -, hogy a kérdésfeltevés (akció) bennem milyen válaszreakciót indukál. Engem konkrétan nem érdekel, hogy miért, mi célból történt a kérdés feltevése, és, hogy mit kezd a kapott válasszal, azt hogyan értelmezi.
Nem akarom irányítani a megvilágosodását, csupán olyan választ adok, amit leginkább igaznak érzek.
"Ebben az esetben a kérdésre a válaszom ez:Igen a minden mástól független, valóban minden mástól független. :)"
Az én válaszom pedig az, hogy lótuszvirág :)
Jó a válaszod, a tökéletes (mint fogalom) valóban önmagát definiálja. Bár felvetődhet a kérdés, hogy mihez képest tökéletes (viszonyítás, kapcsolat) ez azonban már a dolog (tárgy, idea stb.) minőségére vonatkozik, nem magára a "tökéletesség"-re.
"Mit mondassz erre: az abszolút, 3 saját erőből áll, teremteni csak az abszolutból származó három erő képes. "
Szerintem pedig 4 saját erőböl áll :) (Csak viccelek) Nem ismerem ezt a meghatározást. Számomra egy filozófiai tézisnek tűnik. Hogy igazságvizsgálatnak vethessem alá, tudnom kell miről van szó, mi ez a három erő, vagyis mit jelent a megfogalmazásban az "erő" kifejezés. És mit jelent a 3-as szám? Konkrét jelentése van, vagy szimbólikus értelmű?
""Mi van, ha az egész világ, univerzum, egy folytonosan változó alakuló "massza" zárt kategóriák nélkül?" - A kérdés nem a kategória nélküliség, hanem a kategóriák igazság/valóság tartalma."
Ha kategóriákat állítok fel, egy zárt rendszert képzek, azt meg tudom tenni úgy, hogy a benne foglaltakra eleve igaz legyen. Jó a válasz, mert felveti az "ál igazság" kérdését. Önmagára nézve igaz, azonban a kategórián kívüli kapcsolatokra vonatkozóan már nem igaz.
"Jung. - vleményem róla és a modern pszichológiáról, h nem egész rendszer, és így veszélyes. Mint egy kisgyerek gépfegyverrel. "
A pszichológiát én áltudománynak tartom. A tudomány látszatával kérkedik, de tézisei egyáltalán nem "tudományos" módszereken alapulnak. Ebbe most nem mennék bele. Talán egy másik topicban. Nem tartom haszontalannak a pszichológiát, csak éppen nem tartom tudománynak sem.
"Azzal kell kezdeni a vizsgálatot amiről tudjuk, h valós."
Valós vagy igaz? Lehet valami valós egyben hamis azaz "nem igaz"?
"- válaszom: egy olyan lény, amelyik fejlődhet. MEghatározható ennek a fejlődésnek a szakaszaiban. Továbbá alap állapotában gépezet, és képtelen tenni. A világegyetem egy olyna pontján él, aminek alapján meghatározható a rá ható törvények sora. Leírása pedig több skálán is lehetséges a helyzetének ismeretében."
Azt hiszem kezdem megérteni ezt a skálázás dolgot. Vagyis a "skála" egyik végén lehet egy kődarab ami önállóan cselekvésképtelen, a másik végén pedig az ember aki önálló gondolkodásra és cselekvésre képes? Valami ilyesmi? A több skála az még nemvilágos. Más kritériumok szerint felállított skálákról van szó?
"-az autentikus tanítás pont erről szól, így most baj van, mert ez egy kör :)"
"Mint erre példa is , hogy vannak pár szavas mondatok amik szinte mindent leírnak, de nem értjük őket( érzelmi értés, vagy ami a legmagasabb értés: objektív értés)"
Bevallom nem tudom megfogni ezt az "érzelmi értés" kifejezést. Az érzelem nálam egyfajta viszony kifejezése. Milyen az adott dologhoz való viszonyom. Mi a benyomásom róla. Tetszik, nem tetszik,szeretem, nem szeretem. Beszélünk érzelmi intelligenciáról ami az empátiakészség, hogy mennyire tudom beleérezni magam a másik helyzetébe, mennyire tudom átérezni a problémáját és az Ő szempontjai szerint szemlélni a dolgokat. De nyilván nemerről van szó. Ha azt mondom, "Az ég kék." Akkor át tudom érezni azt a hatást amit az ég nagysága és az ég kéksége együttesen gyakorol rám. Ilyesmire gondolsz?
"Mi az én világképem? ( tiédet is leírhatod a félreértések elkerülése végett)"
Világkép, világszemlélet, szemléletmód, ahogy közelítesz a "világhoz", ahogy megpróbálod értelmezni, felfogni a körülötted és benned létező "világot", a "világban" magadat, a "világ" összefüggéseit, ahogy megpróbálod rendszerbeilleszteni.
Úgy értem, hogy a világhoz való megközelítési mód az ami eltérő közöttünk és ez kihat a személyes világképünkre. Elsősorban a magaméról tudok írni, azt ismerem. A Tiedről csak benyomásaim vannak (nyilván pontatlan, nem objektív, bár mi az ami egyáltalán objektív). A világot én a teljes "valóságában" próbálom (nem jó szó, hogy megérteni) felfogni. Egy folyamatosan változó, mozgó, örvénylő "rendszernek" képzelem, amit részeinek (dolgoknak) egymáshoz való viszonya alakít,sőt maguk a részek sem önálló egységként léteznek hanem ezeknek a viszonyoknak, összefüggéseknek, kapcsolatoknak a pillanatnyi "megtestesítői". Pl. egy ember két másik ember kapcsolatának, viszonyának a megtestesülése. A tea, a tea levél és a forróvíz kapcsolatának a megtestesülése. Világképem szerint elsősorban a kapcsolatok azok amik léteznek és ebből a kapcsolatokból keletkeznek fizikai síkon a "megtestesülések". Ezért gondolom, hogy a csak gondolatban létező "nem létező" dolgok is "létezőek", de ahhoz, hogy fizikai síkon is megjelenhessenek, létre kell jönni a már "létezők" megfelelő kapcsolatának. A felhő amire gondolok létezik ugyan gondolatban, de ahhoz, fizikai síkon is megjelenhessen, páralecsapódásnak kell létrejönnie, ami a víz és a hő kapcsolatából következik. A víz és a hő pedig megint más összetevők kapcsolatától függően létezik vagy "nem létezik". Ahogy utaltál is rá, nemtudunk"új dolgokat" kitalálni, csupán az ismerteket kombináljuk. Mintha az egész "világ", vagyis a "létezők" és "nem létezők" együttesen egy zárt rendszert alkotnának. Érdekes kérdés, hogy mi van ezen a zárt rendszeren kívül, el tudok-e képzelni valamit ami kívül van ezen a rendszeren? Szerintem nem.
Tekintsük a "létező" világ megtestesült "objektív" tárgyait. Ha ránézek egy fára, először a tömegét érzékelem, majd a környezetéhez való viszonyát, hogyan helyezkedik el a térben és rám hogyan hat. Az egészről kapok egy benyomást. Ezek után tudatosul bennem a formája, a színe, magassága, majd haladok a részletek felé, hogy milyenek az ágai, a fa levelei,amennyiben ez érdekel, fontos a számomra. Tehát az egésszel foglalkozom elsődlegesen és a részletekkel csak, ha valamilyen fontossággal bírnak.
Leírásaid alapján (persze elnagyolt, pontatlan ismereteim alapján) úgy vélem, a Te gondolkodásod éppen ellentétes utat jár be, azaz a részletek felöl (különböző körökön keresztül) közelítesz az egészhez. Világképed ennek megfelelően (elképzelésem szerint) objektívebb, tudományosabb megközelítésű, célirányos, a részek vizsgálatán, majd a részekből való épíkezésen alapul. Persze mindez csupán az én elképzelésem.
Gratulálok a döntésedhez. Sok sikert és jó kedvet a gyakorláshoz. Ne törje le a lelkesedésedet a kezdeti bizonytalanság, zavarodottság, egy idő után majd összeáll a kép.
Örülök a válaszaidnak, igazán tanulaságos volt végigolvasni. Most azonban elmegyek a dojoba (az elmélkedés helyére), hogy spirituálisan feltöltődjek, és érdemben reagálhassak a felvetésekre.
"Vagyis megkerülted a kérdést, és nem vizsgáltad meg más lehetséges aspektusaiból. Nem az adott kérdésre válaszoltál." -értelmezheted így is, vagy elfogadod, hogy választ adtama kérdésre, miközben több információval is szolgáltam. :)
A korlátozásról amit írsz érdekes,szerintem inkább a bonyolításra igaz. Mert nem tudjuk a nagy képet szem előtt tartani, emlékezés hiján. Ezért lassan megyünk bele a részletekbe. Persze lehetséges így is egy nagyobb kép megismerése és egyszerűsítés, és igen ahhoz előbb, többet kell tudni, h azután elvethesd. De az adott /felvetett kérdés minél igazabb mevitatásához az egyszerűsítés elkerülhetetlen. Nagyon nagy kapacitást igényel a bonyolítás. Mint erre példa is , hogy vannak pár szavas mondatok amik szinte mindent leírnak, de nem értjük őket( érzelmi értés, vagy ami a legmagasabb értés: objektív értés)
Ilyen: "Amint fent, úgy lent".
"Nyilvánvaló az is, hogy a Te világképed nem azonos az én világképemmel. Ez azonban, ahogy nagyon helyesen utaltál is rá, nem jelentheti a másik elutasítását és meg nem értését (bezárkózás)." - Mi az én világképem? ( tiédet is leírhatod a félreértések elkerülése végett)
"Igen, ez érdekelne. Ne fogd vissza magad :)" -Nyilván ezzel most nagy öngólt lőttem. Mert nagyon nehéz az érzelmi megértésről beszélni, mivel nem intellektuális. Ahhoz tudom hasonlítani, amikor átfogóan megértek egy egész fogalmat, van h fogalmakat és akár ezek viszonlatait is. Egy pillanatba sűrítve nyelv nélkül. Mondom nehéz megfogalmazni, eleve halott próbálkozás.
"Mi van, ha az egész világ, univerzum, egy folytonosan változó alakuló "massza" zárt kategóriák nélkül?" - A kérdés nem a kategória nélküliség, hanem a kategóriák igazság/valóság tartalma.
Jung. - vleményem róla és a modern pszichológiáról, h nem egész rendszer, és így veszélyes. Mint egy kisgyerek gépfegyverrel.
"De mi van, ha ezek a rendszerek és fogalmi meghatározások nem valósak (mint ahogy nem is), csupán az intellektuális megértést segítik?" -ki kel deríteni h valósak e vagy sem, ha nem el kell vetni.Azzal kell kezdeni a vizsgálatot amiről tudjuk, h valós.Kezdheted azzal is amiről tudod h nem valós, és a megállapított törvényeket alkalmazhatod minőségük szerint tovább.
"Válaszodat a kérdés megkerülésének gondolom, azért nagyon érdekelne, hogyan hangzik egy ilyen leírás. Az én válaszom, hogy "Az ember én vagyok", az magában foglalja minden személyes tudásomat (tapasztalati és intellektuális), véleményemet és elképzelésemet az emberről." - válaszom: egy olyan lény, amelyik fejlődhet. MEghatározható ennek a fejlődésnek a szakaszaiban. Továbbá alap állapotában gépezet, és képtelen tenni. A világegyetem egy olyna pontján él, aminek alapján meghatározható a rá ható törvények sora. Leírása pedig több skálán is lehetséges a helyzetének ismeretében.
"Ezt inkább a kérdés bonyolításának gondolom mivel először is el kell döntenem magának az ezoterikus rendszernek az igazságtartalmát, mielőtt a tanítás meghatározásainak igazságtartalmával foglalkozhatnék." -az autentikus tanítás pont erről szól, így most baj van, mert ez egy kör :)
1) elfogadom a meghatározásodat: Ebben az esetben a kérdésre a válaszom ez:Igen a minden mástól független, valóban minden mástól független. :)
Mit mondassz erre: az abszolút, 3 saját erőből áll, teremteni csak az abszolutból származó három erő képes. Ez az én ismeretem az abszolútról.
A tökéletes pedig egy másik skálán van, egészet, vagy teljességet jelöl. Ismeretlen minőség számomra. Nem tudom meghatározni.
Akkor ezek ismertében most képzeld magad a helyembe és kérlek válaszolj a feltett kérdésre, vagy próbáld emgérteni miért kérdeztem rá, h mire vonatkozik a "kartárs" kérdése.
A megértés csak akkor segíthető, ha a kérdés származását ismerem. Mire kérdez rá igazán. Egy kérdéssel közölni is lehet. Vagy gondolatot ébreszteni, tehát, döntsük el, h választ várunk rá, abbana formában amiben van, vagy pontosítani szeretnénk és bitosak lenni abban, h arra válaszolunk amire a kérdés született! van külömbség!
Az iskola válasza erre: Olyan dolgot nem tud kitalálni az ember, ami nem létezik. Továbbá tökéletes hazugságot sem képes kitalálni. A használt példa ennek bemutatására, hogy nem tudunk egy új állatot "hazudni"/megalkotni, azokból választunk, amiket már ismerünk.
Tehát következő segítség a nagyságrend és most már vezessük be a körök elvét (ezotéria): a fentiek alapján nyilvánvaló h részigazságaink vannak. A körtől amiben vagyunk (létezés/tudás) határozza meg, h ezeknek mekkora az aránya. A körökben imsert törvények( amik ugye egyben a körök közötti törvények is, hiszen ezek egymásba foglalják a kisebb köröket) tudatában/tapasztalatában pedig megállapítható az út amin a kívánt fejlődésünk halad. Az igazság egészében tehát megismerhető. Egyenlőr enem hozzáférhető számunkra.
A kör egy fontos fogalom.Leírható vele sok minden. Például a helyzetünk is.Hogy képeek vagyunk e kilépni belőle. Az más kérdés, hogy tudunk találni kifogást, és megokoljuk, h miért jó nekünk a körben...
"Létezés. Nem ltezőt mondtam, mégis ezzel a szóval vitted tovább a gondolatot. Maradjunk az embernél, és ne az űrbeli lila cetnél. "
Arra keresem a választ, hogy mi a különbség a "létező" és a "nem létező" között, mi az a határvonal ami elválasztja a kettőt egymástól.
Van egy South Park rész a Képzelet földje, amiben atommal el akarják pusztítani Képzelet földjét mert egy kapun keresztül átjön a medvedisznóember. A képzelet betegséget tud okozni, halált tud okozni (lásd féltékenység), de egyben boldoggá is tud tenni (hit, vallási megnyugvás).
Verne idejében nem létezett tengeralattjáró, űrhajó, csak az Ő képzeletében. Most meg már igen. Mármint az anyagi világban is. Vagyis a gondolatban, a képzeletben létező "nem létező" dolgok "létezőek" is egyben?