Látom valaki a Less Nándoron járt! :-) Jó túra nagyon, pláne a szervezés és az ellátás. Olyan zsíroskenyér-hegyet mint az Oszlai ponton volt sosem láttam sem előtte sem azóta, kb 10 emeletes volt a piramis!
Tényleg szépek, de épp ezért is félek, meddig maradnak kint. Itt egy kicsit más a kultúra, mint az Alpokban - sajnos.
A tegnapi projektzáró meg csak egy médiaesemény volt csupán. Épp tegnap voltam az Érsekhalma-Kunfehértó szakaszon és még híre-hamva sincs az új bélyegzőknek. A táblák itt tényleg sokat segítenek, de csak az utam első felén voltak még kint, aztán már csak üres oszlopok. Aztán az itt felesleges beton oszlopokról ne is beszéljek.
Ami még igen meglepett október elején, hogy a Hór-völgyének déli részén is van kékkörös oszlop pl. a K+ jelzésen az Ódorvár alatt, Oszlánál, sőt a Török úton van beton oszlop, nem is egy, ahova szintúgy tök felesleges, mert végig van mire festeni, de ahol meg épp irtás van, oda nem is került.
Köszönöm az elismerést és a felajánlást, de nyitott kapukon dorombolsz. Igaz nem külön a kéktúra, de a borsodi turistaság története már le lett írva, a kezdetektől (1892) egyenlőre 1970-ig. Benne természetesen a kéktúra is szerepel, részletekben.
Gratulálok én is Pulmynak! Ha már a múlt hónapban lemaradt, most kárpótlásul szuperül teljesített és pihenhet egészen 2016-ig.
Jobbulást Katának is! Látod ezért jó ez a játék. Nem is kell menni sehova hozzá. És a suzukissal tényleg vigyázni kell. Nekem is súrolta már a jobb combom egy hasonló járgány, miközben a nyitott ablakon kihallatszott az anyósülésről rikácsoló hang: "figyelj má', mert neki mész!"
Ezek az új bélyegzők nekem is elnyerték a tetszésemet. Ez már valóban színvonal /a hibák ellenére is/. Külföldön, pl a Dolomitokban minden turistaháznak egyedi bélyegzője van. Ezzel is érdekessé, vonzóvá teszik a túrázás élményét.
Gratulálok mindenkinek, főleg az első helyezettnek! A kilátó kivételével mindet tudtam, de egér nélkül játszottam, és ez a hülye laptop két képnél is kattintásnak értelmezte a térképnagyítást :-(
A jókívánságokat is köszönöm, egy térdzúzódással és pár kék folttal megúsztam, de elvileg több hét a gyógyulása.
Egyszer még összegyűjtöm a hozzászólásaid és kiadom könyvben a kéktúra Borsod megyei történetét! Természetesen forrásmegjelöléssel, és jogdíjat is fizetek majd! :-))
De azt sem bánom ha te foglalod össze valamikor egy nagyobb lélegzetű írásban...;-)
Amúgy meg kell, hogy mondjam, nagyon tetszenek az új bélyegzők, remélem ha lesz új füzet, már figyelembe veszik majd ezek alakját, nem kell 45 fokban megdönteni.
Szerintem ide kevesen térnek ki,mert ha arra mégy elkerülöd a Lajos-bükköket és az Avasi-tölgyet is. Mi is csak azért voltunk fent,mert évente többször megfordulunk Káldon és egyszer felmentünk. Elég jó a panoráma.
1938. március 25-27 között zajlott le a Szent István vándorlás keleti ágának első szakaszbejárása. A túra a határon lévő Tolvaj-hegyről indult, mert az eredetileg tervezett Nagy-Milic felkeresésére nem kaptak engedélyt. A Tolvaj-hegyre is csak egyszeri, ideiglenes látogatási engedély volt. Sátoraljaújhelyt a vándorlás harmadik, vasárnapi napján érintették, a következők szerint: A résztvevők a vármegyeházánál találkoztak. Innen két csoport indult. Az egyik dr. Zsembery Gyula vezetésével a Magyar Kálváriát , a stációk érintésével járta be és az országzászló kőpiramisánál babérkoszorút helyeztek el. Majd a Várhegyen a tervbe vett Rákóczi-bástya alapkőletételén vettek részt.
A másik csoport tagjai a város északi szélén a kék-jelzést követve, az Ungvári-pincéktől a Magos-hegyre, a Széll József kilátótoronyhoz kapaszkodtak fel, majd Mihály Jenő túravezető irányításával a Vörös-nyereghez túráztak. Itt találkozott a két csapat és innen már együtt haladtak a Nagy Nyugodó- Csonkakút- Radványi-patak- Bonckút- Makkoshotyka útvonalon. Itt ért véget a vándorlás első háromnapos szakasza.
A túraút kijelölését és festését egyébként k. Czékus Miklós, - aki egy időben a Hegyaljai Osztály alelnöke is volt - végezte más segítőtársakkal. Csak érdekességként említem, hogy az ő nevéhez fűződik a csonka, addig szinte ismeretlen Eperjes-Tokaji hegysor túraúthálózatának létrehozása. Később a Rákóczi túra útvonalának kialakításánál is maradandó munkát végzett. De ugyanő részt vett a Nagy-Milicen létesült kilátó felépítésben, sőt a Sátorhegyi sípályát és a ródlipályát is ő építette ki még 1934-ben.
Háromnegyed tíz előtt egy perccel fejezte be a játékot Jesper, aki 4875 pontot ért el. Éppen csak, hogy megelőzte Eusebius, 4876 ponttal, de lehet, hogy csak nagyobbak a monitorán a pixelek :) Egyikőjük sem tudta, hogy 9:16 perckor már eldőlt az első hely: Pulmy 5000 pontosat játszott!
Jók a képek, színesedik az ősz :-) A füzetet megkaptam, köszönöm szépen! Sajnos tegnap egy 84 éves bácsi eltalálta a biciklimet a Suzukijával, miközben én is rajta ültem, így mostanában nem fenyeget a veszély hogy elkezdem az északi zöldet :-(
"Magyar Rádió" jelzések Súr közelében. A Reformáció útja könyv nemsokára kapható lesz (mondta az esperesünk), és egy hosszabb tájékoztató honlapja is készül.
A mai napra csak egy laza szakasz jutott Dobogókőről Pilisszentlászlóra. Mivel csak kb 10 km várt ránk, kényelmesen indultunk reggel kilenckor még beültünk Dobogókőn a turistaházba magunkhoz venni a védőitalokat (tea, forralt bor). Aztán még némi anyagcsere okán a Zsindelyesbe is betértünk, ami nagyon hangulatos a pattogó kandallóval a közepén.
Fenn a gerincen barátságtalan hideg, szeles idő volt, de ahogy ereszkedni kezdtünk a szél eltűnt, cserébe a Sikárosi réttől többször elkapott egy-egy kisebb eső, de nem volt vele gond.
A Szilágyi Bernát forrás nem folyt, de ki lehetett nyitni az ajtaját és belül tele volt vízzel. Az erdészháznál is ott figyel az új bélyegző beleszögelve a fába a régi fölé, ami már teljesen belegyógyult a kéregbe. A Bükkös-patak völgye nagyon tetszett, sok helyen kell keresztezni a patakot, és csak 1-2 helyen van híd. Én és a gyerekek nagyon szeretjük a köveken egyensúlyozást, az asszony azonban hőbörgött egy sort ( -Még, hogy karbantartják!) :-).
A Kárpát forrásból éppen csöpögött egy kis víz. Terveztük, hogy elcsalinkázunk a Lajos forrás felé is, de az eső és a lőgyakorlat (amit tábla is jelzett az Öreg-nyílás völgy bejáratánál) miatt erről lemondtunk és felkapaszkodtunk Pilisszentlászlóra. Itt meglepett, hogy a Kisrigó kapuján is ott figyelt az új bélyegző, de, ha már ott volt beütöttük és a Gesztenyés mellett csak elsétáltunk.
A két órás busszal már robogtunk is hazafelé, akkor már egy-egy napsugár is átsütött a felhők között.
