Jjajne,
a lehető legveszélyesebb dolog áldásosnak feltüntetni a feldobott (nevezzük mániásnak) állapotot. Persze, egy ideig jó az illetőenk, egész biztosan, de nem te mozgatod magad, hanem valami belülről mozgat, aminek nem ismered a nevét. Aztán eccercsak olyat teszel, amitől teis megijedsz. Hogy helyes-e a diagnózis? A beskatulyázás tényleg gáz, de ha nem azonosítják a betegséget, történetesen ha nem kap lítiumot, a következmények még a beskatulyázásnál is rosszabbak. Nem egy mániás-depressziós személy, visszahuppanva a depresszió bugyraiba, rágódott eredménytelenül a mániás szakasz történései miatt. És nemritka, hogy öngyilkosság a vége...
Egyben igazad van: 100%-osak ritkán lehetünk bármilyen diagnózisban. De a megfelelő kezelés nélkül hagyás szerintem iszonyatnagy felelősség.
Az is kérdés, mennyire megbízható egy diagnózis?
Kapsz egy pszichiátria címkét, beskatulyázást, "mániás-depresszió", aztán évekig szedjed a Lítiumot, mivel megelözö gyógyszer is?
Különben: a hipománia, vagyis egy enyhe fokú m., feldobódottság, pörgés, nagyon kellemse tud lenni.
A legtöbb sikeres üzletember viselkedése pont olyan, mint a hipomániás betegé; a különbség jórészt abban áll, hogy az elöbbi sikeres, az utóbbi nem. (Dr. Bánki M. Csaba: Az agy évtizedében. Budapest: Biográf, 1994.)
Hát igen, ez tényleg eléggé olyan, mintha az embernek két énje lenne - ahogy visszagondolok a mániás időszakomra, ijesztő, és gyakorlatilag magamra sem ismerek. Nem sokat írtál erről az ismerősödről, de szerintem ez úgy van, hogy aki egy ilyen mániás fázist átélt már, és tudatosul benne, hogy min ment keresztül, az utána sokkal jobban oda fog figyelni magára. Legalábbis én szerintem az első jeleknél azonnal kapcsolnék, mert sem a környezetemet, sem magamat nem akarom újra kitenni egy ilyen helyzetnek. Nem beszélve arról, hogy a gyógyszerek, ha nem is oldanak meg mindent, azért egy szinten mégis kontrollálják a dolgot. Az említett ismerős pszichiáter is azért éli meg újra és újra, mert semmit nem hajlandó szedni.
Nem is a "visszanemkapás" kérdése az, ami zaklat, hanem az, hogy elég egy újabb elcsúszás a mániás fázis irányába, és újra alig ismerek rá arra az emberre, akit addig a tenyeremként...az ember elkerülhetetlenül érzelmeket fektet be. Normális partner esetében ez nem, hogy megtérülne, de egyensúlyban marad. Ilyen esetben pedig megtörténhet, hogy hirtelen kicsúszik alólad talaj meg minden. Mintha jönne a keleti szél, és akit szeretsz, azt nem találod seholsem.
Persze, folytatható normális élet, de a gyógyszerezést folyamatos kontroll alatt kell tartani, ha szükséges, növelni, csökkenteni az adagokat, figyelni a vérképet. Teljesen eltérő, hogy kire hogyan hatnak, sok olyan emberről hallottam, aki pusztán Lítium szedésével mentesült mindenfajta kilengéssel, vannak, akiknek nem ilyen egyszerű, hanem időnként antidepresszánsokat kell szedniük vagy a mániás szakaszkat kezelni valahogy. A saját személyem azért nem kompetens a megbízhatóség kérdésében, mert a tavaly téli epizód óta a közelében sem jártam a mániának. Viszont van olyan az ismeretségi körömben, aki tényleg felügyeletre szorulna, mert sok a mániás epizódja, és olyankor marhaságot marhaságra halmoz, de mivel maga is pszichiáter, semmiféle beavatkozást vagy kontrollt nem tűre le maga felett. Mire gondolsz az érzelmi befektetés okozta csalódás alatt? Hogy esetleg nem kapsz vissza semmit a törődésedért cserébe, vagy nem sikerül megvédened magától az illetőt?
Amúgy szerintem ennél a hangulatzavarnál "csak" a mániás szakasz veszélyes, olyankor kell igyekezni megakadályozni a ballépéseket.
Végülis egyetlen kérdés a lényeges: normális élet folytatható-e, mondjuk állandó gyógykezelés mellett, vagy még úgyis kockázatos. Szóval: mennyire megbízható egy mániás depresszióval diagnosztizált személy? Hogy mellette kell lenni, az világos. Kérdés, hogy az érzelmi befektetés nem vezet-e óhatatlanul iszonyatnagy csalódásokhoz. Persze lehet gáz ilyet kérdezni...
Na igen, pontosan erről beszélek. Én mondjuk magamtól mentem kórházba, de szerintem utólag hálás lennék, ha valaki a környezetemből észbe kap, és előbb tesz valamit - nem követtem volna el annyi hülyeséget. Ha legalább el tudnád hurcolni valami orvoshoz, ha nem is egyből olyan helyre, ahol bentfekvés is van, az szerintem elég jót tenne. Ilyenkor tényleg az a nehéz, hogy az embernek semmi betegségbelátása nincs, de az a tapasztalatom azoknak a körében, akiket ismerek, hogy egy-két mániás szakasz után ez is megváltozik, mert már jobban ismeri magát az ember. Amúgy ez a pénzkidobálás elég jellegzetes tünet...Ilyenkor az ember nem is gondolja, hogy egyszercsak nem lesz mbiől. Mire ment el a pénz? Gondolom, valami halál fölösleges vagy értelmetlen marhaságra...
De bizony, járt dokinál (az más kérdés, hogy a dokikat sorban kivihogja, hiszen legtöbbet messziről túlhaladja intellektusban, színes gondolatokban..).
Mi a mániája bizonyítéka (annyi más mellett): 1 millió ft-ot dobott oda vidáman, mellékgondolatok nélkül. Mert 2 napig nem volt mellette senki. Most gyerek: dacos és izgatott. Nem fogja fel, hogy mi is van vele/körülötte. Felhangolt, és nem érti miért akarják gyógykezelni. Nehéz segíteni valakinek, ha úgy érzi, távolról sincs segítségre szüksége...
Persze, ezzel az én barátaim is küszködtek. Ez valóban nagyon nehéz, hiszen az ember ilyenkor úgy érzi, hogy soha nem volt jobban, és ez baromi jó, de nekem pl majdnem ugrott így 1,5 millióm, szóval el tud durvulni a dolog. Honnan gondolod, hogy mániás, mert ha jól értem, dokinál még nem volt, ugye?
Szerintem ilyenkor az a legjobb politika, ha - bármilyen neháznek tűnik is ez - úgy kezeled, mint egy gyereket, és megpróbálsz vele erélyesebb lenni. Nálam ez az egy jött be, és akkor nagyon utáltam a dolgot, de később rájöttem, hogy az illető jópár újabb csapdától óvott meg. Az is jó lehet, ha próbálod szembesíteni önmagával, feltéve, ha elérkezett már abba a fáziba, amikor úgy gondolja, hogy ő állíti jó fej, humoros, stb és közben sorra égeti magát, merthogy egyrészt hatásos lehet egyszer-egyszer felhívni rá a figyelmét, hogy ez vagy az a húzása éppen elég kínosan sült el, meg megóvod attól is, hogy amikor lehiggad, iszonyatosan szégyellje magát.
Tudod mibaj a figyeléssel (és pont itt a fő gond!)? Hogy úgy érezheti akadályozod, visszatartod, alaptalanul ellenőrzöd, jóllehet neki semmi baja. Merthogy betegségtudat az nincs mániás időszakban. Ezért nem érzi jogosnak, hogy úgymond megpróbálsz "beavatkozni". Szal nagyon rázós. Nehéz sérülés nélkül fenntartani a kapcsolatot, és pont az okoz rosszat, amit azért teszed, hogy mellé állj, hogy ne veszítsd szem elől. Érted miről beszélek?
Nincs mit. Az teljesen biztos, hogy a mániás fázisban nagyon befolyásolható. persze, ez nyilvánvalóan függ attól is, hogy milyen valakinek az alaptermészete, mert aki nagyon bizalmatlan, az gondolom, nem fordul ki teljesen önmagából, de én azért alapvetően is elég nyitott vagyok, és amikor volt egy súlyosabb mániás fázisom, elképesztő dolgokat csináltam, vakbizalommal (pénzkölcsönadásra gondolok), szóval, nem árt, ha figyeled, és igyekszel megakadályozni, hogy valami nagy marhaságot csináljon. Nem tudom, hogy az állandó gyógyszerkezelés elkerülhető-e. Ezzel a kérdéssel az a baj, hogy ha egy pszichiátert megkérdezel, ő 100%, azt fogja mondani, hogy nem, de hát ő ebből él. Én pl most nem szedek semmit jó ideje, még a Lithiumot sem, mert elég rosszat tett a bőrömnek, a jótékony hatását pedig nem éreztem (pl lazán mély depresszióba zuhantam mellette), de van, aki csak azt szed, és teljesen rendbehozta a betegségét, szóval, azt gondolom, ez is egyénfüggő. Nekem pl nem volt több mániás fázisom, csak egy, lehet, hogy akinek régóta fennáll a zavara és periodikusan ismétlődnek, akkor nyilván tényleg elkerülhetetlen, legalább egy ideig. Emellett szerintem nagyon fontos, hogy legyen valaki, aki foglalkozik vele, legalább egy pszichológus, akivel megbeszélheti a dolgait - ezt egy barát nem válthatja ki. A pszichiáter pedig azért kell, hogy a gyógyszerezését rendben tartsa.
Ja, és amit elfelejtettem...a témában csak a színvonalas (értem ezalatt azt, hogy orvosi - pszichiátriai és szakpszichológiai) könyveket érdemes olvasni), sajnos úgy vettem észre, hogy minden egyéb még félrevezető is, nemcsak hogy nem segít. Érdemes ellenőrízni a szerzőket (honnan, kik, mi a szakterületük stb.). A lélek betegségei nem rossz. Érdemes DSM-IV-gyel kezdeni...
Szia Dickens!
Kösz amit a barátok hatásáról írtál. Viszont: az nem lehet, hogy pl. mániás fázisban nagyon befolyásolható is az ember, és könnyen visszaélhetnek a lelkesedésével, kifoghatják a gondolatait. Mi a véleményed erről?
És még valami: elkerülhető-e az állandó gyógyszerkezelés? Érted, hogy mire kérdezek rá: elég-e hosszú távon az emberi kapcsolat, vagy a medikáció ALAPFELTÉtELE a betegség szinten tartásának?
Kellemes hétvégét mindenkinek..
Hát olyan tapasztalatokat nem tudok, hogy milyen, ha egy barátod vagy hozzátartozód szenved mániás depressziótól, de érintett vagyok, mert nekem ez a betegségem.
A gyógyszerek bizonyára fontosak, de szerintem a barátokat semmi nem pótolhatja és nem helyettesíti. Tudom, hogy nekem rengeteget számított, hogy olyan sokan kitartottak mellettem a legrosszabb időszakokban is. Ráadásul - bár nem tudom, más hogy van vele, de szerintem beszélhetek általánosságban - ilyenkor az ember eleve önbizalomhiányos, esetleg úgy érzi, kevesebb másoknál (nálam legalábbis gyakran van ez), nem ismeri a saját korlátait, esetleg úgy érzi, nem képes semmire, egy mániás szakaszban pedig ellenkezőleg, és a környezet megerősítése ilyenkor szerintem minimum duplán számít. A gyógyszekenek tényleg lehetnek mellékhatásaik, de általában az alapszer a Litium, aminek semmiféle mellékhatása nincs. Ez a kilengésektől védi az embert.
Szép napot mindenkinek!
furcsa dolog egyszerre csak részese lenni ennek. Amikor megtudod, hogy nagyon közeli barátod mániás depresszióban szenved. Valamit megfigyeltél rajta, de nem tudtad beazonosítani. Hogyan segítünk nekik? A gyógyszeres kezelésre bírjuk rá (mi gyakran meglehetősen mellékhatásos)vagy az emberi kapcsolatok erejében bízzunk? Honnan lehetünk biztosak benne, hogy helyesen járunk el?
Olyanok nézőpontjára vagyok kíváncsi, akik baráti, netán partnerkapcsolatban állnak mánisá depressziós személlyel és megosztanák a tapasztalataikat. Fontos!!
"A lélek betegségei" mivel átfogó jellegü ismertetö, gondolom minden nagyobb könyvtárban megtalálható, pl. a Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában is megvan, olvasótermi, és kölcsönözhetö változatban is. www.fszek.hu
A másik inkább csak spec. könyvtárban, pl. az Országos Egészségügyi Szakkönyvtárban.
www.medinfo.hu
Ha nem bp.-i vagy, ezen a linken megtalálod a nagyobb könyvtárak honlapját és katalógusait (is):
http://www.mek.iif.hu/porta/virtual/magyar/opac.htm
Abszolút számít, nagyon érdekes ez a cikk - amúgy jómagam is ismerek egy bipoláris pszichiátert, és egy az egyben ráillik, ami erre a nőre, mert ő sem volt hajlandó nagyon sokáig gyógyszert szedni.
Mindjárt nézem a többi linket is, és köszi.
Minden érdekel, tapasztalatok, gyógyulási esélyek (bár elég sokfelől hallom azt, hogy gyógyíthatatlan), hatékony gyógyszerek, gyógyszertapasztalatok, öröklődési esély, tünetek - szóval mindenevő vagyok a témában, ha színvonalas irodalomról van szó. Ezek a könyvek, amiket említettél, szerinted csak valami spec. könyvtárban hozzáférhetők, vagy egy "mezei" is megteszi?
Mi a bipoláris (mániás) depresszió? http://www.bura.hu/cikk.php?cikk=13
Mi a mániás epizód? http://www.bura.hu/cikk.php?cikk=14
Mi a hipomániás epizód? http://www.bura.hu/cikk.php?cikk=15
Valóban, a magyar nyelv? irodalom elég szegényes.
(Pl. az amazon.com-on több, mint 100 féle könyv van a bipolarról.)
Két magyar nyelv? könyv egy-egy fejezete foglalkozik a témával:
Hangulatzavarok / szerk. Szádóczky Erika, Rihmer Zoltán (Medicina Könyvkiadó, 2001), ill.
Ronald J. Comer: A lélek betegségei
(Osiris, Kiadó, 2000)
Ezeket - csak ezért - nem érdemes megvenni, bemész egy orvosi könyvtárba, és elolvasod, vagy lefénymásolod.
Ja igen, ezt tudom. Magyarul amúgy mindkettőre rákerestem, de télleg nem volt használható anyag :(
Lehet, hogy valami orvosi könyvet kellene keresnem, mert ahogy elnézem, a "köznépnek" szóló tájékoztatás elég gyér. Kíváncsi vagyok, az angol mennyivel lesz terjedelmesebb, bár már nézegettem, és tényleg van jópár találat, egy-kettőt el is olvastam.
Köszi, megpróbálom. Nem gond az angol. (Amikor magyarul rákerestem, nem nagyon találtam használhatót, de lehet, hogy csak nem volt elég türelmem végigbogarászni)
