Én nem utállak, egyszerűen nincs rá okom. Mindenkinek jogában áll hülyeségeket beszélni, ez nem alap semmi ilyesmire.
"De ez nem utal semmiféle kisebbrendűségi érzésre"
De igen. Lehet, hogy nem domináns, de ott van.
"A visszamradottság oka lehet az ifjonti hév és beképzeltésg párosulása."
A visszamaradottság mást jelent, beképzeltségre meg nincs reális okod. Az ifjonti hév sem stimmel, helyette találóbb a kialakulatlan identitás és egy vágyott énkép kialakítására való törekvés és ennek tesztelése a többi fórumozón. Sajnos ennek helyes értelmezését gátolja nálad a szelektív észlelés. De nem csak nálad, ha ez vigasztal.
"No de mondj egy embert itt a fórumon, aki alázatból vitázik..."
Olyat nem tudok valóban, olyat viszont jócskán, aki jóval biztosabb alapokon áll, mint te.
"Vajon Ronsdorf, Ujbubó, Flugi - a legutóbbi vitapartnereid gyakorolták az alázatot?"
Ezekből flugi volt az egyetlen, aki figyelt is arra, amit mondok (más kérdés, hogy nem értett vele egyet). Ronyó totál elveszett a filozófia sűrűjében, bubó meg említésre sem érdemes. Mi az alázat?
"Te talán elsimered az alázatot erénynek - egyáltalán Te magad hiszel-e abban, hogy egy ilyen erényt a gyakorlatba kéne vinni?"
Én sem vagyok alázatos (a fórumon biztosan nem, itt nincs rá okom), de arra igyekszem ügyelni itt is, hogy ismeretlen területeken ne szaladjak itt sem olyan pofonokba, mint te például rendszeresen.
"Ez viszont abszolót de nem így van."
De így van, legfeljebb nem tudsz róla. Ha tudnál róla, sem ismernéd be soha.
"Attól mert van egy ilyen harmadlagos szándékom is - szintén a koromból következően "
Hagyd a korodat. Nem ment fel semmi alól.
"Egyszerűen érdekel az, amit a másik mond"
Nem csak, hogy nem érdekel, de nem is nagyon érted.
"és szeretek meggyőző lenni "
Ezt szintén elfelejtheted, ehhez nincs meg a kellő tudásod. De ha meglenne, sem sikerülne, és nem csak azért, mert az olvasmányaidat randomizálod filozofálás címszó alatt.
"a "filozofálgatásunk alapjai" ugyanazon a "betonon" nyugszanak."
Az az igazság, hogy igenis megértettem az, amit mondtál - legalábbis így gondolom, és erre próbáltam reagálni; nem mellőzve eprsze az idegen szavakat, amelyeket amúgy sem tudtam volna kikerülni. mellesleg igazad van; tényleg mondták már nekem, hogy túl sokat használom őket, többet, mint indokolt lenne. De ez nem utal semmiféle kisebbrendűségi érzésre, legalábbis nálam nem. Az idegen szó használata lehet retardáltság - (hogy megint kerüljem az idegen szavakat, visszamaradottság) - ugyanis az elismert professzorok nem szeretik műveiket telenyomni idegen szavakkal, vagyis ha ők a mérföldkövek, akkor az én idegen szó túltengésem nem más, mint visszamaradottság. A visszamradottság oka lehet az ifjonti hév és beképzeltésg párosulása.
No de mondj egy embert itt a fórumon, aki alázatból vitázik... Vajon Ronsdorf, Ujbubó, Flugi - a legutóbbi vitapartnereid gyakorolták az alázatot? Te talán elsimered az alázatot erénynek - egyáltalán Te magad hiszel-e abban, hogy egy ilyen erényt a gyakorlatba kéne vinni?
"Te nem beszélgetni akarsz, hanem tetszelegni" Ez viszont abszolót de nem így van. Attól mert van egy ilyen harmadlagos szándékom is - szintén a koromból következően - egyáltalán nem határozza meg javarészt a vitáimat, érdeklődésemet. Egyszerűen érdekel az, amit a másik mond, és szeretek meggyőző lenni - ez a kettő fontosabb nálam. A legutóbbi beszélgetésünknél, vagyis ennél, a harmadlagos szándék fel sem merült, hiszen Téged ismerlek.
Na ennyit erről, a tegnapi válaszom meg szerintem igenis érthető: a kulcsmondata az volt, hogy a "filozofálgatásunk alapjai" ugyanazon a "betonon" nyugszanak. Ettől függetlenül utálhatsz engem, sőt utálhatjuk egymást, de ez így van. Két katolikus is simán utálhatja egymást, ugyanakkor egy katolikusnak lehet egy ateista barátja.
Talán eltérő fogalmaink vannak a normálisról. Nem vagyok rosszindulatú. Az írásaid tele vannak kisebbrendűségi érzéssel (nagy mennyiségben és fölöslegesen használsz idegen szavakat, és azt hiszed, hogy ettől okosabbnak tűnsz). Te nem beszélgetni akarsz, hanem tetszelegni, miközben a tényleges vitapartnereid álláspontját nem is érted. Azzal, hogy szándékosan érthetetlenül fogalmazol, senkit sem fogsz átverni. Sajnálom. Talán próbáld meg újra.
"Egyszerűen a sartre-i felfogás kítűnő táptalajnak bizonyult arra, hogy általánosítva igazoljam a "filozófiámat""
Nem hinném, hogy érted a sartre-i felfogást, de ettől eltekintve kivételesen jól fogtad meg a lényeget: összeolvasol mindenfélét, aztán ezekre a sémákra építesz egy bődületes marhaságot.
A spekluláció fényezésére szántam azt a korábbi sartre-i idézetet auz önmagában és az önmagáért való létről, azért, hogy megmutassam van értelme a szofisztikának, logikai következtetéseknek, intuícióknak.
Viszont én úgy vettem ki Nálad, mintha úgy vélnéd, hogy azokat én magam írtam - kösz a megtisztelést, de vissza kell ,hogy utasítsam, sőt én nem rzem magam egyelőre olyannak, mint anki egyáltalán vitába szállhatna Sartre-val.
Egyszerűen a sartre-i felfogás kítűnő táptalajnak bizonyult arra, hogy általánosítva igazoljam a "filozófiámat". Aminek persze nem ugyanaz a konklúziója, mint a Tiednek, de ha megnézed az alapokat a Semmiről való bizonytalanságunk és a világmindenség okozati rendszerének kezdő pontjába posztulált Semmi egyaránt feltűnik, sőt elősegíti az érvelésünk további menetét. Más kérdés, hogy én ebből egy abszolút igazságra következtetek, míg Te megállsz a gondolatmenetet övező módszertannál, és kijelented, nem lehet bizonyítani az abszolút mindenek felett álló, legkomplexebb, és legértelmesebb végpontot.
Rudolf Steiner szemszögéből mindenképpen egy mederben lehetünk. :D
Mellesleg ez megint egy nyakatekert okoskodás. Egyrészt a mi istenfogalmainknak semmi közük egymáshoz. Szerinted Semmi, szerintem (ha egyáltalán létezik valami, amire ráhúzható az, hogy isten), a természet önszerveződő folyamatainak lehetséges legkomplexebb és legértelmesebb végpontja. Ez is csak spekuláció. Másrészt pusztán azon az alapon kényszercsoportosítani dolgokat, hogy találsz valami minimálisan közöset bennük, nem célravezető. Mondjuk mi a közös a rántottában és a helikopterben? Csak nem az, hogy mindkettő létezik? Hurrá, akkor nem is állnak olyan távol egymástól. :-D
"Levezetésnek nevezhetjük mondjuk a lét fenomenonját és a fenomenon létének vizsgálódásából lejövő konklúziót, hogy az önmagáért való lét és az önmagában való lét nem esik egybe."
Aha. Én ezt céltalan és fölösleges spekulációnak hívom. Ha van ilyen spekulációd, csak úgy, mellékes gondolatként, ami éppen eszedbe jut valamiről (mert kinek nincs, ugye, nekem is van), az nem baj, de hogy ilyenek gyártásába erőt is ölj, az már pazarlás.
Ez túl meredek. Levezetésnek nevezhetjük mondjuk a lét fenomenonját és a fenomenon létének vizsgálódásából lejövő konklúziót, hogy az önmagáért való lét és az önmagában való lét nem esik egybe. Látszólag nincs matematikai modell, ami a levezetésr ráhúzható, nincsenek axiómák, nincsenek deduktív és induktív megfogalmazások, még is az utókor levezetésnek tekinti Sartre Lét és a Semmi művét, akarom mondani filozófiai levezetésnek. Vagyis igenis le van vezetve egy filozüfia megállapítás valahonnan - feltéve ha önelentmondásos, vagy a saját fogalmaival cáfolható, illetve ha logikai zsákutcáját nem véve észre továbbhalad.
"Amikor ugyanis én azt mondom, hogy Isten=Semmi, és levezetem filozófiai explicit episztemológiámban, akkor onnan a Te episztemológiád is levezethető."
Eszembe jutott most, hogy kéne nekem most gyorsan valami bizonyíték a létezésemre és eléggé bajban vagyok, mert nem tudok produkálni ilyet. Most mi legyen?
Rájöttem Stor, hogy valójában a mi Istenről alkotott elképzeléseink nem is állnak messzire egymástól.
Amikor ugyanis én azt mondom, hogy Isten=Semmi, és levezetem filozófiai explicit episztemológiámban, akkor onnan a Te episztemológiád is levezethető.
Most mondthatod azt, mhogy mikor idejöttem a fórumra, még nem így volt - és ebben igazad is lenne - de hogy Te voltál eme filozüfia szerves indukciós része a tudatomban, az is meredek állítás lenne nem is kicsit.
"...Mikor Darwin otthagyta az orvosi egyetemet apja megijedt, hogy kisebbik fia becsületes munka nélkül marad, így egy sebtében hozott döntéssel elküldte Darwint Cambridge-be teológiát tanulni. Itt került először kapcsolatba a természetrajz több tekintélyével. Három egymást követő évben látogatta John Stevens Henslow fiatal tiszteletes és botanikaprofesszor óráját. Kételkedett saját hitében, de nem talált semmit az akkori teológiai munkákban, amit ne tudott volna elhinni. 1828-ban kijelentette, hogy nem érzi magát eléggé eltökéltnek, hogy belépjen az egyházba. Az 1831. januári BA vizsgán tizedik lett a 178-ból, ezzel saját magát is meglepve. Tanulmányai befejezése után is Cambridge-ben maradt, érdeklődését később a geológia felé fordította..."
"...Ha egy ember azt mondja átélt valamit, nem hisszük el, hiszen biztos csak hatalmat, pénzt akar a valláson keresztül szerezni, mint ahogy nagyon sokan teszik manapság. Na de mi van, ha egy olyan ember mondja ezt, akiről tudod, hogy nem viccel, ismered egy ideje és eddig teljesen szavahihetőnek bizonyult..."
"...Az ateista ezt soha nem fogja meglátni, mert hiányoznak neki ezek az érzékszervei..."
Ez tökéletes mellébeszélés.
Nem is a másvilágon keresgélek Isten létére bizonyítékot, hanem ott ahun élek, a VALÓSÁGban.
És mi az az "ok"?
Nemtán parverz szadizmust, hogy megteremtette kicsiny hasonmásait, és most élvezkedve figyeli, mint küszködünk, szenvedünk, mészároljuk, népírtjuk egymást?
