A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
"Amikor testvérei látták, hogy apjuk Józsefet minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá... Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét." (Ter 37,3-4.20)
A testvérek közötti (vagy közösségben előforduló) féltékenység, irigység mély sebeket tud okozni. Különösen, ha átcsap gyilkos haragba, gyűlöletbe. József testvérei édesapjuk megdöbbenését és szívet tépő zokogását önmagukkal szemben érzett haragként élték meg. Ekkor jöttek rá, hogy milyen gonoszat műveltek, mikor meg akarták ölni testvérüket, de végül eladták rabszolgának.
Az önmagunk elleni harag sebe nehezen gyógyul. Különösen abban az esetben, amikor gyakran találkozunk azzal, akinek nagy fájdalmat okoztunk, vagy amikor a másik ezt szemrehányásként állandóan felhánytorgatja. Ilyenkor csak a hit segít. Erőt ad az a gondolat, hogy Isten megbocsátott, ennélfogva nekem is meg kell bocsátanom önmagamnak. Jézus irgalmas szeretete a menedékünk!
Kérd Őt: "Uram, Jézus, megbánom most Előtted minden bűnömet, amelyekkel másoknak bajt, balesetet, halált okoztam. Bocsásd meg minden mulasztásomat, amellyel másoknak szomorúságot okoztam. Kérlek, gyógyítsd be azokat a sebeket, amiket én okoztam embertársaimnak, fordítsd jóra mindazt a bajt, szenvedést, ami miattam érte őket. Hiszek abban, hogy irgalmas vagy hozzám. Átadom Neked minden rossz emlékemet. Elfogadom megbocsátásodat és ettől kezdve én se akarok többé haragudni magamra. Örömmel fogadom minden ajándékodat, legfőképpen szeretetedet, amellyel új életet kezdhetek. Ámen."
Egyszóval, kreáltál magadnak egy számodra megfelelő Istent, akit egyedül akarsz elérni. De ez bizony nehezen megy. Ebből adódik a súly.Ennek az istenednek se törvénye, amit be kéne tartani, se fia akire hallgatni kéne. Se megváltás, se kereszt.
Az bizony tényleg súly. Az a csoda, hogy összenem roskadtál még alatta.
Tudod mit csinálsz Te?
Képzelj el a széles folyót. Azon halad az óceán felé egy gyönyörű szép hajó. Tele utasokkal, csupa luxus körülménnyel körülvéve. Te meg ott úszol a hajó mellett. Már lóg a nyelved, majd meg gebedsz, de nem szállsz fel a hajóra. A kapitány kiabál,szólongat, -gyere szállj fel! -odaviszem a többieket is! Neked nem kell a luxus körülmény. Inkább ottveszel a hullámok között minthogy elfogadd a meghívást a hajóra.
De tudod mit mondok erre?
Bolond az aki visszautasítsa a kapitány meghívását és fel nem száll a hajóra.
Mert a hajó biztonságban kifut az óceánra, de a magányos úszó előbb utóbb elveszik a hullámok között.
Az én Édesapámnak mindig adtak dobozokba, hogy osztogassa - (míg e földön szaladgált). (Igaz, hogy ő minden ilyenféle szervezetnek adakozott rendszeresen, biztos ezt hálálták meg....) Szerintem sok diák kidobja a szemétbe - arra gondoltam......
Ilyenek vagyunk mi, emberek. Verekedősek. Én meg éppen ma olvastam egy rövid elmélkedést arról, hogy a tanítványok még Jézus halálának előestéjén is arról vitatkoztak: melyikük a nagyobb....:(
Miután jót nevettem a kereszttel verekedős katolikusokon, elmentem, hogy megdinszteljem a kifejtett borsót és eltegyem télire.
Ott molyolás közeben, eszembe jutott, hogy szégyelhetném magam. Sokszor én sem vagyok különb. Biztosan fejbevágnám egynémelyiket (akár még a keresztel is) ha mellettem lenne. :)
"Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, csak a Szent Lélek által."
Amúgy én nem problémázok különösebben azon, amit mondtál. Hozzászólásaimat általában "az alkalom szüli". :) De ideiktatom V. J. "Csendes Percek"-jéből az idevonatkozó egyik szakaszt:
JÉZUS IGAZ ISMERETE
Márk 8, 22-26.
Azért érdekli Jézust, hogy az emberek "kinek mondják Őt", mert ebből tűnik ki: elérte-e munkája a kellő eredményt. Sokaknál bizony nem érte el. Valami rendkívülit felismertek ugyan benne, de csak azok közé az isteni küldöttek közé sorozzák, amilyenekből nem egy volt a történet során. Az ilyenekre egyelőre még hiába sugárzott lényének fénye, szemük még nem nyílt meg. (27-28)
De voltak, akiknél elérte a kívánt eredményt. Akik a legjobban ismerhették Őt, azok meglátták benne az Egyetlent, akihez hasonlatos sem azelőtt nem volt, sem később nem jöhet. Az ő nevükben Péter boldogan vallja Őt "a Krisztusnak", az Isten felkentjének, aki Isten országát elhozta nekünk, és annak részeseivé tett minket. Keljen ennek a hitvallásnak visszhangja szívemben. (29)
Jézus akkor hallgatást parancsolt tanítványainak. Maradjon ez a felismerés az ő titkuk, és mások is úgy jöjjenek rá maguktól. De amióta Ő nincs már itt testileg ebben a világban, más a helyzet. Most csak úgy juthat el erre a boldog bizonyosságra bárki is, ha mások "szólnak Őfelőle" neki. Senki nem adhatja át ezt a hitét másoknak, de segíthet másnak annak elnyerésében. (30)
>Nem tudományos alapú magyarázat szerint az ellen reformáció idején a katolikusok templomfoglaláskor a körmeneti kereszttel verekedtek, ezért vetik el a protestánsok az egyetemes kereszt szimbólumát. <
Magyarországon páratlan módon a templomtornyok jelvényei felekezetenként különböznek Európa más országaiban közel sem ilyen szigorú az elkülönülés. Nálunk a római katolikus templomtornyok tetején kizárólag kereszt áll, a protestánsok esetében pedig csillag vagy kakas.[...] Bővebben!Tovább »
Ja. Ilyen zöldségek ezek. :) Nekem is gondot okozott a Biblia beszerzése, de megoldódott a dolog. Feleségem iskolában tanít, és amikor mennek az üdvhadseregesek Bibliát osztani, "felbéreli" a diákokat, hogy az is kérjen, aki nem akar, és utána adja neki, mert nekünk szükségünk van rá. Így aztán tudok én is adogatni, ha alkalom adódik rá. Ez a Ravasz-féle Újszövetség (meg zsoltárok, példabeszédek), jó formátumu, könnyen hordozható, stb. Különben meg biztos, hogy sok pocsékba megy, amit szétosztanak....
Majd megkérdem a feleségem, tud-e még hozni, és gyűjtök neked egy párat....
Jézus Krisztus személye a lényeges számodra is, számomra is. Kinek tartod Őt, ki Ő számodra, mit tett érted? Ha Isten fiának ismerted meg, uradnak és megváltódnak, akkor lehetsz akármilyen vallási felekezetben, nem fontos. Mert csak az tudja Jézus Krisztust szívéből Úrnak és megváltónak vallani, aki üdvösségben van, és ekkor lényegtelen, milyen felekezetből való. De ha nem ismerted meg Jézus Krisztust, akkor az Atyát sem ismerted még meg, mert Isten a kijelentéséből ismerhető meg. A kijelentés pedig a testté lett Ige, az ember Jézus Krisztus! Nincs tehát olyan, hogy valaki ismeri Istent, de nem tartja Jézus Krisztust Isten fiának. Tudod, nem a tanítás, hanem Jézus Krisztus tart meg! Tehát amíg nem Jézus Krisztus dicsőségét hírdeti az életed, addig nincs benned élet, hanem még a kárhozatban vagy, és meg kell térjél, újjá kell szülessél, hogy életed legyen Krisztusban, olyan élet, ami örök élet, és ami Isten kegyelmében bővelkedik. Isten szeretetét megélheted hitetlenül is, de Isten többet kínál neked! A kegyelmét nyújtja neked Jézus Krisztusban, egyszülött fiában, aki érted, miattad és helyetted hordozta el bűneid igazságos ítéletét, a halált, hogy neked ne kelljen a halál állapotában maradnod, hanem közösséged lehessen Istennel Jézus Krisztus által! Mindez egyedül Jézus Krisztus érdeméért lehetséges, amit Isten szeretetből neked tulajdonít, ha elfogadod az ingyen kínált kegyelmet, amit személyesen neked kínál, és más nem vehet el helyetted. Csak ki kell nyújtanod a kezed, az ökölbe szorult markodat ki kell engedned, el kell engedned minden gazdagságodat, az elképzeléseidet, vágyaidat, és Istentől kell elfogadnod mindazt, amit számodra elkészített és ajándékba ad. Ilyen közel van hozzád Isten Jézus Krisztus miatt.
Szeretnélek rávenni Jézus Krisztus megismerésére és követésére! Hitet adni csak Isten tud Szentlelke által neked, amit én tehetek, csak annyi, hogy bíztatni és bátorítani próbállak, vedd elő a Bibliát, olvasd nyitott szívvel, befogadó értelemmel, alázatos lélekkel, a többit pedig bízd az Úrra! Egy próbát megér szerintem.
Csatlakoznék prophet1 véleményéhez! Mint írtad, nem olvasod a Bibliát, és nem ismered Jézus Krisztust. Mindez valóban meg is látszik a hozzászólásaidon. Nincs baj azzal, hogy van véleményed, és hangot is adsz ezeknek, legalább színesedik a paletta. Csak két dolgot szeretnék kérni Tőled, és előre is köszönöm, ha megfontolod a kéréseimet! Egyfelől, ne jelentgess ki dolgokat a reformátusok nevében, másfelől, ne vádold a katolikusokat! Ez a két kérés egy tőről fakad, hogy olyasmiről nyilatkozz, amit ismersz, amit pedig nem ismersz, azokról inkább kérdezz.
Nem kívánok a katolikus vallásgyakorlat védelmére kelni, mert sokmindenben nem értek egyet velük, ám mindent, amiben nem tudok velük közösséget vállalni, az Ige alapján utasítok el, de valótlanságokat ne kenjünk rájuk, és főleg ne tedd mindezt a reformátusokkal takarózva, mert nem csak magadat járatod le, hanem minket is!
Sokáig én magam is bálványimádóknak tartottam a katolikusokat, viaskodtam is velük itt a fórumon eleget. Ma már másként állok a kérdéshez. Egyfelől elhiszem nekik, hogy nem a szobrokhoz, képekhez imádkoznak. Miért is ne hinnék nekik, ők csak jobban tudják nálam, mit miért csinálnak, vagy nem csinálnak, és hogyan élik meg a hitüket. Másfelől nekem is vannak a hitéletemben Isten tévedhetetlen és igaz kijelentésével összeegyeztethetetlen dolgaim, inkább ezek felismerésére és elhagyására fordítok mostanság időt és energiát, mint hiábavaló és szeretetlen csatározásokra. Neked is ezt tanácsolom!
Valahogy úgy van, hogy szeretetben kell hordozzuk egymást, de mindezt nem egymás tévelygéseivel közösséget vállalva tesszük, hanem inthető és tanítható módon kell figyelmeztessük egymást, tudva, mi magunk is, akik evangelizálunk másokat, más dolgokban valószínűleg hasonlóan evangelizálásra szorulunk. Isten csodálatos ajándéka, ha tanulunk egymástól a Szentlélek által.
Bár ha számodra nem Isten élő beszéde a Biblia, amin keresztül személyesen szól hozzád, akkor hiába jövök igeversekkel, de mégis, két idézetet engedj meg a kérdéssel kapcsolatban, mert nekem ez a kettő (a környezetükkel együtt) tette helyre a katolikusok tévelygéseihez való viszonyulásomat:
"De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt." (5Mózes 4,29)
"Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr." (Példabeszédek 21,2)
Még pár szó a keresztről. A kereszt egyrészt egy keresztyén szimbólum, ki-ki azt társít mellé, ami a szívében van. De Krisztus keresztje ettől jóval több!
Számomra kellemes látvány a kereszt, jó érzéssel tölt el, mikor jártomban-keltemben látom, mert emlékeztet Jézus Krisztus miattam és helyettem elszenvedett halálára, és értem történt feltámadására. A kereszt emlékeztet arra, akit szeretek, és emlékeztet arra, aki szeret engem, és emlékeztet arra, mit tett értem Jézus Krisztus Isten akaratának engedelmeskedve! Ennek ellenére nem veszem magam körül ilyen és ehhez hasonló szimbólummal, miért is tenném, hiszen elegendő számomra Isten közelsége, ami olyan szoros közösség Jézus Krisztussal, hogy Atyának szólíthatom a világot teremtő, fenntartó és igazgató Urat! Ha arra gondolnék, hogy sok magát krisztusinak mondó keresztény varázserőt, és ki tudja, még milyen hatalmat tulajdonít egy-egy keresztény szimbólumnak, ami valóban csak egy emberkéz gyártotta faragott/festett élettelen tárgy, akkor nem tudnék szeretettel tekinteni ezekre a tárgyakra, és ezekre a tévelygő emberekre, de mert nem engedem, hogy ilyen gondolatok megrontsák az örömömet, ezért mások babonasága ellenére is tudok örvendeni Krisztusban.
De miért is több Krisztus kereszje a szimbólunmál? Mert nem a szimbólum maga fontos, hanem amit jelképez!
Krisztus keresztje, ami egyeseknek bolondság, másoknak botránkozás, nem az a medál, ami sokak nyakában fityeg, vagy amit láthatsz a templomokon, utak mellett, hanem Krisztus keresztje az értünk, miattunk és helyettünk elszenvedett halála volt, ami teljes, tökéletes és végleges megváltás, Isten akaratából és rendelése szerint történt, ami elegendő minden bűnömre, és személyesen miattam történt, nem csak úgy általában a bűnösök miatt. Ezért olyan fontos nekem. De nekem is van keresztem, amit naponta fel kell vegyek, ami nem egy fizikailag materializálható kereszt, hanem mindaz, amit az Úr rak rám, mert abban erősít meg az Úr, ahogyan hasznos eszköze lehetek, ha az vagyok, amikor nem a saját elképzeléseim szerint, hanem neki engedelmeskedve cselekszem.
Csak ne nagyon nyilatkozgass arról, hogy milyen a "református" hit. Mert nem olyan, amilyennek itt leírnád. Csak két rövid megjegyzés: a reformátusoknál is a középontba van a "kereszt". A "Jézus keresztje". És Kálvin semmi de semmi mást nem csinált, mint hogy a Bibliában olvasható Igét magyarázta - "a hitnek szabályai szerint".
- Nagyon fontos, hogy ez semmivel sem lényegesebb, mint az ezt megelőző, az eddig elvezető, sáros-rögös, hajtűkanyarokkal tűzdelt táv.
- Mindent cipelni "csak" az út végén kell.
- Tudom, hogy ti nem tudtok keresztek nélkül létezni.
Nekem a kereszt egyrészt egyértelműen negatív, másrészt mind fizikalitásában, mind szellemiségében teljesen másra irányul, mint amin a hitem alapul és amit az megkövetel.
Viszont függetlenül az én személyes keresztutálatomtól, nagyon fontos tudni azt, hogy én
(és a hozzám hasonlók) nem keresztet cipelünk!
Ez akkora lényegi különbség, hogy ez már önmagában megakadályozza, hogy bármiféle "keresztesekkel" rokonvallásnak tekinthessem a hitemet.
Hát még a többi!
(itt halkan megjegyezném, hogy Kálvin nem véletlenülhúzta ki egyetlen határozott tollvonással még a derékszöget is a református templomok falai közül, nemhogy a keresztet!
Megvolt ennek a mély oka, amit nagyon helyesen kezelt, nem úgy, mint Luther, aki megmaradt a langyosvízben, bár teljes jóindulattal.
A reformátusok nem tűrik a kereszteket, ezért talán megérthető az is, hogy mi kissé másként építkezünk lelkileg, mint a katolikusok.)
Azt is meg kell említenem, hogy nagyon elnézően szemlélve is, én, és az én hitem is kilépett a református korlátok közül, bár emelt fővel annak nevezem magamat, mert az vagyok, még ha Kálvin tépné is a haját... de meg tudnám neki magyarázni...
Ráadásul én még szigorítottam rajta, csak nem ott, ahol Kálvin volt szigorú.
Valójában Kálvin egy baromi jó alapot teremtett, csak a sok lüke ember miatt neki is kompromisszumokat kellett keresnie és nem biztos, hogy a legjobbakat találta meg néhol.
Így aztán aki sokat kérdez és őszintén szüksége van el is fogadható és meg is élhető válaszokra, az elkezd kalandozni némely pontnál.
Még így is sokkal életszerűbb és Istenközelibb a református lét, mint a katolikus csinnadratta.
Úgy szoktam hasonlítani, hogy a katolikus szinte hindu, míg a református sokkal inkább buddhista.
Szellemiségben, fölfogásmódban, mentalitásban.
Amennyivel hamarabb éri el a nirvánát egy buddhát követő egy hindutól, kb. ekkora különbség van a református hívő javára egy katolikustól.
itt most nem a tényleges időkre, etapokra értem, hanem a párosítottak különbségeinek a hasonlatosságára.
Egy hithű katolikus ösztönösen a hinduhoz vonzódna inkább, mint egy puritán buddhistához, amíg egy reformátusnak a buddhista lenne a rokonlélek.
És a hindu és a katolikus még javában ropná a színes-szagos-ízes földi létet, míg a buddhista és a református már célegyenest koptatná.
- Szóval nekem sohasem volt keresztem, nem az "nyomja a vállamat" és mégcsak nem is az általad említett nehézségek, bűnök és megpróbáltatások, mert teljesen másról van szó.
- Nekem nem segíthet senki, mert itt nincs kompromisszum. Nem lehet. Ez is lényeges és megvan az oka.
Érted már?
Nincs Jézus Krisztus, nem lehet! nem is kell. Nincs rá szükség.
Teljesen másra van szükség.
- A katolikusok ezt a szellemiséget nem tudják értelmezni, mert sohasem voltak reformátusok.
Más az értékrendjük, más az alapállásuk, a hzzáállásuk is.
Egy katolikus hülyének néz.
Akkor is, ha képtelen érteni, fölfogni a lényeget.
Ha pedig netalán földereng az értelem szikrája a szemében, s fölfogja, akkor méginkább hülyének néz és fejvesztve, sipákolva rohan vissza a langyos vizű, folyamatosan szűrővel tisztogatott, úszómesterrel, hullámgenerátorral, pihenőszigettel, mentőövvel és mentőcsónakkal is fölszerelt, fedett katolikus medencéjébe a tö.eit áztogatni.
Mert az sokkal kényelmesebb és biztonságosabb, mint pl. az én gyorsfolyású, hideg vizű, meredek esésű, örvényekkel és veszélyekkel teli, öntisztuló patakom, aminek a legvége az óceán, és csak egy rozoga lélekvesztőm van.
Nincs ülésfűtés, sem vízmelegítő, sem pihisziget, sem úszómester.
Csak egy lélekvesztő, egy pár evező, és a mélyvíz.
Nincs pardon, mert egyém a felelősség, nem másé. Ha hibázok, csak magamra számíthatok, nincs lájtosított verzió. Ha esik, ha fúj, nincs fedél fölöttem, nem csukódik a védőernyő.
Nincs lehetőség kufárkodni a vétkekkel, mert közvetlenül a bőrömre megy a játék.
nem üzletelgethetek a bűneimmel, mert megy tovább a "bicikli". ( a csónak )
Nincs búcsúcédula.
Mesélhetném a végtelenségig a különbségeket, de fölösleges.
Aki veszi az adást, az tudja, miről beszélek, akár katolikus, akár református.
Akinek ennyiből sem esik le, vagy direkt alá rakja a kalapját, hogy ne csörrenjen, ne essen végig, annak meg mesélhetnék ítéletnapig fölöslegesen.
Rozálka!
Nincs Jézus, nincs segítő serpa, de kereszt sincs.
A súly másból adódik.
Aki egyszer vízre száll, az az óceánért utazik, nem a partot lesi folyton kikötni, mert az meredek, s a partraszállás és újra vízre szállás többet kivesz belőle, mintha továbbmegy.
Ez a játék élesítve van, s a hibák keményen visszaütnek, ezért hamar meg kell tanulni, hogy nincs védőháló. Ez sokat kivesz az emberből és nem tűri a langyosokban való lavírozást, mert ilyen egyszerűen nem létezik ebben a változatban.
- Ez a leggyorsabb út az óceánhoz annak, aki valóban oda igyekszik.
- Aki strandolni akar, vagy luxus hajóútra vágyik, annak ez nem alternatíva.
"Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény... A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg. Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel!" (2Kor 5,17-20)
Történt, hogy egy harmincéves fiatalember barátjával motorozott. Az egyik útkereszteződésnél a mellékútról kihajtott egy teherautó és elgázolta őket. A balesetben a barátja ott a helyszínen meghalt. Mindketten vallásosak voltak. A fiatalember úgy érezte, valami megszakadt benne. Mérhetetlen haraggal fordult Isten ellen. Állandóan azt hajtogatta: "Miért engedted meg?!" Attól kezdve évekig nem járt templomba és nem imádkozott. Egy lány ismerősén keresztül eljutott egy összejövetelre, ahol belső gyógyulásért imádkoztak. Kiment ő is imát kérni, és sebei meggyógyultak!
Betegségek, bajok, megélhetési gondok, támadások alkalmat nyújtanak a gonosz léleknek, hogy szembefordítson bennünket Istennel. Tudnunk kell, hogy Isten soha nem akar rosszat, hanem a legjobbat! Le kell győznünk azt, hogy bajaink miatt Istent hibáztassuk!
Kérd Őt: "Uram, kicsit furcsán hangzik, de most én megbocsátok Neked minden szenvedésért és bajért, amit életemben megengedtél. Hiszem, hogy szeretsz engem. Kérlek, gyógyítsd meg bennem az Ellened érzett harag sebeit! Befogadlak a szívembe, mint szerető Istenemet, hálát adok mindenért, amit adtál vagy megengedtél! Ámen."
Kálvin korában - persze már jóval előbb kezdődött - az akkori (róm. kat.) egyház annyira elhajlott az Isten igéjétől, hogy már alig hasonlított Krisztus egyházához. Kálvin az ő Institutio-jában ("Tanítás a keresztény vallásra") olyannyira helyre tette a dolgokat, hogy annak nyomán a római katolikus egyház is kénytelen volt igazítani a Krisztusról való hitvallásán, ilyen értelemben Kálvinnak nagyon sokat köszönhet. Annak ellenére, hogy végülis kimagyarázta magát nagyon sok ponton, és nem engedett a "jobbra tanításnak".
Kálvint olvasni nagyon nagy gyönyörűség, mert annyira szerette Jézus Krisztust, mint azóta is kevesen. És Krisztus iránti szeretete - természetesen - következetes engedelmességben nyilvánult meg. Szóval akik nem olvasták őt, nagyon sokat veszítenek....szerintem.
Nagyon jól elmondtad. Meg is értettem. Köszönöm. :)
Az 5488- ban még ezt írtad.
"Kálvintól olvastál már valamit? Mert nagyon hálás lehetsz neki (pl.) Ha ő nem lett volna (a többi reformátorokkal együtt), a római katolikus egyház ma (is) a béka feneke alatt lenne...:))"
Itt mire gondoltál?? Mit csinált ez a Kálvin a katolikus egyháznak?
Szóval azt mondod, hogy mindegy, hogy valaki melyik padba ül, a katolikusba, vagy a Reformátusba, az a lényeg, hogy Jézus legyen a középpontban.
Az is mindegy, hogy miket hisz, csak Jézust higgye.
Tudod ha csak ketten lennétek Reformátusok a Magyar Pityuval, semmi bajon nem lenne. :)
Kérdezem már, hogy a Református és a Protestáns között van különbség? Vagy a Protestánson belül van a Református mint felekezet. (mert mondjuk én így gondolom)
Rozálka!
Van Krisztusnak egy egyháza, amelybe azok tartoznak, akiket Ő elhívott magának és ezért akiknek Szent Lelke által kijelentette magát. Ez az egyház - az egyébként tagjaiban is földi életük végéig bennük lévő bűn miatt - különböző felekezetekben él. Mindenesetre az egységük megvan, a Szent Lélek által, habár nem problémamentes. Nehezíti természetesen a dolgot az a további körülmény is, hogy a mindenkori hívők között mindig vannak álhívők is, azaz a búza között ebben a világban ott nő a konkoly is, amelyet csak az aratáskor fognak belőle eltávolítani. (ahogy Jézus mondta).
A protestánsok összefoglaló megjelölése a reformáció egyházainak. A református is protestáns, de a protestáns nem mind református. Mert ott is voltak további szakadások.
Mindenesetre szerintem a legjobb tanítással rendelkező egyház a református (bibliai alapon), ugyanakkor a gyakorlatban jelenleg az a legnagyobb bűnös a felekezetek között, mivel elméleti tanítását a gyakorlatban tagjai manapság szinte semmibe veszik.....azaz: nem élik.
