Cipőt húzni nem tudok a tyúkszemem miatt.:((Pénteken megyek- de hogy hogy megyek,gőzöm sincs::=((pedikűröshöz.
Azért mielőtt zokogni kezdenétek, Szeditünk itt ült a vállamon, s noszogatott, hogy ne legyek világ szégyene és a legfájdalmasabb tyúkszem birtokosa,a Spárba el kell- kell! kell!! mennem, mert van még egy rakat kuponom, amit ma el kell vásárolni.Lőn!! Ha Szedit noszogat, aki félholtan is lement reggel a turkálóba a kórházban a farkasok (Farkasgyepü)közt elkölteni néhány forintocskát.12 kuponom volt, abból négyet átadtam a pénztár előtt sorakozó hölgynek, mert nekem nem volt mire rátennem már::))
Szóval van azért valami, amit fájdalommal küszködve is megteszek.
Nálam a DM-ben "Corn Caps" néven kapható, de van több féle is. Két naponként kell cserélni és általában 2 elég belőle. Ami nagyon jó, hogy valami fájdalom csillapító is lehet rajta, mert ha felteszem nem fáj utána. Nem tudom feléd milyen üzletek vannak, de kérdezz rá. Tyúkszem tapasz a magyar neve.
Lényemnek sok kényelmes cipője van,de tudod mi az egyetlen, amit hor? Egy szörnyűséges kínai, amit olcsón rendelt valamikor a neten. Azt se tudtam, hogy van és, hogy honnan jött elő. Gondolhatod, sötétkék és fehér a talpa! Ez a legújabb kínai divat.:-)
Van itt a közelben egy kínai étterem, állítólag a legjobb a városban. Nem olcsó. Na oda járnak a vendégek ki meg be ilyen cipőkben. Lényemhez jövet menet ott jövök el mindig a vendéglő előtt.
Tyúkszem engem is kínoz időnként. Nekem be vállt a drága kis tapasz. Tényleg piszok drága, de eddig még mindig használt.
Lényem most hétvégenként itt van nálam. Sokat segít, már amit tud, de valahol agyilag totál kimerülök hétfőre. Ma délután is aludtam vagy másfél órát. Egyszerűen csak eldőltem. Miután múlt hétfőn is ez volt, gondolom, hogy csak attól lehetek kimerült, hogy egész idő alatt feszülten figyelem, hogy mi kellene neki vagy mit csinál stb. Ez nem panasz. Jobb így nekem, ez egy másfajta stressz mint mikor az ebédet kell gongütésre csinálnom. Nyafogós öregasszonynak már semmi se jó.:-(
Reggeltől estig sajnálom magamat. Folyománya: nincs virágos jó kedvem. Ha a térdem békén hagy, gyorsan előugrik egy tyúkszem, amitől olykor ordíthatnékom támad.
Uraság által kitaposott pihepuha 38-as cipőt keresek. Ha szembejön veletek, szóljatok. Országomat egy ilyen cipőért. Nem. Nem veszek újat. Egy azért,mert kilóg a lábam a takaróm alól, s mi van ha félórás mászka után jut eszébe cipellőnek, hogy ugyan sokba került, de most megbosszulja rajtam a tűszúrásokat, amik a megszületéséhez szükségeltettek.
Magamat sajnálnom eléggé időigényes. Noch dazu, Ittemmel túl vagyunk a 4. orosz órán. Bár szvsz kínaiul kellene neki tanulnia. Nekem már minden tanulás időpocsékolás::((.
Átrendeztem az ágyamat. Hohó!! Csak ne legyintsetek!! Olyan nehéz a vázon lévő matrac, hogy csak lökdösődéssel tudom helyváltoztatásra kényszeríteni. Oszt eme lökdösődés folyománya volt, hogy az ágyam melletti 4 fakos polcom a rajta lévő millió szarsággal felborult, s ezt a millió szarságot visszaimádkozni a 4 fak egyikére,nem pillanatok műve.
Szóval ezer a dolog, ezer2 a gond.
De örülök, hogy ideugorhattam megosztandó veletek a gondjaimat::))9
Amit a Dunán béreltem 140 méter volt. Naponta mindkét oldalát le kellett söpörni. Ha rövid volt a szakasz, akár kétszer is.
Mosni ritkábban mostuk. Nem is volt olyan alapos, mint vontató hajó mosása. Ott a hajó anyja fed. mester vagy boocman, vitorlás nagyon ötletes, találékony volt a matrózok tevékenységét illetően. Ha nem dolgozik a matróz, akkor lázad!
Akkoriban mi már rég Pesten voltunk megint. De a város szerethető, a többihez én még túl fiatal voltam.:-)
Azóta rájöttem, hogy csak oylan helyen érzem jól magam, ahol van valamilyen természetes víz a városban. U.m. Duna, Tisza. Mälar, Zürichi tó. Stuttgartot ki nem állhattam. A Neckar valahol a városon kívűl folyik, vagy folyt még akkoriban.
Középiskolásként a nyári szünetekben dolgoztam ott. Később is visszajártam. Megszerettem a várost és egy lakóját. A Tolbuchin sg. úton volt a szálló a textilművek területén. A volán székházának építésénél lábatlankodtam.
Csak érzésre. Mindig is nyüzsgős helyre vágytam, aztán soha nem jött be. Kivéve gyerek koromat Szegeden, ott volt nyüzsgés az ablak előtt bőben. Szerettem is nézegetni kifele.