Gézoo ajánlott egy mércét. Te tudod, hogyan lehet azt használni? Valami gyakorlati útmutató kellene.
Pl. SI-ben így néz ki: 1m-t úgy mérhetsz ki, hogy gerjesztesz cézium atomot, a hiperfinom átmenet által keltett sugársás hullámhosszának vedd a 9 192 631 770 / 299 792 458 részét, ez éppen az alapegység amit méternek nevezünk.
Na most, próbálj egy ilyen világos és követhető utasítást adni a Gézoo által ajánlott mérce használatára.
1 Gézoo_hosszúság_egység = (hogy kell megkapni???)
Ezt Jánossy már levezette. Minden mozgást át kellene transzformálni abszolút álló mozgássá, akkor ez lenne az "ősmércénk" Azt tudjuk ugyan, hogy abszolút álló helyzetbe a mozgást nem lehet áttranszformálni, de azért nem vagyunk egészen tehetetlenek.
Különbségeket tudunk képezni az "ősmércén", pl. meg tudjuk állapítani az abszolút sebességek különbségét. Ez már elegendő is a további számításokra, mert a természeti folyamatokat a különbségekkel paraméterezzük, és nem az abszolút mennyiségekkel.
"(Ebből következően persze úgy is tekinthetjük, hogy a fényhez relatívan a koordinátarendszer origója c sebességgel mozog.)"
Az eredeti Lorentz-Fitzgerald elv erre hasonlít. Hraskó Lorentz I. elvnek nevezi. Sajnos mechanikai éteres elv, emiatt nem használható, megjegyzem a modern éteres elvek már nem hasonlítanak az első éteres elvre, mert nem mechanikai közegként kezelik az étert. Szóval az első Lorentz-elv azt mondta, hogy nem ismerjük az éter sebességét, csupán azt, hogy ehhez képest c sebességgel halad a fény. Erre hasonlít a fenti zárójeles mindatod. A Lorentz-Abraham elv(Lorentz II.) már kiküszöbölte a mechanikai étert, amikor üres teret vett alapul. Nem beszéltem a Lorentz-Bell elvről (Lorentz III), amely már valóban megkülönböztethetetlen matematikailag a specreltől. Javaslom azonban, hogy maradj meg a Lorentz-Abraham mellett, mert szerintem szemléleted pontosan ebbe illeszthető be.
Ezt írtad még: "Mert ha mozgott ez a forrás, akkor nála a mozgás által eltorzított koordináta rendszer létezett, és ennek a tengelyei mentén indította a fénysugarakat.
Ha viszont állt ebben a koordináta rendszerben, akkor a villanás középpontjában
marad és a tengelyei egymásra merőlegesek a Lorentz-i koordináta rendszerben is.."
Ezt a kérdést úgy döntötte el a modern fizika, hogy megtartotta az inerciarendszerek egyenértékűségének elvét. De azért kérdezem; ha megtartjuk azt, hogy minden inerciarendszerbe áttranszformálhatók a megmaradási törvényeink, akkor tényleg kénytelenek vagyunk azt mondani, minden természeti jelenség ugyanúgy történik meg? Szerintem nem. A megmaradási törvényeink áttranszformálása még nem jelenti azt, hogy a természeti jelenségek ugyanúgy mennek végbe. Tudom, hogy ezzel a kijelentéssel ellentétbe kerültem a specrel egyik posztulátumával.
Azt hiszem ismered, hogy az egyik fél részem vegyész, és ez tiltakozik a fenti merev és dogmatikus álláspont ellen. Mert azt elfogadom ugyan, hogy a megmaradási tételeink változatlanul érvényesek az inerciarendszerekben, de azt már nem, hogy UGYANÚGY történnek meg a fizikai jelenségek minden inerciarendszerben. Gondolj pl. a fizkémben a Gibbs-féle fázisszabályokra. Itt a rendszer szabadsági fokát a hőmérséklet befolyásolja (vagyis mozgás, hőmozgás!) Szerintem minden jel arra vall, hogy maga a mozgás is befolyásolja a test, mint rendszer szabadsági fokát, vagyis szerintem nagy sebességnél halmazállapotváltozásba megy át a test( pl. plazmaállapotba). Szivem szerint módosítanám, finomítanám az inerciarendszerek egyenértékűségének ősi elvét.
A specrel mivel a posztulátumába emelte azt a tételt, hogy a természeti jelenségek a különböző inerciarendszerekben ugyanúgy mennek végbe, le is merevítette matematikailag is. Ezzel már nem lehet mit kezdeni. A Lorentz-elv azonban nem emelte be posztulátumnak ilyen éles formában, sőt azt állítja, hogy maga a mozgás a test belsejében változásokat hoz létre. Ezért keltette fel az érdeklődésemet a Lorentz-elv.
De ez már tényleg "cíprian-fizika" és ennek megbeszélése nem erre a fórumra való.
Igen, szerintem is ez a kulcs. A térbeli mozgás során minden rendszer a Lorentz-i
koordináta rendszerben (pl. az origójához) relatívan végez mozgást.
Így a fény is. (Ebből következően persze úgy is tekinthetjük, hogy a fényhez relatívan a koordinátarendszer origója c sebességgel mozog.)
Minden 3D-s mozgásnak van eredő mozgásvektora, konkrét iránnyal és nagysággal, amely nagyság a "c"-nek valahanyad része.
Ez az az arány ami a részecskék kontrakcióját és a részecskéik, folyamataik "lomhaságát" okozza.
És ezt az arányt határozta meg Lorentz 1/gyök(1-(v/c)2) szorzójával.
Ez a szorzó annyira tökéletes, hogy Einstein rájött arra, hogy pusztán a relatív
mozgások sebességeire is érvényes. Ezért beépítette a relativitás elméletébe.
Persze ezzel elfedte a lényeget, a fény térhez relatív sebességének
maximális sebesség voltát.
Az igaz, hogy aki megértette, hogy a "relatív világban", ha pl. minden IR-ből
indítunk fényt, akkor ezek a különböző IR-ekből indított fények is mind,
egyetlen sebességgel haladnak a térben, akkor megértette Einstein miértjeit is.
Legszebb példa erre maga Einstein a LASER effektussal.
Hiszen a Brown féle mozgás már 1822 óta ismert volt és éppen Einsteint
vezette el a molekulák önnálló létének felismeréséhez, és ezzel ahhoz
a ma már köztudott tényhez, hogy egy anyag belsejében minden részecske saját relativisztikus sebességű mozgást végezve, szinte önnálló IR-nek tekintendő.
Így ha el akarjuk érni, hogy egy ilyen, sok-sok milliárdnyi "IR"-t tartalmazó
rendszerben egyetlen frontot képezzenek a különböző sebességű rendszerekből
kilépett fotonok, akkor a fénynek teljesítenie kell egy szükséges alapfeltételt:
A térhez relatívan kell hogy sebessége "c" legyen.
Mert csak így teljesíthető, hogy a részecskék által a térbe, egymás mellé
kisugárzott fotonok "ne előzzék be" egymást, azaz egyetlen frontot képezzenek.
Mindezt persze úgy is fel lehet fogni, mint ahogy itt is sokan teszik. Vakon
zsolozsmázva ismételgetik, hogy az IR-ben mért fénysebesség a "c" és
két IR közötti relatív sebességből így adódó ellentmondást elintézik azzal
a kézlegyintés szerű válasszal, hogy "Na igen, ilyen a téridő tulajdonsága!"..
Az persze meg sem fordul bennük a kérdés, hogy miért lenne ilyen ez a tulajdonság, és az végképp eszükbe sem jut, hogy esetleg csak azért hiszik
ezen tulajdonság létét, mert rosszul értelmezik Einstein szavait.
És igen, természetesen igazad van abban is, hogy a teljes 3D-s mozgásra érvényes mindez.
Így ha haladó és pl. forgó mozgás van együtt, akkor a pillanatnyi eredővektor
irányában érvényes a Lorentz-i hatás, ill. egy vektori összetevőkre bontás
esetén, minden vektorra együtt kell alkalmazni.
Vegyük az egyik kedvencemet. Régen NevemTevével példállóztunk ezzel..
Legyen egy rendszer amelyből egy villanással fény indul minden koordináta
tengelyek mentén.
Ezt a rendszert a specrelben megfigyelik a többi IR-ből, és mindenki mást lát.
Ezzel szemben a Lorentz-i világban a koordinátarendszer egy pontján
megtörténik a villanás, onnan vagy kilép, vagy nem a forrás, de a fotonok
ebből a pontból haladnak...egyenesen tovább..
Na igen, de merre?
Mert ha mozgott ez a forrás, akkor nála a mozgás által eltorzított koordináta rendszer létezett, és ennek a tengelyei mentén indította a fénysugarakat.
Ha viszont állt ebben a koordináta rendszerben, akkor a villanás középpontjában
marad és a tengelyei egymásra merőlegesek a Lorentz-i koordináta rendszerben is..
"A példámhoz jobbnak láttam egy korrektebb, tőlünk tökéletesen független hossz mértékegység bevezetését. "
Ok. Vázolnád röviden, pontosan hogyan kell eljárnia az A rendszerben élő esztergályosnak, ha szeretne egy olyan tengelyt készíteni, amire passzolni fog a B rendszerben készülő kerékagy ha egyszer meglátogatják egymást? ( A és B interneten tud beszélgetni, de nem ismerik egymás sebességét stb.)
Ha csak egyetlen koordinátarendszert használunk, akkor a newtoni fizikát kissé módosítani kell.
1.) A testben lelassulnak a periódusok a relativisztikus szorzó arányában. Ha 3D-ben képzeljük el a mozgást, akkor a mozgó test pályája mentén minden mozgás lelassul, ami a pályával szöget zár be és hurkot képez.
2.) A test mozgásirányban összehúzódik a relativisztikus szorzó arányában.
Dinamikai és energetikai szempontból figyelembe kell venni az első két pontot. Pl. a test tehetetlenségi nyomatékánál figyelembe kell venni, hogy a körfrekvencia a relativisztikus szorzó arányában lecsökken stb.
A Lorentz-transzformációt a test belső pontjainak mozgására is alkalmazni kell. Ez Jánossynál kurva nehéz, tenzoros tárgyalásban van csak meg, és sajnos keveset fogtam fel belőle.
Ne hallgass a többiekre, mert ők csak a specrelt ismerik. Bátran vegyél egy üres teret, abban vegyél fel egy pontot, és ehhez a ponthoz viszonyítsd az "önálló életet élő" fénysugaradat. Aki ebben akadákoskodik, azt majd leszerelem, mert ebben csak filozófiailag lehet akadékoskodni.
Minden képletedet ebben az egy koordinátarendszerben írd fel. Meglátod, ki fog kerekedni belőle a saját modelled.
"Hogyan lehetne egy test sebessége c+v ebben a rendszerben?"
Mindig az origóhoz viszonyítva számítom ki a sebességeket és Galilei transzformációval a sebességek összegeit és különbségeit. Ha nem mérek sohasem a mozgó testen, akkor nincs szükség a relatív sebességekre és a specrelre. Ekkor c+v lesz a fénysugár és a test sebességkülönbsége, ha pl. ellentétes irányba haladnak.
Lehet hogy újat mondok, de erre épül a Lorentz-elv. A Lorentz-elv pedig egyenlő a newtoni fizikával egy kis módosítással. A Lorentz-erőnél bejön a sqrt(1-v^2/c^2) szorzó, de itt ez egy közönséges szorzó, nincs bevezetve a mozgó koordinátarendszer. Ezért tud megmaradni a Lorentz-elv a newtoni fizikán belül. Ez az előnye a specrellel szemben.
Nos, a cérna a csomóival egy analógia.. amelyet arra szerettem volna használni, hogy a térben "önnálló életet élő", a térhez relatív c sebességgel haladó
Ez nem az én problémám, hanem az óra problémája. Csinálsz egy baromi bonyolult órát, amihez mindenféle segédeszköz kell, miközben semmiféle pluszt nem tud a normál órákhoz képest.
Ráadásul semmiféle plusz segédeszközre nincs szükséged az órádnál, mindösszesen annyi kell, hogy azt a rohadt lézert, amiből a fény kijön vidd magaddal, ne pedig valami távoli fényforrást használj erre a célra. Ha jól kompenzálsz úgyis ugyanazt kell mérned, mintha magaddal vinnéd, magyarán a két órádnak szinkronban kell járnia (miután a te általad mért eredményt kompenzáltad).
Ja, meg tényleg nem lenne nagy baj, ha elismernéd, hogy Ivivánnak igaza volt és az az órád az általad leírt mérési módszerrel alkalmatlan volt az idő mérésére (mert ugye kompenzálás nélkül sebességfüggő). Iviván ezt tette szóvá és te ezért oktattad ki - miközben egyáltalán nem volt igazad.
Ne haragudj, de ez maszatolás. Cérnáról van szó, amin csomók vannak, a cérna meg a fényt modellezi. Amit mérünk az a csomók sebessége, ami egyben a cérna sebessége is. Azért az ebben a modellben, mert érdektelen, hogy a cérna milyen hosszú. Legyen neki egy eleje, egy első csomó. Kövessük nyomon ennek az első csomónak az útját, és ez megadja a cérna elejének a sebességét és így a cérna sebességét.
Azt javaslom, hogy foglald össze újra az eredeti hozzászólásodat. Használj precíz jelölést és pontosan mond ki, hogy mi micsoda. Mindezt érthetően és fogalmazd meg azt is, hogy mire akarsz kilyukadni. Akkor lesz értelme az ott leírt - illetve az újrafoglamazott - gondolatkísérletről beszélni. Addig nincs.
Szerintem fel lehet építeni modellt a kiinduló feltevéseidre. Gyanítom, hogy ez a Lorentz-Abraham modell lesz.
Van egy üres terünk, amiben ki tudunk jelölni egy euklideszi kordinátarendszert. A tér üres, de ha valaki ezen fennakad, hát legyenek benne távoli objektumok is, így van már mihez képestünk is. Mi most az üres térben veszzük fel a koordinátarendszer origóját, a távoli objektumok messze vannak az origótól, és mindenféle kölcsönhatás elhanyagolható az objektumoktól. Gondolom ezzel filozófiailag kielégítettem a kritikusokat.
Az origóhoz képest haladjon a fénysugár c sebességgel. Minden testnek a v sebességét az origóhoz képest mérjük. Sohasem teszünk fel olyan kérdést, hogy a mozgó testen mérve mit kapunk. Vagyis sohasem kötjük a koordinátákat valamelyik mozgó testhez. Mindig csak azt az egyetlen szerencsétlen koordinátarendszert használjuk. Ebben a rendszerben a fényhez képest a testek sebessége c+-v lesz.
A fent vázolt feltételekkel építsünk fel olyan modellt, amely a specrellel egyenértékű. Ez a Lorentz-Abraham modell. Szerintem ebben gondolokozol.
A kölcsönös egymás félreértése után örülök, hogy a hangnemed is számomra elfogadhatóvá vált.
A félreértés forrása az, hogy adva van egy jelenség amit szinte Maxwell óta mindenki reflexből féreértelmez.
Erre a tévedésre és a helyes értelmezésre próbálom példákon át felhívni a figyelmet. Rendben, elfogadom, hogy sokszor nem a lehető legjobb magyarázatokkal.
A gondot a t10,..,t22 mérésekkel igazából az, hogy összemossuk vagy éppen
elválasztjuk egymástól a fény sebességét, a fény fázissebességétől ill. fázissebességével.
Itt vannak pl. ezek a fénysorompók.. Vegyük azt az esetet amikor a kapuk távolságánál minden sebesség mellett nagyobb a megmért hullámhossz, vagy impulzus távolság. Ekkor egyértelműsíthető, hogy ugyanazt a hullámfázist
-- ill. impulzus élt -- használjuk a mérésre mindkét fénysorompónál.
Hogy jön ide a Doppler felemlegetése?
( Először is örülök, hogy tisztában vagy a jelenséggel. )
A különféle sebességekhez tartozó relativisztikus hatás, a helyi óra sebességét meghatározza. Ez az időmérés egyik komponense.
A másik a haladó jel elöli elfutás, vagy éppen a jellel szembe futás okozta Doppler hatás, ami a jelsűrűséget ill. ahogy gyakran említjük a frekvenciát változtatja meg.
Igen, tudom, hogy leggyakrabban ezt egy kézlegyintéssel elfelejtjük..
és a sebességmérésnél egyszerűen kihagyjuk, ezzel meghamisítva
a sebesség "megmért" értékét.
Ugyanis ezzel a kézlegyintéssel a detektor rendszerének relatív sebességét
is "belemérjük" a fázis (impulzus/hullám) sebességébe.
Örülök, hogy értjük egymást, van amiben egyetértünk és akad olyan is amiről más az álláspontunk.
És be kell valljam, hogy a mindennel minden összefüggés gondolata nem áll olyan
távol tőlem, mint látszik.
Igaz én inkább a mezők helyett a közel zéró energiájú fotonoktól, a kozmikus sugárzás fotonjaiig terjedő sávban fogom fel a kölcsönhatás közvetítéséért felelősöket.
A fénysebesség állandóságának-változóságának lehetőségeit latolgattam, és
mint említettem a "számos lehetőség közül" néhányat kiemelve.
Természetesen "hivatalosan" a specreles definíciót alkalmazom, de szó szerint úgy ahogyan Einstein definiálta. Így igazából ezzel sem küszködöm.
Bár kétségtelen, hogy számomra a legjobban elfogadható az a változat, hogy c állandó a térhez relatívan.
Igaz, hogy ez is "szentségtörés" sokak szemében, de ez az ő dolguk.
Viszont ezzel a megközelítéssel lokálisan foton-elemi részecske szinttől, makro szintig, logikusan, ellentmondás mentesen tudom megközelíteni a jelenségeket..
Úgy mint pl. a tehetetlenség egyszerű és korrekt definiálása, vagy akár
"Feltételezem a hang esetében, nem hang alapú időmérésre gondoltál... mert ha fordítva is ugyanezt a módszered alkalmaznánk, akkor nem lenne a fénnyel sem relativisztikus hatás.. Ezért célszerűen gondold át újra és egynemű jelenségeket hasonlíts össze..
Mert ugye azt tudod, hogy ha hangrezonátort használsz időmérő eszköz órajeléhez, akkor a hangsebességhez közeledő sebesség esetén a hangrezonátoros óra ugyanúgy viselkedik, mint a fény alapú rezgéseket használó órák a fény sebességhez közeledve.."
Teljesen jól lehet használni hagrezonátor alapú órát is. Persze arra vigyázni kell, hogy hangforrás veled együtt mozogjon. Ha nem veled együtt mozog, akkor nem lesz pontos. De ugyanez igaz, ha fényórád van (azaz fényperiódusokat számlálgatsz). Akkor is csak veled együtt mozgó óra esetén lesz pontos az órád.
Ne gondold azt, hogy a periódusalapú óra te vagy ciprían találmánya. Már Einstein is fényórával demonstrálta az idő múlását (bár annak működése egy kicsit más volt). Mondjuk ő veled ellentétben értette is amiről beszélt.
Na, adok még egy megfontolást, hogy miért nem jó a te órád. Elhelyezünk két fényforrást egymástól messze. A két fényforrás tök ugyanakkora frekvenciájú fényt bocsájt ki, egymás mellett hangoltuk be őket. Megállunk középen és megnézzük a két óránkat (azaz megszámoljuk a periódusokat a balról és a jobbról érkező órából is). A két óra jól jár, mindkettő ugyanannyi időt "mutat" (egyszerre nézve a periódusok szinkronban telnek). Aztán elindulunk balra valamekkora jókora sebességgel. Megint megnézzük az óráinkat, azaz megszámoljuk a belőlük érkező fény periódusait és azt tapasztaljuk, hogy eltűnt az addig meglévő szinkronitás, a bal óra gyorsabban jár a jobboldalihoz képest. Most akkor melyik óra a jó?
Na, ezért nem működik a fényóra, ha nem vele szinkronban mozgunk. Egyszerűen nem lesz egyértelmű a mérés. Ha a forrást viszed magaddal (mindkét forrást), akkor nincs ilyen gond, de a te esetedben nem erről van szó. Így aztán nem azt az időt méred amit mi mérünk.
"Én is így látom a periódusok abszolút voltát. Itt nincs kecmec, 1000 db periódus mindig 1000 db. A periódusból kell szerintem is kiszámítani az időt és az utat, és ezek már lehetnek akár relatívak is. Az abszolút időt is periódusszámmal lehetne definiálni szerintem. A periódusszámban ráadásul egyesül a téridő is, hiszen a tér valamint az idő mérése egyaránt periódusszámlálás az SI mértékrendszer szerint."
Jó, szerintem csinálj egy olyan órát, ami egy 1 kHz-es hangforrás jeleinek mérésén alapul. Keress két fát, a kettő kösd össze lejtősen egy damillal, akaszd rá a damilra az órádat az egyik végén és ugyanoda helyezd el a hangforrást és még egy álló referencia órát is. Aztán lökd meg erősen az órát (vagy egy szifonpatronnal hajtsd meg) és nézd meg, hogy az álló referencia órához képest mennyivel fog előrébb járni. Több ezrelékes eltérést fogsz tapasztalni, pedig ugye a specrel szerint ekkora eltérés nem lehetne. Sőt, ha elég gyors vagy még az időt is megállíthatod, bár az nagy durral (gyk. hangrobbanással) fog járni. De hát mit tegyünk, 1000 periódus az mindig ezer periódus, megmondta a Mester! :)
"Azonban át kellene térned a Kr-86 izotópos hosszúságmérésre is. Itt az a követelmény, hogy adott hosszúságon mindig ugyanannyi periódusszám mérése impulzussszám) haladjon át. A Kr-86 azért alkalmas erre, mert adott hullámhosszon stabilan azonos periódusszámú hullámcsomagokat bocsát ki.
Látható, hogy mindkét esetben periódusokat számlálunk. Ezt érdemes összevetni Gézoo cérnacsomóinak periódusszámával, és a fotocellás kapuival, majd összehozni vagy a specrellel vagy a Lorentz-elvvel. A Lorentz-elvvel azért érdemes összevetni, mert a Lorentz-elv a newtoni fizika talaján áll, ezáltal hullámtanilag is összehasonlíthatjuk a specrelt a newtoni fizikával."
Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem egy külső forrásból származó rezgést használna az idő mérésére. De ha a te sebességed változik a forráshoz képest, akkor a frekvencia nem lesz konstans. Olyan forrás kell, ami veled együtt mozog: az már alkalmas rá.
" Oké, a fénysorompókat tartsuk meg. Mondjunk le a cérnáról.. Cserébe kérlek, hogy a megszámlált fotonokat tekintsük az óráink időegységének. Azaz számláljunk meg mondjuk 1000 db fotont és ezt vegyük időegységnek. Ezek után, bármekkora változáson megy át a rendszer sebessége, az új sebességen az új időegység az 1000 db foton megszámlálásához tartozó időszakasz.
Ezzel az időegységgel mérjük meg azt az utat amit a fény megtesz.. ezt a hosszot tekintsük 1 méter hossznak. Erre a hosszra állítsuk be a két fénykapu közötti távolságot.
Szerinted ezzel az idő- és ezzel a hossz-mértékegységgel mekkorának mérhetnénk a fotonok sebességét a fénykapuk között? Használhatnánk-e ezt a módszert a különböző rendszerek relatív sebességének meghatározására ?"
Ez meglehetősen értelmetlen ötlet. Természetesen használhatsz ilyet, de értelme az nincs. Eleve nem az időt mérnéd így, vagy legalábbis nem azt az időt amit órával mérnél. Másrészt ez az időmérés nem abszolút, függ attól, hogy milyen frekvenciájú sugárzást bocsájt ki a forrás. Arra, hogy miért értelmetlen van néhány jó példa.
Tekintsük a 0 foknak azt, ami épp a Duna hőmérséklete. Egy ilyen rendszerben függene az időjárástól és a napszaktól a víz fagyáspontja, sőt az abszolút nulla fok is állandó más lenne.
Egy ennél még jobb analógia a hang. Legyen az A hang az a hang, ami egy távoli hangvillából érkező hang hullámhossza. Ez azt jelenti, hogy ha egy szopránénekesnő gyakorolja a magas C-t egy vonaton, akkor állandóan más hangot kell énekelnie, hiszen a magas C frekvenciája mindig más, attól függően, hogy mennyivel megy a vonat.
De persze nem csak analógiákból látszik, hogy rossz a definíciód, hanem onnan is, hogy ellentmond annak az alapelvnek, a fizikai törvények ugyanazok, akármekkora is a sebességed. Te szerinted ugyanis más ütemben telik az idő a Földön tavasszal és ősszel, hiszen egy szemből érkező fénysugár frekvenciája (így az ezer darab hullám beérkezési ideje is) más ha a fénnyel szemben, mintha tőle elfelé megyünk. Te tehát egy másfajta időt mérsz, mint amit a közmegyezés alapján időnek hívunk. Így aztán sajnos az órad nem jó elven alapul, az egy szar óra. Így nem is használható.
"Ezt félreérthetted, mert t11#t12 .. így a folytatásod kétszeresen hibás-hibás.."
Tudom, hogy te azt írtad, hogy t11 <> t12. Viszont sajnos egyenlő a jelenlegi tudásunk szerint. Lásd még lentebb.
""Ha továbbviszem, akkor a fenti eset következik be és mindig ugyanazt a sebességet fogom mérni. Függetlenül attól, hogy közben a megfigyelő változtatta-e a sebességét vagy sem."
Nos, állj meg gyalogosan olyan helyen ahol hangforrások mozognak hozzád képest.. Ha csak az állandó sebességgel feléd közeledő, majd ugyanezzel a sebességgel tőled távolodő hangforrás "csomóit" megszámlálod, akkor a feléd közeledéskor többet, távolodáskor kevesebbet számlálhatsz meg időegységenként ahhoz a csomószámhoz képest, mint amit akkor számlálhatsz meg, amikor pont melletted van a hangforrás.
Azaz a sebesség megváltozásával -- hiteddel ellentétben -- megváltozik a megszámlálható csomók száma..
(Egyébként a hang és a fény esetében is egyaránt! Érdekes, hogy a Doppler hatás megértésével még mindig gondod van. )"
Hidd el, hogy értem a Dopplert! Nem ez a baj, az a baj, hogy te nem érted amit írtál (meg azt sem amit én írtam). Én ugyanis egy pillanatra sem beszéltem frekvenciáról, én a csomók sebességéről írtam. A gond ott van, hogy nem emlékszel a saját definíciódra és nem is olvasod vissza. t11 és t12 ugyanis nem két csomó megmérése közötti időt jelenti (azaz magyarán a periódusidőt), hanem a csomók sebességét. Idézet az eredeti hozzászólásodból:
"Így az egyik megmér egy f10 ill. a másik egy f20 frekvenciát, valamint egy t10 ill. a másik egy t20 időt a fotokapuik közötti "csomóterjedésre", ezzel a fotokapuik közötti távolságaik ismeretében a csomók "haladási sebességét" is kiszámítják."
Tehát a t10 és t20 (illetve a t11, t12 is) a "csomóterjedés" sebességét méri, azaz azt, hogy egy csomó mennyi idő alatt jut el az egyik kaputól a másikig. Itt nyilván szó sincs Dopplerről, azt akkor tapasztalnánk (mérnénk), ha egy kapunál néznénk a két csomó között eltelt időt. De nem azt mérjük. Szerinted t11 és t12 nem egyenlő, pedig bizony jelenlegi tudásunk szerint ha vákumban mérjük, hogy a fény 2 pont között mennyi idő alatt halad végig (magyarán megmérjük a sebességét), akkor az konstans. Ennyi, itt nincs mit ragozni.
"Bocsáss meg a dícséretért! Ez munkahelyi ártalom. Igérem, jobban figyelek, és a jövőben nem dícsérlek meg akkor sem, ha látom, hogy valamit végre megértettél."
Nem a dícsérettel van a baj, hanem ahogy teszed. A leereszkedő stílusoddal és a mérhetetlen nagyképűségeddel. Lehet, hogy ezt te nem érzékeled, de hidd el, hogy a "végre valamit megértettél" formula sajnos nagyképűség. Különösen akkor meghökkentő ez, ha még azt sem tudod, hogy miként definiáltál valami néhány hozzászólással korábban és hogy az ott mért dolognak az égegyadta világon semmi köze a dopplerhez.
Elolvastam hosszú írásodat, és egyet tudok érteni az általad mondottakkal. Vegyük sorra őket.
Az "önálló életet élő" elektromágneses mező szerintem a specrel számára közömbös kérdés, nyugodtan tekinthetjük az adótól különválasztva. Azt azért megjegyzem, hogy nem fér bele a szemléletembe a világmindenségben kóborló, semmihez nem tartozó elektromágneses meződarabok, de ezen nem fogunk összeveszni.
A mozgó impulzusszámlálóra felszerelt tükröd nagyon hasonlít a specreles óraszinkronizációhoz. A specrelben egyszerű módon szinkronizálják a mozgó órát az álló órához. Az alapelv: az álló és a mozgó rendszerben azonos a fény sebessége. Eszerint egy álló fényforrásnál az óra mutasson t(1) időpontot. A fényforrástól elindul a fény t(1) időpontban, majd a mozgó tükörről visszaérkezik a fény a fényforrástól t(2) időpontban. A mozgó tükrön óra van, és amikor a fény megérkezik a tükörhöz leolvassák, ez legyen t(m) érték. Teljesülnie kell: t(m)=t(1)+ (t(2)-t(1))/2 mert csak így mutatnak az órák azonos értéket t(1) időpontban. Ez így nagyon egyszerű, és szerintem nincs benne Doppler, hiszen a fény mindkét rendszerben azonos sebességgel halad a specrel feltevése szerint.
A végén írtad, hogy fénysebesség eltérő lehet az álló és a mozgó rendszerben. Ezen én is gondolkoztam már. Szerintem is van olyan gondolatmenet, amelynek alapján eltérő lehet a fénysebesség, de mégis fénysebességet mérünk. Tudom, hogy ezzel küszködsz. Majd egyszer megbeszéljük ezt, itt a fórumon nem lenne helyes ezt kitárgyalni. Egy tényre azonban fel szeretném hívni a figyelmedet. Ha önállósultnak fogod fel a fény terjedését, akkor az mindenképp c sebességű egy harmadik rendszerben, és csak az egyaránt mozgó adó és a vevő rendszerében feltételezhetünk c értéktől eltérőeket . De csak feltételezhetünk, mert méréseink az adónál és a vevőnél mégis c értéket mutatnak egyaránt.
De már a fentiekkel is botrányt okoztam, úgyhogy nem folytatom.
"Miért mondom ezt? Nos, mert látom, hogy összetéveszted a relativitás határain kívüli lehetőségek latolgatását (mint számodra szentségtörést), a mögöttem álló tudással."
Ne haragudj, de ez nagyképűség olyan valakitől, aki több száz hozzászólás alatt sem tudta megérteni, hogy egy adott felvillanás fénygömbjének középpontjából az egyik IR-ben benn marad a lámpa, a másik IR-ben nem, de csak egy fénygömb van...
