Végéhez közeledik az útvonal felmérése, már csak apró részek hiányoznak.
Rábacsanak határában van az elágazás (S- és S+), erről írtam is nemrég, a folytatás Rábacsanak - Egyed, sok-sok aszfalt, néha egy kis táj.
Egy rövidke szakaszt terveztem tegnap, beiktatva egy kis motorvonatozást (majomringató).
A mellékelt képen látható a bejárt útvonal.
Mivel ellenkező irányból közelítettem, az útvonal:
013-as PONT (Rábacsanak)
A 011-es PONT-ig országút, majd egy nagyon "meggyötört" mezőgazdasági út a 008-as pontig, a vasúti kereszteződés a 009-es pontnál van.
A 008 és a 009 közötti fasor szinte mesés, az út közepe szerencsére füves, de a keréknyomok mélyek és kegyetlenül sárosak.
Az útvonal tovább a 010-es pont felé (párhuzamosan a sínekkel), majd ÉK-i irányban a 007-es PONT felé.
Végső soron tehát egy kerülő a 011-es PONT és a 007-es PONT között, hogy ne kelljen a meglehetősen forgalmas országúton kutyagolni.
Én a vasútállomástól indultam (002-es PONT), kis kitérő az országútig.
A lényeg a hurok, melyen csak eljutottam Egyed templomáig, némi sár, keresztező vízfolyások, erdőfoltok, sok-sok felröppenő fácán, csodás famatuzsálemek "társaságában".
Én ezt javaslom annak, akit a táj jobban érdekel, mint az épített környezet.
A 006-os PONT-tól keletre, az országúton halad a vándorút, azért kell tehát "visszamenni", hogy Egyed nevezetességei se maradjanak ki.
A közel 2000 kilométeres útvonalnak a tegnapi szakasz egy apró része, de hátha kedvet kap valaki:-)
Kösz a visszajelzést, olvastam, hogy az útvonalon jártál, reméltem, írsz majd tapasztalataidról.
Az útvonalat az egykori(?) Leskovszky Albert ttúra - mely 2 napos volt, és a táv 100 feletti volt - "alakította", akkoriban kacérkodtam is a teljesítésével, de nem jött össze:-(
(Belekukkantottam a netes "információbázisba", csak úgy találomra, és azt látom, hogy az útvonalról vannak képes beszámolók, és találtam túrakiírásokat is, ajánlom figyelmedbe!)
A terület egyik avatott, TUHU-s szakértőjével leveleztem annno a témában, kaptam hasznos információkat, visszajelzéseket, de az egész levelezésem "bedöglött", nem találom a postafiókom jelszavát, a címlistát nem mentettem le, egyszóval tehetetlen vagyok, nincs dokumentum a birtokomban.
Ha az, aki visszajelzett anno, olvassa a mostani írásomat (kilétének nyilvánosságra hozására nem hatalmazott fel), kérem, írjon, a cím egy 2-essel hosszabb, azaz sebistvan2 a kukac előtt.
Arra határozottan emlékszem, írta, hogy volt arrafelé zöld, és az útvonal elején a P- P+ rejtelmeibe is próbált beavatni, remélem, lesz folytatás!
Egy honlapot is találtam anno, melyen beszámoltak az útvonal bejárásáról, több részben, azt is alaposan áttanulmányoztam.
Keresgéltem a neten, de azt hiszem, már nem elérhető, lehet, hogy kinyomtattam oldalakat, de több ezer oldal "forrás" van, talán a téli napokon lesz időm rendszerezni, és ha találok valamit, közzéteszem.
Fentiek alapján "állítottam be" az útvonalat, azzal, hogy ha már csak ezzel lesz probléma ...
Magam sem értem, hiszen tele a net ingyenes naptárakkal, ugyan miért nem üzemeltet mtsz egy oldalt amibe mindenki beírhatná a korlátozásait. Ha jól működne egy két év elteltével mindenki használná, mindkét fél megelégedésére.
Háát, ezzel az erővel azt is hirdethették volna, hogy lesznek vadászatok az országban, érdeklődjenek a koccintó kocsma kocsmárosánál az xxx telefonszámon, hiszen ő úgy is mindent tud...
De azért köszi az információt, tudom nem rajtad múlik annak a tartalma!
Pár hasznosabb infót is mondanék a bélyegzésekkel kapcsolatban a tegnapi kissé feldobódott hangulatban írt egysorosok után.
Nem hittem volna, de valóban le van cserélve az összes bélyegző, ami a Keleti-Mátra bélyegzőhelyeit illeti, de gondolom akkor ez már máshol is így van az összes többi bélyegzőhelyen.
Azokon a pontokon is ahol eddig portán/pénztárban volt a plecsni kitették egy-egy rozsdamentes kazettába a bejáratokhoz, így a nap 24 órájában elérhetőek a kéktúra bélyegzők, gondolom ezt más helyeken is szintén így csinálták.
Mátraházán az Üdülőházak bejáratánál (buszpályaudvar) kint van az ablak mellett, Kékestetőn a Szanatórium portájának a falán, Hármashatárnál az eső-és bivakházban, Sirokon a vasútállomás kerítésén, ez az egy hely ahol itt is volt a négy közül.
Hallottam olyat is helyiektől hogy a Gazos-kőre is terveznek bélyegzőt, tud erről valaki valamit?
Mátraháza
Sirok vmh
Az hogy ezek a csili-vili cuccok meddig maradnak a helyükön az még a jövő zenéje, azért remélem egy ideig bírni fogják.
Nekem a régi dobozkák azért jobban tetszettek, de ez az én bajom, tudom. :-)
Remélem az ilyen fába belenőtt kazettákat nem bántották, kuriózumnak, emlékbe én biztosan meghagynám őket.
Nem is tudom hol is van még ilyen mélyen beágyazódott fémkazetta, olyan nagyon sok azért nincsen.
Güszi, a nyilvántartásodban KKP kóddal szereplő Ladánybene-Ópusztaszer közti pirosról kérdeznék.
Ezt honnan tudod hogy létező út?
Rajta van valamelyik cartographia térképen, vagy az illetékes turistaszervezet honlapján találtad? (melyiken?)
Ezt a kérdés általánosan is fel lehet tenni: honnan lehet tudni egy valahol a terepen látott jelzésről hogy az egy karbantartott (élő) turistaút, vagy csak valami múltbéli maradvány?
/Tudom, erre volt egy kísérlet az akkori MTSZ honlapon de aztán tudtommal le lett állítva a dolog és az ottani állapot nem friss, nem mérvadó./
Kérdezem ezt azért, mert a tegnapi túra elején abszolút nem voltam benne biztos hogy ez egy gondozott út. Az elején csak ilyesmi ősrégi jelzéseket láttam, azon mosolyogtam hogy még a színek sorrendje sem jó (másik példa) Az első 9 km-en összesen kettő jelzés volt, pedig volt közben néhány irányváltás..
Aztán egy hosszabb aszfaltos szakasz legvégén felbukkant egy fán 2 elég új piros sáv jelzés táblácskán. Aztán sokáig semmi. Egy ponttól viszont normálisan volt jelezve az út, sőt legnagyobb meglepetésemre a P+ csatlakozásnál ez fogadott
Tehát a jelzés ezen az első 20 km-en valamilyen szinten gondozva van, nem tudom az ezt követő részeken majd mivel fogok találkozni.
Esetleg Rakk Gyula vagy aki tudja: tényleg volt itt régen zöld jelzés? Mikor?
Érdekes ez a szórólapos történet, talán a bevándorlók miatt épp ez az aktuális?
Mindenesetre a politika érdekesen nyomja rá a bélyegét a távoli településekre.
Minket kopogtató cédulásnak néztek csak, amikor az volt az aktuális téma :)
Jó beszámoló, jól vissza hozza a hangulatot, és talán azoknak is "lejön" akik idegenkednek az AK-tól, hogy van azért egy jelentős társadalomismereti hozadéka :)
2015. november 21. Berettyóújfalu - Nagykereki, Alföldi Kéktúra Hencidai tévelygéssel együtt olyan 32 km
Ne menj ki az esőbe, mert megfázol! Ne menj ki az esőbe, mert vizes lesz a ruhád! Ne menj ki az esőbe, mert sáros lesz a cipőd!
Gyermekkori intelmek, amelyek rendszerint süket fülekre lelnek a dackorszakban. S mivel egy férfi permanens dackorszakban éli le az életét (copyright by Tavaszi Széllné), természetesen nem maradtam otthon ezen a meteorológusok által drámai hangvétellel beharangozott napon. Sem.
"A Duna parton ébredsz fázva, Egy hullazöld szombat reggelén, De péntek este te vagy a legjobb, Kemény srác a fehér Mercedesén."
Hobo Blues Band: Péntek esti hős
Kora reggel a 3. metró tele volt az előző este-éjszaka hőseivel. Megszoktam már a látványukat, és ha nem is értek egyet vele, de azt is megszoktam, hogy a magyar gazdaság egyik húzóágazata a buliturizmus. A Holló IC vagonjából gyanakodva méregettem az el-eleredő esőt, a felázott szántóföldeket és a méretes keréknyomokban éktelenkedő pocsolyákat. Püspökladányban átvetettem magam a Hargita IC-re és a Brassó végállomás felé haladó vonaton folytattam a román irodalom fenegyerekének, Banulescunak a "Csókolom a s...ed, szeretett vezérünk" c. kötetének olvasását. Tömegközlekedési eszközön különös pikantériája van e könyv olvasásának. A szemem sarkából figyelem utastársaimat, hogyan reagálnak az enyhén provokatív címre.
"Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos." Jelenits István: Élet és evangélium
Jó negyedórás késéssel érkeztem Berettyóújfalura. A kisváros számos neves szülötte közül csak egyet emelnék ki, a város egyik díszpolgárát, Jelenits Istvánt. A Corvin-lánccal kitüntetett piarista szerzetes az ezredforduló nagyon kevés magyar írástudóinak (sőt, Benda után szabadon, nem áruló írástudóinak) egyike, aki többet tett a zsidó-keresztény párbeszédért, mint egy parlamenti patkónyi politikus együttvéve. A vasútállomáson kérek egy dátumos körbélyegzőt a papírjaimba (AK, megyei AK, túrajelentés), a vasutas hölgy rutinosan és kedvesen segített ezen a problémámon. Kisétáltam a 47-es útra, ahol egyentábla tájékoztatott arról, hogy 210 m-re vagyok az Alföldi Kéktúrától. A Vízügyi Igazgatóság épületéhez rövid kitérőt tettem, s láss csodát, az új típusú bélyegző ott lapult a kerítésen. A Berettyó gátjára fordulva már az AK nyomvonalán folytattam utamat. Volt sár rendesen, de mind a két keréknyom között, mind mellettük a füves részen jól járható volt a töltés. A sínek keresztezése előtt a folyó mellé vezetett az út, így a vasúti híd alatt keltem át, és nagyon komoly csobogásra lettem figyelmes. Az ottjártamkor a medrébe visszaszoruló Berettyó itt kis zúgókon ereszkedik alá, szinte hegyi patakként viselkedve.
Kőzúzalékkal felszórt úton haladtam tovább, Berettyóújfalu szélső házainak kutyái megszolgálták az aznapi vacsorájukat, méltatlankodva nézték lépteimet. A Berettyó túlsó partján egy kis erdőfolt hívta fel magára a figyelmet. Az igen forgalmas 42. úton átkelve egy, a térképemen nem jelzett épület udvaráról egy áldott nagy kutya figyelt némán. Nem szerettem volna a kelleténél jobban felhergelni, így a töltés ellenkező oldalára ereszkedve haladtam tovább. Néhányszáz méter múlva visszakapaszkodtam a gátra, ahol egy letámasztott kerékpárra lettem figyelmes. A Berettyó bal kanyarja után a kerékpár tulajdonosa is előbukkant. Udvariasan ráköszöntem. Ő felém indult, a jobb kezében méretes kés villant, ... majd a bal kezében tartott vödörben megmutatta lilatönkű pereszkéket. Rövid beszélgetés után elköszöntünk egymástól, szedtem a lábaimat, mert az eső is szitálni kezdett. Szentpéterszeg és Váncsod templomtornyai és a Körtvélyes-tanya épületei hívogattak, de nekem a töltésen kellett folytatnom az utamat. Elhaladtam Szentpéterszeg mellett, a túloldalon a Kis-Kőrös (nem összekeverendő a rosszhírű Bács-Kiskun megyei aranyháromszög egyik tagjával) csatorna torkollott a Berettyóba, vele volt még néhány randevúm ezen a napon.
Az eső vigasztalatlanul szemerkélt továbbra is, ezért örömmel nyugtáztam a Gáborján szélén fekvő temető előbukkanását. Ekkor megboldogult kamaszkorom egyik szellemi kútmérge, a Lambada taktusai szűrődtek a temető irányából. Jézusom, mi ez, valami elfuserált és megkésett Hálaadás parti, kattogtak a gondolataim. Néhányszáz métert haladva már megvilágosodtam: a helyi takarmányszállító autó hívja fel magára a figyelmét ezzel a, nos, művel.
"Kedves barátom, igyunk egy kis pálinkát, csak hogy tartsuk a szokást." Emir Kusturica: Macskajaj
Gáborján kocsmájába beszabadulva az alábbi látvány tárult a szemem elé: két cigány származású hölgy ült a pultnál, előttük félig üres (teli?) pálinkáspohár, a pult másik oldalán pedig egy jól öltözött cigányember gondoskodott a vendégek elégedettségi mutatójának szinten tartásáról. Kifejezetten korrekt kávét kaptam, a megyei füzetbe és a túrajelentésre pedig bélyegzést. Az már csak Hencidán tűnt fel, hogy a cég székhelye Konyár. Kicsit szárítkoztam, elköszöntem, tovább mentem. Játszótér, iskola, községház, református templom rendben van, de a lakóházak egy része lepusztulóban, süt a nyomor és a mélyszegénység. És ekkor még csak sejtettem, hogy ilyen vagy még rosszabb állapotok várnak Hencidán és Bojton is. Bizony, nem csak Cserehát van, és nem csak Mátraverebély. A falu szélén lévő zsilipnél (A műtárgyra idegenek nem léphetnek!) megálltam némi energiát pótolni, ettem egy "csúcscsokit" is, és a Csere-erdő rengetege felé indultam. Az egykor a szélén álló gátőrháznak már csak a sittje éktelenkedett a töltés oldalában. Az erdő nekem kicsit csalódás volt, zömmel fiatalos, az általam várt évszázados fákból csak néhány öreg csertölgy (talán az erdő névadói) hagyásfát láttam. Egy tájidegen Mercedes terepjáró nyomakodott el mellettem a töltésen, én barátságosan intettem a sofőrnek, ő mobiltelefonált.
"Jöjjetek én hozzám mind, akik elfáradtatok." Máté 11:28
Az erdőből kibukkanva, a Berettyó jobb kanyarja után előbukkant Hencida folyóparton őrt álló református temploma. Hamarosan a falu szélső házaihoz értem. Az egyik lakatlan ház udvarán egy ostoba fácánkakas akart menekülni előlem, minek következtében beszorult a rozsdás drótkerítés és egy cölöp közzé, némi tollveszteség árán kilábalt a bajból, ordított és elrepült. Hencidán letértem a jelzésekről, és a falu középpontja felé indultam. A fenti Biblia idézet az egykori római katolikus imaház oldalára van festve. A vakolat már omladozik, de még olvasható. Nos, a megfáradtak beverték az ablakokat, kiemelték az ablakfélfákat, s hogy az épületen belül mi lehet, az nagyjából gyanítható. Egy, az interneten lelt fotó alapján 2012-ben még szebb arcát mutatta az épület. Bezárt kisboltok, sehol egy kocsma, a helyi lakosok megerősítették, hogy ebben az 1300 lakosú faluban egy kocsma nem sok, annyi nincs. Ismét jön a "lambadázó" takarmányszállító, sőt, ha jól sejtem, a székhelye is itt van. Kihelyezett bélyegzőt sem találtam, üzemelő boltot is csak a falu túlsó végén. Jelentős sor állt, a pultos kisasszony pedig igyekezett a szegényes készletből kielégíteni a vásárlók óhajait.
Beszélgetésbe elegyedtem a helyiekkel, néhány perc múlva már mint a "Hazajáróról" beszéltek rólam a növekvő sor végén. Nehéz szívvel, de korrigáltam a becenevemet, utána már csak "Kéktúrás" voltam. Vettem két csokit, egy doboz sört, az utóbbit a helyi arcokkal egyetemben, jó munkás ember módjára megittam a bolt előtt. Elköszöntem tőlük és visszacsámpáztam a kék jelzésre. A falu ezen részén még egy ház érdemelt figyelmet. Az omladozó homlokzat rózsaszínű, szépen harmonizál a parabola antennával és a két, kissé elhízott, acsarkodó pitbull terrierrel. (Pit! Bull! Terrier!)
A faluból kiérve átsétáltam országút Berettyó hídján, így bő 15 km után búcsút is inthettem a folyónak, majd egy köves, ezért a sár ellenére jól járható útra fordulva nyílegyenesen haladtam a Tucskó-erdő felé. Őzek riadoztak a szántóföldeken, egerészölyv nyávogott fölöttem. Az erdő szélén tábla jelezte a a magántulajdont és a belépés tilalmát. A Hencida-Csereerdő csatorna szélén botladoztam, majd a hídján átkelve már alig vártam a Gyűrűszegi-horgásztó látványát. Természetfilmekben lehet látni, amint a kiszáradó félben lévő Csád-tó környékén szomjasan bőgő gnúcsordák körül oroszlánok keringenek lenn, keselyűk fenn. Gnút, oroszlánt vagy keselyűt nem láttam, de a horgásztónak nagyjából annyi. Víz alig van benne, a körülötte lévő egykori műtárgyak (padok, esőbeállók) lepusztulva. Kár érte. A már említett Kis-Kőrös csatorna partjához érkeztem, aligösvény vezet mellette, fűvel benőtt. A sár elleni prevenció céljából igen jól jött, de itt kerékpározni nem lehet egyszerű az AK két keréken történő bejárása során. Közeledtem a Hencidát Bojttal összekötő országúthoz, előbukkant Bojt templomtornya, a térképen is jelzett mezőgazdasági épületek, amelyekről rövidesen kiderült a hangeffektusok alapján, hogy egy hiperlibatelep. Az országút közelében már egy új, az ismertető tábla tanúsága szerint tavaly kialakított, bekerített horgásztó is előbukkant. Az országúton Bojt irányába fordultam.
"Kevesebb vért a köhögésnél, És a munkánál több erőt, S hogy ne kellessen megjelenni Legalább tíz-húsz esztendőig Az Úr színe előtt."
Ady Endre: Álmodik a nyomor
Bojt első házai külsejük alapján lakhelynek nem tűntek alkalmasnak. Mégis laknak bennük. Kortalan cigányember jött velem szembe, nagy faágat húzott maga után. Köszöntem neki, ő jó szándékkal, de artikulátlan hangon próbált velem kommunikálni, vegyes sikerrel. Midőn megtudja utam végcélját, megpróbál meggyőzni arról, hogy nem jó irányba tartok. A kék jelzés kihagyja a falu központját, sejtettem, hogy bélyegző ügyben itt is le kell térnem róla. Kerékpározó fiatalembertől érdeklődtem a lehetőségekről, ő segítőkész, a kocsma valószínűleg zárva, de a bolt nyitva van a faluközpontban. A kocsmát valóban zárva találtam, a boltba betértem. Nagyon szimpatikus hölggyel volt lehetőségem beszélgetni a falu múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Hipotézisem szerint a trianoni csonkolásnak köszönhetően a perifériára szorult térség itt is (meg máshol is, pl. a Cserehát) a padlóra került, a második pofont pedig a rendszerváltoztatást követően, a munkahelyek megszűnésének köszönhetően kapták ezek a falvak. Itt is vettem két csokit és egy sört, ez utóbbit már olyan rutinosan ittam meg a bolt előtt, mintha mindig ezt tenném. Középkorú férfi sétált el mellettem, "Sétálgatunk?" kérdezte, "Olyasmi", válaszoltam. Esküszöm, nem nagypapi történetét plagizálom, de a tag ekkor megkérdezte tőlem, hogy fizetnek-e ezért nekem valamit. Jóízűen nevettem, ő láthatóan nem érezte ennyire derűsnek a helyzetet. Talán ezért nem ajánlotta fel a az anyagilag dotált krumpliásás lehetőségét.
Visszabattyogtam a kék jelzésig, bicajos útbaigazítómba futottam, aki már előre köszönt. "Honnan jössz?" kérdezte, tegeződésbe átcsapva. "Berettyóújfaluról gyalogolok.", válaszoltam. Elkerekedett szemekkel nézett, és a nap legbájosabb kérdése jött: "Szórólapot hordasz ki?". Nagyon klassz a Galyatetői Turistacentrum, Bolyki Jani összes bora kapható, de ilyen kérdésért ide, a keleti végekre kell gyalogolni. Számomra az AK báját, élményeit és kalandjait az adja, hogy a természetjáró itt rendszerint egy fura és ismeretlen madár. A kék jelzésekre mutatva próbáltam elmagyarázni, hogy mi vezet utamon az ország körül. Megértette, de láthatóan nem értett meg.
"Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!" Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet
Kibotorkáltam Bojtról, cigányok kis csoportjának köszöntem. Rendszerint azt tapasztalom, hogy a férfiak nyíltabban veszik ezt tudomásul, míg a nők jóval gyanakvóbban. Talán évszázados szokások tovább élése, talán más, nem tudom. Rissz-rossz úton csúszkáltam vissza a Kis-Köröshöz, és a füves csatornaparton elindultam Nagykereki irányába. A horizontot kémleltem, és kicsit borzongva vettem észre, hogy a látóhatár szélét nem felhők, hanem a Bihari-hegység nyugati láncolata zárta le. Az út lassan elkanyarodott a csatorna partjától, szántóföldek között, egyre sarasabb úton egyre inkább eleredő esőben közeledtem Nagykereki templomtornya felé. Ezen az utolsó kilométeren lettem nyakig saras. Kihelyezett bélyegzőt itt sem találtam, sem a boltnál, sem a kastélynál, így a Víg Sörözönél tettem egy tiszteletteljes látogatást. Céges bélyegző és legalább nem az utcán söröztem.
"Szülőföldem holdfényben, árnyékba öltözve vár, Mint a vándormadár Délen, a gép remegve leszáll."
Hobo Blues Band: Hely a térképen
A borult időnek köszönhetően fél négy körül már alkonyodott, a kastély kertjében rövid séta, majd ügettem a vasútállomásra. Már pöfögött a motorvonat, és szinte vaksötétben indultunk Debrecen irányába.
Az a rész ahol jártál valóban nagyon szép, az nekem is tetszik, buckák, ősborókás, alföldi létére viszonylag változatos és szép táj! Egy ideig katonai terület volt, ma már szigorúan védett, úgy tudom, de erről most te biztosan többet tudsz.
Kutyák... alföldi sajátosság a kutyákat csak úgy tartani, sprintre előkészítve ha jönne valaki, tényleg nehéz ellene mit tenni. Itt a környékünkön a zöldön konkrétan volt hogy visszafordultam bringával két jó nagy kutya miatt, mert láttam hogy nincs semmi esélyem az ellenkező irányban időben elhagyni a területüket.
én is túráztam ma, hasonló körülmények között. Már úgy értem hogy a végén nem ittam semmit, mert kocsival voltam. Kend szomszédságával ismerkedtem, Ladánybene Kunbaracs között jártam le a kiskunsági piros egy szakaszát
Felmentem a környéket uraló magaslatra, a 121m magas Rákóczi-hegyre is :-)
Amúgy az volt az egész túa egyik legszebb helye. Bár a Tátrát nem láttam, de azért a környező buckák, borókások, fehérlő nyárfa-törzsek, szép látvány volt!
Az egyedüli negatívum hogy itt kezdett nekiállni esni és a végéig nem is igen hagyta abba. A pozitívum viszont hogy túléltem a megelőző kutya-affért. Csak mentem szépen egy tanya előtt, előbb megijedt tőlem egy fehér ló (pedig még csak el se köhintettem magam) aztán már lőtt is kifelé egy kaukázusi meg egy növendék kuvaszféle. Nem sokkal később előkiabáltam a német vagy holland gazdát, aki noproblemezéssel engedett utamra
Legközelebb viszek botot..
Na, és a másik legszebb pont pedig a P+ előtt volt, egy olyan borókás ami egy fenyvesben lakott
Hát én még ilyet sehol nem láttam eddig, nagyon szép volt!
Gondolom neked ismerős, de a többieknek meleg szívvel ajánlom, tényleg különleges élmény (főleg most a féligmeddig ködös misztikus időben)
"Péntek 13-án kényelmesen végiggyalogoltam az Országos Kéktúra Mátraháza – Sirok szakaszát. Szép ez a gerinctúra, úgy értem a túra a Mátra-gerincen. :-) A Mátra, mint mindig, gyönyörű, a táj percről percre változott hol a ködnek, hol a napsütésnek, hol a felhőknek köszönhetően. Sirokon a Hunorban ittam egy sört, majd a 14.32-es autóbusszal hazautaztam."
Vasárnap 22-én igen kényelmetlenül, esőbe-sárba, hóban-fagyban végiggyalogoltam az Országos Kéktúra Mátraháza-Sirok szakaszát.
A Mátra mindig gyönyörű, kivéve ebben a ronda, nyálkás időben...
A táj percről percre változott, hol az orromat láttam, hol a következő fát, Sirokon nem ittam semmit, csak elterültem a buszmegállóban és vártam egy félórát a 14.32-es buszra, egy csomag Haribo-békát kivégezvén eközben...
Tudod mit? Mindezekkel együtt iszonyúan élveztem!
Már régen akartam menni egy kicsit küzdősebb túrát, hát ez volt az.
Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok, bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék ne engedj el...
(Balázs Fecó)
Ja, ez csak úgy eszembe jutott, nem neked szólt Tavaszi Széll! :-))
Ha jól értem, az ilyen előzetes közhírré tétel egyelőre csak plusz kedvesség a társaságoktól. Gondolom itt is érvényesül majd az a tendencia, hogy a mai modern fészbúkos világban minden egyes erdei veszekedés nagy nyilvánosságot és ertéellklub szenzációt érdemel ki, így a dolgok tisztázása végett előbb-utóbb törvényben szabályozzák majd le, hogy hány nappal előre, milyen formában és hol kötelező a meghirdetés. Ha ügyesek, akkor valamelyik kormányközeli haver informatikai cége hatalmas célprojekt keretében beüzemel erre majd egy századik, teljesen felesleges és hellyel-közzel működő önálló internetes portált is :)
És ha a vaddisznók is kapnak majd netes hozzáférést, akkor a hajtásoknak befellegzett.. :D
" A társas vadászatok ütemtervét a jogosult köteles legkésőbb szeptember 30-áig az illetékes vadászati hatóságnak, rendőrhatóságnak, valamint - a természetvédelem alatt álló területre vonatkozóan - a természetvédelmi hatóságnak írásban megküldeni, és az esetleges változást - legkésőbb a vadászat kezdetét két nappal megelőzően - bejelenteni."
De ami szomorú:
"Bár a jogszabály a bejelentést csupán egy sereg hatóság felé írja elő, biztonsági szempontból javasolható az érintett települések Hirdetőtábláin is előzetesen közzétenni a társasvadászat időpontját – feltüntetve a hajtások helyét is!!! Ezt kiválóan kiegészítheti a Vhr.71.§. (2) bek.-nek azon kötelező előírása, hogy a vadászat helyszínére bevezető gazdasági – és földutakra őröket kell állítani. Javasolt ezen utakra a vadászat tényére és időtartamára utaló táblák kihelyezése is."
A Római-fürdő benne van, továbbá a természetet csak a nasonaldzseograficsról ismerő szülő tipikus indoka is hogy miért is ne engedje el a gyereket túrázni...
Mátraháza
Sirok vmh
Remélem az ilyen fába belenőtt kazettákat nem bántották, kuriózumnak, emlékbe én biztosan meghagynám őket.
Mikor ezt a látványt megláttam a Nagy-Szár hegyen visszafordulva onnantól kb egy órára beakadt a fülembe a nóta, nagyon szép ballada:
(Oroszlán)vár állott, most kőhalom
én erre és te arra,
terelés a Nagy-Zúgónál. ez jó ötlet volt szerintem, sokkal jobb mint a régi út.
szedres, szederjes 
Kékestető 11.22. este fél öt körül... 10 centi hó, síelők, szánkózók, nyolcezer autó mindenhol...
Kezdődik, apa, kezdődik!
Túl a csúcson...
Hol a dal, hol a szó?
korrekt! Erről beszéltünk.
Mi ez a hely? Nem ismerem fel annyira más lett...
Jééé, a Hármashatár!
