Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Király vagy! Lám, ha az ember a neten értő módon bóklászik, milyen csodás dolgokat talál!
Az már csak hab a tortán, hogy az általad citált anyag alátámasztja: a hang fajspecifikus.
Vagyis születhetnek tetszetős elméletek, de a jól megalapozott régieket nehéz cáfolni.
Egyébiránt ezek az örökölt motívunk sokkal fontosabbak, mint gondolnánk!
Példaként a kacsafélék nászszertartásaira szeretném felhívni a figyelmet.
Közismert, hogy a klf. kacsafajok tojói mennyire hasonlóak. A gácsérok nem is mulasztják el násztáncaikkal elkápráztatni őket, még ha a következmény valamiféle hibrid lenne is.
Az ilyen "félreudvarlások" ellen a természet - mint azt Konrad Lorenz szemléletesen kifejti - úgy védekezik, hogy a kacsaféléknél az udvarlás szertartását bonyolult lépés-, fordulássorozatokkal kombinálja s ha egy faj hímje bizonyos ideig (a násztánc bizonyos epizódjáig) be is tudja "csapni" a másik faj tojóját, egy-egy speciális lépésnél, mely csak az adott faj örökölt sajátja, le fog bukni.
Az általa legkedvesebbnek szánt gesztust az idegen faj tojója akár agresszív fenyegetésként is megélheti.
Gondolom, ezt nem kell tovább magyarázni (a lexikonban bővebben lehet olvasni a dologról).
És innen viszonylag könnyű visszakötni az eredeti témához: a kanári füttyében is kell lennie egy-egy elemnek, amely segíti a tojó számára a fajfelismerést. Különben nem jön létre a kívánt nász.
Persze a dolgot bonyolítja, hogy a háziasított állatok szexualitása felfokozott, könnyebben, gyakrabban párzanak - ha úgy tetszik, nem annyira finnyásak.
DE HÁT PONT EZ ADJA A DOLOG GYÖNYÖRŰSÉGÉT, HOGY A BIOLÓGIÁBAN VANNAK A SZABÁLYOK ÉS VANNAK A SZABÁLYOK ALÓL KIVÉTELEK. S noha a kísérletezők számára soha nincs a sikerre garancia, a nyitott lehetőségek kínálják a semmi máshoz nem fogható izgalmat!
NECO most is csak azt mondom: KALANDRA FEL!
És mit mondjak! ez a kellemes "vita", pontosabban elmélkedés a "füleskanáriról" bizonyítja, hogy egy-egy kérdésre beszűkült nézőponttal milyen nehéz jó válaszokat találni. Vagyis igazolja azt az elméletemet, hogy aki magas színvonalon akarja művelni a kanáritenyésztést, vagy a galambászatot, vagy a "díszbaromfit"... annak érdemes odafigyelni a más területeken munkálkodókra, ilyenformán értelme van MADÁRBARÁT-LEXIKONBA ÖSSZEGYŰJTENI AZ INFOMÁCIÓKAT.
Mert tanulhatunk egymástól, akár papagájos is a zebrástól...
VAGY EZZEL EGY ÚJABB VITÁT ROBBANTOK KI?
a búbos vöcsök szinkronúszik - ez a kanárinak eszébe nem jutna (FotóAnnette Cutts)
az albatrosz vörös "lufit" fúj, hogy elkápráztassa a tojót (Fotó: Peter Sheikhli)
és a jelek szerint a kék páva udvarló gesztusai is minden más faj tojója számára ijesztőek (Fotó: Horst Bielfeld)
Rendkívül érdekes a téma! Elnézést, hogy nem vagyok kanáris, mégcsak tapasztalt tenéyztő sem, mégis belekotyogok:)
Az biztos, hogy a madarak daltanulását sok helyen és irányba kutatják. Elterjedt a zebrapintyek, kanárik vizsgálata /érthető okok miatt/. De természetesen számos kutatási projekt más madarak énektanulási folyamatát vizsgálja. Leggyakoribbak neuron szintű vizsgálatok, melyek a vázolt viselkedésformákat, tanulási képességeket elsősorban az egyműködés feltérképezésére használják. Értelemszerűen nem a tenyésztési eredmények, illetve új énektípus kialakítása vezérli őket a kutatásainkban. Viszont a neten számtalan publikált kutatás fellelhető a témához kapcsolódóan, ezek közül egyet nyers és kivonatos fordításban, formában ideteszek.
A Rockefeller University kutatása:
A fiatal kanárik boldogan megtanulják, azokat a dalokat, amik nem jelentenek nekik semmit, kedvelik is ezeket, de visszatérnek egy szigorú kanárira jellemző dallamra, ahogy ivaréretté válnak, jelenti a Science.
Egy amerikai csapat meglepődött, hogy azt találta, hogya fiatalkorú madarakat meg lehet tanítani a számítógép által létrehozott rendszertelen, zűrzavaros dallamokra.
Mindazonáltal a madarak lenyűgöző rugalmasságát felváltották a merev szabályok mikor tenyészérettek lettek.
Paradox módon, a több hónapos az akaratlagos korai tanulásnak úgy tűnik, hogy kicsi hatása a madarak ének- képességére.
A tudósok remélik, hogy az eseményeknek ez a rejtélyes folyamata segíteni fog nekik megérteni, hogy a madarak hogyan fejlesztik dalokat.
A legmeglepőbb dolog az, hogy a madarak rátermettek voltak az utánzásra, azután paradox módon felnőttkorban elhagyják ezt az utánzást, mondja Tim Gardner, Rockefeller University-ről.
Ez utánzásra való túlzott alkalmasságnak tűnik, amit elveszítenek, amikor felnőnek.
A fiatal kanárik látszólag megtanulják a dalokat azáltal, hogy utánoznak egy közeli felnőttet, ez egy olyan hosszadalmas, és fáradtságos eljárás, amit az általában hat és nyolc hónapba is telhet.
Hogy teszteljék, milyen rugalmas a megközelítésük az énektudásra, az amerikai csapat számítógéppel olyan dallamokat létrehozott létre, amik nem követtek az általános kanári-dal-szabályok közül semelyiket sem, s ezt játszották le a fiatal hím kanáriknak.
A csapat azt találta, hogy az ifjúk felvették a z idegen dallamokat és használták is lelkesedéssel.
De akkor valami meglehetősen furcsa történt. Amint a kanárikban erőteljesebben megjelent a tesztoszteron, elhagyták a helytelen dallamok közül mindegyiket, amit megtanultak, és elkezdtek hagyományos kanáridalokat énekelni.
Még azok a kanárik is, amik nem sikerült egyáltalán utánozniuk bármilyen dalokat, felnőttekként kifejlesztették a megfelelő dallamot.
Ellentmondásosnak tűnik, hogy bár hosszú időt töltenek azzal, hogy új dalokat sajátítsanak el, miközben gondosan hallgatják, miközben utánozzák, a fiatal kanárik ténylegesen nem tűnnek úgy, hogy szükségük van erre a folymatra. Egyszer felnőnek, és enélkül épp olyan jól tudnak énekelni.
Nekünk nincs teljes válaszunk erre, mondta a BBC News honlapnak Gardner professzor. De lehet, hogy olyan madaraknak, amik keresztülmennek az utánzásnak ezen az időszakán a dal részeknek egy gazdagabb repertoárja, mintegy eredményeképp a korai daltanulási szabadságnak. A későbbiekben ezért különbözik hangkészletük majd a felnőtkorban.
Más szóval, bár a madarak „ostobaságot” énekeltek, ami az emberek számára kellemes volt, a későbbiekben a kanárifülnek kevésbé volt elfogadható.
Az igazi teszt Gardner professzor szerint az lenne, hogy vajon a tojók társakként választotják-e őket olyan madarak mellet, amik hagyományosabb leckékkel nőttek fel.
Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy a fiatal kanárik rendkívül rugalmasak, amikor először különös hangokat utánoznak, merthogy a felnőtt dal elég merev, de Gardner professzor azt hiszi, hogy ez fontos lehetne.
Gyakorlatilag tehát ez olyan, mintha a kanári két nyelven beszélne, egy idegen nyelven és egy anyanyelven. Az agya gyakorlatilag képes szétválasztani a fiatalkori tanulási szabadsága sorá megszerzett, megtanult dallamokat és a fajára jellemző kanári éneket, ami az udvarlási ceremóniánál fontos lehet.
Van az egyesületünkben egy fiatal, pont a madarak viselkedésével foglalkozó doktorandusz genetikus hőlgy - Mészáros Lidia - aki most éppen egy kollegájával és professzorával más, de a gének által vezérelt viselkedésformák megfigyelésével foglalkozó kutatási programon dolgozik. Megkérdezem és a következő alkalommal rákérdezek, hogy segítene /nének/-e a kialakult eszmecserét alátámasztani, vagy eligazodni a feltételezések, vagy megalapozott tények között, egyáltalán van - e, vagy volt - e ilyen kutatási program és milyen eredményeket hozott. Hátha megtudunk olyan új dolgokat, melyek még nem kerültek a köztudatba, legalábbis mi nem tudunk róla.
Mindig tiszteltem és becsültem azokat, akik tudták, mit akarnak, és kellőképpen elszántak is a megvalósításhoz.
Ezért - bár még vannak bennem kérdések és féltő gondolatok - nagyon örülök, hogy fölvállaltátok a BÍRÁLÓKÉPÉST - főként az tetszik, hogy a dolog a net révén nyilvános, így az ország népe valószínűleg együtt tanulhat a vizsgákra készülőkkel.
Hát még, ha konzultációs lehetőséggel is járna.
Azt hiszen a helyzet mai állása szerint ezt más meg se csinálhatta volna.
Itt is arról a jelenségről van szó, amit az állatan mimikri néven foglal össze.
Egyértelműen bizonyított, hogy a költésparaziták még a tojás színében, mintázatában is "próbálják" leutánozni a gazdafaj fészekalját - mondjuk ez elemi érdekük is!
Ami pedig a hangokat illeti ez szintén nem cáfol, hanem véleményem szerint erősít: tudniillik a gazdamadár hangját TANULJÁK EL, S ENNEK A TANULÁSNAK ÉPPEN A FAJPSECIFIKUS HANGKÉSZLET, ILLETVE A HANGKÉPZÉSI KÉPESSÉGEK SZABNAK HATÁRT. (Egy tyúk, melynek a syrinxe fejletlen soha nem fog dalolni!)
Hogy világos legyen: ha folyamatosan hullámos papagáj alá csempésznénk a paradicsomvida tojásait, akkor se jutnánk el a hullámos hangjához.
Vagy hogy tovább sarkítsam: aligha szólnának fülemüle módjára a paradicsomvidák - mert ha ennek a tanulásnak nem volnának faji korlátai akkor ugye kellő kitartással el kellene jutnunk oda.
VAGY LEHET, HOGY EL IS JUTNÁNK? Nehogy kérd a bizonyítást - bár azt hiszem könnyebb volna bizonyítani hogy nem jutunk el oda, mint, hogy eljutunk.
Na és itt van NECO-nak esélye, mert a kanári jó füttyös, hogy úgy mondjam, van hozzá érzéke ("filhallása"), ambíciója és megfelelő berendezése, ezen túl hajlandó is tanulni.
Természetesen az egy illúzió, hogy genetikailag rövid időn belül rögzíteni lehet a kanárinál a fülesek énekét. Lehet hogy hosszútávon se sikerül. De én abból indulok ki, hogy éppen a szomszédomban van egy kanári, amely tökéletesen a tengelic nótáját fújja, peddíg kanáritársai a fajra jellemző általános éneket hallatják. (Valószínű stigók közt nőtt fel.)
Véleményem szerint a rollerXszínkanári keveréke a legalkalmasabb arra, hogy a fülemüle hangját a leghitelesebben visszaadja. A rollerben megvan a kellő lágyság, a telt, mély hangok, a csapperben meg a csattogó, vad csengés. A fülesekben megtalálható mindkettő.
Néhány év múlva meglátjuk, jó irányba indultam-e?! ;-)
Ha kérhetem, akkor ezt most tekintsük axiomának. (Ha nem igaz, akkor a végén úgy is kiderül!)
Még akkor is FAJSPECIFIKUS, ha esetleg a háziasított kanári keverék.
Mondjuk azért az, hogy Serinus fajok hibridje egy kissé hányaveti feltételezés.
De most csak elméletileg fogadjuk el, hogy a hangja nem a kiindulási faj, a Serinus canaricus hangja. Hogy e feltételezésből mennyi az igazság, azt éppenséggel könnyű volna kontrolálni, hiszen a Kanári-szigeteken nem volna valami hőstett hangfelvételt készíteni. Sőt, ha most ennek volna jelentősége, a neten található számos madárhangfelvétel között bizonyára volna Serinus canaricus felvétel is - akkor meg egy zenei alapokkal rendelkező madarász könnyen megítélhetné a dolgot.
De ennek most igazából nincs jelentősége - bármilyen csábító is a kérdés.
Mert viszont a (tenyésztett, háziasított) kanári hangját ismerjük, s mondjuk az alárióét , illetve a 36-46 Serinus-faj közül még feltételezem harmincat nem ismerünk, de a csicsörkét , a tengelicet, a szürke csicsökét a bot füleimmel én is meg tudom más madaraktól különböztetni. A citromcsíz már okozhat gondokat, de aki komolyan foglalkozik a madárhangokkal, annak aligha jelent bármiféle nehézséget.
Na most ugorjunk a közepébe!
Előfordult már valakivel, hogy kanárit hallva csicsörkére gyanakodott vagy azt hitte "Jaj! Beh szépen szól ez a stiglinc!"
Mert ha én azt mondom: "Dikheld már! Hogy énekel a csávó", akkor keverem a lovárit a magyarral.
Vagy azt mondom: "Csujes! Kraszata, szépen szól!", akkor keverem az ukránnal.
Most akkor felteszem: VAN SAJÁT HANGJA A KANÁRINAK? VAN OLYAN HANGJA, AMI CSAK ÉS KIZÁRÓLAG RÁ (a fajra illetve fajtára) JELLEMZŐ?
Ugye! ugye!
Hiszen éppen ez adja a bukéját például a rollernek is - ki merné felelősséggel állítani, hogy az a tengelicalcsalád fajainak hangját keverve jön létre?!? (És akkor még az erdei pintyet (Fringilla coelebs) nem is említettük)
Persze én is magyarul beszélek, meg a Pitti Katalin is - vagy említsem Sasvári művész urat? -, mégis, hangszínben, énekképességben, a hangképzés vagy példának okáért a zenei képzettség (tanulmányok) másságában mennyi, de mennyi különbség van közöttünk - ugye tetszik érteni?!? Azért azt nem lehet elvitatni tőlem, hogy én is magyarul énekelek - néha és mondjuk csak a saját gyönyürűségemre fürdés közben.
Én nem vagyok híve, hogy az emberi és az állati viselkedés között párhuzamokat vonjunk, de itt most nagyon kézenfekvő.
Lényegében egyes madárfajok hanganyaga viszonylag tág határok között fajspecifikus, mindamellett is viszonylag tág határok között lehet bővíteni. Az egyéni fantáziának, tehetségnek eléggé szabad járása van itt - és még ragozhatnám tovább, de remélem sikerült magamat érthetően kifejezni, s az is nagyjából világossá vált, hogy miért a lelkesedésem az ötletért, amelyel NECO barátom előállt, s miért szurkolok oly egyértelműen a "FÜLES-PROJEKT" megvalósításához - tudniillik a fentiek ellenére vagy mellett is látok esélyt. Ha a kanáriból sikerült kihozni
a színkanárit, megvalósítani
az alak- és
a szimmetrikus kanárit valamint
az énekes kanárit, azon belül is számos irányzatott, talán születik egy magyar "füles" kanári is - ADJA ISTEN!!!
Ha már így egyedül maradtam még egy-két gondolat... ;-)
Azért gondolom azt sem vitatja senki, hogy a kanárihoz jóval közelebb áll a fülemüle éneke, mint a hollóhoz.
És még egy érdekes dolog. Van nálam egy kézzel nevelt erdei pinty(fringilla coelebs). 7-8 napos korában került hozzám, és minden más madár társasága nélkül nőtt fel. Meglepő módon (de lehet hogy csak számomra meglepő módon) a hívóhangja a mikrohullámú sütöm hangjával egyezik. Soha nem hagyta el a csőrét a mindannyiunk által ismert "pink-pink" hívóhang. Ehhelyett egy "tscsak-tscsak" hangot hallat. Viszont az éneke tökéletes erdei pinty verés.
Látatlanban én azt mondtam volna, hogy inkább a hívó hang van rögzítve az erdei pintynél genetikailag, az ének meg tanult, nem pedíg fordítva... a seregélyek, a szajkók, a barátka poszáták hangjából kiindulva, akiknél a hívóhang azonos, de az ének madaranként változó.
Ebben az esetben azért nem lóról, delfinről vagy kakukkról van szó, hanem fejlett hangképző szervvel rendelkező énekesmadarakról! Ezért az érvelésed egy kicsit sántít! A rollert több megbízható forrás szerint beszélni is meg lehet tanítani. A széncinege nyitnikékje természetesen fajspecifikus hang. De hogy a kanári éneke is az lenne, azt erősen kétlem.
Éppen ezért érveltem az említett L.A. tanulmánnyal, miszerint a háziasított kanári egy valamiféle "keverék". Ez magyarázatot adhat a faj fajtái hangjának sokszínűségére.
Már meg ne haragudj, de valamit nagyon félreértesz.
A hang fajspecifikus voltát eddig még egyetlen kutató (lásd ornitomuzikológia) se vonta kétségbe és aki mégis, az aztán szembesült az igazsággal - e tekintetben se nagyon lehet igaza Lakó Antalnak. (BÁR VELE NEM SZÍVESEN VITATKOZNÉK A TÁVOLLÉTÉBEN.)
Csak ha félremagyarázzuk a dolgokat.
A lényeget valahogy úgy tudnám megvilágítani, hogy a kacsa hangberendezése a hápogáshoz a legalkalmasabb, a szamáré az iázáshoz és mondjuk a macska ha akarna se tudna ugatni...
Pedig ugye milyen remek és mókás volna, ha rendelkeznének ezzel a képességgel.
Az se véletlen, hogy az ember BÍR a beszéd képességével.
Na innentől látszólag hátrálnom kell, ám a valóságban mégse.
kiváló hangutánzó és más madarak füttyét is képes utánozni - vagyis ugye erre azt mondhatja valaki, hogy lám, mégsem igaz ez a fajspecifikus maszlag...
A tetejében azt is látjuk (tudjuk), hogy az erejük teljében levő hímek erőteljesebben, dallamokban gazdagabban, színesebben énekelnek ... Vagyis vannak egyéni képességek és a tanulásnak is NYILVÁNVALÓAN van szerepe a madárfütty kialakulásában, hangzásában...
Na! Innentől kezdve meggyőződésem, hogy bűn megfosztani beszélgetésünktől a fórum olvasóit, HÁTHA ők is hozzá tudnak tenni valamit, vagy ellenvetéseikkel sarkalnak BENNÜNKET arra, hogy utat találjunk a természet legszebb csodái megfejtése felé.
Ezért tisztelettel kérlek, engedd meg, hogy felvigyem a témát a fórumra
Szerintem van esélye neconak, mivel nem minden madárnál fajspecifikus a hang : pl. a paradicsom-vidapintyeknél megfigyelhető, hogy a felnevelő gazdamadár hanganyagát adják elő felnött korukban, sőt ha egy fajba tartozó a vida, de két külön fajú gazdamadárnál nevelődtek fel a hanganyaguk eltér egymástól. Ezt főleg akkor lehet megfigyelni, ha nászidőszakuk van.
Ezt az állításodat erősen vitatom a kanári esetében. A kanári génállományában véleményem szerint ez nincs belebetonozva oly mértékben, mint pl. a fülemülénél, carduelis vagy serinus fajoknál, és még sorolhatnám. Lakó Antalnak van egy írása a DM valamelyik számában (elolvashatod a honlapomon az "Érdekességek..." menüpontban. http://rollerkanari.mlap.hu ) amelyben azt az elméletet fejti ki, hogy a háziasított, mai értelemben vett kanári összességében egy a serinus fajokból álló keverék. Ez véleményem szerint is így van! Ebben látom a magyarázatát annak, hogy a kanárira a hang fajspecifikussága nem igaz!
Szinte minden tájegységnek kanáriainál megfigyelhető a hang változása még Magyarországon belül is.
Felénk- elvégre sváb faluban lakom- igencsak dívott (dívik?) a carduelis félék befogása, tartása. Ezeket sokan közös volierben, de legalábbis egy helységben tartják kanárikkal, illetve sokat kereszteznek is velük. (Megjegyzem: ezt egyesek nagyon magas szinten művelik. Igen sokan büszkélkedhetnek nem csak keresztezésekkel, hanem csíz, tengelic, zöldike szaporulattal is!) Nomármost:igen sok helyen a kanárik csak a carduelis fajok énekét fújják, peddíg van az állományban kanári is legalább felerészt.
Hát ebből kiindulva én bízom benne, hogy sikerül megközelítenem az említett tenyészcélt.
Közben NECO barátommal háttérbeszélgettünk, ami messzire vitt, s tán érdekel másokat is.
Az előzmények:
"Nem, csak a rolleréknél vagyok tag. Éppen most gondolkozom rajta, hogy be kell lépnem valamely egyesülethez, mert a kezdetéhez ér lassan a "fülemülét éneklő kanárikat kitenyésztő project". (évtizedek óta odavagyok a "fülesek" hangjáért)
A terv a következő: 9 minőségi, teljesen egymástól idegen, tojó sárga színkanárit párbaállítok sárga roller hímekkel, majd miután letojtak eltávolítom a hímeket a tenyészhelységből. A nagyfiam kíírt CD-re másfél óra fülemüle dalt, a fiókák tul. képpen ezt fogják hallgatni már a tojásban, és egészen az első vedlésük végéig. Az első évben tehát csak egy költés lesz. A hím fiókákat a rollerekhez hasonlóan beiskolázom, majd a hangjuk minősége alapján szelektálom és folytatom tovább a munkát.
Kíváncsi vagyok hova jutok velük 5-6 éven belül..... A cél egy csappernél lágyabb hangú, a fülemüle csattogó, csobogó, tiszta hangját lehetőleg minél hitelesebben visszaadóan éneklő törzsállomány kitenyésztése.
No ehhez kell majd egyesületi tagság, meg persze gyűrűszám.
Szerinted sántít valahol a dolog, vagy kivitelezhető?
Látod az ajánlatodat meg sem köszöntem, olyannyira belelendűltem a témába és vele együtt az írásba. Kérlek, hogy Béla tel. számát E-mailban küld meg, majd felhívom.
Egyetértek veled, de mentségemre legyen mondva, hogy nekem már nincs 15 évem kivárni, (és a fiatalok is sürgetnek) mire talán mindazt amit leírtál felismerje a madarász társadalom teljes csapata.
Mi egy új nemzedéket próbálunk egy egységes gondolkodás felé terelni, ami lehet hogy késöbb érik be, mint ahogy szükségszerűen kellene, de be fog érni és ha megfelelő alapot adunk nekik biztos hogy másképpen gondolkoznak majd, mint sokan a mai időkben.
Bocs, hogy rébuszokban írok, de Te ismered a céljaimat, sőt azt is hozzáteszem, hogy támogatást is kiérzek az intelmeidből. Hidd el ezekkel mind számoltam a beindítás elött nekem lesz energiám véghezvinni, csak másoknak is legyen azt végig csinálni.
Egyébként több igen magas tudású szakember is támogatja a képzést hamarosan
színre lépnek ők is. Meg fogsz lepődni hogy , veled együtt hány ismerősöd állt mellénk.
Amit az imént írtam, az lehet, a kutyát nem érdekli.
A kérdésre meg nem válaszoltam - ezért a hibáért most gyorsan adok magamnak egy kokit, és - megpróbálok javítani!
Székesfehérváron volt szerencsén együtt bírálni a helybeli Németh Bélával és régi barátommal Ádám Istvánnal a papagájokat. Eredetileg csupán arról volt szó, hogy Németh Béla a segítségünkre lesz, de láttam, hogy nem csak érdekli a dolog, hanem nagyon is fogékony rá, ezen túl van hozzá érzéke is, ezért sok helyütt jól elidőztünk, s először ő mondott - hangsúlyozom: mértékadó - véleményt.
Egy szó, mint száz, a végén ő hozta fel, hogy szeretne komolyabban foglalkozni a küllemi bírálattal, s kérdezte, nem tudom-e mikor, hol indul valamilyen tanfolyam.
Nos, kedves Barátom!
Ha még nincs a listádon Németh Béla, azt hiszem, ő is fölkerülhet.
S amilyen kiváló, a küllemtanhoz jó érzékű madarásznak ismertem meg, valószínűleg benne lehet a végzősök csapatában is.
Magam is értesíteném, de tudod, már csak anyagi megfontolásokból is kizártam a telefont, mint hívási eszközt az életemből, viszont Bélának nincs netje, ami az eamiles közelítést számomra teszi lehetetlenné.
Nagyon tiszteletre méltó a kezdeményezés. Úgy 15 éve (még a TIT St DMB-Klub elnökeként) magam is a kibontakozás egyik fontos elemeként kezdeményeztem, de voltak, akik beelőztek.
Nagyon sajnáltam, mert igen-igen szükség lett volna egy jól képzett csapatra, amely hatással lehet a tenyésztői munkára, az irányok kijelölésére, a nívós szakmai munka elvi megalapozására és az eredmények reális mérlegelésére - lényegében a hozzá nem értés és a fölösleges rivalizálás hamvába fullasztotta a kezdeményezést.
Képzelheted milyen szinten folyt a képzés, ha a résztvevők egyik prominense azzal tér meg a 2 vagy 3 napos Sziráki rendezvényről, hogy
"Remek előadásokat hallott a sztentertekről, és most már Magyarországon is helyére kerül a bírálat".
Én a mai napon is azt tartom, hogy egy nem agyonbonyolított, viszont mindenki számára egyértelmű és közismert, jól kiérlelt, országosan elfogadott
HANGSÚLYOZOTTAN MAGYAR KIÁLLÍTÁSI SZABÁLYAT,
AZ EZZEL ÖSSZEFÜGGŐ MEGHATÁROZÁSOK, ELVEK (forgalomba hozás, szavatosság, szemlézés stb.) TISZTÁZÁSA
a KIÁLLÍTÁSI KATEGÓRIÁK RÖGZÍTÉSE,
A RENDEZVÉNYEKEN VALÓ SZEREPLÉS ÉS
A BÍRÁLAT SZEMPONTJAINAK,
az ÓVÁS, A JOGORVOSLATI LEHETŐSÉGEK EGYÉRTELMŰ RÖGZÍTÉSE nélkül bátorság (botorság?) belevágni egy ilyen rendezvénybe, annál is inkább, mert a tananyag alapvetően ezeken nyugszik, a vizsgakérdések egy nagy része pontosan az ezekkel összefüggő ismereteket firtatja.
Lényegében ebben a felfogásban a bíráló semmi olyant nem tud, amit más nem tudhat, viszont mindent tud, ami azokban a dokumentumokban szerepel - legalábbis egy-egy vitás kérdés, helyzet FENNFORGÁSA ESETÉBEN tudja hová kell fordulni, mi a vonatkozó "TÖRVÉNY", amely alkalmazása esetén egy súllyal bíró testület áll ki mellette - és ez nem csak számára nyújt biztonságot, hanem mindenkinek, aki el akar igazodni a dologban, egyúttal segít megelőzni értelmetlen, az erőket feleslegesen forgácsoló vitákat.
Magyarán pontosan ezért állítottuk fejéről talpára a dolgot, s kezdtük el a bírálóképzés előkészítését a Sztenderd-füzetek (standard) kiadásával. Hogy minél többen értsék, miről van szó, s ne csak a bírálók tudják: mit, miért és hogyan, hanem a minőségi munka, a haladás, az előrelépésben érdekelt valamennyi hazai madarász számára nyitva álljon az út.
És ezen aligha változtat az a vélemény, hogy semmi pánik: át kell venni magasabb kulturával rendelkező országok anyagait, gyakorlatát.
Mert az valószínűleg a magyar "talajon" félrecsúszik. Sőt! meggyőződésem szerint csak egy szűk érdekcsoport javát szolgálhatja.
2oo8 január 1. - től újra indítja az IDRE a 3 évig tartó közhiteles bíróképzését a Szerb COM Szövetség közreműködésével, illetve a szövetség által való vizsgáztatással.
Már 11 jelentkező van. Ha tudsz olyan személyekről akit érdekelne még e téma légyszíves értesíts róla.
Ez az oktatás önkőltséges és a neten bonyolódik az elméleti része kivéve a vízsgákat és a bírálatok gyakorlati részét.
6 féléves szemeszterből áll és minden szemeszter végén szóbeli vizsga van a hallgatók részére. Közben az egyesületek által szervezett közhiteles bírálattal rendelkező kiállításokon a jelentkezők segédbíróként ténykednek. A vizsgákról és a gyakorlati munkáról a vizsga bizottság, illetve a gyakorlati oktatást végző bíró a leckekönyvben bejegyzést tesz, melyel elismeri, vagy elutasítja a vizsga eredményét.
Az őszi kiállítások módot teremtenek a szaporulat minőségének megítélésére, s ilyenkor az ún. "szépségversenyeken" a benevezett madarak küllemét vizsgálják.
A lexikon ezzel kapcsolatban a következő segítséget kínálja:
küllem: valakinek v. állatnak a megjelenése a maga anyagi valóságában, ahogyan az érzékszerveink, de leginkább a szemünk által felfogható.
Főként esztétikai értelemben vizsgálva.
A küllem ilyenképpen valójában a "karosszéria", amelyből tudnunk kell valamelyest következtetni a "motorra", de a nagy tévedések sohasem kizárhatóak.
A tévedések csökkentését szolgálja a →küllemtan.
A madarak küllemét elsősorban a tollruhájuk és a csőrük, vm. a testrészek egymáshoz való aránya, ill. nagysága határozza meg.
küllemi bírálat: →bírálat
küllemtan: az állattenyésztés egyik ága. Azokat az összefüggéseket igyekszik feltárni, amelyek az állatok külső testalakulása és a belső értékmérői között vannak.
A forma és a tartalom egysége akkor kerül ellenmondásba, amikor a tenyésztőnek olyan dolog tetszik, ami (biológiailag) nem hasznos. Szemléletesen: akinek nem tetszik a tehenek nagy tőgye, az szelektálhat a tőgy csökkentésére, de végülis bolond, mert akkor a tehén lényegét csúfolja meg.
Vagy lehet valakinek ellenszenves a here, de ha a rejtettheréjűséget tűzi ki célul, hamarosan tapasztalhatja, hogy zsákutcába került. Szélsőségek már sokszor vitték tévútra az állatokkal foglalkozókat.
Pl. a kanári-tenyésztésben sem lehet csak a színre koncentrálni. Ugyanilyen hiba csak és egyedül a hangot, a füttyöt favorizálni, mert az állat bonyolult szervezet, amelynél ha a forma és a tartalom egysége megbomlik, akkor sokszor helyrehozhatatlan hiba lehet ennek a következménye.
Soha nem lehet büntetlenül megkerülni a biológiai és az élettani összefüggéseket.
A csupán csak a küllemre, a formára koncentráló tenyésztés zsákutcába vezető FORMALIZMUS. Mindezt Dr Szűcs Lajos nagyon szemléletesen így fogalmazza meg: "Óvakodjunk a küllem túlértékelésétől, mert az csupán a "karosszériát" jelenti. Belőle inkább a "motor működésére" következtessünk!". Leszögezhetjük, hogy a testalakulás értékelése, vagyis a →bírálat csak akkor elégíthet ki korszerű igényeket, ha figyelembe veszi
- az állat ivarát,
- a kondícióját,
- a korát,
- a gazdasági v. a sportcélú állatoknál a hasznosítási irányát,
- a díszállatoknál a →sztenderdet,
- és bármilyen meghökkentő, de az állat tartási körülményeit is.
Őszintén szólva nem hallottam még ezt a szólást, de nagyon is el tudom képzelni, hogy hazánk bizonyos tájain eképpen utalnak a vörös kánya kiváló szülői tulajdonságaira.
Bátran védelmezi fészkét, melyben nem ritkán 4-5 fiókát is felnevel.
Az Aldunánál lakatlan réti sas fészkében is találtam költve. 3–4, ritkán 5 tojást tojik, melyek rendesen egyszínű halvány zöldeskék vagy sárgás alapszínűek, néha ritkásan foltosak.
Tojásmérték: H. 56–59; Sz. 43–47 mm.
Három hétig kotlik. Az öregek nagyon féltik fiókáikat s ha kell, bátran megvédelmezik.
A héja vadászgatás közben alacsonyan, minden feltünést kerülve, egyenlete....
A jamaikai Wendy Lee számos fotóval volt segítségünkre a lexikon illusztrálásában - természetesen küldtem neki tiszteletpéldányt, amelyre most reagált:
From: SOS-Wildlife
Date: 2007.10.14. 14:09:04
To: madarbarat@invitel.hu
Subject: Attn. Tibor Lengyel
Dear Tibor,
I just want to say THANK YOU for sending me the Madarbarat-lexikon CD, which I received a few weeks ago (on my birthday, actually – a nice present!).
It is an impressive collection of images and information. I just wish I could read the text!
Congratulations on publishing this CD after many years of work. It is great.
With best wishes,
Wendy
Seven Oaks Sanctuary for Wildlife
PO Box 212, Runaway Bay
St. Ann, Jamaica, West Indies
Tel: 876-973-4305
Fax: 876-973-5678
E-mail: SOS-Wildlife@cwjamaica.com
Website: www.sos-wildlifejamaica.org.jm
Nekem vasárnap Dinnyésre sikerült eljutnom. Most voltam először gyűrűzésen, és nagyon tetszett. Volt barkós cinege, fülemülesitke, kék cinege, vörösbegy, foltos nádiposzáta, függőcinege. De adatokat nem tudok mondani.
Mi voltunk gyűrűzni, Kaposvár mellett a Töröcskei-tó környékén. Érdekességként idemásolom a gyűrűző kolléga "jelentését":
Végül is majdnem négyig kint voltunk, és összesen 51 madarat fogtunk, ami szerintem nagyon jó!!! Figyelembe véve, hogy reggel raktuk ki a hálókat és még az esti mozgás elõtt beszedtük!!
Csatolom az összesítést!
2007. október 07.
F
V
1.
széncinege
6
1
2.
csilp-csalp füzike
3
0
3.
meggyvágó
1
0
4.
barátka
8
0
5.
vörösbegy
13
0
6.
kék cinege
12
0
7.
énekesrigó
1
0
8.
barátcinege
1
0
9.
erdei szürkebegy
2
0
10.
csuszka
1
0
11.
feketerigó
3
0
összesen
51
1
Köszi mindenkinek a segítésget, és hogy eljöttetek, aki meg nem tudott azzal majd legközelebb pótoljuk!!!
Sikerült a központ felé is lejelenteni a látott madarakat (339 pld) és a látogatókat (60 fõ)! Azt hiszem mondhatom, hogy jól sikerült a megfigyelõ nap!!!
Ez az én véleményem is, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a 60 főből kb. 45 általános iskolás volt! Van még remény, vannak még a fiatalok között, akiket érdekelnek a madarak!!
a búbos vöcsök szinkronúszik - ez a kanárinak eszébe nem jutna (FotóAnnette Cutts)
az albatrosz vörös "lufit" fúj, hogy elkápráztassa a tojót (Fotó: Peter Sheikhli)
és a jelek szerint a kék páva udvarló gesztusai is minden más faj tojója számára ijesztőek (Fotó: Horst Bielfeld)
Brehm: vörös kánya
