Steakhez én is a fóliában sültet szeretem a legjobban, de ez nekem nosztalgiaétel, Sylt-en ettem ilyet. Igaz, füstölt hideg lazaccal volt, nem rendessel.
a rostivel valahogy nem vagyok kibekulve. a krumplit sokkal jobban szeretem fott formaban, ami peldaul a hejaban sultnel es a foliban sultnel is inkabb ervenyesul, azokat nem neveznem sulteknek, hiaba sutoben keszulnek. nekem jobban kiadja a foetel hus zamatat, mikozben nem vesz el a krumpli jellegzetes ize sem.
Legfőképp a takarmányozástól függ.Tápos baromfi, disznó rengeteg vizet tartalmaz. Ill. általában a fiatalabb állatok.Idős vörös húsú szikárabb állatok, mint pl. a birka meg nagyon keveset. Ha egy birkát levágsz kiakasztod hideg helyre, egy nap alatt semmi vízcseppenés nem lesz alatta, egy tápos disznó alatt meg 1,5 liter..
Az Anyu jol fozott, egyszeru, olcso eteleket, de izletesen. En meg nem voltam valogatos - a zoldbab fozeleket es a pacalt nem ettem meg, Anyu elfogadta. Kesobb megszerettem...
A gyerekek ettek ami volt. Tudtam mit szeretnek, mit nem - probaltam kedvukre fozni, azt hiszem sikerult.
Az unokak... hat mas. A kroulmenyek is masok. Fozom-sutom amit szeretnek, es mindig van valami uj, amit fel kellene fedezni... a nagyobbiknak mondom, mi az, es ha nem izlik, tapintatosan menjen a konyhaba es kopje a szemetbe... eddig talan egyszer volt ilyen - sok uj kedvence van miota nalam vacsoraznak vasarnaponkent. Orom nezni, ahogy mind a ketto elso utja a konyha - es bekukucskalnak az ebedlobe, mert a desszert legtobbszor mar a talalon van... es bolddogan esznek... sokat :)).
A nagyobbik most tanulja, hogy hogyan szervirozzon - egyszerubb sutemenyt (amerikai pie) mar o vag el es talalja.... csuda mulatsagos. O az aki leszedi az asztalt... mert nagyfiu! :))
kényelmes vagyok, a tescóban veszek friss húst általában, mostanában nincs ilyen gondom (leginkább a pörköltnek készített pulykacomb szokott összemenni, legkevésbé a sertéshús, a csirkecomb az elmúlt időben jó volt), de emlékszem hasonló tapasztalatra
Ti nem vettétek észre, hogy a csirke rengeteg vizet enged ki sütés közben? Ma sütöttem holnapra csirkecombokat alufólia alatt, és mire megsültek, alig maradt rajtuk hús, viszont 2 ujjnyi vízben tocsogtak( sütőzacskóban csináltam, zsiradék nélkül)
Nos, hogy vissza térjek a topic témához. Ma lazac volt, holnap tökfőzelék lesz és marhapörkölt. Szombaton az összegyült maradékok, vasárnap pedig borjubécsi, uborkasaláta stb.
Ellentétben Caipival, mi nagyon szeretjük a tökfőzeléket, sok kaporral és az elmaradhatatlan pörkölttel.
Szerintem egy kis szigor és konzekvencia mindig megtérül. Legalább is a környezetemben felnövő gyerekeknél azt láttam, illetve ahol ez nem volt meg, ott megbosszulta magát az engedékenység.
Hát én anyám mindig azt főzött, amit gondolt, de a vége csak az lett, hogy mi nem ettük meg az öcsémmel, ő meg ezen megsértődött. :)
A tökfőzelék szó, vagy a látványa, meg a szaga nekem egy horror; gyerekkoromban sorozatban órákat ücsörögtem előtte, mert a nagymamám úgy vélte, hogy míg meg nem eszem, fel nem állok az asztaltól. Én meg persze hogy nem ettem meg....
Úgyhogy a mi családunkban senkivel nem szerettetett meg az éhség semmit, sőt. Mondjuk részemről soha senkivel nem akarnék olyat etetni, amit nem szeret, hadd legyen már mindenkinek saját ízlése.
Nyilván éhínség idején megennék olyat, amit amúgy nem, de hogy ezért most megegyem? Ennyi erővel korbácsolhatnám is magam, hogy nehogy már jó legyen nekem. :)
A poroszos oldalam a következetességem volt, ami igencsak megtérült az évek folyamán. Benjamin Spock szerint neveltem a gyerekeimet nagyszülő híján. Az volt az imakönyvem és az útmutatásait vakon követtem. De persze ehhez az is kellet, hogy jóevő gyerekeim legyenek:))
Azzal egyetértek, hogy ne legyen válogatás. Nálunk, 50-es évek, volt étel, de nem lehetett válogatni. Ami épp a soros ebéd volt, azt lehetett választani, hogy megeszem vagy nem eszem. Ahogy mondják, az éhség a legjobb szakács, megszerettem több ételt.
Ha engedem, hogy mit szeret a gyerek, ötféle ételt variálhatok évekig.
Az unokáknak már megengedem ezt, de ők nincsenek olyan gyakran, hogy elrontsam. :)
Nem tudom- hál Isten-, hogy mi az a rosszul evő gyerek. Az én gyerekeim mindent ettek. Ugyanúgy ették a zöldségeket, gyümölcsöket, mint a húst. Igaz, hogy főétkezések között nem volt nasi, túró rudi, savanyú cukorka, se vatta cukor max. egy alma. Akkortájt szerintem az ő szemükben én voltam a gonosz anyuka. De a vállalati üdülőben( akkor még volt:)) nem rohangásztak az asztalok között az étkezések idején, hanem megették azt, amit eléjük raktak. Ezért viszont sok szülő rám volt irigy.
Ugyan, alibiből szedem. Orvos mondta aztán had legyen boldog a gyógyszeripar. Valami DM-ben kapható akármit eszem. Amugyis vitaminbogyó mániám van,, mert tudom, hogy nagyon egészségtelenül étkezem. Hus hussal, igen kevés zöldségféle, de jól elvagyok. Pláne mióta sikerült bebizonyítanom a vészes D-vitamin hiányomat, amit azóta bepótoltam és nagyon jót tett.
Különben az 50-es évek se voltak valami remekek, de addigra kinőttek a kicsik az etetős korszakból. Nekem az volt az angolkóros hízókúra korszakom. Megettem napont kb. 1 kiló kenyeret, csak úgy frissen magában, aztán este haza mentem ahol a krumplistészta váltotta a paprikás krumplit. Hús egy héten egyszer mutatóba. Ahhoz képest én az ostrom alatt 10 évesen remekül éltem.
Az én fiam( 39 éves) két pofára ette a kecskeméti konzervgyár fémdobozos spenótját marhamájjal. Valami olyan borzalmas szaga volt, hogy az embernek hányingere támadt. Neki meg nem is volt elég egy doboz, mert kapásból kettőt megevett. Pedig rendszeresen főztem mindenfélét, de ezt imádta:))
Anyám mesélte, hogy kisbabának annyira rossz evő voltam, hogy nem sokon múlt a kórházi mesterséges táplálás...aztán a védőnő egyszer félrehúzta anyut, hogy ilyet nem szabadna tanácsolni, de próbálja meg a lisztlevest. Tulajdonképpen a fenti spártaiul. Zsíros rántás felengedve fűszerek és tojás nélkül.
