Köszönöm a választ! Akkor marad a felújított lamellás szivattyú. Az az akna mennyire fontos? Mert néha viszont elönti a talajvíz. Ezt eddig úgy oldottuk meg, h a felszínen volt a szivattyú, összel szivattyú leszerel, szívócső kiemel, tavasszal vissza. Eddig tartály nem volt rákötve, de kezdek rajta gondolkodni. A dilemma az, h kocsimosáskor a wap ha rá van kötve, de éppen 3 percig áll, mert súrolom a kocsit, akkor a szivattyú keveri magában a vizet? Eddig úgy volt megoldva, h egy másik kerti locsolócsövön párhuzamosan ment az öntözés. A tartály ezt a dolgot megoldaná? Nem lenne kisebb a nyomás, vagy mondjuk szimpla öntözéskor kevesebb a kijuttatott vízmennyiség mondjuk egy perc alatt?
Szia Fetya1 ! Semmi értelme merülő búvárszivattyút venned. Ha az üzemi vizszint a kútban -6,5 m. lessz, mert akkor max. elégséges 1 "sima" felszini házivizellátó egységet venned. Ez árban is kb. csak negyed kőltsége lessz, az általad tervezettnek. Ezek a szivattyúk kb. 60 - 100 liter vizet adnak percenként, akár 4,5 bár nyomáson is tartósan. Nekem is ilyen van, már 12 éve, - és semmi gond vele. A kútaknát kellene legalább -2,0 m. -ig levinni és kész, a szárazrafutás ellen. Jószerencsét !
Onnan délnyugatra kb 1200 méterre fúrtam 25 métert. Baromi kemény szürke agyag volt. A felső pár méterben volt homok és talajvíz amiből talán egy 10 liter/perces kutat lehetett volna csinálni. Nem csöveztük le mert nagyon kevés lett volna és nem fúrtuk tovább.
Én is kíváncsian várom Freddy4 válaszát mert lehet hogy visszahívnak még.
Szerintem a TM10 et felejtsd el. Ez egy egy lapátos periférikus szivattyú ami egy energiapazarló. Telejsen tiszta vízbe való egy pici homok is nagyon gyorsan tönkreteszi ami jelentős nyomás és szállított mennyiség csökkenést okoz. Ennek van kétlapátos változata is pl Jolly néven ami szintén iparihulladék kategória szerintem. Kizárólag lapátkerekes csőbúvárt javaslok. Ha árérzékeny a dolog akkor egy Elpumps BP 10 est amit talán a Metro ban kapsz meg 50 körül a legolcsóbban.
de mivel szerencsés vagy a kúttal kapcsolatban és ha valóban megbízhatóan működik az a régi vas én semmit sem vennék. Mondjuk a búvár annyiból jobb hogy azt sem légteleníteni sem fagytalanítani nem kell. Bekapcsolod aztán tolja a vizet.
Szia atvance ! Holnap átnézem Budaőrs geológiai viszonyait és majd küldöm az információkat. Örömömre szolgál, hogy néha én is segithetek Neked. Jószerencsét !
Milyen szivattyú az a TM-10? Szlovákiában keresem a megfelelő búvárt, és ilyet találtam: http://www.belumi.sk/075kw-kabel25m-ponorne-%C4%8Derpadlo-p-2714.html Vagy autózzak egy kicsit, és vegyem meg nálatok? A kút 200as átmérővel fog készülni, 50 m-re a szomszédban van egy hasonló, 12m mély, nyugalmi vízszint 6 m, üzemi, 5,5m. Ebbe a kútba kellene vmi ügyes dolog, 600 m2 es kertet kellene öntözni, igazából 200 m2t elvesz a ház, szóval marad a 400. Igazából van egy régebbi, 2 éve felújított kerti szivattyú is, 2,2 kwos 3fázisú elektromotorral ellátott lamellás szivattyú, 5/4es csatlakozású szívócsővel, aminek az aljára szívókosarat kell rakni.Vmi ilyesmi, csak úgy 15 éves: http://www.belumi.sk/552mu-15kw-samonasavacie-%C4%8Derpadlo-p-2533.html Aki javította, azt mondta, h elpusztíthatatlan, mert minden alkatrésze könnyen cserélhető. Használjam ezt, vagy inkább 1 csőbúvárt vegyek? A régi szivattyúnak a felszívócsövét magasnyomású műanyag (PE) csővel szeretném megoldani, amit elméletileg könnyen lehet toldani, ha a kútban csökken a vízoszlop magassága. Mit tanácsoltok szakik?
Nagyon sajnálatos és szomorú ez a mai magyar vizügyi "Valóság show" , amely ellen mi "kisemberek" nem tudunk tenni semmit. A "nagyembereknek" pedig nem érdekük !
Nemrég pont itt idézte valaki ezt a cikket.... A jelenlegi díjakhoz képest 70% áremelés elég szép lesz...
A cikk...
A múlt héten megjelent egy cikk a penzcentrum.hu honlapon, mely a magyarországi vízdíjakat vette górcső alá. Az elemzés szerint a legalacsonyabb víz- és csatornadíj Debrecenben van, ahol a lakók 512 forintot fizetnek köbméterenként. Ha tovább böngésszük az adatokat, akkor az ország többi részén a következő díjakkal szembesülünk: Miskolc 567 Ft/m3, Budapest 568 Ft/m3, Szeged 583 Ft/m3, Pécs 686 Ft/m3, Siófok 997 Ft/m3, Salgótarján 1004 Ft/m3.
Arra gondoltam, hogy talán érdemes megvizsgálni az ügyet európai viszonylatban is. A múlt hónapban megjelent National Geographic (NG) magazin adatai szerint, egy köbméter víz és a csatornadíj ára 220 forintos dollárral számolva Rómában 110 Ft/m3, Amszterdamban 205 Ft/m3, Madridban 136 Ft/m3, míg Helsinkiben 268 Ft/m3. Ami legjobban közelít hozzánk az Belgium a maga 521 Ft/m3 –vel és Dánia a 754 Ft/m3 -es szolgáltatási díjával.
És hogy teljes legyen a kép. A NG adatai szerint az Egyesült Államokban San Diegoban a legdrágább a szolgáltatás, ahol 363 forintnyi dollárt kérnek egy köbméterért, Ausztráliában Sydney áll az élen 355 Ft/m3-rel, Japánban Kumamoto vezet 228 Ft/m3-rel, Ázsában Szingapur 134 Ft/m3–rel, Afrikában pedig Windhoek 92 Ft/m3-rel.
Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Vajon hogy lehet az, hogy nálunk, a jó minőségű és nagy mennyiségű édes- és termálvíz hazájában még világviszonylatban is ilyen irreálisan magas vízdíjak vannak? Hogy lehet az, hogy a vízben jóval szegényebb országokban is alacsonyabb a víz ára mint nálunk?
Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, akkor megállapítható, hogy nem csak Magyarországon, de Európa nyugati felén is, a XX. század végéig a víz közösségi tulajdonnak és nem piaci terméknek számított, ezért aztán vízközművek is közösségi tulajdonban működtek. Azonban az elmúlt húsz évben egyre több olyan előrejelzés látott napvilágot, hogy az édesvízkészletek korlátos volta és az emberiség gyorsan növekvő vízigénye miatt az édesvíz lesz a XXI. század stratégiai eleme.
Az előrejelzésekkel párhuzamosan egyre több multinacionális óriáscég jelent meg a víziközmű-szolgáltatások piacán, pedig a vízszolgáltatás magánkézbe adása továbbra sem volt indokolt, hisz azt semmilyen gazdasági ok támasztotta alá. Egész egyszerűen azért, mert az ilyen jellegű piacokon versenyhelyzet nem jöhet létre. A víziközmű-szolgáltatás természetes monopólium, azaz a méretgazdaságosság okán egy adott termelési szint olcsóbban állítható elő egyetlen vállalat által, mint több vállalat termelésének bármiféle kombinációjával.
A vízszolgáltatás egész más történet, mint az elektromos áram, vagy a gáz, hisz ott a hálózat országosan, vagy akár európai szinten is teljesen ki van építve, még egy vízszolgáltatásnál ez nem így működik. Ebben az esetben regionális vízművek vannak. Ezért hiába is akarna valaki Pécsett a debreceni vízműnél vizet vételezni, ez egész egyszerűen lehetetlen.
A fentiekből látható, hogy vízközművek privatizációja mögött nem épeszű gazdasági indokok állnak, hanem egyrészt az a nagy, liberált állatság, hogy a magáncégek a monopolszolgáltatást is hatékonyabban tudják működtetni, mint az adott állam, vagy település. Másrészt pedig az a cionista törekvés, amely azt tűzte ki célul, hogy a maga uralma alá hajtsa az egyes országok stratégiai erőforrásait. Ezért nem véletlen az, hogy Világbank és az IMF is a vízközművek privatizációját szabja általában a legelső feltételként az általa csőd közelébe juttatott országoknak, a számukra álszent módon megmentőnek nevezett hitelekért.
A cionisták gátlástalanságára a legjobb példa talán a 2000-es bolíviai vízháború esete. Történt ugyanis, hogy a Világbank erőteljes nyomására a bolíviai kormány privatizálta Cochabamba, az ország harmadik legnagyobb városának vízszolgáltató vállalatát. A vízkoncessziót egy addig ismeretlen konzorcium, az Aguas Del Tunari (ADT) transznacionális – egyesült államokbeli, spanyol, olasz, brit óriáscégek tulajdona – vállalat egyedüli indulóként nyerte meg.
A cég azzal párhuzamosan, hogy az egekbe emelte a vízdíjat, a helyi hatóságok asszisztálásával Cochabamba lakóinak külön törvényben tiltotta meg, hogy a folyókból, patakokból és tavakból vizet vételezzenek. Azonban még ez sem volt elég. Az ADT minden csepp vízen keresni akart. Így végül a hatóságok az esővizet is privatizálták, és a koncessziós szerződés értelmében még az esővíz gyűjtését is megtiltották a nyomornegyedek lakóinak. De itt még mindig nincs vége a történetnek, mert a fenti a gazemberségek mellett, a bolíviai kormány még további évi 16 százalékos extraprofitot is garantált a konzorciumnak.
A kirobbanó társadalmi tiltakozás során tízezrek vonultak a város utcáira, és védekezni próbáltak az ellen, hogy a jövedelmük egyharmadát ivóvízért, egy külföldi konszernnek kelljen befizetni. A kormány nagy rendőri és katonai erőket vezényelt az utcákra. Az erőszak 2000 áprilisában tetőzött, amikor is Cochabambában rendkívüli állapotot vezettek be. A vízháború, amely hét ember életét és több száz sebesültet követelt, végül a tiltakozók teljes győzelmével végződött. A kormány kénytelen-kelletlen visszavonta a privatizációt, a cionisták pedig visszavonulót fújtak. A történet további érdekessége még, hogy ebben a konfliktusban vált népszerűvé a jelenlegi elnök, Evo Morales, aki szakszervezeti vezetőként utcára vitte az embereket.
De természetesen nem mindenhol vetik el annyira a sulykot, mint Bolíviában, nincs mindenhol ekkora gátlástalanság, mint arrafelé, de azért az megállapítható, hogy Európában is addig feszítik a húrt, amíg csak lehet.
Ha megnézzük az itthoni helyzetet, akkor látható, hogy a honi vízkészlet privatizációja még 2007-ben kezdődött, amikor is Fodor Gabriella, akkori környezetvédelmi és vízügyi miniszter a vagyontörvény második változatát is beterjesztette a parlament elé. Az elfogadott törvény a regionális vízközműveket kivonta a tartósan állami tulajdonban maradó cégek köréből és ezzel megnyitotta az utat a vízvagyon privatizációja felé.
Az elfogadott szabályozás hatására a vízmultik az elmúlt években Magyarországon is megjelentek, és kisebb-nagyobb tulajdonrészeket szereztek számos korábban tisztán önkormányzati tulajdonú vízműtársaságban. Mára már ott tartunk, hogy Magyarországon a vízszolgáltatás negyven százaléka részben vagy egészében privatizált vállalatokon keresztül történik.
A már privatizált szolgáltatókat jelenleg két francia cég Veolia Eau és a Suez Environnement uralja, amelyek egy, a Gyurcsány-kormánnyal kötött háttéralku eredményeként felosztották maguk között a magyar piacot. A megállapodás értelmében a Dunától nyugatra lévő rész a Suez, míg a keletre lévő a Veolia érdekkörébe került.
A két cég egyébként a világ legnagyobb, francia gyökerű multinacionális víziközmű-szolgáltatója. Jelenleg ez a két vállalat ellenőrzi a globális vízpiac közel negyven százalékát, összesen százötven országban vannak jelen. Magyarországon a Suez Environnement Pécsen túl a Fővárosi Vízművekben, míg a Veolia Eau a Szegedi Vízműben, a Fővárosi Csatornázási Művekben, a Salgótarjáni Csatornaműben és az Érd és Térsége Vízi Közműben szerzett befolyást, de az érdekkörükön belül már bevásárolták magukat több tucat kisebb vízművállalatba is.
A multicégek terjeszkedését segítő hazaárulók nem csak Elqró regnálása, hanem Bajnai országlása alatt is tovább folytatták a romboló tevékenységüket. Ekkor már nem csak a szolgáltató cégeket, hanem magát a vízvagyont és a vízhasznosítást is el akarták herdálni.A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) tavaly áprilisi közleményében ismertette a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács azon határozatát, mely az egyes, állami kézben lévő regionális víziközmű-társaságok átalakításáról szólt. E szerint az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV) vagyonkezelésébe adták volna a Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. (TRV) és a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) állami tulajdonú üzletrészét.
A regionális vízművek átszervezése mögött, azonban nem költségcsökkentési, vagy minőség növelő szándék állt, hanem az, hogy az öt regionális víziközmű-társaságból két vállalatcsoport alakuljon ki a Duna két partján Ezért lett volna szükség az egységes vízbázison szolgáltató DMRV dunántúli területeinek szakmai indokokkal nehezen alátámasztható leválasztására.
Az MNV döntése ellen maguk az érintettek is tiltakoztak, de a privatizációs tervek országos szinten is felháborodást keltettek. Oszkó Péter akkori pénzügyminiszter természetesen azonnal cáfolta a vízvagyon multiknak való átjátszását, azonban azt valahogy elfelejtette hozzátenni a mondókájához, hogy ő volt az egyik vezetője annak az Oppenheim és Társai – Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi irodának, aki 2003-ban tanulmányt készített "A regionális vízi közművek üzemeltetése, privatizációja" címmel. Ez az apró tény pedig, azért valljuk meg már akkor is erősen megkérdőjelezte Oszkó szavainak a hitelét.
Végül a tiltakozások hatására az átszervezések nem történtek meg, de a multicégek továbbra ugrásra készen várnak arra, hogy szolgáltatás felügyelete mellett, az első adandó alkalommal felvásárolják a közösségi tulajdonban lévő vízvagyont is.
Persze most a liberáltak jöhetnének azzal, hogy mit hőbörgünk, hisz nem a vízvagyon lett eladva, hanem csak a szolgáltatás, ami biztosítja, hogy a víz eljusson a fogyasztókhoz. Ráadásul a víz árát nem is a multik határozzák meg, hanem az állami tulajdonú víziközművel rendelkező településeken a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, míg az önkormányzati tulajdonú víziközművek esetében az illetékes önkormányzat képviselőtestülete.
És ebben igazuk is van. Azonban a fenti duma csak arra jó, hogy elterelje a lényegről a figyelmet. Tegnap beszéltem egy vízügyes szakemberrel, aki elmondta, hogy a nekünk kiszámlázott víz ára alapvetően három fő tényezőből áll össze. A vízművek először is fizet az államnak azért a vízért, amit kinyernek a földből, aztán van egy üzemeltetési és fenntartási költség, ami által biztosítják azt, hogy a víz kifolyjon a csapból, és végül az utolsó tényező, az a haszon, amit az állam elvár a közműszolgáltatóktól. Ha megvizsgáljuk azt is, hogy az egyes tényezők milyen arányban állnak egymással, akkor kijelenthetjük, hogy jelenleg messze a legnagyobb részt a rendszer működtetése és fenntartása jelenti. Azaz az a rész, ahová a multik már betették a lábukat.
De a szabadrablásnak itt még nincs vége. Jól mutatja a rendszer gátlástalanságát a Fővárosi Vízművek esete is, ahol olyan szerződést kötöttek a franciákkal, ami akkor is milliárdos sikerdíjat garantál nekik, ha a vállalat maga nem is nyereséges. Ennek eredményeképpen eddig összesen 30 milliárd forint sikerdíjat fizettek ki nekik a vízszámlákból befolyt pénzekből. 2008-ban az is megtörtént, hogy a 2,5 milliárd forint sikerdíj kifizetése után egyáltalán nem maradt nyeresége a Fővárosi Vízműveknek.
Azonban érdemes megvizsgálnunk azokat a helyeket is, ahol még nincsenek bent multik a rendszerben. A víz ott a magyarországi viszonyokhoz képest valóban olcsóbb, de európai szinten még így is nagyon drága.
Vajon ebben az esetben mi okozhatja európai összevetésben ezt a jelentős különbséget?
A válasz egyszerű. A rajtunk eddig élősködő szoclib kormány áldásosnak éppen nem mondható tevékenysége. Az, hogy a víz alaphangon is ilyen pénzekbe kerül, annak okát legjobban a honi benzinárképzéssel lehet érzékeltetni. Ott sem maga a termék az, ami drága, hanem a rengeteg adó és járulék, amit az állam rápakolt még ilyen-olyan jogcímeken.
A víz esetében is hasonló a helyzet. Mint már fentebb említettem az állam először beszedi a pénzt magáért vízért, amit a köz tulajdonában lévő földből vesznek ki. Aztán befolyik a fenntartásból és az üzemeltetésből származó munkabérek adói és járulékai, a felhasznált anyagokból, kocsifutásból, és más egyebekből származó adók és végül még az a haszon is, amit kötelezően a közműcégeknek meghatároznak. Ez pedig összeadva ennyivel magasabb, mint bárhol máshol Európában.
Mint látható az egész rendszer velejéig rohadt. Alaphangon már maga az állam is lekarcolja a lakosságot, míg a szerencsétlenebb helyeken még a multik is rápakolnak erre.
És a legszomorúbb az egészben az, hogyha jobban körbenézünk, ez az egész vízügy, csak egy kis halom azon a szemétdombon, amit a politikai elit az elmúlt 20 évben itt összehordott. Egy kicsiny kis probléma, egy kiárult és teljesen tönkretett országban, ahol a hazaáruló vezetés gátlástalanul képes volt hatalmi helyzetbe hozni idegeneket, tönkretéve a hazai ipart és a kiskereskedelmet. Ahol egy multi azonnal kiváltságokat kap, miközben téged száz forintért is meghurcol az adóhatóság, ahol a rendőrség és a bíróság az idegenek érdekeit képviseli veled szemben.
Igen, én is 3/4-es csővel tervezem. Olvastam, hogy óránként 20 kapcsolást bír a szivattyú(ennyi ajánlott max.) A tartályom membrános, gyárilag fel van töltve, de van kompresszorom, meg tudom oldani. Én is gondoltam erre a vízhozam témára, szerintem 2-3 öntözőfej kevés lesz....ezt majd kitapasztalom, legfeljebb megnyitom mellé kicsit a slagot, igaz, akarok csepegtetős csövet is a fagyall bokrok alá, tuják alá, de nem tudom, mennyi a vizfogyasztása ezen csöveknek. Viszont lehet olyat, hogy a tartályból kijővő csövet két irányba osztom (collos, és 3/4-es)), és ha pl. medencét akarok feltölteni, akkor átváltom a collosra, és fullon mehet a víz?
Igen indul a víz ha megnyitod egy tartályos rendszer esetén.
Én 3/4 es csövet és szerelvényeket használnék.
Amire figyelned kell hogy a szivattyúd elég sokat szállít tehát a vízelvételnek is elég soknak kellene lenni a tartályból (folyamatos öntözés esetén) hogy a nyomáskapcsoló ne folyamatosan ki-be kapcsolgassa a szivattyút mert azt többnyire a motorok nem szeretik. Talán valahol specifikálva is van hogy percenként hány ki-be kapcsolást engedélyeznek erre a típusra. Ha nem sikerül összehangolnod a dolgokat hogy elkerüld a nagyon gyakori ki-be kapcsolgatásokat akkor a szivattyút kell majd visszafolytanod de ez egy következő téma lesz. Ha membrános a tartályod akkor van rajta egy autókerék szelep valahol. Ebbe 1,5 bar levegőt kell nyomni ha nem lenne benne.
Közben rájöttem, hogy nekem nem kell komplett házi vízmű, elég egy tartály, nyomáskapcsoló, és csatlakozók, na meg egy óra. Meg is vettem mindent, 50 literes tartályt is. Nekem egy pisztolyos slag kell, és 2 locsolófej, ami a füvet, virágokat locsolja magától. Nem kell időkapcsoló ilyesmi, gondolom elég, ha teszek eléjük 1-1 csapot, és ha megnyitom, indul a víz, ugye? Hogy a tartály után mit, hogyan szűkítek, az már a szivattyút nem terheli, befolyásolja, ugye? Mit gondolsz, milyen átmérővel csövezzek a tartály után a fent leírtakat figyelembe véve? Köszönöm előre is segítséged.
Hát több út is van a megoldáshoz. Ha alapvetően úgy használod hgy vagy teljesen nyitva vagy teljesen zárva a csap (tehát vagy fullon szállít vagy nem a szivattyú) akkor egy Nimbusz presscontroll jobb megoldás és olcsóbb is.
Ha gyakran kell egy egy pohár vizet is kiereszteni akkor egy tartály és egy nyomáskapcsoló a javaslatom.
Automata öntözőre legutóbb úgy kötöttem ilyesmit hogy mikor a computer kiadta a vezérlő jelet bármely mágnesszelepre (nyitási parancs) akkor egy mágneskapcsoló kapcsolta a szivattyú áramát és mindaddig adta míg bármely szelepet nyitva tartotta a computer. Bele iktattam egy billenő kapcsolót is hogy ha csak slagról akarnak öntözni akkor azzal tudják indítani a vezérléstől függetlenül.
Szia! Ennyire hülye azért nem vagyok. Nyilván nem egy 600.....1000W-os szivattyúval szívnám. Vannak bontásból maradt vegyszer-szivattyúim, amik ugyanolyanok mint egy pedrolo, csak éppen 5.....10W-osak, és képesek 6...7 méterről felszívni a vizet.
Egyébként az 1..2liter/percet nem szabad lebecsülni szerintem, mert az napi szinten 1,4 ....2,8m3 ami 350...700m2 kert locsolásához elegendő (4liter/m2 számolva öntözésre).Annyi van, hogy egy ciszternába kell gyűjteni, és este egy normál szivattyúval kilocsolni.
„Így nagyjából, de nem igazán világos nekem ez a projekt”: Szeretem a kihívásokat, és ha sikerülne egy olyan talajvizes kutat fúrnom ami nem homokol, és mondjuk 1…2 liter/ percet adna, én már boldog lennék. (csinálnék egy kerti mini csobogót, stb.) Mondjuk ha nem sikerül, akkor is értelmesebben eltöltöttem az időt, mintha heverésztem volna a TV előtt.
„A sas kurva magasan repül, a baktert meg ez kurvára nem érdekli. ...” Erre gondoltál?
A patak azért lehet fontos, mert itt ered, és ebből arra gondolok, hogy egész évben lehet bőven talajvíz. A vízzáró agyag felett homok van, ha lemegyek az agyagig kb. fél órát megmarad a furat, de utána kb. 60-80cm iszap visszajön az agyagrétegre. Ezalatt a fél óra alatt (amíg nem töltődött vissza a furat alja) gondoltam, hogy a lefenekezett előkészített béléscsövet berakom, és körbesóderezem. „Tehát homok szita” Ezt egy kicsit részleteznéd, hogy pontosan mi is ez?
Rohadjanak meg, én is a Metroban vettem, de nyomát sem láttam eksönnek.:( Na mindegy, előre tekintünk, nem nézve hátra. Kutam adja a vizet szépen, viszont megkérdezném, ezzel a szivattyúval hogy tudok öntözöberendezért, locsolót üzemeltetni? Láttam a dobozán, hogy rá lehet kötni házivízműre is. Hogy van ez, tudsz ebben infót adni? Ma elmennék venni valami ilyesmi gépet. Nem akarom tönkretenni a szivattyút, és azt sem hogy állandóan menjen feleslegesen.
Milyen szivattyú az a TM-10? Szlovákiában keresem a megfelelő búvárt, és ilyet találtam: http://www.belumi.sk/075kw-kabel25m-ponorne-%C4%8Derpadlo-p-2714.html Vagy autózzak egy kicsit, és vegyem meg nálatok? A kút 200as átmérővel fog készülni, 50 m-re a szomszédban van egy hasonló, 12m mély, nyugalmi vízszint 6 m, üzemi, 5,5m. Ebbe a kútba kellene vmi ügyes dolog, 600 m2 es kertet kellene öntözni, igazából 200 m2t elvesz a ház, szóval marad a 400. Igazából van egy régebbi, 2 éve felújított kerti szivattyú is, 2,2 kwos 3fázisú elektromotorral ellátott lamellás szivattyú, 5/4es csatlakozású szívócsővel, aminek az aljára szívókosarat kell rakni.Vmi ilyesmi, csak úgy 15 éves: http://www.belumi.sk/552mu-15kw-samonasavacie-%C4%8Derpadlo-p-2533.html Aki javította, azt mondta, h elpusztíthatatlan, mert minden alkatrésze könnyen cserélhető. Használjam ezt, vagy inkább 1 csőbúvárt vegyek? A régi szivattyúnak a felszívócsövét magasnyomású műanyag (PE) csővel szeretném megoldani, amit elméletileg könnyen lehet toldani, ha a kútban csökken a vízoszlop magassága. Mit tanácsoltok szakik?
Igen, elég megbízható forrásból tudom hogy nem gázosak ott a kutak, ezért nem lehet metán robbanás, valamint ahogy írod is pár dolog még kell hogy robbanjon. Azért 700 000 liter víz mikor "kilöttyen" nem semmi látvány lehetett.
Szia Lalibátyó ! Örülök, hogy tetszett az Alsóőrsi Szlogen. Nagy a hallgatás a Fehérgyarmat -i viztorony felrobbanása után. Tegnap a sajtó a metángázra fogta a dolgot, de szerintem ez csak kacsa. Én többször voltam már fent viztornyokban, sőt még tisztitottuk is régebben azokat. Ezért bátran kijelenthetem, hogy ott abban a térben esélye sincs annak, hogy a metángáz megrekedjen. Mert minden hidroglóbusznak vannak túlfolyó vezetékei és szabad légüres terei, szellőző ablakai. Ráadásúl ugye még gyújtó szikrának is kellene képződnie, 1 esetleges robbanáshoz, amely éppen 1 viztoronyban képtelenség ! További szép estét és Jószerencsét !
