Sziasztok!
Tegnap este érkeztünk meg Montenegróból, én is röviden beszámolnék az élményekről. Bár már most tudom a rövid verzió nem fog sikerülni :)
Aug 20-án indultunk Siófok környékéről, a Pécs-Drávaszabolcs-Brod-Doboj-Zenica-Sarajevo-Scepan Polje (E762)-Niksic-Podgorica-Sozina alagut-Durmani útvonalon. Ez kb. 720 km volt, 14-15 óra alatt sikerült megtenni.
Mi útlevél híjján személyivel mentünk, a legkisebb gond sem volt, elsőre elfogadták mindenütt.
IGO 8 segítségével utaztunk, elég frissek a térképek, ennek ellenére pár helyett bevitt a málnásba. Pl. Bródban nem tudtunk felmenni a hídra. Szóval jó a gps, de a kiírásokkal kombinálva szabad csak használni.
Az aggódó sofőröknek üzenem, hogy a nagyvárosok (Szarajevó, Niksic, Podgorica) miatt no para, az út csak a szélén megy, még közlekedési lámpa is alig van arrafelé.
Az utak nagyrészt jók mindenütt, bár voltak terelések, voltak falvak egyik a másik után, ahol csak 40-50-nel lehetett menni sok 10 km-en, Bosznia vége felé Scepan Polje előtt nagyon kacskaringós és keskeny utak vannak, 30km/h a korlátozás jó hosszan. Ha az ember nem figyel hamar megvan a kocc.
A rendőrök sok helyen mérnek, a szembejövők meg intenek vagy villognak, általában mindig sebességkorlátozó tábla után vannak beállva, állványos vagy kézi radarral mérnek és rögtön le is állítanak. Sajnos én is pórul jártam, pedig emlékeim szerint betartottam a 60-at. Először mondták, hogy 30KM lesz a bírság, mondtam csak EUR van nálam. Erősködtek menjek a postára váltsak pénzt. Mondtam sietek stb. Ok, akkor jó az EUR, 30EUR. Mondtam kizárt, hogy ez 30EUR. Akkor mennyi? Mondtam 15EUR. Ok, elfogadták, de kiderült, hogy csak 8EUR van apróban, 50-est nem akartam adni, így kaptak 3000Ft-ot és csá. Szóval simán zsebre ment. Ja, ez Boszniában volt.
A szállásról. Az elején úgy volt, hogy Canj-ban Marika néninél szállunk meg, de Szervezkedő felkeresett, hogy mi lenne ha mégis hozzá mennénk, így nála volt a szállásunk. Nagyon jól tettük, egy csendes, nyugodt helyen, jól felszerelt apartmanban töltöttük az éjszakákat. Nem bántuk meg, tavaly görögben Paralián voltunk egy forgalmas utcában, éjszaka a zajtól minden volt, csak alvás nem. Itt ez a hely egy nyugalom szigete. Sőt Szervezkedő olyan szinten gondoskodott rólunk, ahogy azt az ember csak a legjobb barátjától várhatja csak el, ezért külön köszönet illeti.
Még a szállásról annyit, hogy mindenhol, de még Kotorban is, rengeteg kiadó szobát, apartmant láttunk, emberek jöttek hozzánk, hogy kell-e szállás. Tehát aki olyan továbbutazósan szeretné Montenegrót bejárni, annak nem kell aggódnia, van szállás bőven. Árat nem kérdeztem, de szoba olyan 10EUR/fő/éjszaka körül lehet, ahogy hallottam.
A tenger elsőre kicsit hideg volt, ágyéktáji szerkentyűimmel hosszasan kellett alkudozni, hogy nyugi, nem lesz semmi baj. De megszoktam, a vége felé már gyalogoltam simán befelé. Sajnos a mindenki által emlegetett szemetelést a mi tiszteletünkre sem függesztették fel, néhol siralmas látványt nyújtott az otthagyott pelenka, benne a motyóval vagy a félig használt tampon. Egyrészt barbár emberek mindenütt vannak, másrészt pedig egyszerűen NEM LÁTTAM szemeteskukákat a partokon, de még neveztesebb városokban sem. Így az emberek otthagyják a szemetet, ahonnét felkelnek, a normálisabbja legalább egy kupacba hordja. Szerencsére a nagyon frekventált partokon ilyen nem volt (pl. Velika Plaza), de az elhagyatottabb, sziklás szakaszokon sem annyira.
Tehát Durmaniban (Bar és Petrovac között) volt a szállásunk, innét indultunk el a kirándulásokra minden nap. Első nap elmentünk Barba és Ulcinjebe. Barban felmentünk a várba és megnéztük a 2000 éves olajfát. Ulcinjen csak keresztülmentünk, le majdnem az albán határig, ott a Velika Plazan fürödtünk. Homokos, lassan mélyülő tenger, ennek megfelelően nem kristálytiszta, ember pedig iszonyat mennyiség.
Másnap egész nap hajóztunk, Sutomore-Canj.Petrovac-Budva úton ment a hajó 10EUR/fő árárt. Megnéztük Petrovac-ot, Budván 3 órát állt városnézésre, visszafelé pedig fürödtünk a Canj melletti királynő strandján, ami csak a tenger felől megközelíthető. Budva szép város, az óváros kiváltképp a vékony, régi sikátoraival, kár, hogy az egészet mindenféle éttermek, ajándék- és egyébb boltok tömege uralja. Minden esetre az árakon érezhető, hogy egy frekventált városban vagyunk, 30-50%-kal magasabbak, mint máshol. Viszont a parti sétány óváros felőli végén találtunk egy éttermet, ahol nagyon kiadós menüt adnak 4EUR-ért, alig tudtuk megenni.
Egy másik napot a Szkadári tónak szenteltünk, hát elmentünk Virpazarba. Ott egy öreg rögtön leintett, akarunk-e hajózni, mondtam lehet. Na egy olaszos salesmen rögtön rábeszélt bennünket, hogy az milyen jó, csak 10EUR/fő és 2 órás az út. Majd amikor nem nagyon hajlottam, mondta ok, gyerekeknek a fele. Gondoltam 30EUR-t megér, menjünk. Erre kiderült, hogy ez a díj óránkémt van, vagyis a 2 órás út 60EUR lenne. Ismét csak alkudozás volt, mondta ok, 50EUR. Majdnem fizettem, erre mondja + 4EUR/fő a belépő a nemzeti parkba, vagyis 66EUR. Na akkor felálltam, mondtam sorry, max 50EUR-t szánok rá. Vakarászta a fejét, aztán végül is elfogadta. Így lett a 96-ból 50EUR. Végül is szép volt, de nem akkora durranás. Áthajóztunk a híd alatt, megálltunk, fürödtünk 15-20 percet, megkerültük az egykori börtönszigetet, aztán irány vissza. Végül is az 50EUR-t nem érte meg, ehhez képest a Budvai hajóút 40EUR-ért egész napos volt. A tó maga szép, nagy, jó meleg a vize, inkább érdemes valamelyik strandján fürödni egyet.
A következő nap felmentünk a Lovcenre, hát nem semmi. 1 óra kacsakringózás felfelé, majd gyalog 450 lépcső kb., rendesen kifáradtunk. A kilátás csodaszép innét, a mauzóleum annyira nem volt nagy szám.
Másnap elmentünk a kotori öblöt bejárni. Na a kotori öböl az meseszép, kihagyhatalan. Kotor maga is nagyon szép, az óvárosa meg főképp. Ott szintén ebédeltünk, az árakon ismét csak látszott, hogy nem vidék. Kaja után felmentünk a várba, onnét valami csodálatos a kilátás. Lentről nem látszott, hogy milyen magas, mire felértünk, rendesen megizzadtunk. Mivel csak utólag találtam ki, hogy menjünk fel, az italok a kocsiban maradtak, így indultunk el. A nyelvünk rendesen kilógott, mire felbaktattunk, minden vágyunk egy csepp víz volt. Volt is fent egy csávó hűtőtáskával, minden ital 2.5EUR volt nála (!!!). Így vettünk két fél literes vizet 5EUR-ért. Ilyen a hülye ember, tehát víz nélkül senki ne induljon neki. Visszafelé kompoztunk, 4EUR volt cakli-pakli az átkompozás.
Csütörtökön egy nagy körutat csináltunk, fel a Biogradi nemzeti park, majd Tara kanyon, Durmitor és vissza. Podgorica után észak felé keresztül mentünk a Moraca kanyonon, ami hihetetlen gyönyörű, de kissé besz@ratos volt a családnak. Mondtam ha ez ilyen, akkor a Tara kanyon milyen lesz. A Biográdi Nemezeti Parkban megnéztük a tavat, fürödtünk benne, sőt csónakáztunk 1 órát. A csónakbérlés 8EUR volt, de megérte.
Aztán mentünk a Tara kanyon felé. Hát amilyen überbrutálra számítottunk, annyira nem volt félelmetes. Szép volt, de nekünk a Moraca kanyon és a Piva kanyon jobban tetszett. Keresztülmentünk Zabljakon, a hegyeken és vissza. Hosszú nap volt, mindenféle vékony, vacak és kacskaringós úton jártunk, este 9-re értünk vissza.
A pénteket a döglésnek szenteltük, egész nap a tengerparton voltunk, este pakoltunk, másnap reggel 6 után indultunk és 8 után értünk haza, ami megint csak 14 óra.
Összességében nagyon pozitívak az élmények, a töredék negatív élmény teljesen eltörpül. Az ország nagyon szép, az emberek segítőkészek, én bármikor szívesen visszamennék.
|
