Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Az erények: a szeretet, türelem, alázat, megbocsájtás, állhatatosság, önfeláldozás és könyörület
Mondhatom, tudjuk, és mit felelsz erre?
Amikor szétosztom a hét kenyeremet, és kiosztom mellé a halakat, és amikor hét kosárral tudtok maradékot összeszedni, akkor ez történik
Kiosztottam a tanítást, meghallgattátok a Szavakat, de nem vert bennetek gyökeret
Azoktól szedtétek össze a maradékot, akkor megtartják a vallásosság külső látszatait, de nem merülnek el a tanítások lényegében
Ők azok, akik ma a legmélyebb sebeket ejtik rajtam
És mennyivel inkább más történik, amikor kiosztod a kenyeredet, öt kenyeret, amikor befogadják az öt sebedet, amikor megnyílt sebedből befogadják a vért és a vizet
Mert akkor tizenkét kosárral lehet összeszedni a maradékot
Amikor a befogadásban csatlakozom Izrael tizenkét törzséhez
Amikor épül az új Jeruzsálemet tartó tizenkét oszlop
Böjtben, imában, bűnbánatban, szeretetben felvállalva az öt sebedet, magamhoz véve Szent Véredet
Ezekből adod át az erényeket
A kényelmem az, aki nem képes
Az áldozat a képes, a teljesen elégő áldozat, a magam feláldozásában másokért
Kiosztod a kenyeredet, a tanításodat, mi a maradék abból
Kidobom magamból, vagy befogadom, és a befogadásom lesz a maradékom
"Drága gyermekek! Ez az a nap, amelyet az Úr adott nekem, hogy hálát adjak mindnyájatokért, azokért, akik megtértek és elfogadták az üzeneteimet és elindultak a megtérés és a szentség útján. Örüljetek, gyermekeim, mert Isten irgalmas és mérhetetlen szeretettel szeret mindnyájatokat és idejövetelem által az üdvösség útja felé vezet benneteket. Mindnyájatokat szeretlek és nektek adom Fiamat, hogy Ő békét adjon nektek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
Miként a búza, és a kenyér csodálatos tanítás, akként a szőlő, és a bor is csodálatos tanítás
A búzaszál három nódusza teszi, hogy lelki értelemben teljesen megtisztuljon a búzaszem
A szőlő erjedése teszi, hogy kivet magából minden idegen anyagot, és ami bort kapunk, az tiszta
És a must erjedése ként is képez, ami képes az első pillanatban megvédeni az újbort
Ha veszünk egy erőt, vehetjük bármekkorára, ha nincs erő, ami ellen hathat, akkor értelmetlen, a mértéke is értelmetlen, és céltalan
Az Isten a sötétségre nem hat, számára olyan az, mint egy üres tér, és valóban, az egy tartalmatlan üres tér
Így sötétségemben nem találom az erejét, az Isten erejét az irányomban, mert nincs bennem semmi, ami bennem felfogja
A Szűzanya olyan köztem, és közted, mint olyan tér, ami bírja az Isten erejét, magam meg a Szűzanya által felfogom
Így minden ember édesanyjává tetted, hogy mindenkire kiáraszthasd az erődet
Hogy világosságom legyen, az mástól nem lehet, csak a világosság Forrásától
A belső elmélyülésem egyszerre nódusz, és egyszerre erjedés
Megszűrve és kivetve mindent, ami sötétség
Ha nem ismerem a világosságot, akkor nem ismerem a sötétséget
Ha ismerném a világosságot, akkor felismerném a sötétséget
Magam esetlen vagyok a világosságra, egy üres űr, amiben nem kapaszkodhat meg az erő
Szükségem a Szűzanya, és a szentek segítsége, mint ahogyan szükségem az őrangyalom segítsége
És bármennyire ismerem a világosság felületét, ha belsejét nem birtokolom, nincs részem a világosságban
A világosság birtokolásának egy a módja, jelen van bennem, részem a Világosság, és a részese vagyok, egy vagyok Jézusban, ahogyan egy az Atyában
Befogadom az akaratát az akaratomba, megformálom, és megtartom
Átlátja a tudatom, és teszem
Hogy az Isten kimondja az akaratomra, legyen az akaratod az akaratomban, az Isten számára lehetetlen, mert az ellene mond a lényének, az ellene monda a szeretet lényegének
Így az önös akaratom az Isten számára megfoghatatlan
Egymás mellett látom a világosságot és a sötétséget, látom külön-külön az eredményeiket, és a hatásaikat, és abból döntök
Úgy döntök, sötétségben járok, de a megismerésemben vonz a világosság
A lényem a világossággal egylényegű, így vonz a világosság
Amikor befogadom a világosságot, akkor ismerem fel
Addig pedig szemlélem ott, ahol kifejtheti az erejét
Ahol világosság van, ott szentek születnek, és ez a legtermészetesebb
És ahol szentek vannak, ott vannak tapasztalások, hiszen ez a legtermészetesebb
Amikor a szeretetedről akarok tovább adni szavakkal, a materiális szavak elég gyöngécskék, hogy leírják a szeretetedet
Hanem akkor, amikor befogadod a szeretetét, kinyílnak a szavak
És amikor az értelmemmel akarom befogadni a Szívedet, és az értelmem azon bolyong, hogyan tudsz befogadni a Szívedbe, akkor megtántorodok a Szíved tisztelete előtt
És az könnyen megy, hogy inkább megállok, ahelyett, hogy belépnék
És az is könnyen megy, könnyen mehet, hogy ha a Szívedet hallom, hogy a szeretetedet értsem
Abban nem tévedek el
De mégis több van abban, mint ahogy jelen vagy az Eucharisztiában, több van abban, mint amit az értelmem megfoghat
És amikor befogadlak a szívembe, tudom azt, megmagyarázni nem tudom, hanem minden porcikám tanúja a jelenlétednek
És ha a véges szívem képes befogadni a Lelket, a Végtelent, mennyivel inkább képes vagy befogadni a Szívedbe
És tanúságot teszek a Szívedről, hiszen tapasztalom, anélkül, hogy azt át tudná ölelni a megértésem
Lélek vagy, magam meg hozzá vagyok kötve a testemhez
És nemcsak hozzá vagyok kötve, hanem célomért enyém a testem vaksága
De hiába vak a testem, ha a szívembe költözöl
És ha rábólintok az akaratodra, akkor magam is tanúja válok a Szívednek
És tanúja leszek, hogy jó Benne, és éppen nem kijjebb akarok jönni, hanem még jobban elmerülni Benne
És ha már egyszer elmerültem Benne, akkor már nem lesz akkora bennem a világ csábítása, mert minden, ami a világé, az sekélyessé válik a szememben az összehasonlításban
Ha a hűség és a barátság mezsgyéjén járok, akkor eljutok Hozzád
Ha a természetet figyelve, a természetben élek, eljutok Hozzád
Ha valóban keresem az igazságot, akkor eljutok Hozzád
Ha keresem a Bölcsesség Tanításait, akkor eljutok Hozzád
Ha megtartom a Tanításaidat, akkor eljutottam Hozzád
Hogy megtudlak, vagy Veled vagyok, az kettő
Hogy a magam útján járok, vagy követlek Téged, az kettő
Ha mögötted járok, akkor előtted is járok
Ha előtted járok, éppen követlek Téged
Ha különbözőségeket keresek, a különbségekben hasonlóságokat találok
Ha megosztanak, akkor vágyom az egységre
Ha a mélység belém mar, kikívánkozok a világosságra
Semmi sem tud Tőled távol tartani, ha Hozzád tartok
A távolmaradásom fájdalom, majd rájövök
Ha egyben megközelítelek, mindenben megközelítelek
Isten végtelen, a gondolatai is végtelenek
Ha elkezdem számolni, kiről gondoskodik, nem jutok el a számolásom végére
A mélységnek az imádkozás felesleges, és fárasztó, és időrabló
A magasságnak a tápláléka az imádkozás, és részévé válik, azzá válik, ahol szeretek
Az imádkozás nem kényszer, ha imádkozok, akkor az azt jelenti, ott szeretek
Nem a világot fájlalom, amikor imádkozok, hogy elpocsékoltam az idejét, hanem az imádkozást fájlalom, amikor túl sok időt rabol a világ magának, mert szeretnék többet a Veledlétből
Ha úgy lenne, hogy a fiatalság imádkozna többet, akkor az megkérdőjelezné az igazságot
Ha igazsággal körbevéve születek, teljesen természetes, hogy imádkozok
Ha nem ott születek, az igazság akkor is természetes, majd eljön az ideje, amikor megértem
Meghallom az igazságot, majd rádöbbenek az igazságra, magamhoz veszem, és nem tudok vele betelni
Az első két parancs értelmével látszólag, és viszonylag jól elvagyok
Még ha nem is tartom be őket, nem lehet idegennek nevezni őket
Hogy szeressem az Istenemet - és Ő hogyan szeret engem, azon a kérdésen túl, hogy nem tudom felmérni a mértékét
Ő mindenek előtt úgy szeret engem, azaz téged, hogy értsem, engem, hogy azon az úton akar elvezetni oda, ahol örök boldogság vár engem, több, mint amit testem szerint érezhetek, hogy a szabadságomban vezet, a Tanításaiban vezet, felmérhetem a lehetőségeket, a különbségeket, és a következményeket
Akkor tud úgy szeretni engem, azaz téged, hogy cselekvő Társamként lesz nálam jelen, társam, és testvérem, nővérem lesz, és befogad a gyermekségbe
És elkezdem szeretni a testvéremet, úgy, mint magamat, akkor a lényegében, a jelenlétében szeretek
A Tanításainak a szellemében szeretek
És hogyan szeressem magamat?
Isten úgy szeret engem, hogy mértékkel
Ha teljes szeretetével úgy szeretne, ami felemelne engem az égbe, akkor megsérülne az akarata, mert az nem szeretet, ha az a szeretet kényszer
Sokszor mondja az akaratomra, nem, ha abban a káromat látja
Sőt sokszor olyan körülményekbe vezet, ami megengedi, hogy szenvedjek
Magam sem szerethetek, mindenen túl, mert az káros lenne arra, akit szeretek
Hanem csakis a jó mértékében
Adakozni sem adakozhatok, és ne adakozzak a mértéken túl, mert az káros
Káros az adóra, és káros az ajándékozottra
És ahogyan mértékkel szeressek, mértékkel gyűlöljek
Nem avval a gyűlölettel, ami a halálom
Mert mindent jogosan gyűlölhetek, ami a halálhordozója
Nem azt a beteget gyűlölöm, aki hozza, hanem azt a szellemiséget, ami elment a mértékétől
És szeretnem kell a testemet is a mértékében, és szeretnem kell a lelkemet is mértékével
Mind mérték alatt, és mind felette, és minden túlzások károsak rám nézve
Belénk helyezted az életösztönt, hogy ne ártsunk a testünknek
Belénk helyezted, hogy keressük az igazságot, és keressük a rövidebb utakat
Az állatokat ösztönnel vezeted, és abból nem léphetnek ki, bennünket meg megfontolásokban vezetsz
És ami nekem jó, és kellemes, az a testvéremnél is ugyanaz
És ami fáj nekem, és kellemetlen, az a testvéremnek is ugyanaz
Így ha a testvéremet magamból indulva szemlélem, akkor jól szemlélem
Először megkeresem az önszeretetem helyes mértékét, és akkor megtudom a testvérszeretetem helyes mértékét
A szeretet az mindig szemlél, elmélkedik és eldöntve szeret
Nem hallgat, amikor beszélnie kell, és nem beszél, amikor hallgatnia kell
Ráfigyel, hozzá tesz, és magához vesz a tapasztalásokban
Annál többet nem árthatok, ha mindig bólogatok, főleg, ha mérték nélkül dicsérek
Különösen a dicsérettel tudok a halál gyűlöletével gyűlölni
Nincs abban bennem sem ráfigyelés, sem elmélkedés
A dicséretnek is van jó mértéke, az alázat annyit kaphat, ami nem rengeti meg az alázatot
Mikor azt gondolom, magamnak szerzek, a világ szerez bennem, eladtam magam a világnak
Amikor elveszek, ugyanúgy gondolkozva magamért, ugyanúgy eladtam magam a világnak
Mikor azért veszek el, hogy elvegyek a másiktól, bennem szeret a gyűlölet, a halál szeret bennem, eladtam magam a halálnak
Mikor próbálok jó lenni, de úgy akarok jó lenni, hogy magamért akarok jó lenni, akkor is a világnak vagyok eladva, mert a jószándékom mögött az igazi akaratom magam vagyok
Ha keresem az akaratod, és különösen a kicsiben keresem az akaratod, és a jót egyszerűen azért teszem, hogy tegyem a jót, megvetve magamat, akkor eljött hozzám az Isten országa
Ha valaki elvesz tőlem, és imádkozva érte, keresem az akaratod, lemondva a gyűlöletről, nem lesz károm
Látszatra elvesznek, de Te megtartasz, hiszen imádkoztam a másikért
Ami a szükségem, az meglesz, mert abban megsegítesz engem
Ha egy olyan nemzetet kihasználnak, aki szeret Téged, és teszi az akaratodat, hiába jönnek hozzá furmánnyal, Te vagy az ország forrása
Ha felismeri a kihasználót, és az imádságába veszi, nem lesz kára az országnak, sőt
Szemem takart, mert előtte a testem, nem látom az értékeset, és nem látom az értéktelent
És nem látom mi lesz az előnyöm, és a hátrányom
Ha a szívembe veszem az első két parancsot az egyben, akkor nem tévedek el, minden hátrányomat az előnyömmé teszed
Előnyömmé teszed lélekben, de ami a lelken, a lelkemen, az kikívánkozik a napvilágra
Hogy az elveszett rádöbbenjen, eltévedt
Mert ott van az igazság, ahol a béke
Ha megtalálom a békémet, megtaláltam az igazságot, ami az első két törvényből emelkedik
Nem olyan könnyű lemondanom a világ kínálta hajszolásról
Ha pedig megtaláltam a békémet a békédben, nem akarok arról lemondani
Az nagyon érdekes, hogy amikor távol vagyok Tőled, egyáltalán nem érzem, hogy tökéletlen vagyok
Sőt inkább azt érzem, hogy alapvetően jó vagyok
És amikor könnyedén meg tudom nevezni a bűneimet, akkor sem igazán érzem magam bűnösnek
És evvel ellenben, ellentétben, amikor megismerlek Téged, és amilyen mértékben ismerlek Téged, olyan mértékben érzem a kicsinységemet, alkalmatlanságomat, és érzem bűnnek, már a bűn gondolatait ugyanúgy
Ha tehát Téged látlak, akkor magamat is látom
És amilyen mértékben szemléllek, olyan mértékben látom a valómat
Hogy azt mondjam, tartsatok bűnbánatot, azt olyan komolyan veszitek, amennyire távol vagytok a bűntől
És hogy megrengesselek téged, aki nem érzed bűnösnek magadat, ahhoz meg kell rajtad repesztenem a burkot, ami nem engedi át, hogy lássál
Ez a burok pedig az, hogy mindenben magadat látod
Lásd meg az Istened műveit, hogy meglásd az Istenedet
Az Istenedet, Aki az Istenem
Ha meglátod az Istened, akkor meglátod magadat annak, aki valóban vagy
Nézz körbe, és keresd a Tanításait, mert ha megtalálod a Tanításait, nem kevesebbet találsz meg, mint azt, Aki adta
És ezek nem kevésbé kemény szavak, mint azok, tarts bűnbánatot
Igen, szakítanom kell a bűneimmel, hogy megtaláljam az igazságot
Az igazság mindig adja magát, én nem teszem magam az igazsághoz
Minden porcikám vágya teljesedek be, és beteljesedik a békém, ha megtalálom az igazságot
Az igazi megtérésem az, amikor felajánlom Neked az akaratomat
Abból csodálatosan ki tud virágozni, hogy felajánlom magamat a Szűzanyának
Azzal is jól el tudok lenni, hogy tudlak, de nem ajánlom fel az akaratomat, aszerint tudsz bennem tenni, vagy nem tenni
Nem úgy cselekszel bennem, hogy nincs a hátamon izzadság
Sokkal inkább akkor, amikor izzad a hátam
Tenném csodákban, a kényelmemben, de azt várod, az izzadságomban
Befelé hallgatva, hallgatózva igazodva, az elmémben kutatva a Tanításaidat
A szívemben, és elmémben, törekedve a csendre, hogy észre tudjam venni az akaratodat
És akkor mindenben közölsz, és akkor mindenben értek
Sokkal inkább egészen finom érintésekben
És ha ugyan tudok, de nem merülök el a csenden, és ha nem tudok, de nem is akarok tudni, nem akarlak megismerni, akkor a fájdalmad a Szívedben, és a fájdalma a Szűzanyának, a szülő fájdalma a gyermeke után, aki önként rohan a halálba
És mondhatnám, akkor mért nem állítasz meg az utamon
Éppen azt teszed, de erőszakkal nem teszed, hanem csakis az akaratomban teszed, ha elfogadom az akaratodat
És amikor olyan helyzet jön, ami a látszatra megoldhatatlan
Akkor is azt várod, ismét és ismét ajánljam fel az akaratomat, hogy cselekvő lehess bennem, amikor lecsöppennek a homlokomról az izzadságcseppek
Ha türelmetlen vagyok, nem cselekedhetsz, mert a cselekvésed feltétele a bizalmam
Amikor cselekszel, alakulok
A hitet öltöm magamra, amikor felajánlom az akaratomat
Az üdvösségre vezető út két pontot köt össze, a láthatatlan híd összeköti
Ahonnét elrugaszkodhatom, ahol a hídra léphetek, onnét nem láthatom a hidat, mert onnét nem látható
Ha látnám a hidat, nem ismernék meg
A másik pont, ahova tartok, onnét jól láthatom a hidat, és bólintok arra, hogy a másik pontról nem látható, és örülök, és hálás vagyok, hogy abból a pontból nem látható
És azt mondod, az első pontot lerombolod
A hidat meghagyod
Hogy a fájdalmaimban, a nélkülözéseimben, a kényszerű helyzeteimben kinyíljon a szemem
És ha kinyílt, ha akarom, rálépek, ha akarom, nem lépek arra a hídra
Nem akartam felismerni az első pontot, ezért nem ismertem fel
És abban rád kényszerítem, hogy megengedd magamat rajtam
Egy korszakot lezársz, lezárod a két pont, a két part korszakát
Hogy kivezesd azt a szenvedést, amit az első pont kiönt
És minden megváltozik, és minden átalakul
Az első korszakból nem lehet átvinni az első pontot, de az elérhető, hogy ne essek saját magam saját magamra
A Jeruzsálemi templomnak adtál még negyven évet, hogy elutasítsa az első pontot
Az első pont következményei a következményeink
Ki az a bolond, aki azért választ kerülő utat, hogy betérjen a mocsárba, sőt, hogy éjszaka kellős közepén lábaljon át a mocsáron, amikor van rövid, és egyenes, és száraz lábbal járható, igaz, keskeny ösvény
A két pont között keskeny az ösvény, a hit és bizalom hídja van közöttük
Ha előre nézek, nem ingok meg a mélység félelmes kinézetétől
A túlsó partról bólintanak, és integetnek, hogy legyen bizalmam az első lépéshez
És ha már léptem, lesz összehasonlítási alapom, és a következő lépésem abból az összehasonlításból indul, és erőteljesebb lesz, mint az első lépésem
És a két pont között elemzek, és az az elemzésem az utam sava és borsa
Ha veszem a Szavadat, a lelkembe ülteted a magodat
És ha egyszerűséget veszek, és elmélkedést veszek, kiindulva a magodból, akkor megöntözöd
Úgy öntözöd meg, hogy találkozom elfelejtett Neveddel
Pecsétet teszel a szívemre, és pecsétet teszel a homlokomra, az élet pecsétjét, és megtudom, nem vagyok sem árva, és se nem vagyok egyedül
És akkor kezdődik a földi napom hajnalkeltéje
És mindent máshogy látok, más összefüggésekkel látok, és mindenben eredményt látok, látom, honnét indul, és merre tart
És meglátok gondolatokat, a szépeket, és a tévelygőket
És amikor meglátom a szükséget, mert meglátom, mert akarod, hogy meglássam, megadom hozzá az enyhet, amikor imát formálok
És a Lelked megadja az ütemet, majd amikor szükséges, siettet, de alapvetően arra tanít, megformált gondolatokban, erővel, hogy erő áradjon ki az imámból
És meglátom, ahogyan a kiáradó világosságod elkezdi ültetni a magokat, és a segítségedet, ahogyan rá teszed a pecsétedet
