Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Igen, és még ketten a Polypori csoportban a Fb-on. Van még egy gyanús képem 2013-ból is, de az többesélyes. Csak az év eleji leltározásnál jöttem rá, hogy mik is lehetnek.
A feljegyzés fontosságára az elmúlt időszakban jómagam is rájöttem. Kicsit több, mint két éve jegyzetelem lakóhelyem térségének az adatait, és sokszor jártam úgy, hogy visszaemlékeztem egy bizonyos időszakra, leellenőriztem, és azt tapasztaltam, hogy az emlékezetem bizony nem volt a legpontosabb, bizonyos vonatkozásokban, esetleg nagyobb léptékű dolgokban is, tévedett. A gombák pedig már csak olyan lények, amelyek meghatározott feltételek között teremnek, és sokszor van az, hogy az ember csodálkozik, hogy miért vannak ott, pedig csak benne nincsenek meg pontosan az elmúlt időszak meteorológiai történései (és emellett a gombák működését sem könnyű megérteni).
Az egész jó kis játék egyébként. Leírni az adatokat, feltevéseket gyártani, vajon most van-e gomba és milyen, majd a terepen leellenőrizni. És az egzaktság a játékot csak érdekesebbé teszi.
Vasárnap Apexx kollega jóvoltából a miskolci szakellenőr tanulókkal a Mátrában jártunk.
Sikerült a hallgatóknak a kötelező preparátumokhoz alanyokat gyűjteni (mérgezőbőkből is), nagy volt az örömük. Sok szép színes tinóruval is megismerkedhettek (fakó, rózsáskalapú, farkas, gyökeres, sárgahúsú, okker, király), volt még nyári és bronzos matuzsálem is.
Nekem is nagyot dobbant a szívem a múlt héten. :-)
Terepszemlén voltam a Forrásvölgyben, majdnem semmit nem találtam, illetve egy picike tüskés sörénygombát.
Megyek egy öreg, korhadt bükkfához, ott is egy csapos termőrétegű jószágra bukkantam, de láttam, hogy nem tüskés sörénygomba, mivel a tetején nem meddő csapok voltak, hanem gyapjas réteg, és a csapok is egyformák, nem klf. hosszúságúak, mint a tüskés sörénygombánál.
Hazajöve mivel a könyveimben nem találtam hasonló gombát, kezdtem keresni a neten. Találtam is a gombámmal megegyező képet, de a Wiki azt írta róla, hogy trópusi gomba. Hát bármennyire meleg van kis hazánkban, talán még trópusi gomba nem terem. Így aztán feladtam éjfél után a harcot. Reggel próbaképpen beírtam a Google-ba a gomba tudományos neve mellé magyarul, hogy gomba, hát erre kiadott egy magyarországi előfordulásáról szóló cikket. Hurrá, mégsem trópusi gomba, csak hülyeségeket írnak róla. KOH-val megcsepegtettem, szépen vörösödött a hús, az átok pici spórákat is megleltem.
Na és akkor kinyögöm, hogy a Donkia pulcherrima (magyar név nincs) gombáról van szó.
Nahát!!Mindezt nagyon is el tudom képzelni,a természet milyen bölcs.Kucsma helyett adott mást.Irtózatosan jó lehetett,egyedül a Montagneaért dobogna a szívem jobban a kelleténél,de ez már tavasszal megtörtént.
Gratulálok nektek,bárcsak tartogatna még valami hasonlót az ősz!!
Annak az egy hétnek az esője pont elég volt... Valóban nem kell csodálkozni, fel kell jegyezni. Kiszáradás+ augusztus 6. >40 mm, augusztus 13. ~15-20 mm és levezetésképpen augusztus 20. ~5 mm, bár ez már csak ráadás. Így az átlagosnál csapadékosabb volt ott az augusztus. Úgy látszik a melegkedvelő tinóruknak ez így nagyon jó.
Ahogy írtam; igaz, nem a nappal együtt (az frissebb volt nálunk) indultunk, de azért még időben ahhoz, hogy amint a tajga gyöngyétől 15 m-re bementünk a tuskósarjas fehér nyárasba, három percen belül mindenütt patakokban szakadjon a víz rólunk. A terep öt-tizenöt cm vastag nyár sarjak vadszőlő, komló, galagonya, fagyal és némi akác sarj és néhány nem kevésbé szúrós Berberis társaságában. Ráadásként mintegy 10 ezer kisebb keresztes pók, hálókkal, kikötő kötelekkel, ragacsos rovar tetemekkel. A látottak és a szedett mennyiség azonban azonnal feledtette velünk az összes kellemetlenséget, láb fájdalmat bukdácsolást. Óránként/fejenként egy kiló tájékán, három óra múltával hagytuk abba. Akkor is már csak azokat szedtük fel, amiért gyakorlatilag csak ki kellett hajolni a kocsiból, vagy éppen megakadályozzuk abban, hogy a kerekek elé vessék magukat. Így még számos magával mit kezdeni nem tudó fiatal példányt mentettünk meg a csúf gázolásos haláltól, s az enyészettől.
Némi pihenő és ebéd után válogatás, tisztogatás, darabolás. Gyakorlatilag alig néhány darab volt, amit már kezdtek a vendégek elfoglalni, minimum az egésznek talán öt százaléka. Látva a jelentős mennyiséget, eszembe jutottak azok a képek, amit orosz/ukrán területeken készítettek, ahol utánfutó(k)ra rakták a szedett gombát. Persze a miénk nem volt annyi (! mert mi mértéktartóak voltunk :-) !), de azért bőséges zsákmány volt. A nagy fogás élményét fokozta, hogy az idén még kucsmagombát sem láttam! Igaz viszont, hogy ismételten láttam Montagnea arenariá-t (persze az másféle csemege)!
Mi sem jelzi jobban, hogy nem halt meg a homokvidék, mint hogy most ebben a sok szárazságot és nagy meleget adó időszakban más fajok (tejelők, galambok, ragadós Volvariella, egyebek) is voltak a terepen, sőt a korhadtabb dőlt fákon, tuskókon még a moha is friss volt. A talaj pedig kifejezetten nyirkos, sőt helyenként nedves, pedig jelentősebb csapadék 6-án volt utoljára a térségben, miközben 35-38 C°-os melegek csaknem naponta.
A végén egy Unicum és némi Cabernet Sauvignon kíséretében dicsértük a napot, miközben bevacsoráztunk munkánk gyümölcséből, Asszonyom főztjéből!
Ez a hét igen csak elcsodálkoztatott ugyancsak Póstelek és környéke jóvoltából. Bár a helyi fő gombászunk csititja lelkesedésem, hogy ez teljesen természetes és helyénvaló, az lenne a furcsa, ha nem így lenne, hm, azért majd megszokom valahogy a gondolatot :)
SZóval a Málnavörös tinóru(cska) számos termőtelepen nem is csak egyesével mutogatta magát. Ilyet még nem éltem...
Volt minden féle, kicsi, "nagy", száradós, pompázatos...
.....
Változékony tinóru is és ha nem egy formája csupán, akkor úgy tűnik, hogy a hozzá hasonló pirosas és apróbb szeműen hálózatos tönkű Csalóka tinóru a Suillellus mendax is él a környéken.
A Hamiscékla tinóru a sárgától a barna kalapú "piros tönkü" formáig minden változatban igazi bemutatót tartott.
Vörös, Okker, Gyökeres, Fényes,... tinóruk, ez utóbbi is éppen sárga, vagy vöröses termőréteggel, szürkés vagy rózsás kalappal...
Olyan gombadömpinget járatott a vidék azzal a minimálisnak tűnő csapadékkal ami az idén leesett, hogy már az érzése támad az embernek, ezeknek a gombáknak többet ér a hőség, mint a víz.
Köszönöm, ezt Lilapereszke is már mutatta. Sajna, mikroszkópom nincs, hogy leellenőrizzem, viszont nem találtam másik tintagombát, aminek ilyen pamacsa lenne. A leírás többi része is stimmel.
Ezeket az apróságokat (1-2mm) többnyire csak akkor veszem észre, ha lehajolok más gombát fotózni. Így történt ezekkel a kis piroskákkal is, hálistennek éppen melléjük tettem le a szálkásgombát a fotózáshoz. Még egy Scutellinia, gondoltam, és csak itthon a nagyításon vettem észre, hogy nem szempillájuk, hanem busa szemöldökük van. Nosza elkezdtem keresni hasonlót (Melastiza, Cheilymenia, Arachnopeziza, Anthracobia, stb), de egyik sem tetszett. Mikroszkóp nélkül, csak így képről meg lehet mondani, hogy melyik nemzetséghez tartozhat? Lehet, hogy mégis Scuti?
lehetnek. 
.....
