Látod, a kérdés nagyon helyénvaló. A némi élccel kevert párhuzammal pontosan azt kívántam bemutatni, mennyire viszonylagos, és voltaképp követhetetlen ez a dolog (térben és időben). Mindazonáltal meg tudom érteni (hogy még pontosabban fogalmazzak: fel tudom fogni ésszel, bár érezni nem érzem), hogy ha valaki beleszocializálódik egy ilyen közép-európai, trianonos-hódítós-határontúlrekedtes helyzetbe, vagyis közvetlenül érintett, személyesen, vagy rokonok/ismerősök által, attól lényegében hiba volna elvárni, hogy úgymond "kilásson" belőle. Nos, ezt a megoldhatatlan (vagy legalábbis csak több generáció leforgásával megoldható) helyzetet te tömören elintézted egy "ezek az igények tiszteletre méltók"-kal, és belátom, nem is érdemes és nem is célszerű ilyen helyzetekben mást mondani/írni. Illetve mondani, vitatkozni lehet a kérdésről, de mivel ez már messze elvezet bennünket az IHO témájától, max. mailben vagy IRL érdemes.
A Visegráddal kapcsolatos párhuzam mely szláv nyelv esetén érvényes?
Több-kevesebb formai korrekcióval bármelyiken. Kb. "a vár(os), amely magasan van". Ukrajnában, Kijevtől 18 kilométerre létezik egy ukránul Вишгород-nak, a hódítók nyelvén Вышгород-nak nevezett település. Emlegették Вишеград-nak is (a nemhódítók nyelvén).
Helyesbítem magam: Fiume esetén nem ismerek sajátos magyar nevet. Furcsállnám is, az ismert nemzetiségi megoszlás miatt.
A szőrszálhasogatásba nem mennék bele, egyfelől nem értek hozzá, másfelől nem látom a logikát benne. :-)
A Visegráddal kapcsolatos párhuzam mely szláv nyelv esetén érvényes? Persze hiteles forrásként nem feltétlenül csak erre támaszkodnék: http://www.plintenburg.hu/anekdotak.html
Továbbá a magam állította logika is borul az egykori erdélyi szász városok esetén: természetes módon Segesvárt mondanék, pedig hát...
Kedves kolléga! A Fiume egy magyar név. Idegen eredetű, de teljesen magyar. Ahogy Visegrád is az, pedig pont annyira van egzaktul szlávul, mint amaz olaszul. Ha megnézed egy szótárban, még Londonra is azt írják: London, az angol London átvétele. Vagyis az a magyar szó, hogy London, annak a "másik", speciel angol szónak az átvétele, hogy 'London'. Például másképp ejtjük. Persze ez más tényleg szőrszálhasogatás.
Igen, szerintem is az egyik ok a magyar nevek használatára, hogy megőrizzük őket. (Bár ha zárójelben van, akkor is őrizzük.)
Azóta már két kiadó is kiadott olyan mai autósatlaszt a történelmi Magyarországról, amelyben benne vannak a magyar nevek.
Németországban sok meglepetés érne, ha látnád, hogy hogy vannak mondjuk a vasúton kiírva a "szudéta" városok nevei! Többnyire csak csehül, pedig ugye sok település masszívan német volt. Még olyanok is, amelyeket sokan nálunk is a német nevével ismernek. (Karlovy Vary mondjuk.) Szóval náluk már (vagy még?) nem olyan érzékeny ez a kérdés.
Ezek az igények tiszteletre méltók, csak azt hiszem, meglehetősen kevesen óhajtják. Én nem hiszem, hogy az IHO az olvasói attitűdöket jelentősen meg tudná változtatni az idegen név (magyar név) helyett a magyar név (idegen név) formula használatával.
Vagyis magam nem egy fennköltnek bemutatott cél, hanem az érthetőség érdekében fogalmaznék egy ilyesféle írásban.
Fiktív (vagyis nem idézett) példák magamtól: Marosvásárhely (Târgu Mureș), de Rijeka (Fiume*)., Röviden írva: Bécs, Párizs, Drezda, Lipcse, de Graz, Padova, Torino, Basel.
A megerőszakoltan magyar(kodó) írásmód helyett a meghonosodott a természetes. Nem azért, mert az IHO bizonyos szerzői így, a másikak meg úgy írják, hanem mert van egy köznyelv, ahol a szereplők összességének érthető (vagy nem zavaró) módon kell eljuttatni az olvasnivalót.
Összességében: nekem az a természetes, ha együtt van a magyar és a könnyen kereshető idegen név. A sorrendet pedig rábízom a szerző ízlésére.
*Fiume külön érdekes: nem kell hozzá nyelvészprofesszornak lenni, hogy rájöjjünk, magyar neve e városnak sosem volt. Magyar területként ("hódításként?") a legnagyobb náció után az olasz nevét használtuk, természetes módon. 60 éve viszont úgy fordult, hogy már a délszlávok (főleg horvátok) voltak a legtöbben, így az sem fura, hogy Rijekának mondjuk.
Nagyjából ezzel egyet is értek, mert valóban vannak olyan kis települések, amiknek a magyar neve csak az idegen lefordítása (átalakítása) volt, de az inkriminált cikkben szereplő pont nem ez a típus volt. Az is igaz, hogy ha különböző korú régi térképeket nézel meg, sokszor ugyanaz a település másképpen szerepel, bizonyára ilyen Árvanádasd is.
Az, hogy Sopron környékén nem tudnak Sopronkeresztúrról - hát ez pont annak az eredménye, hogy nem használtuk következetesen a magyar neveket. Ennek ékes példája, hogy Erdélyben csak a környező települések magyar neveit tudták a kinti magyarok, a távolabbiakét nem, mert a hivatalos dokumentumokban, térképeken, médiában lényegében csak a román névvel találkoztak.
A magam részéről egyetemista korom környékén csináltam meg, hogy a kint (is csak ritkán) kapható Románia autóatlaszba egy régi térkép (és egy 0,1-es csőtoll) segítségével beleírtam a magyar neveket (Na, nem is mutogattam Ceausescu határőreinek, mert ott helyben agyon is lőttek volna...) Bármerre jártunk, tudtam követni hol vagyunk, de tudtam a magyar neveket is. Ennek köszönhetően nagyon sok helyiség régi nevét sikerült megtanulnom.
Pont a fentiek miatt kellene, hogy mindig először magyarul jelenjen meg a helyiségnév, majd utána zárójelben a külföldi - a beazonosíthatóság miatt. És akkor előbb-utóbb sokmindenkiben tudatosul, hogy Sopronkövedet ma Deutschkreutz-nak hívják.
(Mint ahogy a németeknek is Székesfehérvár Stuhlweisenburg, Pécs meg Fünfkirchen marad, pedig az sohasem volt német.)
És a konkrét ügyben: természetesen a 'Nagybecskerek (Zrenjanin)' forma a helyes.
[Csendben azért csak meg kell jegyeznem, hogy nekem túlzott érzékenységek tűnik komolyan kiakadni azon, hogy A (B) formula helyett B (A) jelenik meg. Itt pedig ez már másodszor téma. Szóval a fenekemet a földbe verném, ha csak ilyen hibáink lennének.]
Alapvetően én is úgy gondolom (és ilyen irányba próbálom terelgetni a szerkesztőséget), hogy elsődlegesen a magyar földrajzi neveket kell használni, az idegen név pedig egyszer és zárójelben jelenítendő meg, minden olyan esetben, ahol a magyar név valamennyire is használatos, elterjedt, érthető a magyar olvasónak.
De sajnos nem lehet éles határt húzni, az olyan álláspont, hogy "mindig" a magyar név használandó csak tájékozatlanságból vagy szélsőségességből származhat. Nem lenne helyes például Leventevárt, Alamócot, Berént írni elsődlegesként, hogy csak kedvenc országomat vegyem elő. De a legszűkebben vett történelmi Magyarországon is még a hivatalosságban is sokszor feledésbe mentek az eredeti magyar nevek a szinte tisztán nemmagyar területeken, és a 20. század elején már a magyar helyesírás szerint írt, esetleg kiejtéssegítő magánhangzóval bővített, de idegen eredetű név volt a hivatalos. Burgenlandból is lehetne példákat hozni, de az én kedvencem Árvanádasd (gyönyörű szó!), amely Trsztena lett magyarul.
Amikor még az Indexnél dolgoztam, szembesültem azzal, hogy a horvát, dalmáciai városok számomra teljesen ismert neveit nem tudja hova tenni az átlagolvasó, ha azok a nyári üdülés helyszíneként jelennek meg, sőt, követelik a horvát neveket. (Tengerfehérvár, Zára, Spalato, de még Fiume esetében is.) Lehet, hogy mondjuk a történelemről szóló cikknél nem lett volna ilyen probléma. De például Sopron környékén is hiába beszéltem Sopronkeresztúrról, nem értették a helyiek.
Ez is egy városi legenda, amit a felszínes emberek szívesen terjesztenek. Nemrég valaki kinyomozta. Összesen annyi alapja volt, hogy valamelyik magyar szereplő (talán Luszejla Szantus [remélem tetszik a magyaros írás!] magyar hangja) haknizott egy dunántúli elmeszociális otthonban, ahol egy vélhetően mentálisan nem teljesen ép nénike némi aprót gyűrt a kezébe azzal, hogy Isaura felszabadítására lesz. De a kávépénzhez került.
Nem mellesleg én szavaztam elsőként hmsoftra és jó magyar szokás szerint bízom abban, hogy ezt nem felejti és meghálálja bizalmamat, ha majd a húsosfazék közelébe kerül:))
Összegzésképpen: a feltett kérdésemre egy csomó dolgot (amit minősíteni nem kívánok) összeírtál, aminek semmi értelme igazából nem volt, de konkrétan sem egy egyértelmű "igen"-t, vagy egy "nem"-et nem voltál képes/nem akartál leírni valamilyen számomra ismeretlen okból.
Viszont én pl remekül szórakoztam rajta, tehát egy szavazat a részemről hmsoft-é:-))))
Te hmsoft, van egy olyan sanda gyanúm, hogy valamit félreértesz. Ez a "szavazás" nem azért indult, hogy Te bármit csinálj, vagy ne csinálj... És nem is arról indult, hogy az "IHO ezentúl minden településnevet magyar átiratban közöljön"... Csak egy egyszerű kérés lett volna, ami - saját bevallásod szerint - Téged sem zavar. Szóval ennyi.
Bizonyára korodnál fogva nem emlékezhetsz, hogy volt a '80-as évek közepén egy szappanopera "Rabszolgasors" címmel. A történet egy fiatal rabszolgalányról szólt, aki rendes, aranyos lány volt, de a randa földbirtokos természetesen magáénak akarta volna tudni teljes egészében. Eddig nincs a dologban semmi különös. Na, ami viszont a szomorú: voltak olyanok Magyaorországon, akik elkezdtek gyűjteni szegény kis Isaura felszabadítására...
