Ünnep alkalmából megkaptam az új Kéktúra I. turistaatlaszt. Színvonalas kiadvány, sok képpel és átszerkesztett szöveggel (én még 2001-es kiadással jártam végig az Okt-t). Viszont ugye Hollóházától halad visszafele, a térképek is így lettek beszerkesztve, helyenként kicsit fura számomra az elrendezés (nekem teljes mértékben megfelelt a régi struktúra), de hasznosítható lesz a majd gyakorlatban is :)
Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt - ki-ki világnézete szerint válassza a neki tetsző jelzőt :-) - és Boldog Új Évet Kívánok mindannyiunknak.
Remélem, hogy 2016-ban több élményt nyújtó, informatív és örömteli hír lát napvilágot a fórumon és - bár nem kívánom, hogy a problémák a szőnyeg alá kerüljenek - kevesebb megkeseredett, vagy éppen személyeskedő hozzászólás.
Az új bélyegzőhelyek listája kapcsán pedig köszönet azoknak, akik létrehozták, és azoknak is, akik könnyen hozzáférhetővé tették.
Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál, ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután! Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet, Békés Karácsonyt Mindenkinek!
Tamáshoz kapcsolódva: vétek lett volna kidobni ezt a leírást!
Ez nem olyan mint Tavaszi Széll-é, ahogyan mi emberek sem vagyunk egyformák. Kicsit más szemszögből látatja ugyan azt az élményt. Leírásaitok jól kiegészítik egymást.
Sírva könyörgök, hogy ilyen beszámolók ne landoljanak a hulladékgyűjtőben!
Örömmel tapasztaltam, hogy a Tátra még ily ködös időkben is előjött a billentyűzetedből :)
Már Tavaszi Széll beszámolójában is megütötte a szememet: A Mély-patak az a piros négyzet jelzéstől Dél felé van az én térképemen. Aztán utána keresgéltem, valóban 2 Mély-patak van a környéken :)
Jó kis túrát rittyentettetek, nekem is tetszik, felveszem a bakancslistámra, hogy a múzeum megnyitása után egy 2 napos etappal valahogy összehozzam várral, kékkel, zölddel, hegycsúcsokkal, meg ami belefér :)
Garass tán többet tudna erről mondani, de azt gondolom, mivel a két ház fokozottan védett területen van, nem egyszerű ott bármilyen "civilizációt" fejleszteni. Pl. a kőházban kandalló sincs (gyanítom, a faházban sem), télen úgy elég nehézkes ott meglenni. A behajtási engedély ára is borsos, ha valaki nagyobb felszerelést szeretne (hosszabb tartózkodás okán, pl. csoportok) felvinni és nem a 3-4 kilométeres gyalogutat választaná Háromhuta felől. Ettől függetlenül ottjártamkor a faház is tele volt, sőt, az ott lakó csoport nagy része a réten sátorozott. Sajnos, a forrás éppen csak csordogált, szóval az sem feltétlenül egy megbízható, bőséges vízvételi lehetőség, ha főznél/tisztálkodnál.
A kőház onnan nem messze kulcsosház, ha valaki akar, ott megszállhat. Tapasztalatból mondom, hogy az is megéri, ha valaki a nomádot szereti/nem bánja. Belül elfogadható állapotban van, az ágyak speciel teljesen jók.
Fent se villany, se gáz (palack sem), se víz, se benti wc: ez így együtt a túrázók kb 95%-át elriasztja, hiába van szép helyen. Alighanem "közmű" szempontjából a faház ugyanez.
Ezt az istvánkúti faházat én se értem, hogy miért nem csinálják meg kulcsosnak, tuti lenne rá kereslet. Az egyik legszebb hely az országban, van forrás is, tökéletes lenne.
köszönöm Tamás, ez jólesett, és tényleg nem dobtam ki még a kukából az ominózus szöveges dokumentumot... :-)
A korrektség úgy kívánja hogy ne nyúljak bele, eredeti állapotában másolom be, az ide szánt fotókkal együtt, a több helyen való egyezés Tavaszi Széll írásával nem a véletlen műve! :-)
Viszont az ő írásának tükrében kissé esetlennek és kiforratlannak tűnhetnek mondataim, de ez talán megbocsájtható! :-)
Egy túráról két beszámoló, no ilyen se volt még, hát akkor legyen:
" A Zabarla tetőlaposán át..."
Szinte pont egy évvel ezelőtt elhatároztam hogy bejárom az egykori Szent-István Vándorlás Zempléni útvonalának a Huták-völgyén át vezető szakaszát amely a Zabarla-tetőre felkapaszkodva nagyon szép úton érte el Rákóczi gyermekkorának színhelyét, az egykori uradalom központját, Regéc várát. Akkor tiszta időben annyit bámészkodtam, tébláboltam hogy végül Óhután vissza kellett fordulnom Regécre az aszfalton hogy ne sötétedjen teljesen rám.
Azóta eltelt egy kerek esztendő... Kedvenc túratársammal egy hirtelen ötlettől vezérelve vasárnap ködös reggelén a Regéci vár egykori feljáró útjának parkolójában találtuk magunkat, éppen virradatkor. Napfelkeltét költői túlzás lett volna mondani, mert azt már ekkor láttuk hogy bizony az időjárás nem lesz kegyes hozzánk, a köd bizony tartósnak ígérkezik! Mégis jókedvűen vágtunk neki az útnak az egykori kék és piros sáv jelzésen a Regéci várhegynek, azon az úton amelyen az újjáépülő várhoz az anyagot és az eszközöket is szállították a lelkes várbarátok. Mikor a körülmények finoman szólva eltérnek az ideálisnak tartott, napsütéses, langymeleg, turistacsalogató állapottól, nos ezek azok a túrák melyeknek során a csodákat saját magunkban lelhetjük fel, avagy a külvilágtól az apróságokban rejtőzve, a földre hajtott fejjel szemlélődve kaphatjuk meg. Mindkettő megadatott... A Regéci vár A Tátrát először együtt láttuk meg innen még 2012. márciusának idusán, ezúttal a vár egyik feléből konkrétan nem lehetett látni a másikat. És mégis, és mégis! Lenyűgöző volt látni az újjáépült falakat, a korhűen rekonstruált ajtókat, ablakokat, azt hogy milyen csodákat is rejt egy látszólagosan mindössze pár falból és füves dudorokból álló várhegy! Métereket ástak le helyenként, pincék kerülnek elő, eredeti helyükön, eredeti állapotú járószintek burkolata, újjáépítették a palotaszárny egy részét, teljesen tető alá került az öregtorony, és ami majd csak márciusban lesz látható a kiállítás megnyitása után, az a sok-sok holmi amiket ásatás közben találtak a lelkes régész-és önkéntes csapatok. Igen, ezt így kell, le a kalappal! Ki gondolta volna a '60-as, '70-es években, de akár csak tíz évvel ezelőtt is hogy a düledező, omladozó regéci falakból valaha még újra rekonstruálódik a fejedelem gyermekkorának egykori pompás színtere?
1. indulás! a jól kijárt egykori várfeljáró-út mentén vágtunk neki a várhegynek ( tavalyi kép)
2. régi kék és piros
3. a fogadóépület a vár alatt, kandalló is van bent, hütte-jellegű turista-pihenő, melegedővel, italokkal, szuvenírrel
4. ha az favágók odafigyelnek picit a turistákra akkor ez sem lehetetlen: apró figyelmesség, köszönjük!
Ezen csodák után irány a Huták-völgye, az egykor Vándorlás útvonalán, a mai piros négyzet jelzésen... Végigbeszélgettük az utat, szinte repültek a kilométerek, hamar elértük a Zabarla-tetőlaposát...
" Háromhutánál tágasabb völgy enyhén hajladozó útja fogad...A Hutai völgy (260) egyik hirtelen kanyarulatánál a szemközti hegyfoknak tartunk, s a Zabarla (421) tetőlaposán át jutunk Regéc várához..."
Idézet a Turisták Lapja 1938-as idevágó számából Ennek tudatában és ennek megfelelően kellően átszellemülve ereszkedtünk le a Huták-völgyébe. :-)
1. a Zabarla tetejéről visszatekintve a Regéci várhegy még jól látható tiszta időben...
2. kelet felé pedig a Huták-völgye kanyarog
3. a Hutai-völgy hirtelen kanyarulata és a hegyfok felé tartó letérés jól beazonosítható pontja a Vándorlás leírásának
4. Cum deo pro patria... Rákóczi emléke még mindig él a zempléni, abaúji, tokaj-hegyaljai emberekben
Háromhuta. Rákóczi alapította huták egyike volt Óhuta, később jöttek létre Közép- és Újhuta telepei, gyönyörű kis völgyi aprófalvak, jellegzetes archaikus jegyekkel, sajnos sok eladó- és üdülőházzal, csodás környezettel, máig élő Rákóczi-kultusszal. (Amely úgy általában a Zemplénben, Abaújban mindenhol tetten érhető.) Jó volt sétálni ebben a történelem által áthatott kis völgyben, ebben az ódon, elhagyott de mégis élni akaró kis faluban, ahol szinte vágni lehetett a csendet, amelyet néha egy-egy autó, vagy felriadó kutya tört meg csupán. Ha a pénz nem lenne korlátozó tényező az életemben akkor biztosan vennék itt egy házat és az is biztos hogy nem kevés időt töltenék ebben a házban... A völgyből a sárga jelzésen markáns kapaszkodó kezdődött, 260 méterről nagyjából a kéktúra mai útvonaláig, egészen 700 méter körüli magasságig, a túra ezen részétől tartottam leginkább. Szerencsére olyannyira belemerültünk a beszélgetésbe hogy olykor meg-megállva, de összességében egészen lendületesen vettük ezt a masszív emelkedőt, majd egy kényelmes szintútra fordulva hamarosan elértük a ködbe burkolózó Mlaka-rétet, majd a fertályóra járásra lévő István-kutat. Mindkét helyen megcsodáltuk a kéktúra-projekt összes vívmányát, az előnyök (új esőház, szép táblák, pihenőhelyek) és a hibák (pontatlan útjelzés, felesleges adatok) ugyanazok mint bármely más pontján az OKT-nak.
1. irány a Mlaka-rét, kezdődik a kaptató
2. a réten új pihenőhely, padok, kulturált és szép turista-kiszolgáló műtárgyak
3. az István-kúti mini tanösvény táblája
4. egy kis tél 700 méteren, a kéktúra útvonalán
Az István-kúti erdészház napjai is meg vannak számlálva, nem tűnik túl kihasználtnak, némi reményt ébreszt a berendezettsége, a tetejének viszonylagosan ép állapota, és a fényes lakat az ajtaján. Ide juthatott volna egy kis lóvé, ebből érdemes lett volna turista kulcsosházat csinálni, itt lett volna értelme és létjogosultsága a Zempléni Kéktúra-szakasz közepén egy egyszerű, de jól használható turistaszállásnak, tisztelt projektkoordinátor-imitátor urak, ezzel két legyet ütve egy csapásra megmenekülhetne a kéktúra egyik ősrégi, ikonikus bélyegzőhelye a pusztulástól!
Felkapaszkodván 700 méter felé egyre több fehér folt tűnt fel az úton, út mentén, a sár megkeményedve jelezte: itt bizony már fagypont körül vagyon! A jégbe dermedt faágak éppen úgy mint tavaly a Pilisben itt is leszakadva jelezték hogy ez bizony már sok volt nekik, a kék jelzés egyes szakaszain meglepően sok volt a jég által leszakított faág. Karácsonyi szuvenírnek friss, üde tobozokkal, fenyőágakkal tömtetm meg a hátizsákom, Tavaszi Széll is elspájzolt párat látván gyűjtögető nekibuzdulásomat. A zöld jelzést elérve csupán alig fél órára voltunk a hivatalos naplementétől, és mivel kb még 4-5 km várt ránk ezért gondolatban már izzítottuk a fejlámpákat, mert bár a kék rövidebb lett volna, de a Rákóczi-kő felé mindenképpen el akartunk menni. Sikerült is még világosban (?) odaérni, majd a Mély-patak csodás szorosában, a gyönyörű Rákóczi-völgyben picit kilépve már félholmályban értünk vissza az autóhoz, ahol addig tollászkodtunk míg a hirtelen leereszkedő koromsötét éjszaka rá nem ébresztett minket arra hogy bizony ideje lenne már hazaindulni... A tavalyi év kissé nyögvenyelősre sikeredett számomra, január óta nem mentünk közös túrát Tavaszi Széllel, amit az elmúlt két hét során úgy vélem sikerült -ha nem is mennyiségben, annál inkább minőségben- némileg bepótolni.
"...régi barátság, a kezdet volt a szép régi barátság, most minden újra él! bakancs, fekete kendő szomorúság és szeretet a bilincsnél is erősebben, erősebben összetart..."
Nagyszerűek vagytok, megmutattátok hogyan is lehet ezt csinálni melldöngetés és milliók elszórása nélkül tisztán lelkesedésből és nagyfokú hozzáértéssel!
Köszönjük szépen!
Meggyőződésem hogy ez a célravezető út, a pozitív és értelmes példamutatás, nem az örökös pocskondiázás, amiből részemről már elegem volt.
A nyitvatartási kódolás hibáit javítottam, az új bélyegzőhelyek neveit pedig betettem valamelyik eddigi pecsételőhely nevébe. pl. Cserekert - Létavértes - Álmosd
pedig Sándorfalván gondolom találni olyan helyet, ahol 0-24 elérhető lenne.
Az autóbusz állomás pont jó hely lenne. Biztosan lehetne ott találni egy "védett", de 24 órában elérhető pontot, ahová fel lehetne szerelni a dobozt. Túra megszakítás miatt is előnyös lenne ott.
Már csak azért is, mert szvsz nem mindenhol a legszerencsésebb helyre tették a bélyegzőt.
Az AK-nál (vesszőparipámnál) maradva. Sándorfalván egy olyan helyre tették a bélyegzőt, amely délben nyit ki. Aki Szatymazon kezdi a túrát (optimális indulási pont, még az IC-k is megállnak), annak ugrik a hivatalos pecsételési lehetőség, pedig Sándorfalván gondolom találni olyan helyet, ahol 0-24 elérhető lenne.
efemm, már korábban is szóba került, hogy a pontok listáját az AK túrafórumban ki kellene egészíteni Zsadánnyal, Cserekerttel és Létavértessel, az OKT-ét pedig a Nagy-Nyugodó-nyereggel. Ezt meg tudnád csinálni?
Azért írtam vastagított betűvel. Amúgy pedig idővel ezek a helyek is változhatnak, és hasznosabb, ha tényleg a friss, bejáráson alapuló infók vannak legfelül.
Nagyon jó hír,hogy Efemmis feltette a TTT fórumba a pecséthelyeket. Egy észrevételem nekem is lenne. Nem lehetne valahogy kiemelni a beírásokat ,hogy mindig az üzenetfal tetején legyenek? Így előbb -utóbb legördülnek és nem mindenki lapoz vissza .
Egy apró észrevétel: kicsit megtévesztő, hogy mindenhol "Elérhetősége folyamatos: Igen, Nyitvatartástól függ: Nem" szerepel (legalábbis amelyeket lecsekkoltam), ott is, ahol nem 0-24 az elérhetősége a bélyegzőnek.
Nem lehet, hogy rosszul kódoltál valamit?
Amúgy mindent egybevéve, hatalmas lépés, hogy megismerhettük a pecsételőhelyek pontos helyét, mert ez néhány esetben (különösen az AK-n) egyáltalán nem volt evidencia.
Még a frissen felmért, aktualizált távolságadatokat kellene közzétenni.
Mert a t. tagság nem értékeli, hogy nem a bakancsosok irányába történik ez a továbblépés, hanem a fizetővendég-szolgáltatás felé. A t. tagság valami fura, érthetetlen okból nem hajlandó feladni a bakancsosságát, és megérteni, hogy az "MTSz Kft". a jövő járható útja, jószándékkal kikövezve. Nyakas egy népség ez! :)
A közelmultbeli levélváltásaim egyik érdekes mondatát igy karácsony tájékán azért közzé tenném remélhetőleg nem vádol meg senki érte:
pont azért jött létre a projekt hogy változtassunk fejlődjünk és tovább lépjünk a tagság fura módon mindenhez negatívan áll a civilek pozitívan a projekt vége dec 31.
Még egy közérdekű gondolat, ha valaki szeretné befejezni a Balaton körtúra túrabeszámolóit esetleg próbálkozzon meg a magazinnál mert én erről a lehetőségről lemondtam! Természetesen minden más támában sem küldök több beszámolót.
