Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: „Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne – immár másfél évtizede.” Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
könyörgöm tudósaim, tegyétek már le a marketing brozsúrát. Ti még nem láttatok gyárat bévülről. A termék eladásához kell marketing, a technológiát a gyártó maga keresi. Általában.
Valamennyi megoldás – ha tudatos – akkor végtelenül cinikus.
Én azonban csak azt feltételezem, hogy sok tekintetben érdektelenül sodródó, irányíthatatlan roncsok vagyunk azon a tengeren, ahová kisodródtunk. Az EU-ra gondolok.
Szerinted bölcs Kheiron, aki Achillest is tanította merre van a kikötő?
(Ez a mechanizmus kísértetiesen hasonlít az állami egészségügyben szokásos "mindenki csal, de mindenki egyformán, így kb. hasonlóan oszlik el a pénz, mintha senki nem csalna" és a "kevés pénzt adtok fenntartásra, ezért papíron felpörgetjük a teljesítményt, hogy tudjunk miből átcsoportosítani" mechanizmushoz, vagy az állam és az adózók közti "mi túl magas adókulcsokat szabunk meg, cserébe elnézzük, hogy nagyüzemben adót csaltok" játékhoz.)
„Az Európai Bizottság csütörtökön felszólította Magyarországot, hogy szüntesse meg a kutatás-fejlesztési célú adókedvezményekkel történő diszkriminációt.”
A virágozzék száz szál virág az OTKA eddigi gyakorlata. Látható hová jutott vele. Persze a költségvetés egy részét osztotta az MTA költségvetésében lévő, de attól függetlennek mondott hiányátrendező apparátus. Teljesítményt akart vele kicsiholni. Ehhez azonban kellett volna valóságos állami megrendelés és a megalkuvást nem ismerő bírálói rendszer. Ilyen nem alakult ki. Ismerek olyan bírálót, aki életében nem adott még maximum alatti pontszámot. Neki akkor adnak pályázatot, ha ilyen pontszám kívánatos. Talán egyetlen érdeme a hazai pályázati rendszernek az irodai munkahelyteremtés. A kutatókat azonban adminisztrációval agyoncsapta. Ennek oka a témák szétforgácsoltsága. Mindenki keres magának PhD után egy csöppnyi szemétdombot, ahelyett hogy limitált számú témán törne előre egy-egy intézet.
Ha kevés a gőz, akkor azt kevesebb dologra kell kötni. Ehhez el kellene ismernem, hogy a kevés gőz jogos kormányzati döntés következménye. Én ezt tagadom. Szerintem egyik kormány sem látott túl eddig megválasztásának négy événél. A jövőn spórolt. A mostani csődtömeg nem ok nélküli. Ehhez kellett az akadémia vezetési inkompetenciája és képmutatása is, hogy mi (értsd már, akit képviselnek) még egy fakanál, egy csajka és egy borszeszégő segítségével is új gyógyszereket állítunk elő, mert ezerrel tehetségesek vagyunk.
Aláírom, hogy normális körülmények között versenyre kell kényszeríteni a hazai kutatókat, de messze leszakadva még Európa mögött is (az Egyesült Államokat vagy Japánt, illetve a nyomdokaikon haladó ázsiaiakat nem említem) először talán felzárkóztatási programokat kellene beindítani. Le lehet szállni a magas lóról, már régóta senki sem azon közlekedik.
Mikor a nagy gyárak eladásakor a szerződések nem védték a fejlesztő részlegeket, akkor hozzá is járultunk az ipari kutatók szétkergetéséhez. Most adókedvezménnyel visszavarázsolni ezeket aligha sikerülhet. Az EU fütyül a lemaradókra. Pontosabban várja azokat a fiatalokat, akiknek elriaszt a magyar valóság. Azoknak a tudománypolitikusoknak (ez itt költői túlzás) akiknek ez nem tetszik, azoknak a lecke fel van adva. Szerintetek az MTA elnökjelöltjeinek van válságkezelő programja?
"marketing" mindenhaz kell. Jó marketing nélkül, a legjobb "termék" sem hozza be az árát. ( a marketing nem minden.- lásd, a mai magyar helyzetet. - habár, még a marketing is nagyon gyenge, legalábbis ahhoz képest, amennyi pénzt eddig "beleöltek".
Abból a pénzből, nagyon sok alap és alkalmazott kutatást lehetett volna megfinanszírozni és jó marketinggel értékesíteni annak eredményét. ( pénz nélkül, eredmény sincs )
Tudom. És a termék know how-hoz se kell marketing. Marketing az új termék ill szolgáltatás piaci bevezetéséhez kell. Ami majd a know-how-k eredményeképp létrejön.
Én ismerek olyan hazai kutató intézeteket, amelyek igencsak versenyképes termékekkel rukkolnak elő, de a piaci részesedésük épp csak a túlélésüket biztosítják. A gyenge marketingjük miatt.
A "virágozzék száz szál virág" pedig nem rossz elv. Amennyiben ki van egészítve a "Győzzön a jobbik" elvvel. Na most a versenyt pályázati úton eldönteni, hát minimum szkeptikus vagyok.
Az MTA intezeteket, (amelyek örülnek, hogy még lyuk van seggükön) vagy mondjuk kutatoegyetemeket (hol vannak?), vagy akar az NKTH programjait (azt mondod ezek nincsenek eléggé támogatva?)? Nos?
Az új elnök, Pártos, szintén kevéssé barátja a "virágozzék száz szál virág" elvnek: http://www.nkth.gov.hu/main.php?folderID=830&articleID=5867&ctag=articlelist&iid=1
S ráadásul kiderült, hogy az EU se díjazza a jól bejáratott domesztikus érdekvédelmet: http://www.lanchidradio.hu/eb_diszkriminativ_a_magyar_kutatasi_adokedvezmeny_20080403
tbando irja: "nincsenek alternatív pályák amelyeken az ifjú új titánok az akadémiai korlátokat kikerülhetik. Azaz, hogy a tudományos kutatásra nincs más megrendelő, csak az Akadémia. Márpedig, hogy ez van, arról legkevésbé az Akadémia tehet."
Na azert alljon meg a menet. Nyilvan az alternativa a tisztan egyetemi karrier lenne. (Mint ahogy az USAban is ket academic track van: vagy az NIH-nal dolgozol, vagy valamelyik egyetemen. Es ha az utobbin, akkor osszesen annyi az NIH-csel a kapcsolatod, hogy par evente beadsz egy R01-t). Viszont: Az MTA torvenybe foglalta egy csomo dolgot, amivel az MTA es az egyetemi rendszer ossze lett kutyulva. A nagydoktori rendszert, peldaul. Az akademikai kutatointezeti halozatot. Es a sajatos magyar mutyifaktort. Klikkeket alkotnak, klubot kepeznek, amibe minden 'fontos ember' bevesznek (pl ujonnan valasztott rektorokat, tudomanyos eredmenytol fuggetlenul). Akademiai kutatocsoportok vannak, amik egyetemeken mukodnek. Az uj akademiai torvenytervezet ugy szar, ahogy van. Errol szerinted ki tehet, ha nem az Akademia? Nezd meg a mostani jeloltek 'programjait' az MTA honlapon, es sirjal.
Az pedig, hogy ki a megrendelo, az egy filozofiai kerdes. A megrendelonek nem az MTAnak kellene lenni, hanem az allamnak. Es az allamnak (vagyis a megvalasztott partok altal kijelolt kormany minisztereinek, jo esetben az erdekeltekkel - ami megint csak nem az akademikusok, hanem a minosegi munkat vegzo kutatok -- van reszleges atfedes a ket halmaz kozott), kulfoldi szakertok bevonasaval (mutyi-stop) lenne a dolga eldonteni, hogy mit tamogat es hogyan: MTA intezeteket, vagy mondjuk kutatoegyetemeket, vagy akar az NKTH programjait.
Mindenesetre pillanatnyilag az MTA nem megrendelo, hanem tortenelmi okokbol itt felejtodott haszonelvezo.
Lehetnének. De nem lettek. Most ami van, még vegetál. És megszűnésre van itélve. Ha csak a szart paszirozták, jogos. De voltak köztük nagyon jók is. És azok sem kerülték/kerülik el a sorsukat. De azt ne kérdezd, hogy az mi lesz. Nincs rá forgatókönyv. Ami még hagyján, de nincs meghatározó erejű társadalmi elvárás sem. Ami megfelelő mederbe terelné a bősz reform gondolatokat. Válámi persze lesz. Mintahogy idáig is mindig volt. Az eredményről szól a topik.
Erre Boda Miklós tett volna lépéseket. A probléma, hogy ezáltal felborult egyes intézetek éves költségvetése. Életképtelenek lettek – ahogyan Vizi Szilveszter szíveskedett őket rosszkedvűen nevezni, miközben az íróasztalán izgatottan kereste a levélbontó kést (MTV1 Kultúrház 2008. március 19). Magyarországon nem valóságos tudományos pályázati rendszer van, hanem költség-kiegészítő, szociális. Az MTA (az állam) ugyanis nem biztosítja az intézetek költségvetésének kritikus részét sem, sőt a csonkából még utólagosan a központi hatástalan adminisztráció számára el is vont. Ez olvasható ki Borbély Gábor mostani ÉS cikkéből (rendesen felkavaró), aki az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója volt. Az MTA intézetek működési költséghiányát a pályázati pénzekből pótolják, miközben a pályázati kiírók a pótlásnak ezt a magas hányadát tiltják. A működési költséghányad pótlása általában 10%-ék körüli érték, de ezt az intézeti könyvelések lényegesen felül kell, hogy írják, ha nem akarnak pénzügyi csődöt jelenteni. Tehát a valós kutatási kereteket csapolják meg a témavezetők ámulatára, akik aztán csak ülnek és mesélnek a munkatársaiknak, hogy mit miért nem vehetnek meg, ami kellene a kísérletekhez. Esetleg kiutaznak külföldi barátaik laboratóriumaiba, ahol a vállalt munkát elvégzik (ők ugyanis az egyszemélyi felelősek, miközben saját munkahelyük kopasztja meg őket, azt pedig a mélyen tisztelt Központ), vagy olcsóbb, de tudományos szempontból azonnal felejthető megoldásokat izzadnak ki. A pályázati (inkább közjóléti) rendszerek viszont ez ábrándosan nem veszik észre. Tud valaki olyan kutatóintézetet, ami ezen az össznépi hancúron lebukott volna? Így tehát mindenki hozzájárul ahhoz a pénzügyi transzakcióhoz, amelyben a kutatási pénzekből működési költség válik. A rosszérzés, hogy csalunk: közös. Csaló és megcsalt között semmi különbség. És ekkor még egy szót sem szóltam a pénzt osztó pályázati bizottságoknak arról a gondoskodásáról, hogy intézetek közötti pénzelosztást is megvalósítanak, azaz ügyelnek arra, hogy az ellátmányként kezelt pályázati pénz elterüljön a nagy hazai képmutatástól segítve. Kutatásról papolunk, és azt matatássá alázzuk. A legkevesebb kutató itt van Európában (már persze ahol van kutatás), és lassan már a legrosszabbul felszerelt és fizetett is. Ezért is menekül külföldre, aki teheti.
Nem hiszem hogy barki azt mondta volna, hogy az alapkutatasokat kell befagyasztani, hanem azt, hogy a kozepszeru vagy egyszeruen szar kutatasokat. Alap vagy alkalmazott.
A bal nick pedig mintha mondta volna. Ha diplomatikusabban is, de lényege az volt. És bizony mondták mások is. Pl. vki belinkelt ide egy cikket a Matud-ból. Hót komolyan javasolta.
A diagnózisoddal egyébként egyetértek. De a tragédiát nem abban látom, hogy az akadémia urai vaskalaposak, és féltékenyen őrzik a kiváltságaikat, hanem hogy nincsenek alternatív pályák amelyeken az ifjú új titánok az akadémiai korlátokat kikerülhetik. Azaz, hogy a tudományos kutatásra nincs más megrendelő, csak az Akadémia. Márpedig, hogy ez van, arról legkevésbé az Akadémia tehet.
Nem hiszem hogy barki azt mondta volna, hogy az alapkutatasokat kell befagyasztani, hanem azt, hogy a kozepszeru vagy egyszeruen szar kutatasokat. Alap vagy alkalmazott.
Jelenleg a penzek el vannak kenve, sokan kapnak keveset, es rengeteg gyonge kutatocsoport mukodik. Lasd meg: teljes foglalkoztatas, poszt-szocialista vivmanyok.
Helyette kevesebb csoportnak kellene tobb penzt kapni, es a minoseget kellene tamogatni.
Ezt mar sokan leirtak es elmondtak, csak eppen ez ugyanugy erdekeket sert, mint ahogy mondjuk egy normalis egeszsegugyi rendszer bevezetese serti a halapenzen meghizott 'orvosokat'.
Es ugyanugy mint ahogy a Magyar Orvosi Kamara (es senki mas) sem fog fellepni a halapenz ellen, az MTA es egyeb kutataspolitikai donteshozok nem fognak a sajat kenyelmuk es zsebuk ellen szavazni.
Úgy tartják, hogy ha egy új termék teljes gyártási know how-jáért adnak 100-t, abból 1% a patent ára. Tehát igazán nagyot kaszálni a puszta szabadalommal nem lehet. Ahhoz még 99 %-t hozzá kell tenni. Na most nálunk ki franc teszi bele ezt a 99 %-ot? Illetőleg kinek kéne bele tenni? Az Akadémiának? És akkor még mindig nem beszéltünk arról, hogy ki fogja megvenni a komplett know how-t 100-ért? Gondolod, hogy a magyar ipar? Akinek a komplett termékbe még minimum 1000 egység marketing költséget is be kell majd invesztálnia a konkrétan felmerűlő gyártási költségeken túl?
A fenti arányokat mintha figyelmen kívül hagynád, amikor arról értekezel, hogy az alapkutatásokat befagyasztani, és helyettük a piacképes alkalmazott kutatásokat kéne forszírozni.
Borbély Gábor (http://www.phil-inst.hu/hu/kutatok/kutatok.html)
The Directors’s Tale (Avagy Red kapitány meg a béka)
Élet és Irodalom, 2008. április 4.
„Az elnök úr hangneme időnként már-már ingerült volt, amivel nyilvánvalóan arra kívánt utalni, hogy akadnak olyan imbecillis emberek, akiknek a számára nem világos már eleve, hogy a dolgok úgy állnak, ahogyan ő állítja őket.”
„Az MTA-nak további reformintézkedései során feltétlenül figyelmet kell fordítani majd arra, hogy végképp megszabaduljon saját kutatóintézetei támogatásának nyilvánvalóan posztszocialista, jelenleg azonban a hatályos jogszabályokban előírt kötelmétől, és a mostaninál jelentősebb összeget fordíthasson az MTA központi működésének fenntartására.”
„A történet lényege tehát az, hogy a gazdasági és tudományos szempontból is hatékony kis kutatóintézet által megszerzett forrásokat az MTA központi adminisztrációja megcsapolja. Ezt azután úgy tünteti föl, mintha az ennek következtében előállt problémákért maga a kutatóintézet lenne a felelős.”
A cikk csak hétfőtől érhető el az interneten.
Ezt irja a mai nepszabadsag. Ez alapjan mindenki dontse el, lesz-e MTA reform.
Kormányzati ötöd Para-Kovács Imre, 2008. április 4.
Gonosz elitistaként mondhatnám, hogy az MSZP most boldog lehet, mert az agy, mint szerv eddig is csak akadályozta a politizálásban, ezen állítás igazságtartalmából azonban elég sokat levon, hogy az SZDSZ már elõbb eltávolította saját agyát, ilyeténképpen az MSZP agya sem lehetett, bakker, marad a gerincvelõ és a VOR-zakó, ebbõl hamarosan Fidesz-szintû intellektuális teljesítményhalmaz lesz, alig várom már, hogy Nyakó képviselõ letaszítsa a Parlament Legokosabb Embere pozíciójából Semjén Zsoltot.
Nézzük kicsit Gyurcsány Ferenc szemével az õszödi hallgatóságot, és lassan tudatosítsuk magunkban: õk gyõztek. Itt vannak elõttünk az MSZP prominensei, a nép egyszerû gyermekei, a pozíciójukat öröklõ kistérségi kiskirályok, és hallgatják, hogy el akarjuk venni a pénzüket, inog a hitbizomány, nem lesz több névadó ünnepség a faluházban. Ha valakik, hát õk pontosan értették, mirõl szól az õszödi beszéd, és tisztában voltak a veszélyeivel. Õk a borzalmas tagság, amely egyetlen percig sem gondolta komolyan, hogy reformokra lenne szükség, csak nem tudta, hogyan tegyen keresztbe. Õk hatalmat akartak, biztos pozíciókat, nyugalmat, kérelmezõ kisembereket az íróasztal elõtt és évente egyszer a Csárdáskirálynõt, némi drága konyakkal.
Húsz évvel a rendszerváltás után is elhamarkodottnak tartják a kapitalizmus bevezetését, és negyven év múlva sem gondolkodnak majd másképp. Emlékezzünk már egy kicsit: éppen ellenük gyõztünk, amikor egyáltalán a többpártrendszert sikerült összehozni, és a privatizálás is csak addig pörgött, amíg õk tudtak privatizálni.
Néha tényleg fárasztó, hogy ilyen elõrelátó vagyok, két hete voltam kénytelen megemlékezni az egészségügyi reform folytathatóságáról és folytatandóságáról - némi szorongással és iróniával -, erre most jön a bársonyos reform, ami a kormányzás egyértelmû felfüggesztését jelenti. Pedig aztat mondta Gyurcsány Ferenc, hogy (...) csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell.
Nem kell tehát másik madám, csak hónapok, és folyamatos puhítás, illetve egy népszavazás-sorozat, amelynek célja éppen ez volt: még két év kormányzás nélkül. A létezõ szocializmus csodáit még unokáink is látni fogják.
Kicsit elkanyarodtunk a témától. De ha már szóba került, vitatkoznék vele, hogy mennyire különül el az alkalmazott és az elméleti számítástudomány. Szerintem kevéssé. Ez már csak egy ilyen szakma: Az elmélet és a gyakorlat szorosan kart karba öltve halad (pl. RSA). Amúgy a google sok minden miatt dönthetett úgy, ahogy döntött. A döntését (hogy ne jöjjön Magyarországra) nem nehezítette, hogy számos neves számítástudós nem Magyarországon van (volt).
Nem értek nagyon a számítástudományhoz, de tudtommal ott is nagyon elkülönül az elméleti és alkalmazott számítástudomány. A magyarok ebben híresen erősek, de tudtommal az elméleti aspektusban, ami a matematika alfejezete (bonyolultságelmélet, ilyesmi). Szerintem Lovász is többnyire elméleti számítástudományt, illetve általánosabban kombinatorikát művel. Persze ehhez kell, hogy nagyon ért az algoritmusokhoz, ami gyakorlati kérdésekben is segíthet. Ezt nem tagadom. Amúgy kombinatorikusok sokan vannak vagy részben itthon, világhírű kutatók is. Most hogy így gondolkozom ezen, nem tudom, miért Lengyelországba ment a Google. Talán ott kedvezőbb az adózás vagy jobb adóegyezmények vannak érvényben az USA és Mo. között. De itthon több a neves számítástudós, mint Lengyelországban, erre fogadni mernék.
A google nem feltétlenül csak kiváló programozókat keres: http://research.google.com/pubs/papers.html#category1 vagy http://www.cmu.edu/cmnews/extra/051215_moore.html Nem matek, hanem szamitastudomany. Igaz, most Lovasz hazament. De hanyan nincsenek otthon?
A tudomány ma egyre kevésbé lángelmék által, hanem sok pénzzel megfizetett szorgalmas kínai diákok hordáival halad előre.
Hát a matematikában nem így van. Eredeti ötlettel kevesen tudnak előállni, de azokra az ötletekre van a legnagyobb szükség. Persze jobban megy a szekér, ha van sok ember, aki izmosan tudja alkalmazni és kidolgozni az eredeti ötleteket, de az igazi ötlet és tehetség értéke felbecsülhetetlen.
Én sose mondtam, hogy a matek haszontalan, és a Morgan&Stanley-ről is tudok. Csak hangsúlyoztam, hogy a matematika egy cseppet sem arról szól, hogy hasznot termeljen, és ilyen alapon nem is lehet motíválni.
Még a Google-nél maradva nem tudom hányan tudják itt, hogy a Google keresője az egyik legszebb példája, hogy a matek mi módon teremthet egy cégóriást a semmiből.
Szerintem nem a matek teremtett cégóriást belőlük, de mindegy. Az ilyen állításokat nehéz bizonyítani vagy cáfolni. Az biztos, hogy tudatosan keresnek kreatív és okos embereket, és az is biztos, hogy dolgozik ott pár kivételes képességű ember, de egyetlen jelentős matematikai tételről nem tudok, amit ott bizonyítottak volna.
mert már rég külföldön van azoknak egy jó része, akik miatt jöhetne
Gondolom, kiváló programozókra gondolsz. Mert befutott kutató matematikusok nem mennek el a Google-hoz, az szent. Egy ilyen emberről sem tudok.
