Kifejteném bővebben, illetve néhány mostanában itt elhangzó kérdésre is talán választ adnék.
Ma értünk haza, Becici-ben töltöttünk 1 hetet. Szerbián keresztül, egy-egy tranzit szállással oldottuk meg a leutazást. Előrebocsátom, hogy összességében nagyon tetszett, egy-két dolgot másként vártam, meglepett, de nem vészes. Ezt azért írom, mert szeretnék pár dolgot itt összeszedni, amire mások majd jobban felkészülhetnek. Nyilván a kellemes részeket nem hangsúlyozom annyira, mert az mindenkinek menni fog magától is, remélhetőleg :-))
Uzsicéről Csacsak felé, Uzsice térségében lámpás félpályás lezárások vannak. Sorba lehet állni, időnként elég sokat.
Szerb-MNE határ (Bjelo Polje felé) lefelé 15 perc, vissza majdnem 1 óra. Szerbiába, hazafelé tartó tömeget, ha elkapod, sorba kell állni.
A2 autópálya kész van, ki van táblázva, de nem lehet ráhajtani. Nekünk Csacsaknál nem sikerült, pedig vártam mint a Messiást. A helyieket is kérdeztük, melyik a legjobb út Belgrádba, ők is a 25-ös út felé irányítottak, ami az A1-be visz végül.
Állítólag augusztus 20 körül átadják az A2-t, de addig ez nem járható, mi legalábbis nem találtuk nyomát.
Google térképet követve egyszer már majdnem tehenet fejtünk, felejtsétek el. Még akkor fordultam vissza, amikor éppen megszűnt az út és meg lehetett fordulni. Igaz, elnéztünk egy lekanyarodást, de akkor utána nekem ne javasolja, hogy ott is mehetek. Ez Szerbiában volt.
Amit javaslok, a Here(wego), nem sokat hibázott, csak a nem létező A2-est, amúgy megy szépen offline is.
Csacsak-Uzsice út elkerülésére (elég forgalmas, sok a ténfergő világtalan, lassú vontató stb.) járható és élvezetes út a Valjevo-Zlatibor (27-es és 170-es út) nyomvonal, de biztos van más is. Lefelé, mivel volt rá idő, meguntam a füstölögve 45-tel száguldó 2-es Golfok hadát, és a navigáción egyszer csak ezt a fenti rövidebb (időben kicsivel hosszabb bár ez nem biztos!) utat választottam. Nem bántuk meg.
Általánosságban: mindenki gondolja ki, merre szeretne menni, és ellenőrizze le, hogy az általa használt navigáció is arra viszi-e. Ha nem, köztes állomásokkal ki kell kényszeríteni!
Jellemző, hogy hazafelé Waze-vel indultam, nem volt idő az útvonalat ellenőrizni, egyszer csak Bosznia felé akart kanyarítani, pedig Belgrádba tartottunk.
Egy idegenvezető mesélt svájci motorosokról, akik Nis-ből Mokra Gorába haladtak valami navigációval, de Bosznián keresztül érkeztek.
Szóval csak ésszel. De navigáció meg kell, mert ha valamit elnézel, akkor jó, ha kéznél van. Figyelmeztet a sebességre, stb.
Szerb-Magyar határ: figyelemmel kísértem a BorderWatch-ot, meg a Police.hu-t is. A Police sajnos ha azt mondja, hogy nincs sor, attól még akár 1 1/2 óra is lehet, tapasztalat. A Borderwatch-al az a baj, hogy ha átér valaki, akkor sok esetben már nincs net, de ettől még közelebb van a valósághoz.
Augusztusban Röszke összes környező átkelőjén, Tiszaszigeten is random bele lehet szaladni 1-1/2 órás sorokba, kifelé-befelé. A waze kapásból nem számol forgalmi adatokkal ebben a régióban, írja is, hogy forgalom nélkül is ugyanannyi az út mint forgalommal.
A Bácsszentgyörgyi átkelőt javaslom bárkinek jelenleg, M6 üres, jól lehet haladni, a szerb oldalon innen van ugyan egy kb 2 órás főutas szakasz A1-ig, de összességében oda-vissza jobban jártunk. Üldögélő, unatkozó határőrök fogadtak! Számolni kell, kinek, mi éri meg, a határon állni egy keveset, vagy sokat, esetleg egy kis kerülőt beiktatni. A bácsalmási is jó, de ott azért láttam 1 órás várakozást is a Borderwatch-on. Bácsalmás felé kicsit rövidebb az M6-A1 távolság.
Montenegrói part: Budva augusztusban élhetetlen a mi ízlésünknek. Pl. Jaz-ra és Mogren-re látogattunk el, mindkettőn hosszas gyaloglással találtunk helyet, ahol leülhettünk, pedig nagy strandok. Parkolás is hatalmas gond, sajnos a főút Kotorba/Tivatba is Budván keresztül vezet, így kínos sorok vannak a város ki-és bevezető útjain, estefelé a leginkább, de dél körül is. Busszal vártunk egyik este egy 3/4 órát, befelé araszolva. Este az óvárosban próbáltunk egy sétát, városnézést, horror. Parkolókra várni kellett, hogy valaki kijöjjön és mi bejuthassunk.
Mi Becsicsiben laktunk, érzékelhetően sokan voltak, a strandok zsúfoltak voltak, néhány helyen elkezdődött a törülközős-gyékényes partfoglalás (ezeket a beach manager helyében éjszaka mind egy kupacba összehordanám, reggel meg mindenki megtalálja a csoffadt gumimatracát, törölközőjét a strand végében a sziklák mellett - azért mert kibérelt egy apartmant, vagy hotelt, még nem jár neki egy szelet a tengerpartból is egész napra és éjszakára) de mindig találtunk megfelelő helyet a parton és a parkolást is megoldottuk.
A szomszédos Kamenovo beach kifejezetten változatos, fent az útnál 5Eur/napért az autó ott volt a közelben. Rafailovici sajnos autóval a megközelíthetetlen kategória (még ennél kisebb tömegnél is), Becsicsi strandra persze gyalog mentünk le. Becsicsinek nincs óvárosa, cserébe van egy parti sétány, az nagyon kellemes. A fiatalok gyalog indultak Budvába éjjel 11 körül, kb. 3/4 óra alatt át lehetett sétálni. Másik értelmes lehetőség a taxi.
Az egyik leg különösebb élmény a Kotor öbölbe szervezett hajókirándulás volt. Itt minimum 3 vállalkozás utat organizál minden nap. Buszokkal gyűjtik be a népet Ulcsinjtól. Tivatból, vagy Kotorból indulnak a hajók. Nekünk ígértek egy 80 fős hajót, hát egy kb 150 fős lett a valóság, de a nagyobb baj, hogy nem volt annyi ülőhely, hogy leüljünk, mert nyilván egy-egy asztalnál elmarad egy hely, de mi 10-en már csak nem ülünk be 10 különböző asztalhoz :-) Így kaptunk 3 (+órákkal később még 4) helyet, aztán egymást váltottuk, a többi mászkált. Szerintem nem volt annyi hely a hajón, amennyi vendég. Ezt is az eszelős csúcsforgalomnak tudom be. Ezeken a hajókon éttermek üzemelnek, a helyi fogyasztásra számítanak. Egy-egy ilyen körút a Boka öbölben (Kotori öböl), egész napra 12-18 EUR/fő, néhány extra kiadással illetve a fogyasztással még számolni kell. Ilyen pl Kék barlang, ami csodaszép lenne, csak éppen beúsztatják a kishajókat a néppel, 10-15 percet úszkálsz a dízelfüstben (!), egymásról tépitek a fürdőgatyát, mint a heringek, majd visszavisznek 5EUR-ért)
Ezt is inkább a csúcsszezonon kívül kellett volna meglátogatni, mert hangulatos. De ilyen terhelésnél, pláne ilyen melegben ami most volt, ezt nem lett volna szabad bevállalni. Herceg Novi és Kotor gájdid túr-os óváros nézése is ennek áldozata lett sajnos, mert amikor a hajó kikötött, már csak azt a helyet keretük, ahol a vízbe jutunk. 36-37 fok volt!
Összességében nem rossz a hajós program, de fel kell készülni, mi várja az embert, illetve extrém melegben ezt inkább ki kell hagyni. Vagy, alternatív megoldások, pl. Tivatból kis hajóst keresni, aki elvisz stb.
Az utak jók, az emberek barátságosak, a közlekedési szokások kicsit eltérőek. Pl a szerpentinen volt egy baleset, előttünk 30 méterrel a sérült az úton feküdt, a résztvevők ápolták, mentő, rendőr sehol. Egyik oldalon kamion vesztegelt, a másik oldalon két személyautó, mindhárom érintett volt. Elkezdett kialakulni a sor, mindkét irányból, erre hátulról, mügülünk, jönnek sorban az autók és átfurakodnak a roncsok között. Nem érdekelte őket, mi lesz, ha a túloldali sorból is elindul valaki, vagy nem fér át a roncsok között - mentek mint a gép. Végül talán nekik volt igazuk, mert akár órákat is ott lehetett volna vesztegelni, mi is becsatlakoztunk, így kis késéssel tovább tudtunk menni. A túloldali sornak esélye sem volt elindulni, mert a mi oldalunkról folyamatosan mentek az autók. Sejtem, hogy egy többórás sorbaállást úsztunk meg ott, de ez nagyon megdöbbentett.
Amiért viszont korábban azt írtam, hogy karcolás nélkül is haza lehet jönni igen nagy valószínűséggel, az azért volt, mert itt kis sérülést nehéz elképzelni, a nagyra meg azért figyelnek. Amikor kevés a hely, mindenki óvatos, előbb utóbb megtalálja a hátramenetet is valaki ha kell. Ha valaki mondjuk nem tud parkolni, az persze meghúzza az autót, pont mint bárhol. Előfordul, hogy az ember benéz egy előzni tilost és jönnek szembe - oda kell figyelni. Meglepetés kanyarokból áll az egész vidék, az előzni tilos tábla és jelzés az éles kanyarok feltüntetésével közösen a legfontosabb jelzések ebben az országban. Van egy trükkös megoldásuk, van olyan, hogy két sávos, kapaszkodós út megy felfelé és egy sáv lefelé a hegyen. Helyenként az egy sávnak, ami megy lefelé, meg van szaggatva a záróvonala és lefelé tud előzni a felfelé haladó két sáv közül a belsőben. Kvázi a 3 sávból a középsőt fel is, le is használhatod, természetesen a felfelé haladónak van előnye. Külön jelzések vannak erre, figyelmesen!
Az előzni tilos feloldása sok esetben csak 50 méteren tart, aztán jön újra a tiltás, majd a kanyar!
Nem itt kell a friss jogsival gyakorolni, de különösebb titkos képesség sem kell, hogy valaki itt közlekedjen. Józan paraszti ész és alkalmazkodás, figyelem.
Mint jellemzően a Balkánon mindenhol, a dudálás vagy fénykürt (ha csak egy rövid jelzés) nem a harag jele, hanem azt jelzi, jön, figyelj oda. Tudnak hosszasan is dudálni, meg villogni, de akkor haragszanak :-)))
Összességében egyébként hihetetlenül tetszett, nagyon jól éreztük magunkat, mivel messze van nagyon, így nem hiszem hogy évente visszajáró vendégek leszünk, de azért mindenképpen szeretnék majd visszajutni újra, de nem egy augusztusban lesz az biztos. Az ételeik finomak, a sörük is, ha éppen víz kellett, mi a csapvizet ittuk Becsicsiben és senkinek semmi baja nem volt. Mondjuk mi mindenhol azt ittuk eddig. Tisztaságra sem volt panasz, a parton is és mindenütt találni lehetett szemetest, amit rendszeresen ürítenek. Egyetlen nem túl nagy (3-4 kuka méret) illegális lerakó félét láttunk csak összesen.
Remélem volt akinek segítettem. Ismétlem, a célom nem az eltántorítás, inkább az elsőmontenegrós tapasztalatok másokkal megosztása volt. Sok mindent jól csináltunk, jól választottunk helyet, indulási és érkezési időket, köztes állomást (ismételten köszönöm a Mokra Gora-s tippet!!!), pár dolgot meg lehetett volna jobban is.
