Az egy dolog, hogy egy összetett hatás hogyan jön létre és másik, hogy
ki mit okoz ebből:
Amikor annak idején Maxwell bácsi megalkotta az em. mezőt leíró képleteit, akkor megfeledkezett arról a tényről, hogy nem egy, hanem milliárdnyi elektron hatását érzékeljük egyszerre. Így azok számára akik nem tudják (vagy nem akarják) felfogni, hogy minden egyes elektron kibocsátja a maga fotonját, ez a gigantikus foton halmaz mezőként érzékelhető. Sokkal tisztábban látható az egyes fotonok viselkedése és hatása ha olyan folyamatokat vizsgálunk ahol valóban csak egy-egy foton érkezik. Ilyen folyamatok az egyetlen elektront adó béta sugárzások és az egyetlen fotont adó gamma bomlások. Pedig nagyon jó lenne mert kétségtelenül látható, hogy nincs hullám, nincs mező,
csak mezőt alkotó fotonok gigantikus tömege.
Így ha tényleg csak egy-egy fotont kibocsájtó forrásunk van akkor
a tőle azonos távolságban (köríven vagy egy gömbhéjon) elhelyezett
detektorok jeleit vizsgálva azt tapasztaljuk,
hogy soha! de SOHA nincs két azonos idejű beütés!
Persze nem a távolság vagy az interferencia okán, hiszen a hasadóanyag
mennyiségének helyes megválasztásával elérhető, hogy átlagban
csak 1-2 mp-ként jöjjön létre bomlás, így ugyanilyen gyakorisággal foton..
Először is: Olyan e.m. hullám nem létezhet Maxwell bácsi elmélete szerint, amely csak egy adott irányba halad.
Mégis az összes valóban egyfotonos kisérlet ilyen egyirányú fotont
mutat. De még azok a hétköznapi eszközök is amiket használunk:
a ledek ilyet állítanak elő, sőt! Ha lézerpointert sikerülne a piacon venned, akkor megfigyelhetnéd, hogy csak nagyon szűk irányban jön létre a fénykibocsájtás..
1. No éppen ezért nem állítható megalapozottan, hogy hullám jelenség lenne a fény!
Hőőő? Pont ezért tök érdektelen, hogy mi hullámzik. A fényterjedés hullámként írható le, mert van neki fázisa, és kialakul interferenciakép. Minden körülmények között. Tehát az. Pont. De én vagyok a hülye, hogy filótopikokba járok a pragmatikus világszemléletemmel :)
Nem mondom hogy tudlak követni, de nembaj ez sem. :)
Ird le bővebben szerinted mi történik a kétréses kisérletnél a fotonnal.
Az igazán lényegi kérdés ott van. Tehát ha jól követtem a dolgokat , a fotont részecskének tartod. Talán kizárólagosan ? Ok. De akkor hogy alakul ki az interferenciakép?
És mi az , hogy a kép csak nagyon nagy frekvencia változás után kezd változni? Ez szerintem nem igaz. A vonalak távolsága és a frekvencia között lineáris az összefüggés.
Megmodom a jövődet . Abból amit írsz látszik hogy a linkeket amit adtam eddig,sose olvastad igazán végig. Ezt se fogot. Neked többet ér a saját elméleted, mint bármi más. Nembaj.
Nem esküszöm meg rá, mert nem volt türelmem elmélyedni benne, de foton5 erre gondolhatott: http://www.mathpages.com/home/kmath567/kmath567.htm Ezt viszont Feynmannéknak nem sikerült kvantálniuk. --- Szóval akkor arra az _értelmezésre_ tudnál linket adni?
Ez csak értelmezés, nem elmélet. Az elmélet ugyanaz a kvantummechanika mint addig, csak mellé tettek egy jobban védhető értelezést, mint a klasszikus koppenhágai.
foton5 Miféle tóról zagyválsz? Megmondanád, mi hullámzik a fényben? Vagy ahogy írod elektromágneses sugárzásban? Mi mivé változik? Tán túl olvasott vagy, és ezért az egész zavarosan kereng az agyadban... Nincs olyan, hogy elektromágneses sugárzás...
foton5 Mondtam, inkább ne írj. Egyébként, rövid itt létedből látom, hogy néhányszor fürgébb, és kreatívebb az agyam, mint a Tied. Mos jöttél ide, de már felmérted, hogy megugathatsz? Tévedsz. Ettől itt nem leszel szimpatikus senkinek. Ismerik a hibáimat és az értékeimet.
Néhány napja hasonlót írtam egy másik fórumon, hogy az univerzumunk két univerzum keveredése, csak az egyik időben visszafele megy. Vajon honnan szedtem....hát innen.....
Eddig csak hittem, mostmár tudom hogy működik az idő.
A kisérletnek vége. :DDDDDDDDDD
Vigyázz mire veted a tekinteded........
idézek megint
Feynman kevéssé ismert, több mint fél évszázaddal ezelõtti meglátása szerint az elektromágneses sugárzás viselkedése és a részecskékkel való kölcsönhatásának módja megmagyarázható, ha komolyan vesszük azt a tényt, hogy az elektromágneses hullámokat a tó felszínén tovaterjedõ fodrozódásokhoz hasonlóan tárgyaló Maxwell-egyenleteknek két megoldása van. A megoldások egyik csoportja eleget tesz a „józan ész” elvárásainak, ez a gyorsuló elektromos töltésbõl kiinduló, attól távolodó és az idõben elõrefelé haladó hullámokat írja le. Ezek a hullámok ugyanúgy terjednek kifelé, mint a vízhullámok, amelyek abból a pontból indulnak ki, ahol a kõ beleesett a tóba. A mind a mai napig általában figyelmen kívül hagyott második megoldás az idõben visszafelé haladó, és a töltött részecske felé tartó hullámokat írja le. Olyan ez, mintha a vízhullámok a tó partjánál indulnának, és a tó közepén egy pontban találkoznának. Amint a második fejezetben megmutattam, ha megengedjük, hogy a hullámok mindkét csoportja a Világegyetem összes töltött részecskéjével kölcsönhatásra lépjen, akkor a bonyolultság legnagyobb része kiejti egymást, és csak a józan észnek megfelelõ, jól ismert (úgynevezett „retardált”) hullámok maradnak meg és szállítják az elektromágneses hatást egyik töltött részecskétõl a másikig. Ám mindezen kölcsönhatások eredményeképpen minden egyes töltött részecske - köztük minden egyes elektron - pillanatszerûen (azonnal) tisztában van saját helyzetével a Világegyetem összes többi töltött részecskéjéhez képest. Az idõben visszafelé haladó (úgynevezett „avanzsált”) hullámok egyetlen érzékelhetõ hatása az, hogy olyan visszacsatolást hoznak létre, amely az összes töltött részecskét a teljes elektromágneses hálózat elválaszthatatlan, szerves részévé teszi. Csípjünk csak nyakon egy elektront itt, a földi laboratóriumunkban, és akkor elvben minden egyes töltött részecske - mondjuk akár a kétmillió fényév távolságban lévõ Androméda-ködben is - azonnal tudni fogja, mi történt, jóllehet az elektron el-csípésekor itt a Földön keletkezõ bármely retardált hullám csak több mint kétmillió év múlva fogja elérni az Andromeda-ködöt.
Az még sokkal érdekesebb lehet, kár hogy csak rövid ismertető van. Bár tartok tőle, hogy nemigen érteném a teljes szöveget.
Őszintén szólva ez a Gribbin által idézett kísérlet rám nem tett különösebb benyomást. A sima két rés kísérlet egyesével belőtt fotonokkal szerintem ugyanilyen jellegű. Hullám tulajdonság, hogy milyen lesz a találati szóráskép, részecske tulajdonság, hogy mindig egy detektort (vagy ezüstatomot, miegyebet) csap pofán.
