Olvastam, nagyon szomorú eset.
Nem írja ugyan hogy melyik gomba okozhatta, de én az őszi évszakból, és a mérgezés gyors lefolyásából és a halálos kimeneteléből így, együtt, vagy gyilkos galócára ill. fehér gyilkos galócára, vagy a kis termetű súlyosan mérgező őzlábgombák valamelyikére tippelnék. ((Elvileg lehetne még redős papsapkagomba is mivel az is őszi faj, de az inkább az északabbi vidékek lakója, és a mostani langyos időjárástól jóval hűvösebbet kedvel. De ezt zárójelbe is teszem gyorsan.... .))
A gyilkos galócák (A. phalloides, A. verna) termőideje júniustól októberig húzódik ki, és a langyos-meleg időt kedvelik, mint amilyen a mostani is. A mostani langyos idő tehát kedvez a termésüknek, és esők is voltak a múlt héten, amit szintén nagyon szeretnek ezek a gombafajok. Mérgezésük nagyon súlyos vagy halálos, még gondos ápolás ellenére is, és a májat és a veséket, bélhámsejteket, és a szívet teszi tönkre.
A termőhelyük: Tölgy,- fenyő,- és néha bükk-erdőkben teremnek meg a gyökérkapcsoltságuk miatt.
Ezeket csiperkékkel, zöld harmatgombával, a dióízű galambgomba zöld kalapú változataival, és a tarlógombával keverhetik össze a figyelmetlen vagy tapasztalatlan gyűjtők.
A mérgező őzlábgombák (Rozsdás őzlábgomba, Vörhenyes őzlábgomba, Vörösödő őzlábgomba) is jellegzetesen őszi gombák, és szeretik a langyos és az egészen enyhén hűvös időt is. Esőzés őnekik is kedvez. Mérgezésük a gyilkos galócákétól csak kevéssé eltérő, és a veséket és a bélhámot teszi tönkre.
A termőhelyük: Főleg őszi gombák. Eléggé gyakoriak, erdőkben sokfelé előfordulnak. Leginkább ritkás fenyvesek szélén, de lomberdőkben, erdei utak mentén, sőt bokros helyeken, kertekben is találhatók.
Ezeket erdei csiperkékkel és mezei szegfűgombával tévesztik össze a felkészületlen gyűjtők.
Nem tudom, hogy Zalában vannak-e tölgyesek és bükkösök, ha igen, akkor gyilkos galócára tippelek. Ha viszont valamilyen bokros-rekettyés helyen találták a gombát, akkor lehetett valamelyik mérgező őzlábgomba is.
Galócánál is, őzlábgombánál is hosszú a lappangás, és a betegeket a gasztroenterológiára vitték (nyilván a heves hányás-hasmenés miatt). Az, hogy nem sokra rá meghalt a beteg, gyilkosgalóca-mérgezést valószínűsít. Ezt valószínűsíti az is -- az őzlábgombákkal szemben -- , hogy a csiperkék nagyobb és sokkal kiadósabb gombák mint a szegfőgombák, amelyekkel a kis őzlábgombák keverhetők össze, és a célgomba valamelyik erdei csiperke-faj lehetett, és sajnálatos módon ezt téveszthették össze a gyilkos galócák valamelyikével, és valójában gyilkos galócákat leltek a csiperkék helyett.
Így nem lepne meg, ha utólag kiderítenék, hogy a mérgezést 1-2 db gyilkos galóca példány okozta. (Ennek -- sajnos -- 1 példánya elég hozzá, hogy 8-10 embert halálosan megmérgezzen.)
Olvastam könyvben olyat is, hogy volt aki úgy menekült meg a már megevett gyilkos galócától, hogy tudatlanságában összevissza szedett mindenféle mérges gombát, és az 1-2 galóca mellett sok susulykát is szedett közéjük. Így a susulykák hamar meghánytatták, és mielőtt még a gy. galóca mérge felszívódhatott volna, a beteg kihányt mindent fél órán belül. Ez mentette meg az életét. Az orvosnak csak atropininjekciókra volt szüksége a susulykák miatt, ill. a csak nagyon kevés galócaméreg valamelyes kórházi utókezelésre, így a beteg megúszta a gomba-"kalandot". Kutyaharapást szőrével... :-O!!
