ún. panoptikus festőkészletet. A kész, száraz kenetet kevesebb mint 1 perc alatt megfested vele, tulajdonképp mindenféle élettelen mintára használhatod.
Érdeklődnék, hogy ki tudna egy kis segítséget nyújtani, hogy a leggyakrabban használt festékek, melyeket preparátumokhoz használunk hol lehet beszerezni őket a legegyszerűbben. Érdekelne hogy nektek mik vannak! Gondolom nem vesztek meg ti sem mindent! Mi az amit a legtöbbször használtok?
Nekem eddig metilénkékem van egyedül, de az is állatkereskedésből (az amit az akvárium fertőtlenítésére használnak), valaki használja még ezt vagy ez egy hülyeség? Ha igen akkor hígítjátok, vagy egy az egyben töményen használjátok?
Ha már itt tartunk, megérdeklődhetném, hogy az LgO kondenzorát, mégis, hogyan lehet centrálni? A befogó gyűrűben mintha lenne néhány apró csavar, de no f**king way, hogy ezekkel annyit lehetne állítani, mint amennyire el van mozdulva.
A jelenleg feltámadás alatt álló másik mikroszkópomnál ott van két beállító bizgentyű, amikkel 3 másodperc alatt meg lehet oldani ezt a feladatot csavarhúzó, vagy egyéb szerszám nélkül.
Az eddig nyomtatottaknál egy kicsit komplexebb szűrő tesztje.
Sajnos olyan szép mozdulatlan preparátumaim nincsenek, mint nektek és ez a gonosz kis izé, meg nagyon tekergett, így nem igazán tudtam variálni az expozíciónál. Nem is tökéletesen éles és még talán be is mozdult egy kicsit.
Mondjuk az sem ártana, ha a kondenzorom, legalább a közelében lenne a fényút közepének, de annyira nincs ott, hogy szerintem ezen csak kalapáccsal lehetne segíteni, azt pedig nem vállalom be.
Elolvastam a cikkeket, hát elég nagy marhaság ez. Még hogy expozíciót se korrigáljanak? Talán régen a sajtófotósok nem úgy hívták elő a képet, hogy az előhívót, képkivágást, papírkeménységet, stb. megfelelően megválasztották? Különösen annak fényében érthetetlen, hogy azóta rengeteg sajtóképről kiderült, hogy kamu úgy egészében (még a híres Capa-fotó is).
Amiről én beszélek, az nem etikai kérdés. Nálam nem elsősorban az esztétikum az első, hanem az, hogy hűen ábrázoljam a témát. Tehát ha belenézel a mikroszkópba, akkor nagyjából ilyen képet láss. Más kérdés, ha tudományos célra kell fotózni. Akkor a cél érdekében tényleg bármi megengedett, ami nem hamisítja meg a kinyerni kívánt információt. Pl. porok morfometriájánál simán két tónusra lehet redukálni a képet és kiszedni minden szenzorfoltot, amennyiben az algoritmus számára úgy könnyebb a részecskék morfológiai paramétereit megállapítani. De például plusz részecskéket kézzel belerajzolni már tudományos vétség.
Ezt korábban már írtam, hogy a világ már csak nagyon ritkán lát szépnek, vagy talán inkább ütősnek egy képet, ha nincsenek utómunkálatok. Ezek, amiket írtál, még sajtófotónál, vagy klasszikus természetfotónál is elfogadottak, pedig ott már ugranak minden apró hülyeségre is, amit én nem értek teljesen.
Számomra mindig nagy dilemma, meddig menjek el az utómunkálatokkal. Valamennyi mindig szükséges, ilyen az élesítés, expozíció és feketeszint korrekció, esetleg kis zajszűrés (bár ezt ritkán használom). Ami még elvárt publikus képeknél az a szenzor porszemeinek kiretusálása. A múltkori kovamoszat fotón nagyon összecsaptam ezt. Helyenként látszik a halványabb porszemek nyoma kis csíkok formájában, mivel a részképek nem pontosan egymás felett voltak.
Még csak annyi, hogy rendes Tőled, hogy aggódsz (tényleg, most nem poénkodok), de a cucc használati értéke nulla. Muzeális értéke van számomra :)
Ezeket a száloptikákat amúgy úgy tervezik, hogy hugyba - vérbe tolhatod, minden beteg után fertőtleníted / sterilizálod. Az optika így tuti hogy bírja az alkoholt.
