Keresés

Hogy a kísértések ellen küzdök a méltatlanságomban, az a harc felőröl engem

Összeszedve minden erőmet, is gyönge vagyok

Kísértésekkel küzdök, mert a gondolataim megkísértettek

Fordíthatok a sorsomon, ha a gondolataimat lekötöd

Mert nem marad hely a gondolataimban a kísértéseknek, és a gondolataim tiszták, már túl is emelkedtem a kísértéseken

És küzdjek azért, hogy leküzdjem az eltévedt gondolataimat?

Van egy sokkal könnyebb, és egyenes út

Mert amint szeretek valakit, úgy a gondolataim nála járnak, úgy ha szeretlek Téged, a gondolataim Nálad járnak

És hogyan tudlak Téged könnyen szeretni, akkor ha jelen vagy nálam, mert a jelenlétedben felbuzdul a szerelmem

Mint a száraz rőzse tűzre téve

És tehetem, hogy jelen légy nálam, ha a megszentelt napodon kívül a köznapokban is magamhoz veszlek

Ha bevallom Neked a vétkeimet

Ha Szentségimádásban gyakrabban találkozom Veled

És ha Szavadból naponta veszek

Felvállalva reggel a gondolatot, felvállalva este a gondolatot

Imádkozva, jósorsomban is imádkozva  

Ha Nálad jár a gondolatom, már szavak nélkül is imádkozom

Ha megengedem, hogy vezess engem, akkor vezetni fogsz engem, és átemelsz a kísértéseimen

Nem küzdve azokkal, hanem elhaladva felettük

A világi politikus azt gondolja, hogy a vallás politika

És nagy baj, hogyha az, aki gyakorolja a vallás külsőségeit, ugyanezt gondolja

Ha tapasztalom a Feltámadtat, akkor már nem jöhet hozzám az indító gondolat

Hanem a keresés gondolata

Ha egyetlen Miatyánkot mondok, már minden nap, akkor annak tapasztalás lesz a következménye

Mert az imádság az adás, és Te nem hagysz semmit kiegyenlítetlenül

Ha pedig egy országban egymillió ember szívéből emelkedik, minden nap egy Miatyánk Hozzád, felemeled azt a nemzetet, bármilyen mélyre süllyedt is

És akkor megtudják annak a nemzetnek a politikusai ugyanúgy, élő vagy, és eleven, és jelen lévő

És attól kezdve nem lesz a vallás idegen, és egyáltalán nem lesz politikus

Mint azok, akik ha nem hisznek a jelenlétedben az Eucharisztiában, de mégis veszik az áldozatot, és szentségimádást vállalnak, hogy felismerjék az igazságot, fel fogják ismerni a jelenlétedet, és teljességedet, a Véredben, és a Testedben

Ha fel akarlak ismerni, akkor imádkozok, ha a teljességedben akarlak felismerni, akkor imádlak az Eucharisztiában

Az imádat pedig nem túlzások halmaza, hanem a lényegben az imádat az figyelem, és az akaratod kutatása, a követéséért

És a felismerés az építkező

Téglánként építkező

Hogyan gondolkodik a tudós, aki tagadja az igazságot, aki minden erejével azon van, hogy tagadja a létedet?

És hogyan gondolkodik a kurtizán, amikor ráköszönt az igazság?

Jézus megállította a farizeusokat, ne kövezzék meg a kurtizánt

A farizeusok elé tette az igazságot, és felismerték a szégyenüket

A kurtizán meg találkozik az egykori gondolataiddal, és megragadja, megbocsátok – de azt, hogy ne vétkezz többé, azt nem fogadja be

A tudós is úgy van, egy oldalról keresi az igazságot, az elsőbbségének a gondolatától

Aki meg nem vizsgál, neki még sokat kell megtörődnie a maga akaratától

Ki a rosszabb, a tudós vagy a kurtizán? – ha tudós vagyok, az a rosszabb nekem, ha kurtizán vagyok, az a rosszabb nekem

De a legrosszabb az, aki elfogadta a tanításod, de nem mélyült el a tartalmában, hanem magállt a formánál

A téged tagadó tudós találkozhat a szégyenével, és a kurtizán is szembe találkozhat a szégyenével

Akkor csak az van, találkozzak a szégyenemmel, ha lesüllyedek a mocsárba

Itt van a mi Istenünk, Aki élő, és eleven, és vonzó

Nem úgy van, hogy csak itt van, hanem itt biztosan megkapom az igazolásait, ha igazolom magam előtte

Avval igazolom magam előtte, hogy keresem az igazságot a Szavában

Nemcsak töprengésben, hanem a Szavában nyújtott vezetésében

Így igazítom magam az útmutatásaihoz

És nem úgy megyek, mint akit vágóhídra visznek, hanem vizsgálva

És egyáltalán nem rohanva, hanem sokkal inkább emelve, és megtartva

Mindig ad, és mozgásba lendít

Hinni, az nem az alvás állapota, hanem a mozgásé

És a reggelt veszem a jó időnek, mert a legjobb ideje a találkozásnak a reggel

És akkor az egész napom az erődben telik

Maradva egész nap kettesben

És ha tanácsot kérek a szívemben, megkapom a tanácsaidat, az útjaidon

Az alakulásomban

És akkor rám helyezheted az érdekeidet

És akkor felismerem az értékeset az érdekeimnek, mások értékeiben

A koronázó domb hogyan épül - mindenki visz hozzá egy marék földet, és magam is teszek hozzá egy marékkal

Ez az igazi győzelem

Szelídségedben

Mikor Jézus húsvét előtt egy hegyen ötezer embernek tanított, amikor az ötezer meg akarta választani királynak, akkor megáldott öt árpakenyeret, és két halat, és azt szétosztva tizenkét kosár maradékot szedtek össze

Mi az árpakenyér, és mi a hal

Az árpa, mint szubsztancia a földből származik, de kiemelkedve a földből, körbeölelve levegővel, hevítve a nap melegétől, megtelik éterikus anyagokkal

És a hal, ami vízből származik, kifogva és szárítva, és megsütve, hordozza az éterikust

Hiszen a levegő egyszer sűrített éteri, és a víz kétszer sűrített éteri

Az éteri pedig minden anyag hordozója, és szülője

És mit jelent az öt és a kettő?

Az öt és kettő az hét, a kenyér és amit a halak hoznak a hét

És mi a hét, a hét, az Isten száma, ami minden, és jelenléte mindenben

Hiszen a jelentése a szeretet

Mert miből tevődik össze a hét, két hármasból, és az egyből

A hármas pedig a tökéletessé váló ember, Istengyermek

És milyen a számok elhelyezkedése

Elöl egy hármas, a végén egy hármas, középen az eggyel

És mi a látható eloszlásuk jelentése?

„Szeressétek Istent fölötte – mindennek és – felebarátaitokat mint önmagatokat!”

Azaz első két törvény, ami egy

Az első hármas kifejezi az ember, a tökéletes ember istenszeretetét, a másik hármas a tökéletes ember emberszeretetét

És középen az egy Isten

Így Isten lényege két hármas, az ember lényege egy hármas

Középen egy az elérhetetlenség, míg a két hármas öleli az egy hármast

És az ember egy hármasának ki kell elégíteni az első hármast a második hármasban, mert avval igazolja az első hármast

És a hetes szám mindent átölel, mindenben megszólal, és mindenben látható, mert látható a fénysugarak törésében, és harmonikusan hallható a zenében

És az ötezer ember a korszakunk

És a királlyá választása elöl ellépő Jézus a visszatérő Pásztor

Aki nem anyagban, hanem szellemi tanítással fogja táplálni az ő népét, ó, és micsoda bőségben

Hogy aki keresi, az megtalálja önmagában a hármas számot a magáról lemondásban a másikért, mindig és mindenben a másikért

Bőségben, kilépve az önzésből, az ínségből

Mikor Jézus húsvét előtt egy hegyen ötezer embernek tanított, amikor az ötezer meg akarta választani királynak, akkor megáldott öt árpakenyeret, és két halat, és azt szétosztva tizenkét kosár maradékot szedtek össze

Mi az árpakenyér, és mi a hal

Az árpa, mint szubsztancia a földből származik, de kiemelkedve a földből, körbeölelve levegővel, hevítve a nap melegétől, megtelik éterikus anyagokkal

És a hal, ami vízből származik, kifogva és szárítva, és megsütve, hordozza az éterikust

Hiszen a levegő egyszer sűrített éteri, és a víz kétszer sűrített éteri

Az éteri pedig minden anyag hordozója, és szülője

És mit jelent az öt és a kettő?

Az öt és kettő az hét, a kenyér és amit a halak hoznak a hét

És mi a hét, a hét, az Isten száma, ami minden, és jelenléte mindenben

Hiszen a jelentése a szeretet

Mert miből tevődik össze a hét, két hármasból, és az egyből

A hármas pedig a tökéletessé váló ember, Istengyermek

És milyen a számok elhelyezkedése

Elöl egy hármas, a végén egy hármas, középen az eggyel

És mi a látható eloszlásuk jelentése?

„Szeressétek Istent fölötte – mindennek és – felebarátaitokat mint önmagatokat!”

Azaz első két törvény, ami egy

Az első hármas kifejezi az ember, a tökéletes ember istenszeretetét, a másik hármas a tökéletes ember emberszeretetét

És középen az egy Isten

Így Isten lényege két hármas, az ember lényege egy hármas

Középen egy az elérhetetlenség, míg a két hármas öleli az egy hármast

És az ember egy hármasának ki kell elégíteni az első hármast a második hármasban, mert avval igazolja az első hármast

És a hetes szám mindent átölel, mindenben megszólal, és mindenben látható, mert látható a fénysugarak törésében, és harmonikusan hallható a zenében

És az ötezer ember a korszakunk

És a királlyá választása elöl ellépő Jézus a visszatérő Pásztor

Aki nem anyagban, hanem szellemi tanítással fogja táplálni az ő népét, ó, és micsoda bőségben

Hogy aki keresi, az megtalálja önmagában a hármas számot a magáról lemondásban a másikért, mindig és mindenben a másikért

Bőségben, kilépve az önzésből, az ínségből

Láthatjátok a hetes számot pl. a színekben és hangokban, mert a fénysugarak törésükben a Teremtő hét tulajdonságát anyagi módon szemléltetik, a hang pedig a szellemi élet hét nagy harmonikus törvényét fejezi ki.

„Szeressétek Istent fölötte – mindennek és – felebarátaitokat mint önmagatokat!”

Mikor Jézus húsvét előtt egy hegyen ötezer embernek tanított, amikor az ötezer meg akarta választani királynak, akkor megáldott öt árpakenyeret, és két halat, és azt szétosztva tizenkét kosár maradékot szedtek össze

Mi az árpakenyér, és mi a hal

Az árpa, mint szubsztancia a földből származik, de kiemelkedve a földből, körbeölelve levegővel, hevítve a nap melegétől, megtelik éterikus anyagokkal

És a hal, ami vízből származik, kifogva és szárítva, és megsütve, hordozza az éterikust

Hiszen a levegő egyszer sűrített éteri, és a víz kétszer sűrített éteri

Az éteri pedig minden anyag hordozója, és szülője

És mit jelent az öt és a kettő?

Az öt és kettő az hét, a kenyér és amit a halak hoznak a hét

És mi a hét, a hét, az Isten száma, ami minden, és jelenléte mindenben

Hiszen a jelentése a szeretet

Mert miből tevődik össze a hét, két hármasból, és az egyből

A hármas pedig a tökéletessé váló ember, Istengyermek

És milyen a számok elhelyezkedése

Elöl egy hármas, a végén egy hármas, középen az eggyel

És mi a látható eloszlásuk jelentése?

„Szeressétek Istent fölötte – mindennek és – felebarátaitokat mint önmagatokat!”

Azaz első két törvény, ami egy

Az első hármas kifejezi az ember, a tökéletes ember istenszeretetét, a másik hármas a tökéletes ember emberszeretetét

És középen az egy Isten

Így Isten lényege két hármas, az ember lényege egy hármas

Középen egy az elérhetetlenség, míg a két hármas öleli az egy hármast

És az ember egy hármasának ki kell elégíteni az első hármast a második hármasban, mert avval igazolja az első hármast

És a hetes szám mindent átölel, mindenben megszólal, és mindenben látható, mert látható a fénysugarak törésében, és harmonikusan hallható a zenében

És az ötezer ember a korszakunk

És a királlyá választása elöl ellépő Jézus a visszatérő Pásztor

Aki nem anyagban, hanem szellemi tanítással fogja táplálni az ő népét, ó, és micsoda bőségben

Hogy aki keresi, az megtalálja önmagában a hármas számot a magáról lemondásban a másikért, mindig és mindenben a másikért

Bőségben, kilépve az önzésből, az ínségből

Mindenkinek szabad akaratot adtál a Földön, és az égben

Mindenki tehet a sorsáért

A föld pedig el van takarva a lelki látástól, hogy biztosítva lehessen neki a szabad akarat

És milyen mértékben emelkedik az égbe, olyan mértékben, és céljának arányában nyitod meg az égre a látását

És mint lélek, az ember gondolata kiárad

Nem ahogyan lát, hanem amint gondol

Nem is tudja, hogy egy káromkodással milyen folyamatokat indít

És nem is tudja káromlásainak következményeit és vonzásait

Mert amint gondolok, azt vonzok

Így könnyen vonzhatom a bukottakat, vagy az angyalaidat magamhoz, amint gondolok, amint tisztát, vagy tisztátalant gondolok

Káromlás sem más, mint gondolat, napvilágra került gondolat

És az eltávozó lélek azt is viszi, amint gondolnak rá

Ha káromolva gondolnak rá, viszi magával a bosszú gondolatát, és nem nyugszik meg addig, míg kamattal vissza nem fizette

És visszafizetheti, mert a gondolatai megvezethetik a gondolataimat, mint ahogyan az alázatosnak az angyalok segítik a gondolatait

És a szabadságomban azt a gondolatot fogadom el, fogadom be, amit akarok

Ha gőg van bennem, esélyem sincs, hogy felismerjem a gondolataim eredetét

Mert a gőg az önösségből indul

És a megtévesztő gondolat az önszeretetemből indul, arra építve rombol

És így láthatatlan marad

A gondolat mindenképpen hat a gondolatra, ha állhatatos vagyok a tisztaságban, akkor eltávozik tőlem az ártó

Ha pedig káromlok, akkor vonzom az ártót, és hozza a gondolatát

Ha ítélkezem, ugyanaz történik

Egyes esetekben, ritka esetekben az ártó hatalmat kap a test fölött is

Jó okkal történik, és amikor kitelik az ideje, akkor az, aki Benned tiszta, az megszabadíthatja a szenvedőt a megszállótól, kézrátétellel, és segítségül hívásoddal

Az akaratodból véve, és az akaratodba helyezve a gyógyítást

Hogy a föld is észrevegye, hol járnak a gondolatai

Aki Veled jár, avval vele vagy

Aki meg elsüllyed az ártó gondolatok tengerében, az minél jobban süllyed, annál inkább megláthatja a jelenlétedet, és az irgalmadat

Ha kiszabadítom magam az ártó gondolatok sűrűjéből, segítségül hívva a szent nevedet, kiszabadítod a gondolataimat, és avval kiszabadulhatok az ártó kezéből

És az még nem biztosításom, hogy egyszer kiszabadultam, mert a gondolatim csapongásai képesek újra magamhoz vonzani az ártót

És akkor már nem egyedül tér vissza, hanem a hasonszőrűekkel, hogy ki ne szakítsam magam újra magamat a kezeiből

És ha felvállalom a figyelmet, a nehézségeit, és fáradtságait, akkor könnyen felfedezhetem a gondolataim eredetét

Az ártót, ahogyan az önszeretetemre buzdít, és ha azt nem engedem, hogyan próbálkozik félelmet kelteni bennem

Teljesen felesleges kétségbe esnem a felismeréstől, hiszen a felismerésem már egy fél győzelmem felette

És nem az a teljes győzelmem, hogy küzdelembe szállok, hanem a Te gondolatidat keresve, imádságban győzedelmeskedem a jelenléteddel

Veled kényelmesen megvárom, amíg az ártó belefárad, vagy neved segítségül hívásával azonnal győzök

Nem kell sietnem, hiszen számára is világosságot adhatok, Jézussal közösségem a szelídséggel a világosságba vonzza az ártót

A másvilágon nincsenek a gondolatok előtt falak, nem lehet eltakarni, és nem lehet letagadni

Így a gondolataim szerint találom magamat

És a gonosz gondolataimban sokkal súlyosabbak rám nézve, mint bármilyen külső ítélet

A gondolataim között találom magam, más azonos gondolatok kereszttüzében

És az sokkal szörnyebb, mint ahogyan el tudom képzeli

És a tisztaságomban sokkal szebb, mint ahogyan a Földön bármi hasonlót is érzékelhetnék

És gondolhatom, mi szörnyűség lehet más gondolatában

Mivel semmi megfogható sem lehet velem, nem vihetek magammal semmit, ami fogható, ezért egyedül a gondolat marad a fogható

Egybekelve minden földi gondolatommal

Hogy egyszerűen csak gondolok, vagy tudom vizsgálni, és szűrni a gondolataimat?

Igen, tudom azt, tudom vizsgálni a gondolataimat

Az nagy felismerés, ha vizsgálom a gondolataimat

Medjugorje, 2018. szeptember 02.

"Drága gyermekek, szavaim egyszerűek, de tele vannak édesanyai szeretettel és gondoskodással. Gyermekeim, egyre jobban feltornyosulnak felettetek a sötétség és a megtévesztés árnyai, én pedig fényre és igazságra hívlak titeket – Fiamhoz hívlak benneteket. Csak Ő tudja átformálni a kétségbeesést és a szenvedést békességgé és derűvé, csak Ő tud reményt adni a legmélyebb fájdalmakban.

Fiam a világ élete. Minél jobban megismeritek, mindinkább közelebb kerültök hozzá, annál jobban fogjátok szeretni, mert Fiam a szeretetet. A szeretet megváltoztat mindent, széppé teszi azt is, amit a szeretetlenség jelentéktelenné tesz. Ezért újra mondom nektek, hogy nagyon kell szeretnetek, ha lélekben növekedni szeretnétek. Szeretetem apostolai, tudom, hogy nem mindig könnyű, de gyermekeim a fájdalmas utak vezetnek a lelki növekedéshez, a hithez és Fiamhoz. Gyermekeim, imádkozzatok és gondoljatok Fiamra. A nap minden pillanatában emeljétek fel lelketeket hozzá, én pedig, a legszebb kert virágaiként gyűjtöm össze imáitokat, és Fiamnak ajándékozom. Legyetek szeretetem igaz apostolai, terjesszétek mindenkinek Fiam szeretetét, legyetek a legszebb virágok kertje. Imáitokkal segítsetek pásztoraitoknak, hogy minden ember felé szeretettel telt lelki atyák legyenek. Köszönöm nektek.”

Azon aggodalmaskodni, amin a világ aggodalmaskodik, ugyan mi az értelme

Az után futni, ami a világnak elveszi az idejét

Azt követni, ami engem akar elveszejteni

Hálátlannak lenni, amikor a hála oly jó érzés

Kegyetlennek lenni, amikor a szívemben is örvendezhetnék

Azon töprengeni, ami elmúlik, és aminek a nyomát a szél is elfújja

Öklöt ököllel verni

Ugyan mért tegyem ezeket

Mikor télen is tehetem a tavasz énekét

Mikor olyat hallgathatok, ami zenét visz a szívembe

Mikor elfelejthetném a félelmet, és mikor valaki meg akar ijeszteni, csodálkozva nézzem az erőlködéseit

Mikor azzal járhatok, aki után vágyom

Mikor azzal lehetek, akivel szeretek lenni

Fordítva a sorson, a rossz sorsot elfelejteni

Mikor már a test sem elmúlik, hanem átszellemesül

Mikor a lélek egyszerűen kiszáll a testéből 

Ha nem ismerlek Téged, soha sem kértem még Tőled, hogyan ismertelek volna akkor meg Téged?

A jósorsomban telve vagyok félelmekkel, nehogy érted ott kelljen hagynom a jósorsomat

Azt hiszem, elveszel, pedig azt kéred, kérjek Tőled, hogy adhass

Nincs olyan félelmem, ami Tőled való, az istenfélelem, pedig félelmem, nehogy megbántsalak

Lélekben is van több, és kevesebb, magam döntöm el a többet, vagy a kevesebbet

Ha fájdalmamban megyek Hozzád, az természetes, de van abban valamilyen érdemem?

Ha jósorsomban megyek Hozzád, legyőztem magamat, nagy győzelmem az a halál felett

A kérésem szerint válaszolsz nekem, ha az akaratodban kérek, akkor azt a kérésemet teljesíted

Ha úgy kérek, hogy kérve, és nem elvárva, akkor válaszolsz nekem

A válaszodból sok mindent megtudok, ha kutatom az értelmeit

Ha másokért imádkozok, akkor mások is fognak értem imádkozni, több az az elégnél

Hogy másokért imádkozom, az a nagy lépésem ahhoz képest, hogy magamért imádkozok

A kéréseim jó tanulásaim, mert megismerlek Téged, és megismerem magamat

Nem gondolhatom a lényemben megismertem a magam harmadát

Hanem annál kevesebbet ismerek magamból

Ismerkedésem Veled, egy örök életig megtart, az örömömre

Most keveset ismerek a miértekből, odaát is eltart az a megismerésem

Megadhatnál egyszerre mindent, de több van abban, hogy fokozatosan épülve

A szeretetemet alakítod gondoskodva rólam

Kérni az nem kevés munka

És van olyan fárasztó, mint az aknafejtés

Karom nem kell hozzá, de mégis veszi az erőmet

Nem gondolhatom, hogy messze tudok futni, ha nem gyakorlom naponta a futást

Ha nem ismertelek meg a Földön, nem ismerhetlek meg az égben

Nem meghalni az örök halálban, vagy ismerni Téged, az hasonló, de még nem ugyanaz

Ha megismerlek Téged, ami nem mehet másban, mint a tisztulásomban, akkor meghaltam a halálnak, így nem is ismerem meg a halálomat

Az egy dolog, hogy a bocsánatodat kérem, az a növekedésem, de még nem a magasságom

A magasságom az, ha másokért kérek, megalázva magamat

A sötétség derengésbe fordul, a derengés világosságba

És vakító fény tölti el a szíveket

Megnyitva lelki látásunkat, mint ahogyan egykor megnyitottad három apostolod lelki szemeit a Tábor hegyén

Jézust felszegezték a keresztre, és ma a hitehagyás lelki értelemben szegezi fel a keresztre

Hogy megtörténjen az ébredésünk az áldozatodban

Mózes odaadta a tízparancsolatodat, és a vezetéseddel kivezette a népedet Egyiptom földjéről

Péternek odaadtad a Szavadat, és kivezette a népedet Egyiptom földjéről, már szellemi értelemben

Mózes és Péter vezetése egy, és jelentésük is egy

És az eljövendő időkben Jánosok jönnek, akiket szeretsz, hogy a Szavadat igazságban és szellemben hirdessék

És Keresztelők jönnek, aki terelik a népedet

Kicsik jönnek, akik befogadnak, és önkéntes vállalásukban felvállalják a terelést

Mint ahogyan Illés szerepe is a terelés a vonzásban, mint ahogy Keresztelő szerepe is terelés volt a vonzásban

És eljönnek majd az idők, amikor a hűségesek színről látnak, és az angyalaiddal beszélgetnek

Most pedig itt az idő, hogy felismerjük Egyiptom földjét, száműzetésünk, és sanyargatásunk helyét

Hogy kivezess minket Kánaán földjére

Meggyógyítva minket vakságunkból

Szeretetében felismerve az egy Istent 

Ha csak egyszerűen el szeretnék beszélgetni az angyalokkal, és megengednéd azt, akkor letámadnának engem, hogy mért zavarom őket

Jó okkal mondanák azt

Ha pedig a segítségüket kérem, akkor sietve jönnek, örömmel jönnek segíteni

Az ifjút többnyire nehezebben veszem rá, hogy segítsen, a szülők pedig többnyire abban lelik az örömüket, ha a gyermeküknek, gyermekeiknek segíthetnek

Miben áll a kísértés, hol van a kísértés kezdete?

És hol jár a szabadság?

Ott jár a szabadság, ahol legyőzetett a kísértés

Három tulajdonságot véstél a gyermekeidbe, jó okból

Nem a kísértésért, hanem a szabadulásunkért

Először, hogy törekedjünk a jólétre, a kényelemben elérhető testi többre

És a Szavadban kinyilvánítod, hogy nem a test, hanem a lélek tökéletesítése a cél, a célunk

És majd amikor átlépünk, akkor belénk mar a felismerés, és attól kezdve azon vagyunk, hogy a lelkünket tökéletesítsük

A jólétre, a könnyebbségre törekvésünk, a legyőzésével a lelkünk javát szolgálja

Hogy a testünk vágyait legyőzzük, és keressük a lelkünk megszentelődését

És az nem megy máshogyan, csakis lemondásokban

És aki felvállalja, azt tapasztalja, hamut adott aranyért, és gyémántért

A második, amit belénk helyeztél, a megkülönböztetés

És amibe esünk abban, az a hiúságunk

Hogy magunkat szebbnek lássuk, hogy pozíciókba törekszünk

Minden hazugság hiúsággal kezdődik, többnek lássunk, mint amilyenek vagyunk

A harmadik, amit belénk helyeztél, az uralom vágya

Jó okkal helyezted belénk ezt a kettőt, hogy a Földön megszabaduljunk a hiúságtól, és a gőgtől, az uralom vágyától, mert az égben az Isten gyermekei uralkodnak, és hatalmasak, a kicsiben tanuljuk a sokat

A testünk törekvése, hogy hatalomban cselekedjünk, és hatalmasat cselekedjünk, hogy többnek mutatkozzunk a másiknál

Törvényt szabva másoknak, magunkat kivonva a törvény alól

Ezt legyőzve, magunkat ebben legyőzve, tanulva legyőzve nagyságunkat, kicsinységben végezni, győzelmet aratva az erődben

Legyőzve a bírnit, a mutogatnit, az uralnit

És ha hiszek benned, akkor igazán nagy a kísértésük, hiszen a cselekedeteidben, a győzelmedben kell kicsinek maradnom

Így a legnagyobb segítségem az alkalmatlanságom, és mindaz, amivel nem bírok

Mikor a szőlő beérik, akkor vigyázza a gazda, nehogy madarak, vagy egyebek elragadják a termést

És amikor beérett, szüretel

És a vigyázza az időt, hogy ne legyen se túl korán, se elkésve a szüret

Zúzza a szőlőt, préseli és erjeszti, olyan sorrendben, amilyen a szőlő

És a nemzedékek beértek

A szüretre készen áll a szőlő

Sem zúzás, sem préselés nélkül nem lesz jó és bőséges a mustja

És Te vagy prése azoknak, akik önként Hozzád mennek

Akik nem mennek Hozzád, ők maguknak a présük

És micsoda különbség a két préselésben

Az egyik présből jajszó hallik, a másik présben hálaének hallik

Úgy is lehetek vak, hogy teljesen elutasítalak

Ha nem hiszlek, és sőt, ha nem akarok hinni Benned, akkor elutasítalak

És úgy is lehetek vak, hogy teljesen meg vagyok arról győződve, hogy hiszek Benned, és megtartom a vallásosság külső jegyeit

És igen meglepődnék, ha elmondanád, nem ismersz

Igen nehéz velem, hogy vakságomból kigyógyíthass

És úgy is lehetek vak, hogy ugyan még nem hiszlek, de kinyitottam, az alázatom kinyitotta a figyelmemet az igazságra

Már elkezdtem befogadni, de még avval sem vagyok tisztában, hogy figyelek

Ha figyelek, én vagyok az, hogy amikor felismerlek, meggyógyíthatsz

Az nem úgy van, hogy amikor kiárasztod a Lelkedet, akkor mindenkinek azt mondod, gyógyuljanak meg a szemeid

Azoknak nem mondod, mert nem mondhatod, értük nem mondhatod, szabad akaratuk tiszteletben tartásáért nem mondod, láss -  akik nem akarnak szellemben és igazságban látni

Az emberi elme a Lelked kiáradására teszi a hangsúlyt, holott annak a hangsúlynak az alapja a Lelked kiáradásának az előkészítése

És minél több fájdalom esik egy lélekre, annál több eséllyel ébred rá az igazságra, és attól kezdve, mondhatod, nyíljanak meg a szemeid

És a legnagyobb felelősség a Házadé, sorsokért, azokért, akiket a megosztottság elűzött

Azokért, akik nem hajlandók ezért látni, és azokért, akik belevesztek a formába

Ha Házad befogadja az alázatot és a szeretetet, és elmerül a békédben, a kiáradó békédben kiárad az ismeret, megelőzve Téged

És attól kezdve lehetsz a világ orvosa

Aki a szőlőben dolgozik, annak jól hajlik a dereka, mert sok vadhajtást le kell a föld színénél csipegetni

Mi választja el a gőgöt és az alázatot, a kérés választja el

A gőgös úgy érzi, jár neki minden, az alázatos kér mindent

Az alázatosoké az Isten országa

A gőgösök a poklot érdemlik

Nem Isten teremtette a poklot, hanem a gőgősök építették

És a pokol nem hely, hanem állapot, miként a mennyet sem találom, ha helyet keresek

Ha kérek, ha alázattal kérek az Istentől, akkor felemelkedek, felemel a mennybe

És nem kell várnom a testem halálára, hanem ha kérek, a testem életében emel fel

És megtudom a különbséget

Vele találkozva tudom meg a különbséget

"És kapcsoljátok ki a tv-t, ha elmentek. Vacsorát találtok a hűtőben, még délelőtt készítettem nektek. Hidegtál olasz fűszerezéssel, ahogy a tv-szakácstól láttam. Jó lenne ha időt szakítanátok rá, hogy ha nem is mostok fel, legalább a porszívózás meglegyen. Puszi, égi anya."

Medjugorje, 2018. augusztus 25.

"Drága gyermekek! Ez kegyelmi idő. Gyermekeim, többet imádkozzatok, kevesebbet beszéljetek és engedjétek meg Istennek, hogy a megtérés útján vezessen benneteket. Veletek vagyok, és édesanyai szeretettel szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Ha rátekintesz a múltra, ciklikusságot tapasztalsz, ciklikusságát a fájdalomokozásnak, és a fájdalmaknak

És azt gondolnád, a fájdalmak ideje a nem természetes, holott a földek az a kedvese, így ha a föld lenne az igazi vonzó, akkor nem lehetne a békének ideje

A természetet még vezeti az ég az ösztönökben, az ember magát vezeti

És ha eljön a fájdalomokozás ideje, nem gondolhatom, hogy fájdalmak nélkül felébredek

A béke ideje, az Atya ideje, amikor felissza a föld a békéjét

Befogadja a szeretetét, szelídségét, és a békéjét

Nem a távoli Atya adja a békéjét, hanem a gyermekének kedvezni akaró, gyermekét nevelő Atya békéjét

Amikor a Fiában kinyilvánítja az Igét

És amikor eljön a fájdalomokozás ideje, a tudatlanság és a sötétség ideje, akkor kiteszi az ablakba a Bölcsességét

De a mélység nem olyan, hogy befogadja a világosságot, hanem olyan, amikor megszenvedi az akaratát, akkor felsír, és felébred

Hiszen a sötétség az alvás ideje, a béke a világosság, és az ébrenlét ideje

A mélységemben nem kérem Tőled a békémet, így nem is adhatod azt meg nekem

Ha kérném, nem lenne a szükségem, hogy fájdalmakban találkozzak magammal

Ha fájdalmakban találkozok magammal, akkor Rád döbbenek

A jó sorsom meg tovább süllyeszt a mélységemben

Majd a fájdalmakban dühös leszek, de kire is?

Ha magamra leszek dühös, kezdem megérteni az igazságot

Mert az Igazság az Atya szeretete, a Fiú bölcsessége, és a Szentlélek tevékeny jelenléte

Ha az Atya gyermekévé teszem magam a Szavához igazodásommal, akkor megismerem az Atya szeretetét, amivel meg akar ismertetni

Ha elfordulok Tőle, nem tehet mást, hagyja, hogy belépjek a fájdalmaimba, amiket okozok

Amennyi a fájdalom a világban, annyi benne a sötétség

És ha mindenki mást okolok, és nem a sötétséget, még szükségem a fájdalom

Az Atya meg a karjai közé várja az ébredőt, hogy megajándékozhasson a békével

Jön a magvető, és szétszórja a magokat

Előkészítette a talajt, majd ültet

És a magok, aszerint hova hullanak, aszerint teremnek

És ha jön, ha leszáll egy madár, aki csipeget a magokból, akkor azok a magok már nem kelnek ki

És nem gondolhatom, hogy nem az én akaratom az a madár, ami eltemetkezik a földben

És nem gondolhatom, hogy nem az én akaratom az a köves talaj, ami nem engedi kikelni azt a magot

És nem gondolhatom, hogy nem az én akaratom az a tövises bozót, ami megfojtja a magokat

Te vagy a magvető, az Igéd a mag

És magad kelsz életre, ha jó talajba került az Igéd

Azt könnyen megértem, hogy melyik mag, mért nem hoz termést, azt viszont nem akarom megérteni, sőt, elhessegetem a gondolatát, hogy mindezt az akaratom teszi, más nyakába teszem, amit elkövetek

És rosszul gondolom, mert a végével kezdem a gondolatot, mert ott kezdem, mért nem teszek

Holott ha azzal kezdek, töprengek a magon, amit nyújtottál nekem, az majd megváltoztatja a tetteimet

Majd amikor kitisztulnak a gondolataim, kitisztulnak a tetteim

Majd mikor tiszta lesz a gondolatom, majd akkor könnyen meglesznek a tetteim, az akaratom lenyomatai

Majd amikor a kicsiben tudom a nagyot, majd akkor tudom a nagyban a kicsinységemet

Igen Te vagy a szőlőprés, én vagyok a gyümölcse, majd must csordul ki az akaratomból, és megérik, és majd kóstolhatóvá válik a borom, hogy aki issza, csettintsen a nyelvével

Miként a szőlő érik, érik a lélek

Miként a szőlő kivonja a durva anyagból az éterit, kivonja azt a lélek

És miként a szőlőnek szüksége van vízre, és napfényre, úgy van szüksége a léleknek a Lelkedre

És szüksége van a durva anyagra

És ez nem statikus, hanem dinamikus a folyamat

Egyáltalán nem elfekvésben történik az átalakulás, hanem folyamatos mozgásban

És miként szüksége van a szőlőnek vízre, az igazodására, és mozgására, úgy van a szüksége a léleknek

És szakaszai vannak a fejlődésnek

Miként az élet körforgása születéssel kezdődik, úgy az éteri továbblépése a test elmúlásával folytatódik

És miként a bor élete először a szőlőszemek érlelésével kezdődik, majd mustból, a préseltből folytatódik, úgy van ez a lélekkel, amikor a földi érlelődése az égi érlelődéssel folytatódik

Befogadva a földön az eget

Majd az égben az égivel

És miként az élet gyermekkorral kezdődik, majd folytatódik felnőtt korral, majd eljön neki az agg kora, a felkészülés az átlépésre, úgy van ez a lélekkel

És miként van ez a lélekkel, úgy történik ez az emberiség koraival

A feleszmélés a hitben az emberiség gyerekkora

Az ismeret a felnőtt kora, akkor is, ha telítődött túlkapásokkal, és vakbuzgalmakkal a vallásüldözésekben, és a lényegben avval hasonlókkal

És vehetem úgy, meghívott vagyok a menyegzőre

De ha túlbuzgóságomban helyet adok az életemben a túlkapásoknak, az erőszakoknak, akkor hiába vagyok meghívott, de belépő nem lehetek

Hiába szólítalak, de csak azt mondhatod, nem ismerlek, a felnőtt koromból nem léptem az agg koromba, a méltó helyemre, hogy felemelj az égbe

Nagy lépés az, felnőtt korból agg korba lépni, a méltóságba lépni

És nemzedékünk kora, az agg kora, telve felnőtt lelkekkel

És szüksége van fájdalmakra, és nehézségekre, hogy elhagyja a túlbuzgóság önös szentélyét, a halál szentéjét

És miként a must forrásában borrá alakul, úgy alakul át a présben a nemzedékünk

És ha magához engedi a Szavadat, mint a bor a tejsavas erjedésben nyeri el a végső jó ízét

Érett és jóízű szőlőből jóízű, és égi musttá, majd jóízű borrá alakulva

Mikor valaki megbetegszik, és az életmódjának egy változtatásától meggyógyulhatna, akkor a betegek egy része az önként vállalt változtatásban meggyógyul, akik meg nem változtatnak az életvitelükön, azok többnyire betegek maradnak, vagy csak igen nehezen gyógyulnak, és aztán könnyen visszaesnek a betegségeikbe

A bélpoklosság, és bőr fekélyes megbetegedései a mértéktelen evés, és ivás, és a tobzódások betegségei

Amikor a test meg akar gyógyulni, és kiveti magából a számára mérgező anyagokat

Sok és fáradtságos, és hosszadalmas kezelésben, mértékletességgel lehet kigyógyulni ezekből betegségekből a gyógyszeres kezelések mellett

Ugyan egykor meggyógyítottad a bélpoklost, de feltétele van a gyógyulásnak

Hiszen nemcsak a test tobzódásaiból, hanem a lélek tobzódásaiból is kell gyógyulni

A fekélyek kezelése a gyógyulás útja

És a szégyene a fekélyeknek a lélek gyógyulásának az útja

Aki már meggyógyult a lelkében, az ő alázatos kérését meghallgatod, és megsegíted testének a gyógyulásában

Mindenki önként választja az életvitelét, a sorsát választva

Hogy Isten temploma lehessek, ahhoz méltónak kell bizonyulnom, testben, és lélekben

És ahogyan a tobzódásaim ragályosak, úgy a fekélyes bőrbetegségeim is többnyire ragályosak

És ahogyan a békém is vonz, úgy az egészségem, is egészségbe vonz

Így a cselekedeteim testben éppen úgy stafétabotok, mint lélekben

Így nem verhetem magamat meg úgy, hogy másokat is meg ne bántanék

A menekülő fájdalma meg mindenkit érint

Az igazi gyógyító az, aki maga is gyógyult

Mikor utolér a felismerés, akkor mit teszünk?

Rohanunk Hozzád, vagy rohanunk másokhoz

Bizony azt tesszük, hogy rohanunk másokhoz, gondolva, térítünk

És Te mit teszel, vágyakozva nézel utánunk

Várod, hogy százat kérjük, egyet vonzzunk

Sokkal inkább elharapva, mint teljességben

Hogy sokkal inkább az vonzzon, ami bennünk vagy

És letegyük azt, ami vagyunk

Igen

És amennyi a kor világossága, annyi a tisztasága

És amennyi a bűn, annyira öltözködöl a koldus gúnyájába

És nemcsak hogy koldus ruhát öltöttél, hanem a lábad kisebesedett, kékül, és dagad, az utánunk való járásodért

Vakságunkért, és süketségünkért

Igen, értünk öltött zsákvászon ruhád vérben ázik

Véredben ázik

Tehetem, hogy rákényszerítelek a hadak útjára, és tehetem, hogy szelídségedben lépj

Tehetem

És ha a szelídségedben lépsz, akkor úgy lépsz, ahogyan szeretsz

És annyit adsz, amennyit megengedek

És sokat akarsz adni

És a vágyad, hogy sokat kérjek

Nem kényszerítve akarod, hanem a felismeréseimben akarod

Ugyan, aki még nem merült el a fájdalomban, az még nem sokat élt, de mégis a vágyad nem a fájdalmam, hanem a jelenléted, ami tűz, és élet, és béke

Fájdalmamnak annyit engedsz, ami elszakít a fájdalomokozástól

A gőgös okozza a fájdalmakat

A gőgből erednek a fájdalmak

Onnét ered az önösség

A megkülönböztetés

A hasonló a hasonlóval szeret, ha felismerem magamat, rádöbbenek, Veled szeretek

Az önös meg van arról győződve, hogy ismeri önmagát, magával szeret

Addig nem ismerem meg magamat, amíg nem ismerlek meg Téged

Mert Tőled kapom, amiben felismerem magamat

A felismerésed a felismerésem

A tökéletes éji sötétségben, erdőben lámpa nélkül járó többet lát, amint amit látok, amit láthatok nélküled

És addig, amíg nem látok világosságot, a sötétségemet gondolom világosságnak

És mindent megteszek, hogy megóvjam a sötétségemet

Rákényszerítve Téged velem szemben a hadak útjára

Ha a világosságodban meglátom a sötétséget, megállítanám, de azt mondod, várj türelemmel, amíg a sötétség szembetalálkozik a sötétséggel

És kiárasztod a Szavadat, hogy abból ismerjem fel a világosságot, és a sötétséget, hogy ne kelljen a hadak útját járnod miattam

Mert a sötétségem olyan, hogy terjeszkedne, de nem bír a fénnyel

Így az erőszakom kiteszem mindenki látására, és kiviláglik a világosság szelídsége

És a sötétségemben nem azt mondod, távozz tőlem, hanem azt, fogadd be a világosságomat, és akkor elmúlik a sötétséged, és befogadlak

És ha megadod, a felismerésben találkozom a sötétséggel, és találkozom a világossággal, és nem térek le az utamról, akkor mondod, távozz el tőlem, vedd az akaratodat

És még akkor sem úgy jössz hozzám, mint hadak Istene

Hanem egyszerűen szembeállítasz az akaratommal

Előfordul, hogy mikor kamaszok beszélgetését halljuk, megcsapja a fülünket, hogy szapulják a szüleiket

Ha kénytelenek vagyunk azt hallani, felfordul a gyomrunk, és elfordulva tőlük, próbálunk messzebb kerülni tőlük, hallótávolságon kívül kerülni tőlük

És előfordul, hogy mikor kamaszok beszélnek mellettünk a szüleikről, amikor beszélnek róluk, mosoly önti el az arcukat

Jólesően nézünk rájuk

Hogy az Isten jelen van valakinek a szívében, vagy távol kénytelen maradni, az ez a különbség

És ez a különbség az is, hogy az elsőknek ott van a békétlenség a szívében, a másodikoknak pedig ott nyugszik a szívükben a béke

És aki a szüleiről beszél, arról beszél, akit ismer

Ha azt ítéli el, akit nem ismer, az nem olyan bántó

Ha Istent olyan szapulja, aki ismeri az Istent, az mélyen megbántja

És az könnyen megy, hogy bárkit is szapuljak, ismertet, és ismeretlent, ha magamból indulok ki a gondolataimban

A kegyelem megelőz engem, pedig megelőzhetném a kegyelmet, ha abból indulok ki, ami a másik, és a másik körülménye

Addig el sem indulok a másikért bármit is tenni, amíg nem gondolok bele a sorsába

Szelíd az Isten, mert a gyermekeimben eleve megtanulom, hogy belegondoljak, a helyzetükben segítsem őket a gondoskodásommal

És amennyit teszek értük, annyira könnyűvé válik másokért tennem

És akkor értem meg a tanításodat, amikor cselekszem, amikor önként vállalva cselekszem másokért, az ismeretlenekért

Nem is botlik meg, vagy legalábbis nehezebben botlik meg a nyelvem, ha cselekszem azt, amit tanítasz

És ha ifjúságomban szapultam a szüleimet, jogos, hogy szapuljanak a gyermekeim, hogy eljöhessen hozzám a megértés

Hogy nekem is felforduljon a gyomrom, amikor eltévedt gyermekek szájából felhangzó szapulást meghallom

Az alázat és a szeretet a nagy azonosság, a menny vallása

És a nagy megkülönböztetés, a gyűlölet, és a különbségtétel, a Sátán megvallása

És egyszerre két urat nem szolgálhatok

Az alázatomat a szívembe merülésemben, a szívemből merítem, kimerítem a Szívedből, elmerülve a csendben

Habár elő nem készítettem, nem szántottam, nem ültettem, és nem neveltem, most ne gondold azt, hogy aratok

Aki meg a szeméből néz, lássa, amit akar

Mert aki ültetett, és nevelt, az arat

Mert aki ültetett, az pontot ültetett

Hogy az igazság olyan legyen, amit kiírnak az égre

Mert azzal kezdted Kánában, hogy pontot tettél a mondat végére

Mi egy házasság - egy férfi és nő szellemi döntése, és közösen pecsétet raknak arra

Így egy házasságkötés jelentése szellemi

Ha pedig elhagyják a szellemit a testtért, mi jó származhat abból számukra?

És nem gondolhatjuk, hogy testtért mentél el a Kánai menyegzőre, hanem sokkal inkább, hogy tanításodat adjad a végidőkre, hogy szelídségben lehessen lezárni a régit

Házadnak adtad a tanításodat, személyesen a számukra

Mert amint borrá változtattad a vizet, úgy fog most történni, és majd megkérdezik az egyházak, mért nem kaptunk eddig ebből

És majd azt válaszolod, előttetek volt az ajtó, most elvettem tőletek azt, ami visszatartott, hogy belépjetek

Mert eljött az idő az egyházaknak, hogy azon csodálkozzanak, és azon rágódjanak, milyen kis eltérő különbségek tették a szakadást

Ha az azonosságokat nézzük, akkor tűnik fel a különbségek kicsinysége

És amint tisztul a gondolat, ahogy az alázat, és a szeretet terjeszkedik, úgy tisztul az elme

És amikor eljöhet az idő, akkor megáldod őket borral, a vizet borrá változtatod előttük

És nem fogják érteni, mi volt az a vakság, ami nem engedte nekik látni a fától az erdőt

Ezt fogod tenni, amikor beengedik, és befogadják magukhoz, az alázatot, és a szeretet

Megáldod a vizet, és borrá változik, és micsoda borrá

És megtörténik a nász, az áldásodban, bort fakasztva a vízből

Szellemben történik, alázatban, és szeretetben, túlcsorduló hálában

Az én olvasatomban Medjugorjét valaki összeszarta.

Érdekes cikk:

http://valasz.hu/vilag/botrany-a-medjugorje-i-maria-jelenesek-korul-24116

Miként a vízhordó, aki a terhét viszi

És nem úgy, mint a vízhordó, hanem éppen úgy, minél nagyobb a teher, annál könnyebbé válik

Akik meg keveset merítenek, nekik marad a kétségbeesés

Jézus tizenkét éves korában három napot a templomban töltött, sokat kérdezve, és válaszolva

Az ifjúság keres, keresi és kutatja az igazságot

A ma kora az ifjúság, aki keresi és kutatja az igazságot

A tizenkét év, a ma kora

És Jézus, Aki fellibbenti az igazság előtt a fátylat

A tizenkét éves Jézus kérdéseket keltett a templomban, és rányitott a válaszokra

Sokan befogadták az igazságát, és voltak, akik nem

Ha mindenki befogadta volna, akkor avval nem vert volna gyökeret, hanem az ellenállásban keltett kérdésekben vert gyökeret az igazság

Egy magot ültetett, és az az ellenállásban keltett hullámokban gyökeret hajtott

Mint a szőlő a sziklás hegyoldalban, amikor gyökere egészen mélyen a kövek közé hatol

Mint mikor a téli fagy, és a nyári hőség együtt szétrepeszti a legkeményebb köveket

És a feltett kérdésekre, a három napos kérdésekre a három éves útjában választ adott

Tizenkét évesen előkészített, majd aratott

Minél több a tizenkét évesben az ellenállás, annál nagyobb az igazsághoz a vonzás

Kényszer nélkül, szelídségben

Minél mélyebbről, annál több hálával

Az Ó Testamentum bevezetés az Új Testamentumba

Formából a tartalomba

Az Új Testamentum meg bevezetés a végidőkbe, ami egy régi korszak vége, és egy új korszak kezdete, az ismeret és a tisztaság új korszakába

Minden leírt szónak jelentősége van

És minden gondolata lelki

És meg van a bevezetésbe a jelentése

A megszületett Jézust bemutatta Szűz Mária, és Szent József a templomba

És próféciával fogadták Jézust

Az első eljövetelében testbe született, a második eljövetelében pedig visszatér

És az első eljövetelében sem mindenki ismerte fel, és a visszatérésekor azok ismerik fel, akiknek a szívében már megszületett

És ujjongani fognak a visszatéréséért

A szívükben megszületett ujjongásban

És úgy tér vissza, ahogyan eltávozott

Amikor a szellemi tanító és tanítványai megkezdték szokásos esti meditációjukat, a macska, ami a kolostorban élt  zajt csapott, hogy képtelenek voltak folytatni a gyakorlatot. Elrendelte hát, hogy kössék meg a macskát az esti meditációk alatt.

Évekkel később, amikor a tanító meghalt, a macskát továbbra is megkötötték az esti gyakorlatok idejére. Amikor az öreg macska is eltávozott, egy másik macskát hoztak a kolostorba, amit ugyancsak megkötöttek.

Évszázadokkal később, a szellemi tanító leszármazottai tanulságos, és igen értékes tudományos tanulmányokat írtak a macskák megkötésének rituális és vallási jelentőségéről.