Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Itthon talán Dieter Sauer medinaszőlősi tenyésztő állományában található meg valamelyik alfajuk(ha jól emlékszem). Ja, erről a névadó faj, névadó alfaj, törzsalak, alapfaj meghatározásokról jó hosszasan lehetne értekezni;)
A rendszertani besorolásokról meg pláne;)
A mit, miért, minek alapján besorolt madarak rendszertani helye érdekesen változhat egy távcsővel(rosszabb esetben puskára szerelt) vizsgálódó ornitológus, vagy egy genetikus megfigyelései alapján.
Mára az utolsó sorokban említett "tisztelet" is CITES I. kategóriába tartozik :(
Nem "divat" tisztelni sem a természetet, sem egymást, a modern kor emberének nem számít sem a környezet, sem saját fajának sorsa, csak az egyén és talán a szűkebb értelembe vett család érdekei, amiket szem előtt tartani szokássá vált :(
A globalizációval jár, hogy a magunkfajta ősember egyre nehezebben találja a helyét az új értékrendben :(
Látom kened-vágod a témát rendesen! Jó hogy ilyen szakmailag magasan képzett ember ilyen sok érvet fel tudott sorakoztatni a véleménye mellett mint ahogy te tetted az előző hozzászólásaidban……
Méghogy a dinók is kihaltak….. Ja. Ha egy kicsit szétnéznél a témában akkor rájönnél arra hogy a dinók kihalása sem 2 nap alatt (de még csak nem is két év alatt) következett be. Ugyebár mindenki azt szajkózza hogy a kihalásuk hirtelen történt. Mindössze az a baj ezzel, hogy ezt rosszul hirdetik. Mégpedig azért rosszul mert a hozzád hasonló, csak a pusztulásnak örülő egyének nem fogják fel a lényeget. Aki érti a dolgot az persze tudja, de attól még mikor beszél róla hozzá tehetné hogy FÖLDTÖRTÉNETI KORRAL MÉRVE hirtelen a kihalásuk. Magyarul nem 5-10 év alatt hanem pár száz, sőt bizonyos fajok esetében pár ezer év alatt történt. Sőt, ha nem tévedek nagyot akkor több “nagy hullámban” melyek közül az utolsó kb 65 millió évvel ezelőtt történt. (MILLIÓ ÉVEKRŐL BESZÉLÜNK!!!!!) Meg hozzá lehetne tenni azt is hogy amik tudtak alkalmazkodni azoknak a leszármazottai máig is élnek. Magyarul a tág tűréshatárú fajok túlélték, a szűk tűréshatárú fajok pedig LASSAN (emberi mértékkel számolva) kipusztultak. Most mondhatnád hogy: ebben az esetben kit érdekel, amelyik faj tud az alkalmazkodjon, amelyik nem az pusztuljon! Ja. Biztos igazad van…. Legalábbis a - tettömeg arányosan - krokikhoz képest is alacsony agytérfogatod által szűkre szabott értelmi képességeid szerint. Az evolúció (törzsfejlődés) része a fajok/alfajok kipusztulása is. Az jelen esetben is áll hogy a tág tűréshatárú (alkalmazkodóképes) fajok túlélik a változásokat (emberi mértékkel mérve lassú változásokat), majd a saját fajuk evolúciójának keretében ahogy terjeszkednek és újabb és újabb területeket hódítanak meg, az egyes területek eltérő viszonyaihoz egyre jobban – (de más területeken élő fajtársaikhoz képest eltérő módon) - alkalmazkodnak, ezáltal a fajon belül egyre nagyobb különbségek lesznek, így kialakulnak az alfajok, később pedig az alfajok szép LASSAN (pár ezer év alatt) teljesen új fajjá alakulnak. A szűk tűréshatárú fajok – (főleg a specialisták) – pedig ha bizonyos feltételekhez nem tudnak alkalmazkodni akkor kipusztulnak. De ez rendesen pár ezer, ha gyors eseményről beszélünk pár száz év alatt történne meg. Most pedig pár tíz évről van szó. Okos emberek azt mondják hogy azok a fajok amik valamiben specializálódtak, illtve amik a testméretet tekintve a végletek felé fejlődnek – (túl nagy/túl kicsi) – azoknak a sorsa a kipusztulás. DE ez nem egyik pillanatról a másikra következne be, hanem száz meg ezer éveknek kellene eltelnie. Az “apró” bibi a dologban az hogy az ember - értsd: hozzád hasonló semmivel nem törődő - gazdasági érdekeken kívűl (vagy még azzal sem) – jóképességű kihaénnem figurák által szétcseszett bolygón oly módon felgyorsultak bizonyos szintű események hogy ahhoz már csak nagyon kevés faj képes alkalmazkodni. Tehát egyre gyorsuló ütemben eltűnik szinte minden. (rágcsálókon meg egyes ízeltlábúakon kívül) Azt már talán felesleges is megemlítenem számodra hogy minden egyes fajnak valamilyen szerepe van az adott élőhelyen. Nem véletlen ha egy faj eltűnik akkor azt a nicht (ökológiaia fülkét) amit eddig a jelenlétével betöltött hozzá hasonló tulajdonságú faj fogja feltölteni. (már ha lesz ilyen) Magyarul ha kihal mondjuk az egerészölyv - (hál’ Isten most ez pont nem aktuális) – akkor őt nem fogja tudni helyettesíteni a dögkeselyű. Egy ilyen szorosan hálózatokra épülő rendszerben minden egyes faj eltűnése ami az emberi tevékenység miatt következik be sokszor nem kicsi gondot okoz. Pl.: ha az előbb említettd egerészölyv kipusztulna - meg mondjuk mellette a vércsék - egyik napról a másikra, nem pedig pár ezer év alatt akkor valszeg megennének bennünket a rágcsálók (hiába vannak ott a baglyok, meg a kis ragadozó emlősök). Viszont ha a kipusztulása a rendes ütemben zajlana, pár ezer év alatt, akkor az alatt az idő alatt szép lassan betöltené a helyét és szerepét egy másik faj.
A legdurvább az egészben pedig az, - annak ellenér hogy itt rángatod a vállad: a FAJOK EGYRE GYORSULÓ PUSZTULÁSA MUTAT ÁM NEKÜNK VALAMIT. TUDOD MIT? MEGSÚGOM CSAK NEKED, CSAK MOST, CSAK ITT: MEG FOGUNK DÖGLENI.
Hallottál már olyanokról hogy indikátor fajok? Az indikátor fajok olyan szűk tűréshatárú fajok, melyek a környezetük állapotában hirtelen bekövetkező változásokra érzékenyen, többnyire negatív módon reagálnak. Magyarul lelépnek a színről. A te kedvedért leírom érthetően is: adott helyről, mármint ahol a változások történtek kipusztulnak. Pl.: Rába folyóban nem bírja minden élőlény a naftalin szulfátot, ezt jelzik is nekünk hogy valami nincs rendben. Viszont úgy nem tudja jelezni hogy tátog a halacska a horgásznak hogy figyu Géza! Szóljatok már a labancnak hogy ezt a szart ne engedje a vízbe mert nem bírja a búrám. Ezt csak oly módon tudja jelezni hogy a hasát az ég felé fordítva mozdulatlanul sodródik a víz felszínen.... Namármost! Ha már nem egy, hanem sok faj jelzi hogy ez így nem lesz jó, akkor már télleg van egy kis probléma.
“Hiába ostorozzuk egymást és okoskodunk a természet dolgaihoz igen gyengék vagyunk.” Tévedsz! A természet dolgaihoz csak akkor vagyunk gyengék ha építésről van szó.Ha rombolásról akkor igen is erős az ember. “Mindent meg tudunk magyarázni de ez még igen kevés a dolgok menetére.” Ezért tartunk itt ahol tartunk. Mert a hozzád hasonlóaknak totál feleslegesen magyaráznak a világ élvonalába tartozó szaktekintélyek is, ti csak a vállatokat rángatjátok meg a dinós baromsággal jöttök, ahelyett hogy azt mondanátok hogy jó, tegyünk ellene.
Az ember sajnos a civilizált világával mindenképpen irtja a környezetét, de továbbra is azt mondom, valamikor nem létezett ember ennek ellenére kipusztultak a dinók. Hiába ostorozzuk egymást és okoskodunk a természet dolgaihoz igen gyengék vagyunk. Mindent meg tudunk magyarázni de ez még igen kevés a dolgok menetére.
Soraid felidéznek bennem egy jó 20 éves beszélgetést, amelyet Pécsett egy tudós professzorral folytattam. Sajnálom, hogy a nevére már nem emlékszem, mert igencsak megérdemelné, hogy most is hálával említsem. Miközben megmutatott egy kisebb csapat denevért egy fatetős teraszon, arról próbált meggyőzni, hogy milyen kár, ha egy növény-, egy állatfaj kipusztul.
Nem direkten a fajok védelme és e téma fontossága volt a riportom célja, de úgy provokatíve odavetettem: "Nagy dolog! kipusztul egy két faj.. ÉS AKKOR!"
Szemmel láthatóan meglepődött, de türelmesen leültetett és hosszasan magyarázta, hogy a különböző fajok azért keletkeztek, mert eltérő táplálkozási és környezeti feltételek közepette az azokhoz alkalmazkodó egyedek és utódaik végső soron élőlénycsoportok a természetes kiválasztódás révén - szerves egységet és táplálékláncot alkotva - kitöltik a számukra kedvező nichét.
Kár, hogy én nem tudom olyan meggyőzően felidézni szavait, mert ott ő, akkor nagyon is érthetően, bennem máig hatóan megvilágosította számomra, hogy a sokszínűség ad esélyt a nagy-nagy kísérletező természet számára, hogy a legkülönbözőbb élőhelyeket is benépesíthesse csodálatosnál csodálatosabb élőlényekkel, amelyek nem a mi gyönyörködtetésünkre szépek, hanem azért, mert az adott élőhelyen úgy, ahogy látjuk őket, ahogy ma mutatkoznak, leírhatók, pontosan úgy illenek be abba a környezetbe. (S a környezet változásával ők is fognak változni, vagy kipusztulnak!)
A nemespapagáj az egyenlítői Nikobár- szigetek élővilágába, a pillangópinty Afrika füves pusztáira, a sziklapapagáj Patagónia sziklái közé, a jeges medve északra, a pingvinek délre...
Egyesek ha a földrajzi korlátokat segítünk számukra legyőzni, jól érezhetik magukat a világ más tájain, mások elpusztulnának.
És lassan megértettem, hogy a fajok védelmének úgyszólván semmi értelme az élőhelyek védelme nélkül.
És lassan világos lett, hogy ha ilyen mértékben változik a világ, akkor ezt a gyors átalakulást aligha tudja követni a természet új fajok kialakításával.
És a tudós szavai nyomán felsejlett egy szürke világ, melyben az azonos légköri és éghajlati viszonyok, az egysíkú táplálékok miatt a mai sokszínűségnek búcsút mondhatunk, bizonyos változatok végleg törlődnek a lehetőségek közül, mások pedig kipusztíthatatlanul elárasztanak bennünket, hogy végül az egyre szűkösebb forrásokért velük kelljen harcba szállnunk.
Talán aki panellben folytat reménytelen harcot a csótányokkal, az érez valamit a fenyegető veszélyből, az sejti mit jelent ha a házityúk genetikai lehetőségei kiürülnek - az utódaink talán struccot vagy patkányt fognak enni.
Sajnálom, hogy mélyreható véleménycserére a "fórumozás" nem alkalmas, de a téma izgalmas voltára talán sikerült felhívni a figyelmet, főként arra, hogy nem intézhetjük el a dolgot egy laza kézlegyintéssel.
És talán lesz, majd, akinek volt ahhoz hasonló beszélgetésélménye, mint nekem, és talán ő jobban emlékszik is az érvekre.
Köszönöm, ha segít Truppinak - nekem és mindazoknak, akik szeretik a természetet és szeretik érteni is a dolgokat.
Egy régi mesterem azt mondta: "A természetben mindennek van oka, mindenre van magyarázat - s a gondolkodó ember azt meg is találja, ha kellő tisztelettel közelít a témához, és megvan a rejtély feloldásához a kitartása".
Szomoru a pingvinek pusztulása, de valamikor eltünt az összes Dinoszaurusz és a Föld megmaradt bizonyos élőlényekkel, A zöldek nem találták fel a megoldást csak mindent betiltanának. A Dinókat miért nem védték meg?? Hülye kérdés, de hülyeség amit a zöldek is be akarnak bizonyitani!!
HOL: Csendes-óceán MIKOR: National Geographic Magazin, 2007. december FOTÓS: Frans Lanting
A Laysan-albatroszt és a Csendes-óceán északi részén honos többi rokonát sok helyen úgy nevezik: „sutamadár”. A Kaliforniai Egyetem munkatársa, Scott Shaffer szerint a szárazföldön nehézkesen mozgó albatroszok odafent sokszor 110-130 kilométeres sebességgel siklanak: „Ott már nem suták, sőt! Lélegzetelállító látvány, ahogy hasítják a levegőt!”
A lexikonban pedig:
laysan-albatrosz (Diomedea immutabilis - Laysan Albatross): az albatroszfélék családjának a mollymaukra nagyon hasonlító faja a Csendes-Óceán középső részein. Fotó: U. S. Fish and Wildlife és Forest&Kim Starr - http://www.hear.org/starr/index.html
A Hawaii-szigeteken hatalmas költőtelepe van. A mértéktartó becslések szerint ott évenként 280 000 pár költ ott. Ezt azt jelenti, hogy a faj minden üldöztetés ellenére több, mint 1 milliós populációt számlál.
Hogy ez mennyire nem túlzó, arra kell gondolnunk, hogy a laysan-albatrosz kétévenként kihagy egy évet a költésben, így a Hawaii-szigetekhez kötődő ivarérett példányok száma az éppen költők számát legalább 1/3-dal meghaladja. És akkor még nem vettük figyelembe az ivarérés előtt állókat.
Velük kapcsolatos egy hátborzongató történet az emberi "találékonyságról". A Midway-Atollon a repülőforgalmat akadályozó albatroszok költőtelepére bunkós brigádot vezényeltek, s a csapat villámgyorsan lemészárolt 30 000 laysan-albatroszt.
Az ezt követő tiltakozás hatására felhagytak a bunkós gyilkolással, s némi vizsgálódás után kiderült, hogy elég lett volna elegyengetni azokat a leszállópálya környéki homokbuckákat, amelyek felszálló légáramlatokat keltettek.
Laysan-albatrosz volt azoknak a tájékozódás-vizsgálati kísérleteknek is az alanya, amely során 18 madarat a költőhelyről repülővel 2000-6000 km távolságra szállítottak.
14 példány napokon belül visszatért a fészkéhez. Az egyik - szintén minden emberileg számításba vehető tájékozódási lehetőségtől megfosztott - egyed az 5000 km távolságot 5 nap alatt tette meg.
Meg kell még említeni, hogy az albatroszok fészekaljanként egyetlen tojást költenek. Ez azért furcsa, mert a általában a csövesorrúaknak 2-2 tojásuk van.
A kutatók kíváncsiak voltak, mi történik, ha 1-1 plusz tojás odacsempészésével kettőre növelik a tojásszámot. A következmény katasztrófális lett.
Míg a kontrollcsoport 18 párjának 18 tojásából 12 fióka jó egészségben kirepült, addig a kísérleti 18 pár, noha - a 36 tojást gondos szülő módjára keltette -, a kikelt fiókák érdekében szemmel láthatóan mindent megtett, mégsem ért el számottevő eredményt. Mi több, csúfosan kudarcot vallottak: mindössze 3 fiókájuk érte meg a kirepülést.
A sutamadár elnevezés pedig egy kissé gyanús - valószínűleg az én forrásom korrektebb, eszerint
dolmányos albatrosz v. mollymauk (Diomedea melanophris - Mollymauk): leggyakrabban a vándoralbatrosszal együtt költ ez a fekete szemcsíkú, a szárnyán, a hátán és a farkán is sötét albatroszféle.
Másutt a tollazat hófehér. A kifejlett példányok csőre narancsszínű. A fiatalok feje szürke.
A mollymauk név a holland mamelből ered, ami bolondot jelent, vagyis nevezik bolond sirálynak is. A jelző onnan ered, hogy hajóról horoggal viszonylag könnyen fogható, s a fedélzeten ostobán viselkedik. Valójában nem ostoba, hanem magatehetetlen.
Ti. csak vízről tud felszállni, szilárd talajról a hatalmas szárnyai (fesztávolság 210 cm) miatt csupán nagy ellenszélben sikerülhet neki ez. Az angolok, a tengerészek egymás között sarki birkának csúfolják.
Ez utóbbi név nem csak a bárgyúságra utal, hanem arra is, hogy sokan meggazdagodtak az albatroszokon: a sűrű pihetoll párnák tömésére, az úszóhártyák pénzeszacskónak, a csöves csontok pipaszárnak keltek el.
A zászlósfarkú papagájokról semmit sem tudok. (teszem hozzá gyorsan hogy a többiekről sem sokkal többet, csak amit innen-onnan összeszedtem, de az sem sok). Velük kapcsolatos dogoknak is utána lehetne nézni bizonyos helyeken, de hosszú időbe tellene a dolog. (Ugyebár a nyelvtudás hiánya…)
Lexikont megkaptam, sajna még csak fél órát tudtam vele foglalkozni. De ami késik nem múlik………
Nem törzskönyveztetik az EU-ban a madárinfluenza elleni vakcinát 2007. december 11. , 07:23 FigyelőNet, MTI
Nem törzskönyveztetik az Európai Unió országaiban a madárinfluenza elleni magyar szérumot - írta keddi számában a Napi gazdaság, saját értesülésére hivatkozva.
Kiolvad az Antarktisz a pingvinek alól 2007. december 11. , 12:30 FigyelőNet
Bizonytalanná tette az antarktiszi pingvinek fennmaradását a globális felmelegedés: a jég évről évre gyakorlatilag kiolvad a még pelyhes fiókák alól, és drasztikusan csökkent a táplálék mennyisége is – közölte a WWF.
A természetvédelmi szervezet négy, a Déli-sarkon élő pingvinfaj állományát vizsgálta meg. Az eredmények azt mutatják, hogy egyre nehezebb életkörülmények között élnek a kantáros-, a szamár-, a császár- és az Adelie pingvinek. Egyrészt azért, mert a globális felmelegedés következtében eltűnik a jégtakaró, ahol fiókáikat felnevelik, másrészt pedig a felmelegedés és a túlhalászás együttes hatása miatt egyre kevesebb élelem áll rendelkezésükre.
Adeline pingvinek (forrás: WWF-Canon)
Nincs táplálékuk
Az Antarktisz ötször gyorsabban melegszik, mint bolygónk más területei, a déli óceánokon egészen 3000 méter mélységig mérhető a hőmérséklet-emelkedés. Kétséges, hogy az Antarktisz jelképei, a pingvinek képesek-e alkalmazkodni az éghajlatváltozás ilyen példa nélküli gyorsaságához.
A tengeri jégtakaró kiterjedése 40 százalékkal kisebb, mint 26 évvel ezelőtt: ez a kantáros pingvinek fő táplálékát adó apró rákok, a krillek mennyiségének csökkenéséhez vezetett. Egyes kolóniáik egyedszáma 30-60 százalékkal csökkent, mivel a kevesebb táplálék miatt kevesebb fiókát tudnak felnevelni. Ugyanez tapasztalható a szamárpingvineknél is, akik a túlhalászás következtében fogyatkozó halállomány miatt egyre inkább rákényszerülnek a krillek fogyasztására.
Szamárpingvinek küzdenek az elemekkel (forrás: Van Parsel/WWF-Canon/)
Megfulladnak a fiókák
A világon élő legnagyobb testű pingvin, a császárpingvin kolóniái közül többnek is megfeleződött az egyedszáma az elmúlt 50 évben, mivel az enyhébb telek és a viharosabb szelek következtében egyre vékonyabb jégtakarón kell felnevelniük fiókáikat. Előfordul, hogy a jégpáncél hamarabb olvad el, mint ahogy a fiókák felnőnek és úszni tudnak, így ilyenkor a biztos pusztulás vár rájuk.
Tehetetlenek a császárpingvinek is (forrás: Fritz Pölking/WWF-Canon)
A felmelegedés az Antarktisz északnyugati partjainál, az Adelie pingvinek élőhelyén mutatkozik meg a legdrámaibb módon, a pingvinek száma itt 65 százalékkal csökkent az elmúlt 25 évben. Nem csak a rendelkezésre álló táplálék lett kevesebb, de a magasabb hőmérsékletet kedvelő szamárpingvinek és kantáros pingvinek terjeszkedésével is versenyezniük kell.
Ahol melegebb van, ott a levegő páratartalma nagyobb, ez pedig több havazást idéz elő. Az Adelie pingvineknek a fiókáik felneveléséhez azonban hó- és jégmentes talajra van szükségük. A kutatók aggódnak a jövőjükért, mert a táplálékért és a fészkelőhelyekért való versenyben veszíthetnek melegkedvelő rokonaikkal szemben.
Beletörődött? (forrás: Fritz Pölking/WWF-Canon)
Az Antarktiszon élő pingvinek és sok más sarkvidéki állatfaj élete függ a tengeri jégtakaró jövőjétől. A Balin zajló klímakonferencián a fejlett országok kormányainak el kell kötelezni magukat a széndioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése mellett, hogy megvédjük az Antarktiszt és bolygónk egészét – kommentálta a tanulmányt Kiss Mónika, a WWF Magyarország éghajlatváltozás programjának munkatársa.
Jut eszembe! Gyermekkoromban egyik pajtásom édasapja íjászedzőként (néhai Szabados Géza) az eszközhiányt saját erőből megoldandó gyakran vitt bennünket a pilisi lőterekre lőszermagot gyűjteni, a tollakat pedig baromfivágóhídról szerezte be, s mintha azt állította volna, hogy e célra a lúdtollnak nincsen párja, festette is a tollat, de részletekre már nem emlékszem.
Köszönjük a jókívánságokat, nektek is hasonló jókat!!!
A National Geographic magazin decemberi számában az albatroszokról olvashatunk.
Ime egy kis ízelítő:
Viharok vándora: az albatrosz
Írta: Carl Safina Fényképezte: Frans Lanting
Hús-vér repülőgépként siklik. Odafönt, a levegőégben tölti mindennapjait. Csak akkor ereszkedik le közénk, földhöz ragadtak közé, ha eljön a nász ideje. Ám elveiből akkor sem enged – szigorú monogámiában él.
Bolygónk legtökéletesebb és legelegánsabb eleven repülőgépe. Csupa csont, izom és toll teste, akár a felajzott íj, húrként pendül meg a szélben. Küllemre mintha az art deco stílusában fogant volna: színei feltűnő kontrasztban állnak egymással, teste formái a végsőkig letisztultak. Vándorútjai világrészeket ívelnek át, kitartása, hűsége megingathatatlan. Szülőként 15 ezer kilométert is átrepül, csak hogy fiókáját egyszer megetesse. Kiterjesztett szárnyainak fesztávolsága minden repülő élőlényé közül a legnagyobb: a három és fél métert is elérheti. Egyetlen szárnycsapás nélkül siklik száz meg száz kilométert, óceánokat szel át, akár az egész földtekét megkerüli. Ötven esztendő alatt legalább hatmillió kilométert tesz meg a levegőben.
Amikor aktívan, szárnyait mozgatva repül, az albatrosz csak közepes teljesítményre képes. A siklórepülés műfajában azonban utolérhetetlen. Szárnyát úgy rögzíti kitárt helyzetében, mint a nyitott pengét a zsebkés biztonsági zárja. Testét ettől kezdve vitorlázó repülőgépként használja: megnyergeli a felszálló légáramlatokat, a magasba emelkedik, majd a gravitációnak fittyet hányva siklik, egyre csak siklik a levegőben végtelen kígyót rajzoló röppályáján. Képes rá, hogy megzabolázza a szelet, amellyel a többi madár csak viaskodik.
Az albatroszt nemcsak felépítése, de természete és készségei is jócskán megkülönböztetik a többi madártól, még a szegről-végről rokon sirályoktól is. Utóbbiak mindig partközelben maradnak, gyakran leszállnak a szárazon, kikötői cölöpök magasából szemlélik a világot. Az albatrosz viszont tengereket szel át, csak hogy fiókája éhségét csillapítsa, és legfeljebb akkor lép partra, ha eljön a párosodás ideje. Számára a szárazföld nem több, mint a fajfenntartás kényszerű színtere. Ott mókásan kacsázva, fejét lóbálva totyog. Szilárd talajon járni – látnivaló, hogy nem az erőssége. Ám ha kiterjeszti szárnyát, ha megszabadul a gravitáció nyűgétől, a levegőben már utolérhetetlen eleganciával mozog.
Az albatrosz (vagy kéttucatnyi fajára ez egyaránt igaz) hónapokig, sőt olykor évekig nem lát szárazföldet, de nincs is rá szüksége: a tengerek fölött a legpokolibb időjárást is elviseli. Kopár, zord szigeteket keres fel, túl az emberlakta vidékeken, ahol már mindenütt csak víz veszi körül. Ám az ember mindenütt utoléri.
A kérdés, miszerint miért csak az evezőtollak érdeklik a kollégát, bennem is felmerült, és rá is kérdeztem: sajnos elég prózai választ kaptam. A tollak nyílvesszőkhöz kellenek. Hát nem örültem tiszta szívemből, de azért ha valakinek vannak tollai és olvassa ezt a bejegyzést, a 30 Ft-s darabonkénti ár nem is hangzik rosszul! A neves tenyésztők kérdéséhez majd egyszer még visszatérek, mert van problémám a fogalommal, de most mennem kell. Ha nem találkozunk valamilyen formában addig (bár szándékozom benézni ide), akkor Boldog Karácsonyt kívánok Neked, és a lányoknak is!
Hálásan köszönöm hozzászólásait és a leveleit. Nagy élvezettel olvastam és őszintén örülök, hogy nagyobbrészt tudunk együtt gonolkodni, s a véleményünk alapvetően nem tér el.
Mint soraiból kiderült, érdeklődése a papagájok tekintetében a legelkötelezettebb.
Sajnos a madákról elég kevés anyagot sikerült összegereblyéznem, így a MADÁRBARTÁT-LEXIKON a zászlósfarkú nemzetség fajait illetően eléggé szegényes. Esetleg ahhoz is volna valami kiegészítése?
zászlósfarkú papagájok (Prioniturus - Spatelschwanzpapagei): papagájnemzetség 6 (másutt 9) fajjal és 14 alfajjal. 28-36 cm nagyságú papagájok a Fülöp-szigeteken és az Indonéz-szigetvilágban.
A csőr itt szaruszín v. feketés. A láb kékesszürkétől a hússzínűig lehetséges.
A tollazat zöld, kevés más színű díszítéssel. Nem is a színpompájukkal ragadják meg az embert, hanem farktollak a rendkívül szokatlan alakulása bűvöli el a szemlélődőt: a KÉT KÖZÉPSŐ FARKTOLL gerincéről nagyobbrészt hiányzik a zászló, ahol is csupasz a tollgerinc.
Ellenben a legvégén újra megjelenik a zászló, s ettől a két középső, hosszan megnyúlott farktoll olyan, mint egy-egy nyílvessző.
Az ivari kétalakúság kialakult.
1. Prioniturus discurus: →kobalt madapapagáj v. aranyzöld papagáj (Philippinen- v. Blauköpfiger Spatelschwanzpapagei - Blue-crowed Racket-tailed Parrot),
d. malindagensis: érvt.,
d. mindorensis: mindnor-szigeti mada,
d. nesophilus: érvt.,
d. platanea*: aranyló →kobalt madapapagáj (Palawan Racket-tailed Parrot),
d. suluensis(verticalis): →sulu-szigeti rakétafarkú papagáj - csak Grahlnál, mert másutt P. m verticalis v. önálló,
d. waterstradti: →Waterstradt kobaltmadája - csak Grahlnál, mert másutt önálló faj, mindanaoi hegyi zászlósfarkú papagáj,
Ha Ön betette ide a nekem írt levelének egy részletét akkor TALÁN nem lesz baj ha én is beteszem ide az Önnek írt válaszlevelem egy részletét.
Most egy idézet az előző leveléből:
„Egyszerű csak arra gondolni, hogy a faj, amint vannak alfajok, már csak mint fogalom létezik.” Ezzel nem értek egyet. Az alfaj is és a faj is jelenleg elismert rendszertani kategória. (pl.: a változat (varietas) nem elismert rendszertani kategória) Ennyi erővel ha a fenti állítás igaz volna akkor onnantól kezdve ha vannak fajok a genus is csak mint elméleti fogalom létezne.
„Accipiuter gentilis gentilis A dolog innentől kezdve tök világos azok számára akik végigondolják. Mondjuk felfedeznek egy új madárfajt, azt besorolják, kap nemzetségnevet és kisbetűs második nevet. aztán felbukkan egy másik madár (a párjával együtt), amelyről kiderül, hogy összességében Accipiter vagyis az előzőekben Accipiter gentilisnek leírt madár legközelebbi rokona. Na ilyenkor az Accipiter gentilis kap egy harmadik nevet általában a második nevet megduplázzák, az újonnan fellelt alfaj pedig egy másik harmadik nevet pl a feltalálójáról van egy köztiszteletben álló személyről, vagy a feltalálás helyéről stb.”
Így van. (annyi pontosítással hogy nem nemzetség hanem nem, a kisbetűs második név pedig fajnév, a harmadik pedig alfaj név.) A fajnak az az alfaja pedig amit először leírtak - (ahol az alfaj név ua. mint a faj név) – lesz a törzsalak. Az a faj pedig amiről a genus kapta a nevet lesz a holotipus, másnéven a genus (nem) típus faja.
„És így az történt a héjával, hogy 10 alfaját jegyzik.” Talán egy alkalom hogy mégiscsak írjak újra az említett könyvről. (Az idézet első két szava nem szószerinti idézet): „Elterjedési területén GLUTZ ET AL. (1971) szerint 10, CRAMP-SIMMONS (1980) szerint 7-9, WEICK (1980) szerint 9 alfaja él. Az eltérések elsősorban Az európai alfajok érvényességének eltérő elismerésében vannak.” (Faragó Sándor Vadászati állattan) Ezután a könyv első ránézésre kb 8-as betűmérettel fél oldalon keresztül felsorolja az alfajokat, megemlítve elterjedési területüket és élőhelyüket) E mellé még megjegyzem hogy zoonomen-en 10 alfaj szerepel, viszont a worldbirdinfo-n a „Peter’s family list” alatt 8 alfaj szerepel. (én magam ehhez - mármint az alfajok számának kérdéséhez - nem tudok érdemben hozzászólni hisz nem vagyok taxonómus, sőt ha az lennék akkor is csak annyit tudnék mondani hogy nem végeztem ez irányú kutatásokat.)
„Arra kell gondolni, hogy az alfaj az a faj keletkezésének centrumától távilabbi helyen, más életfeltételek, eltérő tápláléklehetőségek stb folytán keletkeznek”
Így van. Ez az elsődleges változékonyság. (Mármint hogy a faj egyes alfajai a többi alfajhoz képest egyre eltérőbbekké válnak)(talán-talán még ide vehetjük a változatot is (varietas) ami ugyebár nem önálló taxon, viszont az egyes változatok is egyre inkább különbözőek lesznek az eredeti fajtól)
„Egy-egy alfaj ha teljesen elkülönül a populációja a faj élőhelyén előforduló populációtól, akkor lassan teljes megindul a fajképződés útján és végül olymértékben mértékben más lesz, hogy az új besorolása válik szükségessé.”
Nagyjából. MÁSODLAGOS VÁLTOZÉKONYSÁG. (Elsődleges változékonyság során kialakult változatok, alfajok egyre eltérőbbek lesznek az eredeti fajtól, így új rendszertani egység, azaz új faj jön létre.)
„MÁR EGY KISSÉ "PARASZTOSAN" ez történik, következésként normál esetben az alfajok kereszteződnek, ha pedig mégse, akkor megkezdődik a fajjá válásuk.” Ebből ezt emelném ki: „következésként normál esetben az alfajok kereszteződnek” Ez nem történik meg , azazhogy maximum nagyon kis mértékben, többnyire a teljes állomány létszámát tekintve oly kis egyedszámban hogy az már-már elhanyagolható. (természetes körülményekről beszélek) Hogy ezt mivel támasztom alá? Ez az idézet is Öntől származik: „az alfaj az a faj keletkezésének centrumától távilabbi helyen…” Magyarul az egyes alfajok nem azonos elterjedési területtel rendelkeznek. Ebből következik hogy TERMÉSZETES körülmények közt az egyes alfajok csak az alfaj elterjedési területének határain találkozhatnak - (esetleg) – a szomszédos elterjedési területtel rendelkező másik alfajjal. Ebből kifolyólag csak az elterjedési területek „peremterületén” élő egyedek azok amik kereszteződhetnek más alfajokkal. Tehát TERMÉSZETES KÖRÜLMÉNYEK KÖZT nem történhet meg hogy a faj bármelyik alfaja a faj bármely más tetszőleges alfajával kereszteződjön, csak a szomszédos területen élőkkel - ESETLEG – amennyiben az elterjedési terület határai „egybemosódnak”.
„Na mármost mi történik, ha héja alfajok kereszteződnek? Semmi probléma.”
Én ezt nem így látom. Nem csak hogy semmi probléma, hanem igenis nagy probléma (hacsak nem arról a minimálisan kevés egyedről van szó amit fent említettem.). Ezáltal ugyanis csökken a biológiai sokféleség. (biodiverzitás) Mármint ha az említett módon a különböző – már korábban kialakult - alfajok helyett csak egy alfajhibridek alkotta állomány marad fent. Van egy természetvédelmi egyezmény is amit úgy hívnak „közönségesen” hogy Riói egyezmény. Ez a biodiverzitás fenntartásáról szól, azaz az élőlények sokszínűségének megőrzéséről. Egy fajt vagy alfajt úgy is el lehet tüntetni a Föld színéről hogy ész nélkül kutyuljuk a „tiszta” génállományukat, nem pedig csak úgy hogy teljesen kiirtjuk vagy pedig megszüntetjük az élőhelyét.
„Innentől kezdve mindenkinek szíve joga összetenni a sokszínű (szivárványos) lóri - mennyi is, ha jól emlékszem 36 alfaja közöl bármely kettőt.”
Ez szintén nem így van. Mint említettem TERMÉSZETES KÖRÜLMÉNYEK közt ezekből az alfajokból nem találkozhat egymással az összes –(az eltérő elterjedési terület miatt) -, csak ESETLEG az elterjedési terület határán élő egyedek, de mint említettem az egyes alfajok kombinálódásának lehetősége sem határtalan, sőt mondhatni minimális. (Abban az esetben is ha vannak egymással határos elterjedési területek.) Innentől kezdve senkinek semmi joga nincs ahhoz - főleg nem hobby tenyészetekben - hogy hibrideket gyártson. Mi nem vagyunk sem orvosok sem egyéb kutatók hogy Istent játszunk vagy az Ő szerepében tetszelegjünk! A fajok/alfajok kialakulását, megszűnését, esetleges hibridizációját bízzuk a természetre és Istenre! Abban a sokat emlegetett vitában anno felhoztam egy példát arra nézve hogy korábban nem vették figyelembe állatkertekben, cirkuszokban stb a fajok/alfajok tiszta vérű szaporítását, most meg milliókat költenek arra hogy például a különböző tigris alfajok esetében a még „tiszta” vérű egyedeket egymás közt szaporítsák. Hozzá kell tenni hogy ez egyre nehezebb, mivel ugyebár nagyon minimálisra csökkent az egyes alfajok „tiszta” állománya, és ezeknek az egyedeknek a tervszerű szaporítása – magyarul tenyésztése – nagy odafigyelést és szakmai hozzáértést igényel azért hogy az adott élőlény fajra/alfajra jellemző tulajdonságai minél inkább eredeti módon maradjanak fent, ne történhessen a genetikai állományában leromlás. Amíg ugye nagy az adott fajhoz/alfajhoz tartozó állatok egyedszáma addig ez nem jelent túl nagy problémát, a beltenyésztést el lehet kerülni. Viszont ez kis egyedszám esetén óhatatlanul is be fog játszani. (UGYE MOST NEM FAJTÁKRÓL BESZÉLÜNK HANEM FAJOKRÓL, ÉS NEM GAZDASÁGI HASZNOSÍTÁS ALTT LÉVŐ ÁLLATOKRÓL AHOL AZ EGYES TENYÉSZTÉSI ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA MINDENNAPOS DOLOG, ITT MOST VAD ÁLLATOKRÓL BESZÉLÜNK AHOL ELSŐDLEGES SZEMPONT A FAJRA JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK FENNTARTÁSA!) Visszatérve a szivárványos lórikra ha jól emlékszem 21 alfajt emlegetnek, de ennek talán nincs is jelentősége, hisz csak példaként hozta fel őket. (azért megnéztem: worlbirdinfo PETER’S family list 23 az alfajok száma, zoonomen: 12 jegyez; Thomas Arndt pedig a papagájlexikonban: 21-et írt le.
Még egy rövid hozzáfűzni való: Tudomásul kell venni hogy kis túlzással – legalábbis egyenlőre - lassan az összes állatfaj ami él a Földön valamilyen szinten veszélyeztetett fajnak számít. Nem szabad hagyni hogy bárki ezeknek a veszélyeztetett fajoknak a génállományát holmi önös érdekből – (akár meg tudja magyarázni akár nem) – tönkrecsessze, sem ész nélküli, teljes leromlásig vezető beltenyésztéssel, sem pedig hibridizálással. Még egyszer hangsúlyozom nem gazdasági haszon állatokról beszélek. Sajnos egyre több faj esetében jutunk el odáig hogy a fogságban tartott állomány komoly értékkel bír a faj fennmaradása szempontjából, ezért nem szabad hagyni hogy kutyuljunk.
„Nekem pl volt egy napasztrildom (törzsalak) hím, s bizony összetettem volna bármely alfaj tojójával,…” Szomorúan olvasom……
„Fajok keletkezése miért ne volna elképzelhető fajok keresztezése folytán? Most ne menjünk bele abba, hogy a faj egyik ismérve, hogy a faj hímje egy másik faj tojójával nem hozhat létre nemzőképes utódot, mert mint tudjuk az öszvérek között is akad ivarképes!!!”
Ennek egy oka van: mégpedig az, hogy fajok keresztezése során nem új faj keletkezik hanem fajhibrid. (Pl.:kecskebéka sem önálló faj, hanem fajhibrid) Mint már leírtam a fajok keletkezésének feltétele az elsődleges és másodlagos változékonyság. Most akkor had említsem meg hogy sok jóképességű ámerikai hamburgerzabáló abban leli örömét hogy a különböző ara fajokat keresztezi egymással, majd a keletkezett hibrideket újra keresztezi vagy másik hibrid egyedekkel vagy egy harmadik, még tiszta vérű fajjal. Tehát ezek a hibridek nem sterilek, hanem szaporodóképesek. Ergo mint korábban írtam az az iskolában tanított definíció, melynek segítségével a faj fogalmát kellene meghatározni, szóval az nem helytálló. Ugyanis különböző fajhoz tartozó egyedek is hozhatnak létre egymással szaporodóképes utódot. Most nem kell jönni azzal hogyha kül fajhoz tartozó egyedek szaporodóképes utódokat hoztak létre akkor az taxonómiai problémákat vet fel, - (csak mert általában ilyen esetekben ezzel jönnek) – hisz a fent említett arák pl már genetikai alapon vannak rendszerbe sorolva, nem morfológiai alapon, és ahelyett hogy különböző genusokat összevontak volna már 6 genusba vannak sorolva.
Örömmel üdvözöllek. Nekem is más százszor eszembe jutott, hogy csinálni kellene tollgyűjteményt, tojásgyűjteményt, aztán apróbb nagyobb nekilendülésekkel valamiért mindig befuccsoltam.
Pedig
Pócsi Bélától, még annakidején
Diószeghy Sanyi bácsitól...
szóval a lexikonban pl a neves tenyésztők szócikkben szereplő tenyésztők többségétől látogatásaim során mindig kaptam egy egy elhullajtott tollat.
Nem egészen értem, miért szorítkozik a volt osztálytársad az evezőtollakra, pl papagájoknál és fácánoknál gyakran izgalmasabbak a kormánytollak.
No, de ez mégiscsak az ő döntése.
már volt szó az említett szócikkról, de nem sok visszajelzést kaptam, így most élek a lehetőséggel, hogy a téma kapcsán aktualizáljam:
neves tenyésztők: azok a magyar tenyésztők, akik a hazai díszmadár-tenyésztésben kiemelkedő eredményt értek el, érdemeik révén váltak híressé.
Közöttük vannak számosan, akik a galambászatban, a baromfitenyésztésben, ill. a díszmadár-tenyésztésben tettek szert elismertségre, és segítették a hobbi népszerűsítését, tudásukat, tapasztalataikat a madarásztársadalom elismeri.
<P style="MARGIN-TOP: 1px; MARGIN-BOTTOM: 0px" align=justify Akadnak nagyok, akik sajnos ma madarásznak v. már élnek, de beírták nevüket magyar (dísz)madártenyésztés nagykönyvébe. (ABC-rendben. Helyszűke miatt kategóriánként maximum 10 név - a tenyészet helye szerint)
agapornis (törpepapagáj):
Istókovics Ferenc - Pécs,
Káni György - Pécs,
Szoó Zoltán - Törökbálint,
Ugró László - Budapest,
Virágh Dezső - Szombathely, alakkanári:
Brád János - Gyula,
+Kósza Imre - Budapest,
Mészáros József - Budapest,
Molnár János - Balassagyarmat,
+Németh József - Budapest,
díszbaromfi:
Baukó Mihály - Békéscsaba,
Boltresz Ervin - Budapest,
Burszt Attila - Tápiószentmárton,
+Deák János - Budapest,
+Paty Géza - Budapest,
Takács Lajos - Bágyogszovát,
Tóth Sándor - Budapest,
(1)díszgalamb (egzotikus):
Lajkó László - Budapest,
Tóth Sándor - Budapest,
Varga József - Siklós,
(2)díszgalamb:
Borbola László - Békéscsaba,
Halasi Iván - Budapest,
+Huszár Tibor - Győr,
+Jakab Ferenc - Vác,
+Oláh Imre - Győr,
+Pataky László - Budapest,
dr. Szűcs Lajos - Budapest,
dr. Szécsényi István - Budapest,
Taraba Rezső - Budapest,
dr. Török István - Debrecen,
Zelenyánszky András - Békéscsaba,
Zeidl József - Budapest, egzota:
Bábosik Antal - Budapest,
+Ballagó Emánuel - Budapest,
Bese László - Pécs,
Eszteró Lajos - Szeged,
Fazekas József - Túrkeve,
dr. Gere Géza - Budapest,
Lakó Antal - Budapest,
Maklári Csaba - Budapest,
+Siroki Zoltán - Debrecen,
Szász Béla - Budapest,
Szegfű János - Budapest,
Ugró Gyula - Orosháza,
+dr. Végh István - Budapest, énekes kanári:
+Baranyai József - Budapest,
Bordás Sándor - Budapest,
+Hiss Imre - Budapest,
+Horváth István - Budapest,
Ketler István - Budapest,
Kitulják Pál - Orosháza,
Maróti Béla - Herend,
Szendrő Béla - Pécs
Richter Gusztáv - Pécs,
+Tibai István - Budapest,
+Ullrich Győző - Budapest,
fácán:
dr. Gere Géza - Budapest,
Pócsi Béla - Tapolca,
fürj:
Deli László - Budapest,
Tóth Sándor - Budapest,
Gould-amandina:
Dr. Hazay Béla
Maklári Csaba - Budapest,
Palotás Ferenc - Székesfehérvár,
Szegfű János - Budapest,
Vargha Alajos - Budapest, haszonbaromfi:hullámos papagáj:
Gyerkó Tibor - Budapest,
Makai Pál - Budapest,
Péter Géza - Pécs,
Perei László - Veszprém, húsgalamb:
Gelei István - Budapest,
Kiss Sándor - Budapest,
dr. Lóránd Szilveszter - Debrecen,
Patel Károly - Budapest,
Pazsa Imre - Budapest,
+Pintér Ferenc - Budapest,
Váradi József - Debrecen,
keresztezések (faj):
Árki Imre - Budapest,
Iván Lajos - Debrecen,
Sárvári József - Budaőrs,
keringő galambok:
Fehér Zsigmond - Törökszentmiklós,
Hajnal József - Érd,
+Koronczai László - Budapest,
Mezei Sándor - Budapest,
Szekeres Ferenc - Kaposvár,
+Varga József - Budapest, lágyevő:
Antalfalvi János - Kecskemét,
Ádám István - Budapest,
Lengyel Tibor - Budapest,
Országh Mihály - Budapest,
Schmidt Egon - Budapest,
+dr. Végh István - Budapest, lóri:
Pálinkás György - Pilis,
Pócsi Béla - Tapolca,
Szoó Zoltán - Törökbálint,
Zimmerman Gyula - Siklós, nagypapagáj:
Benedek Béla - Csatár,
Diószeghy Sándor - Budapest,
Gálos István - Bóly,
dr. Haraszthy László - Budapest,
Hegyi Ferenc - Hódmezővásárhely,
dr. Illnyiczky Sándor - Budapest,
Laczkovics László - Budapest,
Mályi László - Budapest,
Rostás Balázs - Vác,
Tóth Lajos - Budakeszi, nimfa papagáj:
Makai Pál - Budapest,
postagalamb:
+Anker Alfonz - Kaposvár,
Antali Aladár - Szentes,
Bíró József - Budapest,
Csordás Károly - Pápa,
Gyerkó Tibor - Budapest,
+Horváth János - Budapest,
+Kállay Ferenc - Budapest,
+Kovács Géza - Budapest,
+Liszkai László - Budapest,
Nádas Pál - Mosonmagyaróvár,
Pálmai Gyula - Budapest,
dr. Teremi Gábor, színkanári:
Cserba László - Budapest,
Estók László - Nyíregyháza,
Kenderesi György - Debrecen,
Kordován Mihály - Érd,
Körtélyesi Ferenc - Székesfehérvár,
Papp Károly - Pécs,
Péter Géza - Pécs,
Samu Gyula - Lőrinci,
Takács Tibor - Sopron,
Tóth Sándor - Nyíregyháza,
Vas Sándor - Szeged, zebrapinty:
Ballagó Emánuel - Budapest,
Kakuja Antal - Szeged,
Kovács Rudolf - Pécs,
Pákozdi Károly - Szombathely,
Rédecsi Ferenc - Dunaújváros,
Topai Ferenc- Budapest
Természetesen a lista nem egyszer és mindenkorra adott, de a régiekről sem szabad megfeledkezni!
A dolognak, mint mindennek van előzménye: nyár végén a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Szövetsége nevében Uhrner Antal elnök írt egy köszönőlevelet, merthogy a lexikonnal elősegítem a galambászat ügyét, népszerűsítését.
Nagyon jól esett az elismerés, mégha benne volt, hogy esetleg a kötelező udvariasság szintjén kell kezelni.
Hát azt hiszem, a kötelezőt le lehet húzni az előző mondatból, tekintve hogy ez a most kapott díszes meghívó
a megalakulásának 125. évfordulóját ünneplő MGKSZ
jubileumi megnyitójára
DABAS DDS Sportcsarnok
2007. december 14-én, pénteken 10 órától
és az azt követő állófogadásra
invitál, méghozzá családostól.
Nagyon szépen köszönöm, s ha egy mód lesz rá, okvetlenül élek a lehetőséggel.
Mindettől függetlenül ez úton is szívből kívánom az egész galambász társadalomnak, hogy
leljék örömüket hobbijukban
még legalább 125 évig
és legyenek eredményesek
legfőképpen a hazai fajták nemzetközi népszerűsítésében!
A magyar díszposta - az egyik legfiatalabb házigalambfajta
Egy volt évfolyamtársam érdeklődött nálam tollak után. Idemásolom a levelét, hátha érdekel valakit.
Konkrétan olyan színes evezőtollakat keresek, mint amilyenek a bronz pulykák szárnyán is vannak. Tehát más madarak tolla is jó lehet ami nem fehér.pl.fácánok,ludak,pávák,papagájok, stb Nem ingyen kérném a tollakat. 30 forintot adok darabjáért, és postai utánvéttel fizetem ki, ha messze van hogy érte menjek. Esetleg tudsz tanácsot adni, hogy kinél keressek tollakat, kinél van sok madár?
Szóval aki tud segíteni írjon nekem privátban, és adom a srác címét.
A háttérben jókat "beszélgettünk a keresztezésekről, fajokról. Talán másokat is érdekel:
Egyszerű csak arra gondolni, hogy a faj, amint vannak alfajok, már csak mint fogalom létezik.
Ezért a névadó alfaj neve a héja esetében
Accipiuter gentilis gentilis
A dolog innentől kezdve tök világos azok számára akik végigondolják.
Mondjuk felfedeznek egy új madárfajt, azt besorolják, kap nemzetségnevet és kisbetűs második nevet.
aztán felbukkan egy másik madár (a párjával együtt), amelyről kiderül, hogy összességében Accipiter vagyis az előzőekben Accipiter gentilisnek leírt madár legközelebbi rokona.
Na ilyenkor az Accipiter gentilis kap egy harmadik nevet általában a második nevet megduplázzák, az újonnan fellelt alfaj pedig egy másik harmadik nevet pl. a feltalálójáról vagy egy köztiszteletben álló személyről, vagy a feltalálás helyéről stb.
És így az történt a héjával, hogy 10 alfaját jegyzik. Na mármost mi történik, ha héja alfajok kereszteződnek? No problem.
Arra kell gondolni, hogy az alfaj az legtöbbször a faj keletkezésének centrumától távilabbi helyen, más életfeltételek, eltérő tápláléklehetőségek stb. folytán keletkezik. Egy-egy alfaj ha teljesen elkülönül a populációja a faj élőhelyén előforduló populációtól, akkor lassan megindul a fajképződés útján és végül oly mértékben más lesz, hogy az új besorolása válik szükségessé.
MÁR EGY KISSÉ "PARASZTOSAN" ez történik, következésként normál esetben az alfajok kereszteződnek, ha pedig mégse, akkor megkezdődik a fajjá válásuk.
Sokat lehetne erről beszélni, hosszasan érvelni, de remélem, sikerült felvillantani egy olyan elemet, ami az egész témát más megvilágításba helyezi.
Nem is nyújtom tovább a "rétestésztát" - szerintem a lexikonban fog találni a témával kapcsolatban sok olyan érdekességet, ami talán többet nyújt, mint egy fórumos vita.
Ha nem akkor hiába dolgoztam.
Innentől kezdve mindenkinek szíve joga összetenni a sokszínű (szivárványos) lóri - mennyi is, ha jól emlékszem - 36 alfaja közül bármely kettőt.
Sőt. Lehet, hogy nincs is más lehetősége... Nekem pl. volt egy napasztrildom (törzsalak) hím, s bizony összetettem volna bármely alfaj tojójával, de sajnos égen földön nem találtam. Végül szegény Bécsből csempészett madárka hosszú-hosszú agglegénylét után maga is jobblétre szenderült.
Más dolog az, hogy nívós kiállitásokon, kategóriaversenyeken a sztenderdleírás alapján a faj, alfaj jegyeit tisztán mutató madár (pár) mellett egy kevert, jellegtelen szóba sem kerülhet díjazottként.
Röviden. Mikor az A. gentilis rendszertani besorolására bíztattam az itt jelenlévőket akkor azt azért tettem mert volt egy mondat az előző hozzászólások közt, ami így hangzott:
„A világon ma elfogadott nevezéktan a http://www.zoonomen.net/avtax/frame.html honlapon található.”
Gondoltam csak gondolkodóba esik valaki hogy miért írtam a hozzászólásomban ez után a mondat után pont egy ilyen mindenki által ismert fajt. Írhattam volna egyébként a vörös vércsét is, vagy akár az egerészölyvet. Csak a rendre lennék kíváncsi….. Az előző hozzászólásomban írtam hogy egy „apróságra” vagy inkább „„„apróságra””” akarom felhívni a figyelmet…..
Később válaszolok az emilre is, most menem kell tenni-venni…….
héja (Accipiter gentilis - Habicht - Northern Goshawk), v. vörös héja, kendermagos héja, tikhéja, ülü, hejjő, kerra, kurhéja, kara, tikhordó kánya, hívják galambász héjának, földi vadásznak is: 48-64,2 cm, ölyv nagyságú, kozmopolita madarunk a →VÁGÓMADÁRFÉLÉK CSALÁDJÁBAN. AZ ÉSZAK-SZIBÉRIAI példányok szemmel láthatóan nagyobbak. Fotó: Szvezsényi László
Németországban az
A. g. gallinarum nevű alfaja költ.
Az ősei valószínűleg a trópusokon is élhettek, ez valószínűsíthető abból, hogy ott bár színűkben jelentősen eltérő, de velük szoros rokonságban levő fajokat találunk.
A héja felül pala- v. sötétszürke, de vannak szürkésbarna hátú példányok is. A farkfedők fehérek.
A hosszú kormánytollakat (a farok 234-286 mm) 4-5 barnás harántsáv díszíti.
A sötétszürke, de harántsávozott evezőkkel a szárny 318-400 mm.
A test alja piszkosfehér, de feketés harántrajzolatokkal sávosan hullámozott. (Érdekes, hogy a fiataloknál hosszanti cseppfoltos rajzolatot találunk.)
A lekerekített szárny és a hosszú farka jellegzetes.
A szemöldök mindig világosabb, mint az arci rész. Az írisz a kifejlett példányoknál narancsos barna.
A csőr (23-28 mm) szürkésfekete, de a viaszhártyák sárgák.
A láb élénksárga, a csüdhossz: 63-84 mm.
A hangja, akárcsak a többi vágómadáré, nyávogásra emlékeztető gi-gi-gi kiáltozás.
Az ágakból magas fára, a hímnél minden tekintetben termetesebb tojó által márciusban-áprilisban összehordott fészekben 3-5 fehér, de pettyes (Kelemen szerint egyszínű szürke) tojást láthatunk.
Az 5 hétig tartó kotlásba néha a hím is besegít.
Előfordul, hogy más madarak fészkét foglalja el.
Sokkal különösebb, hogy a tojó kotlás alatt vedlik ki.
A család ellátásáról a hím egyedül gondoskodik. A tojó darabolja fel a zsákmányt, s kezdetben csak húst ad a kicsiknek. A keléskor sárga pihés fiatalok mellén rozsdavörös cseppfoltos tollak fejlődnek a harántrajzolatosak csak később jelennek meg. E rozsdavörös szín miatt hívják a fiatalokat vörös héjának.
A fiatalok a fészek elhagyása után még sokáig rászorulnak a szülők segítségére.
A fiatalok felül világossal szegett tollakkal barnásszürkék. Alul a tollazatuk sárgásbarna, de cseppfoltokkal díszített. Az íriszük barna árnyalatos sárga.
A tojó (1,2 kg) nagyobb testű, mint a hím (0,7 kg), s könnyen betanítható vadászatra. Bármilyen hihetetlen, a japánoknál a mandzsu daru vadászatára használták. Nagyobb madarakat, mint fácán v. szürkegém is megtámad, de leginkább a galambokat kedveli.
Áldozatát bámulatos sebességgel fogja el, s a karmai szorításával öli meg. A szárnyalakulása és az erőteljes repülőizmai teszik lehetővé a helyből való hirtelen felgyorsulást. A széles farka kitűnő kormány, s ha kell, akkor fék.
A szarkát tartja a legfinomabb csemegének, de csak a fiatalokat tudja elejteni. Érdekes, hogy seregélyt, bár tudna zsákmányolni, soha sem vesz üldözőbe.
Zsákmányát szokott helyén tépi szét. Az ott található maradványokból tudjuk rekonstruálni az étlapját, amelyen szerepel varjú, mókus, sőt, nyúl is.
A héja, mint galambkártevő általában délelőtt a legaktívabb. 9-10 óra tájt les galambokra, s ritkán távozik zsákmány nélkül. A falkából egyet szemel ki, s azt gyakran a dúcba is követi.
A fácánkártevése komoly vitákat váltott ki. Tény, hogy a nagyüzemi fácántelepek körül és a kibocsátóhelyeken nagymértékben koncentrálódik, s közismert, hogy szemben az egerészölyvvel nem csak táplálékszegény időszakban fogyasztja a fácánt.
A fácánkibocsátások idején hazánkban nagymértékű héjakoncentráció figyelhető meg.
Július, augusztus folyamán a környező országokból is idecsalja az ember által felnevelt, milliónál több, kieresztett fácán.
Fogságban is szüksége van testmeleg és szőrös, tollas, csontos táplálékra.
Kitűnő a látása, remekül vadászik, mégis gyakran marad táplálék nélkül, és esetenként több napon át is éhezik.
Kalitban, volierben összetöri a tollazatát, így inkább ülőrúdon v. ülőtőkén, mostoha időben kamrában v. fészerben ülőrúdon kell elhelyezni, 60-80 cm hosszú bőrszíjon.
De ismeretes, hogy ma már védelmet élvez. Az eszmei értéke: 50 000 Ft.
(→portyázó repülés)
Nagyon boldog vagyok. Bárcsak ott lettél volna 1990 és 95 között is napi néhány órában, hogy a lexikon sokszáz hibájából kigyomlálhassunk valamennyit, meg még lett volna Karel1, Karel2 ...
No, de soha nem késő! Nagyon örülök, és tekintve, hogy szemmel láthatóan sokkal inkább otthon vagy a témában, mint én, szépen kérlek fűzz néhány gondolatott a következő szócikknez is
kettős nevezéktan, binominális nómenklatúra: C. Linné volt az, aki felállította a rendszertani osztályozás alapkategóriáit, és az állatoknak, ill. a növényeknek kettős nevet adott.
Az első ebből a nemzetség- v. családnév, a második a faj saját neve. Néhol a faj nemzetségbe sorolása tekintetében vita van, ill. egyes fajokat az idők során, az új felismerések alapján más nemzetségbe soroltak.
A vitákba beszállni nem célja ennek a munkának. Nem oszthatunk ott mi igazságot, ahol a legkomolyabb szakemberek is bizonytalanok. Fontosabbnak tartottuk, hogy zárójelben jelezzük: a szakirodalomban másutt az illető faj milyen néven szerepel, hogy ezzel megkönnyítsük a búvárkodó madarászok munkáját.
A világon ma elfogadott nevezéktan a http://www.zoonomen.net/avtax/frame.html honlapon található. Ezzel nem számottevő eltérésekkel megegyeznek az általunk használt latin madárnevek. Az eltérések a források különbözőségeivel magyarázhatók, egyben megkönnyítik az olvasó dolgát is, mert utalunk a különböző elnevezésekre, s a keresztutalások révén Ön bármerről közelít, megtalálja, ami érdekli.
Természetesen a nemzetség nem miközben ez a nem nem az a nem - már ha egy laikus megengedheti magának a tréfálkozást. (Vagy veheti a bátorságot, hogy a könnyebb érthetőség végett elkövesen ilyesmi hibát, könnyítve azok helyzetét, akik a témához egyébként nem "férnek hozzá")
Persze a latin=tudományos is eléggé pongyola, de úgy gondolom, megengedhetünk magunknak ekkora bűnt - főként, ha a ennek a hiányosság okán a a hazai madarászaton akarja valaki elverni a port. És felteszem hozzájuthatna-e máskülönben (ha igen hol?) például a te mértékadó véleményedre a lesajnált madarász?
Pont hogy a te véleményed erősít meg, ha nem is tökéletes, de az igazsághoz közelebb vivő anyagot sikerült eljutatnom sok-sok madarászhoz. És ha segítesz, akkor te is leteszel valamit a természetet szerető, madarakat kedvelő (esetleg nem annyira tanult) magyar emberek asztalára - KÖSZÖNET ÉRTE. Bár többet is tudnák adni - amúgy pedig megtisztelnél, ha egy postacím megadásával megnyitnád a lehetőségét, hogy egy javatásra szoruló példányt küldjek.
Pár apró észrevételt tennék a korábban leírtakkal kapcsolatban. Mivel ezt úgy teszem hogy senki nem kérte tőlem, ezért ha esetleg valakinek böki a szemét akkor nyugodtan törölje.
Szóval az egyik észrevétel: A binominális (vagy binomiális) nomenclaturaban - (magyarul kettős nevezéktanban) – alkalmazott elnevezésekre nem értem hogy miért használja sok ember a „latin név” kifejezést. Az NEM „latin név” hanem „tudományos név”. (Ezért jobb helyeken simán buktatnak. Mármint ha a tudományos nevet valaki latin névként emlegeti.) Az alapja valóban latin, mivel mikor Linné elkezdte alkalmazni a kettős nevezéktant - (növényeknél és gombáknál 1753-ban, állatok esetében 1758-ban -) a tudomány nyelve a latin volt. Viszont az hogy az alapja latin nem azt jelenti hogy az egész latin. Bőven vannak benne Ógörög szavak, földrajzi nevek és egyéb tulajdonnevek. Az igaz hogy a kiejtésnek akkor is „latinosítottnak” kell lenni ha éppen olyan névről van szó amiben mondjuk csak a genus név egyik fele latin, a másik fele mondjuk ógörög, a fajnév pedig tulajdonnév. A másik, ha a „tudományos név” mint kifejezés a helyes, a „latin név” mint kifejezés pedig helytelen akkor értelem szerűen nem helyettesíthető egyik a másikkal, tehát ha valahova leírjuk hogy tudományos név akkor nem kell utána írni zárójelbe hogy „latin”.
A másik észrevétel: Idézet: „Eszerint 2148 nemzetségben 9926 madárfaj található…” Itt a hangsúly a „nemzetség” szón van. Sajnos ezt is helytelenül alkalmazzák nagyon sokan. Ha a mondat értelme az – (márpedig itt az) – hogy 2148 genusban 9926 species található, akkor az magyarul helyesen úgy hangzik hogy: 2148 NEMben 9926 faj található. Ugyanis a „genus” jelentése a zoológiai nomenclaturaban „NEM”. A „nemzetség” itt a „tribus”. (Növények és gombák esetében valóban a genus a nemzetség, a tribus pedig nemzetség csoport.)
Harmadik észrevétel: Idézet: „Nem várhatjuk el azt mindenkitől, hogy a direkten e célból alkotott (→binominális nomenklatúra) két latin szavas, tudományos nevet ismerje,…” Ezért tart itt a MAGYAR MADARÁSZAT ahol tart. Mindenkitől valóban nem várható el. Viszont alap esetnek, ha úgy jobban tetszik mindenkitől elvárható dolognak kellene lennie hogy aki valamilyen madarat nem csak azért tart hogy gyönyörködjön benne hanem esetlegesen szaporítási szándékai (is) vannak, szóval azoktól ELVÁRHATÓ LENNE hogy tisztában legyen az általa tartott fajok TUDOMÁNYOS nevével. Hogy miért? Azért mert: idézet: „a világ mintegy 10 000 madárfaja közül mintegy 6000 még csak a tudományos (latin) nevén szerepelt magyar irodalomban. A többi ismertetésre és névre vár, vagyis a lexikonban a latin név után utalójel nélkül szereplő magyar név csupán alternatív név. Alkotásuknál az angol, a német v. a latin névből indultunk ki”. Tehát ezért. (és akkor még nem esett szó az alfajokról) Így talán kisebb eséllyel lennének keveredések, és az érvénytelen magyar nevek miatt értelmezési problémák. Kíváncsi lennék hogy meg tudja-e valaki mondani hogy miről beszél az aki mondjuk „kékfarkú nemes papagájt” emleget? Annyit segítek hogy ez németből van tükörfordítással és még annyit hogy aki a nemesek közt keresgél az jól belekeveredik. Ja, Romhányi Dr. jobb hangzású magyar nevet használ mikor róla ír.
Negyedik észrevétel: Idézet: „A világon ma elfogadott nevezéktan a http://www.zoonomen.net/avtax/frame.html honlapon található” Kíváncsi lennék ki hogyan sorolja be rendszertanilag - (csak osztály szinttől lefele) - a következő fajt: A. gentilis. :):):) TÉNYLEG KÍVÁNCSI LENNÉK A VÉLEMÉNYEKRE.
Végezetül pedig mégegyszer: a fentiekkel nem kell egyet érteni - (még akkor sem ha az első 3 észrevételem tuti helyes, a negyedik pedig egy "apróságra" akarja felhívni a figyelmet) - ezért ha valakit sért a hozzászólásom törölheti nyugodtan. Mindenesetre én ezt építő jellegű kritikaként írtam ide, nem kötözködés gyanánt...
"De az egésztől kezd elmenni a kedvem, mert ahogy hallom, vannak, akik a 7 éves megfeszített munkámat szabad prédának tekintik. S a számomra előálló egyetlen hasznától - hogy aki olvassa soraimat, az rám gondoljon elismeréssel vagy kritikával - is szemrebbenés nélkül megfosztanának. Most sem kérek egyebet, csak annyit, hogy aki kivesz részeket a lexikonból, az tegye mellé zárójelben, hogy Forrás: Lengyel Tibor - MADÁRBARÁT-LEXIKON
AHOGY EZT PL AZ IDRE HONLAPJÁN ÉS A PARROTLAND-on láthatjuk"
Kedves Tibor!
Nehogy valaki más vegye magára ezt az inget, magamra veszem én.
Ezúton szeretnék elnézést kérni az elkövetett mulasztásomért. A fotók és írások felhasználásához igyekeztem mindenkitől előzetes engedélyt kérni. Igy tettem ezt a lexikonnal kapcsolatosan is- igaz nem mostanában történt.
A források feltüntetésekor az oldalamon elkövettem egy, -talán megbocsájthatalan- hibát. Mivel a csicsörke fajok leírásánál több szakirodalomra, forrásra, fordításra támaszkodtam -sokszor szükségszerűen-, ezért az a megoldás tűnt számomra egyszerűbb megoldásnak, ha az oldalamon létrehozok egy "Köszönet" menűpontot, ahol köszönetemet nyilvánítom ki mindazoknak /köztük természetesen feléd is/, akik cikkeikkel, fotóikkal, írásaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy létrehozhassam ezt a /nonprofit/ oldalt a csicsörkékről,
Megint tanultam valamit, mégpedig azt, hogy nem mindig az egyszerű megoldás a helyes megoldás. Most már látom, hogy ez nem volt elegendő, így az összes olyan fajleíráson belüli mondatnál ahol a Madárbarát-lexikont idézem, külön-külön is feltüntettem forrásként: /Lengyel Tibor: Madárbarát-lexikon/
Remélem utólagos, de talán nem túl késő bocsánatkerésem, és pótlásom elfogadod.
Természetesen tudomásul veszem azt is, ha úgy gondolod, hogy most már "eső után köpönyeg" ez a bejegyzésem.
Döntésedet tiszteletben tartva, s jelzésedre a Madárbarát-lexikonból származó idézeteket azonnal törlöm.
nevezéktan, nomenklatúra (lat.): a növény- és az állatrendszertani egységek (→taxonok) elnevezésének és a névalkotásnak a rendszere, melyet az e célra alakult nemzetközi kongresszusok v. bizottságok dolgoznak ki.
Az állattani nomenklatúra nemzetközi szabályait az 1901-ben megrendezett berlini zoológiai kongresszus fogadta el.
Ezt azóta többször módosították. Az állandó nemzetközi zoológiai bizottság folyóirata: The Bulletin of Zoological Nomenclature. A növény- és az állattani nomenklatúra egymástól teljesen független.
Ennek ellenére - mivel az elnevezések első megalkotója C. Linné mindkét tudományterületet művelte - sok megegyező vonást mutat. Alapelve az elsőbbségi törvény (lex prioritatis), a prioritás.
Ennek értelmében az első kongresszusi nyelven történő leírás (a növénytanban a latin nyelvű leírás) érvényes. Állattanban a kezdő dátum 1758, Linné: Systema Naturae X. kiadásának ideje. A nevezéktan szabályai előírják a tipifikációt, a szinonima, a homonim és a tautonim nevek elbírálását. Ha pl. egy névről kiderül, hogy valami okból érvénytelen, úgy meg kell keresni a szabályok értelmében érvényes nevet, és új kombinációt (comb. nova) képezni.
Ilyenkor a kombinációban alkalmazott név eredeti leírását a szerzővel együtt idézni kell. Ha új kombináció nem képzelhető el, úgy új nevet (nomen novum) kell alkalmazni. Amennyiben csak nevet említ a szerző, érvénytelen leírással, úgy a név is érvénytelen (nomen nudum). Ha egy név csak említve van közelebbi adatok nélkül, akkor a solum novum (csupán név) megjelölést alkalmazzák. Az állatrendszertanban species nova (sp. n.) az újonnan leírt faj jelölése.
A madarak neve(i) a nemzetek nyelvén sokszor nagyon találó, és a küllemre v. a viselkedésre utalva segíti az érdeklődőt. Azonban sajnos vannak félreértésekre is okot adó nevek, mint pl. a zebrapintyé, amely a pintyekétől nagyon is markánsan elkülönülő díszpintyek családjába tartozik. Az énekes rigó hangja valóban kellemes, de nem mondhatjuk, hogy a műfajban a legjobb. A mocsári asztrild sem csak mocsaras tájakon fordul elő v. pl. a mocsári poszáta is fészkel gabonaföldön.
A lexikon összeállításánál is sok gondot okoztak a nevek. Számos fajról még nem v. csak nagyon szűkkörű publikáció jelent meg magyarul. Vannak fajok, amelyek neve a köznyelvben lerövidült, s így szembe kellett nézni azzal a problémával, hogy több fajnak egy neve van.
A lexikonnál azt a gyakorlatot követtük, miszerint ha egy madárnak már valaki adott magyar nevet (és az már írásban megjelent), akkor legalább utalással szerepel az a név az abc-rendben. Ahol több név is felvetődhet, ott a küllemi v. viselkedési sajátosságokra v. a rendszertani hovatartozásra leginkább utaló nevet szerepeltettük első helyen, vagyis az ismertetővel.
Az új nevek esetében a latin, ill. a német név szolgált alapul, amennyiben az az előbbi kívánalomnak megfelelő.
A világban ma érvényes madárnevezéktan a http://www.zoonomen.net/avtax/frame.html honlapon található meg. Eszerint 2148 nemzetségben 9926 madárfaj található Földünkön. Ellenőrzési lehetőséget kínál a http://www.itis.usda.gov/ honlap is. (→kettős nevezéktan; →rendszertan)
De az egésztől kezd elmenni a kedvem, mert ahogy hallom, vannak, akik a 7 éves megfeszített munkámat szabad prédának tekintik. S a számomra előálló egyetlen hasznától - hogy aki olvassa soraimat, az rám gondoljon elismeréssel vagy kritikával - is szemrebbenés nélkül megfosztanának.
Most sem kérek egyebet, csak annyit, hogy aki kivesz részeket a lexikonból, az tegye mellé zárójelben, hogy
Forrás: Lengyel Tibor - MADÁRBARÁT-LEXIKON
AHOGY EZT PL AZ IDRE HONLAPJÁN ÉS A PARROTLAND-on láthatjuk
Az ezt követő tiltakozás hatására felhagytak a bunkós gyilkolással, s némi vizsgálódás után kiderült, hogy elég lett volna elegyengetni azokat a leszállópálya környéki homokbuckákat, amelyek felszálló légáramlatokat keltettek.
Laysan-albatrosz volt azoknak a tájékozódás-vizsgálati kísérleteknek is az alanya, amely során 18 madarat a költőhelyről repülővel 2000-6000 km távolságra szállítottak.
14 példány napokon belül visszatért a fészkéhez. Az egyik - szintén minden emberileg számításba vehető tájékozódási lehetőségtől megfosztott - egyed az 5000 km távolságot 5 nap alatt tette meg.
Meg kell még említeni, hogy az albatroszok fészekaljanként egyetlen tojást költenek. Ez azért furcsa, mert a általában a csövesorrúaknak 2-2 tojásuk van.
A kutatók kíváncsiak voltak, mi történik, ha 1-1 plusz tojás odacsempészésével kettőre növelik a tojásszámot. A következmény katasztrófális lett.
A mollymauk név a holland mamelből ered, ami bolondot jelent, vagyis nevezik bolond sirálynak is. A jelző onnan ered, hogy hajóról horoggal viszonylag könnyen fogható, s a fedélzeten ostobán viselkedik. Valójában nem ostoba, hanem magatehetetlen.
Ti. csak vízről tud felszállni, szilárd talajról a hatalmas szárnyai (fesztávolság 210 cm) miatt csupán nagy ellenszélben sikerülhet neki ez. Az angolok, a tengerészek egymás között sarki birkának csúfolják.
Ez utóbbi név nem csak a bárgyúságra utal, hanem arra is, hogy sokan meggazdagodtak az albatroszokon: a sűrű pihetoll párnák tömésére, az úszóhártyák pénzeszacskónak, a csöves csontok pipaszárnak keltek el.
Spatelschwanzpapagei - Golden-mantled Racket-tailed Parrot),
és egy szép tojó a kitenyésztő állományából
A szarkát tartja a legfinomabb csemegének, de csak a fiatalokat tudja elejteni. Érdekes, hogy seregélyt, bár tudna zsákmányolni, soha sem vesz üldözőbe.
Zsákmányát szokott helyén tépi szét. Az ott található maradványokból tudjuk rekonstruálni az étlapját, amelyen szerepel varjú, mókus, sőt, nyúl is.
A héja, mint galambkártevő általában délelőtt a legaktívabb. 9-10 óra tájt les galambokra, s ritkán távozik zsákmány nélkül. A falkából egyet szemel ki, s azt gyakran a dúcba is követi.
A fácánkártevése komoly vitákat váltott ki. Tény, hogy a nagyüzemi fácántelepek körül és a kibocsátóhelyeken nagymértékben koncentrálódik, s közismert, hogy szemben az egerészölyvvel nem csak táplálékszegény időszakban fogyasztja a fácánt.
A fácánkibocsátások idején hazánkban nagymértékű héjakoncentráció figyelhető meg.
Július, augusztus folyamán a környező országokból is idecsalja az ember által felnevelt, milliónál több, kieresztett fácán.
Fogságban is szüksége van testmeleg és szőrös, tollas, csontos táplálékra.
Kitűnő a látása, remekül vadászik, mégis gyakran marad táplálék nélkül, és esetenként több napon át is éhezik.
Kalitban, volierben összetöri a tollazatát, így inkább ülőrúdon v. ülőtőkén, mostoha időben kamrában v. fészerben ülőrúdon kell elhelyezni, 60-80 cm hosszú bőrszíjon.
De ismeretes, hogy ma már védelmet élvez. Az eszmei értéke: 50 000 Ft.
(→portyázó repülés)
