Korrigálnom kell előző, meglehetősen elhamarkodott hsz-omat. Megpróbálom hibámat most jóvátenni.
1) Boros Zoltán (1987), Ab ovo usque ad mala szerint is bene. E könyv eredetként Diogenes Laertius I, 3-ra hivatkozik. A fordítás azonban nem következetes ("semmit vagy csak jót")
2) Más formában, de szintén a bene adverbiummal idézi a mondást Tótfalusi István, Idegen idézetek szótára (2000), aki szintén Diogenes Laertiust (ill. őseredetként Chilont) jelzi origóként, tehát nagyon is ókori auktorokat. Ugyanő idézi a görög eredetit is: Tón tethnékota mé kakologein (remélem, jó így). Ennek ellenére a mondást ő is Boroshoz hasonlóan fordítja magyarra.
3) A görög mondás latin fordításaként mindenképpen hűbb az a változat, amely Andreas Lusitanus Eborensis (1500-1573) Sententiái között olvasható: "Mortuo non male dicendum = Halottat gyalázni nem szabad" (kivonatos magyar kiadás, 2003).
4) Szerencsémre -- bár lehet, hogy korán örülök -- ezek az adatok még nem zárják ki, hogy a De mortuis nihil nisi bonuma ebben a formában középkori eredetű mondás, valamint hogy a bene annak koraújkori emendációja legyen. Az emendáció mindenesetre helyreállítja az eredeti görög gondolatot: a halottról nemcsak jót szabad mondani, viszont gyalázni nem szabad (a kakologein, hasonlóan a latin malediceréhez, becsmérlést, gyalázást, sőt megátkozást is jelent).
Ha a guglin keresed a De mortuis nihil/nil nisi bonum/bene közmondást, akkor majdnem kivétel nélkül bonumot találsz, és talán csak egy-két bene-t.* Értelmezésed tehát nemcsak racionális, de valamennyire ismert is, mindazonáltal mondhatni nem tűnik túlzottan elterjedtnek.
*) Íme a nézeted mellett szóló találat:
De mortuis nihil nisi bene. - Über die Toten sollst du nur wohlwollend reden. Vagyis: 'A halottakról csak jóakaratúan (beszélj)'.
Ez a ... bene végű változat nem tűnik jó latinságnak, inkább egy eredetileg jó hangzású -- de vlsz nem ókori, gondolom középkori -- latin mondat utólagos (újkori) megváltoztatásának (emendációjának) tartom. Nem véletlen, hogy a német fordítás nem is szó szerinti!
winDirVariable="C:/WINDOWS"
Én úgy tudom, hogy a "Halottról jót vagy semmit" is félrefordítás eredménye, a helyes fordítás a "Halottról jól (=igazat) vagy semmit". Így szerintem kifejezőbb is.
Apropó, ha már itt vagyok, szeretném a nálam tájékozottabbaktól megkérdezni: az "elevenére tapint" kifejezésben mit jelent az "eleven" szó? A választ előre is köszönöm!
Mondások értelmezésénél nem árt az eredeti forrást is megnézni, és különösen nem kellene idő előtt elverni a port (sportból) a nyelvművelőkön, mert ez esetben semmit nem vétettek.
Iuvenalis ezt írta: "orandum est ut sit mens sana in corpore sano",
Ennyit az ember még meg is érthet latinul, de für alle Fälle idézem Muraközy Gyula egyszerre hű és szép (műfordításoknál és nőknél ez nem kis dolog, ahogy Devecseri mondotta) fordítását: "ép testben legyen ép lélek — kérd ezt az imádban".
A KisPiramis idézte német website is arra hívja fel a figyelmet, hogy Iuvenalis csak ezt a kettős kívánságot fogalmazta meg, és sohasem állította, hogy pl. ép lélek csak ép testben lehet, vagy hogy akinek a teste ép, annak már a lelke is az.
Ó, hát úgy néz ki, ez is nyelvművelő-baromság miatt romlott el. Merthogy – gondolom – az eredeti alak ez lehetett: ép testbe ép lélek, csak hát ugye jajdehelytelen a -bA a -bAn helyett, noha emberfia évszázadok óta másképp nem mondja (jó, túlzok egy kicsit), így máris ott a hiperkorrekció, ami rögtön eredményezi a szövegtorzulást.
Szvsz. a "szálka vkinek a szemében" képpel nincs probléma: valószínűleg nem is ezzel a jézusi parabolával függ közvetlenül össze, hanem a "csípte vkinek a szemét" szólással. Ez egy természetes kép, ahol a "szálka" szintén olyan apró növényi rész értlmében áll, ami bele tud menni az ember sezmébe, és azt "csípni" tudja. (Az persze könnyen lehetséges, hogy a jézusi példabeszéd befolyásolta azt, hogy milyen szavakkal fogalmazódik meg a "szálka vkinek a szemében" szólás.)
Két bibliai eredetű szólás magyarázatát szeretném megtudni valakitől, bizonyára sokan kapásból tudják a "helyes megfejtést".
1) "Meglátja más szemében a szálkát, a magáéban nem látja a gerendát": ezt hogy kell érteni? A szemünkbe szálka is ritkán kerül, pláne gerenda... További kérdés: ebben a mondatban: "XY kispolgári származása szálka volt a kommunisták szemében" helyesen használjuk ezt a szálka-metaforát? Vagy ez utóbbi szóhasználat már egy más eredetű kifejezésen alapszik?
2) "Könnyebben jut át a teve a tű fokán, mint a gazdag ember a mennyországba".
Egyszer mintha azt olvastam volna, hogy a Tű-fok egy olyan keskeny sikátor volt Jeruzsálemben, amelyen egy teve nemigen tudott átmenni. Vajon hiteles-e ez a magyarázat?
Tetszik a válasz, mert magam is szeretek kártyázni. Tarokk nem lehet, mert abban francia színek vannak. A színlicites ultiban nálunk makk-zöld-tök-piros a sorrend, de lehet, hogy máshol nem így van vagy régebben másként volt.
Még kártyás szöveg a színt vallani, meg a Dámát fektetni jó, bár ez utóbbit lehet, hogy csak én használom a közbeszédben.
A szólás kártyaszleng. Ulti vagy tarokk során alkalmazott tréfás bemondás. Azt jelenti, hogy a kártyaszínek közül a bemondást tevő a tököt jelöli meg legerősebbnek. Elég régi eredetű lehet, vagy tájhoz kötött, mivel a német eredetű tromf szót használja a ma általánosabban használt adu helyett.
Amennyire ultis emlékeimet fel tudom idézni, van egy olyan játék, ahol a színek hierarchiát képeznek (a normál szabályok szerint csak a piros áll szemben a másik hárommal), ebben a sorrendben tök-zöld-makk-piros. Ez azzal járt, hogy ha a tök az adu, akkor a legkisebb a nyereség. Erre utalhat az első félmondat.
Ilyen kártyás szöveg elég sok van, most csak kevés jut az eszembe: zöldike pintyőke, tök - fejedre ütök. Nomeg a kontrasorozat: kontra-rekontra-szubkontra-Fedák Sári
Nem vagyok hozzáértő, de amikor ezt mondjuk, akkor az ember a többi ujját behajlítja és a kisujja tényleg magára marad. A fittyet vet szólás eredetéhez is fontos tudni, hogy az ember ilyenkor csettint egyet a másik ember orra alá, azaz az ujjaival füttyöl egyet.
Nekem tették fel a kérdést privatim, de én ide továbbítom, mert magam sem tudom: Honnan ered a vénasszonyok nyara kifejezés? Annyi biztos, hogy Közép--Kelet-Európában elterjedtnek látszik (n. Altweibersommer, szlk. babie leto, or. бабье лето). Ez akár irodalmi előzményekre is utalhat. Ugyanakkor a szótáram szerint a németben az Altweiber- 'vénasszony-(os)' előtag gyakorinak látszik 'nem valódi, rossz minőségű', vö. Altweiberknoten 'vénasszonyos (=rososzul megkötött) csomó', Altweibermärchen 'vénasszonyok meséje (=valótlan történet)' (=/= Ammermärchen 'dajkamese') stb. Vajon német tükörfordításról lenne szó?
Régen, amikor az emberek vásárra jártak, többnyire a saját maguk által készített árut szekéren vitték, mivel vasút még nem volt. Az időjárás viszontagságai (erős nap, szélvihar, eső) ellen úgy védekeztek, hogy a szekér fölött le- és felhúzható ponyvát helyeztek el, vagy gyékényből szőtt úgynevezett ekhót-t. Ezt "ernyőnek" nevezeték. Az árut pedig, amelyet eladni készültek, óriási vesszőből font kosárhoz hasonló, úgynevezett "kas"-ban helyezték el a szekérben. Az olyan árusra, aki olyan szekér fölé is felhúzta az ernyőt, amelynek a derekában nem volt kas, azaz eladásra szánt árucikk, arra mondták, hogy: "fenn az ernyő, nincsen kas", - vagyis becsapta a világot, mert azt a látszatot keltette, mintha volna védeni és eladni való áruja.
Én nem lennék benne biztos, hogy butaság. Bár valóban népetimológiaszaga van, ez legalább valami értelmes és elképzelhető motiváció. (A Makó és Jeruzsálem motivációja analógiaként is szolgálhat.)
Ez jó, én egyszer Erdélyben hallottam a Szentpál (Sînpaul) nevű falunál (Marosvásárhely előtt) a sztorit, hogy a mondás valójában így van: "Otthagyta, mint Bethlen Gábor az oláhokat a szentpáli csatában!"
Régi szólástárakban szerepel: Dugonics Andrásnál, Erdélyi Jánosnál, Sirisaka Andornál, Margalits Edénél egyaránt. Szerintük az 1867 utáni gőgös nagymagyar Mikes Kelemen. Szóval a monogram stimmel. A szöveghelyek: „Jénikő, 2. martii 1720. […] Ma nyolcadnapja, hogy itt a telet kitelelvén, elhagya kéd bennünket, mint Szent Pál az oláhokot, és a császári városban lévő székiben visszáhelyhezteté kéd magát.” „Jász, 3. septembris 1739. […] Vagyon is már rendelés irántam, el is készültem, és Isten jóvoltából elmondhatom, hogy holnap idehagyom őket, mint Szent Pál oláhokot.” (Hogy ő honnan akasztotta, nem tudom, a kontextus arra utal, hogy ez már az ő korában is szóláshasonlat volt, de az biztos, hogy akkoriban az oláh nem volt pejoratív.)
A kilóg a lóláb - én úgy tudom, s szerintem O.Nagy-nál olvastam - nem az ördögre vonatkozik, hanem fináncokra. Ugyanis a hódoltságot követő közigazgatási reform (egyáltalán a közigazgatás visszaállítása) az adóigazgatás reformjával (egyáltalán bevezetésével) járt. Az akkori összeírások is ezt szolgálták.
Nos, a kincstári bevételek ellenőrzését közszolgák végezték, "kincstári" ruhában, ami végülis egy egyenruha (ma úgy mondanánk: egységesített munkaruha), ami esetünkben a lábbeli formájában az a hosszú orrú, de szögletes cipőt jelenti, a mi a Gulliver ábrázolásokról is ismert. Tudjátok, nemrég ismét divatban volt (a western csizma elött,vagy után?)
Mikor mentek az ellenőrök nagy köppenybe burkodzva, fedve, alig feltünően (ismerős?) szolgálati útra, s fogyasztottak, azért sokszor kilógott a lólábnak nevezett kincstári egyencipő, s a kimérésekben, csapszékekben egyből szabályosan mérték a jövedéki terméket. :)
Én így tudom, ill. úgy emlékszem, hogy erről olvastam. Még nem képzelgek, lehet, a forrásom nem korrekt?